Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

Széchenyi-emlékmúzeum Kiscenken A legfiatalabb tanársegéd Kiscenken egymillió fo-, rintos költséggel megkezdték a Saédjenyi-kastély helyreállí- j tását. Nemrég fejezték be az egyi'k épületszárny restaurálá­sát. Az eredeti stílusban re­konstruált épületrészben állan­dó kiállítást nyitottak. A szak­emberek elsőrangú munkát vé­geztek. Dr. Mészáros Vince, a i kiállítás egyik rendezője ka-- lauzolta végig az érdeklődő újságírókat. Az igen értékes anyagot múzeumok és más szervek kölcsönözték; Renge­teg az eredeti dokumentum, a nehezebben hozzáférhető ira- tokról a 'kópia. Széchenyi korának egyik leg- j nagyobb polihisztora. Munkás­sága olyan széles körű, hogy ■ a rendezőknek a teljesség igé­nyéről le kellett mondaniuk, ehelyett igyekeztek a lényeget kiemelni. Kívülről közelítve a kastély­hoz, a fák még a régi, nagy ősparkról tanúskodnak. A Széchenyi-birtok valóságos kis oázis volt a Fertőig húzódó er­dős-mocsaras vidéken. A. min- tagaadaság — Széchenyi nem mindennapi egyéniségének, szellemének kisugárzása — pél­dája olyan erős volt, hogy az _ I rágott ajtószárnyakon belépve. ( küldésével ad nyomatékot. az kettős, széles lépcsősor visz föl az emeletre. Klasszikusan egyszerű, tágas, világos ter­mek, folyosók, művészi arány- érzékkel alkalmazott díszítő­elemek, és mindez az ésszerű­ség, a helyesen kialakított struktúra keretén belül. A fo­lyosók beugróiban ablakok alatt, az egymásba nyíló ter- j mekben elhelyezett üvegtáro­lókban van a kiállítás anyaga, j A Széchenyi-híd méretará­nyos makettje, a híd építésé- j vei kapcsolatos iratok. — Szé- j chenyi sokat fáradozott á ló- tenyésztés és ezzel a lovas- ! sport föllenditésén. Láthatóak j a versenyekre felajánlott, re­mekművű aranyozott ezüstku- pák, érmék,' serlegek. —- Kü- j lön terem foglalkozik Széche- j nyi agrotechnikai tevékenysé- I gével, de a tulajdonképpeni j nagy életmű a Duna—Tisza szabályozása. Széchenyi diplo­máciai kapcsolatba lépett az érintett balkáni államokkal, erről tanúskodnak a kiállított eredeti levélek. Érdekes a szultán fermánjáról készült másolat, a szóvirágos török nyelven írt útlevél Széchenyi egyszerű nép szájhagyománya j és »-tizenhét szál derék lege­méig megőrizte »a méltóságos j nye« számára. Hogy a moha­gróí úr-« emlékét. Az újjávarázsolt épületibe medánok nem mindig ragasz kodnak a Korán betűjéhez, j • tanúsítja az a- levél, melyben i barnára pácolt tömörfából fa- [ ^Széchenyi néhány láda pezsgő tgyik török basához intézet kérésének. A kiállított kis hajómodel j ek tárukon akár kocsit lehel- I ne venni) valamikor a gőzha l józás úttörői voltak. Neveze [ tes Széchenyi kezdetleges bár- | kaja. a Dezdemona. mellyel el- j ső Al-dunái útját tétté. Tanul­mányútjai során bejárta csak- j nem egész Európát. Támogat- ; la az akkor világviszonylatban is egyedülálló InstÄitum Geo- ! metrikum Hidrotechnikum ; mérnökképző intézet murLká- ját. Nagy jelentőséget tulajdo- í nított a technikának. A hoz- I zá forduló, szegedi származású Nagy testvéreket — mert ért i deklődtek az új technika iránt j — segítetté, hogy egy moz­donygyárban munkát kap.ia- j nak. Ők készítették a Derű ! nevű működőképes mozdonv- j modellt. A Betts nevű. má­sik kiállított mozdony »szintén korabeli, és magyar ember munkája. A kiállítás sok érdekes meglepetést tartogat a látoga­tó számára. A kastély rendbe­hozatala tiszteletadás Széche­nyi emlékének. A közelben épülő szálloda és lovasiskola — Kiseenk történelmi emlékén kívül — az idegenforgalmi vonzóerőt növeli majd. Sz. Sz. Élővilágóra diaflexszel Rózner Ka­talin csak­ugyan a légéa- talabb tanár­segéd. Való­színűleg nem­csak a Kapos­vári Tanító­képző Intézet­ben. hanem az egész ország­ban. Ügy is mondhatnánk: az »iskolapad­ból- egyenesen a katedrára került. A vele 'együtt végzők­ben nem volt semmi irigy­ség, s ez egy kicsit jellemzi őt is. nemcsak a társakat. Barna haj keretezi kerek ar-át. A szeme zöld. (Bár egy­szer egy kisfiú azt mondta ne­ki: »Drapp szemed van, Kati.-) Van ben- J — Nagyon lelkesek a ne valami, ami elsőre meg­kapja az embert. Nemcsak a fiatalsága, hanem azt hiszetn, a vitalitása. Hogyan is kezdő­dött ez a szó nemesebb értel­mében vett »karrier«? Nehezen lehetne erre felelni egy mondattal. Azt mondja magáról: »Fregoli nő vagyok.« És mosolyog. Nem titokzato­san, inkább valami »magától j I értetődik«-félévél. Nos, ez a I jelző, a »fregoli« nem jelent mást, mint azt, hogy világéle­tében sok minden érdekelte. Egy percre sem bírta a tét­lenséget. így ismerik, így is­mertek társai, nevelői is. egyszer majd is foglalkozni gyere­rek. Fogékonyak ebben a korban. Van úgy, hogy tőlük egyenesen a »nagyokhoz- me­gyek órára. — Hogyan fogadták a »na­gyok« — azaz a hallgatók —, akik alig fiatalabbak önnél? — Egyetlen kivételtől elte­kintve jól. Az első évfolyamo­sokkal dolgozunk együtt. Szin­tén oroszt tanítok. A minisztérium a szerződé­sében kikötötte: két éven be­lül felvételiznie kell az egye­temen. — Bár már holnap mennem kellene! Nappali fényben is éles diaképet adó készülékkel gyarapodott a Böhönyei Általános Isko­la. Képünkön: Zeke Miklós tanár élővilágórán diaflex segítségével mutatja be az emberi test felépítését. Cselekvő ember tehát ez a j huszonegy éves lány. Egy kö­zülük. A legtöbbet vállalok j közül. Többnyire nem magáén j tesz: erre figyeltek föl a tár- , sak is, ezért választották meg j két evvel ezelőtt az intézeti KISZ-végrehajtóoizottság tit­kárává. S ezt vették figyelem- | be azok is, akik tavaly a pártba javasolták. Egyébként KISZ-titkár ma is. — Addig szeretném csinál­ni, amíg úgy érzem: adni tu­dok . . . Ez bizonyosan hosszú idő lesz, hiszen Kati naponta be­épít valamit magába: új isme­reteket, élményeket. — Várkonyi Imre igazgató elvtárs a múltkor nevetett is, i amikor arra kértem, hadd ve­hessek magnóra az általa gyűjtött népdalokból. — S ezenkívül? Porcelánt fest, »gizt-gazt« gyűjt, rajzol, fúr-farag, olvas. És természe­tesen: készül az óráira. A gya­korlóiskolában harmadikosok­nak tanítja az orosz nyelvet. Eredetiben olvas szovjet iro­dalmat. Csingiz Ajtmatov a kedvence. A szakdolgozatát Li- gyija Nyikolajevna Szejfulli- náról írta, aki szépíróként tett sokat a pedagógiáért. A for­rásmunkáit nagyobb része csak orosz nyelven volt hozzáfér­hető. Megbirkózott a feladat­tal. — Az az izgalmas az általá­nos iskolai orosz tanításban is, hogy kevés s szakmai irodal­ma. Szeretnék elméleti síkon ezzel. — Ki szeretettette meg így ezt a tárgyat és nyelvet? — Druzsin Ferenc docens, 6 ajánlott. ,a tanársegédi állás betöltésére is. — Milyen a viszonya a kol­légáihoz. akiknél néhány hó­napja még vizsgázott. — A szakcsoporton belül jó. Talán elfogadnak azok is, akik még esetleg idegenked­nek . . . — Nem furcsa, hogy tege- ződik a hallgatókkal? Felső­intézményben szokatlan ez. — KISZ-titkár vagyok. Az lenne a furcsa, ha délelőtt magázódnáfik, délután a gyű­lésen tegeződnénk. • Imponálóan magabiztos. Otthonról. Mosdósról — ahon­nan immár hetedik éve bejár Kaposvárra — hozta ezt a magabiztosságot. A szülői kör­nyezetből. a kétkeziek világá­ból. A magabiztosság nem mindig rokonszenves. Az ő esetében az. Hallgatóktól tu­dom: tisztelik benne ezt. Az egyik évfolyam lengyelországi túrára gyűjt. Kísérő tanárként ró is számítanak. Most szerve­zik az új Szokolay-opera, a Sámson megtekintését is. Hív­ták. Ez természetes. S a magánélete? — Három követelményem lesz. ha egyszer férjhez me­gyek. Az első: a férjem legyen mozgalmi ember. Magyarul: cselekvő típus legyen. Másod­szor: okosabb, higgadtabb emberre számítok, mint jóma­gam vagyok. Harmadszor: — ezt kellett volna először mon­danom —• szeressen. Nagyot szív a cigarettájából. Nekem szép ősz van, ijeki meg. azt hiszem: minden év­szak tavasz. Leskó László Ideológiai képzés Előadások az üzemek ben Jelentős helyet foglal el Marcali" Nagyközség Közúr Tanácsának közművelődési tervében a marxista—leninis­ta világnézet terjesztésénei; feladatköre. A munkának je­lentős bázisa a járási könyv­tár. A tervidőszak végére cé­lul tűzték ki, hogy az időköz­ben megjelenő politikai, társa­dalomtudományi irodalmat teljes egészében beszerzik. A marxista középiskola és esti S oha nem hittem volna, hogy a muzsika elfe­ledettnek vélt arcokat képes elővarázsolni az emlé­kezet legmélyebb rétegeiből. Hallgatóm ezen az esős, ko­rán sötétedő délutánon Bach Brandenburgi koncertjét, s a varázsosan hajlékony All mögül egyszerre csak félfém­ük két régi, elfeledett, elte­metett barátom arca. Nem vagyok afféle makacsul mii- élvező széplélek, engedtem a két arc csábításának, hagy­tam, hadd rajzolódjanak egé­szen élesre,.hadd kapjanak az elmosódó zene közben határo­zott, éles kontúrokat. Igen, most már előttem van a két kedves, különös barát: Ágnes és Csaba. Megint hű­vös gunyorossággal, évödő, Visszafogott, egymás előtt szé­gyellt szenvedéllyel tekinte­nek egymásra ... Az ilyen k lőne szerelmesek nélkül egé­szen egyforma lenne a sok kapcsolat. Egy összejövetelen ismerkedtem meg velük. Egy gyógyszergyárban dolgoztak mindketten, szomszédos la­boratóriumban. Ápolt, finom Különc szerelmesek emberek benyomását keltet­ték, mozdulatuk is könnyed volt, pipettával, pirulákkal dolgoztak . .. Tőlem távoli mindez, mégis könnyű volt közös témára lelni. Elegánsan, gyorsan reagáltak mindenre — egymást kivéve. Hűvös mo­soly ült a. szájukon, ha szót váltottak, csak a szemükből látszott, hogy ott belül nagyon sokat jelent egyiknek a má­sik. Ágnes sötétbarna szemű, koromfekete hajú lány volt, rendkívül határozott, szilárd egyéniség, egyetlen szemvil­lanással tiszteletet parancsolt maga köré, Csaba pontosan az ellentéte, magas, vékony, sző­ke, sápadt fiú volt, halk be­szédű. Csoda-e. hogy két ilyen ellentétes ember egyszerre vonzza és taszítja egymást? Ágnesről és Csabáról minden­ki tudta, hogy szerelmespár, csak ők nem akartak hinni önmaguknak, tele i'oltak fenntartással egymás iránt. Es miért eppen Bach idéz­te fel arcukat? Mert rövid barátságunk alatt gyorsan rájöttem, hogy az évödést csak zenehallgatás közben függesztették fel, sőt ilyenkor találtak igazán egymásra. Kis társaságunk körülülte a le­mezjátszót, s ilyenkor »kerí­tőtársul« szegődtem Bach mellé. Kaján pillantásokkal lestem a csendes összetalálko­zást: Csaba kezében megbil­lent az óriás talpú pohár, a drága cseresznye majdnem kilöttyent belőle, Ágnes kezé­ben szinte táncot járt a pa­rázsló gyufa, miközben meg­gyújtotta a kétágú gyertyát. És ezalatt hatalmasan, erő­sen zengett a h-moll mise, a gördülő, robusztus akkordok mögé bújtak szótlanul ilyen­kor, s tökéletes volt a fegy­vernyugvás. Ágnes szeme tel­jes tűzzel ragyogta körül Csa­bát, Csaba pedig lopva nézte néha Ágnest. A társaság töb­bi tagja buzgón szurkolt, no most, most az egyszer fölen­gednek a jégcsapok, s ez a két remek kis ember megtalálja egymást. Mi, köznapi lelkek hiába vártuk az eljegyzés ígéretes ivászatát — nekik úgy látszik elég volt ennyi. Lassan már féltek egymástól. Ha beszél­gettünk, jött az évődés, a fi­nom gunyorosság, és szinte félelemből, merő fenntartás­ból támadták egymást. Külön-külön hiába biztat­tuk őket, gyorsan lerázták a jó tanácsot, ez a téma tabu volt, legföljebb hidegen utal­tak arra, hogy a másik úgyis elhúzná a száját... Lassan megszoktuk őket így, beletö­rődtünk a különc szerelembe, s többé nem is próbálkozott senki, hogy főhőssé avassa őket. Saját életében mindenki főszereplő, így hát Bachra bíztuk az egészet, s szé tszóró­dott a tarsasag is. Nincs abban semmi külö­nös, hogy elfeledkeztem ró­luk. Egyszer találkoztam azóta Ágnessel és Csabával, külön- külön. A régi városban járva rövid hajú, molett fiatalasz- szony szólított meg. babakocsi ringott előtte — Ágnes volt. Csaba? — kérdeztem tőle. Egy röpke mosoly, egy kézlegyin­tés, s tudtam, hogy nem lett belőlük semmi. Azután to­vábbsétálva szemrehányóan vádoltam magam: mi az, hogy semmi?! És ha ez volt a minden? A legtöbb? Csabát a Vígszínház büfé­jében láttam viszont. Még so­ványabb volt, még vértele- nebb, kelletlenül eszegetett egy sonkás szendvicset. Nem is vett észre, én pedig nem zavartam. Csak most jut eszembe, hogy azért le kellett volna hülyézni egy kicsit, és vala­mi nagyon okosat mondani neki, amit ilyenkor mondani szoktak: egyszer élünk, ko­mám. Tudom, leeresztette volna a szendvicset, és biz­tosan bele se harapott volna többet. Látják, ezt nem akar­tam. E j, ej, Bach — pedig, hogy igyekeztünk. És milyen jó lenne meg­ízlelni, hogy pontosan mi volt a muzsikában az a különös varázs! Mitől vonta ragyogó palástba ezt a furcsa kapcso­latot! Visszatérnék a zene- hallgatáshoz az esőkopogós estében, de most látom csak: már rég lejárt a lemez. Tröszt Tibor egyetem hallgatni szamara biztosítják a kötelező és aján­lott müveket. Szerepel a mun­katér. oen politikai könyvkiál­lítás rendezése is. Az ismeretterjesztés tartal­mával, előadásainak témájával szolgálja majd az aktuális po­litikai kérdésekben való tájé­kozódást, a szocialista demok­rácia szélesítését szolgáló in­formációk eljuttatását a fiata­lokhoz és az üzemek dolgozói­hoz. Elhangzanak a munkajog különböző kérdéseihez kapcso­lódó felvilágosító jellegű elő­adások is. Az iparosodó Mar­cali számos üzeme lesz a hely­szín. Így például a Mechanikai Művek helyi gyáregysége, az Óbudai Gépipari Szövetkezet ottani bázisa, a költségvetési üzem. az áfész, az építőipari ktsz, a Foltex Háziipari Szö­vetkezet, a TÖVÄL. a sütőipari vállalat marcali gyára, a víz­gazdálkodási társulat és a Rá­kospalotai Bőr- és Műanyag­feldolgozó Vállalat marcali telepe. Gazdaságpolitikánk aktuális kérdéseiről hallhatnak majd tájékoztatót például Horvát- kúton. Az ifjúsági klubban pe­dig rendszeres lesz ez a fajta tájékoztató. A tanács vezetői­vel úgynevezett fórumesteken találkozhatnak a fiatalok. Rendeznek politikai tárgyú esteket a kollégiumban is. há­rom alkalommal. S ez lesz egy hét előadásból álló előadásso­rozat színhelye. Híradót adnak ki majd Mar­caliban, melynek lapjain a fontosabb gazdaságpolitikai, egészségügyi, kulturális, párt­ós tömegszervezeti, szociálpoli­tikai kérdésekről tájékoztatják a lakosokat a község vezetői. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom