Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

Nyílt levél

egy egyetemistához

Merjre tart Somogymeggyes ?

R

övid volt az idő arra. hogy eltűnődhessek azokon, amiket az utcán sétálva elmondtál nekem. Kerestem a találkozást veled, és most a váratlan pillanat mégis béklyóba vert, de te fölszabadultam újságoltad, mi történt veled egy teljes év és egy szűk fél év alatt.

állatok gondozása keményebbre munkálta, mint másokét.

Szemedben mindig volt valami az üstökösök fényéből, pedig később feküdtél mindany- nyiunknál es korábban is keltél.

Az érettségi örömére ugyanAhogy megláttalak az utcán. ott koccintottunk, ahol a névemlékezetembe villantak azok az élmények, amelyeket a te osztályodnak köszönhettem. Almaszüret volt és munka nem, hát leültünk az árokpartra és beszélgettünk. Együtt a negyedik dé. Ügy éreztem magam közötteket. mint aki újra éli tizennyolcadik évét. Benne voltam abban is, hogy a tiszteletbeli osztálytárs cím mellé elnyerjem a fiúk csípős kezét. Te voltál az, aki védeni akartál az avatás szertartásos csapásaitól. Nem köszöntem meg se ott, se máshol, hiszen ha jót akartál is, csoportod ellen vétettél volna, ha kivéded a nekem szánt apró ütéseket... Talán azok még jók is voltak nekem valamire, j (Vagy csak most gondolom?) 1 Arra figyelmeztettek, hogy vigyázz, nem árulhatsz el bennünket sose ... Azután emlé- \ kezetes találkozások pecsételték meg az egy évig tartó — és kitartó! — szoros kapcsolatunkat Tihanyban a művészettörténeti séta után milyen fölszabadultak is voltunk! Együtt ittunk jó söröket, szívtunk cigarettát, volt aki szivart próbált és nem bírta ...

A farsang! Szépségverseny...

De azokban a napokban már egy komoly versenyre is készültetek, ki-ki a választott hivatás célszalagja felé startolt ... Érettségi, felvételi. Elelmaradoztak a séták a parkban, a beszélgetések. Szerettem volna kivenni a részemet

napokat tartottuk. Sikerült! De máris előtted állt a felvé- ! teli. Elmondtad, hogy a múlt * nyáron voltál egyetemi előkészítőn, sokat tanultál. A felvételi is sikerült! Ezen a nyáron már hiába kerestelek a strand kabinsorán, ahol máskor nyaranta munkát kaptál. Ahányszor a főiskolai, egyetemi városba utaztam, úgy szálltam itthon buszra, hogy talán látlak, találkozunk, megtudom, mi van veled. Mert még a sikeres felvételi sem old meg mindent. Helyt kell állni, s ez talán nehezebb, mint küzdeni a felvételi pontokért. De hát miért is aggódtam érted, hiszen bizonyítottál, hogy a megalkuvást nem ismered, csak a vállalást.

Az első évfolyamot sikere-/ sen fejezted be, újságoltad.

Kérdeztem, mi járatban vagy Kaposváron, tanév hétköznapján? Együtt lépkedtünk a Rippl-Rónai utca felé, s-hallgattalak : — Egyetemi előkészítőt szervezek a gyerekeknek.

Ha fiú lennél, a kezedbe csapnék, hogy gratulálok, komám ! De hát...

N

em sokat érő1 volt megkérdezni tőled: —Hogy vagy? —. de mondom, zavarban voltam előtted, váratlanul bukkantál (föl... Mégis alapos feleletet adtál. Amit tudni szerettem volna rólad, megtudtam. Százötven forint tanulmányi ösztöndíjat kapsz, négyszázat fizetsz a kollé„Mert nézze — mondta /Reichert Imre meggyest kovács. — Van egy közmondás, amit mindig is vallottunk: Minden asszony az én anyám, /.mindé n falu az én hazám. Hat igy van ez itt, Meggyese*(u...«

Évtizedekkel «.előtt a! Somogymeggyes a megye magányosság, a társta’/anság és ff''/1/ legfiatalabb községé, a vidéki jelentéktelenség szim- ] 1947-ben kapott kisközségi ran- bóluinaként ismerték a ma már nem létező Csics.al-pusztái és vasútállomását, Kötcse-Csi- csalt. Még Kitten'berger Kálmánnak, neves afrikai vadászunknak is ez * jut eszébe, amikor a távoli egyenlítői szavannákon azon (tűnődött, hogy ennyire egyedül, mint ő, legföljebb csak ar kötcse-csicsali

j got, néhány évtizeddel koráb- I ban csak apró pusztácskák né- j pesítették be a környező dombhajlatokat. (Csicsal,

Meggyes, Cseszta, Tekeres.) Faluvá szerveződtek volna ezek a puszták? Nem. önerőből sosem fejlődtek volna idáig.

May Imre bácsi, bár több mint öt éve kap tsz-nyugdíjat, nás/és a puszta az- ;s az unokája már egyetemis- óta eltűnt a /térképről, ponto- I t,a. ("■mérnöknek tanul«), még sabban szólja csak az elneve- mindig kitűnő egészségnek őrzés nem lét/.v.ik többé. Mert a venc^ teste, szelleme rendkívül külső-somogyi dimbes-dombos j íriliserdők körfítt ziháló szereivé- En me§ Kötcsen szü.etnyek Somhgymeggyesen állnak tem — mondja. Legényko- meg ! romban eljártam aratni, napA leeresztett sorompó előtt j számba. Hat évig vágtam a várakozva ötlött fel bennem j búzát másnak, egészen 1921-ig. mindezt Közben mögöttünk i Akkor megjött az édesapám szabály os kis gépkocsisor nó- ; Amerikából, s ö volt az első vekedfett a várakozó autókból j wnber itt Meggyesen, aki fölállomásfőnök érzi magát.

Az állomás / és a puszta azPedig a somogymeggyesi be- kötcí&t — mint a nevéből is kitűnjek — csak a falu végéig vesfet. azon túl megszűnik, A í

a harcból. Csak annyi adatott, í giumért. Ha jól számolok, hogy néhány magyar tételt ki- duplája elmegy még. És erre

dolgoztam neked.

Megint csak te! Amikor egy osztály barátja voltam!? Téged az elejétől fogva próbáltalak megismerni. A reggeli fél- j nyolcas találkozás naponta elmondott mindent arról, hogy mit jelent bejáró diáknak lenni. Azután beszélgettünk a faluról is, az emberekről, a fiatalokról, a szüléidről. Meglestem mozdulataidban azokat a védekezéseket, melyeket arra szántál, hogy megmutasd, te sem vagy más, mint a városiak... Igazad volt, hogy nem a sajnáltatást választottad. Keményebben dolgoztál, de — elegánsan. Ne lássa más, hogy kezedet a házite azt felelted, hogy vasárnap falvakat jársz, kérdőíveket töltesz ki, szociológiai tanulmányúdé gyűjtesz anyagot, ezért napidíjat kapsz ... Szóval tanulsz és dolgozol is, ahogy időd és szükségleteid megkívánják. Pedig a tanulás is komoly munka. Próbáltam volna közbevetni, hogy: nem sok? Kinevettél volna — nem ismersz még most se? — láttam volna szemedben a csalódást.

Mindezt le kellett írnom,

det vett és letelepedett. Beváltotta dollárjait, de bárcsak ne tette volna. Infláció volt, s annyira keveset kapott, hogy faluba igyekezett hát a kocsi- I a földet sem tudta egyszerre karaván. I kifizetni, és a házat is csak

De milyen is fez a kis somo- / gyi falu ? Első 1 látásra olyan, mint a többi.

Néhány utca, két vegyesbolt, a közös községi tanács kirendeltsége (a tanács és a tsz- központ 1969 óta Kapolyon van), dupla tor- nyú templom, két iskolaépület, művelődési ház, zetorok, fogatok, s némi por. Iskolások tartanak hazafelé hangos zsivajjal.

A somogymeggyesi házakat is érintette a modernizálás, piramis- szerű palatetőt,

nagy üvegezett Nyugdíjban is frissen, egészségben, verandát, komor, »fenséges« vaskerítést kapott egyik-másik, s a legtöbbjük tetején tv-antenna, kertjében buján pompázó virág kapott helyet. A megmaradt régi házak azonban egyediek, összképük elüt Somogy más, a felszabadulás előtt felhúzott házaitól, amelyekről a megál- lapodottság, a környezet szépítésében évszázadok során kialakult finom ízlés — faragott bejáratok, gerendák stb.

—, vagy csak egyszerűen az

akkori idők kiáltó nyomora, kis konyhafélét. 1926 -7-re

lassacskán, apránként építettük fel. 1923-tól aztán mind több kötcsei járta a vidéket, mind, mind magunkfajta szegény, földnélküli emberek. Földet vettek itt, a Kisgazda Takaréktól, 15 ezer négyszögöltől 30 ezerig, ki többet, ki kevesebbet. Alakulgatott, épül- getett az utca is, kezdetben sárkunyhóban laktak az emberek, később felhúztak egy

»Minden falu az én hazám-.

lendyek, Kacskovicsék rá akarták tenni újra a kezüket a földekre. Nagyon össze kellett szedni magunkat. De hát latja, nem volt hiába!

Reichert Imre bácsi, a falu egyetlen kovácsa, a húszas évek végéu költözött Meggyespusztára.

— Kötésén inaskodtamv és ott is szabadultam fel. Bejártam én a fél megyét, méjg Pesten is c Igpztam. Kötésén nélkülem is volt mar négy kovács. s amikor Göllében próbáltam szerencsét, ott is balul ütött ki a dolog. A mester csak ) a pálinkát szerette, s bizony megesett, hogy a meggyfán va- j csoráltam. A kenyér volt az 1 első fogás, a meggy a máso- j dik... 1929-ben aztán ide jöt- ' tem. De már itt is megelőztek. )

Szerencsémre a Frank, a másik kovács amolyan »ropsicz« ember volt: amikor a parasztnak legjobban szüksége volt a munkára, Frank nyulakra lövöldözött a hatarban. Így aztán én gyökereztem itt le, szép házat építettem.

— És ma?

— Ajjaj. Összesen két pár ló maradt a községben, s ezeket

néha elhozzák patkolni. De én | messzebbre került Somogy- már inkább csak lakatosmun- j meggyestől, mint Igái, Zics, kát végzek... j Tab, Kereki. S ez a változás a

A húszas években népesült rokoni kapcsolatokban is erbe tehát Somogymeggyes, fő- : ződik. A kitelepülök Balatonként a szomszédos falu, Kötcse j földváron. Szántódon építkez- népességfölöslegéből. Szegény, j ne!í inkább. A fiatalok Zicsre, földnélküli emberek kaptak j Kapolyra, Tabra vagy Siófokra

fvpttpkl itt C7ijr»+r»t 1/nntof «s ! házasodnak a >»h#*nn<iíilnk.« i«

szas csoport az M—7-es építkezéseihez. A lakosság zöme viszont a tsz-ben dolgozik. Tulajdonképpen nincs messze a falu a forgalmasabb, több munkalehetőséget és nagyobb áruválasztékot kínáló centrumoktól. Sokan utaznak Siófokra, Tabra, Kaposvárra vásárolni. A lakosság nem fogy számottevően, legalábbis nem úgy, mint más falvakban. Meggyesen sosem lakott több 900—1000 embernél, és jelenleg mintegy 800-an élnek a fa luban. Ügy tűnik, hogy a község sorsa az utóbbi öt-tíz évben végleg rendeződött. 1965- ben még én voltam a faluban a harmadik gázpalack-tulajdonos. de ma már kétszáznál is több palack van a községben. Építettünk csaknem kilenc kilométer hosszú betonjárdát és egy sportpályát, hideg-meleg folyóvizes öltözővel. Több ossz komfortos lakás is van, köztük a pedagógus szolgálati lakások. Tulajdonképpen azóta került normális mederbe az élet, amióta 1966-ban megépült a bekötő út.

A közlekedés fejlődésével szinte egyszerre pattantak el a kötcsei szálak. A falu jóval

Nagyatádi-földreform keretében, a Kisgazda Takarékpénztár segítségével. Somogymegy- gyes egyike azoknak az egyébinkább a környékbeli községekből származnak.

De a faluban még ma is

érződik bizonyos talajvesztett

olvasható le. Az itteni épüle- j tek egyszerűek, egyetlen elv vezette az építőket: a hasznos- | ság. Normális méretű szobák, I konyhák. egyszerű. fehérre . _ ,, , , . I meszelt falak, egyébként semhogy meggyőződéssel pontot , mj díszítés, semmi nagyzolás, tehessek egy megkezdett mon- ; a sai.rai felkent »pitvar« tódat végére... A kiharcolt j j^tti tetőrészt, a »rag alját« si- eredmény az egyedüli erdem. ma szögletes, praktikus osz- Horanyi Barna 1 lop tartja.

legalább 30 kötcsei család költözött át ide. Ügy látszott, hogy lassan helyrerázódunk, amikor 1929 kitekerte a nyakunkat. 21 pengőről 5—6 pengőre esett a búza ára. Győztük kiheverni. S a baj persze nem járt egyedül. A környékbeli nagybirtokosok, a HerteRemélem, még nem ettem meg a kenyerem javát, korai lenne megírni emlékirataimat. Ez az írás is csak azért készült, hogy könnyítsék a telkemen. Ezek a bűnök súlyosak, csúfak, már-már égbe kiáltanak. Eddigi életem során két ember veretett meg helyettem, miattam. Juhász Karesz gyerekkori cimborámra kerítésből tört bottal vertek vagy huszonötöt, Cirinkovics Lajos nyomdai gépszedőnek pedig ököllel vertek az áliára, az orrára, a szeme alá, a füle tövére, a gyomrára meg ki tudja még hová, s ki tudja mennyit.

Juhász Karesz miattam történt megvetése tízéves koromban történt, egy fiUlesztö nyári délután. Abban az évben először főztünk gyenge kukoricát, amit igen-igen kedveltem akkoriban. Duhaj örömömben egy jókora csutkát be is röpítettem a gépészék udvarába, fejbe is sújtottam vele az irtózatosan kövér gépésznél, aki ruhákat teregetett éppen. Erre úgy fölsikoltott a szegény asszony. Ivogy én rémültén lapultam a kerítés tö- . Véhez, mert azt hittem, men- if

Bűneim

ten összecsődül a környék. De mit tesz a sors! Gyanútlanul baktatott arra Juhász Karesz, a jó cimbora. A gépész meg a fia szegény Kareszt pillanatokon belül lekapta a tíz körméről s a már említett bottal páholni kezdték a dereka alatt...

Mire észbe kaptam, Karesz kapott vagy tíz csapást, s mivel már jócskán benne voltak a dologban, nem láttam értelmét, hogy magamra vállaljam tettem következményét. Hanem délután loptam két zseb kockacukrot, s az egészet, az elsőtől az utolso szemig a mártír Karesz barátomnak adtam.

Cirinkovics I-ajos gépszedö pedig cirka tíz esztendő múlva veretett meg helyettem. Akkor már nem a gyenge kukoricát, hanem a tintát fogyasztottam. s írtam egy hives búcsuiáró faluról egy nem egészen dicsőítő riportot. Persze, nem tudtam, hogy óét Ctrimkoricsnak rokonsága él, s hogy Cirinkovics Lajos búcsú napján a rokonságnál tiszteletét teszi. De elment a jámbor, egy kicsit szórakozni, egy kicsit poharazni. Poha- razgalás közben egy tagbaszakadt legény megkérdezte az én druszámtól, hogy mi a foglalkozása.

— Nyomdász vagyok — düllesztette ki a mellét Cirinkovics.

— Nyomdász? — kérdezte zordan a legeny. — Akkor maga szerkesztette ki a mi falunkat.

— Én . .. — hebegte Cirinkovics. De a legény belefojtotta a szót.

— Maguknál jelent meg.

— De nem én írtam ...

— Az nekünk mindegy — mondta a legény. — Maga tette bele. Mert hiába írják azt a cikket, ha maga nem teszi bele ...

S a legény ököllel rontott Cirinkovicsra. Majd a többiek is ököllel rontottak szegény Ctrinkovússra. A fél falu ököllel rontott rá. Állítólag még a távoii rokonok is ütötték ..,

Végül a kertek alatt menekült ki az állomásra, mint olykor a futballbíró.

Hát Cirínkovícsot hogyan rehabilitáltam? A véletlen segítségével. Nem soklcal később írtam egy verset, ami igenigen tetszett nekem akkoriban. A verset közlés végett odaadtam a szerkesztőnek, a szerkesztő — bár nem tetszett neki annyira, mint nekem — nyomdába adta, egyenesen Cirinkovics kezébe. Ö pedig a nyomdai szabályoknak megfelelően a hasáb élére szedte a nevét, azután pedig kiszedte a verset. Ügy hozta a véletlen. hogy a vers korrigálat- lanul tördeltetett az oldalba, $ fölötte nem az én nevem volt, hanem Cirinkovicsé. Persze azonnal n yakoncsiptem a nyomda ördögét de hirtelen esz be kaptam; hagytam, s nem szóltam róla senkinek. Ügy jelent meg a vers, akkori legkedvesebb versem, mintha Cirinkovics írta volna. Neki ajándékoztam, mint Juhász Karesznek a két zseb kockacukrot.. . De csuda tudja: Cirinkovics egyáltalán nem örült az ajaudélctmnak.

Jellegzetes meggyesi ház.

ként sem gyakori falvaknak, amelyek — hogy dr. Kanyar József szóhasználatával éljünk — az »elsikkasztott földreform« során jöttek létre, s életképesek maradtak. So- mogymeggyesnek tehát nincs még történelme, jellegzetes karaktere. gondolatot, magatartást konzerváló hagyománya és népművészete. Hiányzik a magyar falura jellemző szívós összetartó erő.

Hogyan fejlődik, merre tart most Somogymeggyes?

Rorbacher Géza, a helyi iskola igazgatója:

— Naponta hatszor jár a busz a községbe, s ötször áll meg vonat a vasútállomáson. Sok ember jár Tabra, a különböző üzemekbe, s egy húség, bizonytalanság. Mint mondtuk a faluvá alakulás ide jén nem voltak régi százados hagyományaik, hiányzott és még ma is hiányzik ez a kohéziós erő.

Mégis ezen a környéken — a kaposvár—szántódi út melletti településeken — szerveződik, terebélyesedik és épül a község minden igazgatási, áruforgalmi, gazdasági és kulturális kapcsolata. S ez ma Somogymeggyes fejlődésének az útja. Erre tart a falu körüli áramlat fő sodra.

Csupor Tibor