Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Olvasók közössége Am autóbuszmegállótól alig húsz méterre levő ház bejáratánál kicsiny tábla igazít el a kazsoki könyvtárhoz. A könyvtár mindössze 6x6 méteres helyiségében, a polcokon szakértelemmel rendezett könyvek sokasága. Boda Péter könyvtáros a község tanítója is. A könyvtári munkáról érdeklődtünk, s arra kerestünk választ, hogy a kisközségben működő könyvtár napjainkban képes-e betölteni rendeltetését. — Kazsokban mióta van rendszeres könyvkölcsönzés? — Községi könyvtárunk 1952 szeptemberétől működik. Még emlékszem az első kölcsönzési napra, inkább kíváncsiskodók, mint kölcsönzők jöttek. Mindössze százhúsz kötetünk volt egy hosszú asztalra kirakva. Ebből 105-öt a megyétől kaptunk. A községben élő értelmiségiek ajándékkönyveiből év végére elértük a kétszázas könyvállományt. Azután tanácsi támogatásból több mint tíz éven át évi ötszáz, majd ezer forintot kaptunk, melyet az állomány gyarapítására lehetett fordítani. Negyven éve élek a községben, megismertem az emberek érdeklődési körét, s ezt minden könyvrendelésnél figyelembe veszem. Természetesen ezzel párhuzamosan a szervező munkát is kiemelt I feladatnak tartom. Könyvtá- J runk lassan kinőtte az annak i idején kapott szükséghelyiséget, a könyvek megóvását, a | választék szemléltetését sem lehetett biztosítani. Az iskolák körzetesítése során felszabadult épületben tanácsunk anyagi támogatásával 1964- ben alakítottuk ki a jelenlegi könyvtárat. Jelenleg több mint, 1600 kötetünk van, ennek égy részét látni itt a polcokon. — Foghíjasok a polcok, s mégis csak részben sikerült rendezni a könyvállományt? — Nincs elhelyezési gondunk. A könyvtár rendezett, minden könyvünk katalógusban szerepel. Hogy a polcok foghíjasak, ezt jó látni a könyvtárosnak! Jelenleg 105 olvasónk van, ami egy 450 lelkes községben nem lebecsülendő. Egy olvasóra 1973-ban átlag huszonkét könyv jutott, de van olyan olvasónk is, aki havonta átlagosan tíz kötetet olvasott. Nem akarom megtéveszteni, de a könyvtáros munkáját nem lehet számokkal mérni, abból legföljebb csak következtetni érdemes a munkára. A téli időszakban ugrásszerűen megnő a rendMolnár Imre: Az információkezelés fogalomrendszere (Közgazdasági Hazánkban a legutóbbi években egyre gyakrabban alkalmazzák a számítógépeket könyvtári és dokumentációs területeken, így hirtelen megnőtt az igény az információs tezauruszok (fogalomgyűjtemények) iránit. Molnár I. könyve a szaktezaurusz fogalmáról, rendszeréről, felépítéséről ad átfogó áttekintést. A kötet három fő egységre tagolódik. Az első a tezaurusz fogalmát és elemeit, a fogalmak kapcsolatainak típusait, a második pedig a tezaurusz szerkezetének kialakítását tárgyalja. Ez utóbbiak kapcsán részletesen olvashatunk a szaktezaurusz alrendszereiről, a tezauruszépítés menetéről, szerkezeti elemeinek meghatározásáról, a tezaurusz modelljének elemzéséről. A harrnaKiadó 1973) (ük fejezet a probléma néhány gyakorlati kérdését (költségek, munkaerő- és technikai szükséglet) elemzi. A melléklet a munkaügy, mun- kaitudomány fogalomkör te- zauruszmodelljét ismerteti. Ez utóbbi jól szemlélteti a szerző elméleti fejtegetéseit, és mintául szolgálhat a tezauruszkészítéssel foglalkozóik számára. Az utolsó oldalon hasznos irodalomjegyzék található. Mivel a téma iránti érdeklődés rendikívül megnőtt,' s magyar nyelvű szakirodalma alig van, megyei és városi könyvtárak feltétlenül szerezzék be a művet. Az informatika osztályozás és gépesítés iránt érdeklődők kézikönyvként használhatják. szeres látogatók száma. Hosz- szúak az esték. — Több mint húszéves tapasztalata alapján: melyik korosztály mit olvas szívesen? — Nem lehet általánosítani, mert ahány ember, annyi érdeklődési kör. A fiatalabbak leginkább a mese, és gyermekirodaimat, s az általános iskolákban kötelező olvasmányokat kérik, de a fantasztikus regények is közkedveltek. A középkorúak körében a földrajzi felfedezések, a műszakitechnikai jellegű könyvek a legkelendőbbek. A magyar, klasszikusok: Gárdonyi, Jókai, Móricz könyvei a középkorúak és az idősebbek kedvelt olvasmánya. Vannak kivételek is. A fiatalabbak közül Hajdú Gyuszi és Takács Jancsi általános iskolai tanulók ugyanolyan szívesen olvassák Jókai műveit, mint a hatvanöt éves G. Csapó Pál, vagy a kilencvenéves Takács Vendel. Az útleírások leghűségesebb keresője pedig M. Csapó Dénes középkorú tsz-tag. Gyakran jönnek ők, s mindig találnak valami újat. Délutánonként még most is karomra veszem a könyvekkel megrakott kosarat. Azokat az olvasókat keresem föl, akik koruk vagy betegségük miatt nem tudnak eljönni a könyvtárba. — És a családi könyvtárak? — Gyors számításom szerint tíz olyan családunk van, ahol több mint százkötetes a házi könyvtár. Mégis, a tízből nyolc családban van rendszeres könyvtárlátogató. Sajnos, van ugyanennyi családunk, ahol az egyetlen könyv még mindig a kalendárium. A köz- igazgatási összevonásnak megfelelően a közelmúltban szerveztük meg az egységes községi könyvtárat, Igái központtal. Szerencsés megoldásnak tartom, hiszen az állomány rendszeres cseréjét, fölfrissítését így tudjuk biztosítani. Beszélgetésünk többször is megszakadt, hiszen közben folyt a könyvkölcsönzés. Szorgalmasan húztam a vonalká- kat: a mai kölcsönzési napon huszonhét látogató , fordult meg itt. Mielőtt elköszöntem a könyvtáros megjegyezte, hogy helytelenül tájékoztatott az olvasók számáról. Megkért, javítsam ki jegyzeteimet, mert eggyel több az olvasók száma. Nem értettem, de megmagyarázta. Máj János kőműves a nyáron költözött a községbe, s alig fél órával ezelőtt lépett be a könyvtárlátogatók sorába. Rajczi János „Tehát le akartad özsa János esztergályos brigádvezető bekopogott az igazgatóhoz. Régóta ismerték egymást. A brigádvezető nemrég még a járási pártbizottságon dolgozott munkatársként. így gyakran találkoztak egy-egy rendezvényen, bár hivatalos dolguk nemigen akadt egymással. Amikor azután otthagyta a bizottságot, elfogadta a jelentkezését. JTudta, hogy valaha jó szakmunkás volt, esztergályos brigádvezető. Igaz, óva intették munkatársai, sérr tődött ember, majd bajt kever csak, de ő azt mondta: — Mindenkinek kell a kenyér, és aki évekig pártmunkás volt, igazán megérdemli, hogy segítsünk a szakmájában újra magára találni. Igaz, nem válik dicsőségére a pártmunkában töltött négy év. Rákapott az italra, gyakran kimaradozott ahelyett, hogy tanult volna. Járatlanságát nagy hanggal igyekezett leplezni. Emiatt sok emberrel összetűzött, gyakoriak voltak a panaszok magatartása ellen. Amikor egyéves iskolára akarták küldeni a megyeszékhelyre, nem vállalta. Családjára hivatkozott, meg azt mondta, nem neki való ez a munkakör, belátja, inkább visszamegy a munkapad mellé. A járásnál meg is köny- nyebbültek. Egyébként senki sem tudja pontosan, hogyan került oda. Talán valakit megtévesztett az üzemben mutatott aktivitása, bátor fellépése, pártmegbízatásának teljesítése, és úgy vélték, ennél többre is képes. Hamar kiderült, hogy elhamarkodott volt a választás. De hát ezen már nem lehetett segíteni. — Szervusz János — állt fel íróasztala mellől az igazgató. Körülbelül egyidősek lehettek, még termetre is hasonlók. Csak az igazgatónak jóval ritkább volt a haja. — Szervusz, Solti elvtárs. Már többször kérte, hogy ne elvtársozza, ha ő Jánosnak szólítja, de hasztalan. Most is szólni akart miatta, de meggondolta. Ezzel is menne az idő, amivel pedig úgyis mindig hadakoznia kell. — Foglalj helyet. — Köszönöm, de ebben a ruhában... — Ugyan. Ezt a műbőrt nem fogja az olaj. — Elmondom én állva is, úgyse tudnék most kényelmesen ülni. — Ahogy gondolod. — Azért jöttem, hogy először tőlem tudd meg, ne mások panaszolják kárörvendve. — Mit? — Hogy elveszítettem a türelmemet. Nagyon röstcllem, de nem tudtam uralkodni magamon. — Beszélj már, mi történt? — Ha a társai le nem fognak, leütöm azt a csibész Jónást. Az igazgató egy kicsit várt a következő kérdéssel. Az ablakhoz lépett. Azon gondolkodott, mikor is lehetett, hogy Józsa odament hozzá az ebédlőben? Talán három vagy négy hónapja. — Hallottam, hogy a Milkó brigádja kitúrta Jónást. — Igen. bejöttek, hogy nem hajlandók dolgozni vele. — Mit mondtál nekik? — Hogy egyelőre marad, majd megvizsgálom az ügyet. Ahogy hallom, összeférhetetlen, izgága ember, sokat is iszik, rontja a hírüket meg a teljesítményüket. Lehet, hogy el kell küldenünk. — Add nekem. — Átvennéd? — Két kisgyermeke van, magatehetetlen apósát is ő tartja el. Felesége jelenleg gyermekgondozásin van. — Nagyon rendes vagy, János. Csak ennyit mondott, de később érezte, hogy a brigád- vezétő többet érdemelt volna. Mindenesetre néhány nap múlva nála dolgozott. Többször érdeklődött, különösebb baj nem volt vele. Csak a pontosság nem volt a kenyere továbbra sem. Azt mondta, nincs érzéke a tizedmillimé- lerekhez. Régebbi munkahelyén nem követeltek ilyen precíz munkát. Gyakran kapta vissza munkadarabját, a legtöbb selajtet ő gyártotta a brigádban. De tagadhatatlan, hogy jóval kevesebbet, mint régebben. Társai azonban még mindig szidták a brigádvezetőt, hogy minek fogadta be, nem jótékonysági egylet ez, hanem munkahely, ahol kenyeret kell keresni. De amikor az igazgató egy kis váratlan jutalmat adott a brigádnak, megnyugodtak. Szabad perceikben hol egyikük, hol másikuk állt oda a Jónás mellé, magyarázták a fogásokat, néha a munkát is kivették a kézéből. Nem elA Zsolnay-porcelán reneszánsza A Finom'-er'mla-ipari Művek Pécsi Porcelángyárában 1975-ben fejezik be a nagyarányú rekonstrukciót. Ügy tervezik, hogy négy-ötszörösére emelik a híres Zsolnay-porcelán, fajansz és eozln termékek előállítását. A porcelán, fajansz étkészletek és lakásdíszeU egyre keresettebbek mind a hazai, mind a külföldi piacokon. A Zsolnay-gyár karácsonykor először szállított Japánba termékeiből. „Színház fiz egész világ’ Shakespeare-bemutatók Kaposváron A KAPOSVÁRI Csiky Gergely Színház következő bemutatójaként Shakespeare Ahogy tetszik című színművét tűzte műsorára Zsámbéky Gábor rendezésében. Van-e múltja Kaposváron a Shakes- peare-színművek előadásának? Shakespeare színpadi világa mindig újat jelent a nézőnek. Még akkor is, ha újból és újból látja a »drámák atyjának« darabjait. Már az 1800-as évek végéről találhatunk forrásokat, miszerint Shakespeare darabjai Kaposváron is otthonra találtak. Alig tizenöt évvel a század- forduló előtt mutatta be Somogyi Károly társulata a Rómeó és Júliát, amely később többször került színre a sétatéri aréna színpadán. Érdekességként említem, hogy ebben az időben írta egy Rymer nevű kritikus Shakes- peare-ről: »Egy majom jobban érti az emberi természetet, mint Shakespeare, egy páviánnak jobb ízlése van, egy ló nyerítésében, egy megbántott kutya mozgásában több az értelem, mint Shakespeare tra- gikai páthoszában.« (Hát igen, akkor ilyen »erős« volt a kritika.) lenkezett, szótlanul hallgatta a tanácsokat meg a korholó- sokat is. Ma azonban... — Tehát le akartad ütni. És miért? — Hülyeség volt így elengednem magam, tudom, de elborította agyamat a vér. Az úgy volt, hogy megint nem a megadott méretre csinált egy munkadarabot. Odatoltam az orra elé a sublert. Nem kiabáltam, szép csendesen mondtam: — Miért nem figyelsz oda jobban? — Jó lesz ez igy is. Máskor is elcsúszott a többi között — vágta oda, rám se nézve. — Az ám — mondom —, a szerelőben meg is- tentelenkednek emiatt. — Engem az már nem érdekel! — Nem? — Megfogtam az állát, magam felé fordítottam. Szeme véreres volt, meg alatta a sötét karika is azt jelezte, hogy alighanem kimaradt az éjjel. — Nem! — csapta oda az olajos rongyot a gépre. — Csak azt nem tudom, téged miért izgat? Minek töröd magad ennyire? Ezeknek? Akik kirúgtak a funkciódból? Akik lebuktattak az elegáns irodából az olajbűzös műhelybe? Most már tudom, ott kellett volna hagynom, azután később higgadtan megbeszélni vele a dolgot, de említettem, nem voltam ura többé az akaratomnak. Akkor már hárman is ott álltak mellettem. Megszorítottam a sublert és ütöttem. Szerencsére De hát miért a nagy támadás Shakespeare ellen a huszadik század elején? A kor egyik legjelentősebb színháztörténészéhez. Hevesi Sándorhoz kell fordulnunk: »A ma embere nem is sejti, hogy mit is jelentett a kornak Hamlet. S talán ma már alig van olyan, aki el tudná képzelni, hogy a néző nevetett Shylockon és Alcesten-en, mulattak rajtuk.« Hevesi írja egyik tanulmányában : Shakespeare-nek és színházi felfogásának a bukása a 17. században kezdődött, amikor az angol színpadon helyet követelt magának a francia (moliere-i) hatás. Ez hosszú időre megbéklyózta Shakespeare színpadi érvényesülését. Voltak olyan szín- igazgatók, akik később, az operett fénykorában fölismerték az író igazi értékét, s elkezdték darabjainak a bemutatását. Igaz, becsempészve a színházi értéket nem képviselő értéktelen művek közé. 1912-ben Polgár Károly merész lépésre szánta el magát a kaposvári színházban. Meghívta vendégszerepelni Beregi Oszkárt két Shakespeare-da- rabba (Rómeó és Júlia. Hamlet). Bereginek, a nagy színésznek és az ősi dráma taelhajolt, s mire még egyszer üthettem volna, mindkettőnket lefogtak a fiúk. Az egész műhely odaszaladt. Rettenetesen szégyelltem magam. Nem szóltam semmit, egyenesen idejöttem. Hibát követtem el, nem tagadom. Arra kérlek: dönts, mi legyen. — Szép kis história. Pedig azt hittem, sikerült megfogni a gyereket. — Hiszen én is úgy láttam, hogy meg is öregedhetünk egymás mellett. De hát tévedtem. Kopogtak az ajtón. Az igazgató ingerülten szólt ki: — Tessék! Jónás Sándor lépett be, nyomában a brigád többi tagja, mind a hatan. Köszönés után megálltak az ajtó közelében. Szótlanul néztek Jónásra. Az fel sem pillantott, micisapkáját marokra fogva, gyűrögette, úgy mondta: — Eljöttem, hogy ... szóval az előbbi izé... az a veszekedés miattam volt. A Józsa nem akart rosszat nekem. Azt én tudom. A brigád legfiatalabb tagja lépett volna előre, hogy szóljon valamit, de társai visszahúzták. Zavart csend támadt a szobában. — És maguk? — kérdezte a brigádot az igazgató. — Ha esetleg szük-ség lett volna tanúra — mondta egyikük. — Mert hogy nem tudtuk, mit akar itt a Sándor. De hát akkor már mehetünk is. Paál László laikozásának nagyon gyér visszhangja volt. A Somogyi Hírlap munkatársai nem a darab értékére figyeltek föl, hanem hangzatos sorokat fecsegtek Beregi egyéb színpadi játékáról. Az első világháborút követő években kezdett vidéken is tért hódítani a shakespeare-i dráma. Ekkor már nemcsak a Rómeó és Júliát ismerte a közönség, hanem ott sorakozott a Szentivánéji álom, a Makrancos hölgy is. A színházak állami tulajdonba vétele hozott fordulópontot a műsorpolitikában. Teret kaptak a prózai műfaj legjelesebbjei is. így nyílt lehetőség arra, hogy a shakes- peare-i dráma világa újból fölemelkedjen, s ott legyen a legjelentősebb darabok élvonalában. Az elmúlt húsz év alatt a kaposvári színház is többször mutatta be darabjait. Csak néhányat idézünk fel: 1958-ban mutatták be a Vízkeresztet, 1980-ban a Hamletet, 1964-ben az Antonius és Cleopátrát, s most az Ahogy tetszlket. AKI EGYSZER LÁTTA Shakespeare drámáit, hallotta a »lenni vagy nem lenni« sorait, örökre megszerette Shakespeare-t és az ő színházi világát. Népszerű a Fiatul Utazók Klubja Alig négy hónapja, hogy megalakult a Fiatal Utazók Klubja a Kilián György Ifjúsági és Ü ttörő Művelődési Központban. A negyven alapítótaghoz azóta még negyven utazni szerető fiatal csatlakozott. Eddigi közös kirándulásaikon elsősorban megyénk idegenforgalmi nevezetességeivel és történelmi emlékeivel ismerkedtek. Az új évben már nagyobb túrákra is sor kerül. Februárban Szelcszárd- dal és a gemenci vadrezervátummal ismerkednek, és részt vesznek a híres mohácsi busójáráson is. Tavaszi programjukban szerepel még autóbuszkirándulás Székesfehérvárra, Pécsre, Veszprémbe és a Balaton északi partjára. A nyáron ugyancsak közösen vesznek majd részt a Fiatal Utazók Országos Campingtalálkozóján Sopronban. Hogy a fiatalokat mennyrr« vonzzák az utazások, Bizonyítja, hogy a napokban két helyen alakult FŰK. Hasonló klubokat szerveznek a VBKM leaposvári Villamossági Gyárában és az elektroncsőgyárban. 5
