Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-22 / 17. szám
Az átlag rendkívülisége Leo Löwenthal: Irodalom és társadalom A kiadó óvatosan elhagyta a könyv eredeti címének középső tagját (Literature, Popular Culture, and Society), s inkább a szerényebb alcímbe rejtette értelmét. A főcím alcímmé sikerítése — A könyv a tömegkultúrában — jelzi a Löwenthal által fölvetett kérdés bonyolultságát, s egyszersmind azt, hogy a tömegkultúra fogalma félreérthető, tisztázatlan. De még ott is, ahol nagyobb szükség volna a fogalmi tisztázásra, megfelelően szélsőségesen vélekednek a népszerű kultúráról. Pedig — mint Löwenthal könyvében kimutatja — a kultúra kettős jellege nem a XX. század «-találmánya«, hanem már a középkorban is foglalkoztatta a gondolkodókat (Montaigne, Pascal) a tömegkultúra és a művészet ellentétpárjainak terminológiai tisztázása. S erre tesz erőteljes kísérletet maga Löwenthal is. Az író sajátos körülmények között kezdett kutatásaihoz. Ismeretes, hogy a második világháború előtt Amerikában szállt partra a Marxon is nevelkedett filozófiai iskola, az úgynevezett frankfurtiak kis csoportja. Közülük egyiknek- másiknak a műve magyarul is megjelent. (Adornoé és az NSZK-ban élő Habermasé.) A frankfurtiak érkezése döntő változásokat hozott Amerikában. A szociológiai kutatás korszerű adatfelvételi módszereivel felszínre hozott rengeteg adat, tény korszerű történelem-filozófiai megközelítés híján csak vajmi keveset árult el tényleges történelmi folyamatokról, társadalmi változásokról. Az elméletileg kitűnően iskolázott európai tudósok érkezése azonban szinte megszólaltatta, történelmi távlatokba, mozgásvonalakba integrálta az amerikai társadalomkutatók eredményeit. S ezt tükrözi Löwenthal könyve is. Miért éppen az irodalommal kapcsolatban vizsgálja Löwenthal a tömegkultúra jelenségét? Elsősorban saját, igen korszerű szemlélete miatt. Szerinte az birodalom az emberi magatartás miniden síkját látókörébe vonja. Más szavaikkal, az ilyen irodalmi művek elemzése feltárhatja azokat a középponti problémákat, melyek a különböző korok embereit foglalkoztatták. Lehetővé teszi, hogy az adott társadalom képét a társadalmat alkotó emberek tudatából kiindulva vázoljuk fel.« Az irodalomnak ez a felfogása a legkorszerűbbek, s egyszersmind a lényeghez leginkább közelállók közé tartozik. Eszerint tehát csak a fontos, a társadalom Mariin György: A magyar nép táncai Corvina Kiadó, 1973. »A tánc az egyik legközérthetőbb művészet, a néptánc pedig a népek legösztönösebb, legőszintébb megnyilvánulása« — írja a szerző műve bevezetőjében. A továbbiakban e tétel igazságát bizonyítja tudományos elemzéssel, a néptánckutatás eredményeinek népszerű közreadásával. A köztudatban a magyar néptánc szinonimájaként a csárdás ól. Ezt a beszűkült képet kívánja a mű tágítani. Áttekintést kapunk a táncok típusairól (lánctánc, párostánc, pásztortánc), eredetéről, európai kapcsolatairól, motívumrendszeréről. A kötet lehetővé tesai a tájegységek szerinti eligazodást is (Duna vidék. Tisza vidék, Erdély), valamint a magyar táncdialektusok megismerését. Martin György kétségtelenül a magasabb szintű érdeklődést kívánja kielégíteni, de a laikus olvasónak is élményt jelenthet a különböző alkalmi táncokkal (lakodalmi osztótánc. menyasszonyfektető, bognár- lánc) való megismerkedés. A gazdag dallamanyaggal, láncleírással kiegészített, világosan szerkesztett kötetet 16 Színes és 38 fekete-fehér fénykép illusztrálja. j számára lényeges jelentéstartalmakat hordozó művészet az igazán értékes, s ez alkotja a tényleges, igazi kultúrát. Mi hát ezzel szemben a tömegkultúra? Löwenthal csak azoknak a kereteknek, izolált elképzeléseknek a felrajzolására vállalkozik, amelyek körül mindmáig dúlnak a viták. Tény, hogy a népszerű kultúra alapja az ember szórakozás iránti igénye, ami egyidős az ember kultúrájával, tehát nem sajátosan modern jelenség. Hogy megléte és természete a viták középpontjába került, ehhez bizonyos technikai és társadalmi változásokra volt szükség. Itt egyebek között a megnövekedett szabad idő eltöltésének problémájára, to vábbá egyfajta, a társadalom egészét érintő oktatásügyi, nevelési és kulturális forradalomra, minőségi változásra gondolunk. Ezt a változást, mely a polgári osztályok kialakulásával kezdődött, még csak fokozta a tömegkommunikációs eszközök (a rádió, a tv, és az írott sajtó) hihetetlen mértékű elterjedése napjainkban. Ezeken a csak nagy vonalakban vázolt alapvető változásokon túl van egy sajátos oka is a népszerű kultúra elterjedésének, szívós erejének, és sakélyességének. S ez Löwenthal szerint a szórakozás tömegigényének találkozása a nyugati áruviszonyokkal, a szórakoztató iparral és a sajátos reklámmechanizmussal. (Löwenthal a nyugati típusú polgári demokrácia viszonyait elemzi.) S a neves filozófus-szociológus könyvének ez a fejezete a legjobb, legizgalmasabb rész. Bebizonyítja, hogy a tömegkommunikációs eszközöknek a szórakozási igényit kielégítő funkciója mellett van egy rejtettebb, egyszersmind veszélyesebb funkciója is: a fennálló (kapitalista) társadalom értékeit eszményeit népszerűsíti, s ezáltal magát az uralmi rendszert erősíti. Erre jó például szolgálnak Löwen thal életrajzelemzései, amelyeknek következtetései egyenesen meg- hökkentőek. A szerző átvizsgálta a Saturday Evening Post és a Collier’s 1901—1941-es évfolyamainak életrajz- és portrétermését, hogy képet kaphasson az amerikai átlagpolgár-olvasó eszményeinek változásairól. A vizsgálat szomorú képet mutat: »Míg — írja Löwent- hal — az ipari és tudományos törekvések a tetőpontjukra hágnak, addig a tömegek bál- ványai a múlttól eltérően nem a termelés vezető személyiségei, hanem a mozik, baseball- pályák és éjszakai bárok csillagai.« Az író biztos szemmel ismeri föl ebben az életrajz- dömpingben a változást: a közvélemény embere — a jó fogyasztói magatartás minta- példánya — idejét olyan »kedves fickók társaságában tölthetik, akik szeretik, vagy nem szeretik a whiskyt jeges szódával, a cigarettákat, a paradicsomlevet, a golfot és a par- tykat, akárcsak ő«. Holott mindez nem más, mint álcázott jelentéktelenség. Az életrajzok hősei mindössze abban különböznek a többiektől, hogy minden átlagos közül a lehető legátlagosabbak. Sajátos, ördögi kör ez, az egész társadalmat átható manipuláció része. Löwenthal alapvető következtetése: a tömegek nem több alternatíva közül választják a sekélyes »popular culture«-t, hanem a társadalom — amely mégis meg tudja teremteni a választás illúzióját — kényszeríti rájuk. S ebben egyetért Schillerrel, aki szerint a közönség sosem alacsonyítja le a művészetet. »Minden időkben, amikor a művészet hanyatlott a művészek miatt hanyatlott. A közönségnek pusztán csak fogékonyságra van szüksége: ennek pedig birtokában van.« A Déiyné Színház előadása Az éjszaka útjain Csupor Tibor \7, AKTUALITÁS ■ Henato Relli: Az éjszaka útjain című darabjának a legfőbb erénye. Valószínű, hogy Somogybán még többször bemutatja a Déryné Színház — jegyzetünk a balatonlellei előadás alapján készült, örülnénk a minél többszöri ’előadásnak, mert nagyon a mához és a máról szól a szerző. Igaz, hogy sajátos olasz nagyvárosi környezetben és társadalmi szférában játszódik a darab, de a konfliktus — néha még ugyanilyen kiélezetten — előadódik nálunk is. A téma szűkén felvázolva: a szülő és a gyermek megromlott kapcsolata... S nem a szülők rossz élete, kihűlt szerelme vagy hanyag nemtörődömsége miatt romlik el a kapcsolat! Az eset, melyben Renato Relli drámája elemzi ezt a nemzedéki konfliktust, tulajdonképpen kriminalisztika, de mégsem krimi született belőle — bár rendkívül izgalmas a cselekmény —, hanem társadalmi mondanivalójú mű. S eléggé hatásos ahhoz, hogy sokáig foglalkoztassa a nézőt. Sőt, arra is alkalmas, hogy szülők és gyermekek, szülői munkaközösségek vagy ifjúsági klubok beszédtémája legyen. Egy módos római ügyvéd, aki meglehetős szigorral próbálja kezelni kamaszkorú gyermekét, annak szemére hányja, hogy miért nem választ értelmes pályát. Figyelmeztetésül szűkre szabja a zsebpénzét. A feleség, aki szeretne valamelyest nagyvilágibb életet élni, agyonkényezteti a fiút, rendszerint ő egészíti ki a zsebpénzt is. A darab a család egyetlen éjszakáját — tragédiáját — mutatja be. A fiú későn érkezik haza, véresen. Az apai szigor hatására elmondja, hogy különös kalandra készült a barátjával, pénzt akartak szerezni, mégpedig erőszakos módon, azután gazdagon elutazni. A kísérlet kudarccal Húsz éve népi iparművész Szép mesterség ez. Mert az: mesterség, ki tagadná? Mellette bizonyít az igazolvány, melybe az első bejegyzést még 1954-ben írták Fehér Lajos somodor! népi iparművész számára. Fába, de még inkább csontba faragja azt, amit szépnek tart. S minthogy az őzikés, erdős cigarettatartókiból, tülök utánzatokból és sok minden mádból áru lesz, ezéirt »mester« ő. Hogy »mesterek« között is mester, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy hosszú évek óta a népművészet mestere cím birtokosa is. Erdőcsokonyán született, tán éppen subán, hiszen pásztorsorba szánta őt is a sors. Az is volt nagyon hosszú ideig. A faragókés az unalmas óráikat tetitie gazdaggá. Pásztorként A szülök. végződött, a fiú rálőtt egv úrvezetőre, majd megijedte! és otthagyták az úton. A história ennél bonyolultabb persze, a fentiekben az alaphelyzetet vázoltuk csupán. Az apa válaszút elé kerül, pénzével, híres ügyvédi tehetségével megmenthetné fiát — az áldozat ugyanis nem halt meg, csak súlyosan megsebesült. A hajnali töprengés idegőrlő vívódásai után mégis úgy dönt: felhívja a rendőrséget, hogy tartóztassa le útonállóvá züllött gyermekét. A színpadi kérdések látszólag az eset körül forognak, valójában az éjszaka folyamán mérlegre kell tenniük egész családi életüket. Vajon mit csináltak rosszul a jómód és a szeretet ellenére? Különösen az anya monológja ragad meg bennünket. Foggal, körömmel szeretné megvédeni gyermekét, s azután rájön, hogy igazán szeretni már sohasem tudja. A vád önvádba csap át. Rádöbben, hogy ő is hibás. Relli színműve remek tömörítés, nem kalandozik lélektani útvesztők felé, fő célja a közérthetőség, emiatt néha felszínes is. Lacina László rendezte a darabot. Ügy érezzük, jól állította színre, nagy teret adott a jól kidolgozott konfliktusoknak, s talán még hatásosabb munkát is végezhetett volna, ha a díszletek nem akadályozzák. Sajnos, rendkívül kusza, igénytelen díszleteket láttunk az előadáson, ráadásul ütött-kopott, rozoga kellékekkel. amelyek egyszerűen nevetségesen hatnak, ha arra kell gondolnunk, hogy egy jól menő római ügyvél lakását kell jelezzék. Persze elképzelhető, hogy a Kulich Gyula téri színházi ősbemutatón tetszetősebb rek- vizitumokat használtak, akkor viszont nem értjük, hogy miért ilyen rozoga dolgok kerültek a balatonlellei színpadra? A DARAB három szereplője közül elsősorban Czéh Gitta Jászai-díjas játéka a meggyőző: az anya vívódását nagy tehetsége hitelesítette. Füzesi Ottó helyett — betegsége miatt — Hollay Bertalan játszotta, igényesen, de néhol pózokkal, és bosszantó szöveghibákkal az apa szerepét. A fiú szerepében Mózes Józsefet láttuk. Főleg akkor éreztük megragadónak alakítását, amikor a fiatalember ideges bizonytalanságát és a csalódás kíméletlen keserűségét kellett láttatnia. Tröszt Tibor Hatmillió a kluboknak Pénzt hoz a társadat munka Ezt a mángorlót a maga gyönyörűségére díszítette csontfa- ragványokkal. került Somodorba is. Már régóta a faragás a hivatása, mégis azt mondja: »Itt legeltettem, ezért nem tudok elmenni innen.« Munka közben. S a kutya is a régi napokra emlékeztet. Bozontos, loncsos pásztorikutya. Békésebb foglalatossághoz szokott: a postástól ő »veszi át« a küldeményeket, s az újságot. Hozza a fogai között a gazdának. Örömet adó, de nem kötny- nyű mesterség ez, amelyet Fehér Lajos folytat. írjunk egyszer erről is. A csont kellemetlen szagú alapanyag, ki kell főzni. Ottjártunikkor »friss szállítmány« fehéredett az üstben. A Ids műhelyben nagy munkát végez a faragó. A csont keményein ellenáll a késnek. Talán ezért is »villamosította« ezit a műveletet. így valóban iparszerű körülmények között dolgozik. A termékeket, melyeken ott van Somogy jellegzetes népi világának néhány jegye is, havonta szállítják el a budapesti központba. Együtt él a világgal, a környező természettel. Nem is lehetne ez másképp az olyan embernél, aki a »természet gyermekeként« a tágas mezőket, a piilises domboldalakat, virágos réteket járta. Szép élete van, hiszen úgy érezheti — joggal —, hogy a kezéből mindig ajándékokat ad ki. I* L. Vannak országok, ahol már évtizedek óta hagyományai vannak a kluhrnozgalomnak. Lengyelországiban például a fiatalok szórakozásának egyik legfontosabb színhelye a klub. Nálunk is sorra alakultak a hatvanas évek közepén. Először zömmel a tanintézetekben, üzemekben, vállalatoknál. Most már a kisebb településeik fiatalsága is sok helyen klubokba tömörül. Mi kell egy jó klubhoz? Élénk viták voltak akörül például, hogy föltétlenül szükséges-e egy külön terem. Miniden bizonnyal nem. De jó, ha van. Meg az is jó, ha szép, fiatalokhoz illő a bútor, ha van magnó, rádió meg játékok. A klubok sok anyagi segítséget kaptak már az intézményektől. Társadalmi munkában számtalan feladatot ők maguk is megoldottak. Ám az anyagi föltételek nem jelentenek mindent.’ Jó vezetők, aktív tagok kellenek, ment különben nem sokat ér az egész. Egy ideig úgy működték, ahogy saját erőből tudtak. Napjai nikbam azonban egyre nagyobb társadalmi segítséget kannak. Kiharcolták maguknak a törődést. A megyében száztíz ifjúsági klubnak van működési engedélye, s mintegy húszra tehető azoknak a száma, amelyek engedély nélkül működnek. Sok helyen pedig most vannak alakulóban. Nem követ el törvénysértést az a klub, amelyik nem kór engedélyt. A fiatalok érdeke, hogy meglegyen, mert csak az ilyen klub kaphat anyaigi támogatást. A közeljövőben — februárban — ismét jelentős összeget, hatmillió forintot fognak szétosztani az ország ifjúsági klubjai között. A pályázatokat január végéiig kell eljuttatni a megyei klubtanácshoz. Például, ha e,gy klub be akarja bútorozni a helységét, akkor meg kell írnia, hogy mennyi pénzre van szüksége összesen. Ebből hány forint értékű társadalmi munkát képesek végezni, mennyi pénzt kaphatnak helyi szervektől. A hiányzó összeg többi részét nyerhetik el a pályázaton. Rövidesen nemcsak a klubok fognak működési engedéllyel dolgozni. Az a cél, hogy a vezetők is képzettek legyenek, hogy vegyenek részt a működési engedélyt szerző tanfolyamon. A klub és a saját érdekükben. 1975-től már csak az a klubvezető kaphat tiszteletdíjait, aki megszerzi ezt. A megyében eddig 46 engedéllyel rendelkező klubvezető van, s rövidesen ugyancsak ennyien fogpaik vizsgázni. Somogybán és Baranyában idejében fölismerték a képzés szükségességét, s a két megye közösen indított orv éves elméleti, módszertani és gyakorlati kénzésből álló tanf^’vamot. A nyáron, ha befejeződik a mostani, úiat indítanak. A megyei és az országos szervek egvre több támogatást adnak az ifjúsági kluboknak. A segítség ke1!, de csak az emúgv is életképes tagságon lendíthet igazán. H. É.
