Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

Ünnepel a Tóth Lajos brigád Az óriáskompresszorok tudói A régieket emlegetik. Hogy ki hová került. Sokan a termelés, de inkább az irá­nyítás más területeire. Akad­tak olyanok is — négyen —, akik más vállalathoz men­tek. »Amikor itthagyták ben­nünket, valóban hiányozták. De már nem vennénk őket vissza.« Azok közül, akik ti­zenöt éve együtt nézegették, egy kicsit sután, egy kicsit megilletődötten, s egy kicsit félénken a nagy forgókere­kes kompresszorokat, már csak ketten maradtak. De nyolcán vannak, akik jó egy évtizede dolgoznak együtt. Ünnepel a brigád. Meg­alakulásának 15. évforduló­ját. S beszélgetésük sűrű szá­lú szövetéből újra és újra csak a munka bomlik ki. A tanulóidők, a mindennapok és a teljes embert kívánó re­konstrukció időszaka. — Elhasználódtak a beren­dezések, berozsdásodtak a csövek, megöregedett, cse­rére várt a villanyhálózat — mondja az egyik brigádala­pító, Járfás József főgépész. — S akkor bizony sokszor még a huszonnégy óra is ke­vésnek bizonyult. Szétvágni, leszedni a csöveket, de úgy, hogy a szomszéd tárolókban azért folyamatosan tudják hűteni az árut. Ammónia­szagtól terhes levegőben, na­gyobb gázömlés veszélyének szüntelenül kitéve. Amikor ketten is bementünk, kiküld- tem a társam, hogy legalább rá ne kelljen figyelni. Az­tán a külső szerelők munká­ja. Nem volt közömbös, mit hagynak ott nekünk, hiszen a mi munkánkat szaporít­ják. Állandóan figyeltük a munkájukat, mondhatnánk: ott lógtunk a nyakukon. Húsz kilométer hosszú csőhálóza­tot szereltünk le, s került a helyére új. — Az ember évek hosszú ‘során át szinte eggyé válik a géppel — vallja a brigádve- zető, Keczeli József. — Ami­kor csendesen, egyenletesen duruzsolnak a kompresszo­rok, egymás szavát csak hangosabban értjük, de nyu­godtak vagyunk, mert jól mennek a dolgok. Ha azon­ban csörömpöl a gép, akkor baj van: szaladni, igyekezni kell. Annyira vérünkké vált már, hogy beszélgetés köz­ben is meghalljuk a terem másik végében íölhangzó ko­pogást is. A múltkor is be­szélgetek a savazóval. Ész­revehette, hogy az eszem másra váltott, mert megszó­lalt: — Mire figyel? — Pszt! — intettem. — Mindjárt jön a víz... S valóban, egy perc múlva megindult a víz­folyás. — Honnan tudta? — kérdezi a savazó. — Nézze — mondom, nekem mindegy, hogy mit csinálok, ülök, ál­lok vagy dülleszkedek, a fü­lem, mint a nyúlé, mindig a gépre figyel. Egy zörrenés, és ugrik a hűtőgépszerelő. Munkája az állandó készenlét. Nincs éj­szaka, hétvége, ünnep, ka­rácsony: a kompresszoroknak mindig mennie kell, a hű­tőtárolókban gyűlik a tömén­telen húskészítmény, s egyéb vágott áru. Ott, a csövekben az ammóniák mindig cir- kulál. S a kockázat óri­ási. A szállítók pontosan, elő­re rögzített időpontban je­lentkeznek, s addig az áru­nak megfelelően előkészít­ve (lehűtve) kell a tárolók­ban sorakoznia. Ezért aztán nagyon meg­nézik, hogy kiből válhat jó hűtőgépszerelő. A frissen munkába állónak két évet kell eltöltenie a gépek kö­zött, amíg leteheti a hűtő- gépész-vizsgát. — Két év alatt jól megis­merjük egymást; addig el­válik, hogy közibénk való-e — mondják. Dísztáviratot kézbesít a posta. A hajdani brigádtárs, Richter Sándor, aki most Bu­dapesten tanul, köszönti a régi közösség tagjait. S ek­kor egy kérdés feszül ben­nem hirtelen: — Mi hát az a kötőanyag, ami ezt a bri­gádot oly sok éven keresztül, az egykori Hűtőipari Vál­lalat többszörös »házassá­ga«, a rengeteg munkát, erő­feszítést követelő, izzasztó napok után ilyen szilárdan összetartotta? Mert bizony a teljes embert kívánó tevé­kenység mellett ez a munka nem kapta meg azt a ran­got, amit másfélék — sok­szor könyebbek is — oly természetesen és egyszerű­en megszereztek maguknak. A Tóth Lajos brigádban dolgozó hűtőgépszerelők csak betanított munkások, mert ilyen szakma mint az övék, egyszerűen nincs. No­ha munkájuk minden csín- ját-bínját ismerik, s a gyö­nyörű, világos gépteremnek szinte nincs egy négyzetcen- timéternyi helye sem, amely ne a megkívánt ammónia­cirkuláció szolgálatában áll­na, mégis, a hűtőgépszere­lők szakmája nem szakma a szó klasszikus értelmében. Mi tartja hát össze ilyen szorosan ezt a brigádot? A Válasz egyszerű: ezek az emberek komolyan veszik — és mindig is komolyan vet­ték azt, amit csinálnak. Szo­rosan vett munkájukon kí­vül bizonyíték erre az a te­mérdek társadalmi munka is, amit végeznek. Szinte min­den brigádtagnak van még társadalmi és politikai meg­bízatása: népi ellenőrök, dön­tőbizottsági tagok stb. Szo­ros kapcsolatot építettek ki a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettel, ahol segítenek, amit tudnak. Hisznek abban, amit tesz­nek. S ha az ember tényleg hisz munkája értelmében, ak­kor nyugodtan ülhet az ün­nepi asztal mellé 15 év után. Cs. T. MAI KOMMENTÁRUNK Biztonságos gazdálkodás A fejlesztési alap és a költ­ségvetés egyensúlya 1974-ben is biztosított — állapította meg a megyei tanács legutób­bi ülése, mely a jövő év ösz- szesített költségvetéséről tár­gyalt. Sokirányú, elmélyült elem­ző m/unka után jutott el e megfogalmazásig a testület, illetve az előkészítést végző pénzügyi, valamint tervosz­tály. A munka során sokfelé kellett figyelniük. Mindenek­előtt arra, hogyan alakul a tanácsok bevétele, mennyivel lesz nagyobb a befizetett adók és illetékek összege, mire le­het számítani a vállalatok és szövetkezetek befizetéseinek növekedéséből, mennyivel nö az eszközlekötési járulék ősz- szege. De — összhangban tár­sadalompolitikai célkitűzé­seinkkel — a tanácsok kiadá­sai is emelkednek, összesen 11,6 százalékkal. Ez elsősor­ban a gazdasági és kulturális ágazatot érinti, ami a városia­sodással és az idegenforga­lom növekedésével függ ösz- sze. Magasabb összeget igényel a szociális és egészségügyi fel­adatok megoldása is: jövőre elsősorban a járóbeteg-ellá­tást kell javítani, és — népe­sedéspolitikai céljainknak megfelelően — újabb bölcső­dei és óvodai helyeket kiala­kítani. A tervek szerint 140 csecsemő elhelyezését oldják meg tanácsaink. De az öre­gekről is fokozottabban gon­doskodni kell: 80 idős, egye­dülálló ember elhelyezésére nyílik lehetőség jövőre a szo­ciális otthonokban, továbbá négy napközit hoznak létre a magányos öregeknek. Az oktatás helyzetének ja­vítására hozott központi in­tézkedések végrehajtásához is több pénzre van szükség. Hi­szen 625 napközis óvodai hely létesül, négy iskola épül, ösz- szesen 44 tanteremmel lesz több, mint az idén. De szapo­rodnak az általános iskolai napközi otthonos csoportok és nö a tanulószobák, a menzák befogadóképessége is. Mind­ezek m,ellett nagyobb figyel­met kell fordítani a meglévő intézmények ellátásának javí­tására. Feladat, igény bőven van megyeszerte. A megyei tanács az egyes ellátási szintek mér­sékelt, de fokozatos emelke­désével számol. Ehhez első­sorban jó tervkészítésre van szükség a községi tanácsoknál és arra, hogy mindenütt na­gyobb gondot fordítsanak a saját bevételekben rejlő to­vábbi lehetőségek feltárásár •. Azt is figyelembe kell venni­ük, hogy a biztonságos gaz­dálkodás elképzelhetetlen tartalékképzés nélkül. A ta­nácsok fontos feladata a, be­ruházások ütemének gyorsí­tása, a befejezetlen építkezé­sek számának csökkentése. Gazdasági tennivalóik közép­pontjában továbbra is a la­kások, a járulékos és kapcso­lódó építkezések meggyorsí­tása és az iskola-, napközi­otthon- és kollégiumépítési program megvalósítása áll. Végül fontos feladat a nem tanácsi szervekkel való kap­csolat javítása, az együttmű­ködés kiszélesítése, ami egyik legfőbb biztosítéka a terve­zett fejlesztések megfelelő ütemű végrehajtásának, a jö­vő évi biztonságos gazdálko­dásnak, végső soron a terü­leti fejlesztési politika meg­valósításának. P. L. Tanácskozott a KISZÖV küldöttközgyűlése Meg kell szervezni ellenőrzést A tizenkettedik találkozó Becsülik, tisztelik a munkásőröket — Most találkozunk a ti­zenkettedik alkalommal. Vál­lalatunknál elismerik, becsü­lik és tisztelik a munkásőrö­ket. Azért, mert nemcsak önként vállalt pártfeladatuk teljesítésében, hanem a ter­melési feladatok végrehajtá­sában is példát mutatnak — mondotta Bene Nándor, a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyára pártbizottságának a titkára. Ez a megbecsülés jutott ki­fejezésre abban is, hogy a találkozón megjelent Szerecz László igazgató, Zollai And­rás főmérnök, Saláta Andor szb-titkár, a munkásőrség képviseletében pedig Vass Gyula megyei parancsnokhe­lyettes és Pete Károly váro­si parancsnok. Szerecz László igazgató is elismerően szólt a munkás­őrök helytállásáról, s jutal­mat nyújtott át nekik, köz­tük Magyar Józsefnek, Bo­kor Pálnak, Molnár Gyulá­nak, Szondi Istvánnak, Faj- csi Térésnek, Bene Nándor­nak. — örülünk annak, hogy a gazdasági vezetés is úgy ér­tékeli, hogy a munkásőrök pártmegbízatásukat és gaz­dasági feladataikat is pél­dásan látják el. Hasznosak ezek a közvetlen, baráti ta­lálkozók, ahol a munkás­őrök, a párt és a gazdasági vezetők még közelebb ke­rülnek egymáshoz — így kö­szöntötte a találkozó résztve­vőit Vass Gyula, a munkás­őrség megyei parancsnokhe­lyettese. Valóban jók, hasznosak és követésre méltóak ezek a ta­lálkozók. Ezt mondotta el a baráti beszélgetés közben Bék Lajos, Miszner Gyula, Varga István, és az volt a véleménye a többieknek is. A villamossági gyár párt- alapszervezeteiben — épp­úgy, mint a többi üzem, in­tézmény, tsz, állami ság pártalapszervezeteiben nem mulasztják el, hogy ér­tékeljék: teljesítették-e ön­ként vállalt pártmegbízatá­sukat a munkásőrök A VBKM példát mutat: már tizenkettedik éve szakítanak arra időt is a párt- gazda­sági, és társadalmi veze­tők, hogy közvetlen, baráti beszélgetésen találkozzanak a termelésben is példát mutató munkásőrökkel. Sz. L. Tegnap délelőtt kilenc óra­kor Somogy megye ipari szö­vetkezeteinek képviselői gyűl­tek össze az év utolsó küldött­közgyűlésére. Napirenden volt többek között az év gazdasági eredményeinek ismertetése, tá­jékoztató a belső ellenőrzés működéséről készített felmé­résről, illetve a jövő évi költ­ségvetési előirányzatok meg­tárgyalása. Biczó Péter, a KISZÖV el­nöke bevezetőjében elmondta: az új gazdaságirányítási rend­szer eltelt öt évében már be­bizonyosodott, hogy a szövet­kezetek élni tudnak a nagyobb önállósággal, és ez az eredmé­nyekben is megmutatkozik. Az gazda- ipari „ szövetkezetek országos tanácsának november 7-én tar­tott ülése foglalkozott a tíz­éves fejlesztési és rekonstruk­ciós programmal. Ennek fon­tos célkitűzése, hogy az ipari szövetkezetek az évtized végé­ig korszerű kis- vagy közép­üzemekké fejlődjenek, az álla­mi nagyipar hatékony kiegé­szítői legyenek. Az utóbbi két és fél év alatt máris sokat tet­tek ennek érdekében a szö­vetkezetek: a termelést össze­Üzembe helyezték az 58. fénysorompót (Tudósítónktól.) A napokban adták át a bá- taszéki vonalon lévő sorompó nélküli vasúti átjáróban a MÁV Pécsi Igazgatósága által üzembe helyezett legújabb fénysorompót. Ezzel az igaz­gatóság területén az ilyen kor­szerű berendezések száma öt­vennyolcra emelkedett. Az új önműködő fénysorompó 600 ezer forintba került. Ebben az évben tíz fényso­rompót helyeztek üzembe a pécsi igazgatóság területén, többek között a BCM térségé­ben, Siófokon, Balatonföldvá ron és Balatonlellén is. To­vábbi négy berendezés készül el még az év végéig a balato­ni vonalon. Ebben az évben 50 millió forintot fordított a MÁV Pé­csi Igazgatósága a közlekedés biztonságát növelő, korszerű távközlő és biztosító berende­zések létesítésére. Az év ele­ién helyezték üzembe a BCM vasúti csatlakozásának végle­ges biztosító berendezését. Ezt követően adták át Balaton- fenyvas és Zalakomár állomá­son az Integra-Dominó bizto­sító berendezést, illetve Fo­nyód—Balatonfenyves között ■’z önműködő térközbiztosítót, ""zz?! egy időben befejezték s vonalkábelezést is. Befejezés előtt áll a so­mogyszobi állomáson a pécsi igazgatóság legnagyobb In­tegra—Dinamo biztositó be­rendezésének a szerelése, és a Somogyszob—Böhönye közötti vonalon két újabb fénysorom­pó építése. Folytatódik a nagy forgalmú balatoni vonal fölszerelése korszerű eszközökkel. Bala- tonfenyves és Balatonszent- györgy között térbiztosító be­rendezéseket szerelnek, fény­sorompókat építenek az igaz­gatóság szakemberei. Ezek a munkák a következő években Zalakomár állomásnál feje­ződnek be. így az egész bala­toni vonalon modern eszközök segítik a biztonságos vasúti közlekedést. i sen 30 százalékkal növelték, és 3,4 milliárd forint értékű volt a népgazdasági beruházásuk. A gyors fejlődés a jelenlegi kere­teket is feszíti: ezért vált szük­ségessé, hogy a nagyobb ipari szövetkezetek minél hamarabb építsék ki végleges telephelyű­ket. 1971—73 között a rekonst­rukciós beruházások értéke 19 milliárd forint volt, s ez 150 ezer négyzetméternyi hasznos terület megteremtését jelenti. A Somogy megyei KISZÖV- höz tartozó szövetkezetek jó gazdálkodását elismeri az OKISZ is; ennek tudható be, hogy az ott kezelt szövetkeze­ti alapokból a legmagasabb összegű támogatást megyénk kapta. Az 1973. évi gazdasági ered­ményeket Erdei Istvánná, a KISZÖV közgazdasági és pénz­ügyi osztályának vezetője is­mertette a küldöttekkel. A ter­melés megyei szinten mintegy 14 százalékkal nőtt, az átlag­létszám három százalékkal. Nagyon szép a nyereségük eb­ben az évben: 19 százalékkal lesz több, mint 1972-ben volt. Amíg országos szinten azt jel­zik a számok, hogy az élőmun­ka termelékenysége tovább emelkedett (a várható 11 szá­zalékos termeléstöbblet gya­korlatilag teljes egészében in­nen ered), addig Somogy me­gyében a létszámemelkedés miatt n többlettermelésnek csak mintegy 76,4 százalékát valósították meg a szövetkeze­tek a termelékenység növelé­sével. Tovább szélesedett a lakos­ság részére végzett szolgálta­tások mennyisége. Az elektro­mos háztartási gépek javítása körülbelül 50 százalékkal, a gépkocsik és motorkerékpárok javításával végzett munka 15 százalékkal lesz több, mint a múlt évben. A Somogy megyei ipari szövetkezetek ez évi 700 millió forintos termelésében a \ lakossági szolgáltatások érté­ke 54 millió forint. A IV. ötéves terv még hát­ralevő éveiben az eddigieknél gyorsabb ütemben fejlesztik a lakossági szolgáltatást. Az 1974-re előirányzott növekedés \-—6 százalékos. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a szolgáltatások fejlesztésére új, korszerű kapacitásokat hozLak létre, terveik elkészítésénél számolniuk kell ezzel. Sokat foglalkoztak a küldött­közgyűlés részvevői a belső el­lenőrzéssel. A helyz pillanat­nyilag az, hogy éppen o tulaj­donosi ellenőrzés hiányzik szinte teljesen a szövetkeze­teknél. Pedig e tevékenység megszervezését jogszabály te­szi kötelezővé, és végrehajtása érdekében részletes útmutatók is készültek. A szövetség kere­tében rendszeres továbbképzés folyik, s ennek elsősorban az a célja, hogy a szövetkezetek ve­zető dolgozóit az ellenőrzési munkával, annak feladataival és módszereivel megismertes­sék. A KISZÖV keretében mű­ködő revizori iroda munkáját is gyakorlatilag csali a na­gyobb szövetkezetek igénylik. Több vezető nem tekinti az el­lenőrzést az irányító tevékeny­ség szerves részének, s nem biztosítja, hogy az ellenőrzés minden szerve és formája ha­tékony rendszerré szerveződ­jön. Radnóti László, a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke felszólalásában hangsú­lyozta: az ipari szövetkezetek érdekképviseleti szervei ma­gyarázat nélkül hagyták azo­kat az okokat, amelyeknek' alapján a március 8-i bérren­dezések az ipari szövetkezete­ket nem érintették. A magya­rázat elmaradása pedig érez­tette a hatását a munkahelyi légkörben is. A szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban kiemelte, hogy szükség volna a következő években olyan szö­vetkezetek létrehozására, ame­lyek csak ezzel foglalkozná­nak. Így a többi szövetkezet profilja is tisztábbá válna. M. A. Somogyi Néplop

Next

/
Oldalképek
Tartalom