Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

Hétköznapi kérdések

A közösség peremén

A nehezen nevelhető gyerekek

Itlés István 28 éves, a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárának vasesztergályosa. Felesége vésnök, jelenleg gyermekgondozási segélyen van. Két gyermeket nevelnek. A Léva közben laknak, a férfi szüleivel közös, két és fél szobás lakásban.

A házigazdát almazöld TOS esztergagépe mellett ismertem meg. Munkaruhája: sötét, olajfoltos nadrág, feltűrt ujjú, könnyű, világos ing. Lakásában fekete bőrzakóban fogad.

A szekrénysoron könyvek, porcelánfigurák, díszgyertya.

— Szeret itt lakni?

— Háromszobásat akartam a két gyerekkel és apámékkal. Ök egy lebontásra ítélt városi lakásból költöztek ide. Azután mégis más kapta meg. Szűkén vagyunk, mert ez a hall, ahol most a gyerekek játszanak, nem alkalmas lakószobának. De azért ennek is örülünk, mert a vártnál kevesebbet kellett befizetni. Így is a szülők segítettek a berendezésben. A minőséget hagyjuk. Várjuk a garanciális javításokat.

A környezet? Az tetszik. Jó itt. Ennek a két különálló épületnek a lakói szépen összeszoktak. Sok a fiatal házas. Először a gyerekek kezdtek együtt játszani, azután, mi, férfiak is összebarátkoztunk. Később az asszonyok is csatlakoztak hozzánk, összeállunk focizni, néha kártyázni, barkácsolni. Rövid idő alatt sok barátot szereztünk.

— Kielégíti a munkája?

— Igen, szeretem a szakmámat. Az ember befogja a fémdarabot, és kikerekedik egy Sáép csavar vagy más alkatrész. Csillognak a menetek, a megmunkált felületek. Különösen, ha rézzel dolgozunk. És nem lehet megunni, mert kis szériákat gyártunk egy-egy munkadarabból. Nagy pontossággal. Oda kell figyelni. Ahogy nagyobb lesz a gyakorlat, az ember megpróbál köny- nyíteni magán, gyorsítja a munkát. Több kést összefog, egy ráfordítással több különálló műveletet végez el egyszerre.

— Mikor fizetett selejtkárt?

— Valamikor a tavasszal. Hat forintot. Ez volt az ösz- szes eddig. De dühösködtünk is, mert nem tartottuk igazságosnak. Meg hát érdemes ilyen kis érték miatt megsérteni az embert?

— Milyen becsülete van ma a pontos munkának?

— Nálunk alacsony a tűrési határ. Van úgy, hogy század- milliméterekben mérünk. Másként a szerelők nem tudnak mit kezdeni az alkatrészekkel. Szóval, ez nálunk természetes dolog. De hazajön az ember e nemrég megépített lakásába, ahol mozog az ablakkeret, meggörbült, az ajtó és nedves a fal. Azután hiányzik a gázsütő ajtajának fogantyújáról két kis, filléres, bakelit darabka. Kapni sehol sem lehet, a raktárban sincs, mondják sajnálkozva a szerelők. Később ötven forintért szereznek. Utálatos dolog felajánlani ilyesmit, meg pénzzel sem lehet bírni, de hát kényszerhelyzetben vagyunk. Szóval ennyit a pontosságról. Meg azt is mondhatnám, a becsületről.

— Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?

— A kalandregények hatására hajós vagy ilyesmi. De ez hamar elmúlt. Talán tizenegy éves lehettem, amikor egyik barátommal elmentünk az apja munkahelyére. Ott láttam először hegesztést meg lakatosmunkát. Ettől kezdve már nem is tágítottam a vasasszakmától. Lakatos akartam lenni, de amikor ipari tanulónak jelentkeztem, rábeszéltek az esztergályosszakmára. Nem bántam meg.

— Mit szeretne nevelni gyermekeiből?

— Nehéz ezt előre megmondani. Nincsenek ábrándjaim. Azt hiszem, mire odakerülnek, a középiskolát minden szakembertől megköveteli az élet. Annyi bizonyos, hogy én nem erőltetek rá semmit a gyerekeimre, mint sok szülőtől látom. Segítek megismerkedni a szakmákkal, de válasszanak m<jguk. És azt tartom: inkább legyenek jó szakmunkások, mint rossz mérnökök. Egyelőre annyit tudunk, hogy a nagyóvodás Andreánknak jó kézügyessége van. Az anyja is szépen rajzol, könnyedén feldobja a betűket a kőre; biztosan tőle örökölte. Lehet, hogy ez indítja el valamilyen pályán.

— Milyennek képzeli a szakmáját tíz év múlva?

— Nemrég kaptunk automatizált, programvezérlésű esztergagépeket. Egyelőre ott állnak, várjuk a programokat hozzájuk. Azt hiszem, egy évtized múlva ilyenek lesznek általánosan használatban. Az

ember megadja a parancsot, betáplálja a nyersanyagot, és figyeli a gép működését. Nem is egyet, legalább hármat kezel majd egy munkás. Egy-egy gép meg egyszerre 8—10 műveletet végez. Ja, meg a méretellenőrzés is az ember dolga marad, de ez sem úgy, mint most. Az automata nagyrészt ezt is elvégzi. De azért hiba akkor is előfordul, és ezt az ember hárítja el.

— Hisz-e a közösség erejében?

— Nehéz erre válaszolni. Általában igen. De ha saját munkahelyünket vizsgáljuk, azt látjuk, valahogy nem tudunk rendesen összerázódni. Megmondom, miért nem: néhány ember mindig kilóg a sorból. Nem fogadják el a többség döntését. Nehéz így elérni valamit. Pedig amúgy nincs veszekedés vagy harag. Csak hát igazi erő sincs bennünk. Igaz, mindenkinek megvan a maga munkaidőn kívüli elfoglaltsága. Az egyik technikumban tanul, a másik házat épít, a harmadik edzésekre jár. Egymásnak azért segítünk, azt nem lehet mondani, hogy nincs törődés a mi brigádunkban. Az egyik társunknak nemrég a betongerendákat segítettük felrakni a házára, a másiknak elmentünk bontani, meg hordtuk a téglát. Ha kell, azért ösz- szefogunk. Jelenleg is matematikai meg ügyességi játékokat készítünk az egyik óvodának, társadalmi munkában. Ebben mindenki részt vesz.

— Szívesen mond véleményt politikai kérdésekben?

— Nincs olyan ember, aki ne politizálna. Én elmondom, amit gondolok, hiszen mi következménye lehetne? Egymás között, a termelési értekezleteken, szakszervezeti gyűléseken. De leginkább a pártoktatáson. Ott igazán lehet vitatkozni. Az az, érzésem, sokszor vég nélkül folyik a vita, és sok kérdésben nehezen mozdulunk előre. Itt van az üzemi demokrácia. Nagyon próbálgatjuk, meg a vezetők is akarják, sokat beszélünk róla, de ez még nem az igazi. A közéletből is megvitattunk már néhány' dolgot. Jó, lehet, hogy türelmetlen vagyok, mert nem történik azonnal változás. Hiszen igaz, egy párhatározatot vagy kormányrendeletet alaposan elő kell készíteni. Ehhez is — mint mindenhez, akár egy alkatrész elkészítéséhez — idő kell, ez így igaz.

?aál László

Néha a nevelők elkeseredetten. panaszkodnak egymásnak és a felügyeletnek, hogy kibírhatatlanná teszi egy-egy gyerek az életüket, s több gondjuk van néhány nehezen nevelhető tanulóval, miint egy vagy több cnati'KyaJ. A szülők pedig szégyenkezve vagy agresszív módon felteszik a kérdést: »Miért kell állandóan szégyenkeznünk gyermekünk magatartása, cselekedete, hanyagsága miatt? Ki a felelős a nevelés eredménytelenségéért?" Megkezdődik a vádaskodás: a házastársak egymást, az iskolát, a pedagógust okolják, de keveset, vagy semmit nem tesznek az a.' í; földerítésére és megszüntetésére.

A megye területén is szinte minden iskolában van egykét nehezen nevelhető gyerek, aki a család, a barát, a közvetlen nevelés, a lelki trauma hatására a »közösség peremére« került. A nevelési eljárások hatástalanok, vagy jelentéktelen velük kapcsolatban. Vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak lépést tartani társaik fejlődésével, mert környezetük légköre, a hiábavaló erőfeszítésből eredő kudarc, a gyengébb és lassúbb észjárás, a közömbösség, a szeretet hiánya visszaveti, megakadályozza fejlődésüket. Található olyan gyerek is, akiknek fejlődése rossz irányba halad: hazudik, lop, csavarog, esetleg akaratos, engedetlen. A nehezen nevelhetőség gyakran abban nyilvánul meg, hogy a tanuló a fegyelmet készakarva megsérti, vagy »felrúgja«. Sok gyereket a lustaság, a2 agresszivitás, a félelem és szorongás jellemzi. Nem mondhatunk le ezekről a tanulókról, s nem őket marasztaljuk el a kialakult helyzetért.

Érdemes számba venni a' jellemzőbb eseteket. A félelem ' és szorongás az »első« helyre kerül. A félelem valamitől vagy valakitől megbénítja a tanuló gondolatát. megköti nyelvét, befolyásolja cselekedetét. Mitől fél a gyerek? Legtöbbször a brutalitástól és az erőszaktól. Kisírt szemű anyák panaszkodnak a pedagógusoknak: »Férjem ismét részeg volt, megvert engem és a kislányt is, kikergetett bennünket a hidegbe.« A jó nevelőnek van szeme és szíve, hogy a sérült lelkű gyerekben meglássa a különleges bánásmódra szorulót. El lehet közömbösen menni az előbb említett gyereklány mellett, akinek vékony, törékeny alakjára mázsás súllyal nehezedik

»V«/VWWVVVWWWVWWVWVWWWVWWVWWVWVWWWMWVW>^/VW\A<W»^^A/WV'A»</^^»VWV*

Leskó László

PartlzánbalSada

(Részletek)

10.

— Akkor már kapcsolatban álltak a szovjet Vörös Hadsereggel — folytatta a Professzor. — Az együttműködés egyre tökéletesebb lett. Hogy szavamat szavamba ne ölt- sem: a felhívás idején már harcoltunk néhányan, magyarok a partizánhadseregben.

És a Professzor mesélt, mesélt. A cobuni borbélyról, Kiss Ferencről, a párt régi tagjáról, akinek eltűnése után Hefer usztasa főispán azt jelentette: a partizánok rabolták el. Pedig önként állt közéjük. Bácski Steván beszélt Peleskó Györgyről, a parancsnokhelyettesről is és Géri Károlyról, a politikai biztosról.

— Hát azt hallottátok-e. hogy jutottunk a zászlónkhoz? No, édes gyerekeim, az úgy történt, hogy az Eszék melletti Haraszti község plébánosát két fiatalunk kereste fel.

Az ottani lakosság mindig szívesen látott bennünket. Élelemmel, ruhaneművel kedveskedtek. Szóval a két partizán bekopogott a paphoz. Jó emberünk volt nekünk ez a pap, egyszer még sebesült partizánt is rejtegetett. Szívesen fogadta a késő esti látogatókat. »Tisztelendő úr! Adná nekünk a templom nemzetiszínű zászlaját. Magyarok vagyunk, háromszínű lobogó alatt akarunk harcolni.« Másnap már a zászló alatt meneteltünk. Arany betűkkel hímezték rá: »Petőfi Sándor zászlóalj — Haraszti község.« Mert akkoriban — 1943 augusztusának közepétől — a Dráva menti Osztag szlavóniai zászlóaljaként űztük az ellenséget.

Igen, az első Időkben a zászlóalj csak politikai munkát végzett a magyar lakta területeken. Röplapjaik a fasizmus elleni harcra szólították föl a lakosságot:

»Anglia, Amerika és a Szovjetunió együttes figyelmeztetésében ez áll: Magyarország csak úgy kisebbítheti áldozatainak számát és csak úgy rövidítheti meg a háborút, ha a nácista Németország ellen fegyverrel küzd . . . Kövessetek bennünket, magyarokat, a Petőfi Sándor zászlóalj harcosait, akik a fasizmus ellen, a magyarok és Magyarország szabadságáért küzdünk...«

— Fegyverünk alig volt. Mi az a harminc puska, a két géppisztoly meg a tíz revolver hatvan embernek, ágyúkkal, tankokkal szemben? Kiss Ferenc kapitány biztatott bennünket: »Majd szerzünk fegyvert a harcban.« így is lett. Az első igazi harci feladatunk a vasútvonal megrongálása volt Cobun és Su- hopolje között. Az ellenség számára rendkívül fontos sínpár volt ez. Hosszú szerelvényeken érkezett számukra az utánpótlás. A tervezett időben a vasúti pálya használhatatlanná vált.

Sokasodtak a harci feladatok. Kravicából véres fejjel futott az ellenség a magyar zászlóalj elől. Az erdő felől közelítették meg a falut, kézigránátot hajítva az uszta- sák állásaiba. A közelharc a fasiszták vereségét jelentette.

1943 decemberében a Dilji Osztag részeiként a Brod—

Podvinje—Caglin országutat

biztosítva, a petőfisek a né meteket állásaikba nyomták vissza. Akkor már százhúszan

voltak.

— Ez pedig 1944 májusában történt — folytatta a Profesz- szor. — Egy Dráva menti faluban, Vukosavljevicában pihentünk meg. Ez a település a Bilo Gora hegység északkeleti lejtőjén terül el. Pi henésünket azonban a szom széd faluból érkező, kétségbeesett parasztok zavarták meg. Usztasa banda kegyetlenkedéseiről hoztak hírt. No, édes gyerekeim, mi azonnal felrántottuk a hétmérföldet lépő lyukas csizmáinkat, és hipp- hc,pp, már ott is termettünk Stari Gradac lángokban állt. Géri Károly vezetett harcra bennünket. •

— U-alakú csatárláncban közelítettük meg a falut. A meglepett fasiszták a Dráva felé keresték a menekülés útját. A folyón már nem volt idejük átkelni. Géri Károly néhány partizánnal elvágta az útjukat. Az usztasák körömszakadtáig védekeztek. Géppisztolysorozat végzett Géri Károly politikai biztossal is. Még elkeseredettebben lángolt fel a harc. A folyóba szorítottuk vissza az ellenséget, nem volt menekvésük.

(Folytatjuk)

a gond és a félelem? Akinek testtartása, nyakának vonala, előreesett vállai bánatról árulkodnak?

A szorongás gyakran a szülők túlzott követeléséből ered. Csak a jeles osztályzatot ismerik el, s büntetik a gyereket, ha gyengébb érdemjegyeket visz haza. Megdorgálják, ha a »játékon jár az esze«, megtiltják a barátkozást és a szórakozást. Rousseau — a híres francia gondolkodó — több mint kétszáz évvel ezelőtt fölismerte a nevelésben rejlő visszásságokat, és a következőket írta: »A vidámság kora e’telik környék, büntetések, fenyegetések, rabszolgaság közepette ... Emberek, legyetek emberségesek, szeressetek a gyereket, segítségek elő játékait...« Miért nem szereti jól és okosan néhány szülő a gyermekét, mikor a szocialista erkölcs követelményéből szükségszerűen következik a humanizmus? A gyerek görcsös igyekezetéből fakadó félelem határára kisebbek lesznek a teljesítmények és az eredmények, s a gyerek ígv egv idő után nehezen ne- velhetővé válik.

Ismerős tanítónőtől halottam, hogy egyik tanulójának magatartásában meglepő változást tapasztalt. A kisfiú korábban élénk figyelmet tanúsított. igyekvő és aktív volt, s máról holnapra töorengővé, befelé fordulóvá vált. Végül elpanaszolta: »Apukám egy néni miatt el akarja kergetni anyukámat.« A válás és a családi veszekedések mély sebet ejtenek a gyereken, s ennek hatására elveszti kiegyensúlyozottságát és munkakedvét.

A csavargás okai a túlzott szigorból, a tanulás és a munka elmulasztásából, a sivár környezetből való menekülés szándékából erednek. A felfokozott, rossz irányba fordímányból, filmből merített ötletből is csavargás következhet, ha a szülő és a pedagógus nem figyel fel rá. Az el- hagyottság, a magányosság, a kiábrándulásból eredő cinizmus. a »taposómalomból« való kitörés is előidézője a család elhagyásának. A maradi pedagógiai nézetet valló szülő és a modernül, nyíltan és természetesen gondolkodó kamasz ellentéte is gyakran az otthon elhagyásához vezet.

A lányok csavargása legtöbb esetben erkölcsi indítékú, s a serdülő vagy nem tudja elviselni, amit közvetlen környezetében lát, vagy éppen a családban tapasztaltak hatására választja a »ferde utat«.

Az agresszív tanuló is a nehezen nevelhetők közé sorolható. Társaival szemtelen, nevelőjével drasztikus. A rossz irányú személyiségfejlődés típusai esetenként összekapcsolódnak, együtt jelentkeznek. A lopós gyerek gyakran hazudik, az iskolakerülést is hazugsággal lehet ideig- óráig eltusolni. A hazugság tetten érését pofonok követik, s a gyerek ezután már azért nem mond igazat, hogy az üt- leget elkerülje. Ez újra és újra kezdődik, s hosszú időn keresztül hat. A hazugság agresszivitást, az agresszivitás csavargást, félelmet, dacossá- got, passzivitást, fegve’mezet- lenséget vált ki. S a kör ismét kezdődik, majd újra bezárul.

Nem kellemes a nevelés árnyoldalairól beszélni, mégis szükséges, elsősorban a gyerek — a nehezen nevelhető — érdekében. Az iskola és a család összefogására, egy irányba ható nevelésére, a közösség tevékenységére. felelősségvállalására. tapintatára és türelmére van szükség, hogy a nehezen nevelhető tanulók száma fokozatosan csökkenjen.

tott fantáziából, az olvasBéra Ferenc

Hasznosan töltik el a szünetet

Tíz különféle szakkör, s néhány érdekes rendezvény várja a fiaitalokait a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban, hogy a téli szünetet hasznosan és kellemesen töltsék el.

Készül a siklógép. Most már csak a jó idő hiányzik ahhoz, hogy a modellező szakkör tagjainak új alkotásai a levegőbe emelkedjenek.

Tizenhat tagja van a motoros szakkörnek, melyet Coffer János vezet. A fiatalok elméleti és gyakorlati alapismeretéket sajátítanak el.