Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

KISZ A FALUN A város város, a falu fa­lu marad — hallhatjuk olykor, s mindjárt há- borgunk is, hivatkozva az utóbbi évek eredményeire, hogy lám, mindinkább váro- siasodik a hagyományos ma­gyar község, fejlődik üzemhá­lózata (vagy éppen most ala­kul), művelődési ház, könyv­tár várja az érdeklődőket, mindenki bekapcsolhatja sza­bad idejében rádió- vagy tv- készülékét. Ezek persze té­nyek. Csak éppen a változást, a fejlődést nem szabad össze­téveszteni az azonossággal. A városi és falusi körülmények azonosságával, amiről egyelő­re azért nincs szó. Ilyesfajta viták jutottak eszembe a KISZ központi bi­zottságának legutóbbi ülésén elmondottak hallatán, és az­óta, amikor is néhány ifjúsági vezetővel alkalmam volt be­szélgetni az ifjúsági szövetség falun végzett munkájáról. Az első adat, ami a fiatalok fa­lun élő rétege iránt kevéssé érdeklődőket is töprengésre kell késztessen: ma a KISZ- korúaknak több mint fele fa­lun él. De a falusi KISZ-ta- gok száma az összlétszám fe­lénél jóval kevesebb. Miért? Magyarázatul elmondhatjuk, hogy a középiskolákban a kí­vánatosnál több a KISZ-tag, falun viszont kevesebb. Nem utolsósorban azért, mert a szö­vetkezetekben hasonlíthatat­lanul »-ritkábban« élnek a fia­talok. Amikor a KISZ VIII. kong­resszusán a termelőszövetke­zetekben dolgozó fiatalokról esett szó, arról, hogy az ifjú­sági szövetségnek körükben nincs elegendő tekintélye, hogy számukra nem nyújt eléggé vonzó programot, több helyen csodálkoztak: »Miért a buzgalom, hiszen a faluról elvándorolnak a fiatalok, mit -"akár ott a KISZ?« S mond­hattak példákat is az érdekte­lenségre, mert volt olyan köz­ség, melyben egyáltalán nem működött KISZ-szervezet. A reális fölmérés tanúsít­ja, hogy az elvándorlás korábbi mértéke átme­netinek bizonyult. Ma már a faluról városba költöző fiata­lok és a visszatelepülő ifjak — zömükben képzett mezőgazda- sági szakemberek — száma nagyjából azonos. Azoknak sincs tehát igazuk, akik a falu elöregedésétől tartanak, de azoknak sincs, akik rövid Időn belül ugrásszerű fiatalo- dást, a gépesítés csodálatos következményét várják. Ilyen csoda nincs. Az utóbbi néhány évben a falun élő, dolgozó KISZ-korosztályúak száma alig változott. Mi tehát a teendő? Megnyerni a megle­vőket, megteremteni számuk­ra a szervezeti formát, erő­síteni az ifjúsági mozgalom tömegbefolyását. Körülbelül ilyen gondolato­kat fogadott el a kongresszus is határozatában. A két kong­resszus közti félidőben idősze­rű volt megvizsgálni: mi va­lósult meg az elképzelések­ből? Az első, szembetűnő vál­tozás, hogy ma minden köz­ségben működik KlSZ-szerve- zet! A termelőszövetkezetek­ben Olyan ugrásszerűen növe­kedett a KISZ-tagok száma, amilyenre példa csak az ifjú­sági szövetség újjászervezését követő hónapokban volt! A változást több tényező befo­lyásolta. Többek között az is, hogy az ifjúsági törvényt meg­értéssel fogadták a szövetke­zeti vezetők, vagyis az ambi­ciózus, politikai érdeklődésű fiatalok tavaly és az idén könnyebben találtak patrónust a felnőttek között, mint ko­rábban. A KISZ-szervezetek meg­alakulása természetesen az el­ső lépés. A következő: vonzó program, tehetséges ifjúsági vezetők. Honnan vegyék őket? A központi bizottsági ülésnek e kérdésben figyelemre méltó megállapítása volt. Az neve­zetesen, hogy a nagyvárosi üzemek jelentős része foglal­koztat falun élő fiatalokat. Odáig már eljutottak a gaz­dasági vezetők, hogy a mun­kások közlekedését könnyítik, autóbuszt indítanak értük. Ar­ra is van már példa, hogy a gyermekes anyák kérését fi­gyelembe véve a gyár »be­szállt« a községi bölcsőde, óvoda bővítésébe. Vajon nem természetes-e, hogy az üze­mi KISZ-szervezet a gyár fa­lain kívülre is pillantson? Hi­szen a gyári mozgalmi mun­ka nem elégítheti ki azokat,' akik munkaidő után hazasiet­nem falujukba. Érdemes utá­nuk menni, megnézni, miként töltik szabad idejüket. Milyen' az a közösség, amelynek tag­jai, milyen kérdések foglal­koztatják otthon dolgozó tár­saikat, akiktől nyilván nem szakította el őket a gyárban töltött napi nyolc óra. Magya­rán: az üzemi KlSZ-bizottsá- gok kezdeményező kedve len­díthet a falusi alapszervezetek munkáján. A segítést nem feltétlenül kell egyoldalúnak minősíteni. Hiszen az üzemnek se mind­egy, hogy milyen kedvvel in­dulnak munkába dolgozói, ez pedig attól is függ, mit tehet­tek otthon, sikerült-e kikap­csolódniuk, elégedettek-e? Az üzemi KISZ-bizottságok ugyanakkor mozgalmi mód­szertani tapasztalatokat kínál­hatnak. Nyílt titok, hogy a nagyüzemi ifjúsági szerveze­tekben jóval több tapasztalat halmozódott fel, mint ameny- nyit saját kútfejükből merít­hetnek a frissen alakult KISZ- szervezetek. Az írásos mód­szertani segédanyagok értel­mezése gyakorlatot kíván, s természetszerűleg nem min­denről szól alapfokon. A köz­vetlen kapcsolatteremtés a ta­pasztaltabbakkal gyümölcsö­zőbb lehet. V an még különbség a fa­lusi és városi KISZ- szervezetek lehetősé­gei között. De ezt a különbsé­get csökkenteni lehet, kell is. A két kongresszus közötti köz­ponti bizottsági — önkritikus — értékelés legfőbb tanulsá­gának ezt tartjuk. M. D. Á hatékonyabb beruhazAspolitikAnk időszerű kérdéseiről tartott előadást tegnap a megyei párt- bizottság tanácstermében Rabi Béla, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője. A somogyi műszaki- és közgazdasági he­tek rendezvényeként megtar­tott előadáson Rabi Béla hang­súlyozta: a beruházási tevé­kenységet úgy kell végezni, hogy a negyedik ötéves terv célkitűzései — az előírásoknak megfelelően — időarányosan valósuljanak meg. Ezzel együtt szükség van a hosszabb távú elképzelések megalapozására is. A beruházáspolitika* egyik fontos kérdéseként említette annak meghatározását, hogy a nemzeti jövedelem hány szá­zalékát lehet a fejlesztés cél­jaira fordítani. A beruházások iránti igény és a kivitelező ka­pacitás éppen úgy meghatá­rozza ezt, mint a fogyasztás és a felhalmozás helyes aránya. A tapasztalatok szerint min-, den ötéves tervben jellemző volt a beruházási feszültség. A korábbi tervidőszakokban a második, harmadik évben je­lentkezett ez. Jelenlegi ötéves tervünkben már az első évben mutatkozott. Okát az előadó abban jelölte meg, hogy 1969- ben sok új beruházás kezdő­dött. A szigorítások miatt azon­ban jelentősen csökkent a nö­vekedési ütem: amíg 1971-ben — az előző évhez viszonyítva — 11 százalékkal több volt a beruházás, addig 1972-ben csak 2 százalékkal emelkedett. Az idén várhatóan már 5 száza­lékkal lesz magasabb az ará­nya, jövőre pedig 9 százalékos ütemnövekedéssel számolnak országosan. Rabi Béla hangsú­lyozta előadásában: az lenne kívánatos, ha egyenletesen emelkedne a beruházások üte­me. A középtávú népgazdasá­gi tervek azt így is határoz­ták meg. A gyakorlatban azon­ban eddig még nem sikerült megvalósítani egyrészt terve­zési, másrészt kivitelezési problémák miatt. A népgazda­ságnak nincs olyan szabályozó rendszere, mely az egyenletes ütemnövekedésre ösztönömé. Sokat vitatott téma — főleg a tervezés időszakában —■, hogy melyik területeken vé­gezzenek termelésbővítést cél­zó beruházásokat. Rendszerint ágazatok között osztják el az e célra fordítandó összeget. Az utóbbi években azonban már több népgazdasági ágazatot is érintő beruházási célkitűzések születtek. Az élelmiszer-gazda­ság területén éppen úgy lehet találkozni ilyen komplex be­ruházási szemlélettel, mint a kitermelő- vagy a feldolgozó- iparban. A mostani tervidő­szakban pedig lényeges célki­tűzés volt a nem termelő ága­zatok — lakás, kommunális el­látás — átlagosnál erőtelje­sebb fejlesztése. Erre irányoz­ták elő a rendelkezésre álló összeg 19 százalékát. A mosta­ni adatok szerint ennél többet — várhatóan 20—21 százalékot — használ fel a népgazdaság a nem termelő ágazatok fejlesz­tésére. A mostani tervidőszak beruházásainak jellemzője volt az is, hogy gyorsabb ütemben fejlődik a feldolgozóipar, mint az alapanyaggyártó és kiter­melő ágazat. A következő terv­időszakban várhatóan módosul majd az arány. Foglalkozott az előadó a be­ruházásokkal kapcsolatos köz- gazdasági szabályozás gondjai­val is. Problémaként említet­te, hogy az egyes ágazatok kö­zött lassan mozog a tőke: nem mindig ott van a beruházásra fordítható pénz, ahol indokolt lenne a fejlesztés. Jelenleg több javaslat készül azzal a céllal, hogy ösztönözzék az egymással kapcsolatban álló vállalatok közös beruházásait. A HATÉKONYSÁG növelése végett a következő években több gondot kell fordítani az elkészült beruházások kapaci­tásának minél gyorsabb ki­használására. Elgondolkozta­tó adat hangzott el az előadá­son: ha sikerülne az új beru­házások felfutási idejét a felé­re csökkenteni, ez 15—20 szá­zalékos megtakarítást jelente­ne. K. I. Saját falujukról szerettek volna hallani Gadács 260 lelket számlá­ló aprócska község a kaposvá­ri járásban. Két kilométerre fekszik Somogysziltól, ahova közigazgatási szempontból tar­tósak már 1963 óta. Az út egyik vége Somogyszilba, másik az erdőbe vezet. Az itt élő emberek nem tartják úgy, hogy kiesnek a járás, a megye vérkeringésé­ből. Körülbelül 70 család la­kik itt, sok a televízió, a rádió, 60 napilap jár. Az iskolások, sőt az óvodások is Somogyszil­ba utaznak naponta autóbusz- szak A felnőttek a termelőszö­vetkezetben dolgoznak, vagy Kaposvárra járnak. Ügyes-ba­jos dolgaik intézésére, nagyobb vásárlásokra a székhelyköz­ségbe mennek. Ha házasságot köt valaki, a násznéppel együtt a somogyszili tanácsra vonul. Az itt élőknek biztosított a tanács egy utcát Szilben, ha be akarnának költözni, oda építhetnek. De eddig még sen­ki sem akart. A gadácsiak sze­retik a községet. A csütörtöki falugyűlésre so­kan eljöttek. Igaz, a tanács és a népfront mindenkit értesí­tett arról, hogy szeretnék meg­beszélni a község lakóival kö­zös dolgaikat. Szabó Kálmán népfrontelnök azt mondta, ké­szültek az emberek arra, hogy a két község vezetőivel talál­kozzanak, és elmondják kéré­seiket, javaslataikat. Mintegy negyvenen gyűltek össze a művelődési házban — öregek, fiatalok, férfiak, asszonyok. Szappanos Sándor tanácsel­nök részletesen beszámolt mindarról, ami most vagy a következő évben épül Szilben vagy Gadácson. A beszámoló hallatán mindenki megállapít­hatta: épül, fejlődik a község. Gyógyszertárat építenek Szil­ben, körülbelül 800 ezer fo­rintos költséggel. Ehhez a la­kosság társadalmi munkájára is szükség lesz. A székhely­Falugyűlés Gadácson községben út is készült. A kö­zeljövőben bővíteni akarják az öregek napközi otthonát — most már megvan a pénz egy fürdőszoba kialakításához is. Nagyobb összeget szánnak a könyvtár bővítésére, az általá­nos iskola épületét és az or­vosi rendelőket a közelmúlt­ban tatarozták. Elkészült a községi gázcse­retelep, tehát a jövőben nem kell Kaposvárról kiszállítani a gázt hetenként a túrakocsi­nak. Valószínűleg Gadácsra sem jár ki a kocsi, ki-ki a székhelyközségbe megy palac­kot cserélni. És itt kapcsolódtak a beszá­molóhoz a gadácsiak. Ezek szerint ők rosszabbul járnak akkor, ha a -székhelyközség cseretelepet kap? Hiszen ők is fizették a hozzájárulást! Mos­tantól cipeljék be meg haza a nehéz palackot? A falugyűlé­sen erre nem sikerült meg­nyugtató választ adni. Még egyelőre az sem biztos, hogy a kocsi valóban nem jön ki. (El­menőben olyat is hallottam, hogy a termelőszövetkezet el­nöke megígérte — igaz, csak a beszélgetés részeként —, hogy ha nem megy másként, majd a szövetkezet elszállítja heten­ként e palackokat.. 0 Egyebek között többet sze­rettek volna arról hallani, hogy a fejlesztésből mi jut ne­kik? A beszámoló egy kicsit szűkszavúan bánt velük. Ezért érdeklődtek az őket érintő gondok felől is. Félbeszakadt a járdaépítés, jó lenne befejezni. A tanácselnök ígéretet tett rá. Az utat is korszerűsíteni kel­lene — erre is sor kerül majd. Megépült az orvosi rendelő, de nincs rendszeres rendelés, be kell járni Somogyszilba. Pedig jó lenne, ha legalább az ápoló kijönne, és a fekvő betegeknek beadná az injekciót, hogy ne­kik ne kelljen a községi render- lobe menniük. Kár, hogy az egészségügy nem képviseltet­te magát, így nem tudtak vá­laszt kapni. Voltak indokolatlan kérdé­sek is. —■ Miért fizetjük mi a községfejlesztést, ha semmit nem kapunk vissza? — kér­dezte valaki. Pedig mint kide­rült, tavaly volt olyan építés Gadácson, amelyik legalább két évre előre elvitte a lakos­ság által befizetett összeget... Sértődöttek az emberek Gadácson? Ügy érzik, nekik kevesebb jut a közös javakból, 'mint a szilieknek? Nem tu­dom. Azt hiszem, nem így fog­ják föl a dolgot, hiszen a szék­helyközség fejlesztésével járó javakból ők is részesülnek. Ta­lán ha a falugyűlés beszámo­lóját jobban hozzájuk igazít­ják, kevesebb nyitott kérdés maradt volna. Simon Márta Új eljárás a húskombinátban Űj eljárással készül a zsír a Kaposvári Húskombinátban. A fehér színű desztillált zsírt nem sütik, hanem centrifugál­ják, majd ízesítik. Az új géppei óránként 15 mázsa sza­lonnát tudnak feldolgozni. Egyelőre húszkilós ládákban Pécsre küldik csomagolni. Az adagoló beállítása után a zsírt fél és egy kg-os csomagokban szállítják a boltokba. Az ötödik töltőgép üzembe helyezésével naponta 280—300 mázsa tölteléket gyártanak az üzemben. A lányok lelkesek voltak Táborvezetésért kitüntetés Ha a pedagóguspálya elő­nyeiről beszélnek, mindenkép­pen az elsők között említik a hosszú nyári szünetet, amely egyébként sohasem annyi, mint amennyit a kívülállók gondolnak. Néhányan a hiva­talos elfoglaltságon kívül a diákok között töltik a nyári szünetet is. Kirándulnak vagy táborvezetést vállalnak. Zámborszky Erzsébet, a ka­posvári Noszlopy Gáspár Köz- gazdasági Szakközépiskola tanára az idén a harmadik nyarat töltötte középiskolás építőtáborban. Egyszer tábor- vezető-helyettesként, két alka­lommal parancsnok volt. Az idei nyarat Villányban töltöt­te. A KISZ kb építőtáborok bizottsága október végén ün­nepélyes táborzárón értékelte az idei nyarat: az elsők közé került a villányi tábor. Az elő­írt normát harmincnyolc szá­zalékkal túlteljesítették. Az eredmény természetesen nem­csak a táborvezetőtől függ. Az eddigi munkáért, s főleg a villányi táborvezetésért Zám­borszky Erzsébet a Mezőgaz­daság kiváló dolgozója kitün­tetést kapta. — Sok nyarat töltöttem tá­borban. Középiskolás és egye­temista koromban sem volt nyár, hogy ne mentem volna. Mióta tanítok, az építőtáboro­kon kívül szívesen részt vet­tem az úttörő- és KlSZ-veze- tőképzők parancsnokságában is. Itt Villányban jó körülmé­nyek között élt a tábor. Bent a faluban egy kollégiumban laktunk, így nem okozott gon­dot a szabad idő hasznos el­töltése. Bent sok érdekes ver­senyt, műsort állítottak össze a gyerekek, de ki is mehettek. Szívesen láttuk a falu fiatal­jait is. A munka sem okozott gondot. Szőlő volt mindig, s a gazdaság vezetőivel is szót le­hetett érteni. A lányok lelke­sek voltak. Nekem pedagógiai szempontból is hasznos volt ez a nyár. Ott dolgoztak a tanít­ványaim is, jobban megismer­tem őket. Sokat egészen más oldaláról, mint a tanítási órá­kon. A gyerekek is közelebb kerülnek egymáshoz a sok kö­zös élmény, munka hatására. Az ilyen táborokban, kirándu­lásokon alakul igazán a kö­zösség. A diákokkal jó volt a kapcsolatom. A zárás után ér­kezett levelek, képeslapok bi­zonyítják a legjobban. Heten külföldi jutalomüdülést kap­tak az ötszáznegyven somogyi középiskolás lány közül. Tő­lük külföldről is érkeztek üd­vözletek. H. É. lakástextíliák, kelmék Újszerű lakástextíliák, női, férfi divatanyagok, gyermek- ruházati kelmék egész sorát vonultatták fel a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat árubemu­tatóján, a József körút 29. szám alatti teremben. Az ez alka­lomból megtartott pénteki saj­tótájékoztatón elmondották, hogy a színpompás »méter­áru-kiállítás« az újfajta érté­kesítési formák jegyében jött létre. A napokban ugyanis ide hívták meg az állami és szövetkezti konfekcióipar, a konfekció- és méteráru keres­kedelem képviselőit: ismer­kedjenek az új gyártmányok­kal, és adják fel jövő évre szó­ló rendeléseiket, v A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat egymaga képviseli az évszázados hagyományokkal rendelkező magyar lenipart. Vertikális vállalat, mert nyers­anyagának egy részét maga termelteti, s abból saját üze­meiben gyártja a fonalat. Az idén több mint 28 millió.négy- zetméter len-, illetve le&ípusú szövetet állítottak elő, több mint 1 milliárd forint érték­ben, ebből több mint 300 mii lió forint értékben exportál. Az árubemutatón ezúttal a budakalászi, a győri és a csil­laghegyi gyár újdonságait so­rakoztatták fel, 80—85 fajta mintázattal, négy-öt különféle alapanyagon. Partnereik az összesen 120 féle kelméből jö­vőre máris több mint félmillió négyzetméternyit rendeltek. Az árubemutatót megtekin­tették a textilipari minőségel­lenőrző intézet szakemberei is. Véleményük szerint az új ter­mékek 60 százaléka világszín­vonalat képvisel. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom