Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-11 / 212. szám
Kis tsz nagy gondokkal Ä kirándulónak szép ez a táj. A gazda homlokán azonban összeszaladnak a ráncok, amikor végignéz a vidéken. Dombok, völgyek váltogatják egymást, bokros, cserjés legelők, árnyékos pihenőhelyek. A talaj azonban kötött, savanyú, erősen erodált. Ilyen talajon, 1850 holdas területen gazdálkodik a somogybükkösdi Egyetértés Termelőszövetkezet. Két község — Somogybük- kösd és Porrogszentpál — szövetkezete fogott össze öt évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy együtt talán eredményesebben gazdálkodhatnak. Az eredmények azonban így sem mondhatók jóknak. Például az aratás során, melyet ugyan időben, és külső segítség nélkül végezték el, négy mázsával kevesebb terményt takarítottak be holdanként a tervezettnél. — Vajon mi az oka ennek a jelentős kiesésnek? A kérdésre Oskola József, a tsz elnöke válaszolt: — A tavalyi gyenge esztendő még most is kísért. A sok eső, az elhúzódó aratás miatt nem tudtunk, jó talajmunkát végezni. A nedves földön számottevő volt a taposási kár, és mindehhez még az is hozzájárult, hogy a talajelőkészítési munkák elhúzódtak. így azokon a területeken, amelyeken tavaly is gabona volt, és az bek a vártnál. Sajnos, a monokultúrás művelésen nem változtathatunk, mivel kis területen gazdálkodunk. A körülmények kényszerítenek erre bennünket. Ott, ahol kukorica, illetve len után vetettük a gabonát, ilyen problémánk nem volt. — Jövedelmünk kevés — folytatta az elnök —, majdnem kizárólag csak az állami támogatás. Földjeink gyenge minőségűek, a szántó aranykorona értéke holdanként átlagosan 6,5. Ezeknek a területeknek a megművelése komoly gondot jelent a szövetkezetnek. A költségek, ráfordítások jóval nagyobbak, mint másutt, és az eredmények egyáltalán nincsenek arányban velük. Jó, hogy az államtól ár- kiegészítést kapunk terményeinkre, mert ellenkező esetben ugyancsak nagy bajban lennénk. — Milyen növényeket termesztenek elsősorban? — Gabonaféléket, kukoricát és rostlent. Ezenkívül, az állatállomány részére szálas takarmányt, pillangóst. — Mit ígér a kukorica az idén? — Nagyon valószínű, hogy kevesebb lesz, mint amennyit terveztünk. Ennek okát mi elsősorban a mostoha körülményekben látjuk. Ezen az erődén ugyanezt vetettünk, az j sen erodált talajon nehéz va- jredményeink jóval gyengéb- i lamit is produkálni. Negyven év a postán — Melyik ágazattal »érdemes« itt mégis foglalkozni? — Az állattenyésztésnek, ezen belül pedig a szarvas-1 marha-tenyésztésnek van jövője. A különböző tömegta- kanmányok, pillangósok, a réti széna és a legelő biztosítható. Ügy látjuk, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Nálunk a szar vasmarha - tenyésztésű ek hagyományai vannak, de szö- ;■ vetkezetünk eddig nem foglalkozott nagyobb mértékben ezzel az ágazattal. Jelenleg ott tartunk, hogy betelepítettük a száz férőhelyes tehánistállón- kat, melyhez egy hatvan férőhelyes borjúnevelő és egy ugyancsak hatvan férőhelyes növendékmarha-istálló tartozik. Tehénállományunkat legeltetjük, telepünkön az állomány negativizálása most folyik. A mentesítést saját állománnyal oldjuk meg, csupán az idén vásároltunk 20 vemhes üszőt az istálló feltöltésére. A tejtermelésben is gyengék az eredményeink, ez az állapot azonban valószínűleg nem lesz tartós. A jó tejelő egyedeinket a negativizálás során ki kellett selejteznünk, a jelenlegi fiatal állomány termelése pedig még alacsony. Idő kell hozzá, amíg eredményt tudunk felmutatni. De ez a jövő útja. — A szarvasmarhán kívül foglalkozik-e még valamilyen állatfajjal a gazdaság? Új szak: az üzemszervezés A Vörös Csillag filmszínházban tartotta ünnepélyes tanévnyitóját tegnap délelőtt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola. A rendezvényen a hallgatókon és az intézet munkatársain kívül sok vendég vett részt. Az elnökségben helyet foglalt Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Váncsa látnak hozzá a háromévi tanuláshoz ezen a szakon. Az intézmény hallgatóinak munkáját hét tanszék fogja össze. Továbbra is biztosítják az üzemi szakemberek rendszeres továbbképzését. A főigazgató szólt á -főiskolán működő fórumok tevékenységéről, s kérte a hallgatókat: éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az intézmény nyújt ben köszöntötte az első évfolyam hallgatóit Ezután a magyar hallgatók esküt, a külföldiek ünnepélyes nyilatkozatot tettek. Dr. Guba Sándor a legjobb eredménnyel fölvételi- zett fiatalokat köszöntötte, majd átadta a »Szocialista tanulócsoport« megtisztelő címet és a vándorzászlót, oklevelet, valamint pénzjutalmat a II. évfolyam 3. csoportjának. Hárman — Temesvári Csaba első, Komjáthy György második, a 1 Mészáros Ferenc harmadik heMár a megnyitáskor sok érdeklődő nézte meg a Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézet, valamint a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola közös ügyviteltechnikai kiállítását. TETSZETŐS épület az ádán- di postaihivatal épülete. Nemhiába »szúr szemet« az idegennek. — Üj a hivatalunk — világosít föl készségesen az egyik asztalnál ülő férfi, aki még nem tudja, hogy nem az épület, hanem ő lesz a téma. — Tizenegy helydségből áll, minden követélménynek megfelel. Még vendégszoba is van itt. Csaknem egymillió forintot költöttek ráj Körüivezet. Én azonban nem a helyiségeket figyelem, hanem öt magát. Magas termetű férfi, a hivatal vezetője. Az a típus, akin látszólag nem fog az idő. Hatvanöt éves, de nyugodtan letagadhatna másfél tucatot. Nincs rajta postásegyen- j ruha. Ha azonban az utcán találkoznék vele, rögtön az jutna eszembe róla: «-Talán postás.« i Szürkés inge, szürke nadrágja, szürke cipője van. Az én gyér rekkoromban a postások viseletének színe még a szürke volt. A császároknál, királyoknál dinasztiákat .tartottak számon. Miért ne lehetne azt mondani róla is: postásdinasztia tagja? Az édesanyja is postát vezetett valaha Adandón. Korán egyedül marad, neki kellett eltartania az öt gyereket Így azután nem véletlen, hogy azok hamar foeleszoktak a «postázásba«. Előbb csak játék volt ez, azután hivatás lett belőle. Bencsik Béla — írásunk főszereplője — már elemista korában kitűnő távirász volt. Csoda, hogy a .postához kötötték az életüket mind az öten? Egy közülük meghalt, a többi — Bencsik Béla kivételével — már nyugdíjban. Az ország miniden részében dolgoztak a Bencsik fivérek. Amikor az ádándi otthonból — mely egyben postahivatal is volt — Bencsik Béla «kiröppent«, több községben is dolgozott. A gyakornoki státustól a vezető főellenőri beosztásig hosszú volt az út. Vajon honnan választott magának féleséget? Aki azt mondja, hogy a postáról, nyert. Egy kaposvári postásbálon ismerkedtek meg. Két lányukkal «szakad meg a sor«. Diplomát szereztek — egyikük kettőt is —, pedagógusként dolgoznak. Bencsik Béla nemcsak rájuk büszke. Azokra a fiatalokra is szeretettel gondol, akik az ő «keze alatt« tanultak ki. Nem egy hivatalvezető lett közülük. A beosztása azt követelte, hogy vasárnap is dolgozzon. Csinálta is zokszó nélkül. De nem elégedett meg az ülőmunkával. Többet akart tenni. Nemcsak közvetve, közvetlenül is. Tanácstagként, a Hazafias Népfront titkáraként, vagy az iskolai szülői munkaközösség elnökeként nem a saját céljaiért «verekett«. Ezt bizonyítj az oklevelek, kitüntetések: A sportpálya kialakitásr munkaerőt szervezett, a fásításnál a népfront helyi szervezete elnökének »játszott a kezére«. Nagyra nőttek már azok a fák. Van postán »ars poetica«? Talán igen. Ez mindenesetre olyanforma: — Nagyon jó érzés az embereknek segíteni. A levél, melyet továbbítunk, reményt, bátorítást vihet, szerelmesek közt követíthet, sorskérdésekben. dönthet. Az újság terjesztése a kultúra, a nagyvilág »beszivárog tatása«. Ezért olyan nehéz nyugdíjba menni. Teszem a dolgomat, amíg tehetem. TÜSKE NÉLKÜLI ember lenne Bencsik Béla? Nem az. Van egyáltalán olyan, ember? Az ő »tüskéje«: szerette volna azt a telket a magáénak tudni a posta mellett. Megvenni, építkezni rá. Talán, hogy nyugdíjas éven-e se kelljen elszakadni a postától. Valamikor — évekkel ezelőtt — be is telepítette gyümölcsössel azt a földdarabot. De végül nem ő kapta meg. Megkeseredett benne minden, lemondott a társadalmi feladatairól. Hadd jegyezzük meg: kár volt. Meg azt is: a döntések néha talán túl gyorsan, s a kompromisz- szumkeresés igénye nélkül születnek! A magas, cseppet sem görnyedt ember, aki negyvenhat éve dolgozik postán, áll az új épület előtt. Emberek mennek az utcáin. Köszönnek néha. Leskó László __A szarvasmarhára helyeztük a fő súlyt, mással jelenleg nem foglalkozunk. Volt ugyan sertéstenyészetünk is, de felszámoltuk. Részben a korszerűtlen sertésólak miatt, részben pedig azért, mert nem találtunk embert, aki az állatokat gondozza. Egyébként ez az ágazat nálunk egyáltalán nem volt gazdaságos. A tápot Nagyatádi-ól kellett szállítani, mesz- sze van tőlünk, és a tápszereseire kedvezőtlen volt számunkra. Ezért döntöttünk úgy, hogy az állományt felszámoljuk, és inkább a szarvasmarha-tenyésztést fejlesztjük. Állományunk létszámát egyelőre nem kívánjuk növelni, mivel ez a kis termelőszövetkezet ennél több szarvasmarhát nem tudna eltartani. A szövetkezet, mint az a beszélgetés során kitűnt, nincs könnyű helyzetben. Ez részben a domborzati viszonyok és az elemi csapások — például jégverés — következménye. A helyes utat úgy látszik, megtalálták, és elindultak rajta. Hogy milyen gyorsan, haladnak és milyen sikereket könyvelhetnek el, az már elsősorban tőlük függ. Dán Tibor Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese is. Dr. Veress László főigazgató-helyettes köszöntötte a rendezvény részvevőit, majd dr. Guba Sándor főigazgató mondott tanévnyitó beszédet. Elmondta, hogy a felsőoktatási intézményben tizennegyedik alkalommal kerül sor. ünnepélyes tanévnyitóra. Minden eddiginél nagyobb létszámmal kezdődi!^ meg az oktatás: a két karra, illetőleg három szakra 131 magyar hallgatót vettek fel, ezenkívül kilenc külföldi fiatal — a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, Szudánból és Algériából — kezdi meg tanulmányait. A főigazgató röviden ismertette az intézmény feladatait, szólt az oktatási, az állattenyésztési kutatási és szaktanácsadási munka eddigi eredményeiről, az ezzel kapcsolatos további tervekről, s az első alkalommal induló üzemszervezési szakról. Az utóbbi a mezőgazdasági üzemek részére, a magasabb szintű szervezési feladatok ellátására képez szakembereket: ötvenhetem szakmai képzéshez és ahhoz, hogy tanulmányaik befejeztével a szocialista építést szolgáló értelmiségiekként munkálkodjanak a társadalmi feladatok megoldásán is. A főigazgató tanévnyitó beszéde után Mucsi Sándor, a Csiky Gergely Színház művésze Váczi Mihály Szabadság, tégy gazdaggá minket című versét mondta él, majd dr. Horváth Ákos tanársegéd a főiskola KISZ- bizottsága nevéIyezettként — átvették a »Jó tanuló — jó sportoló« címet és az ezzel járó jutalmat. Az ünnepélyes tanévnyitó befejezéséként az Lnternacio- nálé hangjai után a részvevők a Samogyország című filmet nézték meg. Délután a főiskola aulájában megnyílt a mezőgazdasági szervező üzemmérnök- képzés megindulása alkalmából rendezett ügyviteltechni- kai kiállítás, amely szerdáig tekinthető meg. Nyelvi labor, oktatógép Vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt a Latinca Sándor Megyei Müvelődésá Központ színházterme, ahol Deli István igazgatóhelyettes bejelentette, hogy a Kaposvári Tanítóképző Intézetben a 15. tanévet kezdik meg az 1973/74-es oktatási éweL Részt vett az ünnepségen Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára is. Dr. Várkonyi Imre, az intézet igazgatója mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben arról szólt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi BiJól vagy szépen élni E gyre többen mondják, amikor a családi költségvetés készül: »egyenesbe jutottunk«. Ki-ki persze másként értékeli a maga korábbi útjának, fölemelkedésének »görbe«, vagyis nehezebb szakaszait. A puszta megélhetés kátyüs, gödrös részein a túlnyomó többség már alaposan túljutott. A kezdet nehézségei után sokkal nagyobb »sebességre kapcsoltak«. S egyre sűrűbben »repesztenek« a nemcsak képletes, de .nagyon is valóságos gépkocsik. A kérdés most már: tud- jiuk-e, hogyan lehet nemcsak jól, de szépen, vagyis tartalmasán élni? Attól szerencsére már kevesen tartanak, hogy az anyagilag biztonságosabb, gazdagabb élet feltétlen velejárója az eltespedés, a kispolgári életszemlélet, az önzés. Arira viszont még minidig tűi sokan gondolnak, hogy bizonyos javak megszerzésével nemcsak állítólagos tekintélyhez jutnak, hanem automatikusan megvásárolhatják, birtokukba vehetik az élet szép- ségtantaimát is. Van, aki ez utóbbit divatosan szólva az »élet minőségé- j nek« nevezi Valójában az í anyagiak jorésrf a mennyiségi gyarapodást hozzák: a hűtő- szekrényt, tévét, lakást, telket, gépkocsit. A minőségi változást mégsem csupán ezek a kétségtelenül kömyezetmódo- sitó (kellemes hasznos, nélkülözhetetlen stbí) tárgyak eredményezik. .De mindannyian hallottunk már tökéletesen felszerelt lakásokban is ketrecbe zárt, boldogtalan emberekről. A tartalmas élet természetesen csak részben anyagi kérdés. Van-e recept a »szépen él- ni«-re? Aki bölcs, érdekes, színes életre vágyik, javarészt önállóan kell, hogy megkeresse a maga számára tartalmas cselekvéseket. A napi munkakeret például többnyire adott. Mindannyian dolgozunk. S legtöbben azt is tudjuk, hogy mi a feladatunk. De vajon elegendő örömet találunk-e tevékenységünkben? Megkeressük-e elföglaltága- ink szépségtartalmát is? S ha harmonikus viszonyban vagyunk azzal, amit naponta tennünk kell, megtaláljuk-e a megfelelő munkahelyi hangot, kapcsolatokat? Tudjuk-e eléggé, hogy jól és tartalmasán csak úgy élhetünk, ha nem fogyasztjuk egymás energiáját j fölöslegesen? Aki szépen akar 1 élni, aligha feledkezhet meg arról, hogy idejének igen jelentős részét közösségben és közös célok érdekében kell eltol tenie. Aki egyszer az egymásrautaltság elemi törvényeiről megfeledkezik, nem élhet kiegyensúlyozottan és jó közérzettel. De a szaporodó szabad időben sem elégedhetünk meg a puszta pihenéssel, szemlélődő kikapcsolódással. A ki csupán passzív befogadóként várja, hogy a figyelmes társadalom, a szórakoztatás, a sajtó a rádió, a tévé, a könyv stb. majd fölkeresi, s nem lesz más dolga, mint hagyni, hogy kellemes esőként zuhogjon rá az információ, a kultúra, az alighanem csalódni fog. Ha nem tudjuk kiválasztani azt,. ami éppen nekünk kell, ami bennünket pihentet, szórakoztat, gyarapít, tehát nem cselekvő emberként döntjük el, mi legyen mindennapi életünk »töltete«, kevés az esélyünk a tartalmas életre. Mert jól és szépen élni asak akkor Lehet, ha az anyagi gyarapodással párhuzamosan életünk tartalmát is szüntelenül felfrissítjük. Ha »nyitott«, vagyis kíváncsi és érdeklődő emberek maradunk. N. T. zottsága az oktatás fejlesztése érdekében hozott határozatának végrehajtásához az is szükséges, hogy több és korszerűbb műveltségű, szakmai tudású tanítót neveljenek az intézetek, így a kaposvári tanítóképző is. Megtudtuk, hogy ebben az évben 131 elsős kezdi meg a tanulást, 118 másodéves és 87 harmadéves pedig folytatja. A 336 nappali tagozatos hallgató mellett 160-an levelezőként képezik magukat. Dr. Várkonyi Imre beszédében kitért arra is, hogy a mennyiségi fejlődést nem követte az intézet korszerűsödése, az oktatás tárgyi feltételei lemaradtak a követelményektől. A hallgatókat a helyzet belátására kérte, és szorgalmas munkára sarkallta őket. Hangsúlyozta, hogy az önálló ismeretszerzés nemcsak a képzési időszakiban fontos, hanem később is, hiszen ezen a pályán is nagyarányú a fejlődés. Szólt a tudományos diákkörök szerepéről az önálló ismeretszerzésben, majd ismertette,'hogy a nyáron jelentősen gyarapították az intézet könyvtárát, ahol megtalálhatók a legfontosabb szakkönyvek, s (készül az új nyelvi labor, valamint oktatógéppel gazdagodik az intézet. Az ünnepség megható része volt az elsősök eskütétele, és kedves színfoltja az úttörők dalos köszöntője. Szimbolikus tartalma miatt is szép az a gondoskodás, ahogyan az 50., 60., 65 éve diplomázott tanítókat köszöntik a tanítóképzőben a tanévnyitón. Dr. Várkonyi Imre harminc- három idős tanítónak adta át az arany-, a gyémánt- és a vasdiplomát. Az úttörők virágcsokorral kedveskedtek a megfáradt, öreg pedagógusoknak. H. B. Somogyi Néplap
