Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-29 / 23. szám
HŐSÖK VÁROSA Józsika — Nem!... Nem bírnám ki még egyszer, hogy... — és ■zíve fölött ráncokba markolja a ruháját, szorítja vissza kitörni készülő könnyeit, ahogy Józsika arca az emlékek sorából kibukkan. Az az arc, melyet nyolc éven keresztül mindennap látott, megsimogatott, mellyel az örömben együtt nevetett, s ha bántották, fájdalmában, bánatában együtt búsult, síráskor egy mederbe folytak könnyeik. H. József — Józsika — 12 éves, beszédhibás, dadog. Nem tudja gondolatait pontosan, szabatosan és főleg gyorsan kifejezni, mint mások általában. Küszködik keservesen. Akarja, hiába! Agyának ütemét nem tudja átvenni nyelvének botladozó mozgása. Ezért kellett elmennie a mamájától, akinek azóta naponta többször is eszébe jut, és csak sír, sír utána. Kint kányák kavarognak vadul vesződve a széllel, az alacsonyan rohanó, tömött keblű felhőkkel. Hangjuk bot- lik, csúszik Kisperjés legszélső házának mohával borított palatetején, irányt változtat, és torzítva száll tovább. Egy éve még mamájával együtt az ablakból figyelte röptűket Józsika, és ajkának erőltetett mozgásával próbálgatta utánozni a szünet nélküli károgúst. — Nágocsra vitték, az intézetbe — tör ki mamából a fájdalom —, pedig, időt, fáradságot, költséget nem nézve vittük pszichológushoz, orvostól orvoshoz, Böhönyére, Marcaliba, Pécsre, Pestre. Csak azt kértem, hagyják nálam, én mindent megteszek... Szabálytalan, szabdalt mondatokból, elharapott apró szavakból, mint mozaikkockáikból a teljes egész — áll össze Józsika élete. Még mit sem tudott magáról, amikor állami gondozásba került, ahol mamája — nem a szülőanyja — rátalált. Az akaratos, ideges Józsikát még ötéves korában is pelenkázta, és vigyázó kézzel, szerető szívvel gyarapította értelmét, alakította jellemét. Hamar »szót értettek«, a mama szeretete viszonzást szült, melyet az évek múlása [ mélyített, szélesített. Sándor, I az édesfiú, akit tudása faluja határán túlra, a városba vitt, igazi testvérként segítette. Az iskolából kijövő, feléje rohanó Józsikát guggolva várta az utcán, hogy ölelésével, csókjával üdvözölhesse. Mások mesélik ezt. Megkapta tőle a kívánt karórát, melyet azóta — sajnos — az intézetben közös erővel szétszedtek. Megkapja nyárra a kerékpárt is, de azt csak itthon használhatja majd. Igazat mondó gyerekszájból hallani, hogy olyan tolla, színese nem volt az iskolába senki másnak, mint amilyet a bátyjától kapott Józsika. Min dig szalvétába csomagolt zsemleszsmóivicset, vajas-fel- váigattas-sajtos kenj^eret hozott tízóraira. A mama perbe szállt a szülővel is, aki--k a gyereke megverte. n az ő édes »lélenc« . iát. Ezzel a még most is ielbukkanó, régi szóval bántották — a társai! Ugyan kitől tanulhatták? Józsika elment. — Elmegyek az igazgató úrhoz, elviszek minden írást... — Édesanyám! A gyerek érdeke... a szünetben úgyis mindig hazahozom ... karácsonykor is. Négy fia volt... — nyugtatja az épp otthon lévő Sándor. Tudja ezt Tengerül Mária, akinek a 64 életév szakadatlan munka, küzdelem volt a jobbért, a szebbért, a többért, az egyetlen fiáért. Tudja, mert az ész, az értelem helyesel, de a szíve ágál, hangoskodik, és győzni akar. Pedig most is két, apát-anyát nem ismerő száj mondta neki: mamám! B. Tibor, az első osztályos, akinek fekete cigányképében tisztán, jóra váróan csillognak szemei, és a 4 éves H. Ferenc, aki Ferkón kívül más névre nem hallgat, s guminadrágban alszik még mindig. — Ezeket is szeretem, megkapnak, amit megkaphatnak, de még egyszer nem bírnám ki... — és kibuggyan két súlyos cseppben az addig visszatartott könny — ... hazahozom Józsikámat... Kint a kányák riadtan röppennek, és veszik irányukat a toronytalan szenyéri templom felé. Góczán Gyula Coliéi jegyzetek Szaporodó szakkörök, együttesek A GÖLLEI tanács értékelte az 1973-as közművelődési miunika végrehajtását. Megállapította, hogy a község köz- művelődése fejlődött. A mie- nyecsfcekórus eredményesen szerepelt a pávaikörök dél- dunánitú'Ji találkozóján is. Az általános és szakmai műveltség emelése érdekében eredményes volt a dolgozók esti iskolai oktatása, valamint a mező-gazdasági szakmunkásképző tanfolyam. Az idei terv magában foglalja a közművelődési intézmények (művelődési otthon, könyvtár, klub, iskola), valamint a helyi gazdasági és tö- megrzervezetek közművelődési feladatait. A marxista—leninista világnézet fejlesztését fő célnak tekintik, ezért nyolc csoportban szerveznek politikai oktatást, összesen 231 fő részvételével, Ezek a csoportok a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront keretében szerveződtek. Emelik a családi és társadalmi ünnepségek színvonalát, de számszerű fejlesztést is terveztek, főleg a névadó ünnepségeknél. 1974-től a régi tsz-tagok részére adományozzák a termelőszövetkezet kiváló dolgozója címet. Fejlesztik a szocialista bri- gádiroozgalmat Jelenleg hat brigád működük. Azt tervezik, hogv az idén az általános fogyasztási szövetkezetnél még két szocialista brigádot alakítanak. Jelenleg nyolcvan- négyen dolgoznak a brigádokban. Külföldi és hazai kirándulásokat is terveznek. A fogyasztási szövetkezet egy főt a Szovjetunióba küld, 45-en hasai kiránduláson vesznek részt. A termelőszövetkezet 50 fős csoportot Romániába, 200 főt hazad kirándulásra küld. Az iskola 60 tanulónak országjáró kirándulást szervez. A KISZ- tagok köziül 40-en mennek országjárásra. A művelődési otthon a TIT járási szervezetével szerződést kötött ismeretterjesztő előadások tartáséra. Az MHSZ-en belül rádáó-tévírász tianíoly&mort, lövószversenyt szerveznek. Közös összefogással rendezik a lőterek Az általános és szakmai műveltség emelésére megszervezik a dolgozók általános iskoláját, valamint a mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfolyamot. A tsz-ben 100 személyt részesítenek munkavédelmi és balesetvédelmi oktatásban. 100 embert oktatnak ki az új gépek kezelésére. 35 áfész-tag részére tanfolyamat szerveznek. Az általános iskola indítja a szülök iskoláját; ismertetik az új nevelés: programot. Előadássorozatot kezdőnek a népesedéspolitikai; f-“’® da tok ró!. tud ni'valókról. Fejleszteni kívánják a könyvtári munkát; jelenleg 465 olvasó van. A KISZ-FIATALOK hetenként kétszer találkoznak, versmondást, prózrmondást tanulnak. A néptánccsoportot, e menyecskekórust új tagokká’ egészítik ki, ugyanígy a férfikórust is. Az iskolában furu- lyaszakikört és fotó-, valamint honismereti szakkört terveznek. A kultúrotthon t közösen tartja fenn a tanács, a tsz, a fogyasztási szövetkezet. A gazdag program végnek adásának anyagi biztosítéka is adott, tehát lehetőség van a terv megvalósítására. A „Blokádkák” parancsnoka i Kenyér a győzelemhez. Somogyi Nép/apl 5 A szakközépiskolások Brecht-műsora. Olga Piszerjenka felcser volt a jégút 7. kilométerénél Egyetlen télen több mint ezer embernek nyújtott elsősegélyt. Talán ennyi ember életét mentette meg, hiszen a mínusz 30—35 fokos hidegben, a hóviharban, a végsőkig kimerültek számára a legkisebb sérülés is halálossá válhatott. És hány Piszerjenkánk, hány Subinánik volt. Nélkülük nem győzhettünk volna, Leningrád igazi hősei az asz- szonyok voltak. így vallott Kudrjavcev elvtárs, a Szovjetunió Haditengerészeti Minisztériumának nyugalmazott ellentengernagya a blokád éveiről. Gyertyános Zoltán Következik: Szergej Valentyinovics Kudrjavcev nyugalmazott ellentengernagy, a Ladogai Flottilla egykori törzsparancsnoka, a leningrádiakra jellemző szívélyességgel fogadott otthonában. Eddig ( több könyvben, sok-sok cikkben, versben írta meg emlékeit a blokád éveiről. Dolgozószobája egy történész kutatóműhelye: a nagy csaták színhelyeit ábrázoló térképekkel, rendezett írásos és fotódokumentumokkal telve. Naprakész följegyzést vezet mindazok sorsának alakulásáról, akikkel valaha együtt tanult a tengerészakadémián, akikkel együtt szolgált a Balti Flottánál, és azokról, akikkel együtt harcolt a leningrádiak életéért. Emlékeiből készséggel adott át nekem is egy csokorrava- lót: — Miután féltve féltett városunk körül 1941. szeptember 8-án bezárult a német fasiszták ostromgyűrűje, a védőseregek és a lakosság ellátása szempontjából életkérdéssé vált a szállítások megindítása és a szállítási útvonalak védelme a Ladoga-ta- von. Azelőtt még csak nem is láttam e tavat; a Balti Flotta parancsnokságán dolgoztam. Szeptember elején átvezényeltek a Ladogai Flottillához, ahol az addig megszokott és jól ismert 60—80 ágyús hadihajók helyett 1—2 ágyús bárkákból, uszályokból álló egységeket kellett irányítanom. Mindenekelőtt a szállítóhajóparkot kellett megteremtenünk, hogy az Élet útján megindulhasson a forgalom. A város arra alkalmas üzemeiben éjjel-nappal, szinte végkimerülésig dolgoztak az emberek, építették a »Blo- kádkákat«, ezeket a Ladogá- ra tervezett 800 tonnás, sajátos vízi járműveket. A hajókat részenként szállították a tó partjára, ahol az ellenség szüntelen tüzében szerelték össze. Embereink minden fellelhető régi uszályt, bárkát összegyűjtötték — köztük már korábban kiselejtezetteket is, — és amilyen gyorsan lehetett. helyreállították. Bombazáporban — Szeptember 12-én futott be Oszinovec sebtében fölépített kikötőjébe az első két 800 tonnás gabonaszállító hajó, mely a Nagy Földről az életet hozta városunknak. Ezeket később újabbak követték. Amíg be nem fagyott a tó vize, még az őszi nagy viharok idején is, szállították e gyengén fölszerelt, törékeny járművek az utánpótlást. Ámde a németek sem tétlenkedtek. Néhány kilométerre levő tüzérségük és légierejük kíméletlenül bombázta az Élet útja mintegy 160 ezer főből álló munkás- és katonaseregét. Súlyos veszteségeink voltak ezekben az időkben ... Ekkoriban születtek száz- és ezerszámra hőseink. Bombatűzben, át a Ladogán. Sokuk történetét őrzöm, nehéz választani közülük, hiszen hőstetteik ma már olykor csodaként hangzanak. íme, egy megrázó eset: 1941. november 4-én a Konsztruktor nevű őrnaszád éjszaka kifutott a kikötőből a Ladoga keleti partja irányába. Fedélzetén nők és gyermekek is tartózkodtak. Amikor megvirradt, néhány mérföldre Oszinovec kikötőjétől egy hitlerista repülő fölfedezte őket. A pilóta bombázni kezdte a naszádot. A légikalóz első támadása elől a kapitánynak először sikerült kitérítenie a hajót — a bombák a vízbe hullottak. A második rárepülésnél találatot kapott a hajó: a robbanás sok nőt és gyermeket a jeges hullámokba sodort. A hajó süly- 1 Bemutató színpad Hoglári talál Somogygeszti után második vidéki összejövetelét tartotta a Latinca Sándor Művelődési Központ bemutató színpada. Igen dicséretes a kezdeményezés, hogy nemcsak a megye- székhelyen nyílik alkalom tapasztalatcserére, hanem vidéki művelődési házakban is. Elsősorban környékbeli népművelők vettek részt a szakmai lyedni kezdett. S az elvetemült gyilkosok bombáik kioldása után alacsonyan köröztek tettük színhelyén, szüntelenül lőtték a vízben vergődő embereket. Megtámadták a bajba jutottak segítségére siető Sztalinyec nevű futárhajót is. amelynek hős legénysége, Z. G. Rusza- kov parancsnokkal az élen, végül is az életben maradottakkal együtt parthoz vontatta a félig elsüllyedt naszádot Jól emlékszem még Szergej Kolesznyicsenko és Iván Koretnyikov vontatóhajósokra, akik a viharos Ladogán felborult bárkák utasai közül egy alkalommal több mint száz embert mentettek ki az emeletnyi magas hullámokból. Hajójukhoz rögzített kötelet kötöttek derekukra, és emberfölötti erővel ragadták ki a biztos halálból a szerencsétlenül jártakat. Vologya Mala- fejevszkij komszomotista esete ma is megrendít. Ö egy apró, 25 tonnás motoros bárkán evakuáltakat szállított. Útközben repülőtámadást kaptak. Vologya gépfegyvei'ével elszántan védekezett, de közben súlyosan megsebesült. Ezt, hogy utasai ne essenek pánikba. eltitkolta. Amikor biztos partot értek, Malafejevszkij elvtárs holtan esett össze. Említhetném még a szuhó- szigeti csatét, ahol egy maroknyi szovjet katona néhány ágyóval verte vissza a németek 30 hajóval indított, órákon át tartó’ támadását, amely az Élet útja megszakításával famrorfo+afi Az asszonyok dicsérete — Legjobban azonban lányainkat, asszonyainkat csodáltam. Azokat, akik helytálltak a légvédelmi ütegek mellett, az utak forgalmának irányításánál, a lőszergyárakban és javítóműhelyekben, a hajókon, az egészségügyi segélyhelyeken, az őrszolgálatban. Közülük csak kettőt hadd említsek. Az egyikük Tanya Su- bina, akinek bárkáját az erős hullámverés egy éjjel leszakította az oszinöveci mólóról és a németek közelébe sodorta. Ott az éj sötétjében sikerült valahogyan észrevétlenül lehorgonyoznia, és a bárka csónakjába ülve Kabonába, a mieinkhez eveznie. Segítséget hívott, s a bárkát visszahozták a németek orra elől. megbeszélésen. Egy irodalmi színpad szere pelt a műsorban. A bogiári szakközépiskola diákjai Brecht-összeállítást mutattak be Pados József rendezésében. Kiváló teljesítményt nyújtottak, bizonyítva azt, hogy az amatőrök is joggal érzik sajátjuknak Brech- tet, hogy kedvvel, értelemmel idézik színpadra — és nagy tehetséggel. A szakmai vitát Klujber László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője vezette. Három pávakör teljesítméClteráznak, énekelnek a tásl« nyét értékelte Heisz Károly, a tanítóképző intézet tanára, és adott tanácsokat további munkájukhoz. A buzsáki pávások régi részvevői a megyei rendezvényeknek, most a helyi gyűjtésű népdalokat néptáncelemek »mérsékelt alkalmazásával« tették látványosabbá. Népijáték-motívumok dúsították a 1 férfiak. holládi pávakör előadását is. A vörsi kórus előadásában ugyancsak helyi gyűjtésű népdalokat hallottunk. Nagyra értékelte Heisz Károly a táskái citerazenekar és férfikar előadását. Érces, tiszta hangzás jellemezte őket — s igen szép lehetőség számukra, hogy elindulhatnak a több- szólamúság útján. r. k.
