Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-13 / 291. szám
Pécsiek vendégszereplése Kaposváron Bizet: Carmen Száz éve komponálta a francia zeneszerző ezt az operáját, Henri Meilhac és Ludo- vie Halévy librettójára. Az alapmű Prosper Mérimée elbeszélése volt. Bizet fő művének tartotta a Carment, s mi már tudjuk, hogy joggal. A párizsi Opera Comique-ban 1875-ben azonban jeges közöny fogadta. Tulajdonképpen nem csoda, hiszen a francia közönség Gounod Faustjának tapsolhatott, Offenbach és Hervé melódiáin andalodha- tott. A színen pompa, gazdag; ság, impozáns bevonulások, ördögök, királyok, hercegek voltak a megszokottak. És akkor Bizet — ez a sikertelen zeneszerző, aki a »műértő« párizsi közönség előtt már megbukott a Djamileh című egyfelvonásos dalművel, a Gyöngyhalásszal, sőt még az Arlesi lány kísérőzenéjével', is — katonákról, cigánylányokról, dohánygyári munkásnőkről, csempészekről álmodik zenét! Minő impertinencia! A zenére, a dallamgazdagságra talán már nem is figyeltek ... A zeneszerző súlyos betegen volt tanúja a közönynek. A bécsi sikeres bemutatót már nem érte meg. S a Carmen nélküle kezdte meg diadalút- ját. Hétfőn este a Pécsi Nemoperatársulata Csiky Gergely zeti Színház adta elő a Színházban. A minap Hangverseny — közjátékokkal című műsorát sugározta a televízió Pécsről. Ebben az adásban nyilatkozott Breitner Tamás Liszt-díjas karnagy. A tájelőadásokról beszélt, Kaposvárt emlegetve. Elmondta, hogy számos körülmény nehezíti meg munkájukat. (Nem megfelelő méretű a zenekari árok, utazási viszontagságok stb.) Ennek tudatában is azt mondhatjuk: az előadáson nem éreztük, hogy a Mű ezek miatt ►►hátrányos helyzetben« lett volna Kaposváron. A pécsiek vendégszereplése ismét rangos eseménye volt a város zenei életének. A Carmen a romanticizmus alkotásaival szemben a realitások operája; az érzelmek hullámzását követi. Don Jósé tizedes menyasszonyát, katonai becsületét áldozza a szép a szövete ennek az operának. Bizonyos, hogy Mérimée az életből merített. Egy operaelőadás »-támfalait« mindig a zenekar és a kórus adja. S ezek a »-támfalak« hétfőn este egy-egy — szeizmográf által is alig mérhető földmozgástól eltekintve — szilárdak voltak. Bizonytalanságot csak néha, például az első felvonásban lehetett érezni a fuvolásoknál és a klarinétosoknál, amikor az embertömeg hullámzását érzékeltették. Az énekkar pedig Escamillo belépője előtt into- nált kevésbé magabiztosan, összbenyomásaink azonban jók. Breitner Tamás karnagy és Károly Róbert karigazgató teljesítményét is érzékeltethetjük ezzel. Mészöly Katalin érett asz- szonyt állít elénk Carmenjé- vel. Ez a »-végzet asszonya« tudja, mit akar, s tudatosan vállalja azt, légyen akár halál a sorsa. Telt és — erre cigánylány szerelméért, amely a szerepre igazán áll — »érminden esetben tiszavirágéletű. A dicsfény övezte bikaviadorral cseréli fel megunt szerelmesét, aki féltékenységében végez vele... Azt mondhatnánk: újsághíranyag Pályázat dönt az elosztásról 795 ezer forint ’ a somogyi ifjúsági kluboknak Egyre több fiatal tölti a sza- szágos támogatásból a megyei bad idejét ifjúsági klubokban. AZ igények évről évre növekszenek: a meglevő helyiségek felújításra várnak, szükség van több fölszerelésre, és a már meglevő klubok mellett még újak is kellenek. Az ifjúság kulturális ellátottságáról szóló minisztertanácsi határozat is hangsúlyozza, szorgalmazni -jan, kell, hogy: »kisebb átalakítással és a fiatalok társadalmi , munkájának felhasználósával további helyiségek váljanak al- kalmassá ifjúsági klubok céljaira«. Ehhez a határozathoz kapcsolódott az újrónafői fiataloknak a kezdemény ezé se. Felhívásukat eljuttatták az ifjúsági klubokhoz és KISZ- szervezetekhez, hogy ajánljanak föl társadalmi munkát a jelenleg kihasználatlan helyiségek átalakítására, a meglevő klubok korszerűsítésére, szorgoskodjanak a klubcélokra alkalmas helyiségek felkutatásában. Az országos és megyei szerveket arra kérték, hogy a maguk eszközeivel szintén járuljanak hozzá a klubok létesítéséhez, a meglevőknek pedig a fejlesztéséhez. A kezdeményezést elfogadták. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, a KISZ kb, a Művelődésügyi Minisztérium, a MezőgazdSsági és Élelmezésügyi Minisztérium, a SZOT, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elhatározta, hogy központi alapot létesít a klubtámogatásra. 1973-ban öt és fél millió forint állt rendelkezésükre. Az összeg jogossága felől pályázat alapján döntetanács juttatott 480 ezer fo rintot összesen. A megyében jelenleg csaknem 200 klub működik, ezenkívül azonban sok csak most alakult meg vagy létrehozása most van folyamatban. A megyei tanács 600 ezer forinttal támogatja a megye ifjúsági klubjait 1974-ben. A kiváló klub címért indított versenyben szintén pénzhez juthatnak a fiatalok. Jó lenne, ha a helyi tanácsok, intézmények, vállalatok sem lennének szűkmarkúak, hiszen ha a tárgyi feltételek biztosítva vannak, a fiatalokra akkor sem vár könnyű feladat: hasznos programmal kell elsősegíteniük a klub működését. Ha nem sikerül, csak magukban kereshetik a hibát. H. E. zéki« mezzoszopránja (az alt mélységeiben is otthon van) vérpezsdítő. Mellette Horváth Bálint fiatal, »ujjak köré csavarható« Don Jósét formált meg rokonszenvesen, szép hanganyaggal. A Virág- ária sokáig emlékezetes marad. Már utaltunk a kórus Escamillo belépője előtti megingására. A torreádort éneklő Németh József mintha ettől került volna indiszponált állapotba. Erőteljes, férfias baritonja ezen az estén ritkán találkozott harmóniát teremtve a zenekarral. Sikere inkább az induló — ha szabad így mondani — »sláger« mivoltának köszönhető. Marczis Demeter Liszt-díjas Zuniga hadnagy szerepében kapott tapsot, a vendégszereplő László Margit (az Operaház tagja) Micaelát énekelte sikerrel. Följegyeztük még Gurszky János, Ágoston Edit és Kővári Anikó nevét. Wagner József hangja viszont sajnálatosan vesztett régi fényéből. Élmény az élményben: az Eck Imre koreografálta balettbetét. A kitűnő díszleteket és a pompás jelmezeket Pintye Gusztáv tervezte, a maszkokat Léka László készítette. A nagy sikerű előadást Horváth Zoltán Erkel-díjas rendezte. Leskó László Sanzon a pódiumon Bencze Ilona és Maros Gábor estje A vers és a dal egy tőről fakad. Napjainkban talán kevés költő gondol arra, hogy verse zenével ötvöződjön, korábban azonban természetes volt az énekelt szerelmes vers, és a dalban elmondott ballada. Az előadó, aki arra vállalkozik, hogy a korai termésből válogasson, a zene és az irodalom tolmácsolója is. és ez különös felkészültséget kíván. Bencze Ilona és Maros Gábor a nagy felkészültségről tett tanúságot a megyei könyvtár idei utolsó előadóestjén. Sanzonest volt műsoruk címe is. Ne tévesszen meg senkit a cím. a köztudatban ugyanis a sanzon elsősorban mint »párizsi« sanzon él, s hogy mennyire nemcsak párizsi és nemcsak urbánus irodalmi-zenei termék, arról a fiatal művész házaspár alaposan és bőségesen meggyőzött bennünket. Irodalmunk legrégibb rétegeiből válogattak előadásra: regölő sorokat idézett először Maros Gábor a kora középkor jokulátor-irodalmából, és jókedvű, dalba, rímbe feledkező igricként kalandozták végig a magyar költészetet, egészen József Attiláig. Remek előadók mindketten. Hiszen a sanzont nem lehet csak énekelni, szugges2tív erejét és meghitt humorát, lenyűgöző tragikumát, drámai hatását is vissza kell adni. Nekik tökéletesen sikerült. Mindketten rokonszenves fiatalok, akik gyorsan kapcsolatot teremtenek a közönséggel, különösebb kacsintások, hízelkedő színpadi fogások nélkül is; elsősorban azáltal, hogy őszintén vállalták, amit előadtak. A sanzont, a dallam és a szó gyönyörű, megrázó virágát. Könnycseppek ültek szemükben, vagy kaján mosoly kanyarodott szójuk köré. Keresetlen, őszinte egyszerűség hatotta át a Petőíi-dalo- kat. És rácsodálkozhattunk a Panyó Panni történetében a költő villonni látomásaira, l bohémság, _ burnsi humorára is a magyar humor, élő pusztaságból kiragadott, betyárszerető lány tragédiájában. Nagyon tetszett Bencze Ilona előadásában a Héjanász az avaron című Ady-vers és Maros Gábor valamennyi József Attila-tolmácsolása. A Tiszta szívvel sorai mögül elénk / lépett a húszéves, világra kiáltó, hatalmas öntudatú költő — Maros Gábor még a mozdulataival is énekelt, játszott, idézett. Az est második részét a tipikusan pesti sanzon foglalta Te, s egy tipikus pesti sanzon- I író: Gábor Andor. Sikk, dévaj ellenállhatatlan karikatúra volt valamennyi dal. Ami különösen tetszett: a század hu- szonhármas, harminchármas éveiben énekelt népszerű dán."' lók most, a hetvenharmadik’" esztendőben, itt-ott már ironizálásra csábították az előadókat. Nemcsak a sztori fakasztott mosolyt bennünk, hanem maga a műfaj is^ ügyes és ügyeskedő fogásaival. Kellemes, szórakoztató, derűs estét szereztek nekünk — és irodalmit,, a szó legszebb, legnemesebb értelmében. T. T. Tél az erdőben (MTI-fotó — KS) Délutáni pihenés az évséáskorhan Felnőttek, rokonok, ismerősök gyakran megkérdezik a kis óvodástól: »Aztán szeA vállalat rangja Fotocellás lift repít fölfelé a modern épületben. Hangtalanul nyitódik az ajtaja, és a folyosóról beárad a távfűtés száraz levegője. Virágok pompáznak az egyenletes hőmérsékleten, és akár egy tiszteletet ébresztő futószőnyeg, elvezetnek a vezér szobájához. Az előszobában mosoly és kávéillat fogad. A titkárnő máris beljebb tessékel: a vezér ugyanis vár... — Pontosabban; én várok rá. Mert nem fejezte be még — kér elnézést nagy sietve egy másik titkárnő — a tárgyalást, nek. A központi támogatás átadja a gépelnivalót a kolléazonban csak kiegészitő jellegű, ezért a pályázatban többek között közölni kell, hogy menynyibe kerül a felújítás, vagy a klub létesítése, s ebből a teljes összegből hány forint értékű társadalmi munkát vállalnak a klubtagok. (Az országos támogatás a teljes költség 20—30 százaléka lehet.) A pályázati felhívás már a nyáron megjelent, a kluboknak szeptember 15-ig kellett benyújtaniuk igényüket. Az elfogadott pályázatokra járó pénzt a napokban mór kézhez is kapták, ám a támogatás nem akcrójellegű. Évente kétszer bírálja el az OIOT mellett működő országos klubbizottság a beérkező pályázatokat. A következők beadási határideje: február 15. Somogyi iól harmincegy klub küldött pályázatot, s a klubtanács tizenkilencet fogadott e háromszáztizenöt-ezer forin tot osztott szét köztük. Azoknak a_ somogyi kluboknak, •melyeknek nem jutott az organőjének, és átveszi a postát egy fiatal kislánytól. Engem pedig hellyel és újsággal kínál... Amíg leselkedve várakozom, meg kell — magamban — állapítani: ez aztán rangos vállalat. Legalább is, ha egy vállalat rangját a titkárnők, küldöncök sokasága,* a »felhajtás«, a környezet jelenti, akkor ez tényleg az! De hát ez adja meg egy vállalat rangját? »A vezérigazgató elvtárs várja...« Kávé közben Nem győzném írni az érvelő számsorokat, ha a kisördög az előbb nem dug darazsat a fülembe. így elengedem azt a mondatot is. hogy négy önálló gyáregységgel dolgozunk . .. Több ezer szakmunkásunk tagja a szocialista brigádmozga- ' ómnak ... A vezér a statisztika majd nndig kackiásan fölfelé ívelő adataival tíombáz: »Az export megduplázódott..., a termelés az elmúlt öt esztendőben egyenletesen emelkedett; a kooperáló vállalatok száma több tucatra rúg ...« A technikáról is hallok elkápráztató összehasonlításokat, és természetesen nem marad el — hiszen ez manapság Igazán divatos — az üzem- és munkaszervezés eredményeinek fölsorolása sem. Mindezek mellett föl jegyezhetném a vállalat dolgozóinak a fizetésnövekedését is. Hallom a hivatkozást az idei központi béremelésekre, bár arra a kérdésemre, hogy saját erőből menynyivel oldották meg a béreket, kevésbé lelkendező a válasz. Az állami támogatás mértékét már nem is firtatom. Mi is adja egy vállalat rangját...? — Megengedi, hogy elmenjek az üzemekbe? Kávé után Az eddig elhangzott szavak itt, a gépek mellett kapnak tartalmat, vagy vesztik el a jelentőségüket. Az üzem- és munkaszervezés fontossága itt már nem elvként jelentkezik, hanem kézzelfogható valóságként sürgeti a cselekvést. A munkáslétszám alakulása, a technika kihasználása nem szűkíthető le immár egy-egy számsorra, mert a tekintet azonnal behelyettesíti az itt jelenlevő emberekkel; a gép fölé hajoló szorgos szakemberekkel csakúgy, mint a jelenleg elfoglaltság híján ácsorgó vagy csellengő munkásokkal. Talán érdemes lenne a rangsorolást úgy felállítani, hogy »dobogóra« csak az a vállalat kerülhessen, ahol követelmények vannak. Tudomásul kellene venni, hogy a tartalmas i és gazdagodó élet alapja csakis a tartalmas, gazdagságot hozó munka lehet. Beszélgetünk. Az egyik munkás eldicsekszik, hogy amit ő csinál, azzal jártáhan-keltében találkozik. Külföldre is eljut, s ami a lényeg: nem kell miatta restelkedni. Akadnak panaszosok is, mások meg elégedettek. Még a pénzzel is. Hogyan dolgozik? Az sem közömbös, hogy mi- ■e panaszkodnak az embere1" Mert divat a művezető egyes intézkedéseit kifogásolni, de ha már valaki az anyagellátásra, a gépek visszatérő »betegségeire«, a kényszerű »pihenésekre« panaszkodik — és emiatt jut kevesebb a borítékba —, azon el kell gondolkodni. Ügy is lehetne értékelni a vállalatokat, hogy mennyire rangosak — azaz: munkát szór- • hogy amelyik gyerek nem al retsz-e óvodába járni?« A válasz legtöbbször: »Igen!« — »Csak« — és ez a csak önkéntelenül buggyan ki a gyerekből. Erre már a felnőtt is fölfigyel, és faggatózni kezd. — Mi az a »csak, hadd hallom? — Nem szeretek aludni — hangzik a válasz. Én is ezen a vágányon indultam el, de nem álltam meg a »csak«-nál, hanem tovább kérdeztem; »miért nem szeretsz az óvodában aludni?« A válaszok majdnem egyformák voltak: »Inkább játszanék az alvás helyett is«. Ez volt a leggyakoribb felelet. »Otthon nem szoktam aludni szombaton és vasárnap délután sem« — tették hozzá sokan. Az anyukák ne tudnák, hogy az óvodáskorban milyen nagy szüksége van a szervezetnek a délutáni pihenésre? Vagy másról van szó? Engednek a gyerek könyörgésének? Esetleg nem érnek rá a takarítás és bevásárlás miatt lefektetni a kisgyereket? Talán elintézik avval a délutáni alvást, hogy este majd annyival korábban fekszik le a gyerek? Nyitott kérdés! A tény az, galmazók és a nyugodt munkakörülményeket elősegítőek — az intézkedéseik. Ez is fénykép, a vállalat valóságos rangját mutató fénykép az üzemben ... S nem mellékes, mi erről az ott munkálkodók véleménye. Ez adná meg végső soron egy vállalat rangját? Nem lehet határozott igent mondani, bár az igazsághoz már közel járunk. Mert a vállalat rangját — oly sok más mellett — mégis csak annak kellene döntően meghatároznia: hogyan dolgozik, mennyire gazdaságos és eredményes a tevékenysége. Végső soron a társadalom mindenképpen e szerint minősíti. B. J. szik otthon szombaton és vasárnap délután, azt az óvónő csak nehezen tudja, vagy egyáltalán nem is, pihenésre szorítani a hét első napjaiban. Közülük kerülnek ki a délutáni rendbontók. Hiányzik nekik a kikapcsolódás, a felfrissítő álom. öt-hat óra felé már nyűgösek, semmi sem jó nekik. Sajnos, van olyan eset is, amikor a szülő kéri az óvónőt, hogy ne altassa el a gyereket, mert akkor otthon még este tíz órakor sem alszik el. Szerencsére ez a kérdés csak ritkán fordul elő. A gyerekek ahogy nőnek, életkoruktól függően csökken alvási, illetve pihenési idejük. Ennek megfelelően módosul a napirendjük is. Óvónőink mindent megtesznek azért, hogy ne legyen a gyerekeknek az óvodában való alvás »mumus«. Lefekvéskor általában elmondanak egy mesét, egy- egy történetet. Ezt a kicsik igénylik, szeretik, s ez meg- nyugtatólag is hat rájuk, (örvendetes, hogy sok gyerek dicsekszik vele: »anyukám is szokott este, otthon, mesélni«.) Az ébresztés pedig folyamatosan történik. Aki hamarabb felébred, nem kell megvárnia társait, hanem kis cipőjét fölhúzva, megigazítja fekhelyét, és elmehet csendben rajzolgatni, képes könyvet nézegetni. Jó lenne, ha a gyerek szombaton és vasárnap sem esne ki ebből a ritmusból, ha a szülők nem engednének a könyörgésnek, »hogy csak ma az egyszer ne kelljen lefeküdnöm«. Az óvoda csak a szülői házzal karöltve tud nevelni, eredményt elérni. Báli Györgyaé óvónő Hétrészes dokumentumfilm a ív-ben A főváros felszabadulásának évfordulójára hétrészes dokumen tumf i !m-sorozatot tűznek műsorra »Vajda Péter utca 7« címmel. A film tulajdonképpen »ház-szociológia«, amelyben egy VIII. kerületi ház lakói szólalnak meg. »Szervezés és vezetés« címmel új sorozat indul, amely arra keres választ, hogy milyen módszerekkel érhető el a gazdaság további fejlődése, a hatékonyság növelése.
