Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

Tanácskoztak a somogyi tsz-ek szocialista brigádjainak vezetői Nagy jelentőségű eseményre kerül sor a jövő héten Bu­dapesten: december 7-én tartják második országos tanácsko­zásukat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szocialista brigádjainak vezetői. Mintegy 5800 szocialista brigád képvi­selői gyűlnek össze ebből az alkalomból a TOT elnökségé­nek fölhívására, hogy beszámoljanak eddigi munkájuk^ ta­pasztalatairól. és megbeszéljék további feladataikat.^ Minde­nütt előkészítő tanácskozások zajlottak ebben az időszakban, és megválasztották küldöttjeiket a szocialista közösségek. Így volt ez Somogybán is, mindhárom tsz-szövetség területén. Nagyatádon rendezte tanács­kozását csütörtökön a Dél-so­mogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a barcsi és a nagyatádi járás tsz-eiben működő szocialista brigádok vezetői részére. Siszler István szövetségi titkár köszöntötte a 11 tsz-ből érkezett 39 brigád­vezetőt, majd Bodnár Imre, a szövetség munkatársa mondott vitaindítót. Az elmúlt időszak munkájáról szólva méltatta a szocialista cím megszerzésén munkálkodó és a címet elnyert munkacsoportok jelentőségét, a tsz-ek termelőmunkájában és a szövetkezeti demokrácia szé­lesítésében betöltött fontos sze­repét. Az előadó és a vitában felszólaló 13 brigádvezető be­szélt az eredmények mellett a meglévő és megoldásra váró gondokról, a munkahelyi prob­lémákról is. Ezután hat küldöttet vá­lasztottak. A december 7-i or­szágos tanácskozáson a dél-so­mogyi tsz-ek szocialista bri­gádjait a bolhói Harasztia Fe- rencné cérnaüzemi dolgozó, a görgetegi Horváth Béla szere­lő, a barcsi Jakubács Sándor állattenyésztő, a csurgói Jónás István állattenyésztő, a dará­nyi Szegény János lakatos és a kutasi Zsobrák Józsefné nö­vénytermesztő képviseli. A Közép-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége Kaposváron, az ÉDOSZ Művelődési Otthonba hívta össze ugyancsak csütörtökön a szocialista brigádok, valamint az üzemek párt- és gazdasági vezetőit. Az elnökségben he­lyet foglalt Kálmán Sándor, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára és Fenyő István, a me­gyei pártbizottság munkatársa is. Csizmadia Pál, a szövetség munkatársa köszöntötte a mintegy száz részvevőt, majd Szíjártó István elnökhelyettes tartott vitaindító előadást. El­mondta: az első brigádok vál­lalkoztak arra, hogy falun is életre hívják és szélesítik a mozgalmat. Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók. 1967- ben csak öt szocialista brigád működött a szövetség terüle­tén, tavaly már 44 brigád — 621 taggal — szerezte meg ezt a címet, s mellettük újabb 5C brigád 500 fővel küzd a cím elnyeréséért. A brigádtagok­nak több mint a fele nő. A felszólalók — Kovács Im­re Kapospuláról, Vörös Vince Somogysárdról és mások — jó és kedvezőtlen tapasztalataikat mondták el a jelenlévőknek, mintegy útravalóként a meg­választandó küldötteknek. Fel­szólalt Kálmán Sándor és Fe­nyő István is. Felhívták a fi­gyelmet: az üzemi vezetőknek többet kell törődniük a szo­cialista brigádokkal, támasz­kodni kell rájuk a szövetkezeti feladatok egészének a megol­dásában. Ahol van gazdája« a mozgalomnak, ott tények bi­zonyítják, mekkora erő rejlik ezekben a kis közösségekben. A vitát követően a küldöt­tek megválasztása következett. A közép-somogyi termelőszö­vetkezetek szocialista brigád jait Kalocsa Jánosné növény- termesztő (Attala), Deres Ká- rolyné növénytermesztő (Göl- le), Kovács Máté sertéste­nyésztő (Kapospula), Tolnai István traktoros (Nagybajom). ifj. Somogyi Imre állattenyész­tő (Zala) és Scherer József melléküzemági szocialista bri­gádvezető (Hajmás) képviseli a budapesti tanácskozáson. Az Észak-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége pénteken Fonyódon, az Egyesült Izzó üdülőjében tar­totta a szocialista brigádok ve­zetőinek tanácskozását. A rész­vevőket Bognár József, a szö­Szülők, testvérek jelenlétében Eskü a csapatzászló előtt majd Dunai Imre szövetségi munkatárs vitaindítója hang­zott el a termelőszövetkeze­tekben kialakult többféle mun­kaversenyformáról. A tsz-eken belüli egyéni és kollektív, a tsz-ek párosversenye, az éves gazdálkodási, valamint az ága­zati és üzémegységek közötti versengés mellett a szocialista brigádmozgalomról mint a kü lönböző munkaversenyek leg­fejlettebb formájáról szólt. A szövetkezeti tagok közül egyre többen ismerik fel a mozgalom jelentőségét, s kapcsolódjak be a szocialista munkaverseny­be. Ezt bizonyítja, hogy amíg 1967—68-ban az észak-somogyi területen 19 brigád működött 210 fővel, addig az idén (bár 72 brigád vett részt a verseny­ben 963 fővel. Az évek folya­mán a brigádokkal szemben támasztott követelmények is változtak. Ma már nem egy­szerűen többtermelésről, ha­nem hatékonyabb munkáról van szó. Az előadást számos hozzá­szólás követte. A felszólalók beszéltek brigádjuk életéről, és több közérdekű problémát is elmondtak. Zsohár Lőrinc (fo- nyódi tsz) például arról be­szélt, hogy náluk többet kelle­ne törődni a mozgalommal, és hangsúlyozta a versenybizott­ságok alakításának jelentősé­gét. Megerősítette, hogy a párt­tagok jelenléte, politikai fel- készültsége tartósabbá és tar­talmasabbá teheti a mozgal­mat. A brigádok és a tanácsok jó kapcsolatáról hallottunk több felszólalótól. A tsz-ek szo­cialista brigádjai gyakran ki­veszik részüket a község szé pítéséből, fejlesztéséből. Az értekezleten megválás • tották az országos tanácskozás küldötteit. Az észak-somogyi tsz-ek szocialista brigádjait hatan képviselik a pénteki vétség elnöke köszöntötte, I megbeszélésen. Ot százalékkal nőtt az élelmiszerforgalom A lakosság élelmiszer-keres­lete 1973-ban a tervezettnél nagyobb arányban nőtt; a fel­dolgozott termékek iránti igé­nyek — különösen vidéken — az átlagosnál nagyobb mér­tékben emelkedtek — tájékoz­tatta dr. Soós Lajos MÉM fő­osztályvezető-helyettes az. idei élelmiszer-ellátásról az MTI munkatársát. Az élelmiszer-gazdaság a fo­kozott keresletet megfelelő árualappal fedezte, sőt egyes cikkekből a kínálat nagyobb volt a keresletnél. Mindent egybevetve 1972-höz képest az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom 5 százalékkal nőve kedett. Az állati eredetű termékek­ből az ellátás 1973 tavaszától kezdve — arányban a gazda­ságok és a háztáji gazdák élő­állat kínálatával — fokozato­san javult. A húsipar forgalma az elmúlt évihez képest 5,7 százalékkal fokozódott. A la­kosság igényeinek megfelelt a sertés- és a marhahús 80:20 százalékos aránya is. A húské­szítmények forgalma hat szá­zalékkal haladta meg az el­múlt évit. Évin Sándor ezredes köszön­tötte az esküt tett katonákat. — Esküszöm, hogy hazám­nak ... Fegyelmezetten, meghatot- tan mondják az eskü szöve­gét. Mellettük, körülöttük nemcsak parancsnokaik áll­nak, hanem ott vannak szü­leik, testvéreik, feleségük, menyasszonyuk is. A hozzá­tartozók elérzékenyült tanúi ennek a nagy jelentőségű pil­lanatnak. Toponárról népes rokonság jött be, hogy jelen legyen ezen az eseményen. Itt van Halász Kálmán özvegy édes­anyja, eljöttek testvérei és nagyszülei is. A kaposvári Hanga Dániel szülei is meg- hatottan figyelik katonafiu­kat. Berek Péter szülei na­gyon sok órát töltöttek uta­lással, amíg a Hajdú-Bihar megyei Fúrta községből el­értek katonafiuk eskütételé­nek színhelyére. Idősebb, fiatalabb hozzá­tartozók ölelik, s nézik egy kissé csodálkozva az otthon nemrégen még kényeztetett fiút, aki megemberesedett az egyenruhában. Mit mondhattak vajon az skütétel utáni néhány perc­ben, amikor lehetőség nyílt arra, hogy szót váltsanak? Tudom, Zsámár József határ­őr-főtiszt, aki menyével ér­kezett az ünnepségre, azt kér­te a fiától: »Becsülettel, aho­gyan esküdben megfogadtad!« Erről beszélt az esküt tett katonáknak a magasabb egy­ség parancsnoka, Évin Sán­dor ezredes is: — Hitet tettek hazánk, a Magyar Népköztársaság vé­delmének szent ügye mellett. Az a szolgálat, amelyre most esküt tettek, kitartást, fegyel­met kívánó kötelesség. A ka­tonai szolgálat első lépcsőfo­kán állnak még csak, s a csa­patzászló előtt, parancsnokaik és hozzátartozóik előtt fogad­tak hűséget, fogadták meg, hogy becsülettel teljesítik ka­tonai kötelezettségeiket. Évin elvtárs köszöntötte a hozzátartozókat is: — Magasztos, felemelő per­cek tanúi voltak. Tudniuk kell azt, hogy ez az eskü egész életre szól. Legyenek büsz­kék arra, hogy gyermekük, férjük azok soraiba áBt, • azokhoz tartozik, akik a hazát védik. Befejezésül így szólt: — őrizzék meg magukban az eskütétel egész életre szó­ló szép emlékeit. Szolgálati idejük leteltével is vigyék magukkal a polgári életbe, hogy mindenkor készen állja­nak, ha a haza érdeke úgy kívánja. Madarász Béla honvéd vá­laszolt az esküt tett katona­társak nevében. Megígérte a parancsnokoknak, a hozzátar­tozóknak a csapatzászlót adományozó elektroncsőgyár képviselőinek: hűen, az eskü szellemében teljesítik katonai kötelességüket. A hozzátartozók is tanúi voltak a katonaélet nagy esemé­nyének. Egy hónappal a határdő előtt Elkészült a rekonstrukció Tegnap, egy hónappal a ki- .űzött határidő előtt befejezte éves tervét a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Törekvés tmk- és Kulinyin műszaki brigádja. A két bri­gád oroszlánrészt vállalt az évek óta tartó rekonstrukció­ból. A Törekvés szocialista bri­gádban tizenhatan dolgoznak, köztük négy nő. A brigád ve- zétője, Kovács János elmond­ta, hogy a rekonstrukció folya­mán az üzemrészek gépeit cse- módernebbek, 115. van vagy mi lett velük? Hirtelen elnémült. Megállt, fülelt. Mintha hallana vala­mit. De a szél állandó fütyü­lésén kívül semmit nem ész­lelt. — Kozááák! — üvöltötte el magát hirtelen. — Kozáák.. Kózáák! Hangja messze a távolban ment. veszett el. Utána csönd, süket csönd. Valami félelmetesen ünnepélyes csönd, amelyből sem visszhang, sem válasz nem érkezett. Hallóidegei megkerülték a szél zúgását, és úgy figyelt, vágyakozva a válaszra, hogy a füle is bele­csendült. Hosszú időn keresztül ordí­Í rélték ki, újak, termelékenyebbek kerültek a - kiáltozta. Az. hogy többen Régiek helyébe. vannak, külön örömmel töl­Géppisztolya a hasa alá szo­rult. A léctártartóját kiszaba- Szinte gépiesen taposta, da- dította, de csak üres tárakat gasztotta a havat. Lábai talált benne. Viszont a gép- ^ majdhogy nem automata Pisztoly tárából még csak né- tott7majd ‘halígatózott — e7ed­modjan dolgoztak. ..............hány lovedek hiányzott. meny nélkül. Azt hitte, bele­H osszú meneteles után föl- A fegyver birtokában han- őrül. Zavaros gondolatok szá- engedett lába merevsége, és gulata is egészen megváltó- guldoztak agyában de még már nem fázott úgy, mint zott Az olyannyira vágyott időnként ellenőrizni tudta eddig. Pedig a hideg fokozó- ember most mar nemcsak önmagát. Megdöbbenten esz­dott. Ezt főleg orrlyukai je- társát jelentett számára, ha- mélt rá hogy ezeket a gon­lezték, amelyek időnként be- nem alanyt — vagy alanyo­ragadtak. Hósapkáját kiverte kát — fokozatosan újraéledő a zúzmara, a jég. De érezte, uralkodási szándékához. — Csak egy csellengő disz­— Többen azt állították a tötte el. Amennyire erejéből Jgyár vezetői közül, hogy a tellett, meggyorsította a lép- »munkát lehetetlen határidőre teit. Egynéhányszor térdig »befejezni. Mi a város cente- roskadt lába a hóba, s nagy inári urnának tiszteletére vál- erőfeszítésébe került, hogy Jlaltuk — mondta a brigádve- sebesebben haladjon. De jzető. A melle zihált, agya i A cél a gépek kicserélése kalapált, a beszívott levegő aiidején a zavartalan termelő­hósapkán keresztül is hide- { munka biztosítása volt. A gén sütött, szinte elárasztva {Fonó II. üzemrész előfonó gé- az ereit. Megállt, tájékozód- {peit szerelték le, és Textima va kiáltott, majd elindult a {típusokat helyeztek üzembe, vélt irányba. Papp Józsefné, az üzemibi­zottság termelési felelőse: — Nem tudtuk pontosan, mikor érkeznek az új gépek, csak annyit, hogy ősszel. Sze­rencsére szeptemberben meg­kezdhettük a szerelést, de így is csaknem kifutottunk az időből. A brigád a héten nyolc óra társadalmi munkát vállalt azért, hogy idő előtt beindít­hassuk az utolsó gépet is. Raj­tuk kívül azonban nagyon fontos szerepe volt a tmk-mű- hely többi brigádjának is. Ha a villanyszerelők, kőművesek »iem segítenek, nem tudjuk teljesíteni vállalásunkat. A Kalinyin szocialista bri­gád feladata az irányítás volt. Műszaki szakemberek dolgoz­nak ebben a közösségben, az ő munkájuk nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy az utolsó gé­pet is bevonják a termelőmun­kába. A Fonó II. rekonstrukciója teljesen befejeződött. Elisme­rést érdemel az is, hogy a' munkák alatt egyetlen üzemi baleset sem történt. hogy túl van a holtponton.-Ha törik, ha szakad, eljutok valami lakott helyig« — gon- tóm, biz isten meg — és se dolatokat elfelejtheti, de tud­ta, hogy azok sehogysem ille­nek bele helyzetébe. Hogy megszabaduljon e lidércnyo­nót találjak, azt megugrálta- másszerű gondolatsortól, ín­dolta fizikai feljavulása felett érzett örömmel. »Csak em­bert látnék már! Mindegy, hogy kit, csak embert! Em­bert!« Valósággal .mániákusan hajtogatta: — Embert... embert... embert! Néhány csontkeményre fa­gyott holttestbe belebotlott. Az egyiken, egy gyalogos hadnagyon, keresztülesett. vége, se hossza nem volt a különböző szidalmaknak. Miközben föllelkesülve me­netelt, különböző szituációkat képzelt maga elé, ahol ő a helyzet ura — »a gazembe­rek, a csorda, a csürhe« fö­lött, akik cserbenhagyták, akik a pusztulását akarták. Beteges képzelgésében, szán­dékosnak tudta be tragikus helyzetét, amelyből csak sze­rencsével menekült meg. — Lelövöm őket, mint a kutyákat — mormolta perce­ken keresztül. Majd saját embereit vette Mámba. Hol lehetnek.? Mi kább üvöltött. — Hé, emberek! Kozáák! Hahó! Hirtelen megállt. Hangokat hallott. Mintha a távolból vá­lasz érkezett volna. Pár pil­lanatig figyelt, és már re­ményt vesztve gondolt arra, hogy hallucinál, amikor ha­tározottan, de nagyon messzi­ről kiáltást hallott: — Hahó... bajtárs! Itt vagyunk, erre! Hol vagy?! Az irányt csak hozzávetőle­gesen tudta meghatározni, de igyekezett arrafelé haladni. Valóban: kiáltásaira a válasz mind közelebb hallatszott. Érzékeny orrával a köd lú­gos illatán kersztül furcsa szagot érzett. — Mintha ég­ne valami... rongy, olaj és gumi — gondolta. Ahogy közeledett céljához, a szél mind sűrűbb, tömé­nyebb szagokat szállított fe­léje. — Valanii ég — morfondí­rozott, de fényt nem látott, bárhogy meresztette a sze­mét. f A tűz, az emberek, bázistj jelentettek. Újból elhatalma-J sodott rajta a megszokott for-J ma. Vagy alárendelni magát* valakinek, vagy parancsolni.? Meg akarta tudni előre, kik-{ kell áll szemben. Hirtelen? megfeledkezett korábbi nyo-{ morult helyzetéről. Megállt.? Hósipkáját lehúzta a szájáról^ és úgy kiáltott: — Milyen alakulathoz tar­toznak!? Csönd. Az előbbi, kuszának ható hangok elhaltak. A kér­dés felszólító, kemény hang­ja megnémította az égő au­tógumi tüzénél melegedő öt katonát. (Folytatjuk.) Értékesítünk bontásból kikerülő hódfarkú cserepet, bontott cserépkályha csempéket, használt villanytűzhelyeket, villanysütőket *8 lemezradiátorokat. r Értékesítés minden csütörtökön 12 órától T Vállalatunk Nyár u. 23. sz. alatti telepén Ingatlankezelő Vállalat, Kaposvár. (937573 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom