Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

Rakodók Segít a tanács A barna ingesnek szemébe tóg a haja. Fülét eltakarják a tincsek, mozog a szája. Egy dallamot dudol magában, és a foga között morzsolgatja a szavakat. Valami meghatároz­hatatlan, szabálytalan ritmust követve nyomja bele a la­pátot a kavics-liaiomba, ki­vár, aztás nagyot szusszanva áthajítja a rakományt a vas­úti kocsin. A neonok sápadt sarga fénye alig ér el a ra­kodóhelyre. A munkások ak­kor kezdik a munkát, amikor beérkezik a szerelvény. Ko­mótosan másznak föl a kocsi­ba, hatalmas lapát bukdácsol a vállukon, olyan, amelyikkel egyszerre több tíz kiló kavi­csot lehet »fölmarkolni«. — Egyszer én is megpró­báltam. A barátaimat hívtam segítségül, négyen voltunk, s egy koncertre szerettünk vol­na utazni, Budapestre. Hó nélküli tél volt, hideg, csípős. Szenet raktunk, melegítőben, tornacipőben. Este hatkor kezdtük, hajnalban fejeztük be. Kezünk a lapát nyelére tapadt, es néha úgy éreztük, nem bírjuk tovább. Figyel­meztettek előtte, hogy nem szabad egy pillanatra sem ab­bahagyni a munkát, mert le­merevedik az ember. Haj­nalban, amikor már csak né­hány mázsa volt hátra, oda­jöttek a hivatásos rakodók, s azt mondták, majd ők kirak­ják a maradékot, ha a pénz felét megkapják. Üjult erővel dolgoztunk tovább ... Hívatásosok. Tőmondatok­ban beszélnek, és a munkába temetkeznek. Estéről estére a kaposvári vasútállomás rako­dótelepén várják a vagono­kat Van, aki a családi költ­lommal erre áldozza föl az i sem telik bele, és otthagyják éjszakáját. Kilencen az omló falak között \ A barna ingest figyelem. Lopva tekint rám, érzem: te­tőtől talpig végigmér. Fel­emelek egy kavicsot a föld­ről, a fény felé fordítom. El­szánja magát, és hirtelen megszólal: — Maga ellenőr? — szege­zi nekem a kérdést, de a la­pátot egy pillanatra sem en­gedi el. Belerúg a kavicstö­megbe, várja a választ, mégis úgy tesz, mintha nem érde­kelné. A családjáról kérde­zem, a gyerekekről, alvásról, szórakozásról, barátokról. Hallgatás a válasz, aztán kis idő múlva beszélni kezd. — Ha nem ellenőr, akkor mindegy kicsoda. A felesé­gemmel élek, keveset va­gyunk együtt, mert iskolába jár. Amikor alszom, tanul. Délután néhány órát töltünk együtt, aztán az asszony el­készíti a vacsorát, és jövök dolgozni. A kavics nehéz. Bár meg lehet szokni. Több mint öt éve csinálom, elhiheti, sok mindenen mentem keresztül — mondja —, és félretűri a haját. — Miért ezt a munkát vá­lasztotta? — Nem tudom. Elég sokat lehet vele keresni, azt hi­szem, ezért is. Háromezer fo­rint minden hónapban meg­van. Barátaim? Kevesen van­nak. Talán nincsenek is. Nem érek rá mással foglalkozni, mint a munkámmal. Néha, amikor az időm engedi, tele­víziót nézek vagy olvasok ... Sok az alkalmi munkás Többen kizárólag a pénzt lát­ják a nehéz fizikai munkában. Megpróbálkoznak vele, aztán segvetést egészíti ki, de isme- ; néhány lapát után félreerthe­rek egy mérnököt, aki autóra gyűjt Hetente egy-két alka­tetlen jelét adják hogy nem bírják. annak. Egy óra a vasúti kocsit. A MÁV egyik legjelentősebb partnere a Vo- j Ián. Esténként gyakran látni i a rakodótelepen a gépkocsi- I kát, cementet, sódert, téglát i fuvaroznak. Az egészségre ta- ! Ián a legveszélyesebb a ce­ment : lerakódik a tüdőben, j kikezdni a légzőszerveket. ! Két, sötétkék ruhába öltö­zött férfi rakja az ötven kilós zsákokat a teherautóra. Ket­ten cipelnek egyet, és előre meghatározott sorrendben fék- j tetik egymásra. A rakodás i egyik alapelve a szervezett munka. Nélküle órákat veszít a tudatlan, mint ők mondják: a "-kicsi«. — Nem nehéz ez, kérem, csak arra kell vigyázni, ne­hogy ledőljön. Mint minden­nek, ennek is meghatározott sorrendje van; ha kidől a ce­ment, hát nekünk kell elszá­molni róla. Azért vigyáz az ember, bármennyire is siet. — Mikor kezdték? — Gondunk, bajunk csak egy van... A kapós menti sík la­pályról felkapaszkodva a kes- — Ügy hét óra körül. Szó- | kényén kanyargó útra mintha rít az idő, mert mi fuvaroz­zuk. és időre kell befejezni a munkát. — Mikorra végeznek? — Percre pontosan akar­más világba érkeztünk volna. Akár egy képzeletbeli óriás pék kemencéjében, úgy sora-' koznak egymás mellett a ke­nyér formájú dombok. Szelíd ia? Ügy hajnali kettőre. Vagy ligetek, füves kaptatok kerete háromra... zaj. A nagy család nem sze­rencsétlenség; ezt csak az tud­ja, akinek szintén ennyi gye­rek szaladgál a szók/; úja kó­rül. Gondunk; ba' : k csak egy van, de az annál v j'j'o: rossz ez a ház, ni s íny, se járda. Pedig énük. 7 . . Itt kint, a dombok it a csendes lágy sugarú i , .ért tanyát. Érik a gyám a kertekben megterem a _. d- ség. s a kukorica levele ja ■. úr- gulni kezdett. Az udvar :a- romfiak és egy fürge ;i ia- lac kergetik egymást. Az aj tön belül lágyfelhő köröz. — Ez még a rossz itt — mondja Molnámé —. ez a ren­geteg légy. Állatot tartunk, ugye, vs az ólak ide épültek szinte az ajtónk elé. A gyere­kek szeretnek itt lakni, r.ekem is kedvemre való a falu. a jóltáplált fiú komóto- i környék. Á-férjem1 a, szomszéd faluk egyikében született. Ez a ház azonban nagyon ven már, s ekkora családdá’ taka­rékoskodni nem lehet, ügye, megértik ? Legalább villany lenne... A rakodókat leginkább a kezükről lehet meg­ismerni. Tenyerüket meged­zette a lapát nyele, Izmok da­gadnak a testükön. Ha hideg van, előkerül a csákány, a szenet, a kavicsot másképpen nem lehet feltörni. Nyárido- ben ing nélkül dolgoznak, s dől róluk a veríték. Télen elő­kerül a szatyorból a gyomrot edző, melegítő pálinka, meleg­ben a forró tea. A lapát sur­rogva fúródik a rakományba, s a megszokott mozdulatokkal siklik újra bele. Röhridg Gábor Tűzoltó utca 25. Vannak ncfcéz álmaink. Még | jelez, amely sokban emlékez- I akkor is, ha nem fullasztóan I tét még az Apa és a Szerel- fülledt az éjszaka. Zaklatott ! mesfilm megkapó líraiságára, rohamban élünk, s nem-min- forrástiszta érzcsvllágára, fi- dig jut idő arra, hogy tiszta- nőm őszinteségére. Mégis ami ba jöjjünk az eseményekkel, j e két korábbi filmben jól al- értékeljük tegnapi, tegnap- j kalmazott eszköz volt — a előtti magunkat, tetteinket, sorsunkat. Ez persze nehéz álom lélektani magya­rázata. Lehet, hogy nem tu­dományos és logikus, lehet, hogy a nehéz álomnak egyedüli magyarázata, képi szimbólum — az itt nem a j egyeduralmat kapott, trónra tört, időnként látványosan, hatásosan, de korántsem szu­verén egységgel. Átérzett az az időnként a tudatalattiság kom- hogy ponált kiszámítöttsága, átér­túl sokat eszünk lefekvés előtt- i zett, hogy a filmkölteményt A Tűzoltó utca 25. című ma- álmodó »-poéta« meggyőző él­uj, magyar film kerete egy nehéz álom. (A mozi üres széksorait nézve szinte meg­emészthetetlenül nehéznek látszik.) A Tűzoltó utca 25. számú ház lakói nem valószínű, hogy ményhiánnyal is küzd. Néhol azt éreztük, mintha a húszas évek szimbolista mozija tá­madt volna fel, máskor pedig idegenül Fellini ©gy-egy jele­nete rémiétt fel. Ütjelző film ez. Ki tudja. ni sem akartam a szemem­nek, aztán láttam, hogy az esti filmre, a Chato földjének kalandjaira váltanak jegyet az emberek. De csend! — vannak már kerek, elfogadható ma­gyarázatok, felmérések is, miért kell a nagyközönségnek az olcsó kommerez, miért ide­gen számára az elvont mű­vészfilm. Már vita is volt er­ről több fórumon, s mint min­den vita. ez is elült. S miköz­ben lassan gyümölcsöt érlel a kisiskoiáskortól elkezdett zenei nevelés, s -van fülünk« a tiszta népdalra, klasszikus muzsikára, még nincs eléggé zik a tájat, s a völgy hajlatba szorulva él maga a falu. a mindössze három-négy utcá- | ból álló Kercseliget. Olyan falu ez, mint a többi száz vagy ezer megye- és or , szágszerte. A faluba ér j nek mégis olyan érzése van, hogy a perifériára került. Ez abból táplálkozik, hogy Ker- cseligetnél megszűnik a me­gyehatár: a látóhatár szélén kéklő dombok már Baranya megyéhez tartoznak. S noha a falu külseje megállapodottsá- got. csendes józanságot mutat. Baté, Nagyberki. Kapospula és a környező, hagyományo­san -jómódú« községek mel­lett mégis szerényebb, mentes az említett települések minden hivalkodásától. S itt, a megye szélén épült község utolsó házában, a Pe­tőfi utca legutolsó épületétől is jó háromszáz méterre laknak Molnárék. Jóféle téglából, gondosan szigetelve épült a házuk alapja, de erre a biztos alapra rossz. öreg. omlófélben levő tömésfalat húztak. Va­kolás már csak nyomokban maradt meg rajta, s az oldal­falakon kétujjnyi széles repe­dés mutatja, hogy a ház a vé­gét járja, tatarozni, toldozni- foldozni nem érdemes. Az épülethez nem vezet téglajár­da. s a villany is hiánvzik a házból. Az ablakból hiánvzik egy üvegszem. hevenyészve pótolták ki egy rossz, fekete kendővel. forma, san, jó étvággyal ebédel.1 Molnár Já i osné sokat bíró. szívós asszony benyomását kel­ti. Bőre b: ~ára cserzett, ar­cán árkokat szántottak az évek. De hangjában, beszédé­ben nem bujkál egy csepp sem a kicsinyhitűségből. sőt megle­pően kiegyensúlyozottnak lát­szik. Akárcsak a gyerekei, sőt — megkockáztatom — az egész család. Nagvállásról költöztek ide. '* [ Férje a Kapós-völgye Tsz-bén kező-1 dolgozik. bedolgozóként, de ' olykor-olykor az udvaron álló fűrészgéppel tűzifafűrászelést is vállal. (A gép nem önjáró, az istállóban unatkozó szamár húzza munkába menet.) A férj nem keres sokat a tsz-ben, de a csaknem 2000 forintos csa­ládi pótlék és az 1200 négyszö­gölnyi háztáji kiegészíti a hiányzó keresetet. — Megvolnánk — mondja az asszony. — Szinte hiányzik is, amikor ősszel, a gyerekek isko­lába mennek, és itthon elül Fölkerestük Nagyber­kiben a közös tanács titkárát, Antal Józsefet is. — Erőinket meghaladja a kercseiigeti faluveg nehány házának a villamosítása és a járdaépítés — mondja. — S nincs is értelme néhány, egyébként is halálra ítélt há­zat villamosítani. Viszont se­gíteni szeretnénk Molnárek- nak, és a segítség egészen más módját szorgalmazzuk. Környezettanulmányt készí­tettünk, és a jövő év elején szeretnénk a megyei tanacs szociális alapjából mintegy 50 ezer forintot kérni számukra. Ebből aztán vehetnek a falu bármelyik részén maguknak egy házat. Cs. T. Itt lakik valamivel több A ház — Kercseliget végén.-szemünk« a filmre. Ne ért- | mint egy éve Molnár János és | sernek félre, az lenne jó, ha minél többen megértenék Sá­ra Sándor ihletett, művészi képeit. Szabó István legjobb a tele gyomor miatt küszköd- végigjárja-e ezt az utat Szabó j szándékát, s fölfedeznék István, napjaink »filmliriku- sainak« egyik legjobbja? Két­magasba. szinte , ez, hanem az alkotóé is. Mert j géssel vesznek körül bennün­ir/íilrvíi róni g-.. : fi 1 , '1 . i . ° - ■ ■ , ■» ségtelenül eteri tiszta érzelmi régiókba tartó ívelés ez, a kevés értő és a nagyobb számú sznob legjobb társ a néző, s -gyönyörűségére«. Hosszú sor- több néző. nek ezzel a terhes víziókkal teli álomlátomással: nekik a lelkűk van teli csupa lezárat­lan, megmagyarázhatatlan, fe­lelet nélküli kérdéssel. Éppen hogy átélt, nehéz napokkal, indulókkal, bombázással, emig­rációval, halottakkal, avitt 1 állt a" mozi előtt: szinte hin- bútorokkal, ki-tudja-hova-lett tantik képeivel, erotikus vá­gy akkal, lélektipró erőszakkal. Szabó István író-rendező me­gint arról a »-bizonyos« időről akar beszélni, amit annyiszor láttunk már a mozivásznon világháborús kalandfilm, tör­ténelmi, társadalmi dráma, lé­lektani filmtanulmány formá­jában feldolgozva. Szabó Ist­ván azt állítja, hogy azok az idők, azoic az átélt háborús évek kibeszélhetettenek, kitö- röthetetlenek, s ezt éppen az újraálmodás, az álom reggelre gyógyuló, ártatlan tudathasa­dásos állapotában mutatja be. Elkerül minden banális ma­gyarázkodást, merészen ugrik fejest a víziók világába, költi a filmet. Olyan filmet költ, olyan tiszta, eredeti indulású képekkel, hogy szinte Radnóti zaklatottsága, Pilinszky KZ- tágerének hangulata remeg bemnünk. De azok versek, va­lóban, emez pedig celluloidra rögzített. vászonra vetített képsor. Jelképrendszerbe szí­vódott eseménysor... S mégis: jó szándéle, tanító szándék, eredetiségre törekvés ellenére csak útjelzőnek érez­hető Szabó István munkássá­gában ez a film. Olyan utat hiányosságokat is. Nemcsak a közönség érdeke családja. Kilencedmagával. A szülőkön kívül még hét gye­rek — hat fiú és egy lány — él itt. A legkisebb két éves, a legnagyobb már dolgozik, ta- karmányos a helyi tsz-ben. A gyerekek izgatott nyüzs­Az aranyrúdtól a bankóit* Pénztörténeti kiállítás Marcaliban Tegnap a Marcali Helytör- | a történeti érték Leszi iölbe­a mostani film újra azt tanú­sítja, hogy ezen az úton is a minél Tröszt Tibor két, amikor belépünk a kony­hába. Buksi fejű. élénk te­kintetű fiúk. s egy kis vadóc leány. S amíg Molnár János- néval beszélgetek, a 12 éves Platon: Szókratész védőbeszéde. Kriton-Milyen régi és mégis mi- 1 vidre vágásával fenyegetőzött, ] nek. A börtönben ő beszéli lyen friss. Mint egy virág« — I megírta azít a művét, amit az- ! utoljára vele, és ott folyik le < af csaK mondta róla Karinthy, a njég óta sem sikerült egyetlen író- i az a párbeszéd is, amely Szók- 1 “aszna“a^ a „ gyermek Devecseri Gábornak, | nak sem túlszárnyalnia. téneti és Munkásmozgalmi Múzeumban pénztörténeti kiállítás nyílt — a múzeumi hónap rendezvényeinek sorá­ban — Az aranyrúdtól a ban­kóig címmel. Dr. Sági Károly régész, kesatheiyi ' múzeumigazgató megnyitó beszédében ennek jelentőségét, gazdasági szere­pét és történelmi fontosságát méltatta. Elmondta, hogy a pénz már az őskorban ismert volt, de csak jóval később mai értelem­ben: értékmérő eszközként. A aki később egy tökéletes for­dításban adta vissza magya­rul a védőbeszédet. Platon műve előtt évszáza­dok óta csodálkozva hajolnak meg az emberek. Sokan es sokféleképpen magyarázzák, pedig nagyon, egyszerű, és mindenki számára, aki olvas­ni tud, érthető. Magam is. ha nagyon, zavarosaik körülöttem a dolgok, előveszem, és végig­olvasom. Nem nyugtat meg, de felemel valami kristály- tiszta régióba, mindenen túli, szól Miről is j pen ez az apológia, vagyis 1 inkább: kikről? Szokrátésznek, a filozófusnak állít emléket. < Szokrátészt feljelentik isiten- tagadás és más vádak alap­ján, amelyeket régen a gon­dolkodó emberek búnként szoktak felróni. A nyolcvan- j éves Szókratész megjelenik a ! bíróság eílőtt. és elmondja vé­dőbeszédét. Félelmetes loglika­jával ízzé-porrá zúzza a váda­kat, s a vádlottból vádló lesz. Mindezt pedig olyan magától *11 r, , . . . i UCil. Cl LCÍVX1ICI U CÖÜ»IVUZ.ÍVCÍ 11. tulaidonkén mppvlVr k egJol3ban kelták szalacskai pénzei már tulajdonkep- megvilágítja. Kr.iton megszer- ­örök érvényű törvények közé. j értetődő könnyedséggel teszi, Mi is tulajdonképpen? Sem- I hogy a vádlók nem bírják el- miféle műfaji kategóriába 1 viselni szégyenüket; halálra nem sorolható. Filozófia költészet, vers és próza, zene, a gondolatok muzsikája, cso­ítélik a zseniális gondolkodót. Mindenkiben fölvetődik; Szok­vezi a szökést, de Szoicrátész nem menekül. Az ember ér­tetlenül áld meg ennek elol­vasása után. és szinte belekia­bálna a történésbe, mint a gyerekek: »Bárcsak sikerülne megszöktetni, akár akarata el­lenére is!« Szokrátész azonban nem gyerek, ö a gondolkodó, bölcs ember, aki a követke­zőkben józan és logikus érvek alapján megmagyarázza, hogy miért marad. Ez a történet, a -puszta váz«. Benne a görög ember, a mediterrán táj. Szokrátész alakját Platon magasra emelte. Csak az iga­zán nagy jellemek mennek így a haláluk elé, ilyen nyu­rátész akár meg is menthette ] galommal. Riitkán fordul elő. dálatos dallam üveghangokon ; volna az életét. Erre a kérdés- 1 hogy mű és alakja, írója így vagy a hegedű húrjain. Pla­ton, akii egyik filozófiai mű- ; veben a múzsák hajának rö- | re felel a mű második része, a Kriton. Keltőn barátja Sutokráíész­»együtt legyen«. Ez a remekmű titka. Sa. S*. ilyenek voltak, kora Árpád- | kori okleveleink is említenek ; olyan szőlőmunkásokat, akik j a munkájukért »napszámbért« kaptak. Somogy területén is sok háború dúlt, az emberek értékeiket elrejtettek, s eze­ket sokszor csak a véletlen j felszínre hozza. A pénzleletek kapcsán pedig feleletet ka­punk sok olyan történelmi kérdésre, melyre az írott for- , rasok nem utalnak. — Ez a kiállítás azért új és úttörő jellegű — mondot­ta —, mert bemutatja, példák­kal szemlélteti a pénz kora­beli jelentőségét A viszonylag kis helyen — az üvegtárlókban — nem mindennapi látvány fogadja a látogatókat. Nemcsak a ne­mes fémkincs, sokkal inkább csülhetetlenne a kiállított ér­mék értékét. Az arany kai i- kapénzek, a furcsán görbült ai any ékszerek még semmi pénz jelleget nem mutatnak. A bronzkorban az aranyat már általános értékmérőként használták. A kelták a make­dón és görög pénzeket utánoz­ták; a szalacskai pénzverő műhelyből az i. e. I. század­ból — származó bronz öntő­forma, pénzverő és öntőkana­lak nagy mesterségbeli tu­dásról árulkodnak. A nagyítóüveg alá helyezett aranypénzekről római császá­rok arca mered, majd kétezer év óta az időtlenségbe. Obu­lusok, dénárók; magyar, tő­rök, osztrák és német pénzek sora — minden olyan nép fi­zetési eszköze, amely csak megfordult hazánk földjén. De ez a kiállítás még többről is tudósít: bemutatja a ma­gyar pénzveres múltját... A sajátos értékkel rendel­kező nemesfém pénzeket az­tán a XVIíI. században kezd­ték felváltani a csak névér­tékkel bíró érmék, papírban­kók, amelyektől egyenes ut vezet a mai pénzforgalomig. Tanulságos, érdekes és érté­kes kiállítás ez. Somogyit Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom