Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-30 / 254. szám
f»osq-DíTíi Óköl vivas Csak Gedó védte meg bajnoki címét Ferstek (K. Díaaj a Légsúlv magyar bajnoka Vasárnap este kicsinek bizonyult Budapesten a Sportcsarnok a magyar egyéni ökölví- /ó-bajnokság döntőin. Majdnem többen kívül rekedtek, mint ahányan betértek a 2000 főt befogadó csarnokba. A közönség már az előcsatározások során ízelítőt kapott abból, nogy hazánkban ez a sportág nincs híján a tehetségeknek. Csütörtöktől szombatig a meglepetések fűszerezték a találkozókat. Szombaton a bajnokság egyik legérdekesebb eseménye volt a kecskeméti Vígh és az Európa-bajnok újpesti Csjef mérkőzése. A Kaposváron is jól ismert Vigh János korántsem tisztelte Európa-bajno- cunkat, aki Belgrád után mintha egy kicsit »leeresztett-« volna. Kétszer számoltak Csjef- re. A végén jobb harmadik menete után a pontozóbírák — eltérő pontozással — Csjef győzelmét hozták ki. Ekkor elszabadult a pokol a Spqrt- csárnokban; mintegy félórán keresztül tüntetett a közönség, mely a kecskeméti versenyzőt látta jobbnak. De nemcsak a közönség volt ezen a véleményen ... Vasárnap azután Cáje- fet már a balszerencse fosztotta meg a bajnoki címtől. Ekkor jelentős pontfölényben volt az óbudai Gazdag ellenében, a második menetben azonban megsérült, és az orvos nem engedte folytatni a küz delmet. A döntőkre többen elfáradtak. Ezért is folytatódhatott a meglepeíéssorazat. . Egyedül Gedó György olimpiai bajnokunk igazolta a papírformát. A papírsúlyú versenyző volt az egyetlen, aki a tavalyi bajnokok közül most is meg tudta védeni elsőségét. A kaposvári bokszbarátok — nagyobbrészt távolból — Ferstek János szereplését várták nagy érdeklődéssel. Nos, a légsúlyban nem volt mérkőzés, mert Oláh Tibort az orvos nem engedte indulni. Persze Ferstek nem vasárnap, hanem már szombaton kiérdemelte a bajnokságot. Kellemes meglepetés volt 3adari visszatérése. Európa- bajnokunk most a pehelysúlyban bizonyította be, hogy Az M. Latiéra poetszáie’aae beérte a vezető Kapelyt A megyei labdarúgó-bajnokság 11. fordulójában az éllovas Kapolyi Kiss J. SE Lábodon pontot vesztett. Ellenlábasai közül a Latinca és a K. Vasutas nyert, így a marcali csapat pontszámban beérte a kapolyiakat, a K. Vasutas pedig egy pontnyira megközelítette az éllovast. A Karádra kitűzött Karád— K. V. Lobogó mérkőzés elmaradt, mert Karádon hiába várták a kaposvári csapatot. LÄBOD—KAPOLY 1:1 (0:0) Lábod, 100 néző. V.: Bálint. Jó iramú, színvonalas mérkőzésen osztoztak meg a pontokon a csapatok. A lábodi együttes sok helyzetet teremtett, a vendégek a mezőnyben játszottak időnként nagyon jól. Igazságos döntetlen. G.: Lieber (11-esből), ill. Puha. Jók: Csabi, a mezőny legjobbja, Nemes, Fü- löp, Lieber, ill. Szőcs, Fazekas, Schnur. Tóth Sándor BALATONFENYVES— SOMOGYTARNÓCA 2:2 (0:1) Balatonfenyves, 150 néző. V.: Fekete. Végig nagyszerű küzdelmet hozott a találkozó, amely sportszerű légkörben zajlott; s igazságos döntetlennel végződött. G.: Bogdán, Pernecz, ill. Molnár, Mohácsi. Jók: Szanyi, Czuczka, Barnaki II., ilL Bencsik, Molnár, Lukács. Szabó Ernő LENGYELTÓTI— K. GAZDÁSZ 1:1 (1:0) Lengyeltóti, 100 néző. V.: Farkas Gy. Az első félidőben jól futballozott a hazai csapat, amely azonban a vezetés birtokában lefékezett. Ezt használták ki szünet után a vendégek. Noha a hajrában ismét nyomasztóvá vált a lengyeltótiak fölénye, az eredmény már nem változott. G.: Csordás, ill. Bátor. Jók: Csordás, Keresztes, ilL Bakos, Gelencsér. Dr. Körmendy István BABÓCSA—FONYÓD 6:1 (2:1) Babócsa, 100 néző. V.: Zsalakó. Remekül futballozott, s ilyen arányban is megérdemelten győzött a ba- bócsai csapat. 6:1 után a vendégek egy 11-est elhibáztak. G.: Bakó (5), Balogh, ill. Nagy. Jók: Berki a mezőny legjobbja, Bakó, Orosházi, ilL Tavaszi. Kovács Tibor M. LATINCA—TASZAR 1:0 (1:0) Marcali, 200 néző. V.: Fenyvesi. Jó mérkőzést hozott a testvércsapatok találkozója. Az első félidőben a taszári csapat volt a többet támadó, mégis a hazaiak rúgtak gólt. Szünet után már fölényben játszott a Latinca. G.: Horváth. Jók: Bódis, Szabó, Simon, ill. Ritter, Bohn, Fábián. B Kisborsó Imre CSURGÓ—BALATON- BOGLÄR 3:0 (0:0) Csurgó, 150 néző. V.: Per- ger II. Végig nagy fölényben játszott a hazai csapat, a bogiáriak azonban szívósan védekeztek, 75 percig sikerrel. A hajrában azután kijött a két csapat közti tudáskülönbség. G.: Mód II. (2), Nagy. Jók: Szmolek, Kisgé- czi, Luka, ill. Magyar, Kalász, Schmidt. Vörös István K. VASUTAS- MARCALI SE 4:1 (0:0) Kaposvár, 200 néző. V.: Bu- zsáki. Az első félidőben jól tartotta magát a vendégegyüttes. Szünet után gólokra is váltotta fölényét a K. Vasutas, melynek megköny- nyítette dolgát, hogy a játékvezető sportszerűtlenségért a marcali Izsákot a 75. percben kiállította. G.: Horváth (2), Hegyi, Hajdó, ill. Izsák (11-esből). Jók: Farkas, Hegyi, Horváth, Steller, ill. Ható, Rigó, Szántó. Göcz János klasszis. Üj bajnokot avattak a könnyűsúlyban is, a jövő egyik reménységét, Benczik Árpádot. Kisváltósúlyban a várakozásnak megfelelően Juhász diadalmaskodott Harmath ellenében. A váltósúlyról már szóltunk. A nagyvált jsúlyban váratlan esemény történt. Kovács II. István, a Steinmetz SE ökölvívója kiütötte a tatabányai Thurzát. A bíró szerint mélyütéssel. Thurzát kiszámolták, Kovács Il-t leléptet- ték. így a kiütött tatabányai fiú vehette át a bajnoki aranyérmet. A felsőbb súlycsoportokban Jakab nyert Rapcsák, Tari Siklósi, Réder pedig Edőcs ellen. Az 1973-as bajnokok: Papír súly: Gedó György (Va sas), edzője: Énekes Vilmos. Légsúly: Ferstek János (K. Dózsa), edzője: Hergert Jenő. Harmatsúly: Németh Rezső (Bp. Honvéd), edzője: Énekes Árpád. Pehelysúly: Badari Tibor (Bp. Honvéd), edzője: Énekes Árpád. Könnyűsúly: Benczik Árpád (Bp. Honvéd), edzője: Énekes ^rpád. Kisváltósúly: Juhász László (Zalka SE), edzője: Puckler Lajos. Váltósúly: Gazdag Ferenc (Óbudai Tsz SK), edzője: Wal- lendums József. Nagy váltósúly: Thurza Károly (Tatabánya), edzője: Szabó Domonkos. * Középsúly: Jakab Vilmos (Ü. Dózsa), edzője: Kellner Ferenc. 25 éves a nagyatádi úttörőcsapat Naplók őrzik az alapítók nevét MÉG SOHA ÉLETEMBEN nem láttam egyszerre annyi ámuló gyerekszemet, mint szombaton délután a nagyatádi művelődési központ színháztermében. A 4323. számú Latinca Sándor úttörő- csapat megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelték. Csak akkor vették le szemüket Nagy Árpádról, az első csapatvezetőről, amikor már végképp nem lehetett kibírni, hogy ne mondjanak valamit a mellettük ülőnek. Természetesen nem a másnapi gombfociról, vagy a hétfői számtanleckéről akadt fontos közölnivalójuk, inkább csak ilyenfajta megerősítést vártak a szomszédtól: ugye, te is csodálkozol? — Kedves gyerekek! Egy negyedszázada, amikor megalakult az úttörőcsapatunk, nem örült ennek mindenki. Akik a letűnt idők felé tekint- gettek, bizony még akadályokat is gördítettek elénk. Két iskola volt akkor Nagyatádon: egy leány- és egy fiúiskola. A fiúknál alakult meg először a csapat. Képzeljétek, olyan jó focicsapatot szerveztünk, hogy tankerületi bajnokságot nyert. No, hogy tudjátok, mit jelent a tankerület: Somogyot, Zalát, Tolnát, Baranyát magába foglaló tankerület iskolája volt a miénk. Kijöttek a felnőttek is a meccseinkre. Nagyobb szurkolótáborunk volt, mint a felnőtt-csapatnak. A bajnokság alatt nyolcvankilenc gólt rúgtunk összesen és csak kilencet kaptunk. A győzelemért járó jelvényeket maga Veres Péter, aki akkor honvédelmi miniszter volt, adta át itt Nagyatádon a fiúknak — kezdte idézni az 1948iránt, hogy megértek válaszolni a kérdésekre a vendégek, akik az első úttörők voltak. Körbejártak az őrsi és a rajnaplók: gyűltek az aláírások az elődöktől. Persze nemcsak huszonöt évvel ezelőtt dolgoztak a nagyatádi úttörők. Az évfordulóra készült egy kisfilm, melyen a tavalyi akadályversenyt örökítették meg. Micsoda hadmozdulatokat csináltak a számháborúban! Azután a kiállításon az első csapatzászlókon, egyenruhákon, jelvényeken kívül is mi minden volt, ami mutatta, hogy most is tevékenykednek. Az egyik rajnaplóban a következő vállalást olvastam: a »Nem térkép e táj«-akció keretében feldolgozták Nagyatád sport- történetét. De nemcsak a gyerekeknek volt élmény ez a nap. Fölidézték a régi közös élményeket az egykori úttörők is. Sokan most látták egymást azóta először. — Hol is voltunk műsort adni a választások idején? — Egyszer Kutason és Belegen azonos időben volt gyűlés. Mivel csak egy dzsipet kaptunk, a kultúrcsoport Kutasra ment először. A belegi szónoknak addig kellett beszélnie, amíg Kutasról oda nem értünk. Azután fényképek jártak körbe, emléklapokat írtak egymásnak. Amikor az aláírásra került a sor, a nőknek hozzátették még azt is: — Ne csak az asszonynevedet írd oda, mert akkor nem tudom, hogy ki lehetsz! Este ismét a színházteremben volt a gyülekező. Nem dobszó, tisztelgés, jelentés, zászlóemelés nyitotta meg a műsort, mint a délutáni csapatgyűlést. Eltűntek a formaságok. Tánccal, zenével, verssel kedveskedett a gyerekeknek a BM Somogy megyei egvüttese. MOST ŰJRA DOLGOS napok következnek. A szombaton kapott dísztáviratok, a naplókba gyűjtött aláírások, az ünnepség alatt készült fényképek egy másik, nagyobb évforduló kiállításán majd a jövő úttörőinek mesélnek arról, hogy kik voltak az elődök. Hosszú Éva Félnehézsúly: Tari Gábor i as eseményeket az első csa(Zalka SE), Lajos. Nehézsúly: (Tatabánya), Domonkos. edzője: Puckler Réder edzője: József Szabó A versenybíróság négy ökölvívónak különdíjat adott. Ezt Benczik Árpád, Juhász László, Harmath József és Vigh János kapta. TOTÚ A totó 13 plusz 1 találatos szelvénye: 2211XXX1X1111 plusz 1. 13 plusz 1 találatot hét fogadó ért el. Ezek nyereménye egyenként 157 132 forint. A 13 találatos szelvény 74 172, a 12-es 1971, a 11-es 190, a 10-es 30 forintot ér. patvezető, Nagy Árpád. Azután előkerültek epizódok is: hogyan utazott el teherautóval az egész úttörő- csapat egy állami gazdaságba cseresznyézni. (Mert akkor még egy teherautóra is fölfértek, csak annyian voltak, most meg alig-alig fértek el a nézőtéren a nyakkendős úttörők, kisdobosok.) Hogyan tévedt el az egyik kislány Prágában, aki úttörőként jutalomüdülésen volt ott, milyen volt az első csillebérci utazás ... De fölösleges lett volna mindezt az emelvényről elmesélni. Délután négy órakor a művelődési központ klubszobájában szorongtak a gyerekek a vendégekkel. Az első csapat- veztő úgy fölkeltette az érdeklődést a régi idők eseményei Őszi reggel a Cseri parkban CfdvSrt Olvasó katonák Világirodalom egy őryezető kartotékján bizalmas jelentést, melyet Horthy Miklósnak, a »legfőbb hadúrnak« küldtek. »Folyó évi január 20-án huszonnyolc fő vonult be, kiknek értelmi állapotáról szükségesnek tartom jelenteni a következőket. Hogy Budapest Magyarország fővárosa, azt csak négy fő tudta. Mátyás királyról csak két fő hallott valamit, hogy a törökök 150 évig uralkodtak Magyarországon, arról nem hallott senki... Mária Teréziáról egy fő hallott csak, s arra a kérdésemre, hogy ki volt Mária Terézia, azt felelte Krisztus urunk anyja ...« Pislákoló mécsesű ugarországból összeszedett újoncok értelmi képességeinek megrendítő összegezése ez. De a huszadik századból! történelmi, a lexikális típusú ismeretek megszerzése 8 °/„, a küzdelem, a boldogság motívuma 14%, a társadalmi problémák reagálása 22 %, az etikai hatások 7 %, a példakép keresése a szépirodalomban 12 %« — írja a szerző. Kartotékokat válogatok egy magasabb egység több mint tízezer kötetes könyvtárában. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy olvasnak-e, és mit olvasnak a mai sorkatonák. Mindenképpen két részre kell bontani a kérdést: mit olvasnak bevonuláskor újoncként, és mit olvasnak leszerelés előtt »öregkatonaként«. Nagyon is szétbontható a kérdés... A könyv »fegyverneme« lett a mai néphadseregnek. Korszerűen fölszerelt, kabinetrendszerű épületeket találunk nagyon sok alakulatnál, és az elméleti képzésnél könyvet fognak, jegyzetelnek a kiska- tonák. Valamennyi alakulatnál működik könyvtár, s nem afféle holt bizománybán, »ha kérnek, majd adunk valamit« alapon, hanem egy megtervezett, hatékony akciókból álló olvasómozgalom keretében. De maradjunk egyelőre a magasabb egység könyvtárában, ahol Solti Jstvánné és Takács Vilmosné könyvtárosok elém tették a kartotékdobozt. Túlzás nélkül állítom: nyugodtan készíthet itt egy arra vállalkozó szociológiai felmérést, amely nem kis hasznára lenne a könyvkiadóknak, és tanulságul szolgálna alkotóknak, népművelőknek egyaránt. Kiválasztottam egy őrvezető kartotékját. A lap lezárt, nemrégiben szerelt le az őrvezető. A sor Cooper, Jókai, Rejtő Jenő műveivel indul, s Flaubert-rel, Dic- kenssel, Irwing Shaw-val, Szi- monovval, Anatole France-szal zárul. A két év alatt az olvasgató emberből érett olvasó lett. Van persze olyan katona is, aki már bevonuláskor Dosztojevszkijt kéri. Akadnak olyanok is, akik tiszteletreméltó szorgalommal folytatják a kiképzés alatt is felkészülésüket, megkezdett tanulmányaikat; Obá- dovics Matematika gyűjteményét, neveléselméleti, irodalomtudományi műveket láttam nem egy kartotékon. Elmondták a könyvtárosok azt is, hogy sokan makacsul a »limonádét« kérik, mondván: nem akarják agyukat terhelői »nehezebb« olvasmányokkal. A két könyvtáros külön polcra rakta a rojtosra olvasott krimiket, de ügyesen »odacsempésztek« történelmi, politikai' dokumentumregényeket, riportkönyveket is. Jó páran voltak, akik éppen ezen az úton indultak el az olvasgatástól, a puszta szórakozástól az olvasás, az igazi műalkotás megismerésé felé. Okos pedagógia ez a két könyvtáros részéről, mert azt is tapasztaltam mgr, hogy néhol elzárják a »limonádét«. Nem hiszem, hogy célravezető az. Ne a könnyebb művek kizárásával próbáljuk az igazi szépirodalmat egyeduralomra juttatni, hanem azok mellett, bölcs pedagógiával... S az egyszer megkedvelt klasszikusoknak megvan az a »jó« tulajdonságuk, hogy utána kialakítják az arányos olvasóérdeklődést. A hadseregben folyó olvasó- mozgalom nem elszigetelt köz- művelődésünk olvasóakcióitól, hanem szerves része. Sőt egy- egy drszágos akcióban példát is mutatnak a honvédségi intézmények, jóval meghaladják a polgári könyvtárak eredményeit. A politikai és kulturális nevelő munka összeforrott a katonai kiképzés mindennapjaival, kölcsönhatásban van a gyakorlati képzéssel. A politikai munkások, pro pagandisták, KISZ-aktivisták kuítúrosok szeretnek őszintén szembenézni munkájuk eredményeivel. Az Olvasó népért, , a Tábortűz mellett vörösőrségen, a V1T és a Petőfi-jubi- leum kapcsán hatalmas tényanyag gyűlt össze; a részletes fölmérések és az ezekből levonható következtetések nagyban segítik majd a további munkát. Szép feladat ez, s lehetőséget ad a tudományos vizsgálódásra is. Érdemes idézni Böröndi József őrnagy: Művelődésszociológia a hadseregben című tanulmányát, mely a Honvédségi Szemleben jelent meg. »Könyvtáraink felszereltsége korszerűbb, könyvállományunk gazdagabb, az alkalmazott módszerek változatosabbak, mindennek eredményeként az irodalmi nevelés alakulataink többségénél erőteljesebbé vált. Az irodalommal kapcsolatban hatástípus-vizsgálatot végeztünk a különböző egységeknél szolgálatot teljesítő fiatalok között. A felmérés során 250 művel kapcsolat- j ban vizsgáltuk meg, hogy ki, milyen célból vesz kézbe egy- egy könyvet. Az alábbi motívumokat találtuk; a szórakozást kereső hatások 37'°,o, a A számadatokból kiderül, hogy olvasnak a katonák, és sokan a hadseregben lesznek olvasóvá. Persze nem mindenütt rózsás a kép, az említett tanulmány szerzője erre is utal. »Szólni kell azonban a nem olvasó katonákról is. Évek óta a művelődési munkában egyik központi feladatként kezeljük a nem olvasó fiatalok olvasóvá nevelését.« A katonaélet szervezettségéből, zártságából fakadóan a szabad idő kínálja az olvasást, az olvasó bajtársak nemegyszer hívják a nem olvasókat a könyvtárba, az egységek klubjában gyakori a könyvankét. Szóval, ha még nem is minden út, de már nagyon sok a könyvhöz vezet. S ne maradjunk adósak a cikk elején föltett kérdés megválaszolásával. Egy friss fölmérés — több alakulatnál végezték — adataiból kiderül, hogy a kiskatonák körében a legnépszerűbb szerzők: Szilvási Lajos, Moldova György, Berkesi András, Ale- xandr Dumas, Alberto Moravia, Ernest Hemingway, Konstantin Szimonov, Fejes Endre. Tröszt Tibor * - K * ' - . 1 Somogyi Néplap m