Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

Púja Frigyes életrajza 1921-ben született kispa­raszti családban. Eredeti fog­lalkozása betűszedő. 1934—45 között nyomdában dolgozott; 1944-ben lépett a pártba. 1966-ban, a IX. kongresszu­son a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagjává választották. 1945—46-ban a Magyar Kommunista Párt battonyai járási szervezetének titkára volt. 1946-ban az MKP Csa- nád megyei Bizottságának tagjává választották. Itt dol­gozott 1949-ig, amikor a ki­nevezési és alkalmazási bi­zottság osztályvezető-helyette­sévé nevezték ki. 1949—53 között a Magyar Dolgozók Pártja központi ve­zetőségének alosztályvezető­je volt, közben kétéves párt- főiskolát végzett. 1953-ban megbízták a Magyar Népköz- társaság stockholmi, majd 1955-ben bécsi követségének a vezetésével. 1959-ben kül­ügyminiszter-helyettesé ne­vezték ki, 1963-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti -Bizottsága külügyi osz­tályának vezetője lett. 1963- ban a külügyminiszter első helyettesévé, majd 1973-ban külügysninisztériumi állam­titkárrá nevezték ki. Ünnepélyesen elbúcsúztatták a dél-vietnami küldöttséget (Folytatás az 1. oldalról) Ságban folyó szocialista épí­tőmunkáról, azokról az ered­ményekről, amelyeket a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa által megha­tározott feladatok végrehaj­tásában a magyar nép elért. A Dél-vietnami ság küldöttsége üdvözölte a magyar nép sikereit, és hang­súlyozta: fejlődésével a Ma­gyar Népköztársaság hozzá­járul a nemzeti felszabadító Ölest tartott az Országos Béketanác (Folytatás az 1. oldalról) népszerűsítése céljából. Ebben az 59 tagú nemzetközi testület­ben a magyar békemozgalom is képviselve van. A moszkvai tanácskozás ple­náris ülésein túl a bizottságok munkájában is sokrétű párbe­széd zajlott le a különböző tár­sadalmi rétegekhez tartozó, különböző politikai állású, helyzetű küldöttek között. Nagy segítséget nyújtottak a bizottságuk munkájához az előre elkészített alapdokumen­tumok. Különösen nagy érdek­lődés volt tapasztalható a bé­kés egymás mellett élés; a nemzetközi biztonság; a társa­dalmi haladás és az emberi jogok; a közel-kelet, a fejlődő országok kérdéseivel és az ázsiai békével, biztonsággal foglalkozó bizottságok munká­ja iránt. A magyar küldöttség tevékenysége A magyar delegáció aktívan részt vett mind a 14 bizottság munkájában. Küldöttségünk vezetője, Kállai Gyula a világ- kongresszus első plenáris ülé­sén szólalt fel: a békés egymás mellett élés kérdéseiről ismer­tette a magyar álláspontot, amely nagy tetszést aratott. A záró plénumon 14 bizottságból háromnak a jelentését magyar képviselők — dr. Bognár Jó­zsef, Hargitai Árpád és dr. Kende István — terjesztették elő. Öt bizottság elnökségében, illetve szerkesztőbizottságá­ban vettek részt magyar kép­viselők. Delegációnk vala­mennyi bizottság munkájában bekapcsolódott, küldötteink mindenütt kifejtették vélemé­nyüket, így összesen 22 magyar felszólalás hangzott el és há­rom felszólalást nyújtottunk be írásban. Dr. Pál Lénárd jelentéséhez kapcsolódóan elmondta: — A békeerők világkong­resszusán általános volt az a vélemény, hogy a kongresszus jelentőségét rendkívüli mér­tékben megnövelte, hatását megsokszorozta Leonyid Brezs- nyev beszéde. Ezt a megnyilat­kozást nemcsak a kongresszus, hanem a nemzetközi közvéle­mény is nagy érdeklődéssel várta. Elsősorban a nemzet­közi helyzet alakulásának ak­kori eseményei állították ref­lektorfénybe az expozét. Ép­pen a tanácskozás napjaiban rendkívül kiéleződött a közel- keleti válság. A közel-keleti ' konfliktusról a békemozgalom­nak fontos mondanivalója volt és van: a világnak ezen a for­ró pontján több mint hat éven át mélyült, konzerválódott a válság és az októberi háború nyomán konfrontáció fenyege­tett a nemzetközi helyzet ala­kulásáért különleges felelőssé­get vállaló két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok között is. Bebizonyoso­dott azonban, hogy a mester­séges válságcsinálók rosszul számítottak. Az a nyugalom és magabiztosság, amely Brezs- nyev szavaiból áradt, a béke védelmének az a felelős eltö­kéltsége, amely álláspontját meghatározta, mindenkire mély és megnyugtató benyo­mást tett. Ez a programadó expozé nagy hatást gyakorolt az egész moszkvai tanácsko­zásra: a béke perspektíváját újabb, széles távlatban tárta elénk. Soha uem látott méretű párbeszéd — A moszkvai kongresszus egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy nem csupán a béke-világtanács kongresszu­saként tanácskozott. A BVT és a rajta kívül álló békeszerető erők eddig soha nem tapasz­talt találkozója volt ez a kong­resszus, amelynek részvevői közül sokan első ízben vettek részt a BVT oldalán egy ilyen nagyszabású békedemonstrá­ción. — Olyan szervezetek és in­tézmények képviselői is kifej­tették nézeteiket — mondotta —, akiket korábban nem lát­tunk békekonferenciákon, ör­vendetes volt látni a fiatalok aktivitását is, hiszen sürgető szándékuk a fiataloknak, hogy együtt tegyünk valamit a jövő számára, ez nem csak biztató jel, hanem vonzó, új tevé­kenységi terület is. Befejezésül megemlítette dr. Pál Lénárd, hogy a világkong­resszust előkészítő munkában és a kongresszus lébonyolítá­sában fontos szerepet játszott az úgynevezett összekötő bi­zottság, amelyben a Magyar Béketanács képviselője is részt vett. Olyan szerv jött létre, amely bebizonyította életké­pességét, hasznosságát, Töre­kednünk kell arra, hogy az összekötő bizottság folytassa a munkát, szélesítse ki tevé­kenységét. Feladata bőven van: elég csak számba venni a moszkvai világkongresszu­son kidolgozóit akcióprogram pontjait. Most a moszkvai nagy tanácskozás után kiraj­zolódik előttünk a kongresszus három jellemvonása: soha nem látott méretű párbeszéd, az együttműködés lehetőségeinek okos keresése, a közös cselek­vés akarása az összekapcsoló és nem elválasztó utak felfe­dezésével. — A párbeszéd Moszkvában megmutatta, hogy számos konkrét kérdésben vannak vé­leménykülönbségek. A békés egymás mellett élés elvét is többféleképp értelmezik. A különbségek azonban nem le­hetnek akadályai az együtt­működésnek, a közös cselek­vésnek, hiszen az emberiség alapvető érdekeiről, az élet­ről, a biztonságos életről, az alkotó békéről van szó. Fon­tos, hogy ne veszítsünk időt, nem érünk rá; a moszkvai fel­hívás figyelmeztet: az idő nem Legfontosabb feladataink Az ülés másik napirendi té­májáról, a magyar békemoz­galom irányelveiről szintén írásos jelentést kaptak kéz­hez az OBT tagjai. A doku­mentum leszögezi, hogy a VIII. magyar békekongresszus és a békeszerető erők világ- kongresszusa után békemoz­galmunk legfontosabb felada­ta: sokoldalúan ismertetni az SZKP XXIV. kongresszusá­nak békeprogramját, a Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok békepolitikáját. Hatéko­nyan elő kell segítenie béke­mozgalmunk aktivistáinak a hazai és a nemzetközi fel­adatok egységének, összefüg­gésének jobb megértetését. Az eddiginél is aktívabban kell munkálkodni a népek közötti kapcsolatok ápolásán, az in­ternacionalizmus erősítésén. A magyar békemozgalom — hangsúlyozza a jelentés — feladatainak csak úgy tud eleget tenni, ha szélesíti so­rait, növeli tömegbefolyását. Ennek érdekében a tömeg­szervezetek, társadalmi szer­vek és mozgalmak fokozot­tabb aktivitására, erőteljesebb rétegpolitikai munkára van szükség. Különösen fontos a nők, a fiatalok, köztük a fia­tal értelmiség körében vég­zett munka hatékonyabbá té­tele. Társadalmunk minden rétegében tudatosítani kell, hogy a mi körülményeink között a békéért folytatott harc legeredményesebb meg­nyilvánulása: a szocializmus teljes felépítéséért végzett be­csületes, áldozatos munka. Sebestyén Nándoré az ülé­sen felhívta a figyelmet a magyar békemozgalom irány­elveiben felsorolt tennivalók mellett néhány további fontos feladatra. — Az elmúlt évek tapasz­talatai — mondotta — meg­erősítettek bennünket abban a meggyőződésünkben. hogy mozgalmunk életerejét társa­dalmunk minden becsületes, a békéért, a haladásért cselek­vésre kész tagjának munkája, támogatása adja. Programun­kat tehát úgy kell összeállí­tani, olyan célokat kell ma­gunk elé tűzni, amelyek az egész társadalom érdekeit szolgálják. Akcióink támoga­tására a legszélesebb tömege­ket — köztük a politikailag ma még nem eléggé aktív embereket is — megnyerjük. — A VIII. magyar béke­kongresszus és a moszkvai világkongresszus utón jelent­kező feladataink végrehajtá­sában a nemzetközi agitáció- ban az eddiginél árnyaltabb, rugalmasabb formák alkal­mazása vált lehetővé és szük­ségessé a hazai és a nemzet­közi munkában egyaránt. Iga­zunk és erőnk tudatában az eddiginél is bátrabban kell élnünk az olyan fórumok és viták rendezésével, amelyeken a részvevők a helyszínen kap­hatnak választ kérdéseikre. Ugyanez vonatkozik külföldi partnereink szervezeteivel folytatott párbeszédünkre is. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az útkeresésben, az új módszerek megtalálásában az eddiginél is jobban számít­hatunk a fiatalok, a nők, az értelmiségiek és a tudósok tá­mogatására, aktív részvételé­re is. Közös program, közös munka — Munkaprogramunk ösz- szeállításánál — mondta Se­bestyén Nándorné — szem előtt kell tartani, hogy az 1974-es esztendő a nemzetkö­zi és a magyar békemozga­lom kibontakozásának 25. év­fordulója lesz. Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk az egész országot átfogó ak­ciók szervezésére. Hagyomá­nyainkhoz híven javasoljuk, hogy 1974-ben is rendezzük meg — május 9-től kezdő­dően — a béke és barátsági hónapot. A jövő esztendő is­mételten kiváló alkalmat te­remt arra, hogy a békemoz­galmunkban részt vevő vala­mennyi szervezettel, mozga­lommal közöt programot dol­gozzunk ki és közösen dol­gozzunk a VIII. magyar bé­kekongresszus és a békesze­rető erők moszkvai világ- kongresszusa határozatainak szellemében, azok végrehajtá­sán. Ezután mgekezdődött a két napirendi téma vitája. mozgalmak erősödéséhez, Európa és a világ békéjének, biztonságának fenntartásáért folytatott küzdelemhez. A Dél-vietnami Köztársaság küldöttsége — a vietnami nép nagy vezére, Ho Si Minh el­nök végakarata szerint, Dél- Vietnam népe óhajénak meg- Koztarsa- Feieigerl — tolmácsolta mély háláját a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kormánynak és a magyar népnek a vietnami nép igaz ügyéhez nyújtott támogatásá­ért és értékes segítségéért. A dél-vietnami küldöttség tájékoztatást adott a párizsi megállapodások aláírása óta kialakult dél-vietnami hely­zetről. Rámutatott, hogy a megállapodások legfőbb ren­delkezéseinek az Amerikai Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció által történő megsértése súlyos helyzetet idézett elő Dél-Vietnamban. A Dél-vietnami Köztársaság küldöttsége hangsúlyozta azt a változatlan álláspontját, hogy következetesen tiszteletben tartja és hiánytalanul végre­hajtja a Vietnamra vonatko­zó párizsi megállapodásokat és az 1973. június 13-i közös közleményt, ugyanakkor kö­veteli az Amerikai Egyesült Államoktól és a saigoni ad­minisztrációtól, hogy ugyan­így járjanak el. Dél-Vietnam népe. a Dél­vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormánya nagyra értékeli Magyarország részvételét a vietnami nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban és a megállapo­dások pontos betartása érde­kében e bizottságban kifej­tett tevékenységét, amellyel közvetlenül hozzájárul — a vietnami nép égető vágyának és a világ népei kívánságá­nak megfelelően — a tartós béke fenntartásához Vietnam­ban. A továbbiakban a közle­mény kiemeli: A magyar tárgyaló fél is­mételten megerősítette, a Ma­gyar Népköztársaság erejé­hez, mérten» minden, segítséget megad a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormányának, a dél-vietnami nép egyedüli igaz képviselő­jének ahhoz a tevékenységé­hez, amelyet a békés, függet­len, demokratikus, semleges és virágzó Dél-Vietnam fel­építése, az ország békés egyesítése érdekében folytat. Megelégedéssel állapították meg, hogy együttműködésük töretlenül fejlődik és erősö­dik. Kifejezték elhatározásu­kat, hogy kapcsolataikat a jövőben még szorosabbá te­szik. A két fél végül megelége.- déssel állapította meg, hogy a Dél-vietnami Köztársaság küldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett hiva­talos, baráti látogatása ered­ményes volt. Meggyőződésünk — hangsúlyozza a közös köz­lemény —, hogy a különböző szinten folytatott tárgyalások, az aláírt gazdasági megálla­podás tovább erősítik a ma­gyar nép és Dél-Vietnam né­pének megbonthatatlan barát­ságát és testvéri együttműkö­dését. Genfi konferenciák — európai remények (ff.) Zárt ajtók mögött, nyílt sisakkal A bizottságok, albizottsá­gok délelőtti ülései fél tizem egykor, a délutániak fél négykor kezdődne-k. Hazánk valamennyiben képviselteti magát. A legnépesebb kül­döttségek: a szovjet, a dán, a francia, az NSZK- és az NDK-beli, a legkisebbek vi­szont Monaco, Ciprus és San Marino — egy-egy főt dele­gáltak Genfibe. Á Helsinki­ben kidolgozott ajánlások szerint három nagy kérdés­csoport feldolgozása, illetve szövegezése vár a szakértők­re: 1. Az európai biztonság kérdései; 2. együttműködés a gazda­ság, a tudomány és techni­ka, valamint a környezetvé­delem területén; 3. együttműködés humani­tárius és más kérdésekben. Az első kérdéscsoportban az együttműködés, a bizton­ság és béke fenntartásának alapelveit, a vitás kérdések békés megoldásának módsze­reit dolgozzák ki. A második csoportba tartozó kérdéseken öt albizottság osztozik: a) kereskedelem, b) ipari koo­peráció és közös 'érdekű be­ruházások, c) gazdaság és technika, d) környezetvéde­lem, e) közlekedés, idegen- forgalom, hírközlés és egyéb kérdések. A három »kosár« közül, genfi vélemények szerint, az első és a harmadik a »legne­hezebb«. Tehát az a két kér­déscsoport, amely egyrészről az alapelveket, másrészt vi­szont az információk áram­lását és az emberi kapcsola­tokat tartalmazza. Megkér­deztem a magyar delegáció tagjait: mi a véleményük a nehezebb és. kevésbé nehéz kérdésekről. — Ha egyáltalán fokozatokról beszélhetünk — mondták —, akkor talán az együttműködés alapelveinek tisztázása a legfontosabb. En­nek alapján fejlődhet ugyan­is Európa népeinek és or­szágainak kapcsolata a jövő évtizedekben. Minden más kérdést — kereskedelmi, ipa­ri, idegenforgalmi, tudomá­nyos és műszaki, kulturális és emberi kapcsolatok — csakis a kölcsönösen elfoga­dott alapelvek szerint lehet rendezni, kialakítani, illetve erősíteni. Nem titok, hogy néhány, ponton eléggé eltérnek vagy éppen ellentétesek, tehát köl­csönösen elfogadhatatlanok az egyes pontokról vallott néze­tek. Nem titok, de nem olyan akadály, amely miatt megáll­na a munka a bizottságok­ban. A szabad információcse­re nyugati értelmezése pél­dául nem rekeszti ki a szán­dékos megtévesztésre gyár­tott vagy a gyűlölet szítására, pornográfia terjesztésére al­kalmas információt, márpe­dig ezeket több európai or­szág törvényei tiltják. Fel­tehető, hogy egyetlen ország sem változtatja meg ezeket a törvényeket, marad tehát a Véget ért a KGST-ülésszaka December 11-e és 13-a között Moszkvában megtartották a KGST 65. ülésszakát. Képünkön: Mieczyslav Jagielski len­gyel miniszterelnök-helyettes aláírja az okmányokat. Balról az első Lázár György miniszterelnök-helyettes. CTelefotó: TASZSZ—MTI—KSj kölcsönös engedményekre alapozott, vagyis a kompro­misszumos megoldás: szabad út mindkét irányba a közér­dekű, a hiteles információk­nak, a megértést segítő új­ságoknak, folyóiratoknak, tu­dományos és szépirodalmi kiadványoknak, és tilalom vagy korlátozás a káros in­formációknak. A kérdés körül zárt ajtók mögött nyílt sisakkal folyik a diplomáciai küzdelem. Látványos külsőségek és drámai fordulatok nélkül, kitartóan és következetesen, néha egy-egy látszatütközet szócsatáit is beleszámítva. A tárgyalóteremben — körben — egymással szem­ben foglalják el helyüket a delegátusok, kiteregetik munkapapírjaikat, az előző ülésen vitatott anyag jegy­zetekkel, megkérdőjelezett betoldásokkal ellátott példá­nyait. Fölteszik a fejhallga­tót, megnyomják a tolmá­csolásra kiválasztott nyelv gombját, s mikor valameny- nyien »vonalban vannak«, megkezdődik az érdemi vita. (A magyar küldöttek a vá­lasztható hat közül általá­ban angol, francia és orosz fordításban hallgatják a fel­szólalókat, s e nyelvek vala­melyikén mondanak véle­ményt, tesznek megjegyzése­ket, kérdéseket, vagy ter­jesztenek elő új javaslato­kat.) A közös nyelv keresése közben félreértések is adód­nak. Ha egy nyugati küldött például javaslatot tesz — mondjuk: az árucsere meg­könnyítésére — s javaslata nyilvánvaló ellentmondásra késztető pontokat tartalmaz, akkor konferenciakörökben megjegyzik: »bedobta a csontot, rágódjanak rajta«. Ez a kirívó példa nem jel­lemzi — csak tarkítja, és némileg lassítja — a kon­ferencia munkáját. A szö­vegjavaslatok legtöbbjét ko­moly an, kell venni, s ha első hallásra részben elfogadha­tatlannak tűnik is, érdemes az alapos elemzésre, vitára. . Az 1. sz. albizottság dél­utáni üléséről érkező magyar delegátusok például a tár­gyilagos optimizmussal, de vérmes remények nélkül be­szélnek a konferencia kilá­tásairól. — A munka eléggé inten­zív, az értekezletek sűrűsége megfelelő, tehát nem pa­naszkodhatunk, dolgunk van elég. Ha rajtunk áll, a tem­pót is gyorsítjuk... A Varsói Szerződés tagál­lamain és a NATO-országo- kon kívül ott a semlegesek is: Ausztria, Finnország, Svájc, Svédország ... Az ő szerepük lehetne — s lehet is — a hídverés, a közvetí­tés Európa két fele között. Hisz nekik sem közömbös, hogyan alakul a holnap Eu­rópája körülöttünk. A IV. számú teremben egyik délután túlságosan so­káig elhúzódott az ülés. Meg­kérdeztem Marcel Planchard urat, akinek az a tiszte, hogy az ülés zavartalanságáról gondoskodjék: — Történt-e valami rend­kívüli esemény? — Ö, semmi — mondta szabadkozva —, ha csak az nem, hogy alig kezdték meg a tárgyalást, hirtelen szüne­tet rendeltek el. Majd ismét visszamentek, s azóta ki se mozdultak ... — Vagyis történt... Ér­demes várakozni. Hogy a várakozás unalmát agyoncsapjuk, beszélgettünk. Planchard úr egy régi fény­képet mutat az 1925. évi lo- carnói egyezmény aláírásá­ról. Az apja ott volt, ő hoz­ta a dedikált fényképet. Beszélgetésünk kétszer szakadt meg. Egyszer a sváj­ci kultuszminiszter jött oda néhány szóra, a másodszor a tekintélyes svájci lap, a Neue Züricher Zeitung munkatár­sa. A véletlenek találkozása nem volt véletlen: a terem­ben ezalatt új svájci javas­latot tárgyaltak az albizott- sági tagok. Ezért volt a meg­hosszabbított »játékidő«... Bertalan Lajos (Következik': Az út Helsinkibe vezet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom