Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-22 / 222. szám

MAI KOMMENTÁRUNK TÁRSULÁSOK A DÉL-DUNÁNTÚLON A vállalatok, szövetkezetek összefogása, társulása nem új­keletű jelenség. Társulási te­vékenység régebben is létezett, de ezen a téren számottevő fellendülés csak az új gazda­ságirányítási rendszer beveze­tése óta következett. Azóta már több mint öt év telt el, és gazdasági életünk új hajtásai jelentősen megerősödtek. Emellett azonban számos té­nyező még napjainkban is akadályozza a társulások mű­ködését, az újak létrejöttét. A PM Bevételi Igazgatósá­gon a közelmúltban készült I fölmérés szerint a gazdasági társulások változatos, sokszínű képet mutatnak. Formájukat tekintve a Dél-Dunántúlon kö­zös vállalkozással, közös válla­lattal, egyszerű gazdasági együttműködéssel és egyszerű társulással egyaránt találkoz­hatunk. E változatok közül azonban a közös vállalkozások és az egyszerűbb gazdasági együttműködések alkotják a legnépesebb csoportot. A kezdet nehézségei A társulások életében az el­ső évek a legnehezebbek. Ek-, kor elsősorban a tőkeszegényt ség akadályozza a gyorsabb kibontakozást. Emellett a szak­mai vezetés hiányosságai, va­lamint a nem kielégítő szerve­zettség csak tovább gyarapít­ja a kezdeti gondokat. A ne­hézségek láttán néhányan há­tat is fordítanak a társulások­nak, de közülük később — amikor egyenesbe kerül a sze­kér — többen újra visszatér­nek. A társulásokba elvileg min­den gazdálkodó egység belép­het, a gyakorlat azonban azt sorsa nehezebbre fordult. Emiatt nehány TÖVÁL meg­szűnt, illetve felbomlásnak in­dult. Mások új munkák után néztek, vagy pedig megváltoz­tatták tevékenységüket. Az utóbbi utat választotta például a letenyei TÖVÁL is, mely az építőipari tevékenységről ipa­ri termelésre tért át. mutatja, hogy ide elsősorban a szövetkezetek (mg. termelő- szövetkezetek, kisipari terme­lőszövetkezetek, áfész-ek) tö­mörülnek. Ugyanakkor állami vállalatokat — az állami gaz­daságok kivételével — már alig találunk a társulok kö­zött. Hogyha viszont a társult üzemeket ágazatok szerint nézzük, akkor leggyakrabban az élelmiszer-gazdasághoz tar­tozó üzemekre bukkanunk. Az élelmiszer-gazdasági és ezen belül a mezőgazdasági társulá­sok jelentős része szorosan kapcsolódott a kormány állat- tenyésztési programjához. Ezek közül a termelőszövetke­zetek építőipari önálló közös vállalkozásai kívánkoznak az első helyre, amelyek jelentős részt vállaltak az állattenyész­tési telepek felépítésében. Más társulások viszont éppen e program nyomán jöttek létre, mégpedig úgy, hogy több nagyüzem összefogásának eredményeképpen új, korszerű állattenyésztési telepek léte­sültek. Az elmúlt években megkezdett szakosított telepek nagy részének elkészültével azonban a termelőszövetkezeti építőipari közös vállalkozások Jó példa — tanulság A Högyészi KFT-t például azzal a céllal hívtak életre 1969-ben, hogy a környező üze­mek műtrágya- és növényvé- dőszer-tárolását, továbbá a műtrágya ki és berakását, a gépesített kemizálást oldja meg. Jól is jártak ezzel a tár­sulással a közeli tsz-ek, mert nemcsak a műtrágya beszer­zésének és tárolásának gondját veszi le a vállukról, hanem a kívánságuknak megfelelően össze is keveri a műtrágyát, Nem véletlen, hogy más me­gyékbe is eljutott a társulás híre, és azóta jó néhányan be­kopogtattak a högyészi társu­láshoz. A jelek szerint nem is eredménytelenül, mert most éppen Baranyában hasonló jel­legű társulás van megalakuló­ban. A következő eset a nem elég körültekintően létesített tár­sulás iskolapéldája. A jogsza­bályok figyelmen kívül hagyá­sa miatt éppen az egyik leg­több termelőszövetkezetet mozgósító vállalkozás létjogo­sultsága vált kérdésessé. A Megállapodás a Videoton és a Oelka között Házi szerelőt küld a szerviz Új típusú garanciajegy — Díjmentesen beállítják a készüléket Átalánydíjas garanciális szerződést kötött a székesfe­hérvári Videoton és a Gelka. Erről tegnap Kaposváron tájé­koztatták a megye kereske­delmi .vállalaitainak képviselőit a két cég megbízottai. Az új szerződés megfelelő előkészí­tés után az év negyedik ne­gyedében lép hatályba. A garanciális munkákat fe­lülvizsgálva a Videoton gyár arra a megállapításra jutott, hogy a jelenleg érvényben lévő rendszer nem javítja már e tevékenységet, mert a vá­sárló, a szerviz és a gyártó vállalat között meglévő érdek­A gyárnak — mondták a tá­jékoztatón — alkalma nyílik arra is, hogy a Gelka-szerelők munkáját figyelemmel kísérje, hiszen ha nagyobb értékű al­katrészt kell a készülékben cserélni, a hibás darab vissza­kerül a Videotonhoz. A labo­ratóriumban pedig könnyű­szerrel eldönthető, hogy a sze­relő munkája kifogásolható-e, vagy pedig a gyártáskor ke­letkezett a hiba. A most bevezetésre kerülő átalánydíjas garanciális szer­ződés alapján tehát a Gelka elvégzi a boltokban meghibá­sodott készülékek javítását, beállítja a vevő lakásán az új tv-t, s a jótállási idő alatt díj­mentesen javítja. A kereske­delmi vállalatokkal — e szer­ződés alapján — megállapodá­sokat köt a Gelka, s ebben rögzítik, hogy az egyes bol­tokban eladott készülékeket melyik szerviz szakemberei javítják majd. A tájékoztatón azt is elmondták, hogy a Vi­deoton és a Gelka dolgozói szocialista szerződést is kötöt­tek: ennek alapján a gyár bri­gádja vállalták, hogy segítik a javító-szerelők munkáját, s biztosítják a folyamatos anyagellátást. több mint száz közös gazdasá­got tömörítő — üdülő építése és üzemeltetése céljából léte­sített •— közös vállalkozás ugyanis akkor alakult meg, amikor az ilyen irányú beru­házásokat leállító kormány- határozat már ismert volt. Ezek után természetes, hogy az üdülőberuházás egyelőre nem valósulhat meg. Ennek ellené­re a tagok által jegyzett ösz- szegből már ez ideig is jelen­tős összegeket használtak fel. A társulások másik nagy csoportját, pontosabban az egyszerűbb gazdasági együtt­működéseket nagyrészt ugyan­csak az élelmiszer-gazdaság te­rületén találhatjuk meg. E társulások népes csoportjából ezúttal csupán egyet ragadunk ki, mégpedig a Kaposvári Cu­korgyár urebetin-társulását. Például az urebetin E társulás keretében előállí­tott takarmánykoncentrátumot szívesen vásárolják a nagyüze­mi gazdaságok, és az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy az urebetinnel történő hizlalás eredményesebb a ha­gyományosnál. A társulás mű­ködése azonban — elsősorban közgazdasági jellegű tényezők miatt — mégsem probléma- mentes. És a nehézségek nagy­részt indokolatlanul sújtják a társulást. Egyrészt megdrágít­ja a termelést az, hogy a ta­karmánykeverő után eszközle­kötési járulékot kell fizetni. Másrészt költségesebbé teszi a termékelőállítást az adalék­anyagok ipari áron való be­szerzése, valamint a felhasz­nált répaszelet szűkített ön­költségen való értékelése is. Befejezésül még annyit, hogy társulásaink jellegükre nézve meglehetősen egyolda­lúak. A hazánkban és szűkebb területünkön működő társulá­sok ugyanis szinte kizárólag kapacitásnövelő jellegűek. Ugyanakkor a külföldön elter­jedt, a gazdaságosabb terme­lést biztosító, az egymáshoz kapcsolódó termelési és érté­kesítési szakaszokat átfogó társulásokat hazánkban csak elvétve találunk. E társulási forma előnyei viszont arra ösz­tönöznek, hogy a következő években elsősorban a vertiká­lis kapcsolatokra épülő társu­lások felkarolását, az eléjük tornyosuló akadályok elhárí­tását szorgalmazzuk. ellentétet nem küszöböli ki. Ezért döntöttek úgy, hogy minden eladott készülék után meghatározott összeget ad át a gyár a Gelkának garanciális javításra. Az új készülékeket pedig a műszerészek gondjai­ra bízzák. Minden új tv-ért meghatározott összeget kap a szerelő, s ezért köteles elvé­gezni a javításokat a garan­ciális idő alatt. Mindebből kö­vetkezik, hogy érdekében áll a jobb minőségű munka, hiszen ugyanannyi pénzt kap akkor is, ha sokszor javítja a készü­léket, mintha — tegyük fel — csupán egyszer kell hozzá­nyúlnia a garanciális idő alatt. Az új rendszerű garaciaje- gyet a vásárló nevére állítják ki. A jegy száma megegyezik a tv-készülék s valamennyi fődarab számával. A készülék- eladásáról a bolt értesíti a Gelka-szervizt, s közli a vevő nevét és címét. A szerelő 48 órán belül fölkeresi a vásár­lót, beállítja a készüléket, el­látja a szükséges tanácsokkal a tulajdonost, tájékozódik ar­ról, hogy az adott területen milyenek a vételi lehetőségek, s fölajánlja az antenna fölsze­relését. A készüléket meghibásodá­sa esetén, mindig ugyanaz a szerelő javítja. Az új rend­szerben nem egy, hanem két évig javítják — beleértve a képcsőcserét is — díjmente­sen a Videoton készülékeket. Az új garanciajegyet úgy szerkesztették meg. hogy gépi adatfeldolgozásra is alkalmas, s ez lehetővé teszi, hogy rajta keresztül a gyár is figyelem­mel kísérje: melyek a leggya­koribb hibaforrások a készü­lékeiben, gyártás közben hol kell javítani a munkán. Lehe­tővé válik az is, hogy tájéko­zódjanak: melyik alkatrészből használnak fel többet a javí­tások során, így biztosítani tudják a folyamatos utánpót­lást. Üzemegység helyett ágazatonként Egy új szervezés jó tapasztalatai öt falu mezőgazdasági üze­meit egyesíti a Dél-Balaton Termelőszövetkezet. S ami kü­lönösen érdekes: ők egyesül­tek legelőször Somogybán, 1962-ben. Az öt falu: Balaton- szentgyörgy, Balatonberény, Vörs, Hollád, Tikos. Az egye­sülés óta már több mint tíz ev telt el. Ha nem is hosszú ez az idő, ahhoz pontosan elég, hogy az egyesülésnek bizonyos ta­pasztalatai leszűrödjenek. Ezekről a tapasztalatokról beszélgettünk a tsz battyán- pusztaí központjában dr. Knoll László elnökkel és Bu­dai György főagronómussal. Az egyesülés idején a tag­szövetkezetek egyáltalán nem indultak azonos feltételekkel Volt, ahol 1961-ben csak 13, de akadt olyan tsz is. ahol 39 forintot fizettek munkaegysé­genként. Ráadásul az újonnan egyesült szövetkezet összes földterületéből csak 2420 hek­tárnyi volt a szántóföld. Nagy viszont a rét és a legelő ará­nya. 1963 hektár. Ezt az itteni talajviszonyok es természeti adottságok miatt nehéz hasz­nosítani, mert befolyásolja a közeli Balaton vízszintinga- dozása. Az egyesüléssel nem született még modern mező- gazdasági nagyüzem. Csak a szövetkezet méretei nőttek számottevően, — minőségi fejlődés alig következett be. A szövetkezet területét ugyani- négy üzemegységre — a ko­rábbi szövetkezetek területei szerint — osztották, s ezekben az üzemegységekben folyt a gazdálkodás. — Gyakorlatilag mindenki azt csinálta, amit az egyesülés előtt — mondja az elnök. — Még 1967-ben is napidíjat kel­lett fizetni a holládi tagnak, hogy menjen el Berénybe dol­gozni. Ha a szentgyörgyieket szorította az idő, s nyakukon volt a betakarítás, a vörsiek pedig végeztek már, csak nagy kínnal-keservvel lehetett va­lakit átküldeni a szomszédba. 1967-ben megértettük, hogy ez így tovább nem mehet. El­gondolásunk lényege az volt. hogy meg kell szüntetnünk az üzemegységeket, s ezáltal a faluhatárok szerepét is. — Milyen szervezetet hoz­tak létre? — A munka jellege szerint három főágazatot és egy ága­zatot alakítottunk ki. Ezek: a növénytermesztési, az állat- tenyésztési és a műszaki fő­ágazat, valamint negyedik­ként az építési ágazat. Ezeken belül megszerveztük, — a fel­adat- és hatásköröket ponto­san meghatározva — az egy­mástól jól elkülöníthető rész­tevékenységeket. A növény- termesztésen belül például er­dészet, rét-legelő gazdálkodás, kertészet, melioráció stb. alakult ki, s az egyes ágaza­tok között elosztottuk az em­bereket. Mivel a terület nagy gépkocsikkal szállítjuk az em­bereket munkahelyükre. — Hogyan tudták elérni, hogy az adott munkahelyen mindig megfelelő számú em­ber dolgozzon? —'Ez a probléma kétségkí­vül nehéznek ígérkezett. A tsz-tagok nem az iparban dol­goznak, s nem lehet minden­nap, folyamatosan számítani a munkájukra. Mi azonban megkérdeztünk mindenkit, hogy hány napot vállal heten­ként. S ha döntött — mondjuk hármat vagy négyet mondott —, köteleztük, hogy ehhez is tartsa magát. Így ki tudtuk számítani, hogy heti, havi és éves viszonylatban hány tel­jes értékű munkanapra szá­míthatunk. Intézkedéseink rengeteg változást hoztak. Hogy csak -a leglényegesebbet említsem: megszűnt az a régi gyakorlat, hogy a brigád- es üzemvezetők reggel elkezdték az embereket összegyűjteni: megszűnt a vita, hogy ki men­jen aznap munkába. Öt éve. amikor az új rendszer^ beve­zettük, egyidejűleg természe­tesen biztosítottuk a tagoknak a garantált munkabérfizetést is. — Tehát az ipari szervezés módszereit honosították meg? — Inkább azt mondanánk — helyesbít a főagronómus — hogy manapság ilyen egy mc dern mezőgazdasági nagy üzem. Mert csak így lehet jC dolgozni. Cs. T. Közös erővel a szolgáltatásért Szolgáltatásfejlesztési alap­jából 600 ezer forinttal támo­gatja a megyei tanács végre­hajtó bizottsága a balaton- mária-fürdői fogyasztási és értékesítő szövetkezetei. A szövetkezet a lakaskarbantar- tási, kölcsönzési és házhoz szállítási tevékenységét kí­vánja fejleszteni a támoga­tás felhasználásával. Ezt az összeget és saját pénzét fel­használva még ebben az év­ben 1,4 millió forintos beru­házást valósít meg, s jövőre már 1 millió 650 ezer forint­tal növeli a lakosság részére végzett szolgáltató tevékeny­ségének értékét. A pályázatból — melynek alapján döntött ügy a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy a szövetkezet részére biztosítja ezt az összeget — kitűnik, hogy hatékonyan kí­vánja felhasználni a kapott pénzt az áfész. Kész tervei vannak már az épület átala­kítására, és gépek, berende­zések vásárlására. Olyan te­vékenységet akar fejleszteni, amely iránt egyre nagyobb az igény a Balaton-parton. Az a többletkapacitás, mellyel a beruházás megvalósítása után a szövetkezet rendelkezik majd, nemcsak mennyiségi változást, hanem minőségi javulást is hoz az ellátási körzetéhez tartozó területen. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága gyakran dönt ilyen és ehhez hasonló pályá­zatok sorsáról. Mindig azt veszi figyelembe, hogy a tá­mogatásra javasolt beruházás javítja-e az ellátást, növeli-e a szolgáltató kapacitást? Nem közömbös az sem, hogy mennyi idő alatt valósul meg a fejlesztés: ennek az összeg­nek a hatékony felhasználá­sáról akkor beszélhetünk, ha gyorsan nő a kapacitás. A lakosságnak a szolgálta­tásokkal szemben támasztott igénye rohamosan nő és dif­ferenciálódik is. E tevékeny­ség gazdaságosságának javí­tása — a fejlesztésre való ösztönzés — érdekében az ál­lam kedvezményes bankhi­telt biztosít, a tanács pedig szolgáltatásfejlesztési alapjá­nak felhasználásával támo­gatja ezeknek a vállalatok­nak, szövetkezeteknek a fej­lesztését. Így az ellátást vég­ző üzemek és az ellátásért fe­lelős tanács összefogásával ja­vul ez a tevékenység. K. I. Állampolgári kötelesség Megérdemelten Babócsa, Pe­tőfi utca. Itt él két kis­lányával Tóth Vendelné, a helyi Újvilág Tsz állatgon­dozója. Házi munkájában zavarjuk. Ép- ípen nagymo­sás van, de azért készsé­gesen szakítja félbe, hogy el­mondja érzé­seit egy nem­régen történt felemelő ese­1 menyről. — Éppen I egy hónapja lesz, az alkot­mány ünne­pén történt. Ekkor kapta meg Babócsa a határközség kitüntetést. Ma is fülembe csengenek az ünnepség szó­nokának meg a határőrség képviselőjének szavai, amikor arról szólt: »Az államhatár őrizete és vé- | delme mindenkinek állampol­gári kötelessége. Babócsa a ha­todik község Somogybán, amely lakóinak példás mun­kája, helytállása alapján kiér­demelte a megtisztelő határ­őrközség kitüntetést.. .<< — Csupán ezért emlékezetes az a nap? — Nem, mert akkor kap­tam meg én is a Kiváló ha­tárőr kitüntetést. Soha eddig még semmilyen elismerésben nem részesültem. Nagyszerű érzés volt, amikor kislányaim kíséretében átvettem a kitün­tetést. Boldog és büszke vol­tam, mert úgy éreztem: telje­sítettem állampolgári köteles­ségemet. Hozzájárultam, hogy Babócsa elnyerhesse a kitün­tetést. Korán kelő ember Tóth Ven­delné. Hajnali fél négykor már a községhez tartozó ta­nyán van, hogy megkezdje munkáját, gondozza a terme­lőszövetkezet állatait. Itt zaj­lott le az az esemény is, amelynek egyik főszereplője volt, s amelynek jutalma a Ki­való határőr kitüntetés lett. — Nagy volt azon a napon a faluban a sürgés-forgás. Határőrök, munkásőrök és rendőrök ellenőrizték a jár­müveket. igazoltatták az is­meretlen embereket. Két. szö­késben lévő bűnözőt kerestek, akik a felelősségre vonás elől az államhatáron át akartak menekülni. Délelőtt két isme­retlen embert pillantottam meg a tanya melletti fasor­ban. Ök is észrevették engem s a kerítést átugorva igyekez­tek nyomtalanul eltűnni a kö­zeli erdőben. Szóltam az ép­pen ott lévő agronómusns.lc aki értesítette a határőrségét. A két bűnözőt félórán belül elfogták.. Hát így történt. Egy asszony Kiváló határőr kitüntetést kapott. Tóth Vendelné nem Babó- csán, hanem Bárdudvarnokon született. Amikor 17 évvel ez­előtt férjhez ment, akkor köl­tözött a községbe. De — mint mondja — ma már babócsai- nak érzi magát. Az itt élő em­berekkel együtt hazafias kö­telességének tekinti államha­táraink védelmét. Erre neveli gyerekeit is, akik közül a na­gyobbik, a 14 esztendős Rózsa az úttörő-határőrszakaszban követi édesanyja példáját. — Ez a kitüntetés még job­ban Babócsához köt. Úgy ér? zem, erkölcsileg is kötelessé­gem a többi itt élő emberrel együtt bizonyítani: megérde­melten kaptuk meg a határőr- község kitüntetést! Sz. L. Műanyagok ezer tonnákban A műanyagok mind jobban tért hódítanak az élet minden területén. Hazánkban is ug­rásszerűen megnőtt a terme­lésük, és a petrolkémiai prog­ram gyors megvalósulásával még nagyobb arányú növe- | kedés várható. Az 1978—79-es | években már évi 180 ezer ton­na pvc, 100 ezer tónna poli­etilén és 60 ezer tonna poli- propiléntermeléssel számolnak. Ez a mennyiség még megha­ladja a hazai igényeket. Erről tanácskozott 200 szak­ember Ejg+s-y.-rr.'— " hétvé­gén. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom