Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-10 / 263. szám

Kaposváron a Zalka Máté utcát 670 méter hosszúságban méterre szélesítik ki, s így az út kétszer két sávos lesz. 1973. XI. 10. Mesterségünk művészei Mitől divatos egy szakma? Autószerelő, elektroműsze­rész, rádió- és tv-szerelő. Há­rom a divatos szakmák közül. Jövőjük van a még kínálkozó új lehetőségek és a társadalmi igények következtében. Bognár, kádár, patkolóko­vács. A változó és növekvő igények, az ipar rohamos fej­lődése kihalásra Ítélte eze­ket a mesterségeket. A kosár­fonó szakmát is ide soroltam volna, amíg nem jártam a Kaposvári Háziipari Szövet­kezet Kecel-hfgyi kosárfo­nó műhelyében. Hat fiatalember, s körü­löttük kosarak és fonott bú­torok. — Csak az alaptípusok szá­ma is több háromszáznál — mondja Pop János kosárfonó —, az elkészíthető változatok száma pedig végtelen. — Ma is igen közkedvel­tek a fonott háziipari cikkek. A szakma jövője hosszú idő­re biztosított, a fiatalok még­sem választják szívesen ezt a mesterséget. — Alkotó képzelet, türelem, kézügyesség és szakmaszere­tet szükséges. Az első három a fiatalok többségéből nem hiányzik. A negyedik leg­többször néhány hónapon be- I lül elpárolog. Nem egy tehet­séges fiatal hagyott már itt bennünket. Az egyik fiúval a szeretett kislány nem akart szóba állni, mert csak kosár­fonó. Elment hát Pestre vil­lanyszerelőnek. Mint hal­lom, azóta megnősült, és most is Budapesten dolgozik ... ko­sárfonóként. Hosszú idő te­lik el, míg valakiből jó ko­sárfonó lesz. A tanulási idő három év, s eddig tart a szük­séges gyakorlat megszerzése is. A kitartástól függ, hogy el­jut-e valaki a szakma teljes ismeretéig. Mikor 1958-ban a szövetke­zethez kerültem, még egé­szen más volt a helyzet. Ma­gunk végeztük a fűzvágóst, a hántolást, a főzés nem éppen tiszta munkáját. Akkor öt- venen dolgoztunk itt, most ha­tan. Akik itt maradtak, ma már mesterségük valóságos mű­vészei. Bizonyítják ezt az ok­levelek, kitüntetések. — Mit készít a legszíveseb­ben? — Mózeskosarat —' mondja Pap János. — Sokan keresik, mert sokszor — például uta­zásnál — a babakocsinál is praktikusabb. Érdekes, hogy bár sokféle modern kosarat és fonott bútort készítünk, a legkedveltebbek ma is a régi formák. A külföldi országok kizárólag hagyományos fonott árut rendelnek. Ausztriában járva az egyik üzlet kirakatá­ban magam készítette »-régi­módi« kosarat láttam, csilla­gászati áron. A mi szakmánk­ban nincs gépesítés. Ez min­dig kézi munka marad. Tu­lajdonképpen ez a modern nagyüzemi termeléstől ide­gen »kézműves jelleg« adja a szakmánk legfőbb szépsé­gét. Bíró Ferenc Híres színészek Kaposváron A nagy tragika A múlt század végének és századunk kezdetének legna­gyobb drámai színésznője Márkus Emília volt. Művé­szi munkássága 1874 őszén kezdődött, akkor iratkozott >be a Színitanodába. Három evvel később már a Nemzeti Színház tagja volt, s nyugdíj­ba vonulásáig ennél a színház­nál is maradt. Főbb alakí­tásai: Nóra, Júlia, Desdemona, Stuart Mária, Noémi. Márkus Emília neve a vidé­ki közönség körében vendég- szereplései révén vált ismert­té. Kaposváron többször is föllépett. Először a sétatéri aréna színpadán, de fölléoett az 1911 szeptemberében fel­avatott városi színházban is. Színháztörténészeink külön is fölfigyeltek az egyik kapos­vári fellépéssorozatára, ugyan­is akkor jelentette be szí­nész barátainak, hogy újból férjhez megy (Az első férje Pulszky Károly kultuszmi­niszter volt.) Az új férjje­lölttel, Párdány Oszkárral az­tán 1904-ben, néhány nappal Blaha Lujza emlékezetes ven­dégszereplése után a művész­nő Kaposvárra látogatott. E fellépésére sokáig emlékeztek a kaposváriak. Igaz ugyan, hogy nem művészi teljesít­ménye miatt, inkább »-botrá­nyai« miatt. A vidéki ember — ezt ne tagadjuk — szerette a botrányokat, különösen, ha az olyan híres személlyel tör­tént, mint Márkus Emília. A fővárosi színészek annak tudatában, hogy ők adják a vidéki színészet színvonalát, a helyi vezető színészek gá­zsijának a 10—20-szorosát kér­ték. Így volt Márkus Emília esetében is. A honorárium te­kintetében a híres művésznő kérése nem teljesült az első napokban. (Nádassy, a kapos­vári színigazgató nem fize­tett neki annyit, mégis tel­jes lelkesedéssel, »erőbedobás- sal« lépett színpadra. Aztán egyik nap az esti előadás má­sodik felvonása előtt elhagyta a színházat. Hazautazott __ A fővárosi lapok oldalakon át erről az eseményről szá­Kaposváron történt 100 ÉVE, 1873. november 4-én közölte a Somogy című hetilapban Kovács Gyula tanfelügyelő, hogy az érdeklő­dés hiányában a Somogy me­gyei Tanügyi Lapok kiadását beszüntette. »Sajnáljuk a jó irányú vállalatot, kiváltképp azért, mert a nevelésnek volt szentelve, amely téren népünk úgy is hátra áll! Sajnálatos midőn szellemet, kenyeret akarnak adni valakinek és elutasítja magától« — jegyzi meg Roboz István a lap szer­kesztője. November 7-én Zánkay Zsigmond statisztiká­ja alapján közlik, hogy a me­gyében 2378 cigány lakos él, ebből 1205 férfi és közülük zenész 333. 50 ÉVE, 1923. november 7-én a városi árvizsgáló bi­zottság ülést tartott, s a fod­rászok 25 százalékos áremelé­sét, valamint a vajgyár 1030 koronás tejárát tárgyalták meg. — Ülést tartott a So­mogy megyei Tanítók Házá­nak építési intéző bizottsága, és közölték: rövidesen felépül a fenti székház. 8-ától a szín­házban már fűtik a nézőteret, a város erre 10 millió koro­nát kapott. 10-én a kanyaró- járvány miatt bezárták az ösz- szes kaposvári iskolát. — A Korona szállóban nagy si­kert aratott Ferrari Alberti­na olasz hegedűművésznő, zongorán Kása György kísér­te. — A virilisták újabb megnyugtatására közölték, hogy a belügyminiszter sze­rint sem számít a vagyon és 1 a földadó. Ugyancsak no­vember 10-én közölték, hogy a város polgáraira kivetett vagyon és jövedelemadó az előző évihez képest négysze­res. Az ezerkétszáz milliós városi adónak ekkor még csak a 40 százalékát fizették be. A következő héten ezért megkezdik városszerte a zá­logolást. — A színház műso­rán november 4-től 10-ig a Csárdáskirálynő, a Drótostót, a Tatárjárás, a Hamburgi menyasszony (e két utóbbi bevételét az árvaház javára ajánlották fel), a Szenvedély és a Napkelet rózsája című darabok voltak. A mozi mű­során: Uránia: Elválhatatla- nok, kétfelvonásos amerikai burleszk, a Csodaszanatórium, Péntek április 13, Brownie a betörő, Fix-Fox nyaralása (az utóbbi három filmben a két csodakutyával a főszerepben). A rémület hajója és a Szere­lem kalandora; egy nőhódító tragédiáját 6 felvonásban ját­szották. moltak be, s — jól bevált szo­kásként — még ki is színez­ték. A lapok megírták töb­bek közt azt is, hogy Soyer Ilonka, a Magyar Királyi Operaház tagja a Márkus-eset miatt nem jött Kaposvárra Nádassyhoz. Bár Soyer eseté­nek semmi köze nem volt a történtekhez, a közvélemény tombolt. Az ügy tisztázását végül is Vári Dezső újságíró végezte el a Somogyi Hírlap­hoz írt levelében. »Igen tisztelt Szerkesztő Űr! Soyer Ilonka megbízásából nagyon kérem, hogy e követ­kező soroknak lapjában helyt adni szíveskedjék. Soyernek Nádassyval semminemű anyagi vagy egyéb összetűzé­se nem volt. Nádassy fizetési kötelezettségeinek mindenkor a lehető legpontosabban ele­get tett. Lemondásának a Márkus-esettel semmiféle kapcsolata nincs. Oka egy­szerűen az, hogy Krecsányi- hoz szerződés köti, és így két helyen nem léphet fel... « A közönség aránylag gyor­san elfelejtette a fölkapott Márkus-sztorit. 1912 nyarán újból nagy lelkesedéssel fo­gadták a vasútállomáson Már­kus Emíliát, s százak tapsol­tak a színpadra lépő »Nórá­nak«. N. J. A VÖRÖS HADSEREG útja 270 házból áll. Ez Kaposvár leghosszabb utcája. Derűs, napsütéses vasárnap jó kis ki­rándulás, míg az ember kiér az utca végére a szentjakabi várhoz, vagy ahogy errefelé mondják: a »török hagyás«- hoz. A dombtetőről — a ro­mok mellől — széttekintve elénk tárul a környék és vá­ros nagy része. A vasárnapi ünnepélyes mozdulatlanságot nem zavarja semmi. De üljünk csak föl egyszer hétköznap a 7-es buszra, jó korán, úgy öt óra körül! Olyankor mintha délutáni csúcsforgalomba kerültünk volna. A zsúfolásig tömött autóbuszokon mennek mun­kahelyükre a húsüzem és a cukorgyár dolgozói. S az ál­mos emberek minden dologra ingerülten reagálnak. És min­dennap hajnalban kelnek. Még nincs itt az igazi tél, de ilyen­kor már olyan hideg van, hogy a busz ablakain arabeszkjeivel ott a jégvirág. Az utca végén a fordulóban kiürül a busz, és indul vissza. Megkérdeztem Kalota József kalauzt: — Rendszeresen ezzel a busszal jár? — Minden másnap. — Mindig ilyen sok utas van? — A második indulásnál mindig. — Hány órakor kel? — Hajnalban, háromnegyed négykor. S akik ezzel a busz- szal járnak, azoknak is mind i yen korán kell kelni. Én este fél tizenegykor kerülök ágyba. — Hogyan bírják ezt? — Már megszoktuk. Nagyon meggondolandó ilyen korán felmászni a »tö­rök hagyásra«. Oda fent, még hidegebb van. S a fűszálaktól a fák hegyéig mindent lehe­let; zerűen bevon a fehér zúz­mara. Látom még a város éj­szakai fényeit, hallom az in­duló gépek robaját. Majd a szél szétcibálja a ködfoszlá­nyokat. Egy-egy éles vonat füttyre a távolból sziréna felel. Gyárkémények fekete kér­dőjeleket füstölnek az égre. Érdemes megfigyelni a há­zakat is. Rengeteg itt még a vakolatlan, új épület; közöt­tük ritkásan, elszórtan egy-egy málló, düledező régi. S a la- Kosságot kiszolgáló új létesít­mények mellett az utcában négy kocsma is van. Vasárnap délután arra jár­va meglepetéssel láttam egy molegítős-tornacipős fiatal­embert, amint az utcán futott. Gondoltam, a kocogó-mozga- lom egyik híve. Elégedetten néztem utána, de amint od ért a kocsmához, lefékezett, és betért... A cukorgyárban éjjel-nap­pal folyik a munka. Most van a kampány. Hat óra körül vége az éj­szakai műszaknak. Akkor özön­lenek ki a dolgozók a kapun. Nagyon fáradtak lehetnek. Éppen ezért csodálkozva fi­gyeltem föl egy évődő szóvál­tásra. — Régen elmúlt az az idő, hogy a nők után jártam — mondta a társának egy közép­korú férfi. Az előttük haladó menyecs­ke már perdült is hátra, és csúfolódva nevetett rájuk: — De hiszen most is én utá­nam járnak... MINDEN ELISMERÉS meg­illeti azokat a munkásokat, kik nap nap után végzik nehéz j munkájukat, ök dolgoznak, ők laknak a Vörös Hadsereg út­ján. Ez az út is fejlődő városunk része, s a változás itt is érez­hető. Sz. Sz. Hatmillióért útkorszerűsítés 2 J csőhálózatot és villanyvilágítást is építenek. Az alapozást le­hetőleg még az idén be akarják fejezni. A tehermentesítő út a jövő év első felében készül el. Legkorszerűbb a konténer 30 illegális szemétlerakóhely Kaposváron — Hasznos hulladék a szeméttelepen Kaposváron jelenleg csak­nem hatvan ember dolgozik a város tisztaságáért. A Schőn- herz utca végén levő szemét­telepre több mint kétszáz köb­méter szemetet szállítanak na­ponta a »kukás« autók és más járművek. Tavaly nyolcvan- ezer köbméter szemetet gyűj­töttek össze és szállítottak el a városból. Ez a mennyiség az idén már tízezer köbméterrel több! — Mi az oka a szemét­mennyiség állandó növekedé­sének? — Elsősorban az új ipari üzemek és lakótelepek okoz­zák a többletet. A gáz- és olaj­fűtés terjedésével a szemét összetétele is megváltozik. Ré­gebben több volt a hamu. Je­lenleg a legnagyobb mennyi­ségű szemét ott gyűlik össze, ahol nincs lehetőség az elége­tésére. Példa erre a sávház. Ott már a kukáknál korszerű o - módszerre volna szükség a szemétgyűjtéshez. Remélhető­leg megoldást jelent majd a tervezett H00 literes, kereke­ken gördülő tartályok beállí­tása. Pécsen már eredmém sen alkalmazzák ezt a mód­szert. Jelenleg a legkorszerűbb, munkánkat segítő eszköz a konténer. Higiénikus és gyors. A tartályok cserélése és üríté­se nem igényel nehéz fizikai munkát. Kaposváron 19 válla­latnál 36 konténerünkbe gyű­lik a hulladék. — Előfordul-e, hogy hasz­nos hulladék is a szemétte­lepre kerül? Az épülő Kaiméin városrész reggeli napsütésben. — Sok helyen már megta­lálták a megoldást: a KISZ- esek vagy az üzem által pat­ronált iskola úttörői a MÉH- nél értékesítik a hasznos hul­• ladékot. Sajnos azonban még sokszor érkezik a szeméttelep­re papír- vagy rongyhulladék­kal teli teherautó a VBKM- ből, a Ruhagyárból, a PIÉRT- től és még több vállalattól. — Vannak-e illegális sze­métlerakó helyek a város- ián? — Harminc ilyen »telepet« ismerünk. Az idén már 36 esetben kellett köztisztasági szabálysértésért feljelentést tennünk. Bár a gépkocsiveze­tők kötelesek a telepünkön ka­pott nyugtával igazolni, hogy ott ürítették rakományukat, nem minden szemét kerül a telepre. Sok gondot okoz, hogy né­hány üzem nem ismeri a sze­mét fogalmát. A rendelet sze­rint nem szemét például a fa­levél, a kerti hulladék, a sár és a jég. S ezeket is el kell ta­karítani. Mint ahogy a kórház­nak is gondoskodnia kellene fertőző hatású hulladékainak — A szeméttelepnek néhol már 12 méter mélységű sze­métrétege nem jelent-e kör­nyezetszennyező veszélyt városra nézve? — A telep négy kilométerre van a városközponttól. Az ide vezető utat rendszeresen fer­tőtlenítjük, hogy még az autók kerekei se terjeszthessenek esetleges fertőzést. Nyáron itt az egyébként földdel leterített szemétréteget is permetezzük, hogy megakadályozzuk a le­gyek elszaporodását. A város­ra tehát semmiféle veszélyt sem jelent a telep. Csonka Endre köztiszta ■ részlegvezető befejezésül még elmondta, hogy gondot csak a növekvő szemétmennyiség el­szállítása okozhat. A jelenle­gi telepen ugyanis — a meny- nyiségi növekedést is figye­lembe véve — még nyolc—tíz évre megoldható a szemét el­helyezése. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom