Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

PRíOLETARJAU E G Y E S U LJ E TÉR!

Ara: I forint

BOLDOG ŰJ ÉVET!

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXIX. évfolyam 305. szám

1973. december 31., hétfő

össaeíer-e a kettő, a tervezés és a boldogság? Hiszen az egyik a rendezettség, a meghatározottság szigorú világát idézi elénk, a másik érzelmek hullámzó játéka. S mégis, az emberek nagy többsége megtervezi boldogságát, a kisebb és nagyobb örömöket, s ezt dugva tarsolyába vág neki minden esztendőben a hétköznapok kusza útjainak. Többet akar, ez viszi előre. Tudatosan akarja e többet, ezért ember. S ha úgy teszi ezt, hogy közben másokat is gyarapít, a közös érdekeket szintén szolgálja, egyezteti az egyéni és az általánosabb célokat, már úgy cselekszik, ahogyan a szocialista társadalom polgárának illik.

Az egy-egy esztendőt felölelő népgazdasági terv nem tartozik a mindenki által agyonolvasott politikai irodalom közé. Mert sok helyen, miként, is hatna otthon, a családi asztal mellett azt mondani: no nézzétek csak! Az áll az újságban, hogy 1974-ben öt százalékkal növekszik a nemzeti jövedelem. Furcsa lenne. Az asszony esetleg hüledezne, a gyerek meg valami csattanóra várna. Családi körben arról esik szó, hogy mi lesz a bölcsődéből »kiöregedett« gyerekkel, jut-e számára az óvodában hely? Kap-e béremelést a gyárban a férj, s végre ör- vcndhet-c a rövidebb munkaidőnek a bolti pult mögött sürgölődő mama? Talán új lakásba költözhetnek, menynyit lendít rajtuk a két gyerek után járó, megemelt családi pótlék... Tehetőségeiket latolgatják; boldogságukat tervezik. Túl egyszerűen hangzik ez?

Minden bonyolult folyamat végeredménye egyszerű.

lapozzuk fel az 1970. október 3-án elfogadott törvényt, amelyben a negyedik ötéves terv fő célkitűzését így fogalmazták meg: »A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság élet- színvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását«. Mi köze ehhez a beszorult csapággyal bíbelődő karbantartó lakatosnak, a raktárban zsákoló tsz- tagnak, a jeges úton küszködő gépkocsivezetőnek, a statikai számításokat végző mérnöknek, a tanárnak, az egészségügyi dolgozónak, a könyvtárosnak, a tanácselnöknek ...? Csak annyi, hogy minden általuk és értük történik. Ezért, hogy a nagy számok, az összegező mondatok mögött fölfedezhetjük "gyónj boldogulásunk, családi boldogságunk megtervezhe- tőségét.

Idén a munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 2,3 százalékkal nőtt, 1974-ben 3,7 százalékkal 'esz nagyobb. Az egy főre 'ámított reáljövedelem — 1973: 4—4,5 százalék, 1974:

5—5,5 százalék — szintén gyorsabban emelkedik. Erőteljesebb lesz az életszínvonal javulása, ígéri a terv. S mi ez »aprópénzben?« Például Iái milliárd forint bértöbblet az állami ipar és építőipar 1973-ban béremelésben nem részesült munkásainak, a kisegítő állománycsoport dolgozóinak, a tanácsoknál tevékenykedőknek, mások mellett. Gyermekenként száz forinttal — június 1-től — gyarapítóit családi pótlék a két utódot nevelőknek. Mi húzódik meg a beruházásokra szánt 117—418 milliárd forint mögött? Egyebek között a 880 megawatt teljesítményű paksi atomerőmű építésének megkezdése, az évente 280 vagon ízes gyulai szárazkolbászt előállító húskombinát kialakítása, a kétezer kjiowattos Kossuth- adó — a mostaninak majd’ hétszerese — munkálatainak indítása.

Boldogabbak lehetünk, leszünk mindezektől, s ezernyi más, föl nem sorolt dologtól? Külön-külön köznapi esetek ezek. ám összességükben már erőteljesen befolyásolják

mindennapjainkat, közérzetünket, világlátásunkat. Mert tekintetünk — hiba vagy nem hiba, így van — először környezetünket fogja vállalóra, s csak azután nézi a tágabb látóhatárt formáló eseményeket. Több mint tízezer család tervezheti, hogy megoldódik a nagy gond, s óvodába kerül a gyerek, mert 1974- ben 12 900 hely létesítése a teendő. Hatezer család életritmusába szól bele. bogy a továbbtanuló fiú vagy leány kollégiumba mehet: ennyi új helyet teremtenek. Pedagógusok ezreinek munkáját köny- nyíti. teszi tartalmasabbá a 720 új iskolai osztályterem, az állami és szövetkezeti kereskedelemben — szeptember végén ennyien voltak — 452 ezren fontolgathatják, a fokozatosan bevezetendő 44 órás munkahét mire ad időt... Hosszú a sor, a végét alig látni. Mert százezer rászoruló várakozhat, talpalhat kevesebbet azzal, hogy 1974-ben ötven új orvosi körzetet alakítanak ki, a kismamák terheit enyhíti, hogy ezer helyett 2500 forint segélyt vehetnek fel, a vezetékes vizek, a csatornát nélkülözök egy csoportjának óhaja teljesedik be azzal, hogy több száz millió forinttal növekszik a közműépítésre fordított összeg.

Példáinkkal azt kíséreltük meg, ami szinte lehetetlen: családonként részeire bontani egy' esztendő népgazdasági tervét. Azaz amit említettünk, esetleges, véletlenszerű, de talán megérezni olvasásukkor az összefüggéseket, rész és egész elválaszthatat- lanságát. Azt, hogy szoros kapcsok kötnek mindenkit a társadalomhoz, ha akarja, ha nem, boldogsága — a tisztességesek, a becsületesen igyekvők boldogsága — csak a nagy egészbe ágyazottan lehet értelmes, igaz, elérhető. Megtervezett boldogságunk a népgazdaság, a társadalom egészének teendőit summázó programra támaszkodik, e program pedig végső soron arra, amit szellemi, anyagi gyarapodásunkért egyénenként teszünk. Bűvös kör lenne? Nem, nem az. A dolgok, életünk természetes rendje, annak érvényesítése, amit a XVIII. században élt közgazdász, Adam Smith így fogalmazott meg: »a világ gazdaságát nem ezüsttel vagy arannyal szerezték meg, hanem munkával«.

Ötezer tonna timföld — terven felül

Az almásfüzitői timföldgyár dolgozói szombatra teljesítették felajánlásukat: az év eleje óta az előírtnál 5000 tonnával több timföldet gyártottak. Mivel vasárnap és hétfőn is folyamatosain dolgoztak, várhatóan 291 ezer tonnás termeléssel zárják az idei évet. Ez a mennyiség rekordnak számít az üzem életében; ennyi timföldet még egyetlen évben sem termeltek Almásfüzitőn. Nemrégiben fejeződött be ugyanis a gyár nagy arányú bővítése, amelynek az volt a

célja, hogy több mint kétszeresére — évi 280 ezer tonnára — növeljék a kapacitást. A beruházás sikerét az idei eredmények ekésen bizonyítják, hiszen alaposan túlszárnyalták az eredeti programot.

A sikeres évzárással egyidejűleg fölkészültek a gyár újbóli bővítésére: az Állami Tervbizottság jóváhagyásával 350 millió forintos költséggé! évi 325 ezer tonnára növelik a gyár kapacitását. A beruházások kiviteli tervezése már megkezdődött.

Sikeres év

a szov jet-'amerikai kapcsolatokban

»Az 1973. évet a szovjet—napjaként fogják számon tar- amerikai kapcsolatok törté- tani. Ebben az évben a két

netének egyik legfontosabb [ ország kormánya között létre*

_________________________________jött egész sor megállapodás

I eredményeként kialakult a

Új

j feladatok előtt a 25 éves magyar békemozgalom

Újévi interjú dr. Sík Endrével, az Országos Béketanács elnökével

Az 1973-as év — bizakodva állapíthatjuk meg — pá- I tanács tekintését is, amely ratlanul gazdag volt azokban az eseményekben, amelyek a újabb sikerek kiindulópontja békés egymás mellett élés gyakorlatának terebélyesedését ■ lett.

szolgálják és tanúsítják. A mögöttünk levő esztendő béke- — Joggal állíthatjuk, hogy munkájának mérlegét vonta meg és az 1974-es feladatokról a békeszerető erők világkong- nyilatkozott az új év küszöbén dr. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszter, nemzetközi Len in-békedíjas, a Béke-vi- lágtanács elnökségének tagja, az Országos Béketanács elnöke Tóth Ferencnek, az MTI belpolitikai tudósítójának.

— A nemzetközi enyhülést előmozdító tényezőket szómba véve mindenekelőtt: arról kell szólni, hogy a vietnami nép nagyszerű szabadságharca elvezetett a párizsi egyezmények megkötéséhez, megállapodás született a laoszi rendezésről —i mondotta Sík Endre.

— Előbbre jutott az európai biztonsági rendszer kiépítésének ügye és megindultak Bécsben a fegyverzet- csökkentési tárgyalások. Azáltal, hogy a müncheni szerződés végérvényesen a történelem szemétkosarába került, nagy késedelem után. de mégis csak lehetőség nyílt a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak normalizálására Csehszlovákiával, Bulgáriával és Magyarországgal. Tovább fejlődött a szovjet— amerikai együttműködés immár intézményes rendszere, s nem utolsósorban ennek köszönhető. hogy az októberi közel-keleti háború után,

reális lehetőség nyílik napjaink talán legsúlyosabb válsággócának, a közel- keleti konfliktusnak tárgyalásos rendezésére

Az enyhülés legfőbb tényezőinek számbavétele után Sík Endre így folytatta:

— Azt is bizonyították 1973 | eseményei, hogy

a békés egymás mellett élés elvei csak kemény harcok és nagy erőfeszítések útján érvényesülhetnek,

mert ma is jócskán vannak olyan erők, az imperializmus világában, amelyek nem tudnak. nem akarnak beletörődni a megváltozott erőviszonyokba, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a történelem kerekét visszaforgatva, megmásítsák a megmásít- hatatlant. Ezek az erők akarják most papírfoszlánnyá tépni a párizsi Vietnam- egyezménveket. Kambodzsában is elkeseredetten dúl a harc az amerikai támogatást élvező Lón Nol csoport fegyveres erői és a népi erők között.

— Az egész haladó emberiséget fájdalommal és felháborodással töltötte el a chilei ellenforradalmi puccs és az azt követő véres terror,

amelynek kirobbantói és szervezői a békés egymás mellett élés gyakorlatára is csapást akartak mérni. Nem kis mérresszusa még csak kezdet az emberiség roppant »béketarta- lékai« feltárásának az útján. Az elkövetkező hónapok tanúskodnak majd arról, hogy milyen mozgósító hatással lesz a kongresszus impozáns akcióprogramja.

— - A magyar békemozga- I lóm. amely VIII. kongresszu

tekbftn ,.,aebeziti. f? európai ! ^ készült Moszkvára, de

együttműködés intézmén.yesírekasan megállta a helyét

tett rendszerének kiépítését a 1 békesZerető erők világkong

Görögországban és Spanyolon szagban foganatosított terror- intézkedések. Sajnálatos, hogy

még jócskán akadnak olyan erők az amerikai törvényhozásban, amelyek hallani sem akarnak a tényleges leszerelésről,

s akadályokat gördítenek a szovjet—amerikai gazdasági

együttműködés útjába.

— A nemzetközi reakció törekvéseit segíti a maoista vezetők szovjetellenessége és szembenállása a szocialista közösséggel, s ez sok kárt, okoz a béke és a haladás ügyének is.

Arra a kérdésre, hogy miként értékeli a moszkvai világkongresszust, amelyet »az | emberiség első közgyűlésének« ; is neveznek, Sík Endre így j felelt:

— A békés egymás mellett! élés további térnyerése .és az érvényesülését akadályozó i erők visszaszorítása érdekében j korunk legegvetemesebb társadalmi mozgalmának,

resszusan. A VIII. magyar békekongresszus - kiadta a jelszót: »Tettekkel a szocialista hazáért, a békéért!«. Legfontosabb feladatunk valóban:

tettekkel mozgósítani egész dolgozó népünket az előttük levő feladatok sikeres megvalósítására.

Mozgalmunk csakis abban az esetben tud eleget tenni új feladatainak, ha mind erőteljesebben juttatja érvényre azt az igazságot, hogy a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó Magyar Népköztársaságban a békéért folytatott

(Folytatás a 2. oldalon)

j kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének biztos alapja, mondotta a TASSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Donald M. Kendall, ismert amerikai gyáriparos, a PepsiCo társaság és egyben a szovjet—amerikai kereskedelmi kamara igazgatótanácsának elnöke.

Kendall az év egyik legjelentősebb eseményének minősítette Leonyid Brezsnyev látogatását az Egyesült Államokban. »Az SZKP főtitkárának nyilvános beszédei — elsősorban televíziós, nyilatkozata — élénk visszhangra találtak az amerikai nép körében. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Szovjetunióval fentartott kapcsolataink megjavításában az amerikai nép széles körei érdekeltek«, — jelentette ki az amerikai kereskedelmi szakember, majd hozzáfűzte:

»Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlesztését többek ellenségesén fogadják. E személyek szándéka azonban nem azonos sem a kongresszus többsége, sem az amerikai kormány, sem az amerikai nép akaratával. Az amerikai üzletemberek továbbra is síkraszállnak azért, j hogy a kongresszus a szovjet —amerikai kereskedelemre vonatkozó bárminemű korlátozások nélkül haladéktalanul fogadja el a kereskedelmi törvénytervezetet.«

Rangot kapott a társadalmi munka

a nemzetközi békemozgalomnak meg kell találnia annak módját és lehetőségét, hogy a szocialista országok közössége a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak oldalán az eddiginél is tevékenyebben vegyen részt a világfolyamatok formálásában.

— Ebben a vonatkozásban nagy jelentőségű volt a békeszerető erők világkongresszusa, amely októberben Moszkvában 143 ország 3300 küldöttének részvételével a világ népeinek eddigi legszélesebb találkozója volt. A * Béke-vi- lágtanács részvételével sikerült olyan platformot teremteni a világkongresszuson, amely szélesre tárta a) kapukat azok előtt, akik igazán akarják a békét, függetlenül attól, hogy mi a világnézetük, politikai meggyőződésük. E kongresszus óriási mértékben megnövelte a Béke-vjlágAz év utolsó végrehajtó bi- ! zottsági ülésén voltunk Tabon.

! A napirendektől ilyentájt aka- j ratlanul is összegezést vár az i ember: mire mentek az idén,

I mit terveznek az új eszten- idobén?

A testület tagjai is így j gondolhatták, hiszen komoly I volt a téma; a nagyközség és I az öt társközség lakóinak tár- j sadalmi. munkája. Az előter- j jesztés tiszteletreméltó ösz- szegeket állított táblázatba: bemutatta, hogy Tabon a harmadik negyedévig 978 ezer, míg Bábonymegyeren, Lullán, Sérsekszőllősön és Zalán ösz- szesen 800 ezer forintot tett ki az árkok tisztítására, parkosításra, iskolák, óvodák felújítására fordított térítés nélküli munka. Azt is kiszámították, hogy ennek az egy személyre jutó átlaga 250 forint, az utolsó évnegyedben végzettel, — amelynek még hátra van a pontos felmérése — meghaladja a 300-at is. E számok értékét növeli, hogy 1969-ben csak 83 forintot tett ki ugyanez az átlag.

A végrehajtó bizottság tagjai mégis elégedetlenek voltak: egyrészt kevesellték »1

másfél oldalas anyagot, másrészt a jó és rossz példákat is ismerni1 akarják, hiszen tudnak lelkesen dolgozó szocialista brigádokról, egyénekről, sok embert mozgósító eseményekről mint például a tabi iskola felújítása volt. Egy másik vb- tag pedig kereken megfogalmazta: a társadalmi munka jelentősegéhez méltó, színvonalas jelentést varnak a tanács műszaki dolgozóitól.

A kemény bírálat mellett okos szóval javaslatokat is tettek. Széles körben végzendő fölmérés-tájékozódás előzze meg az üzemekben, intézményekben, munkás közösségekben a tsz-ben az anyag készítését. Kérjék a Hazafias Népfront aktíváinak segítségét, és pontosan határozzák meg a jövő évi tennivalókat. A részleteket szabályozó tanácsrendeletek alkotását is javasolták.

A napirend tulajdonképpen »átcsúszhatott« volna a vb-n, azonban így a jó, mert a társadalmi munkának ezzel is magasabb a rangja Tabon és a társközségekben.

r.