Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-30 / 280. szám
Anyai boldogság Mindenki Tündit figyeli... A bájos, szőke gyermek boldogan, felszabadultan kacag. Most egyedül csak őt ünnepük. Tizedik születésnapján összegyűlt a család. Itt van a nagymami és a nagypapi, a szülők, s itt vannak a legjobb barátok az osztálytársak közül. Tündi kacag, ugrál, élvezi, hogy ma egyedül csak vele törődnek. Leteszik az asztal közepére az ünnepség fénypontját jelentő születésnapi tortát. Tíz szál kicsiny gyertya lobog rajta. Áhítattal nézik, amint komolykodó arccal sorra elfújja a lángokat. A tizedik ellob- banása után sorra ölelik, csókolják. Anyuka is közelebb gördíti kerekes tolószékét, s magához vonja gyermekét. Meghatottan csupán egyetlen szót suttog: — Szemem fénye ... Azután a tolószék újból a szoba egyik sarkába kerül, ahol nincs útban. Anyuka onnan nézi boldog kislányát és az ünneplőket. Senki nem veszi észre, amikor sietve letörli az arcán végiggördülő könnycseppeket. Még a fejét is elfordítja, nehogy a kislány, vagy a kis barátok közül valaki észrevegye a köny- nyeket. Megkérdezzék, hogy miért éppen ezen a szép ünnepségen könnyezik, amikor kislánya tizedik születésnapját köszöntik. Akkor talán olyan dolgokról kellene beszélnie, amelyekről Tündinek nem szabad hallania. Hogy attól a perctől kezdve van tolószékhez láncolva, amióta ő a világra jött. Éppen tíz esztendeje... Anyukát már évekkel Tündi születése előtt megismertem. A kórház éjszakai munkájáról írtam, s láttam azt az eszméletlen fiatalasszonyt, akit a fehér mentőautóból egyenesen a műtőasztalra vittek. — Terhes, ám a szervezete végtelenül gyenge, nem tudja a magzatot kihordani. Kénytelenek vagyunk beavatkozni, hogy legalább az ő életét megmentsük. Kapkodva hangzott az orvos tájékoztatása, nem volt idő a hosszas beszélgetésre, hiszen minden perc számított. S ez az éjszakai találkozás, ez a tragikus anyai sors késztetett arra, hogy néhány nap múlva — amikor a sikeres műtétről értesültem — meglátogassam a kórházban. — Tudtam, hogy ez lesz a következménye. Az orvosok azt tanácsolták, ne is kísérletezzek a szüléssel. Ha any- nyira akarok gyereket, akkor inkább fogadjak egyet örökbe... De én azt szeretném, ha saját véremből születő gyermeket hozhatnék a világra. Nem mondtam le most sem, azt se bánom, ha egészségem, az életem megy rá ... Évek teltek el, s fogadalmához — amely megmásíthatatlan életcéljává vált — hű maradt. Erősítő injekciók tucatjait kapta éveken keresztül. S amikor ismét anyai örömök elé nézett, az utolsó hónapokat ágyban töltötte, hogy semmi ne veszélyeztesse a szíve alatt hordott életet. Sikerült. Épen, egészségesen jött a világra Tündiké, anyuka azonban már nem tudott többé saját erejéből lábra állni. Belerokkant abba a küzdelembe, amelyet gyermeke világra hozása érdekében éveken át — egészségével, életével sem törődve — folytatott. Mindenki Tündit figyeli... A bájos, szőke gyermek boldogan, felszabadultan kacag. Most, tizedik születésnapján egyedül csak őt ünnepük, köszöntik. S az ünneplők között a sarakban ott ül tolószékében anyuka. Nemrég meglátogattam őt. Talán az arcomról olvashatta le, hogy szeretnék valamit kérdezni, mert ezt mondta: — Tudja, sokan kérdezik, nem bántam-e meg? Látják, hogy a lakáshoz köt a betegségem, s évente alig egy-két alkalommal van csalt módom itthonról elmenni. Nekem ma már egyetlen örömöm az, hogy kislányomat várom haza az iskolából... Nem köny- nyű az életem, de ma is csak azt mondom, amit akkor a kőházban: egészségem, életem árán is gyereket akarok. Ez volt a vágyam, s hogy ez sikerült, nagyon boldog vagyok ... Szalai László Mai téveajánlatunk: Érdek és érdekeltség ébresztő és állásfoglalásra késztető műsornak szánják a sorozatot, s ezzel egyben minden néző számára segítséget is akarnak nyújtani a saját helyzetében adódó érdekellentmondások reális megítéléséhez. (Az adás 18.15 órakor kezdődik.) SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó A televízió politikai vitaestsorozata. A mostani, 18.15-kor kezdődő rész címe: Érdekkonfliktusok. Az adás vitaindító filmmel indul: a Tiszakócskére is települt Vegyépszer Vállalat dolgozói mondják el véleményüket egy, a valóságban is lezajlott eseményről. Arról volt ugyanis szó, hogy a tiszakécs- kei gyáregység nyereséges volt 1972-ben, az anyavállalat azonban nem, s ezért a gyáregység dolgozói nem kaptak nyereségrészesedést. A dolgozók nagyon határozottan szóvá tették, hogy szabály ide, szabály oda, ez igazságtalanság, hiszen ők jól dolgoztak, az eredmények ilyetén alakulása nem az ő hibájuk. IgazuK is lett. A minisztérium központilag segített a kialakult# helyzeten. \ A történtekről a kecskeméti# pártiskola hallgatói is vitat-# koznak. A műsorban ezt a vi-j Mélyeket lélegzett és hosz- .... - . , . , , . »szán, lassan fújta ki a levetat is figyelemmel kiserhet-j göt> hogy a vérkeringése föl_ ük. Persze az érdekeltérések-f frissüljön, s a dúsabb oxi- '.ek és az ebből eredő kon- # géntartalmú vér egy kissé átiktusoknak nem ez az egyet-J m®le§ítse- Kaba ^jjlest ér- . .. 0 „í zett, úgy, hogy abbahagyta en formája. Szó esik a mu-f amikor már talán valóban si- orban arról is, hogy több,» került volna valamit elérnie, idékre telepített üzemben, i Melle elkínzottan zihált. , , .. . , , , \ Apró köhintések gyötörték, zonos munkakörben es kep-#Mikor egy kissé m%,nyug0_ ottséggel dolgozo munkások# dott, újból kezdte. Üjra és újkevesebb fizetést kapnak,? ra, szinte eszelősen újra, míg tnint fővárosi társaik. Már azi íe;?;'ese.T} kimerült. Hányinger . ... . ,, , , \ környékezte es vacogott. Egy fcdcigi adásokból is kitűnt,f marék havat tömött cserepes hogy a szerkesztők gondolat- ajkai közé. A hó érintésére A népfront /egyen a gazdája Á múlt segítse megérteni a jelent A HONISMERETI munkaügy tűnik — egy kissé kampányjellegű. Egy-egy jó kezdeményezés, vagy egy-egy évforduló alkalmából felbuzdulás tapasztalható, sokan sokat akarnak kenni, azután valahogy lelohad a lelkesedés. A Hazafias Népfront öt évvel ezelőtt hívta életre a megyében a honismereti bizottságot, amely — bár tagjai ez idő alatt szinte kicserélődtek — sok jó kezdeményezést mondhat magáénak. Felhívásokat adott ki falu- és üzem- krónika írására, iskolatörténeti összeállításra, személynév gyűjtésére* A szakszervezettel együtt támogatta a krónika- írókat. A honismereti szakkörök vezetői részére nyári továbbképzést indítottak a művelődési központtal és a továbbképzési kabinettel. A fel- szabadulás 25. évfordulójára pályázatot írtak ki. Más szervekkel együttműködve a jó szervezés hatására elevenedtek föl a megye különböző részein a hagyományok: elég csak a zselici rendezvényekre, a csurgói napokra vagy a marcali múzeumépítésre gondolni. És úgy látszik, mindez kevés. A régmúlt tárgyi és történeti emlékei úgy tűnnek el, hogy szinte nyom. sem marad utánuk. Akár a használati tárgyak, munkaeszközök, akár a nyelvi történeti emlékek, a dalok, mondókák, amelyeket már csak kevesen ismernek. És eltűnnek azok az emberek, akiket még meg lehetne kérdezni. Furcsa az a helyzet is, hogy alig van emlék, följegyzés az utóbbi harminc év történetéről. Faluk, városok arculata változik meg, de nem marad róla dokumentum. Az ötvenes években a pedagógusok nagyon sok községben írtak falukrónikát. Az utóbbi időben aüg foglalkozik ezzel valaki. Pedig nagy változás ment végbe. A falu iparosodott, az emberek egész élete, gondolkodásmódja, szokásai átformálódtak. De ki írjon falukrónikát? A Hazafias Népfront elnöksége tegnapi ülésének több részvevője is megállapítja, hogy a pedagógusok mellett jó lenne fölkeltem az ilyenfajta igényt a fiatal mezőgazdászokban és a többi, falura kerülő értelmiségiben is. A felszabadulás 30. évfordulójára érdemes lenne föllendíteni a honismeretti munkát, és összegyűjteni az emlékeket. Ezért határozta el a népfront megyei elnöksége, hogy részletes tervet készít, s mindenkit, a községi tanácsokat, az iskolákat, az üzemeket bevonva mozgalmat indít. A munka összefogója a népfront lesz. Az eddigi hibákból tanulva azonban nem egy- vagy kétéves tervet készítenek, hanem hosszú távút, amelynek célja az lesz, hogy megmentsenek minden somogyi emléket a pusztulástól'. A GYŰJTÉSBEN nagyon sokat segíthetnek az iskolák, a nyári táborok — ahol föl lehet a diákokat készíteni a munkára —, a pedagógusok, az üzemi kultúrosok. Érdemes. Minden, ami a múltból való, a jövőnek szól. Ahogy Kocsis László megyei népfrontelnök fogalmazott: a múlt segíti megérteni a jelent. S. M. Szakmunkásképzés a Fóti Gyermekvárosban A Fóti Gyermekvárosban a szakmunkástanulók oktatását házon belül oldották meg. Jól fölszerelt tanműhelyekben, jól képzet oktatók segítik a fiatalokat. Képünkön: Az autószerelők gyakorlati oktatása. Tv-jegyzet Ágyak a horizonton Vészi Endre napjaink konfliktusaihoz a legsűrűbb atmoszférát teremtő novellistáink egyike. (Írhattam volna lelki válság nélkül azt is: a legjobb közülük.) Valósággyökerű írások az övéi. Egy-egy témát körüljár, mintegy csigalépcsőn halad lefelé, egyre mélyebbre. Rendszerint nem egy, hanem több novellát ír — ez a módszere — a megragadott, »•tetten ért« társadalmi ellentmondásból. Napjainkban publikált írásainak témája a »lentről« érkező vezető konfliktusa egykori társaival. Az Ágyak a horizonton című novellája még egy valamivel régebbi »sorozat« tagja. Ez a téma akkor fogant meg Vésziben, amikor néhány évvel ezelőtt — a Ruggyanta gyári nagy tűzvészkor —megvizsgálta az ott dolgozók egy részének életkörülményeit- Az akkor írt, később meg is fil- mesített művet követte a Hosszú előszoba című regény, s az Ágyak a horizonton, melynek televíziós változatát szerdán este láthattuk az 1. csatorna műsorán. Dramaturgként Szántó Erika bábáskodott a mű átdolgozásánál. Az ágyrajárók, a saját otthonnal nem rendelkezők szürke mindennapjaiból emel ki egy epizódot Vészi Endre. A drámai töltésű novella szinte kínálta magát a feldolgozásra. Három szereplős kamaradráma lett belőle. (A Medgyesi Mária játszotta fiatalasszony meglehetősen szürke figura ahhoz, hogy a tévéadaptációban tényezővé váljék.) Albérlők és főbérlők; lehet-e csak így felosztani a világot? A játékbeli fiatalember (Vallai Péter játszotta) ezekben a terminusokban gondolkodik. Elültet a lassú gondolkodású szobatársban valamit: a kételkedést. önmagában, környezete iránt. Végső soron azonban Lajosban, a szobatársban nem lel otthonra a bűn. Nem lesz »cinkos néma«. Hogy a novellánál mennyivel szegényebb az adaptáció, akkor jön rá a művet mindkét műfajából ismerő, amikor a képernyőn élő képletet kezd látni. Azt a képletet, melyet a magyar irodalomban először Madách vezetett le Az ember tragédiájában- Lucifer és Ádám fekszi, vitatkozza végig az esteket. A bukásba rántani akarón azonban diadalmaskodik a felülkerekedő józanság. A Mihályfi Imre rendezte játék legnagyobb erénye az életszerűség. Dicsérendő itt Duba László díszlettervezői munkája is. A feldolgozás gyengéje: nem érezzük kellőképpen megfogottnak, kifogástalanul felépítettnek Lajos »életmentő« visszarohanását Violához, a főbérlőnőhöz. Szép színészi pillanatokat egyébként ők ketten: Horváth Sándor és Patkós Irma szereztek. L. L. Pedagógusok tanácskozása az ifjúság világnézetéről A középiskolás korú ifjúság világnézetéről, politikai-eszmei neveléséről tanácskoztak a »világnézetünk alapjai« tantárgyat tanító tanárok és oktatási szakemberek csütörtökön a pedagógusok Fáklya klubjában. A diákok politikai-eszmei nevelésére fokozott gondot kell fordítani — hangsúlyozták a konferencián. A tanulók egy része nehezen igazo113. olyan hidegrázás lepte el a testét, hogy sírva jajgatott. Fogai oly hevesen verődtek össze, hogy úgy érezte: az agyveleje is belerázkódik. Szánalmas, nyüszítő hangok préselődtek ki gyulladt torkán. Akaratának és szégyenérzetének utolsó szikrájával egy darabig tartotta még magát, aztán féktelen erővel kitört belőle a zokogás. És pillanatokon belül Komora Miklós 24 éves főhadnagy számára többé nem létezett haza, honvédelem, egyenruha, front, feljebbvalók, beosztottak, szolgálati szabályzat, öntudat, önfegyelem. Csak kín, szenvedés és gyerekes félelem. Az éveken és a fronthónapokon keresztül másokkal a szadizmusig menő keménysége most eltűnt, pedig önönmagával szemben kellett volna a legkönyörtelenebbnek lenni. A hosszú »tartás« megbosszulta magát. Félt. Mindenkitől félt. A hótól, az éjszakától, a tétova, bizonytalan tájékozódástól, a vad széltől, a fokozódó hidegtől, és legjobban önmagától. Félt, hogy elhagyja az akarata, az ereje. Ahogy mindent és mindenkit elvesztett. Félelme nem azé az emberé volt, aki váratlan, ismeretlen körülmények között veszélybe került. S nem áll melléje senki. Ez gyávaság volt. Elvesztette az alapot, amelyet eddig az biztosított számára, hogy uralkodhatott az embereken, és ezt fentről jó szemmel, biztató tekintettel nézték. Most fentről csak cinikus hidegsé- gű csillagok pislogtak rá, és még önmagán sem tudott uralkodni. Míg világos volt és embereket látott — élőt és holtat —, volt mire támaszkodnia. A \nn»v zűrzavarban — bár nem hallgatott rá senki, lévén az életösztön a legnagyobb parancsnok — még kiáltott, vezényelt. Mint szalmaszálba kapaszkodott a parancsnokiás lehetőségébe. Másokkal nem tudta, de önmagával igyekezett elhitetni, hogy irányít, embereket mozgat. De most, hogy a szürke ködbe bámult, amely mögött karnyújtásnyira i már koromsötét volt minden és lába alatt néhány négyzet- méteres körben, lassan elmosódó havas foltot látott, úgy érezte magát, mint aki hirtelen a világűrbe jutott. A köd egyre sűrűbb lett. A távoli torkolattüzek is eltűntek, és mintha a dörrenések is tompábban hallatszottak volna. A főhadnagy visszafojtott lélekzettel fülelt. Fogai csattogó vacogásán keresztül — amely tompán, öblösen rezo- nált koponyájában — emberi hangokat keresett. Tétova lépésekkel botorkált, meg-meg- óllva. Végül lassan leküzdötte múló gyengeségét. Megpróbált . gondolkodni, de a hideg, a» szomjúság és éhség nem en-# gedték. dik el a társadalmi kérdésekben, mert nem érti a társadalmi-gazdasági törvények tendenciajellegét. Ennek legfőbb oka, hogy a közgazdaságtanról, a politikai gazdaságtanról kevés előadás hangzik el. Éppen ezért javasolták: elsősorban a gimnáziumokban fordítsanak több időt a közgazdasági tudnivalók tanítására. Hasonló volt a helyzet a társadalmi kérdések tanításánál is. A múlt esztendőtől ezért adtak ki új tankönyvet és tantervet, mely az előzőnél társadalom-, illetve politikai centrikusabb. Az új tankönyv a régebbivel szemben rendszerezettebben foglalja magában a társadalom- és természettudományi ismereteket, a politikai gazdaság- tani, a szociológiai és a jogi fogalmakat. A »világnézetünk alapjai« tantárgy óráin a legszembetűnőbb pozitív jelenség a tanár és a diák kapcsolata, az, hogy a tanítás, a 'tanulás fel- szabadultabb légkörben folyik. A tanulók ezeken az órákon érzik leginkább, hogy felnőttnek tekintik őket, hogy az iskola nem csupán a tudásra, hanem a kérdésekre, a véleményekre is kíváncsi. A tanácskozáson végül hangsúlyozták: egy olyan célrendszer kidolgozása szükséges, amely egységesítené a módszertani eljárásokat, hogy még jobb eredményeket érhessenek el a pedagógusok a diákok eszmei-politikai nevelésében. (Folytatjuk.) Somogyi Néplapf 5
