Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

Az egészséges táplálkozásról A szívbetegek helyes étrendje A.Í Utolsó évtizedekben a szívbetegek száma jelentőse megnőtt. A betegség gyógyítá­sában, valamint a koszorúér- eredetű szívbetegség megelő­zésében is jelentős szerep jut a táplálkozásnak. Az étkezés — még inkább az emésztés folyamata — a gyomor, a belek és az emésztő­mirigyek fokozott működésével jár. Ehhez az emésztőrendszer­nek fokozott . vérátáramlásra van szüksége, ami a szív szá­mára többletmunkát jelent. Nagyobb mennyiségű étel el­fogyasztása az említettek, va­lamint a rekeszizom felnyomá­sa által nehéz légzést, szívtáji fájdalmat vagy veszélyes s Párizsi divat Női kosztüm Fiatalos szabású elegáns kosztüm — piros színű »Burg« bársonyból. A kabátkát kihaj­tott gallérral, vállpánttal és füles zsebbel tervezték. Alat­ta fekete ingblúzt visel a ma- neken. Tessék megfigyelni a divatos kiegészítő kellékeket is! működési zavart is okozhat. Ez:'l't helyes, ha a szívbeteg nyugodt körülmények között — mindennap azonos időben — naponta többször, s egy-egy alkalommal keveset eszik, és utána pihen legalább negyed órát. A napi táplálékszükség­letet helyes napi öt alkalom­ra elosztva kielégíteni, köny- nyen emészthető, só- és fűszer- szegény ételekkel. Fontos, hogy a diéta tartalmazza a naponta szükséges fehérjét és vitamino­kat. A szívbeteg az étrendjéhez rostszegény főzelékeket és nem inas, fiatal húsokat használjon, puhára főzve, párolva. Hüve­lyeseket csak passzírozva fo­gyasszon; a rántott, zsírban sült húsokat, pörköltféléket ta­nácsos mellőzni. Általában ti­losnak mondható ételek a só­zott, füstölt húsok, a szalonna, a zsíros húsok, a kelt tészták, a sok rostot tartalmazó főzelé­kek (káposzta, bab, borsó, len­cse) és a sóban konzervált éte­lek. A csökkent teljesítőképessé­gű szivet nem szabad fölösleges testsúllyal terhelni. Az elhízott szívbeteg a diétáselvek figye­lembevételével olyan étrendet állítson össze, ami fogyást is eredményez. Ez elérhető, ha naponta csak 6—7 deka zsira­dékot, és kevés kenyeret fo­gyaszt, a süteményeket mellő­zi, és a cukor helyett mester­séges édesítő szereket használ. A szívbetegnek a nagyobb mennyiségű folyadék felvéte­lét (sok leves, naponta több­ször tea stb.) is kerülniük kell, mert ez a szívet is megterheli. Szívelégtelenség idején pedig a felvett sok folyadékot nem is tudja maradéktalanul ki­üríteni, hanem az a kötőszö­vetben gyűlik össze, vizenyő alakjában. Az ajánlott só- és fűszerszegény étrend mellett — amit könnyű megszokni — megengedhetjük, hogy a beteg annyi folyadékot igyék, amennyire szomjúsága csillapí­tásához szükség van. 'Ez na­ponta 6—8 dl, nyáron 1 liter. — A rendszeres vízhajtó keze­lésben részesülő beteg szerve­zetéből a víz mellett sok só is távozik. Ezért ilyenkor a só­szegény diéta már fölösleges és káliumpótlás is szükséges több gyümölcs, illetve gyógy­szer formájában. Az élvezeti szerek (fekete kávé, szeszes ital, duhányz.'.’ mérsékelt fogyás Lúsa . oan megengedhető, de : lyozni kell az egyéni e.b.’. • szükségességét. Egy-egy eh. c zeti szer engedélyezését vágj eltiltását a beteg szervezeten«... egyéni tulajdonságai, betege e gének természete és — részuei — a betegség súlyossága szá­ja meg. A szívkoszorúér-elmeszese dés és a szívizominíarkt js gyakoriságának állandó növe­kedése korunk egyik legjelen­tősebb egészségügyi problémá­ja. A veszélyeztetettség már fiatal korosztályra is kitérje a gyógyítás lehetőségei pc erősen korlátozottak. így kü. nős jelentősége van a mege. zésnek. Az eddig történt sz mos. tömegvizsgálat azt igazo. ja, hogy a koszorúér-betegso. gyakorisága étrendi úton csők kenthető. A javasolt úgynevezet ésszerű étrend kevés kalóriát tartalmaz, amelyben a zsiradék az összkalória 1/3-át adja, és ennek fele állati, fele növényi eredetű. Dr. Szabó Gyula Következik: A vérnyomásos betegek diétás étkezéséről) TŰZDELT KAPPAN A konyhakész kappant, tyú­kot vékony csíkokra vágott, húsos füstölt szalonnával megtűzdeljük, megsózzuk, meghintjük majoránná­val. Tűzálló tálba tesszük, egy kevés vizet öntünk alá ja, forró zsírral meglocsoljuk, és sütőbe tesszük. Ha a teteje pi­rosodni kezd, két evőkanál tej­jel locsoljuk meg, és tovább sütjük. Ha szép pirosra sült, levét egy kevés liszttel besű­rítjük. A kappant földaraboljuk, tálra helyezzük, frissen őrölt borssal meghintjük és a levé- vel leöntjük. Céklával és ubor­kával díszítjük a tálat. Bur­gonyapürével tálaljuk. (Kitű­nő a készen kapható burgonya­pürépor.) EGYTÁLÉTEL Hat tojás sárgájából, liszt­ből, három deci tejből vagy tejszínből, öt deka felolvasz­tott vajból palacsintaszeiiű tésztát készítünk. Megsózzuk, majd hozzákeverjük a tojások fölvert habját. Ujjnyi vastag palacsintákat sütünk (de min­dig csalt egyik oldalán süssük meg!). A palacsintákat tűzálló tálba csúsztatjuk, mindéit da­rabot meghintünk apróra vag­dalt sonkával, reszelt sajttal, egy kanál tejföllel. A tetejét SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 123. Szénási oldalba bökte: — Megkergültél?! A másik oldalról Recege idomította: — Majd a hasadba lő, és szagolhatod az ibolyát... — Alulról — vágott közbe Salamon. — De ti is, úgyis kinyírnak. — Hangja az élce­lődés ellenére idegesen reme­gett. Kozák nem szólt. Mélysége­sen komolynak látta a hely­zetet, a lába is sajgott. Jól megnézte a partizánt. Értel­me alapján tudta, hogy gyanolyan emberek, mint sok, csak többet vállalnak lukra nélkülözésből, ve- yből egyaránt, mint a sor- '.onák, és mint ilyenek, bi­Somogyi Néplap zonyos szempontból katonai­lag törvényen kívül állnak. Üldözött életük hasonló az er­dei vadakéhoz. Bárki minden előzmény nélkül lelőheti őket Önkéntes számkivetettségük nem kér és nem ad kegyel­met Rettegett tőlük minden­ki. Nagy általánosságban min­den esetben, minden időben számításba vették őket, de konkretizálni működésüket nem lehetett Az arcvonal te­vékenysége bizonyos logikával kiszámítható és ellenintézke­déseket lehet foganatosítani, akár a klasszikus, akár a' mo­dem hadvezetést alkalmaz­zák. De a partizánharc bi­zonytalan. Nem tudni, kik azok, akik azok; pontos he­lyüket, akciójuk idejét, ter­mészetét, intenzitásukat ki­számítani szinte lehetetlen. A valószínűség szem előtt tartása rengeteg energiát és emberanyagot kötött le, és mivel az e célra lekötött anyag a parfaaánKi' rszrJga lai. előtt sohasem volt ismeret­len, legtöbbször ott csaptak le, ahol a legkevésbé számí­tottak rájuk. Félelmetes hí­rük, a katonatömegek előtt mint »nem is emberek« foga­lommá vált. És íme, itt egy partizán.,' Ugyanolyan ember, mint más. Mint az a ma­gyar, aki szintén partizánnak vallotta magát, aki kezelte ott, abban a parasztházban. Érdekes, akkor nem voltak ilyen gondolatai. Azaz, vala­hogy ... más volt. A partizán kifejezéstelen átccal állt. Az alkonyi ég halvány derengésében félel­metesnek és misztikusnak ha­tott rájuk szegezett fegyveré­vel. Szinte megnőtt, betöltötte a levegőt, nyomasztóan ele­ven kérdésként. »Mit kerestek itt? El akartok pusztítani minket? Országunkat, népün­ket, hazánkat? A beszélgetés megszűnt. A merev figura némasága belé­jük szorította a szót. Nyo­masztó, rettegő érzést váltva ki jelenlétével és azzal a nem tudni, mekkora erővel a háta mögött, amely erre a hánya­tott életre vitte őket. A négy ember piciny pon­tok, nélkülözhető alkatrészek egy gépezetben, akik maguk sem tudták, miért vannak itt, s milyen erő lódította őket egy idegen országba, tehetet­lenül sorsukkal szemben. Egy erő, amely már kivetette őket, és elveszett. A végzet rostá­jának tág iyttkaia -ók. w á­Műbőr párnácskák — falyedo helyett Színes műbőrből (egy vagy több színből) a lakószobák fa­lét hangulatosan díszítő pár­nácskákat lehet készíteni, a képen látható módon. A pár­CSALÁD nácskák hátlapját kör alakú keménypapír- vagy falap ké­pezheti, visszahajtással erre lehet rászegezni vagy rára­gasztani az előre kiszabott műbőr darabok széleit. A pár­nácskákat habanyag hulladék­kal ajánlatos kitölteni, s ez­után kerülhet rájuk a hát­laphoz erősítendő középső gomb, amely a jól mutató be- ''úzódást idézi elő. Ha megfelelően vékonyra készítjük a párnácskákat, fek­hely mellé, falvédő helyett is használhatjuk a belőlük kira­kott sorokat. Magasabb falré­szekre elszórt csoportokban is felerősíthetek a dekoratív pár­nácskák, amelyek lemosással könnyen tisztán tarthatók. Gyermekkultuszunk árnyoldalai AMIKOR ELŐSZÖR vittem erdei kirándulásra a kislá­nyaimat, megdöbbentem této- vaságuktól, apró kis félel­meiktől, a zizzenő falevéltől is megtorpanó, bizonytalan lépteiktől. Aztán valahogy mégis belefeledkeztünk az er­dőbe. Egy játékos kedvű mó­kus megfuttatott bennünket, adósságaink gyermekeinkkel szemben. Ünnepnapokon ott­hon ül a sok apróság, mert kulturális intézményeinknek, a moziknak, a színházaknak, a művelődési házaknak csak elenyésző része tárja ki ka­puit a gyermeknép előtt. A délelőtti matinék, a gyermek­előadások, a sportversenyek kicsiknek és nagyoknak rit­leöntjük tejföllel, és 10 percig sütőbe tesszük. Ha kész, torta- szerűen feldarabolva tálaljuk, savanyúságot adunk hozzá. SONKÁS ROLÁD Négy tojás fehérjét ke­ményre fölverünk, belekever­jük 3 tojás sárgáját, 3 evőka­nál reszelt sajtot, 2 kanál sű­rű tejfölt és 2 kanál lisztet. Kikent tepsiben megsütjük, és ha kész, helyezzük reszelt sajt­tal meghintett deszkára Ken­jük meg 10 dkg apróra vágott sonkából, egy tojás sárgájából és egy dl sűrű tejfölből kevert töltelékkel, felsodorjuk, ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, és azönnal tálaljuk. követtük árkon-bokron át, alig tudtunk betelni a villám­tornával, amit tiszteletünkre a fák ágai közt rendezett. Emlékszem, úgy értünk haza az előre megfőzött vasárnapi ebédhez, mint akiket kicse­rélitek. Annyi addig ismeret­len szépséget találtunk és annyi új örömet éltünk át egyetlen délelőttön... Miért elevenítem fel ezt?! Mert úgy tűnik, sokat han­goztatott gyermekkultuszunk­ból egyre inkább kiszorul a dolog érzelmi része, vagyis az, I hogy gyermekünket úgy kell hullottak, és most várták sor-l sukat. Recege hirtelen előrehajolt, és hányni kezdett, öklendez-j ve guggolt, üres gyomra hor-| padozva kínozta, savval, epé-( vei kevert nedvet öntve ki magából. A partizán egy szempillan-* 1 tás alatt rámordult, de mikori látta, miről van szó, megnyu-i godott, és ismét mozdulatla-l nul állt. Salamon ,és Szénási sápadj tan, különös módon feltartott^ karú vigyázzállásba mereved­tek, és csak szemük ideges, futkosása árulta el, hogy, nem viaszfigurák. Két külön­böző ember, teljesen azonos, módon reagált az ismeretlen] veszélyre. Érezték, tudták,; hogy sorsuk most dől el. Bár, a közvetlen halálra nem gon-| doltak, valami bizonytalan; megsemmisülés előtti érzés, merevítette meg őket. Mintha; testetlen lények lennének, akikben csak a gondolattalan gondolatok élnek már. Kiáltás hangzott az erdőből.] és jeges félelem futott végig a kis csoporton. ^ — Da... da! — válaszolt a? fegyveres, és először mozdult J meg. A másik amint megér-’ kezett, hátulról, szó nélkül’ megmotozta őket. t — Dobre! — szólt előrelép-) ve, és intett, hogy leengedhe-f tik a kezüket. J (F oly táljuk} 0 , adjunk számukra, mi is veiül örüljünk. Mivel magyarázha tó, hogy nem mindig tudjul okosan és jól szeretni gyér mekünket? Talán azzal, hog; mi, mai szülők, összehasonlít hatatlanul rosszabb anyag viszonyok között nőttünk fel mint gyermekeink, s ezért el sősorhan arra törekszünk hogy jobb körülményeket te remtsünkszámukra. Ez alatti végletes öltöztetést, a dús ét kezést és a szinte pazarli ajándékozást értjük. Nem saj nálunk tőlük semmit, hog; ily módon a »tökéletes« szü lő képében tetszeleghessünk Fáradozásunkért és áldoza tünkért azonban a számlát i: benyújtjuk: engedelmes, moe canatlan, a tv előtt órái; csendben elüldögélő gyerme két »kívánunk cserébe«. Hol ott a gyermek életeleme < mozgás, a játék. Ö is társa: lény. Vagy boldog egy gyér mek és estére piszkos, vágj boldogtalan, és másnap is fel­veheti az előző napi ruhács­káját ... Erről feledkezünl meg újfajta gyermekkultu­szunkban, holott saját gye­rekkorunkból emlékeznünl kellene folyton felsebzett tér­dünkre, anyánk esti csutako­lásaira. De nemcsak családi, társa­dalmi értelemben is vannak kaságszámba mennek. Pedig szeretnénk, ha felnőttként nem húzódnának otthonükba a gyermekeink, ha nem vál­nának társtalanná, ha gyako­ri igényük lenne a színházba járás, s a kellemes baráti ösz- szejöveteleken való részvétel. Csakhogy amit gyermekkor­ban nem szoknak meg, az fel­nőttként sem válik igényük­ké... De soroljuk csak tovább »gyermekkultuszunk« valós adósságait. Apróság, hogy az úttervezők kihagyják a gyer­mekkocsit a számításaikból, s az útpadkák magasak. Apró­ság, hogy az éttermekben nincs gyermekmenü és gyer­mekkanál, pedig talán többen járnánk gyermekes családok is étterembe ebédelni, vacso­rázni. A fodrászüzletek nem vállalnak szombaton gyer- mekhajvágást, hogy a gyer­mekzsivaj ne zavarja a ven­dégeket, pedig az édesanyák szabad szombatjukon együtt ülnének a búra alatt a gyer­mekükkel. És az új üzletek és áruházak gondolnak-e a gyer­mekkocsival érkező szülőkre? Nem gondolnak! Esőben, hó­ban, a kipányvázott kutyák mellett, az üzlet előtt van a gyermekkocsik helye is. AZT MONDJUK, s úgy is érezzük, hogy a gyermek a szülők és egyben társadal­munk szemeíénye. Utódaink­kal szemben egyre Nagyobbak a követelményeink is, de mintha elfelejtenénk, hogy nekik is akadhatnak — ha úgy tetszik — jogos követe­léseik. A szüleiktől nemcsak anyagi biztonságot, hanem sok szép kirándulást; több játszó­teret, több gyermekfilmet, »Hahó, öcsit« és »Tenkes ka­pitányát« — és például a szombati gyermekhajvágást is joggal elvárják. K. £.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom