Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

PRíOLETARJAU E G Y E S U LJ E TÉR! Ara: I forint BOLDOG ŰJ ÉVET! AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam 305. szám 1973. december 31., hétfő össaeíer-e a kettő, a terve­zés és a boldogság? Hiszen az egyik a rendezettség, a meghatározottság szigorú vi­lágát idézi elénk, a másik érzelmek hullámzó játéka. S mégis, az emberek nagy több­sége megtervezi boldogságát, a kisebb és nagyobb örömö­ket, s ezt dugva tarsolyába vág neki minden esztendőben a hétköznapok kusza útjai­nak. Többet akar, ez viszi előre. Tudatosan akarja e többet, ezért ember. S ha úgy teszi ezt, hogy közben másokat is gyarapít, a közös érdekeket szintén szolgálja, egyezteti az egyéni és az ál­talánosabb célokat, már úgy cselekszik, ahogyan a szo­cialista társadalom polgárá­nak illik. Az egy-egy esztendőt fel­ölelő népgazdasági terv nem tartozik a mindenki által agyonolvasott politikai iro­dalom közé. Mert sok helyen, miként, is hatna otthon, a családi asztal mellett azt mondani: no nézzétek csak! Az áll az újságban, hogy 1974-ben öt százalékkal nö­vekszik a nemzeti jövedelem. Furcsa lenne. Az asszony esetleg hüledezne, a gyerek meg valami csattanóra várna. Családi körben arról esik szó, hogy mi lesz a bölcső­déből »kiöregedett« gyerek­kel, jut-e számára az óvodá­ban hely? Kap-e béremelést a gyárban a férj, s végre ör- vcndhet-c a rövidebb mun­kaidőnek a bolti pult mögött sürgölődő mama? Talán új lakásba költözhetnek, meny­nyit lendít rajtuk a két gye­rek után járó, megemelt csa­ládi pótlék... Tehetőségeiket latolgatják; boldogságukat tervezik. Túl egyszerűen hangzik ez? Minden bonyolult folya­mat végeredménye egyszerű. lapozzuk fel az 1970. ok­tóber 3-án elfogadott tör­vényt, amelyben a negyedik ötéves terv fő célkitűzését így fogalmazták meg: »A népgaz­daság olyan dinamikus fejlő­dését kell elérni, amely lehe­tővé teszi a lakosság élet- színvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kultu­rális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását«. Mi köze eh­hez a beszorult csapággyal bíbelődő karbantartó lakatos­nak, a raktárban zsákoló tsz- tagnak, a jeges úton küszkö­dő gépkocsivezetőnek, a sta­tikai számításokat végző mér­nöknek, a tanárnak, az egész­ségügyi dolgozónak, a könyv­tárosnak, a tanácselnök­nek ...? Csak annyi, hogy minden általuk és értük tör­ténik. Ezért, hogy a nagy számok, az összegező monda­tok mögött fölfedezhetjük "gyónj boldogulásunk, családi boldogságunk megtervezhe- tőségét. Idén a munkások és az al­kalmazottak egy keresőre ju­tó reálbére 2,3 százalékkal nőtt, 1974-ben 3,7 százalékkal 'esz nagyobb. Az egy főre 'ámított reáljövedelem — 1973: 4—4,5 százalék, 1974: 5—5,5 százalék — szintén gyorsabban emelkedik. Erő­teljesebb lesz az életszínvo­nal javulása, ígéri a terv. S mi ez »aprópénzben?« Pél­dául Iái milliárd forint bér­többlet az állami ipar és építőipar 1973-ban béreme­lésben nem részesült mun­kásainak, a kisegítő állo­mánycsoport dolgozóinak, a tanácsoknál tevékenykedők­nek, mások mellett. Gyerme­kenként száz forinttal — jú­nius 1-től — gyarapítóit csa­ládi pótlék a két utódot ne­velőknek. Mi húzódik meg a beruházásokra szánt 117—418 milliárd forint mögött? Egye­bek között a 880 megawatt teljesítményű paksi atomerő­mű építésének megkezdése, az évente 280 vagon ízes gyu­lai szárazkolbászt előállító húskombinát kialakítása, a kétezer kjiowattos Kossuth- adó — a mostaninak majd’ hétszerese — munkálatainak indítása. Boldogabbak lehetünk, le­szünk mindezektől, s ezernyi más, föl nem sorolt dologtól? Külön-külön köznapi esetek ezek. ám összességükben már erőteljesen befolyásolják mindennapjainkat, közérze­tünket, világlátásunkat. Mert tekintetünk — hiba vagy nem hiba, így van — először kör­nyezetünket fogja vállalóra, s csak azután nézi a tágabb látóhatárt formáló eseménye­ket. Több mint tízezer csa­lád tervezheti, hogy megoldó­dik a nagy gond, s óvodába kerül a gyerek, mert 1974- ben 12 900 hely létesítése a teendő. Hatezer család élet­ritmusába szól bele. bogy a továbbtanuló fiú vagy leány kollégiumba mehet: ennyi új helyet teremtenek. Pedagógu­sok ezreinek munkáját köny- nyíti. teszi tartalmasabbá a 720 új iskolai osztályterem, az állami és szövetkezeti ke­reskedelemben — szeptember végén ennyien voltak — 452 ezren fontolgathatják, a fo­kozatosan bevezetendő 44 órás munkahét mire ad időt... Hosszú a sor, a végét alig látni. Mert százezer rászoruló várakozhat, talpalhat keve­sebbet azzal, hogy 1974-ben ötven új orvosi körzetet ala­kítanak ki, a kismamák ter­heit enyhíti, hogy ezer he­lyett 2500 forint segélyt ve­hetnek fel, a vezetékes vizek, a csatornát nélkülözök egy csoportjának óhaja teljesedik be azzal, hogy több száz mil­lió forinttal növekszik a köz­műépítésre fordított összeg. Példáinkkal azt kíséreltük meg, ami szinte lehetetlen: családonként részeire bontani egy' esztendő népgazdasági tervét. Azaz amit említet­tünk, esetleges, véletlenszerű, de talán megérezni olvasá­sukkor az összefüggéseket, rész és egész elválaszthatat- lanságát. Azt, hogy szoros kapcsok kötnek mindenkit a társadalomhoz, ha akarja, ha nem, boldogsága — a tisz­tességesek, a becsületesen igyekvők boldogsága — csak a nagy egészbe ágyazottan le­het értelmes, igaz, elérhető. Megtervezett boldogságunk a népgazdaság, a társadalom egészének teendőit summázó programra támaszkodik, e program pedig végső soron arra, amit szellemi, anyagi gyarapodásunkért egyénen­ként teszünk. Bűvös kör len­ne? Nem, nem az. A dolgok, életünk természetes rendje, annak érvényesítése, amit a XVIII. században élt közgaz­dász, Adam Smith így fogal­mazott meg: »a világ gazda­ságát nem ezüsttel vagy arannyal szerezték meg, ha­nem munkával«. Ötezer tonna timföld — terven felül Az almásfüzitői timföldgyár dolgozói szombatra teljesítet­ték felajánlásukat: az év ele­je óta az előírtnál 5000 tonná­val több timföldet gyártottak. Mivel vasárnap és hétfőn is folyamatosain dolgoztak, vár­hatóan 291 ezer tonnás terme­léssel zárják az idei évet. Ez a mennyiség rekordnak szá­mít az üzem életében; ennyi timföldet még egyetlen évben sem termeltek Almásfüzitőn. Nemrégiben fejeződött be ugyanis a gyár nagy arányú bővítése, amelynek az volt a célja, hogy több mint kétsze­resére — évi 280 ezer tonná­ra — növeljék a kapacitást. A beruházás sikerét az idei ered­mények ekésen bizonyítják, hiszen alaposan túlszárnyalták az eredeti programot. A sikeres évzárással egy­idejűleg fölkészültek a gyár újbóli bővítésére: az Állami Tervbizottság jóváhagyásával 350 millió forintos költséggé! évi 325 ezer tonnára növelik a gyár kapacitását. A beruházá­sok kiviteli tervezése már megkezdődött. Sikeres év a szov jet-'amerikai kapcsolatokban »Az 1973. évet a szovjet—napjaként fogják számon tar- amerikai kapcsolatok törté- tani. Ebben az évben a két netének egyik legfontosabb [ ország kormánya között létre* _________________________________jött egész sor megállapodás I eredményeként kialakult a Új j feladatok előtt a 25 éves magyar békemozgalom Újévi interjú dr. Sík Endrével, az Országos Béketanács elnökével Az 1973-as év — bizakodva állapíthatjuk meg — pá- I tanács tekintését is, amely ratlanul gazdag volt azokban az eseményekben, amelyek a újabb sikerek kiindulópontja békés egymás mellett élés gyakorlatának terebélyesedését ■ lett. szolgálják és tanúsítják. A mögöttünk levő esztendő béke- — Joggal állíthatjuk, hogy munkájának mérlegét vonta meg és az 1974-es feladatokról a békeszerető erők világkong- nyilatkozott az új év küszöbén dr. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszter, nemzetközi Len in-békedíjas, a Béke-vi- lágtanács elnökségének tagja, az Országos Béketanács elnöke Tóth Ferencnek, az MTI belpolitikai tudósítójának. — A nemzetközi enyhülést előmozdító tényezőket szómba véve mindenekelőtt: arról kell szólni, hogy a vietnami nép nagyszerű szabadságharca el­vezetett a párizsi egyezmé­nyek megkötéséhez, megálla­podás született a laoszi ren­dezésről —i mondotta Sík Endre. — Előbbre jutott az euró­pai biztonsági rendszer ki­építésének ügye és megindul­tak Bécsben a fegyverzet- csökkentési tárgyalások. Az­által, hogy a müncheni szer­ződés végérvényesen a törté­nelem szemétkosarába került, nagy késedelem után. de még­is csak lehetőség nyílt a Né­met Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak normalizálá­sára Csehszlovákiával, Bul­gáriával és Magyarországgal. Tovább fejlődött a szovjet— amerikai együttműködés im­már intézményes rendszere, s nem utolsósorban ennek kö­szönhető. hogy az októberi közel-keleti háború után, reális lehetőség nyílik nap­jaink talán legsúlyosabb válsággócának, a közel- keleti konfliktusnak tár­gyalásos rendezésére Az enyhülés legfőbb ténye­zőinek számbavétele után Sík Endre így folytatta: — Azt is bizonyították 1973 | eseményei, hogy a békés egymás mellett élés elvei csak kemény harcok és nagy erőfeszíté­sek útján érvényesülhet­nek, mert ma is jócskán vannak olyan erők, az imperializmus világában, amelyek nem tud­nak. nem akarnak beletörőd­ni a megváltozott erőviszo­nyokba, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a tör­ténelem kerekét visszaforgat­va, megmásítsák a megmásít- hatatlant. Ezek az erők akar­ják most papírfoszlánnyá tépni a párizsi Vietnam- egyezménveket. Kambodzsá­ban is elkeseredetten dúl a harc az amerikai támogatást élvező Lón Nol csoport fegy­veres erői és a népi erők kö­zött. — Az egész haladó embe­riséget fájdalommal és felhá­borodással töltötte el a chi­lei ellenforradalmi puccs és az azt követő véres terror, amelynek kirobbantói és szer­vezői a békés egymás mellett élés gyakorlatára is csapást akartak mérni. Nem kis mér­resszusa még csak kezdet az emberiség roppant »béketarta- lékai« feltárásának az útján. Az elkövetkező hónapok ta­núskodnak majd arról, hogy milyen mozgósító hatással lesz a kongresszus impozáns ak­cióprogramja. — - A magyar békemozga- I lóm. amely VIII. kongresszu tekbftn ,.,aebeziti. f? európai ! ^ készült Moszkvára, de együttműködés intézmén.yesí­rekasan megállta a helyét tett rendszerének kiépítését a 1 békesZerető erők világkong Görögországban és Spanyolon szagban foganatosított terror- intézkedések. Sajnálatos, hogy még jócskán akadnak olyan erők az amerikai törvényhozásban, amelyek hallani sem akarnak a tényleges leszerelésről, s akadályokat gördítenek a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés útjába. — A nemzetközi reakció törekvéseit segíti a maoista vezetők szovjetellenessége és szembenállása a szocialista közösséggel, s ez sok kárt, okoz a béke és a haladás ügyének is. Arra a kérdésre, hogy mi­ként értékeli a moszkvai vi­lágkongresszust, amelyet »az | emberiség első közgyűlésének« ; is neveznek, Sík Endre így j felelt: — A békés egymás mellett! élés további térnyerése .és az érvényesülését akadályozó i erők visszaszorítása érdekében j korunk legegvetemesebb tár­sadalmi mozgalmának, resszusan. A VIII. magyar bé­kekongresszus - kiadta a jel­szót: »Tettekkel a szocialista hazáért, a békéért!«. Legfon­tosabb feladatunk valóban: tettekkel mozgósítani egész dolgozó népünket az előt­tük levő feladatok sikeres megvalósítására. Mozgalmunk csakis abban az esetben tud eleget tenni új feladatainak, ha mind erőtel­jesebben juttatja érvényre azt az igazságot, hogy a szocializ­mus teljes felépítésén mun­kálkodó Magyar Népköztársa­ságban a békéért folytatott (Folytatás a 2. oldalon) j kereskedelmi és gazdasági kap­csolatok továbbfejlesztésének biztos alapja, mondotta a TASSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Donald M. Kendall, ismert amerikai gyáriparos, a PepsiCo társaság és egyben a szovjet—amerikai kereskedelmi kamara igazga­tótanácsának elnöke. Kendall az év egyik legje­lentősebb eseményének minő­sítette Leonyid Brezsnyev látogatását az Egyesült Álla­mokban. »Az SZKP főtitká­rának nyilvános beszédei — elsősorban televíziós, nyilat­kozata — élénk visszhangra találtak az amerikai nép kö­rében. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy a Szovjetunióval fentartott kapcsolataink meg­javításában az amerikai nép széles körei érdekeltek«, — jelentette ki az amerikai ke­reskedelmi szakember, majd hozzáfűzte: »Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlesz­tését többek ellenségesén fo­gadják. E személyek szándé­ka azonban nem azonos sem a kongresszus többsége, sem az amerikai kormány, sem az amerikai nép akaratával. Az amerikai üzletemberek to­vábbra is síkraszállnak azért, j hogy a kongresszus a szovjet —amerikai kereskedelemre vonatkozó bárminemű kor­látozások nélkül haladéktala­nul fogadja el a kereskedelmi törvénytervezetet.« Rangot kapott a társadalmi munka a nemzetközi békemozga­lomnak meg kell találnia annak módját és lehető­ségét, hogy a szocialista országok közössége a nem­zetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak oldalán az ed­diginél is tevékenyebben vegyen részt a világfolya­matok formálásában. — Ebben a vonatkozásban nagy jelentőségű volt a béke­szerető erők világkongresszu­sa, amely októberben Moszk­vában 143 ország 3300 küldöt­tének részvételével a világ népeinek eddigi legszélesebb találkozója volt. A * Béke-vi- lágtanács részvételével sike­rült olyan platformot terem­teni a világkongresszuson, amely szélesre tárta a) kapu­kat azok előtt, akik igazán akarják a békét, függetlenül attól, hogy mi a világnéze­tük, politikai meggyőződésük. E kongresszus óriási mérték­ben megnövelte a Béke-vjlág­Az év utolsó végrehajtó bi- ! zottsági ülésén voltunk Tabon. ! A napirendektől ilyentájt aka- j ratlanul is összegezést vár az i ember: mire mentek az idén, I mit terveznek az új eszten- idobén? A testület tagjai is így j gondolhatták, hiszen komoly I volt a téma; a nagyközség és I az öt társközség lakóinak tár- j sadalmi. munkája. Az előter- j jesztés tiszteletreméltó ösz- szegeket állított táblázatba: bemutatta, hogy Tabon a har­madik negyedévig 978 ezer, míg Bábonymegyeren, Lullán, Sérsekszőllősön és Zalán ösz- szesen 800 ezer forintot tett ki az árkok tisztítására, par­kosításra, iskolák, óvodák fel­újítására fordított térítés nél­küli munka. Azt is kiszámítot­ták, hogy ennek az egy sze­mélyre jutó átlaga 250 fo­rint, az utolsó évnegyedben végzettel, — amelynek még hátra van a pontos felméré­se — meghaladja a 300-at is. E számok értékét növeli, hogy 1969-ben csak 83 forintot tett ki ugyanez az átlag. A végrehajtó bizottság tag­jai mégis elégedetlenek vol­tak: egyrészt kevesellték »1 másfél oldalas anyagot, más­részt a jó és rossz példákat is ismerni1 akarják, hiszen tud­nak lelkesen dolgozó szocialis­ta brigádokról, egyénekről, sok embert mozgósító események­ről mint például a tabi iskola felújítása volt. Egy másik vb- tag pedig kereken megfogal­mazta: a társadalmi munka jelentősegéhez méltó, színvo­nalas jelentést varnak a ta­nács műszaki dolgozóitól. A kemény bírálat mellett okos szóval javaslatokat is tettek. Széles körben végzendő föl­mérés-tájékozódás előzze meg az üzemekben, intézmények­ben, munkás közösségekben a tsz-ben az anyag készíté­sét. Kérjék a Hazafias Nép­front aktíváinak segítségét, és pontosan határozzák meg a jövő évi tennivalókat. A részleteket szabályozó tanács­rendeletek alkotását is java­solták. A napirend tulajdonképpen »átcsúszhatott« volna a vb-n, azonban így a jó, mert a tár­sadalmi munkának ezzel is magasabb a rangja Tabon és a társközségekben. r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom