Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

-lust! fíbás a korszerűsítés jegyében Szaktermi oktatás az általános iskolákban A z MSZMP 1972. június 15-i határozatában megfogalmazódott az oktató-nevelő munka korsze­rűsítésének igénye. Ezért ke­zelte nagy figyelemmel a me­gyei művelődésügyi osztály a korszerűsítés megvalósítását célzó szakteremrendszer me­gyei fejlesztését. A szaktermek »-olyan műhe­lyek«, amelyek a szemléltető eszközök folyamatos, gyors igénybe vételét teszik lehető­vé. Mindig az adott tantárgy­tól függ a terem berendezése és fölszerelése, s minden tan­tárgynak — vagy összevon­tan 2—2 tantárgynak — van külön terme. Nem a pedagó­gus megy itt a tanulókhoz, hanem az osztálycsoportok keresik fel a »szakkabinete­ket«. Arató István pedagógiai szakíró a következőket írja erről: »A szakteremrendszer kissé megingatta a régi isko­la falait, de e falak között ott áll ma is szinte sértetlenül, egészen a középkorba vissza­nyúló osztályteremrendszer, összezsúfoltan sok és szürke padjával, a tanárt a tanít­ványtól elkülönítő magas emelvényével.-« A szakteremrendszer egyik lehetősége a korszerűsítésnek. Változatos munkát lehet ben­ne alkalmazni — egyéni, csb- portos és minden tanulóra ki­terjedő szervezésben. Az esz­közöket nem kell cipelni, s tanuló és .tanár egyaránt használhatja a modern tech­nika vívmányait. Nevelési szempontból is hasznos a szakterem: fegyelmezetteb­ben viselkednek a tanulók, az egész iskolát magukénak ér­zik, s a fejlesztés munkála­taiban is részt vesznek. Sokat jelent, hogy a gyere­kek érzelmileg ráhangolódnak a tantárgyak légkörére. Sok­kal nagyobb hatású a szak­terem, mint az osztályterem örök egyhangúsága. A fölsze­relések nem rongálódnak, tá­rolásuk könnyebb, a könyv — mint munkaeszköz — sze­repe is jól érvényesül az ok­tató-nevelő munkában. Az önálló munkavégzésben, a ta- „nuló aktivitásának biztosítá­sában is nagy előnyt jelent. Somogy megye legjobb és legtöbbet akaró pedagógusai ezért fogtak hozzá a szakter­mek létrehozásához, öntevé­keny munkában — a megyei és országos tapasztalatokra támaszkodva — eddigi 282 szaktermet létesítettek. S közben sok hasznos újítás, ötlet, eredményes eljárás ke­rült felszínre. A megye területén Nagy­atádon dolgoztak először tel­jes szakteremrendszerben. 1968-tól a kaposvári járás művelődésügyi osztálya és szakfelügyelői igyekeztek lét­rehozni szaktermeket. Gödöl­lőre és Pécsre vitték tapasz­talatcserére az igazgatókat: a látottakon felbuzdulva Kapos- főn, Kadarkúton, Szentbalá- zson, Göllében, Nagyberkiben — és még néhány iskolában — hozzáfogtak a régi osztály- termek felszámolásához. Az új és célravezető megoldás vonzotta az érdeklődőket. A járás vezetői a bérezésben és a kitüntetésre való felterjesz­tésben juttatták kifejezésre elismerésüket, ez pedig pezs- dítőleg hatott a további munkára. A többi járásban is megindult a fejlesztés. Eddig még soha nem látott és ta­pasztalt érdeklődéssel fordul­tak a korszerűbb, s eredmé­nyesebb munkát biztosító szaktermek felé. Iskolák, já­rási (városi) művelődésügyi osztályok, illetve a megyei továbbképzési kabinet szerve­zésében egymást érték a ta­pasztalatcserék. A nyár nagy részét is végigdolgozta né­hány testület. Ma a barcsi já­rásban 8, a fonyódibán 56, Kaposváron 53, a kaposvári járásban 64, a marcali járás­ban 33, Nagyatádon 6, a nagy­atádi járásban 22, a siófoki­ban 27, Siófok városban pedig 13 szakterem működik. A legilletékesebbek — a pedagógusok — véle­ményét is érdemes meghallgatni: »Tantárgya­mat szakteremben tanítom. Ügy érzem, ma már régi fel­tételekkel, hagyományos mód­szerrel nem lehet dolgozni, mert nem felel meg a kor­szerű követelményeknek.« »Szaktermünket nem dekora­tív céllal, hanem a célszerű­ségnek megfelelően kell be­rendezni. Jövőre a gyerekek­kel közösen bővítjük a szak­termet. A tanár és diák ré­szére egyaránt eredményeseb­bé, korszerűbbé válik a mun­ka.« 1968-tól az általános isko­lák több mint 9 millió forin­tot fordítottak szaktermi cé­lokra. Általában iskolai, köz­ségi költségvetésből biztosí­tották ezt az összeget. A ka­posvári járásban a vállalko­zók 50—60 ezer forintot kap­tak »első beszerzésre«. Ez az összeg folyamatosan, minden évben rendelkezésükre állt. A községi tanácsok egyre több esetben juttattak e cél­ra pénzmaradványukból je­lentős összeget. Balatonlellén 1975-től 400 ezer forintot for­dítottak szaktermek létreho­zására. A Balaton-parti köz­ségekben a költségvetési lehe­tőségek mellett a nyári üdül­tetésből származó többletbe­vételekből adtak jelentős Ösz- szeget az iskoláknak. Külön kiemelkedő a marcali járási hivatal elnökének és műveW- désügyi osztályának tervszerű, Óvoda a szülők kívánságára és segítségével Nagyatád külterületén eddig egy félnapos óvoda volt, ahol a környéken lakó, napközben munkahelyükön elfoglalt szü­lők, ha csak néhány órára is, de biztonságban tudták kis­gyermekeiket. A közelmúltban azonban — a városi tanács 206 ezer forintos segítségéve] — egésznapos napközi otthon­ná alakították át az óvodát. A megújult létesítményben harminc apróság kapott helyet. A szülők sem voltak tétle­nek az átalakítás ideje alatt: mintegy 15 eze£ forint értékű -.ársadalmi munkával . járul­tak hozzá a munkák gyors be­fejezéséhez. Segítettek a ta­nácstagok is, ugyancsak társa­dalmi munkában vettek részt az építkezésben. Az óvoda új konyhát kapott ezzel megoldották az óvodá­sok étkeztetését. Átalakították és modernizálták a fürdőszo­bát is. Mint a tanács művelődési osztályán elmondták: a szülők mind gyakrabban hangoztatott kívánságára határozták el az óvoda átalakítását, bővítését, de segítségük nélkül nem ké­szült volna el Nagyatádnak ez az újabb, a szülők gondjait csökkentő létesítménye. Híres filmek a tv-ben A szokásosnál is több fil­met vetít decemberben a tele­vízió. Különösen nagy érdek­lődésre tarthat számot a Szürke fény című dán pro­dukció, amely Martin Ander­sen Nexö azonos című regé­nye nyomán készült. A ren­dező hitelesen idézi föl a re­gény hősének nehéz életét, konfliktusait. ' Ugyancsak filmtörténeti érdekesség a Valewska grófnő című régi amerikai produkció, amelyben a históriai személyt nem ki­sebb művész, mint Greta Garbo kelti életre. Napóleon­ként pedig Charles Bpyert láthatjuk. Az éjszakai film­műsorban a Csuhraj-sorozat- ban kerül a milliós nyilvá­nosság elé a Volt egyszer egy öregember című szovjet film, amely a mozikban is emléke­zetes sikerrel pergett. tudatos munkája. Jól látták, hogy a községi tanácsok köz­reműködése alapvetően meg­határozza a korszerűsítési tö­rekvések eredményességét. Gyümölcsöző együttműködést építettek ki a községi taná­csok tisztségviselőivel. Az ál­talános iskola igazgatóival közösen gyakran fölkeresték a tanácsi vezetőket, s érde­keltté tették őket a szakter­mek fejlesztésében. Az egész megye területén tapasztalha­tó, hogy az iskolák és a köz­ségi tanácsok tervszerű, céltu­datos munkával fokozatosán és folyamatosan megteremtik a fejlesztés pénzügyi feltéte­leit, s így közösen örülhetnek munkájuk eredményének. Szinte felmérhetetlen az a társadalmi munka, amit a termelőszövetkezetek, a válla­latok szocialista brigádjai vé­geztek. A szaktanárok, általá­nos iskolai igazgatók sok szemléltető eszközt készítet­tek, s ebbe a munkába a gye­rekeket is bevonták. Az alko­tó jelleg, a nevelési hatás is igen jelentős. A társadalmi munka jó megszervezéséért külön említést érdemel a ka­posvári Zrínyi Hona Általá­nos Iskola, ahol 150 ezer fo­rintra tehető az a munka és fölszerelés, amit a szocialista brigádok, a honvédség és a tantestület biztosított. Példás tevékenység tapasztalható: Göllében, Kadarkúton, Szent- balázson, Balatonlellén, Ta- bon, Balatonszentgyörgyön, Kéthelyen, és még tovább is sorolhatnánk a fejlesztésben, társadalmi munkában kitűnt községeket és iskolákat. S ajnos, néhány hiányos­ságot is találhatunk a fejlesztési munkában. Szerencsére néhány iskolában fordul csak elő, hogy divat­ként kezelik a szakteremben folyó tevékenységet. Aki di­vatot, »kampányt« lát csak a korszerűsítési törekvésekben, az keservesen csalódik. Ma már csak elmélyült, átgon­dolt, reálisan tervezett és eredményes munkának van értéke, ,s a látszatot, a fel­színt az összegző látogatások fölfedik. Tény az is, hogy csak jó személyi és tárgyi feltételekkel működő iskola alkalmas a szaktermi okta­tásra. S aki áttért egyszer a fejlettebb rendszerre, az nem is hajlandó a régihez »vissza­kanyarodni«. A szakteremben nagy lehe­tőség nyílik a tanulói túlter­helés felszámolására. Néhány esetben viszont e termek üze­meltetése és létrehozása a pe­dagógusok nagyobb arányú megterhelésével jár. Előfor­dult az öncélú, felesleges munka is. Ezért a megyei művelődésügyi osztály a szak- felügyelet révén meg akarja szüntetni a pedagógusok túl­terhelését, ugyanakkor bizto­sítani szeretné a kezdeménye­ző- és alkotókészség kitelje­sedését. Bóra Ferenc megyei tanulmányi felügyelő Színháztörténeti kiállítás nyílt az ifjúsági központban 1966 óta működik Kaposvá­ron a Kilián György Ifjúsági és Üttörőművelődési Központ­ban a »Ki mit kutat?-klub«, amelynek tagjai jórészt közép- iskolások és szakmunkásfiata­lok. Tevékenységük közép­pontjában a helytörténeti ku­tató- és feldolgozómunka áll. A gyűjtés mikéntje mellett el­sajátították a feldolgozás mód­szertanát is. A klub egyéves i születésnapján, 1967-ben részt vett a »Ház« kollektív kiállí­tásán, az első önálló bemutat­kozásra pedig most került sor: tegnap délután színháztörténe­ti kiállítás nyílott az ifjúsági központ klubhelyiségében. A város centenáriumi ünnepség- sorozatához tartozó bemutató Kaposvár színháztörténetén vezeti végig a nézőt. A Ki mit kutat?-klub segítette ennek a szép kiállításnak a létrejöttét, az anyaggyűjtés és feldolgozás azonban egy lelkes fiatal ka­posvári középiskolás diák munkáját dicséri. Nagy Jenő szorgalmasan és lelkesen »be­leásta« magát a kaposvári színháztörténetbe; ezt mutatja az a sokféle anyag, amit a né­ző elé tár. Azl800-as évek elejével in­dul a »történet«: Szuper Ká­rolyra és Balogh Istvánra és társulatára emlékeztetnek a fényképek. 1888-ban épült föl a kaposvári Nyári Színkör, he­lye a sétatéren volt. Jeles szí­nészekre emlékezünk a tablók nézése közben, valamennyien beírták nevüket a nagy szín­háztörténetbe. Kaposvári fel­lépésükre emlékeztet ez a ki­állítás, Blaha Lujza vendégjá­tékát — a Piros bugyelláris- ban alakított szerepével bú­csúzott a várostól — mutatja egy plakátról készített fotó­másolat. Blaha dedikált fény­képe értékes emlék, akárcsak Rózsahegyi Kálmán fényképe és dedikációja, illetve a Jávor Pálról készített ceruzarajz. A Városi Színház új fejezete a színháztörténetnek. »Becsüld a munkát!« olvastuk azon n plakáton, amelyet a Nemzet! Munkaközpont kaposvári szer­vezete adott ki ünnepi estjé­re, 1944. május 14-én. A Csa­vargó lányt mutatták 'be. Üjabb fényképek, értékes dokumentumok: Beregi Osz­kárról, Latabár Kálmánról. Bilicsi Tivadarról. »A nép állama színházat adott Somogynak/« — olvas­hatjuk azon a plakáton, amely az 1955-ös megnyitóról tudósit 1955. október 15-én Huszka Je­nő Szép Juhászné című ope­rettjével kezdődött a Csiky Gergely Színház története Egy levélmásolat Huszka Jenőtől a bemutatóval kapcsolatban. Miről tanúskodik a szereposz­tás? Hogy két olyan színész még most is a társulatban ját- ‘ szik, aki alapító tag volt: Kom- lós István és Tóth Béla. Űjabb plakátok, színházi ki­adványok — ezek a ma szín­házáról beszélnek. És arról, hogy ^(in egy fiatalember, aki nemcsak az előadást szereti a színházban, hanem mindenes­től szereti a színházat... Kel­lékek, kiadványok egészítik ki ezt az értékes — sok dokumen­tumot bemutató — színház- töréneti kiállítást. H. B. Tanulópénz és borravaló t/U/lyert ember jCajos? „Egy haja szála sem görbülhet“ Fiatalon szerzett szakmai te­kintélyt Maris Mária férfifod­rász, aki már harmadik éve r. Kalinyin városrész szolgáltat házában dolgozik. Jobban ille­ne persze a szakmában éltől tött ideje és 22 életéve elé a »még csak«, különösen ha a közelmúltban lezajlott város: fodrászversenyen kivívott győ­zelmét nézzük. A jó munka mércéje a rendszeresen visz- szatérő vendégek száma. Ma­ris Máriát vendégköre alapján akár »békebeli« mesternek is gondolhatnánk. — Mikor én ide jöttem, szak­mám a legdivatosabbak közé tartozott. Akkor ide is »be kellett kerülni«, mint ma az egyetemekre. Később jónéhány csalódott fiatal szavaiból kide­rült, a felbuzdulás oka sok­szor nem a szakmaszeretet volt. Sokkal inkább az embereket a i már szinte minden egyes haj- ' szálat külön ismerni kell. A modellnek -haja szála sem görbülhet«, vagy ha mégis, pontlevonás a következménye. Nem egyszer milliméternyi tin­csek döntenek. A jó modell megnyerő külsejű, könnyen alakítható vastag szálú hajjal, s elviseli, ha a fodrász-boszor­kánykonyha illatozó pempicéi- vel kenegetik és ha a zsűri tagjai percekig mustrálgatják. Sok függ attól is, hogy a fodrász a verseny előtti na­pokban mennyire ismeri ki a modell hajának tulajdonsá­gait, hogy azután minden haj­szál engedelmeskedjen a fésű­jének. Az országos versenyen hatan voltunk kaposváriak, kilenc­tagú »modellválogatottal«. Mi, férfifodrászok »hagyományos« és beat-kategóriában indul­Zauf Lajos már nincs köz­tünk. Nyolc évet kapott tár­sadalmi tulajdon ellen elkö­vetett vétségért. Vajon mi­lyen ember ez a Zauf? FAha- tároztuk, véleményt kérünk róla környezetének tagjaitól. A FELESÉG: — Könnyelmű, felelőtlen fráter, aki nem törődött sem velem, sem a gyermekeinkkel. A BARÁTNŐ: — Lajos gyengéd és figyel­mes volt hozzám. A gyerme­keinket dédelgette, és min­den jóval ellátta őket. ' AZ ANYA: — Zsugori volt, minden ga­rast a fogához vert... Éven­te tizenöt forintot kaptam tőle, de ebből egy tízest min­dig visszakért. A PINCÉR: — Derűs, bohém, gáláns vendégünk volt. Száz forint­nál kevesebb borravalót so­hasem adott. Éjfélkor mindig a cigány homlokára ragasz­tott 34 belga frankot. A FŐNÖK: — Alázatos volt és tiszte­lettudó. Halk szavú és udva­rias. Mikor a nehéz gyermek­koráról beszélt: esküszöm: néha bőgtem. A BEOSZTOTT: — Zauf Lajos fölényes, go­romba, kötekedő alak volt. Mikor nehéz gyermekkorom­ról meséltem neki, kinevetett, és rámförmedt: »Érdekel is engem a maga gyermekkora.'« A KÖZÉRT-ELADÓ: — Egyszer szórakozottság­ból tíz deka párizsi helyett kilencet mértem. Óriási bot­rányt csapott, ordított, hogy a népet nem lehet becsapni, és közölte: társadalomellenes cselekedetemért föl fog je­lenteni ,.. A CINKOS: — Erkölcsileg kifogástalan, tetőtől talpig igazi úriember, aki az eltulajdonított összeget becsületesen megfelezte ve­lem. Íme, néhány válasz, és máris tiszta képet katunk arról, milyen ember is ez a Zauf Lajos. Galambos Szilveszter »mesés keresetről« hallott mendemonda vonzotta ide. Azóta sokan belátták, hogy ezen a helyen is — mint mindenütt — csak becsületes munkával és kitartással lehet elismerést szerezni. Munkahelyemen elismerik munkámat, de azért én tudom, hogy sok dolog van még, amit meg kell tanulnom. Verseny­re készülve nem elsősorban a jó helyezés,. hanem a tapasz­talatszerzés lehetősége ösztö­nöz. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam nagyon boldog a városi fod­rászverseny után. Versenyen dolgozni — ez a mi szakmánk felső foka. Itt tunk. A 76 tagú mezőnyben nem tudtunk az első tíz közé kerülni. Csupán egy-két fogás volt, amiben kevesebbet tud­tunk, mint például a pestiek, mégis ez a technikai apróság okozott több helyezésnyi kü­lönbséget. Nem terjedt még el nálunk annyira a modern fri­zurák fésülése. Ha sikerült a versenyen megtanulnunk azt a néhány apró mozdulatot, ami­vel most kevesebbek voltunk, máris megérte a részvétel. Jövőre lesz lehetőség a ja­vításra. B. F. Somogyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom