Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

A* MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA J)lándiex Cfjutue Kaposvár, Vöröstelek út 47. Tisztelt Szerkesztőség! Édesapám 1972. október 27-én meghalt. Az idén február 15-én volt a hagyatéki tárgyalás, hárman vagyunk örökö­sök. A tárgyaláson a közjegyző közölte velünk, hogy 6850 forint hagyatéki illetéket kell fizetnünk. Mivel siófoki mun­kahelyem van, én fizettem be az összeget mindhármunk nevében. Kaptam egy igazolólapot, melyet a közjegyző írt, az állt rajta, hogy/íz összeg illetékbélyegben leróva. Legnagyobb meglepetésemre július elején felszólított az illetékhivatal, hogy fejenként fizessük be a 2284 forint ha­gyatéki leltári illetéket. Szóltam a közjegyzőnek, hogy hi­szen már kifizettem. Azt válaszolta, tévedés történhetett, ez ügyben minden rendben. Igen ám, de szeptemberben újra felszólított az illetékhivatal mindhármunkat azzal, hogy egy­százalékos kamattal együtt fizessük be a 2284 forintot. Gon­doltam, hogy még biztosan az a régi tévedés áll fenn, ami miatt júliusban is felszólítottak. Tévedtem. Október 19-én már fenyegető felszólítás érkezett azzal, hogy bírói végre­hajtással behajtják rajtunk azt az összeget, amit én már rég kifizettem. Testvéreimmel egyetértésben írtam egy leve­let az illetékhivatalnak, hogy mikor és kinek fizettem be az összeget. Választ nem kaptam. Helyette a tanács küldött egy felszólítást november 23-án, hogy vigyem be magammal a 2284 forintot. őszintén szólva most már nagyon unom a zaklatást. Miért kellene nekünk kétszeresen fizetni? Milyen jogon hoz az illetékhivatal ilyen kellemetlen helyzetbe még a testvé­reimmel szemben is, akik rám bízták a pénzüket? Kérem, közöljék levelemet az újságban, hátha akkor rádöbbennek majd az illetékesek, hogy nincs joguk fölös­legesen, értelmetlenül zaklatni az embereket. Tisztelettel: (Hard. (Jázufní. 8624 Balatonszárszó, Petőfi u. 6. űzte ff Sajnálatos körülmények között szeptember 19-én fel­borultam Trabant gépkocsimmal. A tetőelem, a jobb oldali sárvédő és az egyik ajtó üvege cserére szorult. A casco kárfelvétel után bizalommal fordultam a XIV. számú AFIT-hoz, régi ügyfele vagyok. Megígérték, hogy gyorsan megjavítják a kocsit. Két hetet vártam, mire beszerezték az anyagot. A la­katosmunka egy hónap alatt készült el. A festés »mindösz- sze« két hetet vett igénybe, mert munkaerőgonddal küzd az AF1T. Türelmesen mérlegeltem a helyzetet, és az egyik lá­togatásom alkalmával örömmel győződtem meg arról, hogy »már« átfestették a kocsit. Ezután gyakran érdeklődtem Trabantom hogyléte felöl. A beadás után két hónappal a művezető jelenlétében megállapítottuk: a fényezett kocsi összekarcolva, koszosán állt a lakatosműhely előtt. Közölték velem, hogy a hátsó fényvisszaverő prizma, az ablakmosó szívatógomb, a külső tükör — hogy csak néhány hibátlan alkatrészt említsek — időközben eltűnt a kocsiról. Megtud­tam, hogy ajtóüveg »nincs raktáron« — holott egyszer már beszerezték —, és még jó pár kellék hiányzik. Tanácstalan vagyok, mert a gépkocsi nekem munkaesz­köz. Kérdésem: hány hónap múlva készül el a kocsi, ki fi­zeti meg az eltűnt alkatrészeket és a másodszori fényezést, amihez természetesen ragaszkodom! Tisztelettel: XXIX. évfolyam, 281. szám. Szombat, 1973. december 1. Ujjongva újságoljuk; újság van az újságnál! TV JEGYZET Az iszlám az egyetemes emberi kultúra része Nyolcadszor, s utoljára hangzott fel szerda este Pic- cioninak a lassú, méltóságtel­jes tevekaraván hangulatát idéző zenéje. Két év kemény munkájának eredményeit sű­niszter, illetve a tanács hatá­rozza meg. A Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben a kö­vetkezőképpen szabályozta a bérfizetési napokat: A december 21-én, 22-én és 23-án esedékes béreket decem­ber 20-án; a december 24-én és 25-én járó béreket 21-én; a december 26-án és 27-én ese­dékes béreket 22-én; a 30-án és 31-én járó fizetéseket de­cember 28-án; a január 1-én és 2-án esedékes béreket decem­ber 29-én fizetik ki. Az állami és szövetkezeti építőipar de­cember 22-i bérfizetési napja változatlan. rítette nyolc rövid, s helyen­ként mégis hosszúnak tetsző részbe Folco Quilici, a nálunk már ismert olasz rendező — 1971-ben sugározta a magyar televízió Indiáról készült filmsorozatát — és forgató- csoportja. A filmet csakúgy, mint az indiai szubkontinensről szólót a televíziónak kitűnően sike­rült időzítenie. Két éve, szin­te a film befejezése után robbant ki a véres indiai— pakisztáni konfliktus, s most, mialatt az arab kézművesek páratlan ügyességén ámul­tunk, s a Korán verses pró­zájának árnyalt finomságai­ban gyönyörködtünk, a Közel- Keleten dörögtek a fegyve­rek ... Mégis, a közvetlen politikai aktualitáson kívül, milyen ál­talánosabb időszerűsége van Quilici iszlám-filmjének? Miért kellett energiát, fá­radtságot és celluloidszalagot nem kímélve ilyen mélyen; behatolnia az iszlám és a muszlim gondolkodás álta­lunk csak többnyire egzoti­kus külsőségeiben ismert vi­lágába? Tagadhatatlan, hogy az iszlám nemcsak egysze­rűen a vallások egyike, ha­nem az egyén életét milyen befolyásoló életmód és sajá­tos kultúra is egyben. S a földön 500 millió muszlim él, akiknek bár nyelve, etniku­ma, sőt társadalma is gyöke­resen különbözik, mégis egy­fajta közös gondolkodás irá­nyítja napjaikat. S ezenkívül — a filmben jól látszott a törekvés — a mai, modern ember mind jobban kezdi megérteni, hogy nincs külön európai, ázsiai vagy afrikai kultúra, illetve, ha van is, szoros kölcsönhatásban áll­nak egymással. A kultúrák primátusának terméketlen vi­tája helyett egységes és még­is hallatlanul sokszínű, közös emberi kultúráról kell be­szélnünk abban • a korban, amikor a televízió segítségé­vel szobánkban megjelenhet az -egész világ. S a kultúra efféle új, egyetemes értelme­zése csak úgy terebélyesedhet ki, csak úgy kaphat modern értelmet, ha közben részle­teiben és mélységeiben is megismerjük a világunkat alkotó egyes civilizációkat. Ebben segített a filmsorozat, helyenkénti elvontsága, gon- dolatismétlései, s néhány, a televíziós film műfajába ke­vésbé illő megoldás ellenére is. Cs. T. Ez már tél A niüiilaii-loosztás és a bérfizetés rendje az év végi munkaszüneti napok előtt Mivel december 25-e és ja­nuár 1-e az idén keddre esik, s a megelőző vasárnaptól csak egy munkanap Ipálasztja el, a heti pihenőnapot az általános érvényű rendelkezés értelmé­ben a közbeeső munkanapon, vagyis hétfőn kell kiadni. A munkaidő-beosztás tehát az alábbiak szerint alakul: December 22-én és 29-én (szombaton) hétfői, 23-án és 30-án (vasárnap) szombati munkaidő-beosztás szerint kell dolgozni. 24-e és 31-e (hétfő) heti pihenőnap, december 25— 26. és január 1. munkaszüneti nap. Azoknál a vállalatoknál, ahol december 22-én vagy 29­én szabad szombat ,lenne, azt 23-án, illetve 30-án kell kiadni. A munkaidő-beosztás ezeknél a vállalatoknál tehát a követ­kező: december 22-e és 29-e (szombat) rendes munkanap, 23-a és 30-a (vasárnap) sza­badnap, 24-e és elseje (hétfő) heti pihenőnap, december 25., 26. és január 1. (kedd, szerda, illetve kedd) munkaszüneti nap. A rendelkezések nem alkal­mazhatók a megszakítás nél­kül üzemelő vállalatoknál. A kereskedelmi, a közlekedési és a lakosság ellátását szolgáló más vállalatok működési rend­jét a felügyeletet gyakorló mi­i4 $zhté$zm viccei meséi, de állítólag megemlegetjük Még messze jár a Mikulás, de nekem már irdatlan sok virgácsot ígértek a néhány nap alatt, amióta az utolsó oldal három szélső hasábjára száműzve gyötröm az olvasót. December 8-i ünnepi műso­runk rendezője szerint szédí­tem a közönséget, egy stadi­onra való nézőt csábítok az előadásra, pedig csak párszá- zan férnek be. A műsor meg z utána következő dínom- .Xnom gazdasági főnökei szidnak, mint a bokrot, mert véleményük szerint ezek a fertelmes jegyzetek mindenre jók, csak arra nem, hogy a műsorra nézőket, a sajtóbálra vedig vigalomra vágyó olva­sókat toborozzanak. Az olva­sót ezennel tisztelettel meg­hívom a könyvtár nagytermé- e és a Kapos szálló helyisé- A részleteket ma a ha- : oldal elf ín eVxelj 'zett lésből tudj üt mag. Kern , c sietni azokkal a jegyek­kel, mert a jobb helyek ha­mar elkelnek. Megkerestem a színházban műterünk egyik legkedvesebb szereplőjét, Réti Erikát. Pró­bált, a színpadról vonszoltam le, az öltözőben is dúdolt. Ez még rendben is lenne, de az­tán egymás után ötször elme­sélte ugyanazt a viccet. Elő­ször jót nevettem, másodszor heherésztem, harmadszor hát­rább húztam a széket, ahogy múlt az idő, minél távolabb­ra. Réti Erika szigorúan vé­gigmért, s közölte, ő csak idé­zi a Somogyi Néplapot, mert sehol másutt, csak a Tarka sorokban esik meg, hogy egy héten ötször leadják ugyanazt a viccet. Próbáltam kiengesz­telni, ami nem volt nehéz, mert a színikritikák ellenére lapunk hűséges olvasója. Kér­deztem, milyen szerepet vál­lalt a sajtónapi ünnepi műso­runkban? Azt mondta, ö lesz a poén. Végre azt is megérte, hogy egyszer az életben a kö­zös jeleneteikben nem Csor­ba zsebeli be a nevetést. Csorba szíves-örömest átenge­di a silzer néhány morzsáját, szinte rátukmálja, így aztán meg lehetett kérni az egyik vasát, környéki galeri markos ifjait, hogy estére engedjenek szabad elvonulást Csorbának, mert már megtért. Réti Erika — immáron a hagyományokhoz hűen — semmit sem árult el a sajtó­napi műsorból. Valami azon­ban nem tetszik nekem, mert megkérdezte, hogy a színházi premierről nem írhatnánk-e még a sajtónapi műsor előtt. Lehet,. hogy abban a műsor­ban nagyon kiosztják az új­ságírókat? Ezt tényleg nem tudjuk, mert az igaz, sokat dolgoztunk, míg összehoztuk a műsort, de a színészek is összedugták a fejüket azzal, hogy ezt az előadást az új­ságírók is megemlegetik. Ez ellen nincs is kifogá­sunk. De ha a nézők az elő­adás után mégsem nyújtanak békejobbot: nem baj fiúk, föl a fejjel, fátylat erre a két órá­ra, mindent megbocsltunk. Remélem, csapnivaló jós vágyóig A sikert még csak ta­lálgatom. egyet azonban biz­tosan állíthatok: holnap újra jelentkezem. ; ■ P. Dl Áruházi tűzvész Japánban 99 halott, száznál több sebesült Kumamoto japán városban nyolc órán át aratott a halál. Mint már jelentettük, csütörtö­kön, valamivel egy óra után kigyulladt a nyolcemeletes Taijo nagyáruház, és a harma­dik emeleti ruházati részleg­ben keletkezett tűz nyolc órán át tombolt. A lángok elpusz­tították az áruház öt teljes emeletét és legutóbbi jelentés szerint a tűzvész következté­ben 99-en vesztették életüket. A könnyebben és súlyosabban megsebesültek száma pedig meghaladja a százat. Ezzel Ja­pán újabb szomorú rekordot ért el. A mostanihoz hasonló áruházi tűz 1932-ben volt To­kióban, amikor leégett a Siro- kija nagyáruház. Akkor a tűz­nek tizennégy halálos és nyolc­vankét sebesült áldozata volt \ japán rendőrségi statisztika ram számítja az áruházi ka tasztrófák közé a tavaly sze' temberi osakai tűzvészt, ame egy áruház bárjában tört ki, és száztizennyolc ember halálát okozta. A rendőrség első vizsgálata megállapította, hogy a nyolc­emeletes nagyáruházát nem szerelték föl sem automatikus tűzjelzőkkel, sem a két év óta kötelező haboltó berendezé­sekkel. Az áruház személyzetét nem képezték ki arra, hogy tűz esetén mi a teendő. A vészki­járatokhoz vezető folyosókon és lépcsőkön csomagolt árul halmoztak fel. A tűz következ­tében — saját áramfejleszt" híján — megszűnt az áramíej- lesztés, a liftek és a mozgólép­csők leálltak és a zömében ab­laktalan épületben az embere­ken úrrá lett pánikot csak fo­kozta a teljes sötétség. Szem­tanúk vallomása szerint az áruházi személyzet, ahelyett, hogy segítette volna a mene­külést, maga járt elől a pánik­keltésben. Legkevesebb tíz em­ber úgy halt meg, hogy kéts*« mesésében kiugrott az emo’ ■ 'lakok va’ame’yi'-én. A tő keletkezésekor körülbelül ezer ember tartózkodott az áruház­ban és közülük minden ötödik meghall*, vagy megsebesült. T# Mi A' CÖ! K| Aforizmák Ahol az ellenfelet ellen­ségnek tekintik, sportról nem beszélhetünk. * * * A látszatember látszat­életet él. ... Indulataid zabolázását mindig önmagadra bízd. * * * Értékes mivoltodat mun­káddal bizonyíthatod. * * * Ne várj sokat az új is­meretségtől, nem érhet nagy csalódás. * * * Emlékezéseinkkel önma­gunknak akarunk emlék­művet állítani. * * * Az elbizakodottság a bukás egyik szálláscsináló- ja. * * */ Ha elfelejtjük, mit nem szabad elfelejtenünk, itt az öregség. Megszokta Charles Osborne 79 éves amerikai férfi több mint ötven éve egyfolytában csuklik. — 1922-ben kezdtem csuklani — mesélte. — Csuklásomra azóta 96 or­vos próbált gyógyírt talál­ni, de egy sem talált meg­felelő gyógyszert. Nemrég ajánlották, hogy vessem alá magam műtétnek, de én elutasítottam. Túlságo­san öreg vagyok *.aár, és mi tagadás, meg is szok­tam már ezt az átkozott csuklást. Figyelmeztetés nélkül harapott A genovai bíróság ítéle­te alapján Pietro Audano- nak térítést kell fizetni Pierre Campanininek, ami­ért a kutyája megharapta. A legérdekesebb a bíróság , indoklása: »A kutya nem ugatott, nem morgott, így nem fi­gyelmeztette Campaninit, hogy harapós. Mert ha ugatott volna, a kártérítés­ből nem lenne semmi...« Tartós remény Isabella Chaperd, akiről azt írták a lapok, hogy Nagy-Britannia legidősebb lakosa, 115 éves korában meghalt. Az újságírók ko­rábban gyakran kérdezték tője, minek köszönheti • hosszú életét, mire ő rend­szerint így válaszolt: — Mivel sohase mentem férjhez, valószínűleg an­nak, hogy nem érdekeltek a férfiak. Halála után azonban hol­mija között egész »köteg« házassági ajánlatot talál­tak, melyek az újságok »Ismerkedjünk« rovatá­ban megjelentett hirdeté­sére érkeztek. Szomszédai így kommentálták az ese­tet: — Ügy látszik, a remény, hogy férjet fog magának találni, tartotta Chaperd kisasszonyt oly sokáig életben. Ssmgssi néplap Az IMSZIVT0 ?orr*ogv megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím :7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a tPosta.- ~ "■■■’’ '—f-hiva­’'>,rn^1 é- - ..............''-'tőknél. ’i zctéfi - - '~pra 2o Ft. Index: 25 967. Készült a Somogy mepvei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinca Sándor u. 4. Felelős vezető: gp^-fkps

Next

/
Oldalképek
Tartalom