Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

Szerencsére nem esett hó Elúsztak a határidők Nem minden laikus tudja, hogy a kaposvári Kossuth La­jos téren ásott árkokat mun­kaárkoknak hívják. Bár azt mindenki észrevette, s bosz- szankodott is eleget miatta, hogy többet folyt bennük a víz, mint a munka. S olykor­olykor az is nagyon lassan. Ez a csigatempó éppen a megye­székhely legforgalmasabb cso­mópontján akadályozta és akadályozza a gyorsabb for­galmat. A gázvezetékek lefektetése fontos és szükséges, ezen nem lehet vitatkozni. Ennek érde­kében ásták fel a főterünket. Az építkezés tervezésekor azonban jó előre figyelmeztet­tek mindenkit, hogy itt aztán nagyon szervezetten, nagyon gyorsan menjen a munka, mert nemcsak a kaposváriak, hanem az átutazók érdeke is ezt kívánja. Sajnos, nem így­történt. Bosszúság bosszúság után. Hol elhagyottak voltaik a »munkaárkok«, hol csak dolgozgattak. Amikor végre jó ütembe ment a munka, bal­esetveszélyt okozott a gondat­lanság, ugyanis a csúszós sár korláton kívül került, s csak eré’yes felszólításra tették rendbe az építők a terü'etet. Mint minden építkezés tör­ténetében, itt is megtalálható a felelősség másra (nem is egymásra!) hárítása. Vita azon: ki adott rossz adatokat. Régi nóta, hogy minden vá­rosban káosz van a föld alatt, s olyan vezetéket is találnak, Kéményseprőt látok... leányok amikor esz­látok, Megszokott mozdulatokkal mászik egyre feljebb az áru­ház kéményé­nek végéhez vehető vaslét­rán. Azután munkához lát. Sorra előke­rülnek mes­terségének nélkülözhe­tetlen szerszá­mai: a ké­ménykefe, a vasgolyó, a ka­paróvas. illet­ve az, amelyik egy-egy helyen a munka el­végzéséhez szükséges. Akad olyan kémény, ahol csak a csőkefe, vagy a kézi kefe szüksé­ges. ezt már az első pillanat­ban tudja. Néhány perc múlva már az utcán ballag. Jókedvű, fiatal rusban kiáltják, reveszik: — Kéményseprőt szerencsét találok ... Azután valósággal megro­hamozzák: — Tessék megen­gedni, Pali bácsi, hogy meg­fogjuk zubbonyának a gomb­ját, hátha szerencsénk lesz ... Nem tiltakozik, mosolyogva enged a fiatalok kívánságá­nak, majd folytatja útját, hogy az arra a napra terve­zett kémények tisztításával időben végezhessen. Életéről, munkájáról ezt mondja Vass Pál: — Huszadik éve végzem ezt a munkát. Itt Nagyatá­don, aztán meg Taranyban. Családi házak, új, több eme­letes épülettömbök tartoznak _ hozzám. Ketten * vagyunk, tár- í sam a városon kívül, Ötvös- kónyiba jár. Legfontosabb közlekedési eszköze a kerékpár. Ezzel te­szi meg nyáron, gyakran még télen is az otthon és a ké­ménytisztításra váró lakások közötti utat. Ritkán ül csak autóbuszra, amikor már na­gyon mostoha az idő. Van ugyan védőköpenye, hogy ne piszkítsa össze az utasokat a kormos ruhájával, ám hacsak lehet, nem veszi igénybe ezt a járművet. — Mikor jobb ezt a mun­kát végezni? — Nyáron. Ha jó idő van, már kora hajnalban biciklire ülök. s reggel hat órakor munkába is állok. A tara- nyiak többsége termelőszövet­kő- i kezeiben dolgozik, korán el­mennek otthonról az embe­rek, sok háznál nem találni otthon senkit. S ha fel is ju­tok a padlásra, később újból vissza kell menni, igazoltatni a seprés elvégzését, beszedni az érte járó pénzt. A telet nem szereti. Ilyen­kor óvatosabban kell dolgoz­ni, mert a jeges létra köny­nyebben csúszik és sokkal nagyobb a balesetveszély. A létrák állapota se mindenütt kifogástalan, így a kémény­seprőnek nagyon óvatosnak kell lennie. Koromtól fekete ruha. A korom beleívódik arcába, ke­zébe, mesterségének nyomait bizony a gyakori, alapos für­dés is nehezen tünteti el. Ta­lán azért van, hogy, ez a szakma nem nagyon vonzza a fiatalokat, kevés az utánpót­lás. — Pedig ennek a mester­ségnek is vannak szép olda­lai. Az ember tudja: munká­ja nagyon fontos ahhoz, hogy a családi házakban, a lakó­tömbökben, a különböző in­tézményekben zavartalan le­gyen a fűtés, a tüzelés. Egy­ben tűzvédelmi feladatokat is ellátunk: ha azt tapasztaljuk, hogy a kémények közelében gyúlékony holmit tárolnak, vagy az építkezésnél megsér­tik §. tűzrendészeti előíráso­kat, "akkor szólunk, nehogy valami baj keletkezzen. Húsz éve kéményseprő Vass Pál Nagyatádon. Ez idő alatt sok száz ház padlásán járt, s végezte nem könnyű mun- káját.i Bizony kevesen irigy- lik a' mindig kormos ruhá­jáért. Mégis azt mondja, nem bánta meg, amiért ezt a szak­mát választotta, s ha újból döntenie kellene, akkor sem határozna másként. Szalai László amelyet nem jelöl térkép. Megesett ez a Kossuth téren is; mindenki meglepetésére vízvezetékcsőnek ment a gáz­cső. A MELYEPTERV terve­zőjének módjában lett volna szerződést kötni a meglévő közmüvek kutatására, még ha nem is kellemes elviselni egy ilyen forgalmas helyen az úgynevezett kutatóárkok ásá­sát. Ezt a hibát mindenesetre ki lehetett volna küszöbölni egy Ids előrelátással. Határidők csúsznak. Eltelt már november 30-a, eltelt de­cember 13-a, azután a szóban rögzített december 31-e, az árkokban azonban még csak most kezdődött újra a munka, s a befejezés távol van. Köz­ben folyt a vita, sőt föllebbe zést fellebbezés követett, mert a KÖGAZ szerette volna már most felbontani a Kapos szál­ló előtti parkolót. A KPM egyetértve a Közúti Igazgató ság határozatával, ezt elha­lasztotta azutánira, amikor el­készül a munka a téren. Ennyi bíráló szó után biz­tosan meglepi olvasóinkat, hogy ez egy szerencsés épít­kezés. A városi tanács szépít­kezések gyorsítására küldött katonák egy részét ide irányí­totta több napra. Azután az időjárás is megszánta: nem esett nagy hó, ami igazán le­hetetlenné tette volna a befe­jezést. A gázcsőfektetés kö­vetkező szakaszába lépünk ha­marosan. Reméljük, hogy für­gébb lesz a tempó. L. G. fiz új büntetőeljárási törvényről a büntetőeljárásról, szóló 1973. évi I. törvény 1974. január 1-én lépett hatályba. A törvény szerves része annak a jogalkotási folyamatnak, me­lyet a X. kongresszus az ál- Lamélet, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztése érde­kében indított el, s mely az alkotmány módosításáról, a bíróságokról, valamint az ügyészségekről szóló törvényt, továbbá a - büntető törvény- könyv módosításáról és kiegé­szítéséről intézkedő törvény- erejű rendielebet hozta. Az új büntetőeljárási törvény megal­kotásával az volt a cél, hogy időálló, korszerű büntetőeljá­rási rendszer alakuljon ki, az elmúlt évtizedekben felhalmo­zódott tudományos, és az elő­ző eljárási kódex alkalmazásá­val nyert gyakorlati tapaszta­latok felhasználásával, össz­hangban a büntető törvény- könyv rendelkezéseivel, az igazságszolgáltatást érintő jog­szabályokkal. A büntetőeljárási törvény azokat a szabályokat foglalja igen részletesen körülírt és pontosan meghatározott zári rendszerbe, melyek szerint a bűncselekményt elkövető sze­mélyekkel szemben eljárást le­het indítani, és az eljárásokat le lehet folytatni. Ennek érde­kében szabályozza a bűncse­lekmények felderítésének és a büntetőjogi felelősség eldönté­sének rendjét, a büntetőeljá­rásban részt vevő hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíró­ság) és állampolgárok (elköve­tő, tanú, sértett) jogait és kö­telezettségeit. Az új törvény továbbfejleszti és korszerűsíti a büntetőeljárást, erősíti a szo­cialista törvényességet és az ál­lampolgári jogok védelmét, egyszerűsíti és gyorsítja az egész büntetőeljárást, széle­sebb körben teszi lehetővé az új tudományos és technika eredmények alkalmazását. A törvény a magyar büntető­jogok biztosításáróL Érmek ke­retében arra kötelezi a ható­ságokat (rendőrség, ügyészség, bíróság), hogy az állampolgári jogokat mindenkivel szemben tartsák . tiszteletben, s azok csak a törvényben meghatáro­zott esetekben és módon kor­látozhatók. Kötelességük a ha­tóságoknak az is, hogy a kény­szerintézkedések törvényessé­gét (előzetes letartóztatás, őri­zetben tartás stb.) az egész el­járás során biztosítsák, s az állampolgári jogok korlátozá­sát meg kell szüntetniük, ahogy elrendelésének feltételei nem állnak fenn. A törvény az eljáró hatósá­gok alapvető feladataként írja elő, hogy azokat a tényeket, amelyeket intézkedéseik alap­jaként elfogadnak, az anyagi igazságnak megfelelően álla­pítsák meg; a terhelő és men­tő, valamint a felelősséget sú­lyosbító és enyhítő körülmé­nyeket egyaránt vegyese figye­lembe. A büntetőeljárás alá vont személyt megilleti a vé­delem joga, ami azt is jelenti, hogy az eljárás bármely sza­kában védő közreműködését — már az első kihallgatása al­kalmával — igényelheti. A vé­delem elvének érvényesítése terén büntetőeljárási jogunk a leghaladóbbak közé tartozik, A büntetőeljárás alapelvei érvényesülésének egyik fontos biztosítéka az, hogy a nyomo­zó hatóság az eljárás minden szakában köteles azokat betar­tani. A törvényhozó azonban nem elégedett meg ezzel a2 »egy csatornás« biztosítékkal, hanem további garanciát épí­tett be a törvénybe, s ez a ügyészségnek a nyomozás tör­vényessége fölötti felügyeleti tevékenysége. Ezért az ügyész elsőrendű feladata a bűncse­lekmények következetes üldö­zése, a nyomozás teljességé­nek, időszerűségének, a bün­tető jogalkalmazás jogpolitikai elveinek, az állam büntetőjogi igényének a maradéktalan ér­vényesítése. De az ügyésznek kötelessége annak biztosítása is, hogy törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás sen­kit se érjen. Akár az állam büntetőjogi igényének érvé­ári jogok csorbulása terén előfor­duló törvénysértések esetén az ügyésznek haladéktalanul meg kell tennie a szükséges intéz­kedéseket azok megszüntetésé­re. eljárás-jogtörténetében első íz ben fogalmazza meg az ártat-! ... lanság vélelmének alapelvét, nyesitese’ akar az állam» amikor kimondja, hogy »senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.« Az alapelv tehát mesz- szemenő védelmet nyújt az ár­tatlan, nemegyszer kiszolgálta­tott embernek, mert feltétele­zések, koncepciók alapján sen­kit sem érhet sem a munkahe­lyén, sem a közéletben olyan jogi hátrány, amelynek alap­ját a bíróság nem állapította meg. Az ártatlanság vélelme más oldalról azt is jelenti, hogy a bűnösség bizonyítása a rendőrség, ügyészség feladata, s a felelősségre vont személy nem köteles ártatlanságát bi­zonyítani. A törvény az alapelvek kö­zött rendelkezik a személyi szabadság és más állampolgári A TÖRVÉNYNEK a bünte­tőeljárás egyes kérdéseire vo­natkozó részletes rendelkezései közül mindenekelőtt azt az új és nagy jelentőségű rendelke­zését kell kiemelni, mely a büntető törvénykönyv felosz­tását alapul véve, bűntebti és vétségi eljárást vezet be. A törvény ezzel a rendelkezéssel biztosítja az egész büntetőeljá­rás egyszerűsítését Dr. Halász János megyei főügyész (Folytatjuk.) Partizánballada U Somogyi Néplap fős »E« hadseregcsoportjának egységeivel is. — Harc közben nem látod az embereket — mondta Bácski Stevo Csíknek. — Csak egyenruhásokat látsz. Arcta­lan tömeget. A mj brigádunk harcosai egy németet mégis megjegyeztek maguknak. Egy forradásos arcú SS-t. Sok baj­Baki Ferenc is — családostól álltak a zászló alá. Toborzás folyt a Bácskában is. A volt spanyolországi ön­kéntes, Varga István, Cser- venák Pál és fivére, Imre, nagy létszámú magyar parti­zánzászlóaljat szerveztek. Az új csoportot is Petőfi Sándor­ról nevezték el. — Ez a két zászlóalj talál ­II. Sikereket ért el a zászlóalj a »Joza Vlahovic«, 16. ifjúsá­gi dandár egységeként is. A Podravska Slatináról menekü­lő ellenség útját állták el. Bár Barcs irányából a horthysták aknatüzet zúdítottak rájuk, a petőfisek nem hátráltak. Stir usztasa vezér banditái­nak a Dráva meg a túlpart­ról érkező motorcsónakok az életet jelentették volna. De csak egy kis csoport érte el a vízi járműveket. Aztán a találatoktól a csónakok is süllyedni kezdtek ... — Hallottátok már a szót: »partizán virtus«? Ebben sem volt hiány, édes gyerekeim. Kiss Ferenc egy alkalommal két Terezino Polje-i, azaz te- réfalvi halásszal üzenetet kül­dött Barcs polgármesterének. »Polgármester úr! Amennyi­ben továbbra is megpróbál­koznak azzal, hgy bármilyen segítséget nyújtsanak ellensé­geinknek, akiket Viroviticán körülzártunk, tüzérséggel fog­juk lövetni városát, Barcsot. Hogy meggyőződjék arról, mennyire igazat mondunk, fi­gyelmeztetésképpen holnap, 1944. október 4-én, pontosan 12 órakor városuk központ­jába három gránátot lövünk.« Talán a három gránát pontos érkezésének hatására: Virovi- ticáért egyetlen horthysta alakulat sem szállt harca. Többször ütköztek meg a szerb és horvát testvérbrigá­dok között a németek Görög­országból áttelepített, 350 000 társunkkal végeztek már, em- kozott Kiscsányban, édes gye- bertelenül megkínozva őket rekeim — fejezte be a Pro- haláluk előtt. Egyszer még a fesszor. — Ott már ti, a »Sto- saját ezredbelijét is agyon- dulka-gyerekek« is ott volta- lövette, mert az nem volt tok. A vékony erek duzzad- hajlandó megkínozni egy par- nak úgy folyóvá, ahogy mi tizánlányt. A társai »partizán- dandárrá szerveződtünk, vadásznak« nevezik, így Aztán — talán, hogy meg mondta egy fogságba esett fa- ne hazudtolja önmagát — a siszta. Ha az úton tehenét ve­zető parasztba botlik, azt is az árokba lövi. Mindenki gyanús neki, aki nem lapít otthon. A brigádunkból töb­ben esküdtek már bosszút ez ellen a gyilkos ellen. Egyre többen csatlakoztak a szlavóniai magyar zászló­aljhoz. A horthysta századok­ból szökött katonák, a bori munkatábor volt foglyainak egy része, a Bukovinából Bácskába telepített székelyek legjobbjai, s egy időre a bu­dapesti szabószakszervezet if­két fiatalra förmedt: — Mit tátjátok itt a száto­kat, amikor a többi csikó a terem közepén dobog? Mars a táncba! A biztatásra Csík sután, iz­zasztó zavarban meghajtotta magát Papp Magdi előtt. — Szabad? A lány arcára vérhullámok tolultak. A fiú gyengén át­fogta Papp Magdi vállát, de­rekát. Ringatóztak a csendesülő muzsika felszínén. Végtelenül júmunkásai is. Sokan — mint tisztának érezték magukat, ahogy fürdették arcukat a másik pillantásában. Mintha csak ketten lettek volna a hatalmas teremben. Nem vették észre a vállán sebesült őrparancsnokot, áld az ajtó sötét nyílásában le- cövekelve súgott valamit Sto- dulka főhadnagy fülébe, aki­nek egyetlen jelentőségteljes pillantására tucatnyian nyúl­tak a fegyverükért. Feltűnés nélkül hagyták el a termet. A háborúról megfeledkezett táncosok semmit sem vettek észre. A harmonika és a trom­bita erősödő hangja elnyom­ta a faluba betörni próbáló fasiszták fegyvereinek ropo­gását. Ötödik fejezet Senki sem aludt ezen a ja­nuári éjszakán. Dideregve melengették egy­mást a lövészárkok medrei­ben. A sötétségbe röppentyűk szórtak csillagnyi fényt. Ilyen­kor szinte megmerevedtek. Az árkok fölé emelkedő fejeket a fény-árnyék játékában tus- kóknak is hihette volna az el­lenség, ha nem a háború utol­só évében jártak volna. De az (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom