Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

hk&áfozatok nyomában SZÁMVETÉS ÖNMAGUNKRÓL L A pártélet fejlődése Somogybán Akik ott voltak, jól dolgoztak Beszámoltunk már olva­sóinknak arról, hogy a közel­múltban nagy jelentőségű té­máról tárgyalt megyénk vezető testületé, a Somogy megyei Pártbizottság. Ígéretünkhöz hí­ven most sorozatban, részle­tesebben is tájékoztatjuk a me­gye közvéleményét arról, hogy hogyan ítélte meg a testület Somogy fejlődését, milyen si­kerekről és gondokról adha­tunk számot. Helyzetelemzés és feladatmeghatarozás — ez a két fogalom fejezi ki legjob­ban a tanácskozás lényegét. S a szándék az, hogy a két párt- kongresszus között számot ves­sünk önmagunk munkájával, a megye fejlődését szolgáló ha­tározatok végrehajtásának helyzetével, EGYSÉG A PÁRTBAN Bevezetésként megállapítja a jelentés, s ezzel egyetértett valamennyi felszólaló: A X. kongresszus és a megyei párt­értekezlet óta Somogybán is erősödött a párttagság eszmei, politikai, szervezeti és cselek­vési egysége, megélénkült a pártélet. Fontos állásfoglalás ez, mely egyrészt kifejezi a lenini normák érvényesülését, másrészt azt, hogy nélküle aligha juthattunk volna előbb­re a szocializmus építésében. Pártszervezeteink többsége ön­állóan és felelősséggel irányít, s a kedvező politikai légkör következményeként fokozódott a kommunisták aktivitása és öntevékenysége is. Azt állapí­totta meg a testület, hogy a párttagok döntő többsége be­csülettel helytáll a munkában, péMát mutat. Nem véletlen tehát, hogy nőtt a párt tekin­télye. A másik fontos megállapítás az, hogy a párt vezető szere­pe, irányító, szervező, ellen­őrző tevékenysége a társadul-- mi, a politikai és a gazdasági élet minden területen érvénye­sül. Ez tette lehetővé, hogy újabb eredmények születtek a megye gazdaságában, a társa­dalmi, a művelődési életben és a szociálpolitikában is. A ve­zető testületek következeteseb­ben vizsgálják és ellenőrzik a határozatok végrehajtását^ mint korábban — ezt tükrözte a tanácskozás is —, és rend­szeresebben, nyíltan és őszin­tén tárják föl a fejlődést gát­ló tényezőket, közöttük azt is, hogy a számonkérés még nem elég következetes. A szervező és ellenőrző munkát tehát magasabb szín vonatra emelni. nivalót hagynak maguk után. Igaz, határozottan vetődött felles gazdasági vezetők túlnyomó az is, hogy rendszeresen gon-^többsége igyekszik megfelelni doskodni kell a titkárok és a vezetőségi tagok továbbképzé­séről. Több felszólaló, így Büki János, a Balatonboglári Álla­mi Gazdaság párttitkára, Ko­vács Istvánná berzencei tsz- párttitkár, Csizmadia Tibor tapsonyi párttitkár is az alap­szervezeti munka hatékonysá­gának javításáról beszélt, és beszámolt eredményeikről, gondjaikról. AZONOSULÁS A POLITIKÁVAL Kifejező és figyelemre mél­tó észrevételt tett Tanai Imre, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, amikor azt mondta: Ügyünket csak olyan emberek tudják sikerre vinni, akik ér­telmileg és érzelmileg is képe­sek azonosulni a párt politi­kájával, önként és tudatosan vállalják a határozatok végre­hajtásában való aktív közre­működést. S hozzátette: még nem vagyunk mindenütt fel­készülve arra, hogy segítséget adjunk tartalmi és módszer­tani szempontból is o politika helyi alkalmazásához. Gondot okoz, hogy helyenként gyenge fölkészültségű párttitkárok irányítják a munkát, másutt mindent maguk akarnak elvé­gezni, s a vezetőségi tagok kö­zött nem osztják el arányosan a munkát. Büki János viszont azt bizonyította, hogy a gaz­daságban partcsoportrendszer kialakításával, működtetésé­vel sikerült hatékonyabbá ten­ni a pártmunkát. Kovács Ist­vánná azt elemezte konkrét .példákon keresztül, hogy Ber- •zencén milyen nagy segítséget tud adni az alapszervezet a legfontosabb gazdasági kérdé­sek — mint például a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztése — megoldásához o politikai mun­ka eszközeivel. A sokrétű vitában nyilván­valóvá vált, hogy az általános helyzet kedvező; a figyelem most mégis — és természetsze­rűleg — oda irányult, ahol változtatni, segíteni, fejlesz­teni kell a pártmunkát, hiszen ez a gazdasági, társadalmi elő­rejutás alapfeltétele. POLITIKA ÉS VEZETÉS keli KÖZÉPPONTBAN AZ ALAPSZERVEZETEK Sok szó hangzott el a gyei pártbizottság ülésén alapszervezetek fejlődéséről, munkájáról. Az elemzés meg­állapította például, hogy szá­mottevő fejlődés tapasztalható az alapszervezetek belső éle­tének tartalmában és szervező, irányító munkájában is. Üj helyzet teremtődött azáltal, hogy sok termelőszövetkezet egyesült, átszerveztük a köz- igazgatást, megszűntek a já­rási tanácsok s hogy nagyköz­ségi és közös községi tanácsok jöttek lőre. Érthető, hogy fiyen kö­rülmények között hozzá kellett látni a pártmunka tartalmi és szervezeti fejlesztéséhez is. Több alapszervezet, pártbizott­ság és csúcsvezetőség alakult. A helyi szervek önállóságának és felelősségének növekedése kapcsán javult a testületi ve­zetés, rendszeresebbé váltak a taggyűlések, s ezek színvo­nala is emelkedett. Az akció­képességet azonban — mint hangsúlyozta a. testület — csak további színvonal emeléssel, a politikcá munka, az irányí­tás módszereinek tökélesítésé­vel lehet biztosítani. E megállapítást az is indo­kolja, hogy egyes pártszerve­zetek — a megváltozott kö­rülmények között — nehezen találják föl magukat. Főként a kis létszámú alapszerveze­tekben hangzik el olyan pa­nasz, hogy nem rnindenbeníb- gadjáfc el politikai irányításu­kat. E kis szervezetek gyakran nem élnek véleményezési jo-, gokkal, de Minden vezető beosztás egy­ben politikai funkció is — ez a megállapítás foglalja össze a megyei pártbizottság vélemé­nyét a kádermunkáról. Feltár­ta a jelentés, hogy az első szá­mú vezetők döntő többsége át­érni ezt, a középvezetők, a mű­szakiak közül azonban többen nem látnak politikai feladatot me- j és felelősseget maguk előtt, az Megnyugtató, hogy az állami a követelményeknek, becsüle­tesen dolgozik; szakmai, politi- ,kai felkészültsége, emberi ma­gatartása révén alkalmas a vezetésre, és jól szolgálja a megye fejlődését. A vezetők kiválasztásánál azonban még jobban érvényesíteni kell a hármas követelményt, a politi­kai, a szakmai és a vezetői al­kalmasságot. A testület külön felhívta a pártszervezetek fi­gyelmét: gondoskodjanak ar­ról, hogy tehetséges emberek kerüljenek a vezetői posztok­ra, s munkájukat annak alap­ján ítéljék meg, hogy milyen a viszonyuk a párt- és az ál­lami határozatokhoz, hogyan biztosítják a fegyelmet. A IV. ötéves terv végrehaj­tásának gondjai — amelyekről később lesz szó — nagyrészt vezetési, emberi problémákból adódnak. A vezetők egy része ugyanis középszemen végzi a munkáját. Gyakran hiányzik tevékenységükből a kezdemé­nyezés, a szervezői, a kocká­zatvállalási készség és a dön­tési bátorság. Föl kell készíte­ni az embereket arra, hogy a magasabb követelményeknek is meg tudjanak felelni. Ezzel összefüggésben fölhívta a me­gyei pártbizottság a figyelmet arra, hogy káderügyekben, ahol alkalmatlanság merül fel vagy a türelmi idő után sincs javulás, személycserét kell végrehajtani. De nagyobb gon­dot kell fordítani az utánpót­lás nevelésére is, mert csak a káderek tervszerűbb, tudato­sabb cseréjével, frissítésével lehet biztosítani a vezetés ál­landóságát és folyamatosságát, a zökkenőmentes korosztály­váltást. És ehhez szorosan hoz­zátartozik az a követelmény, hogy a fokozatosság elvének betartásával előléptessek a vezetésre érett fizikai munká­sokat és munkásnőket. Az első számú vezetők alapvető köte­lessége, hogy jó képességű és felkészültségű helyettesekről gondoskodjanak. met kell fordítani a párttagok, különösen a munkás párttagok kiválasztására és türelmes ne­velésére. Folyamatossá, elmé­lyültebbé kell tenni a pártépí­tő munkát, s végleg kiiktatni a bizonytalanságot, a téves né­zeteket, amelyek a Központi Bizottság novemberi állásfog­lalása után átmeneti megtor­panást idéztek elő. Végül is megállapította a megyei pártbizottság, hogy az alapszervezetek — a követel­ményeknek megfelelően — a pártépítő munkában is maga­sabbra emelték a mércét, kö­rültekintőbben választják ki a párttagságra alkalmas sze­mélyeket, rendszeresebben fog­lalkoznak velük, az ajánlók pedig nagyobb felelősséget ta­núsítanak irántuk. A testület fölhívta a figyelmet az elmé­lyültebb, körültekintőbb mun­kára a pártélet minden terüle­tén, s arra, hogy ahol még a politikai munka tartalmában, módszereiben hiányosságot ta­pasztalnak, kutassák fel az okokat, és gondoskodjanak ki­iktatásukról. Csak teljes oda­adással, elmélyült, következe­tes munkával biztosíthatjuk a párton belül is a X. kongresz- szus és a megyei pártértekez­let határozatainak maradékta­lan végrehajtását. (Folytatjuk) Hol van már a nyár! Azok <a diákok, akik az építőtábo­rokban dolgoztak, már rég az iskolapadban ülnek. Néha azért biztosan felidézik a tá­bori epizódokat, hiszen annyi volt a program, annyi a kö­zös munka szerezte öröm és annyi a véletlen esemény ... És volt akinek a tábor után még újabb élményt is hozott a jó munka: minden turnus­ból a legjobban dolgozó két diákot — a tábor létszámától függően esetleg többet is — külföldi utazásra javasolt a tábortanács. Somogy megyé­ből például tizenegy fiatal utazott a Szovjetunióba. Akik ott voltak az építőtá­borokban, jó munkát végez­tek. Nemrég készült el az összesítés: 26 791 fiú és lány dolgozott az ország különböző részén a táborokban. Kapál­tak, szedték a gyümölcsöt, töl­téseket emeltek, iskolákat, kollégiumokat segítettek épí­teni, és ott voltak a régészeti ásatásaknál. S ezzel még számba sem vettük a megyei KISZ-bizottságok által szer­vezett munkalehetőségeket. Tavasszal 28 840 fiatal írta alá a tábori jelentkezési íve­ket. Nem ment el mindenki, aki kitöltötte a papírokat, pe­dig számítottak rájuk, 92.8 százalékos volt a jelentkezés. Ez országos adat, s alapjában véve nem is rossz, hiszen köz­bejöhetett betegség, családi probléma, amely valóban le­hetetlenné teszi, hogy a je­lentkező ott legyen a koráb­ban vállalt kéthetes munkán. Ám, a somogyiak megjelenése rosszabb volt az országosnál, A jelentkezett 830 diák he­lyett csak 707 utazott el a tá­borokba. Az igazolatlanul tá­volmaradt fiatalokat már ré­gen — a tanév kezdetén — felelősségre vonták a KISZ- szervezetek. Egy intézmény mozgósítása mellett mégsem lehet szó nélkül elmenni. Balatonali- gán főiskolai hallgatók dol­goznak nyaranta. A Kaposvári Tanítóképző Intézet mindzn évben húsz hallgató mozgósí­tásának a lehetőségét kapja meg. Eddig — az utóbbi években — egyszer sem hasz­nálták ki a keretet, az idén pedig egyetlen főiskolás diák sem utazott el Kaposvárról Aligára, pedig számítottak rájuk. Akik elmentek a táborokba, nem bánták meg. Tudták, hogy hasznos munkát végez­nek. Persze a megyében is vannak iskolák, ahol nagyon komolyan vették a jelentke­zést, s ott is voltak időben. Marcaliból, Csurgóról még a végzős diákok közül is töb­ben elmentek az építőtábo­rokba. Messze van még a jövő évi nyári táborok szervezése. De jó lenne végre elérni, hogy aki aláírja a jelentkezési ívet, állja is a szavát. Az utólagos felelősségrevonás ugyan nem maradhat el, de nem ez a megoldás. H. £. MUNKÁSJELLEG A megyei pártbizottság el- mélyülten elemezte a párt ösz- szetételének alakulását. Fon­tos támpontot nyújtott ehhez a Politikai Bizottság megálla­pítása, mely szerint a X. kong­resszusnak a munkásarány nö­velésére vonatkozó határozata nem teljesült. Megyei vezető­szervünk feladattervet foga­dott el a kedvezőtlen tenden­ciák megváltoztatására, s en­nek máris érik a gyümölcse. Az év első felében a felvett párttagok 73,6 százaléka fizi­kai dolgozó, 37 százaléka nő volt. Ez jó jel, s arra utal, hogy továbbra is kellő figyel­Korszerűbben Lent, az usztatón egyenletes a munka: a cukorrépával rakott teher­autókait komótosan emeli magasba a daru, s önti ki a nyersanyagot. Pontosan érkeznek a mosó alá a vagonok is. Azt, hogy minden eddiginél gyorsabb a feldolgozás üteme, hosszú számsorok adatai bizo­nyítják. A héten volt olyan nap, amikor 258 vagon répát »■nyeltek él-“ az úsztatok, s eb­ből 33 vagon cukrot főztek. S e számhoz hozzá tartozik még valami: Tóth hajós igazgató mondta, hogy »még az öregek sem emlékeznek ilyen jó üte­mű feldolgozásra.-« A rekordok mögött sok évig tartó korszerűsítés álL A nyersigyárat ma automata szabályozza: okos műszerek irányítják a feldolgozást, s mindent rögzítenek, ami a ter­melés szempontjából fontos. Valahogy fiatalodik a nyolc­vanéves gyár: új berendezések Bővítik a marcali sajtüzemet felel meg nek, • m6STa.fi sajtröemet Aas épftfceoéat egy taSäSHMtäk a 16x27 méteres csarnok vánsserfeesetét. T&feap segítik az egyenletes termelést, és a sárgára festett vagy ezüs­tösen csillogó üzemrészekben is egyre több a fiatal arc. A korszerűsítés azt is jelen­ti, hogy könnyebb a munka. Az öreg épületek mellett — ahol ezen az őszön alummiumborí- tású falak között kezdte meg a termelést az új szeletszárító — a megváltozott munkakörül­ményekről beszél Major Ist­ván: — Itt csak ügyelni kell a műszereket, s azok mindent el­mondanak arról, hogy mi tör­ténik az óriáshengerben. Ré­gen kézzel irányítottunk min­den berendezést: annyit rohan­tunk egy műszak alatt, hogy a vége felé már a lábunkat sem éreztük... De mást is jelent ez az új szeletszárító: a lakato­sok, villanyszerelőik mellett megjelentek a műszerészek, s a munkájuk egyre nélkülözhe­tetlenebb. Az emelet magasságú forgó hengerben naponta 12—14 va­gon nyers répaszeletet száríta­nak meg. A több száz fokos hőmérsékletből az üzemben csak kellemes meleget érez az ember. — Itt tisztaság van és jő levegő. A régi szeletszárítóban egy műszak alatt 10—15 mil­liméter vastagon is lerakodott a finom por, s amíg a műszak tartott, folyton füstgázzal teli levegőt szívtunk. Egészségte­len volt... Én 1957 óta dol­gozom a szeletszárítóban, s megtanultam, mit jelent a ré­gi gépek között a nyolc óra: amikor vége volt ' a műszak­nak, nem győztünk jó levegőt szívni kint, az udvaron. Eről­ködtünk, s örültünk, ha na­ponta öt vagon szeletet tud­tunk lesizárítani. Az Új Üzem gyorsan elké­szült A beruházás 36 millió forintjába került a gyárnak. A dohogó olajégők mögött a zajban egyetlen mondatot je­gyeztem föl: »Csak az tudja, jhogy mit jelent, afej látta a »égjtt ist« A korszerűbb hfmp-nrlg9»WJr­t*ez felkészültebb szakembe­rekre is szükség van: a ter­melést üzemmérnökök irá­nyítják. BgyficSc Sípot — TSaeBfaÄ éves munkát Később medegítökeze- lő segédmunkás lettem. Aztán lakatos akartam lenni, de a korom miatt nem vettek föl Beiratkoztam a cukoripari technikumba; négy év esti ta­gozat következett. Érettségi után egy nagy lélegzet: vegre ez ás megvan. Aztán hamar rájöttem, hogy kevés: itt a gyárban biztattak, s beirat­koztam a felső fokú techni­kumba. Kérem, ne vegye viccnek: 1967. április 1-én kaptam meg az oklevelet. Ta­valy pedig különbözeti vizs­gával az üzemmérnöki képesí­tést. Haltk szavú, csendes ember. Azt tartja, átgondolt szervező munkával mindent meg lehet csinálni: rohanni csak akkor kéül, ha dől a gyár kéménye. Akikor is csak addig, amíg a kémény alól kiér az ember. — Higgye el, sokszor tör­tem a fejemet, hogy a három műszák mellett érdemes-e csi­nálni a tanulást? Ha nem biz­tat a család, azt hiszem, abba is hagyom, de mindig mond­ták: »elkezdted, fejezd is be« ... Persze lehet, ha ne­kem sikerül annak idején szakmát szerezni, el sem kezd­tem volna a tanulást. — Itt a gyárban hogyan fo­gadták a segédmunkásból lett üzemmérnököt ? — Egy-kettő aikadt, aki csak a segédmunkást látta, de a többség hozzászámította az is­kolapadban eltöltött éveket is. Azt hiszem, az ember tekin­télyét a munka alapozza meg: megalapozott döntése, bevált intézkedései. Az irodából, ahonnan nyolc órán át az egész üze­met irányítja, az udvarra lát­ná: autók hozzák a répát és végtélen szalag viszi a szele­tet. Édeskés répailllat van, és sűrűn cseng a telefon. — Milyen most a gyár? — Jól megy, s ilyenkor mindenld nyűgöd tatob. Az idén jól sikerült a karbantartás, zavartalan a termelés is. A karbantartást azok vég­zik, akik télen termelnek. Kereza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom