Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Fiúk figyelmébe

Somogy szép titkai

C 3ZETARTOZÁS

Beszélgetés Olsavszky Évával

Milyen is a szűkebb haza, ahol élünk?

Változékony arcú a táj, amelyet úgy hívunk — So- .nagyság. Kitárja széles ölét a ilyomente, hegyként hetykél- ;edik a dombság, más fényű a tűben, más a nyárban. Igéző £ múltja és Ígérő a jövője. Ezt a vidéket vallatja, tárja elénk egy vaskos — önálló albumnak is beillő — fejezet, melynek címe A rengeteg Somogyság . .., s megjelent a Fiúk Évkönyve 1974 kötetében.

Érdemes figyelni rá, igényes portrét rajzoltak Somogyról ebben a könyvben. Azok írták, akik avatott ismerői a tájnak. Takáts Gyula költő ihletett soraival indul a fejezet, s máris a múltról vallanak az értők. Bcikay Kornél múzeumigazgat' a somogyvári ásatások titkairól lebbenti föl a fátylat, s bevezet bennünket a nagyszerű mesterségbe: miként lehet megva’ látni Koppány vezér romos-mohos köveit. Az izgalmas sorok talán tavaszi, nyári kirándulás- i ra is indítanak benneteket. ] Megérné! S útközben még mód nyílik arra is, hogy a valóságban is meggyőződjünk arról, amiről Knézy Judit néprajzkutató írása számol be: Somogyi tájakon, régi parasztházak nyomában címmel. S, hogy mi- llyen volt az egykori önellátó falu építő-szépítő mesterségeivel, arra Lantos Miklós válaszol.

Mi van a padláson? — kérdezi egy másik írás elején Knézy Judit, és titkok nyomába ered, értékes néprajzi tárgyi emlékek között kalauzol bennünket.

A megye irodalmi múltja legalább ilyen gazdag hagyaték. Somogyi vendégkönyv címmel gazdag arcképcsarnok nyílik meg előttünk. Kanyar József levéltár-igazgató remek portrékat rajzolt. Bemutatja a gazdálkodó Nagyváthy Jánost, aki »látta az akkori megye sivár és szomorú állapotát, s boldognak mondhatta magát, hogy a csurgói "oskola« alapításának az egyik megalapozója lehetett. Még arra is volt ideje és energiája, hogy Kazinczy Ferenc oldalán részt vegyen a nyelvújítási harcokban» — írja Kanyar József. I

A másik arc Pálóczi ......

v

áth Adámé, aki híres gyűjteményével, az ötödfélszáz énekkel írta be nevét elsősorban az irodalomtörténetbe.

S mi lett a csokonyavisontai polgár fiából, amikor a levert szabadságharc után külhonban keresett menedéket? — erre válaszol a következő arckép, Xantus Jánost mutatva be.

A Kalevala — fordító, népdalgyűjtő tudósról Vikár Béláról is írt összefoglalót Kanyar József.

Forradalmár politikus következik a sorban: Latinca Sándorra emlékezik a kortárs Somogyi Pál. Kubinyi Ferenc emlékeztet a vörös Somogy másik jelentős, immár legendás alakjára, Krénusz mestör- re, s idézi a róla sziló, a nép ajkán keletkezett balladát is.

Hogyan ragadja meg a verselő diákot egy kirakatba tett Cserépfalvi-lúadás, melyben József Attila versei olvashatók?, »Az 1943-as könyvnapon József Attila verseit négy pengőért megvásároltam« — így

vall a nagy találkozásról Fodor András költő.

A művészettörténet tudósa könnyű kézzel rajzolt portrét a portré nagymesteréről, a város világhírű szülöttéről, Rippl- Rónai Józsefről. Aknai Tamás remekül foglalja össze az életutak méltatja művészetének jelentőségét, és igen hangulatosan írja le a kaposvári éveket.

Igaztalan lenne csak az írásokat fölemlíteni, a kísérő képanyag is fontos szerepet kapott a más erényekben is bővelkedő — Fiúk évkönyvében.

A somogyi fejezet előtt egy másik somogyi születésű művész Bernath Aurél vallomását

olvashatjuk egy művészi balatoni fotó kapcsán a tó magányosságáról. Üjabb bizonysága ez annak, hogy Bernáth Aurél nemcsak a színek, hanem a szavak mestere is.

Megilleti ezt a kötetet, hogy a fiúk könyvespolcán az élre kerüljön a Móra Kiadó igényes ajándékaként.

T. T.

Izgatott, akár az előnyős előtt. Szereplés ez is. ha másmilyen is. Nehezen vállalt keserves, ideges szereplés. Nincs oda ezért a beszélgetésért, jobban szereti, ha nem faggatják. A nyilvánosságra a színpad tartozik. Bizalmatlan, kapkod, szívesen beszélne akármi másról. Végignézi a kérdéseimet, a homlokához kap, alkuszik; sok lesz, ugye nem kell mindre válaszolni. A mozdulat, a hangsúly növeli köztünk a távolságot. Én a nézőtéren érzem magam. Talán így van ez rendjén. De nehéz hadakozni a feszültséggel.

— Kezdjük a könnyebb kérdésekkel: készült rá, hogy színésznő legyen?

— Táncosnő, énekesnő, festő már volt a családban. Készültem rá, színésznő akartam lenni.

— Milyen volt a kezdet?

— Amilyen a pálya. Nehéz és csodálatos. Nem jártam főiskolára, színházból mentém el vizsgázni. 1947-ben kaptam két évre szóló engedélyt, 1949- ben újból vizsgáztam. Ez olyan volt, mint manapság a különbözeti.

— Talán nem haragszik, ha átugrom két évtizedet. A közelmúlt meg a jelen érdekel.

Igaz is. nem fél az idő múlásától?

— Tudomásul veszem, elviselem, néha még tetszik is. A színház segít, hogy könnyebb legyen az átállás. Szent Johanna. Stuart Mária a múlté. De rám kös~"ntött a Filumé- na. A Szent György és a sárkány százéves öregasszonya, a Kurázsi mama. Mást adhatok, esetleg többet. Ez már csak tőlem függ. Hogy életet tudok-e adni annak, akinek az arcát a színpadon viselem, akinek a fejével gondolkodom

— Hogyan készül a szerepeire?

— Bemagolom, azután dolgozom rajta. Nem tudok a módszeremről mást mondani.

— Talán mégis ..

— Nem. ha mondom. Egyébként is nehéz ebeket a válaszokat megfog-'Imazni. S maga nem hagy engem gondolkodni.

— Beszéljünk a Kurázsi mamáról. Hogyan készült rá?

— Amikor megtudtam, hogy én kapom a szerepet, féltem. Illetve így a jó: kimondottan félelemben éltein. Minden másodpercet kidolgoztam. Ha egyáltalán van titka enne!: a szerepnek, akkor ez az. De elsősorban a rendező, azt kellett volna legelőször mondanom. Jó rendező nélkül nincs jó alakítás. Az ő irányítása nélkül semmit se érnék.

— Nem túlontúl udvarias megáümítás ez?

— Ügy van, ahogy kimond- tam.

— Mit vár a rendezőtől?

— Amit ő tőlem. Fölkészü- 1 ist. odaadást, munkakedvet és bizalmat.

— Barátságot nem?

— Ha minden együtt van. az igyis megjön. Megkönnyíti a munkát, hamarabb megértjük egymás szándékát. De a barátság nélkül is igen jó munkát végezhet együtt a rendező és a színész.

— Kik a barátai?

— Csak nem neveket akar?

— Dehogyis. Ügy általában.

— Pályatársak, művészek.

— Másokra nincs ideje?

— Ki mondta? Egyáltalán nem fontos a foglalkozás.

— Csalódott már a barátaiban?

— Nemigen. Kevés a barátom.

Ahol „ sohasem csöngetnek ki

Karácsony van, a szeretet ünnepe. Riportunk azokért íródott, akiket — mert ele- settebbek nálunk — kétszeresen kell szeretnünk. Hogy egész emberként illeszkedjenek be emberi társadalmunkba.

Az alsó tagozatosok közül sokan önkéntelenül így szólítják meg fehér köpenyes osztályfőnöküket: "Anyu!«

Az egyik kisgyerek azt kérdezte: »Teneked mi a lánykori neved?« Itt nem sértődnek meg ezen.

A vízről tanultaik a környezetismereti foglakozáson. Valaki felállt, és sorolni kezdte, milyen vizeket ismer: »tiszta víz, piszkos víz, szentelt víz«.

Egy túlkoros kislány a nyolcadikból személyi igazolványt kapott. Amikor fölfedezte, hogy az egyik rublikában ez áll: "Kaposvári Kisegítő Iskola« — keserűen sírt.

©

Részlet dr. Németh György Lelki egészségünk című könyvéből: "Az értelmi fogyatékos gyermekek számaránya évfolyamonként 5,3 százalék, tehát elég jelentős.« A tárgyilagosan szabatos meghatározáson túl, ahogy a felsorolt példák bizonyítják: érzékeny, sze- retetre vágyó lényekről van szó. A pedagógiai érzék kevés itt, több kell: emberfölötti türelem, kimeríthetetlen elemű emberség, irgalom a Németh László-i értelemben. A kaposvári Kisegítő Iskolában huszonkilenc nevelő dolgozik, küzd meg naponta a kétszáz- nyolcvanmégy gyermekért. Hogy el ne vesszenek az élet, számukra járt út nélküli dzsungelében.

A debilitás m®«yarul gyengeséget jelent. V

mány a »kisebb munkára, sőt megfelelő körülmények között önálló életvezetésre képes« embereket jelöli a debilis szóval. Milyen diadalmasan szép, és milyen gyötrődést hozóan nehéz feladat őket felemelni, egész emberré tenni! Ezt vállalta az a huszonkilenc ember, aki a kisegítőben dolgozik. Huszonketten gyógypedagógiai-tanári oklevéllel rendelkeznek. öten most tanulnak levelezőtagozaton. Ügy mondják: a kaposvári iskola szakember-ellátottsága magasan az1 országos átlag felett van.

Hadd jelentsem felhőtlen örömmel: szép sikerrel végzik munkájukat. Délelőtt-délután folyik a tanítás, a napközisek a zsibongóba szorulnak. A város iskolásainak 2,6 százaléka jár ide. Huszonkét tanulócsoportot jelent ez, tizenkét-tizen- kilenc tagú kis közösségeket.

Kampier Antal igazgató

olyan ember, aki minden jelenség mögött az okot kutatja. Elemző típus. Bármit kérdezek, azonnal válaszol, látszik, hogy nincs "fehér folt«, melyet még nem dolgozott volna fel magában.

— Három harmadikos csoport van. Mi lehet annak az oka, hogy nőtt a fogyatékosok száma?

— Egyrészt az orvostudomány fejlődésével magyarázható ez; tudni Ilii: az életnek olyan gyerekeket is meg tudnak menteni ma már a szüléskor, akik korábban meghaltak volna. A koraszülöttekre, a kü- ’önböző súlyos betegséggel vi’ "-a jövőkre gondolok. A másik ok: az általános iskolákban nőttek a követelmények. Sok gyerekünk a régi követelményeknek elégségesen megfelelt, most viszont »kihullik« a rostán.

— Képességekben szegénnyé nemcsak az válhat, aki úgy születik; a környezet is azzá teheti a gyereket...

— Az itt tanulók harminc százaléka egyik, vagy mindkét szülőtől örökölte korlátozottabb képességeit. Ugyanilyen százalékszámmal fejezhetők ki azok a családok is, melyekben alkoholista (alkoholisták) találhatók. Az érzelemszegény környezet tehát ide vezethet.

És dolgoznak: »szülőhely et- tesekké« válva olykor. Százhét gyereket állítottak — képletesen — reflektorfénybe. Alapos kutatómunka volt ez. Környezetüket, a családban elfoglalt helyüket, otthoni munkájukat, tanulóhelyüket és idejüket, esti programjukat vizsgálták.

— Durva példákat is találtunk. Sokszor az egyetlen »nevelési« eszköz a verés. Volt, ahol a szülőket nem érdekelte a gyerek. Mások pénzért alkalmi munkára küldték őket. A műsorzárásig tartó tévénézés sem volt ritka.

— Mi történt a vizsgálódás után?

— Nevelési értekezleten vitattuk meg a tapasztalatokat. Minden gyereknek szabadidő- programot terveztünk. Megszabtuk mennyit és mit dolgozzon, tanuljon. A feladatokat megbeszéltük a szülőkkel.

O

Pedig nem könnyen engedik ide előszörre még a gyerekeket sem. Sokan erőltetik őket a többi közé, akikkel szemben hátrányban vannak az általános iskolában; sebeket szereznek, visszahúzódnak vagy agresszívek lesznek. Akkor azután sziszifuszi munka vár a gyógypedagógusra. »Ha a gyerek megnyilatkozik, az már nagy előrelépés« — mondják.

Nemrég egy anya hálálkodott, aki korábban nem akarta ideengedni gyermekét. Járt fórumról fórumra, »foggal-körömmel« küzdve — ahogy ő hitte — a fiáért. A gyerek így aztán csak fél év eltelte után került a kisegítőbe. S itt végre megtalálta önmagát.

A tavaly végzettek közül tizenhármán jelentkeztek ipari iskolába, illetve növényvédelmi gépészképzőre.

Körbeülünk egy kis dohányzóasztalt a huszonkilenc közül néhány nevelővel. Többségükben kiváló dolgozói a gyógypedagógiának, vagy miniszteri dicséretben részesültek. Ahogy Kampier Antal mondja róluk: »lelkűk van a munkához«.

Néhány vallomás melegségű megnyilatkozást jegyeztem föl a beszélgetésből.

Rumszauer Jánosné: »Nálunk sohasem csöngetnek ki. Ha otthon takarítok vagy mosok, közben a gyerekeken jár az eszem. Hogyan lehetne nekik a saját családjukon belül nagyobb szerepet biztosítani. Hiszen sok helyütt szinte elnyomják, mellőzik őket!«

Tölgyesi Lajosné: »Pedig olyan hálásak, csak egy pici

volt tanítványom a nyáron a Balaton mellől küldött képeslapot: emlékeznek a jó szavakra, a családias légkörre, mely az iskolában van.«

Király Lajosné: »A család- látogatás nálunk nem kényszer; enélkül nem tudnánk dolgozni. Kamatostul térül meg a befektetett energia, ezért szép pálya ez.«

O

Bencze István a sokatmondó szavak helyett lekísér a még többet eláruló gyakorlati terembe. Csodálatos házikiállítást találunk ott. Rézdomborítások, bőrdíszek, díszgyertyák; egyik szebb, mint a másik. Ezt mind az itt tanuló gyerekek készítették Bencze István tervei alapján. Íme a sikerélmények kiapadhatatlanul buzgó forrása!

És vannak, akik segítenek. A Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet, a Nyugat-dunántúli MÉH Vállalat kaposvári telepe, a Somogyi Erdő- és Fafeldogozó Gazdaság, a Kaposvári Lakberendező Ktsz hulladékanyagokkal. A Magyar Testnevelési és Sporthivatal Somogy megyei Tanácsa tízezer forinttal.

Azt mondja Bencze István: »Nagyon jó lenne, ha mind többen felkarolnának bennünket. A gyerekeknek a helyszínen kellene megismernünk az egyszerűbb munkákat a gyakorlatban. Hogy megszeretve, megtalálják helyüket, ha tőlünk kikerülnek.«

Valamennyiünké a felelősség ezekért a gyerekekért. Segítő kezekre van szükségük. A karácsony különösen alkalmas ünnep arra, hogy elgondolkod- | junk; hogyan tudnánk többet tenni értük.

— Könnyű megbántani?

— Engem? Hát persze. Aztán gondolkodom, miért bántottak? Mi váltotta ki? Milyen hibát követtem el? Hamar megbékélek. Akkor is, ha durván rám támadnak.

— Hogy van a színésztársaival?

— Kivel így. kivel úgy. Jól. Közösséget mindegyikükkel érzek. Ha hozzám fordulnak, szívesen segítek, de én nem szoktam a magam bajáról beszélni.' Még a barátaimnak se nagyon.

— Azt mondják, az örömöt meg a bánatot is könnyebb elviselni. ha megosztják.

— Igen. mondják.

— Bukott már meg színpadon ?

— Igen. de ne látványos bukásra gondoljon. Inkább sikertelenségre

— Sokat akarok, ha arra kérem, beszéljen erről részié— Három színházban háromféleképpen játszottam el a Szent Tohanrát Ügy jött ki, hogy Szegeden Győrben és Kaposváron is akkor tűzték műsorra a darabot, amikor én a színházhoz szerződtem. Szegeden kedvezőtlenebb rendezni ?s1fngás kötött, mint a másik két városban. Ogv érzem, tök''etedre sehol se sikerült a’«'•’tanom Johannát Nem ez volt az egyetlen.

— Milyen érzés játszani, amikor tudja, hogy nem jó az alakítása?

— Na ez aztán gyönyörű kérdés volt. Miért, maga szerint milyen érzés lehet? Elmondhatom: nincs helye a mondataimnak, gyötör a tehetetlenség.

— Mit jelent önnek a taps?

— Ha elégedetlen vagyok magammal, nem sokat. Többféle tapsot ismerek. Hideget, udvariasat, elismerőt, ünneplőt.

— A hideg tapsnak is örül?

— Hogyan örülhetnék?

— A színpadon minden este vizsgázik ön is vizsgáztatja a közönséget ?

— Előadás után ki szoktuk értékelni milyen volt a közönség, mit nem vettek észre, mit értettek félre.

— Sokszor van rossz közönség?

— Sokszor van jó.

— Gyakran szerepel tájelőadásokon.

— Mindenki tudja, lehetetlen körülmények között kell játszanunk Nem mindenhol, ez is igaz.

— Kérem, állítson össze egy kedvére való színházi évadot.

— Errp képtelen vagyok. Nyilván olyan darabokat

I mondanék, amelyikekben én is szívesen játszanék.

— Mondjon olyanokat.

— De hát egv színházi évadban tíz bemutatót tartanak!

— Rendben van. soroljon föl hármat, amelyikben szívesen játszana.

— Legelőször A vágv villamosában játszanék, Blanche lennék. Műsorra tűzném a Trójai nőket és Az ifjúság édes madarát is Bár az utóbbi a film mes Mezei Mária alakítása miatt kemény dió lenne.

— Mivel maradt adós az idei esztendő?

— Az esztendő semmivel, ’sak magamnak vagyok adósa. Lesz törlesztenivalóm. Ezt előre mondom, arra az esetre, ha megkérdezné, mit akarok a jövő évtől

— Melyik a legemlékezetesebb karácsonya?

— Az 1944-es. Olyan volt, mint a mese. Éheztünk, mint annyian mások a fővárosban. Az édesanyám krumpliból, lisztből sütött pogácsát, nagy dolog volt ez akkor, örülni kellett volna. De az édesapámat három nappal azelőtt munkára . vitték, hírt se hallottunk felőle. Aztán este nyolc órakor kopogtattak az ajtón. Megjött az én édesapám. Ez a legszebb karácsonyom.

— Erre gondol, ha a karácsony jut eszébe?

— Erre is. Meg szerelmi, baráti, családi összetartozásra. Tehát a boldogságra.

Pintér Dezső

Somogyi Néplap

S

Leskó László