Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-19 / 296. szám
Zárszámadásra készül 125 somogyi tsz Az év számvetését Somogybán 125 mezőgazdasági termelőszövetkezet és egy szövetkezeti társulás készít! el. Me- gyeszerte jó ütemben folynak a leltározások, s a számítások szerint határidőre végeznek ezzel a feladattal a közös gazdaságok bizottságai. A közelmúltban a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban rendezett tanácskozáson részt vettek a megye három területi tsz-szö- vetségének munkatársai is, s az ott hallottak alapján ezen a héten mindhárom szövetség megtartja a tájékoztatót, illetőleg továbbképzést a tagszövetkezetek főkönyvelői részére. Ezeken az összejöveteken meghívott előadók is közreműködnek. A zárszámadást megelőzően kedvező előjelnek számít az a tény, hogy a személyi feltételek adottak a munka elvégzéséihez; csupán egy közös gazdaságban nincs főkönyvelő, itt külső segítséggel készül a mérleg. Ezúttal nincsenek lényeges eltérések, számottevő változások a korábbi zárszámadások elkészítéséhez képest, s az eddiginél kevesebb nyomtatványra lesz szükség. A részletes útmutatókat, előírásokat idejében közreadták az illetékes szervek. A zárszámadásokat legkésőbb február 20-ig kell jóváhagyatniuk a közgyűléssel a termelőszövetkezeteknek. Az év végi számvetésben Somogybán is nagyon fontos helyet foglalnak el az 1974. évi üzemi fejlesztésre tartalékolt összegek. Különösen fontos, hogy a tsz-ek ne tévesszék szem elől és tervezzék be azokat a várható költségeket, melyeket az épülő szakosított telepek a kukoricával és a burgonyával kapcsolatos zárt termesztési rendszerek létesítése az üzemi úthálózatok kiépítése, a terményszárítók és tárolók megvalósítása igényel. Tudvalevő, hogy az állami támogatások odaítélésénél mérvadó a rendelkezésre álló saját anyagi erő, vagyis a mostani zárszámadáskor félretett pénz meghatározó szerepet játszhat egy-egy ilyen beruházás megvalósításánál. Építőmunkás brigádvezetők fóruma (Tudósítónktól.) Csaknem ezerháromszáz építőipari munkás képviseletében tanácskozott a múlt héten Kaposváron a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat száztíz bri- ^gádvezetője. A tájékoztató szerint a vállalat túlteljesítette a negyedik £'r'áteves tervben vállalt feladatok időarányos részét. Az egy építőmunkásra 1975. évre tervezett 231 000 forintos előirányzatot már ez évben 10,5 százalékkal meghaladják. Az 1973. évi építőipari termelésüket várhatóan 20 millió forinttal túlteljesítik, ezzel az 1970. évhez viszonyítva 55,9 százalékkal, 1972-höz pedig 15 százalékkal magasabb lesz termelési eredményük. A nyereség kétszerese lesz a tervezettnek. Ma már nemcsak a határidők teljesítésében megbízható a vállalat, hanem a munka minősége is jó. Az eredmények mellett nem takargatják a hibákat sem. Nem kielégítő még — a különféle termelőegységek között — egymás munkájának a megbecsülése. Az eredmények elérésében a legfőbb tényezők közé a munkafegyelem javulását, a munkához való hozzáállást és a munkaverseny- mozgalom fokozatos kibontakozását sorolják. A vállalat fennállása óta 1973-ban éri el a legjobb eredményt. De van még tennivaló a tartalék feltárásában, a gépek jobb kihasználásában és a munkaverseny-mozga- lom növelésében is. A tanácskozás légkörén érezni lehetett: mindenki szeretne hozzájárulni, hogy még jobban menjen a munka, az átadott épületek lakói elégedettek legyenek a vállalat munkájával. Figyelemre méltó volt, hogy egyetlen bérpanasz' sem hangzott el a felszólalók részéről. Ebben jelentős szerepe van a márciusi bérrendezésnek is. A városi pártbizottság képviselője, Czigány Károly a munkaverseny-mozgalomban rejlő tartalékok feltárására hívta fel a figyelmet, elsősorban az ifjúság képviselőit, hogy fiatalos lendületükkel, politikai szervező munkával vegyenek részt a mozgalomban. Közösen a szebb városért Városszépítő egyesület alakult Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront Nagyatádi Városi Bizottságának elnöksége elhatározta, hogy — a városi tanáccsal közösen — szervezője és gazdája lesz a létrehozandó városszépítő egyesületnek. Ennek célját a következőkben fogalmazták meg: »A városszépítő egyesület tartsa össze mindazokat a helybelieket és Atádról elszármazottakat is, akik a város építését, fejlesztését magukénak érzik, a várost formálni, szépíteni és a múlt haladó emlékeit megőrizni, a jelen terveit támogatni készek. Az egyesület minden rendelkezésre álló eszközzel fejleszti a város lakóinak szocialista közgondolkodását, közízlését, és a helyes esztétikai érzék kialakításán fáradozik. Folyamatos nevelő niunkát végez a csinosság, a tisztaság érdekében. Aktívan részt vesz a történeti és természeti értékek feltárásában, megőrzésében. Kezdeményezi a magánszemélyeknél, üzemeknél és intézményeknél a település szépítését, parkok, terek, emlékművek, emléktáblák, szobrok, fasorok, pihenők létesítését, és részt vesz azok megvalósításában.« Csendes Géza, a népfront városi elnöke elmondta, hogy megkezdték az egyesület tagságának a szervezését, és megfelelő példányszámú jelentkezési lapot, belépési nyilatkozatot küldtek szét a városban. Az évi tagsági díj kiskorúaknak és nyugdíjasoknak 10, a keresettel bíróknak pedig 50 forint lesz. A jogi személyek évi hozzájárulása 500 forintnál kezdődik. A népfront bízik abban, hogy felhívása lelkes támogatókra talál, és a városszépítő egyesü let megvalósíthatja tervét. 'Tíyolc hónappal a m&saaki átadás titán Kötőipari üzemet avattak Lengyeltótiban Egy kilométerre Lengyeltóti központjától, a balatonboglá- ri műút mellett, tegnap ünnepélyesen átadták a Budapest Kötőipari Szövetkezet új, csaknem kétszáz asszonyt foglalkoztató, modern gépekkel fölszerelt üzemét. Az ünnepségen részt vett Aczél Ti- borné, a Ruházati Szövetkezetek Országos Központjának munkatársa, Hajdú Ferencné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nőbizottságának elnöke, Gölten Emil, a Budapest Kötőipari Szövetkezet elnöke, Domokos András, a Somogy megyei 'tanács V. B. ipari osztályának munkatársa, valamint a község nárt-, állami és társadalmi vezetői. Goiten Emil megnyitó beszédében köszönetét mondott a községi és járási tanács vezetőinek a munkáért, amellyel az üzem létrehozását támogatták. Az épület műszaki átadására februárban került sor, s gyakorlatilag már májusban megkezdődött a termelőmunka. Mint azt Bencze István tanácselnök elmondta: a község régi gondja oldódott meg az új ipari létesítményt létrehozásával. Eddig ugyanis rendkívül erősen érződött a Balaton-part munkaerőt elszívó hatása, különösen a nyári hónapokban. Az új, korszerűen fölszerelt üzem, ahol a kulturált körülmények között dolgozhatnak az asz- szonyok, nemcsak Lengyeltóti fölösleges munkaerejét köti le, hanem a társközségekből is szívesen járnak ide dolgozni. Sajnos, a község vízhiánynyal küzd. Két kútja nemigen elégíti ki az igényeket, naponta háromszázhúsz köbméter vizet ad, a vízigény azonban ennél sokkal nagyobb. A telepítőknek így saját erőforrásból kell megoldani a Kötőüzem vízellátását. Annál is inkább, mivel a következő években a kötőipari szövetkezet a dolgozók létszámát háromszázra kívánja emelni. Betanított munkások dolgoznak az üzemben. Szent- györgyi Gyula üzemvezető elmondta, hogy a dolgozók szakmai képzésére Lengyeltótiban lesz lehetőség. A szakmai gyakorlat megszerzése után a betanított munkások szakmunkás-bizonyítványt kapnak, s 1975-től folyamatosan oktatják majd a községben a fiatalokat. Az üzem dolgozóinak átlag- fizetése 1800 forint. Az üzemvezető véleménye szerint az asszonyok a nyolc hónap alatt többé-kevésbé elsajátították a szakmát, így nem meglepő, hogy az orsózó részleg dolgozói között nem egynek 2500 forint fölött van a keresete. És az idén az átlagjövedelem a tervezett két százalék helyett több mint hét százalékkal emelkedett. Űj típusú, félautomata gépeken dolgoznak az asszonyok. A hatalmas termekben pulóverek, kardigánok készülnek, nagy részük exportra. A tőkés országok közül Svédországba, Nyugat-Németország- ba Norvégiába szállítanák a legtöbbet, a szocialista országok közül jelentős partnerük a Szovjetunió. A Kötőipari Szövetkezet össztermelésének mintegy nyolc százalékát adja a lengyeltóti üzem. Pénteken Budapesten adják át azt az automata gépekkel fölszerelt üzemet, ahol a munkaigényes és kézzel nehezen gyártható termékeket már félig elkészítik, és csak azután szállítják Lengyeltótiba. Ezzel is a fiatal üzem munkáján könnyítenek. Elismerés illeti a kivitelező Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalatot az építkezés határidejének pontos betartásáért. A beruházás csaknem tizenöt millió forintba került. Gépekre három és fél milliót, forgóeszközökre hárommilliót költött a Budapest szövetkezet. A Lengyeltóti Községi Tanács négy és fél millió forinttal járult hozzá az új üzem létrehozásához. R. G. Vetés-aratás egész éven át Az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében egy éve állították üzembe a FÍTOTRON-t, ahol különböző hőmérsékletű klímakamrákban más-más évszakot lehet beprogramozni. Bár kint tél van, a »-nyár« kamrában éppen aratják a búzát, egy másikban vetik, a harmadikban pedig már termést érlel a kukorica. A természettől függetlenített mesterséges időjárás lerövidíti az újabb hibridek előállításának idejét. Az eltelt év során mintegy negyvenszer aratlak. Képünkön: aratásra érett búza az egyik kamrában. Félreértések S zeretném megosztani az olvasóval az örömöt, amelyet egy munkás felszólalása ébresztett bennem. Látszólag nem nagy dolog, sokan talán föl se figyelnének rá. A tóma összefüggéseit már többször bogozgattuk, ennek ellenére azt hiszem, még hosszú évekig foglalkoztatja az embereket. Érdemes beszélni róla, hiszen a társadalmi fejlődés egyili kulcskérdéséről, az üzemi demokráciáról van szó. Egyik fiatal gyárunk munkása mindössze fél éve tagja a pártnak. Nemcsak beszélni, hanem tenni is akar, izgatják a munkahely gondjai, s nem is rejti véka alá véleményét. Eddig még minden taggyűlésen volt mondanivalója. Mindig ugyanarról. S ez nem valamiféle gondolatszegénységet, hanem inkább harckészséget fejezett ki. Ha jól tudom, már a negyedik taggyűlésen kért szót, mikor a következőket mondta: »Többször szóvá tettem már ezen a fórumon, hogy rossz az anyagellátás nálunk, hogy nem tudnak rendszeres munkát biztosítani, s emiatt ingadozik a keresetünk. Háborogtam, mert társaim se veszik jó néven, hogy falra hányt borsónak tűnik az észrevétel. Az utóbbi időben valahogy kezdem másképp látni a dolgokat. A műhelyben azt hiszik az emberek, csak minket foglalkoztat ez, senki mást nem érdekel. Ezeken a taggyűléseken azonban, amióta gazdaságpolitikai témákat is tárgyalunk, kezdek másképp látni. Nem arról van szó, hogy belenyugszom, vagy megváltoztathatatlannak tekintem a kinti állapotokat. Csak kinyílt a szemem. Hallottam itt olyan ösz- szefüggésekről, amelyek gondjaink gyökerét is megmutatják. Azután kiderült, hogy másnak is vannak álmatlan éjszakái, nemcsak nekünk. Itt tudtam meg, hogy a műszaki vezető, a művezető, az igazgató mennyit gyötrődik, kínlódik addig, amíg mi megkapjuk az anyagot, a munkát. Ezért azt mondom: tessék felvilágosítani az embereket arról, hogy felsőbb szinten milyen gondjaik vannak a vezetőknek; hogy küszködnek, vívódnak sokszor éjszakákon át. S ha ezt látja a munkás, ha tudja, hogy nincs egyedül, egészen biztos, hogy másképp látja majd saját gondjait is.« Ez volt a felszólalás lényege. A munkás — mert alkalma volt tájékozódni — felismerte a tájékoztatás nélkülözhetetlenségét. De menjünk tovább. Azóta több munkást is faggattam az üzemi demokráciáról. Egy marós váratlanul Visszakérdezett: »Mégis, mibe szólhatunk bele? Mert mindenki csak azt hajtogatja, hogy jogom is, kötelességem is élni a demokráciával, meg hogy szóljunk bele az üzem életébe. Ez így szépen hangzik. De mibe szólhatunk bele?« Azt válaszoltam, hogy mindenbe, amihez értünk, és ami ránk tartozik. És ez az a pont, ahoi még nagyon sok helyen nem tisztázták, a félreértéseket. Azt hiszem, az a barp kevesen tudjak pontosan, hogy a termelés melyik szintjén mi tartozik rájuk. Mert általában csak beszélni lehet, dolgozni és alkotó módon beleszólni nem. Azt szoktuk mondani, hogy ha nem mond véleményt a munkás, az azért van, mert nem ismeri a gyár életét, az összefüggéseket. Ez is igaz. Csakhogy amíg a szakmai vezetés törvényszerűen tájékozottabb mondjuk a piackutatás, az anyagbeszerzés, a műszaki-technikai színvonal tekintetében, addig az esztergályos többet tud saját munkájáról, munkaeszközéről, belső tartalékairól, mint az igazgató. Nem kell és nem is lehet olyan tájékozottsága, mint a műszaki gárdának, és nem szabad okvetlenül elvárni, hogy beleszóljon a piackutatás módszereibe, vagy véleményt mondjon az igazgatói utasítás megszületése előtt teszem azt a bérelszámolás rendszeréről. Nem ezt jelenti a beleszólás joga. De ez nemcsak a munkásokkal van így. Hiszen a közgazdász főkönyvelő sem tud beleszólni mondjuk a műszaki előkészítésbe, egyszerűén azért;' mert nem ért hozzá. Es nem is tartozik rá. De ugyanez a közgazdász, ha egy látszólag adminisztrációs lépésre szánja el magát, és ki akarja munkálni a produktív dolgozók időbéres óráinak elszámolását, kérnie kell az üzemvezető, a műszaki osztályvezető véleményét is, hisz tapasztalataik nélkülözhetetlenek. T essék csak meggondolni: mi lenne akkor, ha mindenki mindenbe beleszólna.Káosz, értelmetlen és hosszúra nyúló vita, kilátástalanság. Ha ezt követnék bárhol is, elsikkadna a cél; személyeskedés, torzsalkodás, belső »háborúk:« zavarnák a rendet és a fegyelmet. Ideje hát tisztázni a félreértéseket. Mibe szólhatunk bele? Abba, amihez értünk és ami ránk tartozik. Talán nem tévedek, ha azt mondom: ez a felismerés tüntetheti csak el a félreértést, amelyről oly gyakran beszélnek az emberek. »Az üzemi demokrácia összeegyeztethetetlen az egyszemélyi vezetéssel.« Súlyos tévedés lenne, ha ez a gondolat befészkelné magát a köztudatba. Tehát félreérthetetlenné kell tenni azt is, hogy hol van szerepe az üzemi demokráciának és hol nincs? Az előkészítésben és a végrehajtásban van. A döntésben nincs és nem is lehet, hiszen akkor a vezető egyszemélyi felelősségét is át kellene hárítani a közösségekre. Az SZMT közgazdasági bizottsága nemrég izgalmas témát tárgyalt, azt, hogy milyen szinteken és hogyan élnek gyárainkban az üzemi demokrácia lehetőségeivel. A tervezésben nem érvényesülhet kellően a demokrácia, mert leány- vállalatokról lévén szó a legtöbb helyen nincs is átfogó tervezés. A villamossági gyárban van, s az úgynevezett üzemi hatszög mondja ki a végszót. A kérdés csak az, hogy az szb- titkár hogyan képviseli a munkásokat? Tájékozódik-e előre a véleményükről, ismeri-e az álláspontjukat? Erre nem sikerült megnyugtató választ adni. Tulajdonképpen a termelés- irányításban és a végrehajtásban érvényesül leginkább a demokrácia. S a továbbfejlesztésben rendkívül nagy szerepe van a szakszervezetnek. Hogy felkészítse a dolgozókat, hogy ismerje a véleményüket, hogy elérje: ne csak ellenállni, ellentmondani tudjanak, hanem alkotó módon részt is venni egy- egy döntés előkészítésében. Ehhez pedig igenis bele kell szólni, nem a szomszéd műhely, hanem a saját munkahelyünk ügyeibe. Értelmetlen lenne mondjuk, ha a tmk vezetőjét az esztergályosok, a raktárét a bérelszámolók, a műszaki osztály vezetőjét a kereskedelmiek akarnák »jobb belátásra bírni«, és nem a saját munkatársai; ha az intézményeknél úgy értelmeznék a beleszólás jogát, hogy a tanácsnál például a kereskedelmi szakemberek próbálipának mindenáron jó ötleteket adni a pénzügyi osztály mócjszereinek tökéletesítéséhez. De maradjunk a munkásoknál, végtére is egy munkás csak akkor szólhatna bele az egész üzem minden oldalú tevékenységébe, ha az igazgató vagy a főmérnök megmondaná, leírná a számára, hogy miről beszéljen és mit mondjon a termelési tanácskozáson. Mi más lenne ez, mint formalizmus a javából. Ezt pedig senki sem akarja. A z üzemi demokrácia értelmezésében és gyakorlásában sok még a félreértés. Türelemmel, megértéssel kell tisztázni ezeket, s amikor arról beszélünk, hogy a munkás — mint tulajdonos és mint dolgozó is — felelősséget érez műhelyének rendjéért, gazdaságos termeléséért, ne felejtsük el: tudnia kell, minden megnyilvánulásunkból, a légkörből és az üzemi hangulatból is érzékelnie kell: szükség van rá. Nem nélkülözhetjük öntudatát, fegyelmét, termelési tapasztalatát, alkotó fantáziáját, jobbító gondolatát. De ismétlem: jól kell élnie a demokrácia lehetőségével. Mibe szólhatunk bélé? — kérdezte a maró®. Mindenbe, amihez értünk, amiben tájékozottak vagyunk. S ez nem leszűkítése, hanem lényege az üzemi demokráciának. Jávor« Bél»
