Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

Yeterántalálkozó Harmincas ifik. Akik egy- ivásúak velük, név szerint is­merik őket, tudnak minden lé­pésükről, tettükről, ismerik a gondolkodásukat. Minden szál a Munkásotthonhoz kötötte őket, ez volt az iskolájuk, itt szívták magukba a haladó esz­méket, itt hallgatták kiváló társuk, Spitz Rezső nyomdász marxista szemináriumait, itt nevelkedtek a munkáskultúra legjobb termékein. Utoljára három évvel ezelőtt gyűltek össze. Most arcukon több a ránc, fejükön több az ősz hajszál, s görnyedtebbek is — a szívük azonban fiatal. S öröm, hogy együtt lehetnek, föleleveníthetik a régi harcok emlékeit. Többen messziről jöttek a kaposvári találkozóra. Az asztalokat U-alakban rakták egymás mellé. A szé­kek azonban nagyon sokáig üresen maradtak. Mindenki odakint álldogált a Fegyveres Erők Klubjának előterében, mert nem akarta elmulasztani azt a pillanatot, amikor meg­érkeznek a régi harcostársak. Vidám köszönések, egy-egy hátbaverés: -No, pajtás, te se öregedsz!-« Aztán kérdések, itt van-e ez, nem beteg-e az, él-e Aztán mindenki elfoglalta a helyét, s kíváncsian nézte azt a papírba burkolt »valamit«, ami ott állt az asztal közepén. Mautner József köszöntötte a harmincas ifiket. Mindenki néma felállással adózott Éne­kes Jenő, Benczeleitner József, Kelemen István, Pintér Lajos, Szárszói Ferencné E gerszegi Ilona emlékének. Mind az öten a két találkozó közötti időben távoztak az élők sorá­ból. — Nem akarjuk a múltat, a mi múltunkat nagyobbnak, je­lentősebbnek, dicsőbbnek látni és láttatni, mint amilyen való­ban volt — mondta Mautner József. — Külön-külön talán nem is találunk egyes elvtár­sak működésében, mozgalmi munkájában kiemelkedő, lát­ványos mozzanatot Meg aztán sem képességben, sem tudás­ban nem voltunk egyformák. Egyet azonban nem lehet meg­tagadni attól a harmincas ka­posvári munkásotthoni ifjúság­tól: az egységet, az összefor- rottságot, a lángoló hitet. Mert bíztunk abban, hogy mun­kánknak egyszer eredménye lesz, s hittük: az a mag, ame­lyet akkor elvetettünk, egyszer majd dús termést fog hozni. És hogy az ificsoport olyan volt, mint amilyen, azt köszön­hettük lelkes vezetőinknek, akik példát mutattak a mun­kában, az önfeláldozásban és a lelkesedésben. Sokan voltak, akik az életüket adták a moz­galomért, akiket elhurcoltak a munkatáborokba, deportáltak a koncentrációs táborokba. Mautner József fölelevení­tette a mártírhalált halt Spitz Rezső, a közelmúltban elhúnyt Énekes Jenő emlékét, munkás­ságát. A találkozó részvevői­nek nagy meglepetésére kide­rült, hogy a papír Spitz Re­zső portréját takarta. Id. Stad­ler József annyira föllelkesült azon, amit róla olvasott az új­ságban, majd könyvben, hogy megmintázta a régi harcostárs arcvonásait. — Hol fogják ezt elhelyez­ni? — kérdezték többen is. — Talán az új nyomdacsar­nok előterében. A sző Spitz Rezsőről és a szoborról folyt ezután. Sokan gratuláltak az alkotónak, aki szerényen, csendben ült az asz­talnál. A találkozó részt vevői a városi tanács jóvoltából mindnyájan megkapták az Egy volt a mozgalommal című könyvet Ki-ki a saját példá­nyát körbe küldte, s aláíratta a társaival. Az egyik asszony odafordult mellette ülő társához: — Tudod mi az egyetlen bá­natom? ... A saját kezünk munkájával építettük föl a Munkásotthont, s nem ünne­pelhetünk szűnt ott, amióta meg­V álasz a képrhetönek Kevesebb átfedés az adatgyűjtésben Többen eljöttek Pestről is. Például a Weisz lányok, aztán Szirmai Jenő, az OTP vezér- igazgatója, akinek — mint el­mondta — felejthetetlen él­mény volt a munkásmozga­lommal való első találkozás. 1935-ben fiatál gyérekként lép­te át a Munkásotthon küszö­bét, s az októberi forradalom évfordulóján fölvették a szo­ciáldemokrata pártba. Két év­vel később tanácskozási joggal részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság ülésén, ott találko­zott Ságvári Endrével. Jó ízű történetekkel szóra­koztatták egymást a veteránok. Márkus Gyuláné Weisz Maca, aki Budapestről jött el a talál­kozóra a férjével, nekem is el­mondott néhányat. — Volt egy fiú, a Löbel Karcsi, akinek égőpiros haja volt, és piros svájci sapkája. Egyszer elmentünk az új váro­si moziba (ma Vörös Csillag). Az előző előadásnak még nem volt vége, s mint a tizennyolc­húsz i éves fiatalok, viccelőd­tünk, nagyokat nevettünk. Erre odajött a Hegedűs detek­tív, aki mindig szimatolt utá­nunk, s azt mondta a Karcsi­nak, hogy jó lesz, ha leveszi a fejéről azt a vörös izét. Löbel levette a fejéről a sapkáját, s megpödörve az égő piros ha­ját, azt kérdezte; »fiát ezzel mit csináljak?« Kirobbant a nevetés a várakozó emberek­ből, Hegedűs meg gyorsan el­inalt onnan. Ez vidám történet. Ennél azonban szívszorítóbbak is voltak házkutatásról, üldözés­ről, tüntetésről. Mind a ketten régi párttagok, s egykori KIMSZ-esek: a férje harminc­egy, ő pedig harminchárom óta párttag. Harmincas ifik. Eddig év­fordulókhoz kötötték egy-egy ilyen találkozó összehívását. Most azonban azzal búcsúztak egymástól: Elvtársak, a minél előbbi viszontlátásra! Lajos Géza Tízéves múlttal Egy állami gazdaság szocialista brigádjairól A Kutasi Állami Gazdaság­ban a szocialistabrigád-moz- galomnak több mint egy év­tizedes múltja van. Annak idején a gyümölcstermelő bri­gádoknál kezdődött, s azóta a többi termelő ágazatra is ki­terjedt. A brigádmozgalom jelenlegi állásáról beszélget­mentességre, a szakmai és po- l — Egész évi tevékenységük­litikai képzésre, egymás köl­csönös segítésére terjednek ki. — Hallhatnánk az egyes brigádok vállalásairól kissé részletesebben? — A kutasi tehenészbrigád 18 fővel tett vállalást a tej­tünk Recsek Rezső szakszer- termelésnél a terv túlteljesí tésére: 3400 literről 3550 liter­re. Az üszőnevelő brigád vál­lalta a súlygyarapodás növelé­sét és az anyagköltség csök­kentését. A kutasi traktorosbrigád 24 fővel az elvégzendő munkák mellett vállalta a segédüzem­ági szolgáltatás csökkentését, 24130 normálholdról 23 070 normálholdra. Vállalta az üzemanyag és kenőanyag 3 százalékos megtakarítását, 19 ezer forint értékben, s továb­bi 3 százalékos alkatrész-meg­takarítást 20 ezer forint érték­ben. Vállalták a társadalmi tulajdon fokozott védelmét, a balesetmentes munkát és köz­lekedést, a szakmai és politi­kai képzésben való részvételt. A felsőbogáti tehenészeti brigád 44 tagja feszített ter­melési terv teljesítésére vál­lalkozott, vagyis arra, hogy az egész évben I. osztályú lesz a tej. A gépműhely szocialista bri­gádja — 23 ember —vállalta, hogy a beszerzésekhez és fel­újításokhoz szükséges vas- szerkezeti munkát terven fe­lül elkészíti. Az értéke ennek 100 ezer forint. Alkatrész­felhasználási tervüket egy szá­zalékkal csökkentik, úgy, hogy a termeléshez szükséges gé­peket üzembiztosán rendelke­zésre bocsátják. (Az alkatrész értéke 360 ezer forint.) Vál­lalták, hogy a sportpályához kiépítik a vízvezetéket, a sportöltözőbe bevezetik a vil­lanyt. Mindezt társadalmi munkában végzik el, és még a kislakásépítéseknél is szak­ipari munkákból 150 óra el­végzésére tettek fölajánlást. Külön foglalkoznak a szak­munkástanulókkal is, akikhez egy-egy idősebb szocialistabri- gád-tagot osztottak be, hogy ezzel is elősegítsék a sikeres •szakmunkásvizsga letételei. vezeti titkárral. — Mint általában minde­nütt, kezdetben főleg a szak- szervezet volt ennek a moz­galomnak az irányítója, szer­vezője és értékelője. A ké­sőbbi kormányhatározatok, valamint a vállalati ügyrend, a munkaköri leírások már részletesen tartalmazzák mindazt, hogy kinek a hatás­körébe tartozik a verseny- mozgalom irányítása, szerve­zése és értékelése. Elsősorban a szakvezetők hatáskörébe utalták, akik közvetlenül a termelés irányításával és szer­vezésével együtt tudják a leg- hathatósabb segítséget adni a mozgalomnak is. ök felelő­sek azért, hogy az üzem adta lehetőségeken belül a szüksé­ges segítséget a szocialista brigádok megkapják. — Ezt írásban is rögzítet­ték? — A gazdaság kollektív szerződése is tartalmazza a brigádok erkölcsi és anyagi elismerésének módozatait. Az év végi értékeléseket az előbb említett vezetők előterjesztése alapján a gazdaság igazgatója, szb-ti+kára, párttitkára és KISZ-titkára végzi. így akik vállalásukat teljesítik és az előírt követelményeknek meg­felelnek, különféle jelvények viselésére lesznek jogosultak, s természetesen jutalomsza­badságban és pénzjutalomban is részesülnek. — Hányán vesznek részt a mozgalomban? — Ebben az évben hét szo­cialista brigád — 142 fő — tett ’állalást arra, hogy a tavaly •Ínyért címet megőrzi. Sőt, újabb vállalásaik is vannak. Ezek a termelés növelésére, a minőség javítására, az önkölt­ség csökkentésére, a baleset­ből egy lényeges dolgot már most szeretnék kiemelni, tény­ként és eredményként megál­lapítani — mondta Recsek Dezső —: ebben az évben a balesetele miatt kiesett napok szocialista brigádtagokat nem érintettek. — Mi várható majd az év végi értékelésnél? — Alig néhány hét választ el bennünket az év végétől. Az eddigi eredmények nagyon biztatóak. Minden reményünk megvan, hogy szép ered­ményt könyvelhessünk el, és szocialista brigádjaink való­ban megtartják múlt évi ered­ményeiket, vagy még jobbakat érnek el — fejezte be tájé­koztatását Recsek Dezső szb- titkár. K. J. A sajtó többet foglalkozik a statisztikával Az országgyűlés őszí ülésszakán Fecser Péter, me­gyénk siófoki választókerületé­nek képviselője szólalt fel a statisztikai törvény vitájában. Fontosnak tartotta, hogy a statisztikai hivatal a közeljö­vőben nagyobb gondot fordít­son az ágazati és területi el­képzelések összehangolására. Konkrét példákat hozott föl, bizonyítva, hogy a számító- központok működtetése és ösz- szehangolása még mindig nem eléggé tervszerű, s ezért elő­fordul a gazdaságtalanság a kihasználásban, sőt a párhu­zamos tevékenység is. Ezért azt javasolta, hogy — a számítástechnikai központi program végrehajtása érdeké­ben — legyen a cél a decent­ralizált és mégis szerves egy­séget alkotó számítóközpontok és adatbankhálózat kialakítása. Ennek gyakorlati megvalósítá­sa érdekében javasolta: a K?SH az új statisztikai törvény ér­telmében határozza meg, hogy melyik munkahely milyen adatokat gyűjthet és dolgozhat fel, és melyek azok a felada­tok, amiket csak a Központi Statisztikai Hivatal végezhet. — Azt is szabályozni kellene — mondta, hogy milyen közös szabályok szerint történjék az adatok tárolása, mérése és fel­dolgozása. Fecser Péter felszólalására Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke válaszolt. Levélben kö­zölte, hogy a törvényjavaslat előkészítésekor a Központi Statisztikai Hivatal részletesen kidolgozta az információrend­szer feldolgozásának komplex programját. Munkaterv tartal­mazza a szükséges intézkedé­seket, feladatokat, kijelöli a felelősöket és megszabja a ha­táridőket. A statisztikai hiva­tal ezentúl minden év szep­temberében megismerteti a többi szervet az adatgyűjtés központi elképzelésével, hogy azok ennek ismeretében ala­kíthassák ki a saját gyűjtési körüket. A párhuzamosság és átfedés elkerülése végett hoz­ták létre a koordinációs bizott­ságot. A fogalmak, osztályozá­sok egységesítésről szóló javas­lattal az államtitkár egyetér­tett. Válaszában azt is elmond­ta, hogy különféle módszerta­ni kiadványokkal segítik az egységes értelmezést. A számítógépparkokkal kap­csolatban a következő volt a válasz: létrehozásukat és kor­szerűsítésüket a KGST orszá­gok közös programja teszi könnyebbé. A közös fejlesztés során elkészült az egységes szá­mítógéprendszer, amelynek minden egyes modellje alkal­mas a statisztikai feladatok el­végzésére. A fejlesztés során gondosan ügyelnek, hogy a központi géppark, valamint a rpáshol beállítható ESZR-gé- pek egymással kapcsolatba tudjanak kerülni. A Somogyi képviselő a saj­tó szerepével is foglalkozott felszólalásában. Arról beszélt: az újságírók nagyon sokat te­hetnek azért, hogy a számok közelebb kerüljenek az embe­rekhez. A megjegyzésre Vár- konyi Péter államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke válaszolt. Ígéretet tett arra, hogy a bel­politikai és közgazdasági új­ságírók figyelmét fölhívják a statisztikai törvény népszerűsí­tésére, illetve arra, hogy vi­gyék közelebb az újságolva­sókhoz, ismertessék meg velük hasznosságát, gyakorlati jelen­tőségét. Az újságírók képzésé­nek tervébe fölveszik a statisz­tikai kiadványok, adatok ta­nulmányozásának és feldolgo­zásának módszertanát, az új­ságírók szakfolyóiratáoan pe­dig cikket jelentetnek meg a statisztikával összefüggő újság­írói munkáról. A somogyi képviselő hoz­zászólását, javaslatait mindkét államtitkár köszönettel nyug­tázta, és hasonló segítséget kért a jövőben is. Simon Márta Acélöntést irányít az automatika Üzemel a Dunai Vasmű folyamatos acélöntőműve Gyáróriásunk, a Dunai Vas­mű adatai: 13 ezer dolgozó, nyolcmilliárd forint termelési érték, egymilliárd körüli nye­reség. Az öntödébe csapoláskor az olvadó fém nagy 'üstből a ko- killákba folyik. Elzáródott az öntőüst kifolyó nyílása — az oxigénpisztoly közbelép —, s mintha ezernyi csillagszóró szikrázna szerteszét. Augusztus óta üzemben van a folyamatos acélöntőmű, a vasmű negyedik ötéves tervé­nek legnagyobb beruházása is. Ez a fajta öntés kevésbé lát­ványos, annál gazdaságosabb. »Az érdekes itt az automata vezérlőközpont« — mondja a mérnök. Nekem az, hogy a hagyományos módszerű acél­öntés tizenkét részművelete itt ötre egyszerűsödik. S az, hogy az öntés automatizált: a* kapcsolótermekből irányító gépegységek szinte teljesen kiküszöbölik az öntéssel járó nehéz fizikai munkát. Ipari tv-rendszer segít, légkondicio­náló berendezések és ventillá­torok enyhítik a meleget. A folyamatos öntőmű üzembe állításával több és jobb minő­ségű acélt lehet nyerni, mint a hagyományos eljárással. Üzemben a folyamatos acélöntőmű. A közönség is részese volt a versenynek Befejeződött a megyei munkásvédelmi vetélkedő Izgalmas, érdekes versenyen vehettek részt azok, akik el­jöttek tegnap az ÉDOSZ mű­velődési házba, a megyei munkásvédelmi vetélkedő döntőjére, amelyen az ÉDOSZ, az Építők és a MEDOSZ me­gyei bizottsága, valamint a megyebizottság nélküli üze­mek, vállalatok képviselői versenyeztek. Zsúfolásig meg­telt a nagyterem. A vetélke­dőt dr. Szerényi János, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak titkára nyitotta meg. El­ismerését és köszönetét fejezte ki azoknak, akik aktívan se­gítették a munkásvédelmet. Elmondta, hogy gyakorta ta­pasztalható a vezetők nemtö­rődömsége az üzemekben, gyárakban, vállalatoknál. A cél az, hogy a munkásvédelmi oktatások még színvonalasab­bak, tartalmasabbak legyenek, és maradandó ismereteket nyújtsanak a dolgozók számá­ra. Sajnos, a szakszervezeti bi­zottságok sem mindig képvise­lik következetesen a dolgozók érdekét. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor már a baleset megtörtént. Dr. Szerényi János elmond­ta: a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kapcsolatai jól fejlődtek az elmúlt években a munkáltató vállalatokkal, üze­mekkel. Ez megnyilvánult ab­ban is, hogy a munkásvédelmi vetélkedők megszervezésének feltételeit ők teremtették meg. Valóban rendkívül színvo­nalas verseny dicsérte a ren­dezők munkáját és ötletben sem volt hiány. A versenyzők­nek a pontos felelethez ismer­niük kellett az általános bal­esetvédelmi óvó rendszabály valamennyi — furfangosnál furfangosabb — előírását is a balesetek megelőzéséről, munkaeszközök, munkagé­pek, üzemrészek, gyárrészek biztonságtechnikájáról. Előfordult, hogy a választ a jóindulatú zsűri egészítette ki. (Elnöke Szerecz László, a VBKM Kaposvári Villamossá­gi Gyárának igazgatója volt.) Az egyik fordulóban, a villa­mossági kérdésekre meglehe­tősért hiányosan válaszoltak a versenyzők. Szakmai tudásuk e része felületes volt, és szin­te egyik csapat sem kapott pontot. Az egyszerű, a laikus által is könnyen megoldható feladatokkal viszont hamar megbirkóztak. A villanyóra — mely a hetekig tartó szerve­zés ellenére sem működött hi­bátlanul — mutatója néhány másodperc múltán, a jó válasz után megállt. Nem egyszer kaptak azonban a csapatok nehéz és sok ismeretet igénylő kérdést is. Igen kemény dió­nak bizonyult például a bar- kochba játék: az egyik ver­senyző káprázatos teljesít­ményei, de csak véletlenül ta­lálta el a helyes megfejtést — a közönség nagy derülésére. Nagy volt a tét. Hiszen a versenyzők, a kötelező bemu­tatkozás után a képviselt vál­lalat, üzem vagy gyár jelené­ről és néhány szóval múltjáról is beszéltek. A komoly és nagy szellemi felkészültséget igénylő vetél­kedőt érdekes ügyességi pró­bák fűszerezték. A közönség pedig igazi ré­szese volt a versenynek. Nem­csak izgulhattak, hanem ver­senyezhettek is, miközben a csapatok egy-egy nagyobb lé­legzetű feladatot oldottak meg. Az önként jelentkezők is kaphattak kérdéseket. A döntő második fordulójá­ra már-már úgy látszott, hogy eldől a verseny. A megyebi­zottság nélküliek csapata ke­vés pontot gyűjtött össze, sok­kal kevesebbet, mint az ÉDOSZ csapata. A villámkér­dések egymást követték. Aztán elérkezett az utolsó feladat is, és kialakult a végleges pont­szám. Első helyezést az ÉDOSZ csapata érte el, holott az Építők csapata sokat beho­zott hátrányából, nyolc pont- különbséggel a második he­lyet szerezték meg. A harma­dik a MEDOSZ, az utolsó a megyebizottság nélküliek csa- oata lett. R. G. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom