Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

Ajtó helyett — harmonika ajtó wm A hazánkba látogató külföldiek elismeréssel nyilat­koznak falvaink, községeink, városaink fejlődéséről, de minden esetben felemlítik egy nagy hibánkat: túl sablono­sán, egyhangúan építkezünk. Ez a megállapítás a vidék családi házaira épp úgy ér­vényes, mint a lakótelepi nagy épülettömbökre. Eddig csupán az épületek külsejéről szóltunk, de nem jobb a helyzet a falakon belül sem. Rosszul méretezett szo­bákkal, a gyakorlati követel­ményeknek nem megfelelő la­kásbeosztással, nem átgondol­tan elhelyezett nyílászáró szerkezetekkel lépten-nyo- mon találkozunk. Pedig az építőanyag-kerskedelemben itt-ott már felfedezhető né­hány praktikus újdonság, ami­ről talán sokan nem is tudják, hogy mire való. Ezek közé tar­tozik az ún. harmonika-ajtó, amelyről most szólni kívá­nunk. Valamennyien tudjuk, hogy a lakás berendezésekor meny­nyi gondot okoznak az otrom­ba ajtószárnyak, amelyek le­szűkítik az amúgy is kis laká­sok hasznos területét és for­galmi akadályokat képeznek a lakáson belül. A harmonika-ajtónak nin­csenek »szárnyai-«, mégis el­látja a térelválasztás felada­tát, ugyanakkor a szabad köz­lekedést sem akadályozza. Lé­tesítésekor az ajtókeretet ugyanúgy be kell építeni a falba, mint a hagyományos ajtóknál. Az ajtókeret felső, belső lapjára egy alumínium­ból való sínt csavaroznak fel, azon futnak a jobb és bal ol­dali »harmonikákat« tartó görgők (lásd a képet). A har­monikák erős műbőrből Ké­szülnek és belül vékony drót­Virág a lakásban A szobában, mellékhelyiség­ben úgy helyezzük el dísznö­vényeinket, hogy télen szellőz­tetéskor ne érje őket közvet­lenül a beáramló hideg leve­gő. Igen érzékeny például a szobafenyő (Araucaria), a fi- ku-sz, a fokföldi ibolya stb. Ha meghűlnek, a levelek egész sorát hullatják el és felkopa­szodnak. Táv- vagy központi fűtéses lakásban feltétlen gondoskod­junk párologtató edényekről. Még fa, szén, olaj fűtéses la­kásban is helyezzünk el egy­két vízzel teli díszedényt, amiben rendszeresen pótoljuk majd a vizet. Ha ezt elmu­lasztjuk, azzal kell számol­nunk, hogy a túl száraz leve­gő miatt a növények jelentős része elhullatja leveleit és csúnyán felkopaszodnak, el­vesztik díszítő értéküket. Az erősen vízigényes növé­nyek cserepe alá — ilyen pél­dául a vízipálma, a fokföldi ibolya stb. — helyezzünk víz­zel telt tálkát Télire lehetőleg a délkeleti, keleti fekvésű szobába tegyük növényeinket. A fényt kedve­lőket az ablak közelébe he­helyezzük el, az árnyéktűrőket távolabb is tehetjük. Igényeiket figyelembe véve mégis hogyan, hová helyezzük el szobanövényeinket úgy, hogy szép, díszítő hatásuk is érvé­nyesüljön a lakásban? Az Asparagus sprengeri hű­vös — 10—14 C fokos — vi­lágos helyen, például előszo­bában, zárt verarídán telel át a legjobban. Melegben lehul­latja leveleit és csúnya, hosz- szú, levél nélküli hajtásokat fejleszt. Az Asparagus plunvosus (fá­tyolaszparágusz) már igénye­sebb, mert 14—16 C fokot és több vizet kíván. I A begóniák 16—18 fokos meleget és a fényt kedvelik, a broméliák is itt fejlődnek a legjobban, de mivel nem ké­nyesek, elhelyezhetjük őket a szoba félárnyékosi sőt még árnyékos részén is. A klorofitumok is szeretik a világos és meleg környezetet, de íélárnyékos^ hűvös szobák­ban is tarthatók. Viszont, ha táv- és központi fűtéses a la­kás, bőséges öntözést kíván­nak. A lakás hálás növényei a 5 sárkányliliomok (Dracaenák, Cordylinék), mert jól. viselikj a hőmérsékleti ingadozást. 1 A fikuszolc ellenben márr kényesek, meleget kívánnak f és nem tűrik a huzatot. f A kaktuszok kifejezetten al világos, száraz levegőjű laká-J sokba valók. Akkor telelnek^ át jól, ha télen 8—10 fokos, l világos helyre kerülnek, pél-i dául az ablak közötti részbe,# vagy fűtetlen helyiségbe. 4 Az Aglaonémákat, a kukori-. calevelet (Aspidistrát), a Fat-i siókat, sansaveriákat a lakisi kevéssé megvilágított és hűvö-i sebb részébe is elhelyezhet-# jük. f A vízipálmáknak, a diffen-t bachiáknak már sok melegre t és vízre van szükségük. í A Monstern (népies nevén filodendron) erősen fényigé­nyes, ezért csak az ablak kö zelében díszük a legszebben. A pálmák napos és északi' fekvésű szobában egyaránt jói; megmaradnak. A ciklámenek, a muskátlikj hűvös és világos helyen, pél-j dául kamrában teleltethetek | át leginkább, mérsékelt öntö-l zés mellett. Figyelmes gondozással köny- nyűszerrel elérhetjük, hogyj növényeink átvészeljék a telet,, és egyben a lakás szép díszei 1 maradnak. Ssettfr-Miklóssy Ferenc vázzal rendelkeznek. Mindkét oldalon az ajtófélfák belső éléhez vannak erősítve. A harmonika-ajtót úgy mérete­zik, hogy az alsó széle és a padló között 1—2 cm-es rés maradjon. A könnyű harmoni­káknak nincs szükségük alsó vezetésre. Kisebb ajtónyitá­sokra természetesen csupán egyoldalas harmonika is fel­szerelhető. Egyoldalas kivitelű harmo­nika ajtót 0,8—3,0 méteres, kétrészest 1,5—8,0 méter szé­les ajtókeretbe lehet készíte­ni. Az ajtókeret magassága az alsó vezetés nélküli harmoni­ka ajtónál nem lehet több 2,6 méternél. A harmonika-ajtókat a FA­ÉRT hozza forgalomba, ötféle színű műbőrből. Méretre »szabva«, négyzetméterenként 755 Ft-ot kérnek érte, ami bi­zony még elég magas ár. A barkácsolni szerető emberek azonban maguk is el tudnak készíteni ilyenfajta nyílászáró szerkezeteket. Az építészek szerint a jövő lakásait ehhez hasonló harmonika falak fogják ré­szekre osztani. így akár telje­sen egybenyithatóvá válnék a lakás, de néhány perc alatt sok kisebb részre is fel lehet­ne osztani. B. I. Az egészséges táplálkozásról A ZSÍRMÁJ AZ ORVttel vizsgálatok- so­rán újabban igen gyakran ta­lálunk májmegnagyobbodást, sokszor minden különösebb panasz és lezajlott májbeteg­ség nélkül. Ezekben az esetek­ben többnyire zsírmájról van szó, mely a májbántalmak so­rában igen érdekes helyet fog­lal el és szerepe korunkban vált különösen jelentőssé. A zsírmájat már 1839-ben leírták, de igen sokáig csak kórbonctani fogalomként is­merték. Napjainkban azonban, részben a vizsgálati lehetősé­gek kiszélesedése, legfőképpen azonban fokozódó előfordulása miatt a gyakorlatban is egyre ismertebbé válik. A máj normálisan is tartal­maz 2—4 százaléknyi zsírt, ezt azonban a szokásos vizsgálati módszerekkel még nem lehet kimutatni. Zsírmájról általá­ban csak masszív elzsírosodás esetén beszélünk és létrejötté­ben — nehány ritkább egyéb fényező mellett — ma elsősor­ban a megváltozott tápláiko zásnak és a mind bővebb al­koholfogyasztásnak tulajdo­nítunk szerepet. Az elhízottak mintegy felének van zsírmája a rendszeresen alkoholt fo gyasztók körében pedig 75—85 százalékban fordul elő. Ugyan­csak megtalálhatjuk minden második cukorbetegben is, bár ezekben az esetekben is in­kább hízásos zsírmájról van szó. A cukorbaj megjelenését ugyanis általáoan megelőzi, fiatalkori, sovány cukorbajban pedig nem fordul elő. Létre­jöttéden elsősorban a túlzott szénhidrát (cukor)- és zsír- fogyasztás, valamint az élet­fontos fehérjék hiánya játszik szerepet. A szükségleten felül fogyasztott szénhidrátok ugyanis szintén zsír formájá­ban raktározódnak el a szer­vezetben. Maga a zsírmáj az esetek többsegéoen — a májmegna­gyobbodáson kívül — egyéb tüneteket még nem szokott okozni. Hasi puffadások, emésztési zavaroK, reggeli hányinger és fáradtság azon­ban mar előfordulnak. Veszé­lye, hogy tartós fennállása esetén idült májgyulladásba mehet át es ebből a szempont­ból — úgy látszik —; az alko­holos zsírmáj sokkal rosszabb kórjoslatú, mint a hízásos máj- cizsírosodás. Az eddigi megfi­gyelések szerint az elhízottak és cukorbetegek zsírmája is általában akkor megy át már komoly panaszokat okozó idült májgyulladásba, ha azt még rendszeres alkoholfogyasztás­sal is mérgezik. A ZSÍRMÁJ egymagában, szövődmények nélkül, még jól befolyásolható és helyrehoz­ható állapot. Megelőzése és gyógyítása azonban csak a ki­váltó tényezők megszüntetésé­vel képzelhető el. Kerülni kell a túltáplálkozást és az elhízást. Hasznos lehet a fehérjebő ét­rend, elsősoroan a túró és a száraz sajtok. Ugyanakkor ne fogyasszunk sok édességet és főzzünk zsírszegényen. A zsír­szegény étrenden belül is a te­lítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi olajoknak kell elsőbb­séget biztosítani. Végül pedig mindent meg kell tennünk a rendszeres és nagymértéke szeszesital fogyasztás kiküszö- oölésére. Ainoholos zsírmáj esetén pedig mindenfajta sze­szesitalt teljesen mellőzni kell. Dr. Angeli István (Következik: A cukorbetegek diétája.) A körömrágás Rossz szokás ... majd ieszo- •uk róla — legyintenek egye- seic, aminor vaiahol a gyermek körömrágására terelődik a szó. nehet, hogy igazuk is van. No, de sajnos, a felnőttek között is elég gyakori ez az egészségte­len rossz szokás. Persze azok is gyerekkorukban kezdték a körömhasogatást és azokkal is megpróbáltak mindent, hogy leszokjanak róla. Először csak korholták, taián meg is vertek, de nem használt. Aztán kesz­tyűt húztak éjszakára a ke­zükre. Le is rágták becsület­tel. Akkor bekenték az ujjúkat valami keserű, csípős vagy egyéb anyaggal. Az sem hasz­nált ... és most itt vannak felnőtten, komoly, tekintélyes emberek, tövig rágott, gusztus­talan, formátlan körmökkel, iömpe ujjakkal. Egyesek szerint a körömrá­gás, az ujjszopás természetes következménye. Nem merném állítani! Az ujjszopás a csecse­mő egyik természetes adottsá­gának, a szopó-reflexnek az egyik vadhajtása. A csecsemő mindent a szájába dug, ter­mészetesen az ujját, vagy az öklét is, de akkor még nem rághatja, mert nincs is foga. .. körömrágásnak nem a szopó- reílex, hanem a kisgyermek félelmére épülő ideges feszült­ség az oka, ami később felnőtt korában is kínozhatja. A neu­rózis, a szorongás, a feszültség kialakulása ma már tisztázott és az is kézzelfoghatóan bizo­nyítható, hogy az isko.ásgyer- mek dolgozatírás, felelés, gon­dolkodás és valamilyen egyeb szellemi megterhelés alatt rág­ja a körmét legkitartobb mó­don. Sot a felnőtt is! Az ideges feszültség meüett bizonyít az is, hogy ha a felnőtt keze szennyezett, — olajos, festékes, kormos, piszkos —, és tudatá­ban van, hogy a szájába nem veheti, képes az egyik körmé­vel hasogatni a másikát, hogy idegességét levezesse. Egy szó, mint száz: az orvosok, a pszic­hológusok és pedagógusok ma egyöntetűen eiismeriK, hogy a körömrágásnak ideges feszült­ség az oka, ami főleg akkor je­lentkezik körómrágás formájá­ban, ha valaki idegességét pa- iástolni igyekszik. A nevelő és a lélekvizsgáló a körömrágásnak magatartás­ueu Hátrányát emlegeti. Az orvos egészségügyi veszedel­meiről beszél. Ilyenek: a bél- fertőzések, a béiiérgesaég és az emésztési zavarok, amelyeket a köröm alatt megbúvó bakté­riumok, gornoák es féregpeték okoznaa, illetve gennyneltoK, amelyek a fellépett körömágy apró sérülésein át jutnak a szervezetbe. Mi hát a körömrágás meg­előzésének, vagy leszoktatása- hak célravezető módja? A fe­szültség," a félelem, az ideges­ség enyhítése es céltudatos ol­dása. Olyan nyugodt légkör megteremtése, ami a figyelem más irányba terelésével any- nyira lefoglalja' az embert, nogy nem is marad ideje arra, hogy önmagával, feszültségé­vel, félelmével foglalkozzék. Ilyen körülmények között a aurömrágást minden egyéb fi­gyelmeztetés és korholás nél­kül önmagától elhagyja gyer­mek és felnőtt egyaránt. t ... és érdemes, mert a kö­römrágás veszedelmes/ rossz szokás. Dr. B. I. SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó m. A szétszórt alakulatok em­berei lassan összeverődtek. Egymást tájékoztatva, irányít­va mind többen találták meg bajtársaikat. A kialakult kis csoportok — kerülve azt a he­lyet, ahol szervezett erők vol­tak — Bjelgorod irányába tö­rekedtek. Ki, ahogy tudott. Voltak, akik egy nagyobb, tiszt vezette csoporthoz csato- lódtak némi élelem reményé­ben, amit mikor vételezés után megkaptak, elinaltak. 3 bár ez veszélyes játék volt, sokan vállalták a kockázatot. A »felkoncolás« vagy »hadbí­róság« csak szavak voltak szá­mukra, talán nem is voltak teljesen tisztában a jelenté­sükkel. Ügy vélték, ha szer­vezett csoportban újból harc­ba keverednek, vagy esetleg bevetik őket, nagyobb a pusz­tulás veszélye. Amerre haladtak, minde­nütt találtak holttesteket, so­kat láthatóan lőtt sebbel. S nem tudni, harcban szerezték-e vagy felkoncolták őket, vagy egyszerűen csak csendesen megfagytak. Merev testek, viaszsárga, panoptikumfigu- raszerű »élethű« arccal, s né­ha rossz, ízetlen tréfaként — vagy elrettentésül a kóborlók­nak — lábuknál fogva voltak beszúrva a mély hóba. Rette­netes, szörnyű madárijesztők­ként meredeztek fölfelé, bor­zalmas pózokban, égnek for­dult szemekkel, vagy félelme­tesen szelíd, megbékélt, alvó arccal. A bőségesen arató ha­lál végső suhintása kit hogyan ért. De voltak magányos, vagy csak pár szál emberből álló vándorló csoportok is, akik inkább vállalták a nyomasztó magányt. Csontig soványodva, reszkető inakkal, nagy varga­betűket írva menteka kegyet­lenül sivár hómezőkön, egy- pár házból álló település el­érése miatt, ahol éjszakára menedéket reméltek. Napköz­ben lótetemet vagy csak ha­vat ettek. Az ilyen házakban a lakosság vízben főtt krump­lit, néha egy kevés tejjel, meglepően szívesen adott ne­kik. — »Adunk, csak menje­tek« — árulkodott tekintetük a kérők felé. Röpke, éber alvások, és még virradat előtt tovább. így vándorolt Dobos és Re- cege is, Kozákot cipelve. Fel­váltva vagy együttes erővel, közel tíz kilométeren keresz­tül vonszolták. Később egy elhagyott katonai szekér olda­lából hordágyat rögtönöztek. Meglehetősen rossz bőrben volt a fiú. Sok vért veszített, a háton cipelés közben. Állan­dóan ellenőrizték a pulzusát, amit gyakran alig érzékeltek gémberedett ujjaikkal. Aggód­va figyelték az állapotát. Ilyenkor dörzsölgették, pofoz­gatták. A legnagyobb problé­ma a sebesült láb volt, amit sikerült egy halott német ka­tonáról lehúzott irhabundába csavarni. Este 7 óra felé betértek egy parasztházba. Míg Recege elő­rement, szemrevételezni a he­lyet, addig Dobos a ház szél­védett oldalához húzódott. A levegő tiszta volt. A ház lakói — egy idős há­zaspár — szolgálatkészen he­lyet csináltak nekik. Az idős, nagy szakállú férfi kiment, majd rövid idő múlva nagy nyaláb szalmával tért vissza. Mikor leterítették a szalmát, akkor vették észre, hogy az ajtóban egy 30 év körüli, tag­baszakadt férfi áll. Idegen akcentussal, de magyarul kö­szönt: — Jo estet kivanok! Szóhoz sem jutottak a meg­lepetéstől, mikor a másik már beszélt: — Mi a baj?... loves? — kérdezte, és zavartalanul ha­jolt le a sebesült lábához. Megnézte, tüzetesen megvizs- gálgatta, de olyan nyilvánva­ló szakértelemmel, hogy a két fiú szólni sem mert. Aggódva figyelték. Az olajmécses szelíden lo­bogó lángjánál a férfi vonásai érdekes fény-árnyék táncot jártak. Hol keményebbnek, hol lágyabbnak tűntek. Bár a bőr megfeszült erős csontú, frissen borotvált arcán, a csa­lóka fényben húsosabbnak látszott. Értelmes, keskeny vágású szeme körül apró, fi­nom, cserzett ráncok vibrál­tak. Keskeny orra furcsán megvastagodott az éles vona­lú orrlyukaknál, melyek egy kissé túlzottan tágak és elő­renyújtottak voltak, összehú­zott szemöldöke és beszívott alsó ajka, amelynek vonala így még inkább lefelé gör­bült, töprengő arckifejezést kölcsönzött neki, bár mozdu­latain látszott, hogy tudja, mit csinál. Szürkés szőke, dús ha­ja volt, amelyről látszott, hogy csak alkalmi borbély gondozza. Nyitott, vattás mel­lénye alatt hímzett, magas nyakú, gombos, orosz inget viselt. Hosszúkás, vékony uj­jú, érdes bőrű kezeivel hatá­rozottan tapogatta a sebesül­tet, majd hirtelen fölállt. — Na jo ... mindjárt jovek. Ne nyúljanak hozza! — mond­ta, és az ajtó felé indult. Recege egy mozdulatot tett, mint aki érdeklődni akar. A férfi észrevette. Mielőtt a kér­dés elhangzott volna, már vá­laszolt: (FolylaljttK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom