Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
Fél időben Az út menti fákról koppan- va hull a dió. A gyümölcsös csupasz, csupán a téli körték terhe húzza az ágakat, de még lombok közül fehérlik a templom tornya. Mézsárga, erőtlen a fény. A szélső ház előtt a falu határában burgonyapríz- mák szalmasüveggel. De menynyi! Beillene valami sajátos településnek, sugárutakkal, ke- resztutakkal. Aki idejön Kál. A kis közösség új büszkeség« rító, tároló és keverőüzem. mancsára egyet-mást fgy útközben is megtudhat, anélkül, hogy bárkivel beszélgetne. — Gazdag lehetett a termés — erre gondoltam, meg arra, hogy milyen észrevétlenül elszaladt három év. Akkor is ősz volt, vagy inkább már tél- elő. Képek villantak föl az emlékezetemben, mondatok csendültek vissza váratlanul. ►►Nem sok olyan szövetkezet ják« is a tágas, szép szövetkezeti irodát. A régiből szolgálati lakás lett. Kellett. Mert azóta a főagronómus, a növényvédő agronómus, a főállattenyésztő mellé érkezett egy agrármérnök, egy állattenyésztő — aki kizárólag a baromfitelepet irányítja — és egy erdésztechnikus. Hat szakember j 3200 holdon, amelynek körül- j belül a fele szántó!-Nagy szere- j pet szánunk ; a szakembe- | reknek.« Fölöslegessé válik az i érdeklődés, hogy a félidő j miként érlelte I valósággá ezt az elhatározást A szavaknál többet mond a felsorolás. S hozzátegyem még azt is, hogy ez a kis szövetkezet egymaga két, Kaposváron épülő kollégiumi helyre fizetett be? — Gondolni kell a holnapra is — fűzi hozzá magyarázatként Rózsa István elnök. — így a tanácsi befize- ! téssel együtt a falunkból három gyerekünknek mindenkor biztosított a kollégium. Nem történt volna semmi lényeges? Csak a szerénység ! diktálhatta ezeket a szavakat i a beszélgetés kezdetén. Ügy látszik ez az egyetlen, ami nem változott itt Három évvel ezelőtt is azt írtam: min- ; dig szerények, csendesek volépülő »... mindig kell lennie egy célnak.-« Jövőre 150 vagonos burgonyatárolót, manipulálót, üzemi utat építenek. Ahogy itt mondogatják: a burgonyatermelés a »halottaiból« támadt fel. Már azon a ponton voltak, hogy feladják ezt a régi hagyományt. — Mennyit törtük a fejünket, mennyit gyötrődtünk, hogy mit is csináljunk. Az élet meghozta a megoldást. Jöttek a gépek, jöttek az új fajták — és ez megoldott mindent. Most száznyolcvan hold burgonyánk volt, jövőre kétszázötven lesz. Százötven mázsás termés mellett visszanyerte ez a növény a régi becsületét. Ez is a tervidőszak első felének az eseményeihez tartozik. Meg az is, hogy három év alatt több mint hat és fél millióval nőtt a kis közösség közös vagyona; hogy akkor másfél, most meg előreláthatóan kétmilliós tartalékkal kezdik meg a következő évet. Három éve hat autó volt a faluban, most több mint húsz. Az Orbán család — melynél akkor jártam — azóta nyaralót is vett, és rajta kívül vagy három-négy család ugyanezt elmondhatja. És sorolhatnám tovább. Mi történt azóta? Ez az izgalmas kérdés vezetett három nyár után ismét Kálmáncsára. Magamnak tulajdonképpen úgy fogalmaztam meg: nagyon sok minden — és mégis minden változatlan. Változatlanul és ugyanúgy azon az úton járnak, mint akkor. Különösképpen most sem hallatnak magukról. Csak dolgoznak. Megértésben dolgoznak. Azért, amit elhatároztak, amiket a terveikben kerek mondatokba foglaltak.,. »Boldog ember vagyok« — három évvel ezelőtt ezt mondta Rózsa István. Most »félidőben« újra megkérdeztem tőle. Szelíd mosollyal csak ennyit mondott: — Most is. Nem változott semmi... Vörös Márta Erőteljes fiatalember. Foglalkozása: jegyvizsgáló a vasútnál. Társadalmi megbízatása: önkéntes rendőr. Kommunista, 1961-től pártbizalmi ét pártbizottsági tag. Ezek mellett — vagy talán éppen ezért — egyike azoknak, akik szív- I ügyüknek tekintik államhatár I raink védelmét. Túri István így vall erről: — Szentán születtem, később költöztünk Gyékényesre. Ma Zákányban élek családom* mai. Nekünk, akik az államhatárok közelében nevelődi tünk fel, valahogy már a vé- ; rünkben van, hogy éberen vigyázzunk. Nem is tudnánk életünket úgy elképzelni, hogy ebben ne nyújtsunk segítséget határőreinknek. Szűcs Árpád határőr főtiszt: — Amióta ez a hivatásom, szüntelen érzem azt a hatalmas segítséget, melyet a lakosság munkánkhoz nyújt. Nélkülük nehezebb volna feladatainkat eredményesen ellátni. Itt Zákányban s másutt is, minden ember határőr. A gyerekektől kezdve a felnőttekig. Húsz esztendeje dolgozik a vasútnál Túri István, s amikor tizenhárom évvel ezelőtt jegyvizsgáló lett, hamarosan jelentkezett önkéntes rendőrnek. Ennek már tíz esztendeje. Járt Gyékényes és Budapest, Szombathely és Kaposvár, Nagykanizsa és Pécs között, most Gyékényes és Dombóvár közötti vasúti szakaszon jegyvizsgáló. — Hogyan tudja önkéntes rendőri, határrőrizeti feladatát így ellátni? — Munkahelyem a határ... Meglep a válasz^ Túri István szavaiból azonban meg- értem, miről van szó. — Tudja, a jegyvizsgálói munka nagyon érdekes hivatás. Rengeteg emberrel ismerkedünk meg. Nem egy határsértő idegen, nyugtalan viselkedésével vagy tettetett magabiztosságával gyakran elárulja magát. Két fiatal fiú olvasgatott, nem is figyelt arra, hogy a jegyeket kérem kezelésre. Kiderült, hogy nincs jegyük. Amikor alaposabban ránéztem a kezükben tartott könyvre, láttam, hogy egy megjelölt térképet használnak jelzőnek. Éppen azt a határ- szakaszt jelölték meg a térképen, ahol én lakom. Előfordult olyan eset is, hogy bizalmasan elmondták, szeretnének észrevétlenül átjutni a határon, s tőlem kértek ehhez segítséget Egy másik esetben tetüeges- ségre is sor került. Egy kaposvári volt bakszolóra figyeltem föl, aki társával akart határsértést elkövetni. Amikor igazoltatásra szólítottam fel, dulakodni kezdett, de hát engem sem lekvárból gyúrtak, lefogtam, a társa köziben kereket oldott. Azután őt is sikerült néhány vasutas társam közreműködésével elfogni és átadni a határőrségnek. Eddig hat határsértőt akadályozott meg szándéka végrehajtásában, az idén pedig két körözött bűnöző elfogásában nyújtott segítséget. Többségüket a vonaton, munkahelyén leplezte le, ahol szolgálatbalé- péskor a határőrizet védelme is megkezdődik számára. Zákány határőrközséggé avatásának ünnepségére Túri Istvánt is meghívták. A Közbiztonsági Érem aranyfokozata mellé most kapta meg a Kiváló határőr kitüntetést. Elsőnek Szűcs Árpád határőr főtiszt gratulált. Szalai László A „ kísérletiben Az idén készült el, és már a harmadik »nemzedék« fejlődik ae új csfbenovelőhen w A kísérleti műhely különálló épület a Kaposvári Villamossági Gyár udvarán. A hosszú teremben többségükben fiatal szakmunkások dolgoznak. Tervrajz alapján készül egy-egy új gyártmány első darabja. Az ördöngős szerkezet a laikusnak semmit se mond, annál többet annak, aki szereli. »Karjai« műanyagból készültek, »lábai« erős fémbőL — Tíz kilowattos, 630 amperes szakaszoló berendezés. Kár így nézegetni, keveset mutat magából, de sokat tud. Neve sem árul el semmit, de azoknak, akik naponta távol a várostól, községtől este lámpafény mellett olvashatnak, sokat jelent. Egy egész település villamosenergia-gondján segít — mondja Kaponya Mihály. — Eddig külföldről hozták be — meglehetősen drágán — ezeket a berendezéseket, öt év óta dolgozunk rajta. A formája ugyanaz, de sok a lényeges változtatás. Tizenegy éve végezte el az általános iskolát. A gyárban helyezkedett el mint anyagbeszerző, azután a tmk-műhely- be került. A gépek érdekelték, a különféle mechanikus szerkezeteik. Négy év múlva eredményes szakmunkásvizsgát tett. — Nappal dolgoztam, este tanultam. Szórakozásra, ki- kapcsolódásra nem nagyon jutott idő, de nem is kívántam. Autóbusz hozott hat órára a gyárba, délután, míg kiértem a megállóhoz, kiszellőztettem a fejem. Mire hazaértem, már sötét volt. Gyűrtem a könyveket, készültem a vizsgára, aztán sikerült. Négy évvel ezelőtt tette le a szakmunkásvizsgát. Általános lakatos lett, akinek ugyanúgy kell értenie a speciális szereléshez, mint a nagy gépekhez vagy az apró műszerekhez. A bizonyítvány megszerzésekor került a kísérleti műhelybe. — Nehéz, körültekintő, értékelő munka után jut el a mérnök addig, hogy valamit megtervezzen. Mi pedig, akik megvalósítjuk a tervet, gyakran fordulunk hozzájuk javas« lattal, hiszen ami a papíron van, azt nem biztos, hogy ugyanúgy meg lehet valósítani a gyakorlatban. Elkészült az első gyártmány, azután a kötelező ellenőrzések után megkezdődik a sorozat- gyártás. Hat »megálmodott« tervből talán háromból less széria. Közben természetesen még sokat változtatnak rajta, fejlesztik és kiküszöbölik a legapróbb hibákat is. — Előfordulhat, hogy a szerelők a szalagon mondják: nem lehet elkészíteni a darabot? — Ez nem fordulhat elő — mondja mosolyogva. — Amit mi a »kísérletiben« előállítottunk, azt a szerelők is meg tudják csinálni. Az megtörténhet. hogy nem az előírásokat követik. Természetesen akkor bajban vannak. Szemüvege az orrára csúszik. Csavarhúzót forgat a kezében. — Mit csinál a szabad idejében? — Bejáró vagyok. Rácegresen lakom, a hobbym pedig a modellezés. Szeretem a repülőket, magam készítem mindegyiket. Kedvelem a rádiózást is, több távirányítású modellt készítettem. De kevés időm marad ezekre. Késve érünk haza a feleségemmel, vár a gyerek, segíteni is kell egy kicsit a házi munkában, és másnap itt újra kezdődik elölről. Röhrig Gábor van, mint a kálmáncsai; beszélni kell róluk. Egy volt a fontos mindig: gyarapodjon a gazdaság, gyarapodjanak az emberek. Mindig kell lennie egy célnak... Nem csinálunk mi semmi különöset, csak dolgozunk. Megértésben dolgozunk ...« Vajon mi történt azóta? Gondosan szerkesztett tervek, kerek mondatokba foglalt elhatározások nyomába indultam. »...negyedik ötéves tervünket nem a szövetkezetben dolgozó tagok létszámának emelésével kívánjuk megvalósítani, hanem a termelés korszerűsítésével, a gépesítés színvonalának további emelésével, új technológiák alkalmazásával... A siker érdekében nagy szerepet szánunk a szakembereknek ...« Csaknem három év szaladt eL Akkor még csak készülőben volt, most már egy éve »laktak .:; De a tettek, a tények azok beszélnek. Három év alatt csaknem hét és fél millió forintot fordítottak gépek vásárlására. Hitel nélkül, önerőből. — Szinte teljesen kicseréltük a gépparkunkat, négyévesnél idősebb gépünk nincs. A három fő növény: a kalászos, a kukorica, a burgonya egész termelése gépesített. Sokat könnyebbedéit az emberek élete, a kézi munkaerőnek ma már csak az a dolga, hogy kiszolgálja ezeket az eszközöket. Mi történt még? Készülőben van a szárító hatvanvagonos tárolóval és keverőüzemmel — négy és fél milliós beruházás. Saját erőből, saját kivitelezésben fölépítettek az idén egy újabb huszonhat ezer férőhelyes csibenevelőt — ez is csaknem másfél millió forint « — Valahogy úgy van, hogy az ember a tervekkel mindig előbbre áll, mint az anyagi lehetőségekkel. Még csak any- nyit tudunk, hogy jónak ígérkezik ez az év — az azonban már rég eldöntött, hogy mi ] tesz a következő tépés ... Egy bizottság javasolta Siófokon Legyen az ideiglenes postából üzletsor Az üdülőhelyi, ipari és kereskedelmi bizottság munkáját is értékelte legutóbbi ülésén a Siófoki Városi Tanács. A bizottságok miinkája ritkán kerül a nyilvánosság elé. Sokrétű tevékenységük azonban egyre inkább segíti a megalapozott tanácsi határozatok előkészítését. Véleményt mondanak területük munkájáról, javaslatot tesznek egy-egy intézkedésre, s ellenőrzik a határozatok végrehajtását. Feladatkörüket a tanács határozza meg. Siófokon erre a bizottságra bízta a testület, hogy figyelemmel kísérje az idegenforgalommal kapcsolatos fejlesztéseket, s e munkához adjon javaslatot. Évente vizsgálja, hogy miként készültek föl a városban az üdülési idényre. Ellenőrizze, hogyan érvényesül a fogyasztók érdekvédelme, megfelel-e a célkitűzéseknek a szolgáltatások fejlesztése, összehangolt-e a kereskedelmi egységek munkája A héttagú bizottság sokrétű tevékenységében két olyan szakember is részt vesz, aki nem tagja a tanácsnak. Vizsgálataik eredményét azonban a tanács, illetve a végrehajtó bizottság hasznosította Ebben az évben a város téli foglalkoztatási gondjainak megoldási lehetőségét vizsgálták, s azt javasolták, hogy kiegészítő üzemek létesítésével is enyhíteni kell ezt a gondot. Jó példákat találtak már erre a városban: a szakszervezeti üdülőkben működő téli üzemek eredményesen segítik e gond megoldását. Véleményt nyilvánítottak, amikor a tanácsülés a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat munkáját értékelte, jegyzőkönyvben nyilatkoztak a város tisztaságáról az illetékes szakigazgatási szerveknek. Ebben hívták fei arra a figyelmet, hogy a nyár elején nem volt elég szeméttároló a városban, nem takarítják megfelelően a közterületeket. Az egyik étteremben ellenőrzést javasoltak, mert magasnak tartották az árakat. Ettől a bizottságtól származik a javaslat a siófoki posta elhelyezésére is. Ideiglenesen a Munkásőr utcában biztosítanak neki helyet, s később, — ha elkészül az új postaépület — ezt üzletsorrá lehet átalakítani. A javaslattal a végrehajtó bizottság is egyetértett Csupán néhány példa az 1971-ben először megválasztott, s a tavasszal újjáválasztott bizottság munkájából. Tevékenységét értékelve, a tanács megállapította: eredményes, tervszerű munkát végeztek a bizottság tagjai. Hasznos tevékenységét azonban fokozni lehet, ha a tanácsi szakigazgatási szervek hatékonyabban támogatják. EC. I. új gépek a tanácsi bútoriparban A hazai bútoripar termelés értékének jelenleg mint eg; 27—26 százalékát adja a 1! tanácsi vállalat, de részesedésük az országos termelésbő: 1975-re a tervek szerint elér: a 37 százalékot. A terméknek nagy hányada belföldi boltokba kerül. Keveset exportálnak s jobbára inkább csak stílbútorokat, székeket. A Helyiipari és Városgazda- sági Dolgozók Szakszervezet« a közelmúltban megállapította: a gyorsütemű fejlődés sol gonddal jár. így például töbl helyütt még nem elég hatékony a rekonstrukcióban munkába állt nagyteljesítményű gépek, gépsorok kihasználás a kapcsolódó folyamatok fejlesztése nem arányos; nem biztosították mmdenüitt időbér a személyi-tárgyi feltételeket, amellett, hogy még van teendő a termelési együttműködés, a szakosodás terén is. Somogyi Néplapl 3
