Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-07 / 286. szám
Az elvált szülők és a gyermeknevelés AFRIKÁBAN IÁRTUNK Napjainkban egyre több olyan gyermek jár iskolába, akinek a szülei nem élnek együtt; Ez a gyermeknevelés szempontjából sok gondot jelentő társadalmi tünet a gyermekekben általában nem okoz olyan válságot, mint azt a puritán gondolkodású felnőttek hiszik. A gyermeki természet optimista jellegű, s gyakran meglepően gyorsan , alkalmazkodik á kényszerű helyzethez. Nagyobb gyermekek vallomásaiból tudjuk, hogy gokkal nagyobb feszültséget okozott bennük a válás előtti időszakban a szülők folytonos ellenségeskedése —■ nem ritkán tettleges verekedése —, mint maga a válás. Hozzá tartozik a gyermek optimizmusához, hogy nem látja tragikusan a saját helyzetét, a külön lakó apa és anya között. Ügy érzi, hogy két otthona vari, s ha mindkettő csak fél otthon is, és nem rá hara- gusznak a szülők. Az is általános tünet, hogy mindkét szülő legalább igyekszik anyagiakban kárpótolni a gyermeket a közös otthon elmaradt melegéért. A nevelés és a gyermek lelki egyensúlyának zavartalansága szempontjából persze nem kedvező állapot az elválás. A bűnügyi, pszichológiai és szociológiai vizsgálatok mind-mind rámutatnak arra, hogy a bűnözők és a társadalom ellen vétők között több az elvált- szülők gyermeke, mint a rendezett családi életet élők között. De mivel a válás általános jelenség, s hozzá tartozik a szabad emberi elhatározásokhoz, a gyermeknevelés szempontjából mégis foglalkozni kell az ilyen gyermekek nevelésében elkövetett hibákkal. I A leggyakoribb eset, hogy az iskolás korú gyermeket az anyja neveli, s a tanuló csak időnként találkozik az apjával. Sajnos, ilyenkor a gyermeket nem egységes, sőt a legtöbbször ellentmondásos nevelési hatások érik. Ez főleg abból adódik, hogy a szülők nem beszélik meg egymással nevelési eljárásaikat, nem alkalmazzák azokat gyermekük egyéni sajátosságaira. Az sem ritka eset, hogy a szülők nem tudják önmagukban legyőzni volt házastársuk iránti ellenszenvüket, s ennek hangot adnak a gyermekkel való beszélgetésben is. Gyakran csak apró célzásokkal, keserű félmondatokkal. Az egyik leggyakoribb szokás az elvált szülők nevelésében — főleg a jobban kereső apánál —, hogy a gyermeknevelés minden gondját anyagi juttatásokkal akarja pótolni. «Hadd lássák, hogy törődöm a gyermekerőmel, mindent megveszek neki, amit csak kér!« Néha nem is kér a gyermek, de a szülő ráerőlteti az ajándékait. Sajnos, az ilyen szülő nem gondol arra, hogy a gyermeknek nem elsősorban ruhára, drága holmikra, káprázatos ajándékokra van szüksége, hanem meleg emberi szavakra, a szülő munkájáról, jövőjéről szóló elmélyült beszélgetésre. Az igazi szülő nem mulasztja el gyermeke érdekében a volt házastársával való találkozást, a nevelés soron következő teendőinek céltudatos megbeszélésére. Az üzengetés, a levelezés, a gyermekkel való üzenetváltás sem pótolja az időnkénti komoly szülői »értekezletet«. Hogyan tudnák egyébként a nagyobb gyermek nevelésében természetszerűen bekövetkező nehézségeket, válságokat i kiküszöbölni? Mi lesz akkor, amikor a fiúnak vagy a lánynak pályát kell választania? A két szülőnek és a gyermeknek közösen meg kell egyeznie a legmegfelelőbb iskolafajban vagy életpályában. Vagy mi legyen akkor, ha a serdülő olyan barátokra tesz szert, akik észrevehetően rossz hatást gyakorolnak rá? Melyik szülőre kell ilyenkor ruházni a teljes felelősséget? Nem joga és kötelessége-e mindkét szülőnek a válás tényétől függetlenül, hogy gyermeke sorsába beleszóljon, egységesen irányítsa, s ha kell, szigorú rendszabályokkal, állandó ellenőrzéssel oldják meg a bajba jutott serdülő problémáját? , S mi van akkor, ha á 14— 15 éves fiatal szerelmes lesz? Ez sokszor kedvezőtlenül befolyásolja tanulását. egész magatartását. Nem kötelessége-e ilyenkor az apának és az anyának egyaránt összefognia, hogy a gyermek meg tudjon birkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek sorsát mel- lékutakra viszik? S ki beszéljen ilyenkor a serdülő tanáraival? A szülők elválhatnak, de azt a kötelességüket, hogy gondoskodjanak gyermekeik jövendő életéről és boldogulásáról, a válást kimondó bírói ítélet nem szüntette meg. S ha már nem tudtak együtt élni, legalább abban értsenek egyet, hogy gyermekükért a társadalomnak és önmaguknak is felelősséggel tartoznak. Félre kell tehát tenni a haragot, a gyűlölködést, s egyetérteni a gyermek kölcsönös segítésében és becsületes emberré nevelésének módjaiban. Tari János A ghanai látogatás Ifjúsági sajtóankétsorozat Kaposváron Több politikát, több módszert Mfht már korábban beszámoltunk róla: e héten ifjúsági sm tóankétsorozat kezdődött Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Üttörőművelődési Központban. Az ifjúsági lapok szerkesztői és olvasói találkoztak, hogy beszámoljanak gondjaikról és terveikről. Szerda délután Gyulai Ferenc, a Magyar Ifjúság főszerkesztőhelyettese és Pallag Róbert, az Ifjú Kommunista fő- szerkesztője találkozott a fiatalokkal. Tegnap Orbán József, a Pajtás munkatársa tartott. ankétot. Á Magyar Ifjúság a legolvasottabb hetilapok közé tartozik: 280—300 ezer példányban jelenik meg, de még így sem elég. Nem tudjuk megállapítani, hogy kik a lapunk olvasói. Mért nemcsak az ifjúság találja meg benne az érdeklődésének megfelelő írásokat. Sok a felnőtt olvasónk is. Lapunk, a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség központi kiadványa, s elkötelezettnek tekintjük magunkat. írásaink a párt ifjúságpolitikáját szolgálják. De nemcsak áz ifjúságról, hanem az egész magyar társadalomról akarunk szólni, a fiatalokhoz. 74-ben talán emelhetjük a példányszámot legalább 300 ezerre — mondta Gyulai Ferenc főszerkesztőhelyettes. Az Ifjú Kommunista a KISZ kb elméleti, politikai és módszertani folyóirata. Nem tartozik a legjobban olvasott folyóiratok közé. Igaz, nem azért nem forgatják sokan, mert színvonalatlan, inkább nagyon is igényesnek tartják. Cikkeinek olvasásához már eleve fel- készültség, tájékozottság szükséges. 42 ezer példányban jelenik meg havonta. Október- ber terjesztési kampányt rendeztek a fiatalok között, s remélik, hogy elérik az ötvenezer példányt. — Szeretnénk, ha több KISZ-vezetőhöz, párttaghoz, társadalmi vezetőhöz és pedagógushoz eljutna az Ifjú Kommunista. Igyekszünk választ adni a legidőszerűbb politikai kérdésekre, ezenkívül jelennek meg erkölccsel, esztétikával, művészettel kapcsolatos írásaink. AvKözös dolgaink című rovatban legfontosabb, a fiatalokat is érintő társadalmi gondjainkról szólunk. A Közkincs című rovat pedig szeretne segítséget adni abban, hogy az egyes párt-, KISZ- és kormányhatározatokat sikeresen »fordítsák le« a KlSZ-szerve- zeték. Ez a rovat főleg módszertani jellegű cikkeket közöl — mondta többek között Pallag Róbert. Beszélt jövő évi terveikről is. Januárban várható a KISZ küldöttértekezletek tapasztalatainak összegezése. Februárban lesz négy éve, hogy megjelent az ifjúságpolitikai határozat. Mit tettünk eddig a megvalósulásáért, mit kell még tenni ? — Erről számol majd be sok egyéb mellett a februári szám. Több sorozatot is indít a folyóirat 1974-ben. Többek között, arról, hogy hogyan neveljük az ezredforduló munkásosztályát, hogyan dolgoznak a kitüntetett KlSZ-szerve- zetek, s bemutatja a lap a f KISZ legfontosabb intézmé- f nyeit is. J A tájékoztató után kérdésekre válaszoltak a szerkesztők. Bár nem több a megengedettnél — a lapfelület tíz százalékánál —, mégis soknak, az olvasók érdeklődésétől távol állónak tartják a fiatalok a reklámot a Magyar Ifjúságban. Ugyancsak e laptól várnak, több s nyíltabb politizálást is, az olvasók. Az Ifjú Kommu-, nistától pedig még több módszertani segítséget. Tegnap a Pajtás olvasói megtudhatták Orbán Józseftől Az ifjak és az úttörők után ma a legkisebb iskolások találkoznak lapjuk — a Kisdobos — munkatársával. H. £. ACCRA, Ghana fővárosa nincs messze Lagostól, Nigéria fővárosától, csupán 425 kilométerre. Accrában sok a szép, új, modern épület. Az úton és útfélen integető ghanaiak vidámak, az afrikai átlaghoz képest jól tápláltak. Érkezésünkkor a hőség még annál is nagyobb, mint Nigériéban. A forróságtól a ghanai ember is szenved. Ahogy később sokszor láttuk: munka közben, menés közben nagyon lassan mozdulnak itt az emberek. Létük követeli meg a takarékosságot mozdulataikkal. Főképpen az asszonyoknak nehéz, ,úk úgyszólván mindig a hátukon átvetett ruhák »kötéseiben« hordják kisgyermekeiket. Némelyik három apróságot is cipel. De ha valamelyik tekintélyes törzsfőnök (57 törzs él Ghánában) üdvözlő »Welcome- táncra«, köszöntésre ad jelt, akkor a legnagyobb hőségben is fergeteges ritmus, mozgás és zene támad. A magyar—ghanai hivatalos tárgyalásokat az Osu várkastélyban tartották. Volt plenáris ülés, amelyen teljes létszámban vettek részt a küldöttségek és szakértők, s voltak szakbizottsági ülések, ame lyeken az együttműködés egy- egy konkrét részletét vitatták meg. Az Osu várkastély fölött a magyar és a ghanai nemzeti zászlók lengtek. A tárgyalások közötti szünetekben fogadásokon, vidéki körutakon vett részt Losoncéi Pál és kísérete. Vidéki utunkon Ghana leginkább iparosodó városa, Tema felé sivárnak látszó, de egyre inkább művelt földek között haladunk. A műút elég jó, csak még kevés ilyen útja van Ghánának. A parasztok nagy része már vaskapával dolgozik a földeken, egy részük azonban még fakapával. Csontsovány, zebuféle teheneket látunk imitt-amott, nagyon gyéren. Egypúpúak, nagy szarvúak, jámborak. Birka- és kecskecsordát viszont sok helyen látni. Amikor megérkeztünk Témába, Acheampong államfő végigkalauzolta küldöttségünket a Város nagy, nemzetközi kikötőjén, amelyben főképpen afrikai és nyugat-európai hajók »rajzanak«. Amikor LoI.osonezi Pál és Acheampong pélyen. sonczi Pál azt mondta, hogy remélhetőleg magyar kereskedelmi hajók is viszonylag gyakran befutnak majd ebbe a kikötőbe, a ghanai elnök bólintott, s azt felelte: küldöttségeink tárgyalásainak eredményei erre is lehetőséget kínálnak ... Téma gyárvárossá fejlődik, Ghana egyik legfontosabb ipari központjává. Gépkocsijaink az új, modern kakaógyár udvarába gördültek. Viszonylag kevés ember, jó szakmunkás és technikus — köztük olyan is, aki Magyarországon tanult — dolgozik ebben a gyárban. Kellemes kakaóillat leng mindenütt. A küldöttséget friss kaezredes, államfő egy népünnekaóitallal és más kakaókészítményekkel kínálták. Innen a legoni egyetemre vezetett utunk, ahol az oktatás, irányítás — magyar professzorok közreműködésével — nagyszerűen bontakoztatja ki Ghana szellemi potenciálját. Következő állomásunk a Volta folyóra épült, modern, nagy kapacitású vízi erőmű volt. AZTÁN EGY csodálatos népünnepélybe »csöppent« küldöttségünk: dobok, kürtök, táncok, megszámlálhatatlan színárnyalatok forgatagába. Ghana a feledhetetlen emlékek országa. Pozsgaá Zol tán (Folytatjuk.) SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó ságíró munkájától, egészen a , nyomdáig. Majd megkérdezte f — a menyasszony pár nap a gyerekeket, hogy mit várnak * múlva szintén aláírja, és ak- még a Pajtástól. Hogy mi min- ikor már ő is »feleség« lesz — den érdekli a gyerekeket, m i j) mondta a segédkező eü. írnok, mindent kérnek, sokszor el 'miközben a papírt összeszedte, sem tudjuk .képzelni. — Miért f Kacsintva tette hozzá: — A nem lehet színes? Miért csak J nászéjszakával még várni kell. a budapesti gyereknek ajánla- f Bár, ha ügyes vagy, valame- nak pályát a hirdetések? — Jlyik nővért is elkaphatod — s kérdezték. — írjanak többet Jegy lokálpincér stílusában zenéről, könyvről; legyen ben-' folytatta. _ A lábadozókkal szemben szamaritánus természetűek. És az orvosokkal! Csak velünk tesznek kivételt. 119. Kóstolgatta, ízlelgette a szavakat: »Férj és apa.« Különös, önmaga feletti meghatódott- sággal melegedett föl benne a gondolat, amely lassan feledtette vele az iménti bizonytalan érzést. Olyannyira, hogy majdnem felugrott: jöjjenek már... Hol az a papír? Apa és férj akarok lenni! A törvényes aktus egy kissé icsalódást jelentett számára. .Aláírta az eléje tolt űrlapot. .Közömbös, udvarias mosolyú, a hetilap történetét, s azt, hogy 'egy ,kissé csodálkozó jókíván» hogyan készül; kezdve az új- ^s,ag°k’. poharka pálinka, és férj lett. ne több pályázat, sok-sok bar- kácsfeladat! írjanak arról is, hogyan lehet olcsó és szép ajándékokat készíteni. A kis'- fiúk filmsztárokról akarpak többet olvasni, s riportokat várnak az úttörőtanácsok működéséről. És sok, nagyon sok mesét, folytatásos regényt, képregényt, rejtvényt! No, és ^ápolónőkről — sportot»», úvábk*; Közben megigazította a párnát a fiú mögött. Határozott csalódással a hangjában — amely nyilvánvalóan elősegítette további véleményét az fecsegett to— Tudod, mi a különbség az ápoló apácák és az itteni ápolónők között? — Majd választ nem is várva, előre röhögve saját viccén, magyarázta: — Azok irgalmas nővérek, ezek pedig irgalmatlan nagy kurvák ... Már mindenkinek lefeküdtek. Férjet akarnak fogni. Volt, amelyiknek sikerült, volt, amelyik több váltás után megmaradt szeretőnek valamelyik dokinál. Aztán, ha kikoptak, jöttek a lábadozók. De minket egyik ringyó sem vett észre... Kozákot hallatlanul idegesítette, ingerelte az Írnok. Vég nélkül beszélt, mint akit fölhúztak. Más megoldást nem talált, hogy az undorító témától megszabaduljon: lehunyt szemmel hátra hanyatlott és szundikálást imitált. Gondolatai lassan visszakalandoztak a kislányra. Egy-két szófoszlány még befurakodott gondolatai közé, de végül az is megszűnt. Észre sem vette, hogy az imok mikor ment el. Később levelet írt. A futárposta, amely az okmányokat viszi, még ezt is fölveszi. Mikor befejezte, megnyugodott mintha a címzett már .kézhez is kapta volna. Az este nyugodt éjszakát ígérve leszállt. Testileg, lelkileg gyógyulófélben érezte matat Alig aludt el, iszonyatos bombázásra riadt. A feje tetején állt minden. A betegek kiszolgáltatva, pánikszerűen rohangáltak, egymást fellökdös- ve. Néhány kétségbe.esett orvos és ápoló próbálta megnyugtatni őket, de eredménytelenül. Mások betegeket kaptak föl, hogy biztonságosabb helyre vigyék őket, a helyükre máshonnan hoztak sebesülteket. Ordítás, jajgatás, fenyegetés, szidás hangjai keveredtek. Félig eszméletlen emberek tépték magukról a kötést, egy vállsérült vízszintesen föltámasztott, gipszelt karjával egy fordulásnál leütötte a mögötte mankón bicegő társát. Káromkodás, robbanás, sötétség vette át az uralmat. Lassan csillapodtak le. Űjabb sérülteket hoztak, A lépcsőház, a folyosó tele lett betegekkel. Egy ápolónő, egy orvoszászlós kíséretében, elbocsátó papírt és mankót nyomott Kozzák kezébe. Vissza az alakulathoz! A kórház zsúfolt, a sebesültszállító vonatra is csak súlyosabb sebesülteket raknak föl. Még aznap éjjel megérkezett a többiekhez. — Aludj, komám, gyorsan, mert reggel indulunk tovább — közölték vele. Reggel nyolckor fölrakták egy szánra, és a siralmas állapotban levő társaság elindult nyugat felé. Irány: Sütni. Napi 40—50 kilométeres szakaszokban rótták a havas sztyeppét. Apróbb-nagyobb, lakatlannak látszó falvakon haladtak keresztül, s néha egy-egy helységben megpihentek. Negyed- és félórás pihenők, bezsúfolva egy házba, ahol még ülni sem lehetett! Érzéketlenné fázott lábakkal topogtak. A menetelés bármilyen fárasztó is volt, legalább a vérkeringést megindította. Fásultan, de abban a tudatban megnyugodva meneteltek, hogy a fronttól elszakadtak, és minden lépéssel távolodnak tőle. Mentek, elvakulva a ragyogó napsütésben izzó fehérségtől, vagy apró tűhegyekké fagyott havas esőtől verve. Reszkető, elgyöngült inakkal tolva az elakadt néhány teherautót, amelyre minden maradék holmijukat felrakták. Űttalan utakon, erdőt kikerülve — partizántámadásoktól tartva — toronyiránt. Nem egyszer találkoztak gúnyos megjegyzésekét tevő belga és elszászi francia SS-ala- kulatokkal. Ezek vadonatúj egyenruhában, ragyogó fényes sisakban és fegyverrel fölszerelve vonultak a frontra. Bizakodó, zöldfülű büszkeséggel begyeskedtek a vert sereg előtt. Lenéző mosollyal vagy dühös, eltorzult arccal ordi- bálták rájuk szitkaikat. Ök mentek, éhesen, vitatkozva sorsukról, múltról és a jövőről, amely bizonytalan, ál- vagy valódi hírektől spé- kelve — ki tudná megmondani — nérni élénkséget vitt életükbe. »Sumiban átszerveznek minket és fordulunk vissza!« »Kijev a végcél, a hadseregparancsnokság már ott van!« »Hazulról fetöltést kapunk, friss erőt!« — És postát mikor kapunk? — kérdezte valaki. Senki nem tudott semmit. A kérdések válasz nélkül maradtak. Ennek ellenére mégis valami bizakodó hangulat uralkodott. A háborús zajok már nem zavarták őket. <Folytatjuk.) Somogyi-Néplap
