Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

Istvándi ünnepe Meg kell tanulni Hogyan töltjük el a szakad időnket? Péchy Blanka az istvándiak körében. (Folytatás az 1. oldalról.) jelé. / Mit számít az, ha mi leroskadunk. / A fontos az, hogy a gyermek megérkezzék.« Szinte üzenetként hangzik ez a ma nyolcvankét éve szüle­tett Magyar Lajostól. Mert a »gyermek« megérkezett. Ist- vándiban óvják, féltik. Együtt ünnepelt tegnap a helybeliekkel Péchy Blanka színművésznő, Magyar Lajos özvegye is. Körülvették szere- tetükkel, hallgatták miden szavát, ahogy férjére emléke­zett. Faggatták terveiről, könyveiről, s ő kedvesen vá­laszolt nekik. És visszakérde­zett: »Mit várnak a művelő­dési ház intézményétől Ist- vándiban?« Ezt kérdeztük mi is egy idős embertől, Bakocs Jánostól. Csak ennyit mon­dott: »Mindent!« S hallgatta tovább a Vértes György tol­mácsolásában elhangzó Váci Mihály, Ladányi Mihály, Rad­nóti Mikíós-verseket. Megkoszorúzták a klub- könyvtár falán elhelyezett márványtá'blát is, melyen aranybetűk őrzik a »kom­munista újságírás példaképé­nek« nevét. Sülé József főag- ronómus, a párttitkár helyet­tese emlékezett meg Magyar Lajosról: »Olyan ember volt ő, aki fél évszázaddal ezelőtt akarta, amit mi ma akarunk és építünk. Minden cikke éles kérd volt, mely keményen sújtott a burzsoáziára. Mint újságíró, mint kommunista erejét, tudását a forradalom szolgálatába állította 1919-ben. Börtönévei alatt sem tagadta meg az eszmét. Később a Szovjetunió lett a második ha­zája. Tudta, amit ott tesz, közvetve azt is hazájáért, s a proletariátusért teszi«. A bensőséges ünnepség dél­után folytatódott. Elődb mo­zielőadás volt, azután — este hét órakor — a BM Somogy megyei Ének- és Táncegyütte­sének tapsoltak az istván­diak. Olyan nap volt ez, amelyre később is emlékezni fognak. S az új létesítmény kisugár­zását az egész településnek éreznie kell majd. U L. Fiatalok az élelmezésiparban Még rosszak a munkakörülmények A MEGYE SZAMOS intéz­ményében még nem készítet­ték el az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos helyi intézkedési terveket, de ahol elmaradt az írásbeli rögzítés, ott is többet tettek a fiatalokért az utóbbi időben, mint máskor éveken keresztül. A gazdasági vezetők is egyre jobban látják, hogy nem törődni az ifjúsággal any- nyit jelent, mint, nem törődni a jövőnkkel. Az ÉDOSZ Somogy megyei Bizottsága és a megyei KISZ- bizottság pénteken az élelme­zésiparban dolgozó fiatalok képviselőit hívta össze, hogy a vezetők és a fiatalok közösen számoljanak be gondjaikról. Tóth Zoltán, az ÉDOSZ me­gyei titkára a következőket mondta beszámolójában: — A közelmúltban megvizs­gáltuk, hol tartanak vállalata­ink az ifjúsági törvény, va­lamint a 24/1972-es MÉM ren­delet végrehajtásával. Megál­lapítottuk, hogy a miniszteri rendelet alapján elkészült in­tézkedési tervek többnyire konkrétan, felelősek megjelö­lésével határozták meg a ten­nivalókat. A terveket széles kotben megvitatták. A vállala­tok az ifjú szakemberek folya­matos biztosítása érdekében szorosabbra fűzték kapcsola­taikat a szakmunkásképző in­tézetekkel. Az iskolákban ja­vult a tanműhelyek fölszerelt­sége, mégis sok energiát köve­tel a szakmunkás utánpótlás. Ennek okairól a következőket mondta Tóth Zoltán: — Az élelmiszeriparban rosszabbak a munkakörülmé­nyek, mint más iparágban. El­öregedett, korszerűtlen beren­dezések maradtak ránk. Máról .olnapra nem lehet őket ki- :serélni. Igaz, néhány iparág­ban befejeződött vagy folya­matban van a rekonstrukció, de van még teendő bőven. Fő­leg a gabonaiparban rosszabb a helyzet: a malmokban, a ke­verőüzemekben, a gabonaátve­vő helyeken. A hozzászólók saját munka- terű’ ' ‘•ú szítéit - ; -i a .. eszá.-rolót, e mondták gondjaikat. Legtöb­ben a vállalati intézkedési ter­vekről, a szakmunkásképzés­ről, az üdülési lehetőségekről, az ifjúsági klubok hiányáról, a katonai szolgálatról, valamint a szülési szabadságról vissza­térő nők bérhelyezetéről szól­tak. Kovács Imre, a sütőipari szakmunkás tanuló azt pana­szolta, hogy nyáron a balaton- szárszói sütőüzem vezetője nem tartotta be a velük kapcsolatos szabályokat. Naponta tíz órát dolgoztak, beosztották őket éj­szakai műszakra, s bár telje­sítették a normát, az érte járó pénzt nem kapták meg. Ge­lencsér Mária, a sütőipari vál­lalat dolgozója azt kifogásolta, hogy a vállalat hiába ad anya­gi támogatást a fiatalok lakás­építéséhez, mert vállalati köl­csön esetén csökken az OTP hitel. Ez náluk elég nagy fe­szültséget okoz, hiszen ipar­águnk államilag támogatott, így a nyereségrészesedéséből nem sok jut lakásalapra. Tóth Lajos, a cukorgyár igazgatója azt kérte, hogy ne hagyják ki gyárukat a húsprogramért vál­lalt megyei KlSZ-védnökség- ből. Ök is tudnának segíteni, hiszen a cukorrépa nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság, az állattenyésztés számára is hasznosítható növény. A TANÁCSKOZÁSON meg­jelent Hermann Róbert, az ÉDOSZ ifjúsági bizottságának képviselője is, és többek kö­zött az ifjúsági törvény intéz­kedési terveiről szólt. Élmond- ta, hogy az ÉDOSZ elnöksége a közeljövőben minta intézkedé­si tervet fog közzétenni, hogy segítséget adjon azoknak, akik még nem vagy rosszul készí­tették el a helyi terveket. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a vállalatok többsége nem tesz különbséget az ifjúsági alap és a KISZ-szervezetek támogatá­sára adható anyagi támogatás között. A kettő nem azonos. Az ifjúsági alapot a vállalat min­den harminc év alatti dolgo- ól. : '.»ti. függetlenül at­tól, hogy tagja-e az ifjúsági szövetségnek vagy nem. A tanácskozással egyidőben kiállítás nyílt az élelmezésipar termékeiből az ÉDOSZ Műve­lődési Házban. Az értekezlet részvevőin kívül számos ka­posvári általános iskola tanulói is megtekintették. H. É. Az idő pénz. Ez korunk egyik legjellemzőbb, s mint ilyen, legfiatalabb közmondá­sa, amelyet hihetetlen hamar átéreztünk és életelveink ré­szévé tettünk. Ha azonban vé­giggondoljuk, a sok pénz nem ugyanazt jelenti* mint a sok idő. Ha valakinek a zsebe tele van pénzzel, az rengeteg árut, szolgáltatást megszerezhet, megvásárolhat, de ha valaki időmilliomos, az bizony rosz- szul áll, mert valószínűleg ha­lálra únja magát. Ha a pénzt takarékba rakják: megmarad, sőt, kamatozik is, de az idő ak­kor is fogy, múlik, ha nem használják. Az idő ilyenformán drágább, sokatérőbb a pénznél, egyenesen kincs, de csak az az idő válik haszonná, amit va­lamilyen tevékenységre fordí­tunk, s időnk valóságos értékét ez a tevékenység szabja meg. Minősíti. Éppen ezért a munkában töltött időn kívül mérhetetle­nül megnő a szabad idő hasz­nos eltöltésének szerepe, je­lentősége hazánkban. De nem­csak nálunk, hanem minden olyan országban, ahol az em­berek a munkaidőn kívül egy­re több, saját maguk által megszervezett és megtervezett szabad idővel rendelkeznek. Mi is hát a szabad idő? Ak­kor fejeződik-e be valójában, amikor a munkás belép a gyár­kapun, a pedagógusnak csen­getnek az iskolában, és a tiszt­viselőt elnyeli a hivatali épü­let kapuja? S vajon akkor kez­dődik, amikor a munkás leve­ti magáról az olajos overallt és zuhany alá áll, vagy amikor a hivatalnok hátrarúgja a székét az íróasztaltól s derekát jóleső- en ropogtatva csomagolni kezd? Nem. A kalapácsot, az írótollat és a naplót letevő em­ber ekkor még nem tervezheti nyugodtan a szabad idejét. Hány és hány ember kel útra ezután, zsúfolódik autóbuszon, vonaton, villamoson? Félórás, órás, sőt másfél órás utazások után nyúlhat a háziasszony végre a zsebébe a lakáskul­csért. De ezek az utak csak a legritkább esetben tartanak egyenesen hazafelé. Kitérőt követel az óvodában lévő gye­rek, az esti vacsora »kellékei­nek« megvásárolása, egy-egy csúcsfórgalmi dugó, fodrász, különmunka stb. S hol marad mindezek mel­lett a magunk által tervezhető és szervezhető szabad idő? Valójában milyen hosszú is a szabad időnk? Még néhány évtizeddel ez­előtt sem volt ritka, ha valaki arról panaszkodott, hogy »lá- tástól-vakulásig« kell dolgoz­nia. Ezekben az időkben egy­szerűen nem létezett a szabad idő eltöltésének a gondja, ki­véve természetesen egy egé­szen kicsi, szűk réteget. Az emberi életnek több olyan ál­landó tényezője volt, amelyek a mindennapoknak szoros ke­retét adták. Az elemi létfenn­tartásra szánt idő, az evés, az alvás nagyjából még ma is változatlan maradt. Két terü­leten azonban gyors változások következtek be: a háztartási gépek térhódításával csökkent a házi munka sok időt és fá­radtságot rabló szerepe, és ezen kívül a törvényes mun­kaidő csökkenésével is teteme­sen megnőtt a szabad időnk S ez a folyamat feltartóztatha­tatlannak látszik, noha az ön­állóan tervezett és szervezett idő eltöltését kétségkívül erő­sen befolyásolják a városiaso­dás előrehaladásával létrejött, merőben új körülmények, mint például a tömegközlekedés vá­rosi kínjai. A »látástól-vakulásig« dol­gozó, sőt robotoló embernek mindig is egyik legszebb álma volt, hogy sok, szabadon, kö­tetlenül eltölthető ideje le­gyen. A hangsúly itt a szaba­don, kötetlenen van, pedig ma a szabad idő többszempontból is fontos társadalmi szükség­letté vált. A ma ipari és me­zőgazdasági termelése fokozott mértékben veszi igénybe a munkások, dolgozók figyelmét. Az emberek nemcsak a passzív pihenést keresik, hanem az egyéniségük egyensúlyát is, ami az automatizált, magas in­tenzitású munka során meg bomlott. A szabad idő tehát — ha megfelelően tudjuk fel­használni — bizonyos gyógyí­tó, terápiás jellegű. Az egyé­nek számára, akikben felhal­mozódik a feszültség, fárad­tak, idegesek, a szabad idő egy­fajta biztosító szelep. Egy óra alatt harminchét politikai mű Kiállítás a tanácsteremben Azért örömteli, hogy min­den évben politikai könyvki­állítást rendez a Somogy me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat, mert ezt soha senki sem kérte tőlük. A gazdasági vezetők, a pártszervezet, a Kossuth Könyvkiadó vállala­ti terjesztője öntevékenyen határozta el öt évvel ezelőtt, hogy minden ősszel felhívja a figyelmet a politikai könyvek­re. Szeretnénk, ha egyre töb­ben olvasnának és keresnék e műveket. Az első emeleti kistanácste­rem olyan kiállítással fogadta a dolgozókat hogy egy könyv­tárnak is dicsőségére válha­tott volna. Két asztalon ízlé­sesen rendezték el a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent műveket. Két tablón a közelmúltban megjelent po­litikai plakátokat láthattuk. — Ki segített a rendezés­ben? — kérdeztem Kovács Györgynétől, a Kossuth Könyvkiadó vállalati terjesz­tőjétől. — A Május 1. és a Vásár­helyi szocialista brigád. Kovácsné öt éve kovácsa a politikai műveltségnek a vál­lalatnál, s éppen ezen az ün­nepi napon vette át Háslinger Lőrinc párttitkártól az ezüst fokozatú terjesztői jelvényt a Ki kicsoda? című ajándék- könyv kíséretében. A bér- számfejtőként dolgozó asszony lelkiismeretesen, odaadóan végzi ezt a pártmegbizatást. Sok segítséget adnak a válla­lat vezetői és a pártvezetőség is. — A következő kiállítást nem ebben a teremben ren­dezzük — mondta B. Nagy Lászlóné, aki a pártvezető­ségben az agitációval és a propagandával foglalkozik —, mert sokkal nagyobb a hely az ebédlőben. Ezt nem véletlenül jegyez­te meg, ugyanis a kis terem zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel, többségében fiatalok­kal. Sorban kiválasztották az őket érdeklő könyveket. Kardos Lászlóné adminisz­trátor Károlyi Mihályné Együtt a forradalomban, Ker­tész Magda A nő — három szerepben című művét vette meg. ö egyébként szorgalma­Igen fontos tehát, hogy a szabad időt hasznosan, okosan megszervezve töltsük el. S ez a kérdés mind nagyobb jelentő­séget kap azóta, hogy bevezet­ték a 44 órás munkahetet, 3 ahogy a szabad szombat is mind általánosabbá válik. A Statisztikai Időszaki Köz­lemények 1965. évi 8. sz. ki­adványában a KSH beszámol 12 000 ember napi időbeosztá­sára vonatkozó felmérésről. Az adatok szerint a munkás-al­kalmazott kategóriákba tarto­zóknál a férfiak napi 3, a nők 2,3 óra szabad idővel rendel­keznek, a tsz-tagok közül a férfiak télen 2,4, a nők 2,3, nyáron 1,1, illetve 0,8 óra sza­bad idővel gazdálkodhatnak. A férfiak szabad idejük 62,1 szá­zalékát, a nők 51,8 százalékát valamilyen kulturális jellegű tevékenységgel töltik (ezalatt a tv-nézést, a rádióhallgatást is érti a közlemény), a nem kulturális jellegű tevékenysé­gek közül sétára, sportolásra a szabad idő 3,6 százalékát for­dítják a férfiak és 2,0 százalé­kát a nők. Barkácsolás, kézi­munka végzésére viszont a férfiaknál 2,2 százalék, a nők­nél 14,4 százalék esik a sza­bad időből. Az adatok sajnos, nem a legújabb keletűek — a fölmé­rés óta ugyanis még több sza­bad idővel rendelkezünk—,de szabad időnk szerkezetét így is jól jellemzik. Annak ellenére, hogy az aktív pihenésre (tanu­lásra, önművelésre, sok sport­ra, kirándulásra) lenne szük­ség, a szabadidőnek a javaré­szét mégis passzív pihenéssel (túlnyomó többségében tv-né- zéssel) töltjük el. Az idézett fölmérésen kívül még számta­lan tanulmány részletezi — a szabad idő hasznos eltöltését segítő rendkívül gazdag esz­köztár mellett — a televízió abszolút hegemóniáját, és az otthonülő tevékenység elsöprő fölényét. Mi ennek az oka? Nem tudunk még bánni megfelelően az időnkkel. A szabad idő hasznos eltöltését ugyanis éppúgy meg kell ta­nulni, mint minden mást az emberi élet során. De ne felejt­sük: az idő — a pénznél is na­gyobb kincs. Csupor Tibor san vásárolja máskor is a po­litikai könyveket. Ahogy el­mondta, már megvan a Poli­tikai kisszótár, a Munkásmoz­galom történeti, a Filozófiai, a Közgazdasági Kislexikon. — Az érettségin is segítet­tek ezek a könyvek — mond­ta Kardosné. — Egyébként is érdekel a politika. Még meg­veszem az Évfordulók, 74 cí« mű könyvet is. Egy szemüveges férfi válo­gat a könyvek között. Szarka György fűtő. Végül Alexan­der Wert Oroszország nagy háborúja 1914—1945 mellett köt ki. — Van egy kis könyvtáram, ez mindenképpen beleillik a gyűjteménybe. Mutatja a kezét, hogy egy életen át viseli az »ajándé­kot«, amelyet éppen ebben a háborúban szerzett. Az ajtó mellett Gorkij-idé- zet: »Minden könyv szinte ablakot nyit egy új, sose lá~ tott világba és ismeretlen em­berekről, érzésekről, kapcso­latokról mesél.« Ezt az ablak­nyitást említette egyébként Pázmány Andor beruházási csoportvezető is, aki a politi­kai irodalom jelentőségéről beszélt a többieknek, kiemel­ve: félművelt ember az, aki csak a technikai, a kulturális ismereteit gyarapítja, a politi­kait nem. Öröm volt nézni a dolgozó­kat, amikor a könyvek között válogattak. Nem könnyű ol­vasmányokat, hanem a törté­nelmi, filozófiai, közgazdasá­gi műveket keresték elsősor­ban. Ez is mutatta, nem vé­letlen, hogy ennél a vállalat­nál milyen sok Kossuth-kiad- vány talál gazdára. Egy óra alatt harminchét könyvet vá­lasztottak ki, s már ez is oi- zonyította, mennyire érdemes ilyen formában is megemlé­kezni a politikai könyvna- eokról. l. a. Somogy i Néplap I 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom