Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
I Szellemi exportunk GEO MHEV SZEPTEMBER (Részletek) Az utóbbi években nagy eredményeket értünk el a magyar kultúra külföldi terjesztésében, s most örömmel tehetünk jelentést ennek — a határokon túli újabb sikereiről. Nagy örömmel, de nem túlozván el a dolgot, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a lehetőségek kiváltképpen az irodalmi művek exportja tekintetében korlátozottak, hiszen a nagy világnyelvekkel nem vehetjük föl a versenyt. Négymillió könyv Több mint kétmillió könyv hagyta el — nem számítva az ide látogató külföldiek egyéni vásárlásait, mert azokról nem készíthető statisztika — tavaly az országot. Az Akadémiai Kiadó és a Corvina Kiadó idegen nyelven megjelentetett magyar könyveinek a száma is csaknem ugyanennyi volt 1972-ben. Tehát egy esztendő alatt összesen négymillió magyar könyv került a világ könyvesboltjaiba! Legnagyobb vásárlóink — s az egyezmények szerint részben partnereink — a többi között az Egyesült Államok, Brazília, Kanada, a Szovjetunió, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság és Jugoszlávia. Említhetnénk — kisebb és alkalmi könyvvásárlásokkal — olyan országokat is, mint Ecuador, Columbia, Elefántcsontpart vagy Zambia. A magyar nyelvű irodalmi művek iránt — természetesen elsősorban az elszármazott magyarok s az anyanyelven értő utódaik körében legnagyobb az érdeklődés. De csaknem valamennyiből vásárolnak tudományos intézetek, nagy világkönyvtárak és egyetemek, az utóbbiak közül kiváltképpen azok (Göttingen, Yale, Harward, Lomonoszov, London stb.), amelyeknek tanszékein magyar nyelvű oktatás, illetve tudományos képzés folyik. Négymillió könyv, s a világpiac felvevőképessége még koránt- sincs ezzel kimerítve! A szakemberek véleménye szerint ez a szám még százezrekkel növelhető. Kottáink exportjánál azonban nincsenek nyelvi korlátok. A felvételeket, előadásokat természetesen szerzői jogok szabályozzák (nálunk is úgy van, mint a világon mindenütt, hogy nem lehet egyszerűen »kivinni« a koncertteremben, egyéb nyilvános előadáson, rádióban vagy televízióban elhangzó művet). Kotta, lemez 30 országba A kották terjesztése elé — éppen mert nincsenek nyelvi akadályok — kevesebb nehézség tornyosul. Zeneműexportunk első számú partnere a Szovjetunió. 1972-ben például a teljes zeneműexport egynegyedének fölvevője volt. Moszkvai, leningrádi, harkovi, irkutszki és más szovjet zeneművészeti főiskolákon, konzervatóriumokban tanárok százai tanítanak magyar kottákból. Közkedveltek a kortárs zeneszerzők művei is (ezeknek az exportja a korábbi évekéhez képest jelentősen megnövekedett), és csaknem minden szovjet zeneműkereskedés kirakataiban, polcain láthatók. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat több mint 30 országba szállított a múlt évben kottát. A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap — amely ha- zány iránt egyébként enyhén szólva gyakran nem mutat rokonszenvet — lemezkritikai rovatában így írt: »Magyar hangot hallani hanglemezről, magyarországi felvétel hangját, mind nagyobb megelégedésünkre szolgál. Lemezeik bármely nagy világcég felvételeivel bátran fölvehetik a versenyt előadói koncepcióban és technikai megoldásban egyaránt. Bartók és Liszt művei, Ránki és Kocsis zongora- játéka —, hogy csak néhány nevet és lemezt emeljünk ki e Hungaroton kiadványaiból — olyan magas színvonalúak, hogy a kritikus keresve sem találhat bennük hibát, tisztelettel említi tehát a produkciókat és érdeklődéssel várja az újabbakat. Az elismerés jólesik. S az elismerésre a legnagyobb mértékben rá is szolgál a magyar hanglemezkiadás. Egy adat, mennyiségi pusztán, de igen sokat mond: 1971-ben minden ötödik, 1972-ben minden második magyar hanglemez került külföldi piacokra, A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat partnerei és üzletfelei a legismertebb világcégek, közöttük a franciaországi DISC’A, a londoni DECCA, a svéd EMI és mások. A legnagyobb sikerek — ezeket vásárolják a legszívesebben —, klasszikus és mai magyar művek. Elsősorban Liszt, Bartók és Kodály. Magyar hanglemezt vásárol Dél-Amerika sok országa, a Szovjetunió, Japán, Kanada — és sorolhatnánk tovább a világrészeket és az országokat, olyan ritkán hallottakat is, mint például Hong-kong. Művészlemezeink ismert és kedvelt cikkek lettek a »szellemi áruk« forgalmas és mind jobb minőséget követelő világpiacon. Rangunk a világban Áttekintésünkben nem szóltunk speciális tudományos művekről, folyóiratokról, filmekről, propagandakiadványokról. De nem is »leltározni« akartunk. Mindössze arról szólni, hogy az elmúlt évekhez képest hallatlanul megnőtt a magyar szellemi export könyvben, zenében, hanglemezben. Valamennyi, még a klasszikus mű és a klasszikus felvétel is, a mai magyar művészetről, előadóművészetről ad hírt a világnak. S jó hírt ad: ezt a »visz- szaigazolások« bizonyítják, vagyis az a tény, hogy a külföld még többet kér belőlük. Ami kezdetben nagyon nehéz volt: felhívni magunkra a figyelmet a magas szintű művészi produkciókkal, most már nem próbálkozás, hanem folyamat. Folyamat, amely akként szélesül, amiként itthon szélesítjük a medrét. Mert amiről Keleten —Nyugaton dicsérettel írnak a lapok, aminek tapsol a koncertközönség, amit esetleg díjjal jutalmaznak: az a hazai szocialista kultúrából sarjad- zik. A legnagyobb öröm számokon, mennyiségeken, megrendeléseken és üzleti sikereken túli: ennek a szocialista kultúrának rangja, súlya, szerepe van a világban, mind többen figyelnek rá, mind több ember számára vonzó. A szellemi export eredményei tehát önnön értékünket is mérik. Tamás István A nép hangja: isten hangja. Ezer meg ezer lenézett mindenből kisemmizett — íme talpra állt szétszaggatja sorsán a homályt vére gyöngyözi e szót: SZABADI — A nép hangja — — Isten hangja — Istenem! Védd meg e szent ügyet, áldd meg a kezeiket vess a dübögö szívbe erőt vakmerőt — szilárd hitet. Rabsorsot ne szánj nekünk, sírunkra megesküszünk: feltámasztjuk az ember fiát szabad lesz — szabad a világ. Szeptember! Szeptember! Hava a vérnek! / Pogromnak, fölkelésnek! Első volt Maglizs, majd sorra: Sztára és Zagóra Nova, Csirpán, Lom Ferdinand Berke,vica, Szarambe j Medkovec (elöl a pópa: Andrej) — városok, sok falu. Megindul a nép — rohan előre, csupa pernye, sziporka a bőre. — sarlója süt a mezőre, a gönce nyirok, didereg, fekete robot-sereg, tűrt — s nekikeseredik — munkások földművesek — baromi sorsú sereg: százezrek a nép a tömeg: Százezer vágy — vágy a szabadulásra százezer akarat világos lét akarása százezer megvadult szív — tűzvészek vad robogása százezer fekete kéz kúszálja a vérszínű mennyet mennybe lökődik, egyre feljebb lobogója piroson kibamolva felkúszik úszik röpköd a megrendült haza felett, íme, a viharnak gyümölcse lett ... Zúgva f a honi Balkánon törzs, terebély magaséit ragyog a magasban mormol a napban s a mennykő — reccs — lesújt / lenyilall egyenesen, az égre nőtt fát a tölgyóriást üti szíven. Kezdődik a tragédia! Az elsők elestek hamar jött a gblyózivatar köpte a dühös attak borzongtak a zászlók, sűrűn kilyukadtak..". Mind a haza fia, tudják: »Veszélyben van a haza!« Veszélyben? Szégyen! Gépfegyverek szólnák, arat a vihar. Az elsők elestek hamar — A szeptemberi felkelés Ferdinand városában. A rohamot a legendás Andrej pópa vezeti. (S. Venev festménye.) John Killens regénye: Aztán mennydörgést hallottunk Megint egy háborús regény? Ne hamarkodjuk el az ítéletet! Könyv aligha ítélhető meg pusztán a témája után. Az még kevésbé, hogy amit mond, mennyit ér, mennyire igaz, s egyáltalán mond-e valamit. Ehhez el kell olvasni. Ám hogyan szerez bizonyságot az, aki kezébe sem veszi, mondván, valami vidámat akar s nem háborút, szenvedést, pusztulást? John Killes munkája néhány oldal után már meggyőzi a kétkedőt, a bizalmatlankodót: nagy regényt olvas, amely az amerikai irodalom hasonló alkotásainak legjobbjai közé tartozik. Az író az amerikai néger irodalom jeleseinek egyike, akinek meggyőződése, hogy »harcunk osztályharc és nem fajvédelem«. Regénye központi gondolata is ez. Nem a »fehér« meg a »fekete« katonákat s konfliktusaikat ábrázolja, hanem a gondolkodásmódot, a mentalitást, azt a társadalmi környezetet, amely a háborúban sem tagadja meg igazi mivoltát. Solly Saunders, a főhős önkéntesként ledönti a »fehér« meg »fekete« amerikaiak közötti magas, széles választófalakat, s reménykedik, hogy egy népként élhetnek majd a háború poklából kikerülve. Hite, reménye először vakká, majd keserűvé teszi, hiszen a valóság újra meg újra rácáfol. Hiába bizonygatja az egyik ún. propagandagyűlésen Samuels hadnagy, hogy »a háború után más lesz a világ«, amelyben »minden ember szabad lesz es egyenlő, fajra, meggyőződésre, vallásra vagy bőre színére való tekintet nélkül«. Délibábvilág ez, arra jó, hogy lelket verjen — legalább is megpróbáljon lelket verni — azokba a katonákba, akik meghalni jók, de élve mindig és újra »niggerek« maradnak. Nyersen, mégis gyönyörűen fr Killens. Olyan alakokat formál, akiknek minden poi cikája hús-vér, akik a szó igaz és szoros értelmében élnek. Nem jó és rossz áll itt szemben didaktikus módon egymással, hanem egy rendszer — a maga ravasz és bonyolult eszközeivel, eljárásaival — s a hitegetettek, de kapni semmit nem kapók tömege. Azoké, akiknek a busznál is külön sorba kell állni, holott ugyanazt az egyenruhát viselik, mint a többiek, s akik csak akkor juthatnak föl a buszra, ha már nincs több »fehér« je lentkezö... Maradandó élményt nyújt ez a könyv. Olyan munkákkal helyezhető egy sorba, mint Norman Mailer »Meztelenek és holtak«-ja, sőt, szenvedélyessége, őszintesége, érzelmileg még kedvesebbé is teszi számunkra: Killens művét a Zrínyi Katonai Kiadó jelentette meg — ez a második kiadása —, Imre Katalin fordításában. (Benato Guttoso illusztrációja a költeményhez.) Hadak nyomulnak iszonyú srapnell-zenével. Szomorúak a bátor szivek is, beborúlnak. S ott ahol a végzet beteljesül. egyedül akár egy háborodott # héroezi fő Andrej, a pap vakmerőn közibük lő. Átadatott. »Bitóra a vörös papotí» »Keresztet, sirt se neki!« Bitója: távirópózna, hóhéra: silány kapitány. Kötele készen. A Balkán ködöl / sötéten. I'Az ég iszonyú f szigorú Akkor esett meg a legiszonyúbb. Elfogott parasztok vonulnak, utánuk puskások lépnek: szörnyen sötétek. A rab-szív nem sokat fáj: Vezényszó: Állj! Tölts — kattognak a závárzatok: Tűz! — a sortűz ropog — Hangtalan sír — hallgat akár a sír: a haza — Istennek véres áldozata. Fölszált a tűzvészek füstje. Füsttel a sóhaj keveredik, füled verik sikolyok, kínzottak keservei. Mártírok sémák a lángon — — feí ki az, aki megcsalta hitünk? — Felelj nekünk! Te hallgatsz? Hát lássad: a lábak f ugranák, hatalmadra hágnak. Szíved fölött robban a bomba, betörünk az égi hatalomba. ISTEN, LEVERÜNK! A végtelen égi hidakról csigán, kötélen leeresztjük a mennyet a földre, itt lesz az éden. Eljön virul az átkozott vérünkkel áztatott földön. Az emberi lét feltör és úr lesz az égen — föl, csak föl! — A föld lesz az éden — Így lesz. Fordította: Nagy László Bulgária szeptembere Fél évszázada, 1923 szeptemberében fogtak fegyvert a bolgár nép legjobb fiai, hogy véget vessenek a jobboldali burzsoázia puccsal hatalomra jutott fasiszta diktatúrájának. Az öt évszázados török uralom, majd a cári önkény alatt sínylőlő bolgár nép sza- badságküzdelme már az első világháború végén megkezdődött. A reakció elleni harc szervezett formákat öltött, s 1918 szeptemberében katonai felkeléssé tetőzött. A burzsoázia erőinek véres harc után sikerült ugyan levenniük a felkelést, a forrongást azonban nem szüntethették meg. 1919 augusztusában a nemzetgyűlési választások eredményeképpen a Bolgár Népi Földműves Szövetség — több polgári párttal koalícióban — ! alakított kormányt. A szövetség azonban következetlenül és ellentmondásosan harcolt a polgári rend ellen, s fő ellenségének a baloldali erőket, elsősorban a Bolgár Kommunista Pártot tekintette. Néhány évig ugyan hatalmon maradhatott, de 1923 június 9-én szinte törvénvsze- ; rűen következett be bukása: a szélsőséges, reakciós erőik : katonai puccsal a fasiszta J Cankov-klikket juttatták ha- ; tatomra. A jobboldali rezsim azonnal megkezdte a leszámolást, a baloldali erőkkel éppúgy, mint az agrárszövetség híveivel. A véres terrorhadjárat azonban csak fokozta a tömegek ellenállását. A j kommunista párt rövidesen í megkzedte a fasiszta diktatúra fegyveres megdöntésének előkészítését. Szövetségre lépett a Bolgár Népi Földműves Szövetséggel, és 1923. szeptember 22-éről 23-ra virradó éjjel megkezdődött a felkelés. A bolgár munkások és parasztok tízezrei fogták fegyvert. A felkelés központja Mihaijlovgrád volt, ahol a kommunista párt vezetői, Georgi Dimitrov, Vaszű Kola- rov és Gavril Genov álltak a harc élére. A hősiesen küzdő tömegek azonban nem rendelkeztek megfelelő fegyverékkel, és a baloldal korábbi helytelen — passzív — politikája miatt az ország egyes, igen jelentős területein nem bontakozott ki a felkelés. így a fasiszták a legerősebb ellenállási gócok megsemmisítésére összpontosíthatták erejüket. A felkelés néhány napos hősies küzdelem után elbukott. A szeptemberi felkelésnek azonban — a kudarc ellenére is — óriási a jelentősége. Bulgária elmúlt ötven éve bizonyítja, hogy az elesett hősök nem hiába áldozták éltüket. Több mint húszéves — sok áldozatot követelő — harc után 1944 szeptemberében véglegesen győzött a forradalom: a bolgár nép egyszer s mindenkorra kezébe vette sorsának irányítását. A szocializmust építő bolgár nép új világot teremtett a bojárok földjén. A szeptemberi felkelés forradalmainak s mártírjainak álmai így teljesedtek: be napjaink Bulgáriájában.
