Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-04 / 283. szám
Tanulmányúton Szibériában Tánc a karácsonyfa körül — október végén Martyn Ferenc grafikái , Petőfi olvasása közben Háromhetes moszkvai tartózkodás után elérkezett a nagy nap, s a magyar ifjúsági küldöttséggel — amelynek tagjaként csaknem öt hetet töltöttem a Szovjetunióban — Szibériába utazhattam a Kom- szomol gyakorlati munkájának, tanulmányozására. Ez kiegészítette mindazt, amit a Kom- szomol Főiskolán tanultunk. Kemerovo megye volt a közelebbi úticélunk. Az IL 18-as repülőgép a háromezerötszáz kilométeres úton több mint öt órán át .xepült velünk. A rossz időjárás miatt azonban nem Kemerovóban, hanem Novo- szibirszkben szálltunk le, s onnan egy negyvenszemélyes kis géppel utaztunk tovább. A repülőtér főépületén szovjet és magyar zászlók, magyar nyelvű feliratok üdvözöltek bennünket: »Köszöntjük magyar barátainkat a kuznyecki földön.-«. Kemerovo (Kuznyeck) megye a szibériaiak közül a legkisebb. Ez a szó persze a szovjetúnióbeli hatalmas méretek szerint értendő, hiszen Kemerovo megye a kilencvenötezer négyzetkilométernyi kerületével nagyobb, mint Magyarország. Hárommillióan élnek itt, közülük háromszázhúszezer fiatal komszomolis- ta. Hatalmas ipari központok, modern városok épülnek Szibériának e megyéjében is. A korábban lakatlan területeken modem városok, új ipari centrumok emelkednek. Nincs még egy ilyen gazdag szénforrás a földön, mint Kemerovo megyében, ugyanis ezt 900 milliárd tonnára becsülik Az arany-, vasérc-, bauxitbányászat igen jelentős. A IX. ötéves terv első két évében tizenegy százalékkal növekedett az ipari termelés. Itt épül a Szovjetunió három legnagyobb fémkohászati központja. Kettőt meg is látogattunk közülük. A Komszo- mol kitűnően helytáll az építkezéseken az össz-szövetségi ifjúsági védnökség jegyében. Évente több ezer szakmunkást mozgósítanak az építkezésekre. Kemerovo, af megyeszékhely a vegyipar fellegvára. Jellegzetes szibériai város. Mindenütt új és korszerű létesítmények, sok-sok építkezés. A területnek Nógráddal van testvérmegyei kapcsolata. Éreztük, hogy a magyar nép eredményeit jól ismerik, nagyra becsülik barátságunkat. Bár a terület kimondottan ipari jellegű, meglátogattunk egy kolhozt is a kuznyecki járásban. Azt tapasztaltuk, hogy a kolhoz elismerésre méltó szerepet tölt be a község életében, például iskolát, orvosi rendelőt, művelődési házat, könyvtárat épített, s ő tartja fenn. Prokofjesz bányászvárosba is ellátogattunk. A lakosság negyven százaléka fiatal. Á városban tizenhét szénbánya van, az egyik, amelybe eljutottam, évente egymillió-négyszázezer tonna szenet ad, s nem is akármilyet, kilenc-, tízezer kalóriaértékűt! A Komszomol itt sokat tesz a munkaversenyért, például ifjúsági brigádokat szervez, azután felkarolja az egyéni felajánlásokat, Nagy érdeklődést váltott ki mindnyájunkban, hogy milyen változatos módszerekkel .i.épszerűsítik a kiemelkedően dolgozó ifjúmunkások eredményeit, példaként állítják őket a többi dolgozó elé. A bányában tett látogatás után több órán át beszélgettünk az idősebb és fiatalabb bányásznemzedék képviselőivel. Itt értettem meg igazán hogy a munkásemberek menynyire jól ismerik, hogyan fejlődik a bánya, a város, az ország, mi hol épül. S mennyire szívből tudnak örülni mások sikerének is. Felejthetetlen élmény ez a látogatás. Azt kívánták nekünk tréfásan: egészségünk legyen olyan, mint a szibériaiaké, életkorunk pedig mint a matuzsálem kaukázus-' embereké. Szibériai látogatásunk utolsó állomása Novokuznyeck, a kohászváros volt. Az itteni Komszomol-bizottságot Lenin- renddel tüntették ki, s ez igen ritka. Aki megismeri a munkájukat, láthatja, hogy jó helyre került a magas kitüntetés. Két gigantikus méretű kohóműve, tizenhat bányája van Novokuzríyecknek. Ä Kom- szomol háromszáznegyven ifjúsági brigádja közül hatvan-* nyolc már egy hónappal az időarányos terve előtt jár, sőt mi több, huszonnyolc már az egész évi tervét is befejezte. Martyn Ferenc, kaposvári származású Kossuth-díjas festőművész aktív befogadója e legnemesebb, legveretesebb irodalmi alkotásoknak. Csodálatos Berzsenyi-sorozatának nagy volt a visszhangja; Somogy és Vas megye közös kiadásában emlékkönyv is készül, s ebben megtalálhatók lesznek ezek a rajzok, melyek bizonyítják, hogy nemcsak a műveket engedi közel magához Martyn Ferenc, hanem szinte azonosul a szerzőikkel, mintegy »-társbérletben« élve múlt századokban honos írókkal, költőkkel is, világukat újra álmodva, teremtve. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata albumba gyűjtötte Petőfi Sándor verseihez asszociált grafikáit. Ez az anyag látható december harmadikétól tizenötödikéig a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban. A Petőfi olvadása közben című kiállítás ünnepélyes megnyitására tegnap este került sor a művész jelenlétében. Idősebbek, fiatalok gyönyörködtek az illusztrációkban, melyek nagyobb része a legismertebb költeményekhez készült, hangulatában azonosulva a Petőfi-verssorokkal. A kiállítást Takács László, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának megbízott igazgatója nyitotta meg. A látottak értékelésére visszatérünk. L. L. A háború hűseinek emlékműve Prokofjeszben. Láncz Sándor könyve Egry Józsefről A jövő század szakmunkásai Egry József munkássága iránt az 1972, 73-as nemzeti galériabeli kiállítása óta megnőtt az , érdeklődés. Nyilvánvaló lett, hogy ő a század magyar festészetének egyik legnagyobb alakja, akit a művészettörténet még nem tett méltó helyére. E mulasztást igyekezett pótolni a közelmúltban megjelentetett Egry-breviárium s a badacsonyi Egry Emlékmúzeum is. A most kiadott album szintén hiánypótló, de hiányérzetet is keltő mű. Hiánypótló, mert gazdag és szép kivitelű produkció sorozatával egy, a megszokottól eltérő válogatást ad az Egry-életműből. /égigkísérhetjük a századdal -zülető és a két világháború Ital meghatározott művészi ilya alakulását, a műveiben ifejeződő társadalmi elkötelezettséget. (Éjjeli menhely előtt, Vörös Krisztus, önarckép rács mögött.) A minden értéket kockára tevő kor új mítosz teremtésére ösztönözte a művészeket Európában. Egry képeinek biblikus alakjai (Keresztelő Szent János, Töviskoszorús Krisztus, Krisztus a pribékek között, Káin és Abel) éppúgy része ennek a mitikus világnak, mint a balatoni emberek (Halászok, Szegény halászok) és a balatoni fény (Aranykapu, Szivárvány). A kötet reprodukciói között található önarcképek bizonyítják, hogy Egry magányossága tiltakozás volt, nem pedig kívülállás (Ajtó mögött, Önarckép jács mögötti-önarckép tájjal, Befejezetlen önarckép). Hiányérzetet okoz viszont a könyv bevezető tanulmánya, mert az életrajzi adatokon, a pálya fordulóin túl a művész emberi magatartásának elemzésével, szimbólumainak megfejtésével adós marad. (Corvina Kiadó, 1973J Minden évben megünneplik itt a »Komszomol karácsonyát«, mégpedig október 29- én. Ez nemcsak ünneplés, hanem ilyenkor értékelik a gazdaságsegítő munkát, ilyenkor teszik mérlegre a közös és az egyéni vállalásokat. Nem hiányzik a vidámság, a karácsonyfa körüli tánc sem. Kedves emlékként őrzöm a rokonszenves fémkohász lakásában tett látogatást, s fiatal internacionalisták városi klubjában eltöltött felejthetetlen órákat. Hazánktól ötezer-ötszáz kilométerre ugyancsak meghatott bennünket a magyar nyelvű felirat. Himnuszunk. Mint somogyit büszkeséggel töltött el, hogy a Bala- tonboglári Állami Gazdaság Semillon borával kedveskedtek nekünk vendéglátóink. Jártunk úttörőtáborban, nyírfaerdőben tábortűz mellett énekeltük a legszebb orosz és magyar népdalokat. Nem volt könnyű elbúcsúzni szibériai — Igazán jobban törődhetnél magaddal — mondom részvevőén Kenderes Karcsinak, akiről tudvalei'ő, hogy már nagyon a végét járja. Állítólag rákja van szegénynek, de őt azzal szédítik, hogy múló gyomorfekély az egész. — Hagyjál békén — válaszol Kenderes ingerülten, majd megenyhül: — Nézd, te a haverom vagy, veled őszintén beszélhetek. Nincs nekem kutyabajom sem... — Persze, hogy nincs ... — hagyom rá, hisz így mégis jobb szegénykének. — Te most azt hiszed, hogy nekem rákom van, és kíméleteskedsz. Hát vedd. tudomásul, hogy az egész rákmesét én terjesztettem el magamról. — Te? Nem értelek?! — Hát figyelj ide, te agytröszt! Kis képességű pasas vagyok. A modorom sem olyan, hogy barátokat . tudjak magamnak szerezni. Általában utáltak, vagy legjobb esetben közönyösek voltak velem az emberek. A munkahelyemen a telkemet is kitehettem volna, a kutya sem figyelt rám. Érted? — Nem! ' — Szerettem volna felhívni magamra az emberek fiA FIATALSÁG sziporkázó tüzénél melegedtem nemrégiben. Az ifjú szakmunkások közötti vita lényegében — mint általában — valami semmiségből indult el. Azt hiszem, az egyik fiú állapította meg nevetve, hogy éppen 2014-ben megy nyugdíjba — gondoljunk csak bele: 2014- ben?! — és rákérdeztem: ugyanebből a szakmából? A ma végző szakmunkások valamennyien a jövő századba mennek nyugdíjba, abban a században, amelynek leheleté már kezd elérni hozzánk, és annak ellenére, hogy a tudományos-technikai forradalom kora nem szűkölködik a meglepetésekben, azért már — Verne Gyula képzelőtehetsége nélkül is — sejthetjük, mivel kecsegtet az új évezred. Aki a technikai haladás tempójától — függetlenül életkorától — nem akar lemaradgyelmét. És azt is tudom, hogy az emberek alapjában jók. Csak irigyek a másikra, minden jót, amit egy kolléga kap, úgy érzik, hogy tőlük vettek el. De egy halálraítéltre senki sem irigykedik. Velem szemben mindenki fölényben érezheti magát. Ha én igazgató lennék, az sem fájna senkinek, és még a portás is sajnálattal nézne rám... — Sajnáltatni akarod magad! — Egy frászt! Azt akarom, hogy jobb dolgom legyen. Amióta úgy tudják, hogy rákom van, minden kedvezményt megkapok. Ha elké- sek, ha egy-két nap nem megyek be, 'senki sem szól. Fölemelték a fizetésem. Gondolták, hogy a béralap úgyis a vállalatra száll vissza, de legalább szegény özvegyem magasabb nyugdíjat kap. —De hiszen te nőtlen vagy! — Voltam, kérlek. Micike, akinek a kezéért évek óta törtem magam, végre igent mondott. — Gyenge vigasz. Sajnálatból hozzád ment. Vagy számításból... — Nézd, öregem, te lehet, hogy okos vagy, de én bölcs! Mit gondolsz, neked miért mondott igent a feleséged? ni, annak lépést kell igazítania. Pontosabban »fejet« kell igazítania. Az egykori »ezermester« kézügyességű szakmunkások megoecsülése mellett egyre többször találko-, zunk azzal a fogalommal,' hogy nemcsak a kezét, a fejét is használja... A numerikus vezérlésű szerszámgépek mellé általában kiváló és általában ifjú esztergályosok kerülnek. Olyanok, akik ismerik az esztergályos szakma hagyományos fogásait, szépségeit, sokrétűségét, de még ismernek valamit: a szám- jegyvezérlás elvét és lehetőségét. Nem vitás, i hogy az új technikához a fiatalok jobban vonzódnak, sőt könnyebben is megtanulják, »megszelídítik«, mint az idősebb szakmunkások. Az az érzésem viszont, hogy ezt túl sokszor mondtuk el, olyan gyakorta, hogy nagyon sokan úgy ér^ — Ezen már én is gondolkodtam. — Nyugodj meg, ha piaci árukihordó vagy, nem lesz a feleséged. — Persze, hogy nem. De nem is azért jött hozzám, hogy örökölje például a lakásomat — mondom most már ingerülten. — Hát hol volt nekem lakásom? Azóta kaptam. A tanácsnál is jó emberek ülnek. — Akkor egyéb javaidat akarja örökölni! — Amink van, már közösen szereztük... — Akkor is borzalmas lehet úgy élni egy asszonnyal, hogy várja a halálodat. — Dehogy várja! — Azt akarod mondani, hogy azóta beléd szeretett... — Nem azóta. Mindig szeretett. Azért nem akart hozzám jönni, mert látta, hogy csóró vagyok. Két évig lottóztunk, de még egy kettesünk sem volt. Nem merte vállalni mellettem a nyomort, mondván, hogy az megöli a szerelmet... — Vagy talán öt is beleavattad a turpisságba? — Dehogy avattam bele! Ö adta a tippet. Ez volt a * hozománya ... Ősz Ferenc zik, hogy csak azért, mert fiatalok, a legmodernebb, legújabb gépek mellett a helyük ... Megint csak azt keli mondani: micsoda különbség kiérdemelni, vagy pedig elvárni valamit! Számomra örvendetesen meglepő volt a fiatalok vitájából, amikor igenis — egymásra licitálva — bizonygatták, hogy: ezt ki kell érdemelni! A friss b,aaimn- kús-bizonyítvány önmagában még semmire sem jogosít Mint ahogyan a fiatalság sem érdem, hanem állapot. A legfejlettebb technika kezelését csak azokra szabad bízni, akik szakmai alkalmasságukról, a nagy értékű berendezések irányításához szükséges fegyelmezettségükről, lelkiismeretességükről gyakorlatban is tanúbizonyságot adtak. Alig évtizede még újdonságként bámultuk azt, amivel ma már kisiskolások ismerkednek az általánosban; történelmi távlatban még nem is olyan régen szenzáció volt a tranzisztor, most már »kilóra« mérik, és a szakkörökben a diákok azzal építik a világvevöt. S lehet, hogy holnap valami újjal kell ismerkedni — olyannal, amiről ma még fogalmuk sincs —, de ami holnapután már gyerekjátékszámba megy. AZT SZOKTAK MONDANI, hogy egy mérnöknek 10—15 év után fejet kell cserélnie, ha a szakmájában otthon akar maradni, mert annak nagy része elévül, amit az egyetem padjaiban hallott... Mindez a szakmunkásokra is vonatkozik. Nem lehet életük végéig megélni csak abból, amit a szakmunkásképző intézetekben elsajátítottak, és amit ehhez az üzemben hozzátanultak. A mai fiatal szakmunkásnak — a jövőben —, ha egyáltalán »felszínen« akar maradni, ugyanúgy »fejet kell cserélnie«, mint az értelmiséginek. Örülök, hogy a vitában az egyik fiatal mondta ki a következő szavakat: »Egyáltalán semmi biztosíték nincs arra, hogy abból a szakmából megyünk nyugdíjba 2014-ben, mint amelyikben 1973-ban dolgoztunk!« Tőlük függ, mennyire tudnak igazodni a huszadik és a huszonegyedik század követelményeihez. B. J. Somogyi Néplap barátaidétól. Balázs Nándor Sajnáltatok tnaffam
