Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-29 / 279. szám
A PáRTMUNKÚJUK: MUNKASÖRÖK A felelősségteljes politikai és társadalmi aktivitás széles skáláján fontos helyet foglal el a munkásőri megbízatás. A pártmegbízatásokat értékelő taggyűléseken és a munkásőregységek évzáróin egyaránt a tisztelet és az elismerés hangján szólnak azokról, akik e megbízatást a haza és a nép szolgálatában fáradhatatlanul teljesítik. Az ónként vállalt szolgálatáén, erőt, fegyelmet kívánó helytállásáért a munkásőr nem vár kiváltságot, jutalmat, kedvezményt. Teszi ezt mint az ország gazdája, aki gyarapítja és egyben védi is, amit mindany- nyiunk munkája hozott létre: népünk vívmányait, országunk belső rendjét és nyugalmát. A munkásőr, legyen párttag vagy párton kívüli, a pártalap- szervezet küldötte. A pártszervezetek tisztában vannak azzal, hogy az egységek erkölcsi, politikai összeforrottságához, helytállásához az alapot a »unkásőrjelöltek gondos, körültekintő kiválasztásával teremtik meg. Abból kiindulva, hogy munkásőrnek lenni politikai értelemben nem több, de nem is kevesebb a közéleti cselekvés száz meg száz egyéb formájánál. Politikai rangja e megbízatásnak azonos, de különbség mégis van, s ez a munka tartalmában, formáiban, módszereiben, a nagyobb igénybevételben jelentkezik. A pártszervezetek ezekkel a különbségekkel számolnak, amikor a jelöltek kiválasztásánál figyelembe veszik a munka, a kiképzés, a szolgálat, a család együttes követelményeit. Mindezekre tekintettel a politikai megbízhatóság mellett olyan kérdésekre is megkülönböztetett gondot fordítanak, mint a rátermettség, a jelöltek személyi tulajdonságai, egészségi állapotuk, otthoni és más irányú társadalmi elfoglaltságuk. Mivel nem egy rövid átmeneti időszakra jött létre a munkásőrség, évente új, friss érőkkel egészíti ki sorait. Az irányító pártszervek évről évre elemzik az egységek belső összetételét, és meg-1 határozzák, hogy a fejlesztés érdekében az alapszervezeteknek milyen tennivalóik vannak. A leszerelők és a tartalékba menők helyére a meghatározott létszámon belül olyan utánpótlást biztosítsanak, amelyben megfelelő arányban vannak párttagok és párton kívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek, nők és fiatalok. A folyamatos, tervszerű állományszervezéssel pártszervezeteink cselekvő részeseivé váltak a testület politikai, szervezeti erősítésének, harckészültsége növelésének. A pártszervezetek a mun- kásőrállomány utánpótlásának biztosításával egy időben saját soraikat is erősítik. Az alapítók, egytől-egyik pártunk tagjai. Ez természetes, hiszen nagy részük a fegyveres szolgálatot kommunistaként kezdte, vagy éppen e pártmegbízatás alapján vált azzá. A régiek mögé újonnan felsorakoztatottaknak mintegy fele párton kívüli. A pártszervezetek többsége számol azzal, hogy az általuk javasolt új munkásőrök az egységekben folyó nevelő munka hatására néhány év után pártunk tagjai sorába kerülnek. M em véletlen elhatározás alapján lesz valakiből munkásőr, hanem ezt megelőzi a több hónapos felkészítés, nevelés, ismerkedés. A pártszervezetek, a kommunista munkásőrök munkaterületükön figyelemmel kísérik, hogy az ott dolgozó párttagok és párton kívüliek közül kik felelnének meg munkásőrnek, s úgy foglalkoznak velük, hogy önként, szívesen vállalják e megtisztelő pártmegbízatást. Az önkéntesség tehát itt is párosul a tervszerűséggel — a pártszervezetek azokat küldik a munkásőrségbe, akikre nemcsak a békés felkészülés időszakában, hanem nehéz helyzetben is számítani lehet. Diósgyőrben és másutt a szocialista brigádok naplójában gyakran találkozunk azzal a bejegyzéssel, hogy »társadalmi munkája munkásőr-«. A hatalom védelmére felsorakozottak között, a munkásokkal együtt, egy tömbben ott állnak az értelmiségiek, a politikai, a gazdasági élet különböző területeinek vezetői. Ezt a közösséget — a deres hajúaktól a leg- ifjabbakig, a vezetőktől a beosztottakig, a párttagoktól a párton kívüliekig — egyetlen közös cél kapcsolja egyoe: a haza, az eszme, a szocializmus ügyének védelme. ÉPP ebből következik, hogy a munkásőri megbízatás a kommunista öntudat kifejlesztésének egyik jelentős forrásává vált. A kiképzés, a szolgálat lényeges elemei a munkásőr életének, a legnagyobb érték, amely e munka során létrejön, a politikai tisztánlátás, a fegyelmezett cselekvés készsége. A munkásőri közösségek a párt- szervezetek segítségével kikovácsolják a pártszerű, elvtársi, baráti légkört. A pártszervezetek a testületbe küldöttek munkáját figyelemmel kísérik, beszámoltatják őket megbízatásuk teljesítéséről, taggyűléseken értékelik munkájukat. A munkásőri megbízatás politikai és erkölcsi elismerésének széles változatait alkalmazzák egységeink, pártszervezeteink. A megbízást adó kommunista közösség előtt történő értékelés mellett nagy figyelmet fordítanak a munkásőrök személyes és családi gondjaira, a bölcsődei elhelyezéstől a lakásproblémák megoldásáig. A munkásör munkahelyétől távol végzi társadalmi munkáját, s a szolgálat esetenként a munkaidőbe is belenyúlik. A pártalapszerveze- tek a gazdasági vezetőkkel együtt — sokszor bizonyos belső átcsoportosítások árán — teremtik meg a feltételét, hogy a munkásőr ilyenkor is eleget tudjon tenni megbízatásának. A munkásőrség nemcsak elnevezésében, hanem a szó igazi értelmében a munkások őrsége. Nem szójáték ez, mert a termelésben közvetlenül részt vevők alkotják az állomány több mint 75 százalékát. A termelés élenjárói, a szocialista brigádok tagjai nagy számban vannak a testületben. Ózdon, I gaz, a munkásőrök nem várnak munkájukért anyagi ellenszolgáltatást, de őket is jólesően érinti, ha az erkölcsi és az anyagi elismerés párosul. A vállalati kollektív szerződésekben a munkahely, a közösség ismeri el a fegyveres szolgálatot, s ad a kitüntetésekhez jutalmat, Somogyi szakemberek Mosonmagyaróváron szabadságot. Az egyes munkásőrök számára mégis az a legnagyobb elismerés, hogy a testület pártunk, népünk bizalmát, szeretetét, megbecsülését élvezi. Gyártók és felhasználók tapasztalatcseréje Viszló Imre, az MSZMP KB munkatársa Szocialista brigádvezetők tanácskoztak Az üzem- és munkaszervezésről Szocialista brigádvezetők mondták el véleményüket, javaslataikat azon a tanácskozáson, melyet a KPM Kaposvári Közúti Építő Vállalat rendezett a múlt hét végén a császárréti telepen. Szikszai László igazgató számolt be a szocialista brigádversenyről, az üzem- és munkaszervezési feladatokról. Elmondta, hogy a közúti forgalom rohamos fejlődése megköveteli az utak korszerűsítését, és az építtetők igényeit figyelembe véve tért át a vállalat vezetősége a sokkal drágább, de tartósabb aszfaltbeton gyártására. A munkások két műszakban dolgoznak az aszfaltkeverő telepen, így a tervezett 130 ezer tonna helyett idáig 164 ezer tonnát gyártottak. (Ebből a mennyiségből 160 km hosszú, 5 km széles utat lehetett megépíteni.) A vállalat az idén először mondhat magáénak 200 millió forint termelési értéket. Az eredmények mellett azonban jócskán találhatók hiányosságok is. Állandó gondot okozott a határidők tartása, erről beszélt hozzászólásában Patay György, a siófoki telep vezetője is. Javasolta, hogy az előrelátóbb üzem- szervezéssel javítani lehetne a helyzeten. Vaszary Imre tamási építésvezető elmondta, hogy a határidők pontos betartása a vállalat és az építtetők közötti kapcsolat javulását is jelenti. A termelés fokozatos növekedése megköveteli a gépek jobb kihasználását. Tavaly január és szeptember között az ezer forint állóeszközre jutó termelési érték megköGép mossa a vonatot Üjítási napokat rendeztek a MÁV pécsi igazgatóságán. A harmadik negyedévben benyújtott újítások közül százharmincegyet fogadtak el. Jó újítás a vasúti kocsimosó. A berendezés próbája megkezdődött: ezzel tisztítják a pécsi állomásra érkező szerelvényeket. Kézi eszközökkel négy óra alatt tisztított meg négy ember egy hat kocsiból álló vasúti szerelvényt. Az új berendezés ezt a munkát tíztizenöt perc alatt elvégzi. zelítette a háromezer forin-1 tot, ez év hasonló időszakában ez az összeg már csaknem három és fél ezer forint volt. A munkaidő jobb ki- J használása végett javult a karbantartó- és szervizszolgálat. Nőtt az egy munkásra jutó termelési érték, 1970 és 1973 között mintegy harminc százalékkal. A vállalati bér- fejlesztés a segédmunkások átlagjövedelmét 7,2 százalékkal, a betanított munkásokét 8,8, a szakmunkásokét 15,6 százalékkal növelte. A kormányhatározat alapján a bérfejlesztésben nem részesült dolgozók átlagjövedelmét 3,8 százalékkal növelték. Szintén üzemszervezési hiányosságra mutatott rá felszólalásában Jánosi József tamási brigádvezető, amikor elmondta, hogy a művezetők sokszor maguk sem tudják, mi a feladatuk. Előfordult, hogy egymásnak mondtak ellent. Ehhez kapcsolódott Kocsis Jánosnak, a nagyatádi telep brigád vezetőjének javaslata is, miszerint a gazdaságos kivitelezés egyik legfontosabb feltétele, hogy a tervek időben érkezzenek meg az épít- tetőktől, és ne legyenek terv- módosítások. Pintér István, a vállalat műszaki osztályvezetője, a munkák minőségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy nem elég kizárólag a meny- j nyiségre törekedni; a vállalat érdeke is, hogy hibátlan, jó minőségű munkát végezzenek a dolgozók. Természetesen ez fejlettebb technológia alkalmazását is igényli, azonkívül a műszaki állományban dolgozók szakmai továbbképzését. Pusztai Jánosné üzemgazdasági osztályvezető elmondta, hogy az idén több ráfizetéses munkát végzett a vállalat. Az eltelt háromnegyed év alatt 175 millió forint értékben hatvanhét létesítményt adtak át, tizedrészük volt veszteséges. A tanácskozáson szó esett a jövő évi feladatokról is. Szikszai László igazgató számolt be arról, hogy 1974- ben a vállalat vezetősége 210 millió forintos termelési értéket határozott meg. Jövőre több kaposvári utcát korszerűsítenek, folytatódik a 68-as út építése. Korszerűsítik a 65-ös út siófoki szakaszát is, hogy csak a legfontosabbakat említsük. S nem utolsósorban: lehetőség nyílik a fizikai dolgozók szakmai továbbképzésére. R. G. Vasúti személykocsik Dunakesziről A MÄV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalata az idén 50 új vasúti személykocsit épít. ezenkívül 80 régi szerelvényt felújít. Képünkön: Átadás előtt a felújított Aa-típusú vasúti személykocsi. A gyártók és a felhasználók találkoztak kedden délelőtt Mosonmagyaróváron. A Termelőszövetkezetek Közép-somogyi Területi Szövetségének szervezésében 40 termelőszövetkezeti műszaki vezető, tsz- elnök, agrárszakember utazott el, hogy megnézze a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárat, azt az üzemet, ahol az általuk használt gépek készülnek, elmondja a gépekkel kapcsolatos tapasztalatait, tanácsokat kérjen néhány eszköz üzemeltetéséhez. Erről az útról beszélgettünk Müller Jánossal, a tsz-szövet- ség munkatársával. , — A részvevők elsősorban a talajművelő eszközökről, különösen az ekékről, valamint a vetőgépekről, a lucernaliszt- készítő berendezésekről kérdezősködtek, mondták el tapasztalataikat. Újdonságokról érdeklődtek, melyek esetleg hamarosan megjelennek majd a géppiacon. Az ekékkel különösen sok a probléma. A kormánylemezek és az ekevasak gyenge minőségű anyagból készülnek, nagyon hamar elhasználódnak, és bizony gyakran előfordul, hogy a gazdaságok nem tudják pótolni őket. A jelenlevő szakemberek megnyugtató választ kaptak a gyár műszaki osztályvezetőjétől. Megtudták, hogy egy éven belül megérmelyek minősége minden bizonnyal kielégítő lesz. Az érdeklődők már most is beszerezhetnek a gyártól ilyen eszJ közöket, melyeknek az élét Mosonmagyaróváron kézi megmunkálással tartósítják. A gyár műszaki osztályvezetőjének a gyár munkájáról tartott ismeretterjesztő előadásán kívül két kisfilmet is láthattak a somogyi szakemberek a gyárról, az ott folyó munkákról. A kötetlen beszélgetés után, amelyen számos üzemi probléma vetődött fel, a somogyiak gyárlátogatásra indultak. A gyárban, melyet 1856-ban alapítottak, ma is együtt él a múlt és a jelen. A forgácsolóműhely födémszerkezetét fagerendák tartják, zsúfolt, korszerűtlen műhely benyomását kelti. Mellette viszont az új horganyzó — melyet nyugat-európai cégek tervezteti és készítettek — a legmesszebbmenőkig megfelel a mai kor követelményeinek. A részvevők részletesen megismerték az egyes munkafolyamatokat, látták, honnan indulnak el a gépek, melyeket üzemeikben használnak. A tsz-szövetség szervezésében nem ez volt az első ilyen jellegű út. Korábban a makói gépgyárat nézték meg a somogyi szakemberek, és a többi hasonló üzembe is elmennek majd. Ezek a tapasztalat- cserék nemcsak a gazdasági, műszaki vezetők, hanem a gyártó cégek számára is haszjrr!*«Sjner. ő: -k igényeit, azt, hogy az egyes gépek miként váltak be a termelésben. D. T. Bulgária Mezőgazdasága A »RÖZSAOLAJ ORSZÁ- GA«-KÉNT, egykor még csak a dohányáról és a zöldségkertészetéről ismert Bulgária ma már olyan mezőgazdaságot mondhat magáénak, mely jelenlegi helyzetét és gyors fejlődését tekintve szinte páratlan a világon. A gyors fejlődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy néhány évtizede Bulgáriát — jóllehet, az ország gazdasági életében a mezőgazdaság játszotta mindig is a főszerepet — a legelmaradottabb mezőgazdasággal rendelkező európai országok egyikeként tartották nyilván. A mintegy 1,1 millió paraszt földtulajdona 12 millió parcellában volt szétszórva, ez egyben azt is jelentette, hogy ha európai viszonylatban kisparaszti, még inkább törpegazdaságokról volt szó, megint csak Bulgáriát említették az első helyen. Ilyen körülmények mellett korszerű agrotechnikáról, okszerű gazdálkodásról még csak beszélni sem lehet. A legfontosabb földművelő eszköz a faekc volt, a pi. -tgazderágok nagy része még igaerővel sem rendelkezett. Az állattenyésztés még a növénytermesztésnél is i -eknaradottabb volt. Három évtized Gyökeres változás akkor kezdődött, mikor a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Georgi Dimitrov vezetésével a népgazdaság egyik legbonyolultabb problémájának, az agrárkérdésnek a megoldását tűzte ki célul. A feladat sikeres végrehajtását bizonyítja, hogy a mező- gazdaság nagyüzemi átszervezését a népi demokratikus országok közül Bulgária fejezte be elsőként. Az egykori kis- és törpebirtokos parasztok országából alig három évtized alatt fejlett nagyüzemi mező- gazdasággal és iparral rendelkező ipari—agrárország lett. A bolgár szocialista mező- gazdaság sajátos fejlődése során a koncentráció két fokozaton ment át, és jelenleg egy harmadik, felsőbb szakasz végleges formájának kialakításán dolgoznak. Az első koncentrációra közvetlenül a szocialista forradalom győzelme után került sor, mikor a magántulajdonban levő törpegazdaságokból 2500 termelőszövetkezet . alakult, izekkel egy időben jöttek létre az állami gazdaságok is. Később, mikor a közös gazdaságok megerősödtek, és kifejlesztették anyagi-műszaki bázisukat, létrejöttek a feltételek a koncentráció második sza kaszának megvalósítására, a termelőszöve zetek, állami gazdaságok egyesítésével történő növelésére, erősítésére. Ennek méreteire jellemző, hogy az ötvenes évek végére már csak 800 termelőszövetkezet gazdálkodott a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeken. Az ezt követő gazdasági célkitűzés az ipari termelési technológia és az ennek megfelelő vezetési módszerek — alkalmazása volt a mezőgazdaságban. A vezetők az ehhez szükséges gazdálkodási formát az úgynevezett agráripari komplexumban látták, és a Bolgár Kommunista Párt 1970. áprilisi plénuma határozatot fogadott el a komplexumok kiépítéséről. Agrár—ipari komplexum. Hogy a fogalom mit is jelent, arra a Sztojan Nikolovval, az agrár—ipari komplexumok főigazgatójával folytatott beszélgetés adott határozott választ. — Az agrár—ipari komple- umok kialakítása a népgazdaság zökkenőmentes áttérését kívánta biztosítani az intenzív fejlődési szakaszba. Ez a nagyüzemi forma nagyfokú termelési koncentrációvá es elmélyített ágazati specializá- cióval rendelkező, gazdaságilag erős mezőgazdasági vállalkozás. Több gazdaságot egyesít magában, függetlenül azok tulajdonjogi hovatartozásától. A komplexumba hasonló termelési és speciális feltételekkel rendelkező gazdaságok kerülhettek. A tervek szerint az agrár—ipari komplexum állandóan fejlődni és tökéletesedni fog, bővülnek majd a gazdasági és termelési kapcsolatok az egyes gazdaságok között. Ez a jövőben teljes összeforrásukhoz vezet, és a komplexumot olyan gazdasági egységgé változtatja, melynek belső, önelszámolási alapon működő alegységei [esznek. AZ AGRAR—IPARI komplexumok egészen fiatal, mindössze hároméves múltra visz- szatekintő új intézmények. A mezőgazdasági termelés alakulását azonban ma már ezek határozzák meg. Bulgáriában jelenleg 172 agrár—ipari komplexum van, ezek a megművelt szántóföld 92,5 százalékával rendelkeznek, és a háztáji termelést is figyelembe véve a mezőgazdasági termékeknek 95,2 százalékát állítják elő. U. P. Következik: Kombájn mellett számítógép. Somogyi Néplap| 3
