Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

Szocialista módon

A somogyszobi áfész

A szocialista brigádmozgalom a Darány-pusztai Állami Gazdaságban nem tekint visz- sza hosszú múltra. Tavaly két brigád alakult itt: egy a lepárlóüzemben, egy pedig a baromfitelepen. Közülük a baromfitenyésztésben dolgozók feleltek meg a szocialista cím eléréséhez szükséges követelményeknek. Az idén még két új brigád alakult. Egyre többen látják be a brigádba tömörülés szükségességét, egyre többen vannak, akik a rájuk bízott munkát az eddiginél tökéletesebben szeretnék végezni, akik valami plusz teljesítménnyel akarnak hozzájárulni gazdaságuk fejlődéséhez.

I

' i > Si :-' •• . . ............. 1

N

agy Sándorné

A brigádokról Lévai Péterrel, a gazdaság főmérnökével beszélgettünk.

— Hogyan segítik a brigádok munkáját, hogyan tartja!: kézben a mozgalmat?

— Négy ágazatban dolgozik a négy brigád. Minden vezetőhöz tartozik egy. aki képviseli érdekeiket, akivel megbeszélhetik problémáikat, gondjaikat. A gazdaság biztosítja azokat a feltételeket, melyek az eredményes versenyhez szükségesek, jutalommal serkenti munkájukat.

— Milyen észlelhető változás állt. be a brigádtagok műnké iában?

— Nálunk, különösen a gé- pjaújjgs területén eddig nagy voJjir a munkaerő-vándorlás. Mivel az üzemünk pusztán van. kevesen laknak itt. Az pedig, hogy valaki egv távolabbi faluból nap mint nap bejárjon dolgozni, nagyon fárasztó. Ezért nem sokan maradiak meg. Most azonban sikerült egy stabil, jó -társaságot« kialakítani, amelyik ösz- szetart. Ha valami fontos munka akad. amit el kell végezni. és nem jár érte külön pénz nem vonogatják a vállu- kat, szívesen jönnek. Az idén nem volt olyan traktoros, aki reggel négykor már ne állt volna munkába. Gyakran dolgoztak éjszaka is. ha a szükség úgy hozta. Pedig nálunk rendkívül nehéz körülmények között kell helytállni. Az építőbrigád is szabad szombatjait áldozta azért, hogy az üzemi konvha november hetedikére elkészüljön.

A négy brigád közül a baromfitenyésztésben do’gozó 12 asszonvt kerestük fel. Ök azok, akik elnyerték a szocialista címet. A darány-pusztai baromfitelep — bár nem tartozik a nagyok közé — a megye egyik legeredményesebben cjolgozó telepe. A jó hírnév megszerzéséhez az itt dolgozók nagyban hozzájárultak. Több mint ötmillió forint termelési értéket állítanak elő. Piros alapon, fehér mintás ruhák- i ban dolgoznak az asszonyok. li Ez egy kicsit meglep bennünket, hiszen a baromfitelepeken általában kék vagy fehér j munkaköpenyt viselnek.

— A kék vászonköpeny na- j gyón meleg — mondja Narrg

Sándorné, aki éppen bet '’szabadságon van, csak bejött meglátogatni munkatársait. — Ezért határoztuk el, hogy teljesen egyforma nyári ruhákat vásárolunk, és ebben fogunk dolgozni. így kevesebbet verejtékezünk, és hangulatosabbá válik rögtön a munkahely.

A munkahelyet tették hangulatosabbá azzal is. hogy 400 nyárfacsemetét ültettek el a két baromfiól között. Baleset- mentes munkavégzés, a fegyelem, a rend megszilárdítása, egy százalék takarmánymegtakarítás, és még sorolhatnánk tovább, hányféle hasonló vállalással járulnak hozzá a gazdaságosabb termeléshez. És nem csak papírra leírt, azután elfelejtett elhatározások ezek, hanem részben vagy már teljesen megvalósult elképzelések. Például munka közben baleset valóban nem fordult elő, a takarmánymegtakarítás pedig nem egy. hanem másfél százalékos. A tojás előállítási önköltsége is 1 forint nyolc fillérre csökkent.

— Mikor és hogyan alakult a brigád?

— 1972 márciusában szerveződtünk brigáddá, a szakszervezet és a gazdaság vezetőségének segítségével. Nemcsak a brigádalapítás jelentőségére hívták fel a figyelmünket, hanem segítettek a megvalósításban is.

‘ — Mennyit dolgoznak naponta?

— Reggel héttől délután negyed négyig dolgozunk. Hetenként egy nap hosszú műszakot tartunk, így jön ki a heti negyvennyolc óra — mondja Kanász Lajosné. — Azért alakítottuk így ki a

Paska Józsem«

munkaidőt, mert van öt társunk, aki messzebbről jár be dolgozni, és csak ebben az esetben éri el a fél négyes autóbuszt. Illetve így volt ez egy ideig, azután ez a járat megszűnt. Állítólag azért, mert nem volt kihasználva. Ez nemcsak bennünket, hanem több község lakosságát érinti. Most azoknak, akik nem akarnak túl későn hazaérni, négy kilométert kell loholniuk a vasútállomásra, hogy a négy órakor induló vonatot elérjék. És ugyancsak igyekezniük kell, hiszen az itteni munka befejezése és a vonat indulása között mindössze fél óra idejük van.

Ez nemcsak az öt ember, hanem az egész brigád gondja, hiszen a mindenki egyért, egy mindenkiért elvét vallják. Ha valakinek családi problémái vannak, azt is megbeszélik együtt, segítenek a megoldásban.

— Volt olyan eset — meséli Paska Józsefné —, amikor egy család már csaknem felbomlott. A férj sokat ivott, dorbé- zolt, nem törődött a fiaival sem, akiknek pedig éppen akkor volt legnagyobb szükségük az apára. Megbeszéltük, hogy mit segíthetnénk, hogyan szüntessük meg a bajt. Végül is sikerült, és ma már abban a családban is minden a helyére került.

Gondok, bajok, élmények. A meghitt kis ünnepségek valakinek a névnapján vagy a közös hévízi üdülés egyre jobban összekovácsolják a brigádot. Azt a szót, hogy csüggedés, ők nem ismerik, és a barátság szónak is egészen mély értelme van.

Dán Tibor

Korszerűsíti kereskedelmi Esálózatát

1948-BAN alakult meg So- mogyszobon az áfész. A kereskedelmi hálózat az ötveneu évek elején alakult ki, és hosz- szú éveken keresztül csak kezdetlegesen működött. Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a termeltetést felváltsa a kereskedelem. A községben tervszerű hálózatfejlesztésről csak 1968 óta lehet beszélni. Ezekben az években fejlődött ki a lakossági szolgáltatás is.

— Milyen szerepe volt akkor, és mi a jelentősége ma ennek a szolgáltatásnak? — kérdeztem Ángyán Imre elnököt.

— Az igények meghatározták a fejlesztést. Az első időkben a szövetkezet célja az volt, hogy megismertesse és el: terjessze a községben a különféle háztartási gépeket, eszközöket. Nehezen ment a munkánk, mert nem szívesen bíztak meg bennünk, de most végig lehet járni a családokat. Csaknem valamennyi házban megtalálható a legmodernebb mosógép, centrifuga. A község ebből a szempontból rendkívül előkelő helyet vívott ki magának.

A szövetkezei próbálkozott

a mezőgazdaság gépesítésével is. Bérmunkában vállaljak a gyümölcsösök permetezését, de más községbe is hívják őket.

— Milyen szolgáltatásokat igényelnek leginkább?

— A fuvarozás vált be. Háztól házig szállítunk például tüzelőt Ezt a fajta szolgáltatásunkat szeretnénk ebben az évben tovább fejleszteni. A második félévben vásárolunk egy csukott teherautót.

Szót kell ejteni arról is, ami nem vált be a szövetkezetnél. Első helyen a televízió- és rádiójavítás áll. Míg a GEL- KA felügyelete alá tartozott ez a munka, sok volt a gond: késve érkeztek meg a szerelők, és munkájuk kívánnivalót hagyott maga után. Az idén már a Napsugár Ipari Szövetkezet műszerészei javítják a hibás készülékeket. Egyre kevesebb a feladata a cipőjavító részlegnek, melyben a Kaposvári Bőripari Szövetkezet dolgozója tevékenykedik.

A kereskedelmi hálózat fejlesztésére sokat áldoz a sző-' vetkezet.

— Vendéglátóipari egységeinkbe az idén nagy teljesítményű hűtőpultokat vásárolunk, csaknem harmincezer forintért Felújítjuk a felső- bogáti italboltot és presszót Somogyszobon új üzletház építése kezdődött meg: itt élelmiszer- és háztartási bolt is helyet kap. A szolgai tataházban különféle iparcikkeket is árusítunk majd. Az épület hatszázezer forintba kerül.

SEGESDEN új áruházát építenek, mellyel hosszú időre megoldják a község ellátásának gondját. Az építkezések csaknem három és fél millió forintot emésztenek fel. A kereskedelmi hálózat fejlesztésére jellemző, hogy a szövetkezet mezőgazdasági termékek értékesítésére is berendezkedett. A Nagyatádi Konzervgyár a gyümölcsök legfőbb felvásárlója. A szövetkezet vezetősége a jövő évtől málna és bogyós gyümölcsök termeltetését szorgalmazza. Sokrétű munkájuk eredménye, hogy az első félévet eredményesen zárták, tizenhét százalékkal nőtt a nyereségük, s a forgalom tizenegy százalékkal emelkedett a múlt év hasonló időszakához képest.

R. G.

Kozmetikai tanácsadás az üzemekben

Szépítenek-e a szépítőszerek?

Férfiak egymás közt szívesen »beszélik ki« feleségeik szépít- kezési »mániáit«. Egy ilyen beszélgetésnek voltam a minap fültanúja a buszmegállóban várakozva.

»A nők jobban hisznek a kozmetikusnak, mint az orvosnak.«

»Valamit valahol meglátnak, azutan nincs ember, aki le tudná beszélni őket arról, hogy magukra kenjék azt a csodaszert.«

»Azt hiszik, hogy a fiaként pempicék mennyiségével egyenesen arányos szépségük, pedig hát.. .«

I A Május 1. utcai Camea illatszer- és ajándékboltban Kd- j dar Miklosné üzletvezetővel

I beszélgetve idéztem a fenti »íérfialláspon tokát«.

— A véleményekben sok igazság van. talán csak az általánosítással nem értek egyet. Sajnos igaz. hogy jó néhány nő a kozmetikai szerek használatát nem a testkultúra részének tekinti, hanem »szépítkezésnek«. Hogy mit és mennyit használnak, azt nemcsak a jó ízlés dönti el, hanem néha az is. hogy valahol látott olyat valakin. és az megtetszett. Másnap már ő is azt hordja, megfeledkezve arról, hogy a »modell« húsz évvel fiatalabb volt.

Gyors ütemben nő a kozmetikai cikkek választéka. A

K&nász Fajos né

ÉRTESÍTJÜK

tisztelt ügyfeleinket, hogy kaposvári telepünk SZAKVA§-, VASHULLADÉK- és SZÍNE^ÉM- HULLADÉK-részlegét

ÁTHELYEZTÜK

Kaposvár, Cseri u. 2. szánt alá (a volt parkettoüzent területére.)

Nagy választékkal állunk kedves vevőink , rendelkezésére:

HASZONVASBÖL, 200 LITERES OLAJTAROLÓ HORDÓBÓL, KERÍTÉSELEMEKBÖL.

SOMOGY' GÉZA

Jégkoporsó

NYUGAT-DUNÁNTÚLI NYERSANYAGHASZNOSÍTÓ VÁLLALAT KAPOSVÁR

(11774)

63.

— Irtó zenebona volt! De a j nagy zengésben is hallom, , hogy több akna kalimpal le- , felé. Ügy vakon vágtam ma- , gam be a kukoricás szélén.

(Csak aztán emeltem föl a si- i sakomat. A többiek is lévá- i gódtak, akik már kint voltak i a kopaszon. A zászlós úr fur- i csán. mint aki kifeszített zsinegben botlott meg. elvágó- i dott. Felemelt karokkal, úgy, i hogy a lábai fölcsapódtak. — '»Na, ezt eltalálták« — gondoltam, de a következő pilla- ' natban olyan aknazáport kap- 1 tunk, mint a jégeső. A csim- 1 bummok úgy robbantak, olyan 1 por és füst támadt, hogy so- 1 káig semmit nem lehetett t látni.

í — Akárcsak nálunk — vettette közbe egy hang. — Mi íis...

t — Várjál! — csattant föl be

lülről ismét az éles hang. — Majd utána. — Kissé tompáb- ban szólalt meg, Szilinek küldve a szavakat: — Na meséld! Aztán?

— Aztán bekaptam a fejem, a szemem* tele lett porral, a sisakomra meg mintha kalapáccsal vertek volna egyet. Csak úgy zúgott a fejem tőle.

Ismét martogatott, majd csavart és folytatta, amint borogatást váltott: * 1

— Mikor később körülnéztem, látom, hogy vagy tizenöten fekszenek kifordult tagokkal vagy összegörnyedve. A zászlós úr bal lába helyén pedig csak egy lyuk van a földben. Oda esett az aknalövedék. Combtőből beleverte a földbe. A csizmás lábfej vagy három méterre feküdt. De lehet, hogy nem is élt már akkor. Kimenni nem tudtam, de a Szalókit a Vörös tizedes úrral együtt húztuk be a kukori[ KHV egy év alatt huszonöt új j terméket hoz forgalomba. Jelenleg például üzletünkben harmincféle dezodorkészítmény kapható, holott két-há rom éve még csak mutatóban | volt néhány. A választék növekedésével nő a forgalom is. A múlt évihez képest 400 000 forinttal nőtt a forgalmunk, örülünk, hogy a bőség zavarában egyre többen kérik tanácsunkat az új készítményekkel kapcsolatban.

— Ügy tudom, az üzemekben is rendszeresen tartanak kozmetikai és testápolási szaktanácsadást.

— A textilművekben, az Egyesült Izzónál, a Kaposvári Villamossági Gyárban és a Nagyatádi Konzervgyárban volt eddig ilyen tanácsadás, október elején pedig a ruhagyárban tervezünk hasonlót. Többek között bemutattuk a krémpakolás módját is. Érdekes volt látni, hogy százötven hölgy azon kuncog, miként is fest ő valójában szépítkezés közben.

— Mi az eredménye az árubemutatónak és tanácsadásnak?

— A munkásnők is igénylik a korszerű testkultúra »patikaszereit«. Ma már nem luxus a bőrápoló krém vagy a dezodor spray. További ismertetésekre azért van szükség, hogy még

cásba. Lógott a bele. és a nyakán is volt egy nagy seb. Még pislogott és tátogott egy darabig, aztán meghalt — fejezte be Szili az elbeszélést. Minden különösebb érzelem nélküli volt a hangja.

Általában most, hogy már lehiggadtak egy kissé, eléggé közömbösen tudtak beszelni az eseményekről. Valahol a tudatuk alatt ott élt a veszély lehetősége és a mások halála épp olv természetes volt számukra, mint az, hogy élnek.

— Ebből a zűrből csak szerencsével lehetett kijutni — mondogatták, de nem voltak benne biztosak, hogy ez a szerencse végig kíséri őket. Viszont a tűzkeresztségen, sőt a második bevetésen átesett katonák lelki edzettségével és a felzaklatott idegek visszaha- tásszerű fásultságával beszéltek olyan dolgokról, amit más körülmények között képtelenek lettek volna megtárgyalni.

Csönd lett.

Néhány alvó szuszogása vagy horkolása hallatszott csak.

Az őrvezető lenyelte az utolsó falat kenyeret.

— Hogy ezek hogy tudnak aludni?! — morogta némi csodálkozással a hangjában. Majd — mintegy önmagát megcáfolva — ő is ásított egy hatalmasat.

Az alvók fölött szétnézett. Megvárta, míg Szili is élhetőbb nő használjon egyéniségéhez és korahoz illő kozmetikai cikket.

— Az új készítmények milyenségéről saját tapasztalatból adnak tanácsot?

— Részben. A gyár vagy az újdonságok leírását, használati utasítását, összetételét tartalmazó prospektust küld. vagy egy mintakollekciót, melyet azután mi saját magunk kipróbálhatunk.

— Az ön tapasztalata szerint a nők mennyit költenek »szé- pülésre« ?

— Kortól függ. Legtöbbet az idősebbek. Náluk mar »ar nem számít.«

— Egyáltalán adnak-e szépséget a »szépítöszerek« ?

— Talán sokakat meglep majd a válasz: nem. Szépséget nem ad, csak a meglévőt hangsúlyozza vagy takarja. Igen, ilyen is van, ha egy fiatal kislány, akinek a fiatalsága egyszerűen a legszebb, »delnőt« csinál magából festékekkel.

— Most, ősz kezdetén milyen kozmetikai tanácsot adna nőolvasóinknak?

— Az esős. szeles idő a bőrt erősen igénybe veszi, ilyenkor még fontosabb a bőr nedvesség- és vitamintartalmának pótlása. Ehhez őszre Lady Camea virágportartalmú kremto- nikot javaslok.

B. F.

lyezkedik a kemence négyszögű bemélyedő padján. A csöndben vízcsurgás hallatszott, hogy Szili borogatta a szemeit, nyögésszerű sóhajok kíséretében, majd ő is elcsendesedett.

Az őrvezető óvatosan körülnézett. Miután meggyőződött róla, hogy mindenki alszik, kioldotta a nadrágszíját. A nadrágszíjat nem pántok tartották a derékrésznél, hanem egy folyamatos szíjcsatornába volt bújtatva, miáltal- a szíjnak csak a csatja 'látszott elöl, körben nem volt látható. A szíjcsatornából egy összehajtogatott papírdarabot vett elő. szétbontotta, és a pislogó világosságnál újból elolvasta, pedig már ismerte a tartalmát.

»Olvasd és add tovább bajtársadnak! Honvédek! Ne harcoljatok ellenünk! Ne harcoljatok a német fasiszták oldalán! Benneteket, a magyar honvédet nem tekinti ellenségnek a szovjet nép ... «

»Nem tekint ellenségnek« — gondolta —. Ne harcoljunk ... bár meg lehetne tenni, hogy nem harcolunk... És ha nem tekint ellenségnek, miért lő ránk — morfondírozott, majd mindjárt válaszolt is — Igaz., védekezik ... mert mi támadunk.

(Folytatjuk.)