Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

A közös munka * 4 legszebb gyümölcsei Beszélgetés Farkas Mihály nyugalmazott rendőr ezredessel Nehezen beszél a követ­kező évekről, most barátkozik a gondolattal: ezután az idejé­nek nagy részével maga gaz­dálkodik. Nem könnyű meg­változtatni a több évtizedes rendet, mely állandó munkát, helytállást jelentett. Pécsen született, ott járt is­kolába, s élte négy évig a nyomdászinasok kemény éle­tét. Huszonegy éves korában Kaposvárra került, s néhány hónap múlva a lapnyomdában dolgozott. — Ekkor már szervezett munkás voltam, 1938 óta szak- szervezeti tag, 1939 óta pedig párttag. A kaposvári Munkás- otthon volt az egyik ottho­nom, ahol sokat megtanultam a politikáról, s igyekeztem ki­venni részemet a közösség munkájából. A város felsza­badulása után a szovjet csa­patoknak dolgoztam. Röplapo­kat, felhívásokat nyomtattunk. 1945. január 27-én nagy for­dulatot vett az élete. Délelőtt végezte a munkáját, ám dél­után már nem tért vissza az ólombetűk birodalmába. A párt fontos feladattal bízta meg, a demokratikus rendőr­ség soraiba küldte. Karszala­gos segédrendőrként járta a várost, s társaival együtt a há­borús bűnösök, köztörvényes | bűnözők kézre kerítéséért fá- | radozott. — Hamarosan a tanulás kö­vetkezett. Mindent a munka mellett végeztem, szabad időm | nemigen volt. Mindennap nagy kedvvel vágtam bele a mun­kába, s igen sok — a szó szo­ros értelmében vett — harci élményben volt részem. Hős­kornak szokás emlegetni azt az időszakot, amikor nem kerül­ték el az embert a csalódások. Ügy érzem, nem sújtottak le, inkább megedzettek. Egy idő után megtanultam, ha az em­ber előre néz, a holnapért igazgatja a tennivalóit, kisebb a keserűsége. 1953-ban már a megyei bel­ügyi szerv egyik középvezetője lett, s hamarosan újabb, min­den addiginál jelentősebb fel­adattal — s beosztással — küldték el az ország más vi­dékére. Helytállt az ellenforra­dalom idején is, és mindenki természetesnek találta, hogy 1958 tavaszán kinevezték a megyei rendőr-főkapitányság vezetőhelyettesének. — A küzdelem nemcsak a politikai rendért, az ellenfor­radalmi bűnösök kiszűréséért folyt, hanem a köztörvényesek ellen is. Erőfeszítéseink nem bizonyultak hiábavalóknak, s ez ann a k is köszönhető, hogy állandóan szemmel tartot­tuk a sorain­kat. Ügy ér­zem, igazi kö­zösségi szelle­met honosítot­tunk meg. — Ez hogyan volt lehetséges? A parancsok, utasítások meg­szabják a rend­őrnek, hogy mit kell tennie. Ellenük szólni nem lehet. — Nem így kell közelíteni a mi közösségi szemléletünkhöz. Én abból indultam ki, ha egy parancsot nem tudok becsü­lettel végrehajtani, akkor az irányításra is alkalmatlan va­gyok. Így azután sokszor együtt dolgoztam a végrehajtásban alacsonyabb beosztású, kisebb rangú munkatársaimmal is. Alaposan meg kellett ismer­nem mindenkit, akivel együtt dolgoztam, hiszen sokfélék vol­tak a feladatok; s azok a be­osztottaim is. Meg kellett ke­resni mindenkinek a megfelelő tennivalókat. Fálasztás gyertyafénynél ZUHOGOTT az eső. Elmúlt hat óra, sötét volt az egész fa­luban. Hét órára hívták össze az alapszervezeti vezetőségvá­lasztó taggyűlést a segesdi Üj Élet Termelőszövetkezet KISZ- esei. Nem bíztunk abban, hogy a rossz időben is összejönnek a fiatalok, de végül is az alap- szervezet tagságának háromne­gyed része este 7-kor ott ült a tsz-irodában. Az asztal köze­pén egy hatalmas szál gyertya égett. Annak fényénél olvasta Vadkerti Tihamér, az alapszer­vezet KISZ-titkára a kétévi munkáról szóló beszámolót. Ez a két év nemcsak egy­szerűen két választás közötti! időszak volt. Ez idő alatt be kellett bizonyítani, hogy tud­nak együtt dolgozni, hogy igé­nyük van a közösségi életre. Két éve alakult csak meg a faluban a termelőszövetkezet­ben dolgozó fiatalok alapszer­vezete. Korábban senki nem gondolta, hogy erre valaha is sor kerül.. Amikor megalakult a tsz, az első taggyűlésen azt mondogatták egymásnak az emberek: itt bizony csak te­metkezési segélyt kell majd fi­zetni, házasságit vagy születé­sit aligha. Most nyolcvan fia­tal — harminc év alatti — dolgozik a szövetkezetben. Öt­vennégy szakemberük van: szakmunkások, technikusok, mérnökök. Huszonhatan KISZ- tagok. — A megalakulás után az egyik legnagyobb feladatunk volt az is, hogy segítsünk egy­másnak helytállni a munká­ban,'hogy sikerüljön beillesz­kednünk a tsz életébe. Azt hi­szem, sikerült. A fiatalok közül sokan dolgoznak a szerelőmű­helyben, a kertészetben. Csur­gón vetélkedőt rendeztek a mezőgazdaságban dolgozó gép­szerelőknek: háromtagú csa­patunk harmadik lett. A POLITIKAI oktatásra mindig eljöttek a tagok, de vi­tázó kedvük ritkán volt. Ál­talában a két világrendszer egymás mellett éléséről hall­gattak előadásokat, és Magyar- ország helyéről a világban. Gyakran volt téma az aktuális kül- és belpolitikai helyzet is. Az alapszervezet legsebezhe­tőbb pontja furcsa módon a sport és a közös szórakozás. Ezen változtatni kell. Nem szí­vesen mentek egy ideig a ter­melőszövetkezeti fiatalok a kultúrházban működő ifjúsági klubba. Most már szűnőben van ez á passzivitás. Igaz, nemcsak a fiataloknak jött meg az önbizalmuk, hanem sok köszönhető a kultúrház­igazgatónak is, aki az idén jött a faluba. Sikerült összehozni a falu egész fiatalságát — mondta beszámolójában töb­bek között Vadkerti Tihamér. A fiúk és a lányok hallgat­tak: egyetértettek a titkárral. Beszédesebbek lettek azonban, amikor a választásra került a sor. Jelölő bizottság nélkül választottak. Többen kerültek a jelölő listára, mint ahány végül a vezetőségbe. Aki fel­került, megérdemelte. Szinte mindenki így kezdte a mondó- kájái: azért javaslom, mert jól dolgozik, mert szót ért a munkatársakkal is, pedig min­dig megmondja a véleményét, j Csonk volt már a gyertya, mikorra megválasztották a ve- j zetőséget. Máté Sándor a tit- I kár. Nemrég került a tsz-be. i Fiatal műszaki szakember. A vezetőség tagjai: Bende József, j Horváth Mária, Török János és Varga Gyula. Taps köszöntötte az új veze­tőséget. Máté Sándor megkö­szönte a bizalmat, majd haza­fele indultak: a fiatalok, a tsz- einök, akinek sokat köszönhet­nek a KISZ-esek, a párttitkár, az iskolaigazgató, a vendégek, akik a megyei és a járási KISZ-bizottságról érkeztek. ESETT MÉG az eső, vaksötét volt a faluban, nem láttam, ki merre ment el. Az elnök sza­vai jártak az eszemben: kár, hogy nem volt' a termelőszö­vetkezetben vezetőségválasztó taggyűlés, amióta ilyen sok fiatal dolgozik náluk, amióta a KISZ-szervezetben is bizo­nyítottak. Nemsokára a tsz ve­zetésében is biztosan ott lesz­nek. H. É. Hogy mindez sikerült, az is bizonyítja: saját állományuk­ból nevelték ki a későbbi ve­zetőket. Ezt a közös munka egyik legszebb gyümölcsének tartják. — Odafigyeltünk egymásra, nyirbáltuk a hibákat, próbál­tuk rendbe hozni a munkán kívül eső gondokat. Megszok­tunk együtt cselekedni, a fel­adatért együtt sokat áldozni: tudásunk javát s minden időn­ket. r * — Mit jelent Önnek a bol­dogság? — Látni az eredményt, a po­litikai, társadalmi, gazdasági fejlődést, tudni, hogy azok kö­zött dolgoztam, akik helyes cé­lokat tűztek maguk elé. S bol­dogság örülni a fiataloknak, akik a helyünkre lépnek. Sok mindent nem ér^em volna el, ha nincs- mellettem a felesé­gem, aki 1941 óta jóban-rossz- ban elválaszthatatlan társam, aki a legnehezebb időkben is zokszó nélkül követett, buzdí­tott. Őszinte örömöt találok a családomban, két gyermekem­ben — egy asszony lányom'és egy egyetemista fiam van — s két unokámban. A munkán és a családon kívül szakított időt —- nem is keveset — a pártmunkára, a társadalmi teendőkre is. Ma­gas kitüntetésekkel ismerték el, birtokosa többek között a Szocialista Hazáért Érdem­rendnek, s nyugalomba vonu­lásakor mellére tűzték a Vö­rös Csillag Érdemrendet is. Farkas Mihály nyugalmazott ezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság volt ve­zetőhelyettese a pártmunkával és a társadalmi munkával ez­után sem szakít. Tudja, hogy számítanak rá. Szépítik az üdülők környékét __ 14.2 millió forintos ter­melési tervük van erre az év­re, azt hiszem, ezt teljesítik. Az egyik csoportot megtalál­hatják a sóstói átrendezésnél, de ugyanott egyengetést és kertépítő munkát is végeznek. Mintegy száz ember — meg­felelő gépekkel — dolgozik a nyolc éve létesült részlegünk­nél. Sok és szép munka dicsé­ri őket, csak példaként emlí­tem az oroszlányi bányász­üdülő, a FÜSZÉRT-üdülő, a balatonkenesei Hungarotex- üdülő parkját. Most is dolgoz­nak a somogyi oldalon és a túlparton, így Balatonszár­szón, Csopakon és -másutt. A ki mindezt elmondta: Kla- buzai Miklós, a siófoki Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet elnöke. S aki később részletesebb tájé­koztatást is adott, s kalauzunk volt a munkahelyeken: Hreb- lay Ferenc kertészmérnök, a tsz kert- és mélyépítő üzem­egységének a vezetője.- Minthogy az üzemegység feladata az épületeken kívüli környezetrendezés, a további­akban már az időjárás dönti el, * meddig dolgozhatunk, mit végezhetünk el az idei tenni­valókból — mondta. — Min­denesetre, ha az idő engedi •— no meg a szövetkezetben is marad szabad szállítógép a munkánkhoz —, teljesítjük a tervünket. A mezőgazdaság­ban az őszi munkák roost sok gépet lekötnek, s a mi tevé­kenységünk részben ennek' a függvénye is. Mintegy ötvenkilométeres körzetben dolgozik ez az üzemegység. Nemcsak építe­nek, hanem a parkok rendsze­res karbantartását is vállal­ják, és burkolóanyagot — mint például betonlapot — készítenek. A Balaton menti partvédelem munkáiban is részt vesznek. Jó néhány zöld- területi részt saját tervük alapján építettek. Jártuk a munkahelyeket. Kihalt a Balaton-part, alig látni embert, csak az üzem­egység dolgozói serénykedtek a hideg szélben, a szemerkélő esőben. Elénk tárultak az ősz­szel is szép parkok. Mennyivel szebben mutat az emeletes épület, ha a környezete rende­zett! A zöld pázsitot betonlap­sétányok szelik át, és kőépít­mény zár le egy-egy parksza­kaszt. A sóstói részen már mesz- sziről látszanak a sátortetős épületek. A tsfc üzemegységé­nek embefcei utat meg parkolót építettek itt. — Ezen a mintatelepen — melyet az OTP építtet — egy csehszlovák vállalattal közö­sen végeztük a kivitelezést. Nekünk miritegy 6 millió fo­rint értékű munkánk van ben­ne. Sok szép feladat vár még a tsz kertépítő üzemegységére. A Balaton-part csinosodásá- ban, az üdülők, parkok kiala­kításában jelentős szerepet játszik a szövetkezetnek ez a tevékenysége. . H. F. Az üdülés, a pihenés kellemesebb, ha az épületnek szép, rendezett a környezete. Politika és bors T alán elcsodálkoznak azon, hogy a címben »hogy jött össze« ez a két fogalom. Kiderül majd, de addig sok mindent szeretnék elmondani. Olyanokat is, amikről szót váltottunk már (vannak közéletünkben eléggé nem is­mételhető témák), olyanokat is, amiket azóta tapasztaltunk. Nemcsak a jó fejlődik, hanem a rossz, a gáncsot vető is ter­jed. Szomorú, ha ez a rossz valami igazán jó elképzelésből, helyesebben annak félreértéséből torzul visszahúzó erővé. Ilyesmit érzek bizonyos módszerek mögött. Beszéljünk először a politikáról, a politizálásról. A filo­zófiai kislexikon azt mondja, hogy a politika »Az államve­zetésben és a kormányzásban, az ország belső életének irá­nyításában és a nemzetközi kapcsolatokban követett, osztály­érdekektől meghatározott alapelvek összessége, és a megva­lósításukra vonatkozó társadalmi tevékenység.«. Ez világos. Az politizál, aki eszméink és elveink rendszerének megvaló­sulásáért dolgozik, beszél, vitatkozik. De nem kell okvetlenül tudományos megfogalmazásban gondolkodni, tudniillik az is politizál, aki »csupán« érdeklődik a szocializmus építésével Összefüggő politikai kérdések iránt, véleményt alkot és állást foglal. Márpedig kit ne érdekelnének ezek a politikai kérdé­sek? Hiszen nem idegenekért, nem kisebb csoportokért, ha­nem valamennyiünkért születnek az elvek, célok, elhatározá­sok. Ma már sokan politizálnak nálunk, ezt is akartuk, Nem volt könnyű elérni annyi rossz emlékű örökség után. A fogalom tartalmáról sok mindent lehetne mondani. Most azonban az izgat, hogy sokszor félreértik, egyéni vagy csoportérdekek szerint magyarázzák, néha »kifordítják« alap- követelményeit. Arra gondolok, hogy a politika okvetlenül előrelátást, megfontoltságot feltételez. A puska azonban for­dítva sül el, ha túlzott megfontolásból nem tárjuk föl éle­tünk velejáróit. Pedig tapásztalni ilyesmit akkor is, ha sike­rekről van szó (hátha elbizakodottságnak, önelégültségnek fogják föl az emberek), és akkor is, ha hibáinkkal kellene számot vetnünk (hátha azt gondolják, hogy nálunk minden rosszul megy, vagy csak a torzulásokat vesszük észre). Nos, tehát az olyanfajta »politizálásról« szeretnék beszélni, amire nincs szükség, ^jni éppen »megfontoltsága« miatt megfon­tolatlan és káros. Vegyük úgy, hogy hivatalos szerv vagyok. Tudok vala­mit, meggyőződtem róla. Hosszú vizsgálat előzte meg az ösz- szegezést. Mielőtt azonban megírnám jelentésemet, futamot játszom a billentyűkön: ki mit fog szólni hozzá? Mondok is valamit meg nem is, ragaszkodom is a realitásokhoz, meg szépítem is azt. És azt hiszem: megfontolt voltam, jól politi­záltam. Csakhogy nem nekem kell politikai értelemben meg­fontoltnak lennem, hanem a politikai testületnek. Engem arra kértek, hogy tárjam föl a valóságot. Mert csak annak birtokában tud helyesen következtetni és dönteni a vezető testület. De én is mindenáron »politizálni« akartam, és ezzel gátat vettem a megfontolt politizálásnak. Próbáljuk megközelíteni. Egyszer statisztikai adatokat gyűjtöttem valamihez, s a fiatalember megkérdezte: csupán kíváncsiság ez, vagy föl is akarom használni írásaimban? Mert ilyen »meredeken« nem tájékoztatták erről a vezető szerveket. Tartottak tőle, hogy sötét lesz a kép. Lehetséges, hogy sokszor »merő jó szándékból« félrevezetjük egymást? Mire jó ez? És milyen következményekkel jár? ,, D e vegyünk egy másik példát. Mondjuk a népi ellenőr­zés megállapítja: »1. A boltokban rendszeresen meg­károsították a vásárlókat.-«. A tény »megfontolás« út-' ján így fejlődik tovább: »2. Egyes boltokban rendszeresen megkárosították...«. »3. Néhány boltban megkárosították ..:« »4. Előfordult az is, hogy megkárosították...« »5. Ma már ritkán fordul elő, hogy megkárosítják...« S a vezető testü­let, mely a vásárlók érdekvédelméről tárgyal, végül is így kapja meg a jelentést: »6. Ma már nem jellemző, hogy meg­károsítják ...«. Ha pedig nem jellemző, akkor nem is kell vele foglalkozni. Vagyis: a döntés elmarad; meghiúsítása beláthatatlan következményekkel járhat. Nemrégiben közgazdászok vizsgálták Somogybán az üzem- és munkaszervezést. Kértem a jelentésükből, amelyet egy politikai vezető testület számára készítettek. Okos dolgo­kat olvastam bennük, úgy általában, és kissé megfoghatat­lanul. De nem találtam »kapaszkodót«, melynek alapján a helyszínen, az üzemben érdeklődhettem volna a leglényege­sebb változások, elképzelések iránt. S amikor szerzőiket meg­kérdeztem, azt mondták: »Pedig ezek voltak a legkonkré­tabbak. Megállapításainknak mégis csak a fele jutott el a testülethez. Mindenütt egy kicsit alakítottak, formáltak rajta elvettek belőle, hozzátettek, s már alkalmatlan volt arra, hogy a valódi helyzetet tárja föl.«. A túlzott megfontolás könnyen helytelen következtetésre vezethet. Ezért veszélyes. Kutattam, hogy miért »politizálnak« a helyzetelemzéssel azok is, akiknek nem kell, azok is, akiknek nem hivatásuk. Van, aki »önvédelemből« teszi, mások azért, mert így alakult ki a módszer. De senki sem a félrevezetés szándékával. Mégis káros a rosszul értelmezett, túlzott óvatosságra, megfontolás­ra épülő »politizálás«. S hogy miért beszélek ma erről a témáról? Mert a na­pokban egy olyan testületi ülésen vehettem részt, ahol a job­bítás őszinte szándékával »borssal hintették meg a politi­kát«. Egy nyílt és őszinte, hibákat is bátran feltáró, elmélyült jelentést'vitatott a politikai testület. Kicsit szokatlan volt a hang, csípősebb, szókimondóbb a helyzetelemzés, mint más­kor. Föl is tűnt valakinek, szóvá tette:'türelmetlen ez a hang, nyugtalanító, nem kellene ennyire... S a vezető, aki össze­foglalta a tartalmas vitát, vállalta ezt a hangot. Igen, úgy akarták, hogy szórjanak egy kis borsot a mondanivalóra. Borsozzák meg, hogy fűszeresebb, ízes és csípős legyen; hogy nyíltabban fogalmazzanak, hogy jobban értsék egymást a részvevők. Erőnket és sikereinket fejezi ki ez a hang, a ma­gabiztos szembenézés, a feltárás őszintesége. Enélkül nehe­zen jutnánk tovább. S okan voltunk a teremben, akiknek rokonszenves volt ez az állásfoglalás. A mértékkel szórt bors nemcsak a vitát fűszerezte, hanem cselekvéseinkhez is ízt, len­dületet adott. S ha valaki úgy érezte: borsot törtek az orra alá, az nyilvánvalóan rászolgált. Igenis »csipkedjük« egymást, ha nemes ügybuzgalmunkban elfásulunk néha: ne féljünk borsot törni, azaz kellemetlenséget okozni annak, aki nem jól látja el a feladatát. Nem türelmetlen volt az a hang, hanem őszinte. Nem há­borgó, hanem nyíltan feltáró. Nem elkedvetlenítő és fékező, hanem kedvre derítő, alkotó energiákat felszabadító és tet­tekre serkentő. Meggyőződésem: az ilyen — ma még szokat­lan — hang teszi, értelmessé a vitát, tartalmassá a cselekvést. Jávori Béla /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom