Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

fl holt folyó kincse C sikorogva csattan a vízbe a több mázsás marko­ló, megremeg a hajó­test, s a hullámzó Dráva el­nyeli a vassodrony tizennyolc méterét. Amikor megroggyan, az automata kikapcsol, össze­rázódnak a félelmetes vasfo­gak. Néhány pillanat múlva idegtépő robbajjal emelkedik a robusztus szerkezet, s rako­mányát a tartályba üríti. Csen­des a víz a Kavicsbánya Vál­lalat gyékényesi üzemegységé­nek telepén. Évszázadokkal ez­előtt a folyó nagy értékű hor­daléka megtelepedett a me­derben, s több méter vastagsá­gú kavicsréteg képződött. Ki- bányászását az 1920-as évek­ben kezdték meg. A világhá­ború alatt szünetelt a munka. Néhány év múlva modern gé­pek, nagy teljesítményű kot­rók emelték a felszínre az épít­kezések egyik alapanyagát. Nyáron, amikor a víz fölött megül a levegő, szinte elvisel­hetetlen a hőség a kotrómester fülkéjében. Nagy József az alig négy négyzetméteres he­lyiségben dolgozik. Ö mondja: — Nem ritkaság a negyven fok. Az emberről dől a veríték, a homlokáról a szemébe csu­rog. Az automata berendezé­sekre nagyon oda kell figyelni, mert elég egy rossz mozdulat, s milliós értékek mennek tönkre. A »-botkormány-« alázatosan közvetíti a parancsot. A mar­koló fogai között csurog a- víz, iszaprögök csobbannak a vízbe. Az időjárás most kedvez a kitermelésnek. — No, nem, bekötött szem­mel még nem megy átvezetés. Nem is merném megcsinálni, hiszen veszélyes. Azt azonban elmondhatom, hogy szinte mé­Pártaaékháxat építenek Nagybajomi bázis--------— Két értelme él bennem en- j vezik: »cserébe« mit várnak t érré pontosan ugyanott for- / nek a kifejezésnek: »nagyba- az intézménytől. Kovács 1st­N jem háborog a víz, hűvö­sebb a levegő. A tar­tályhajó könnyen kiköt mellettünk. — Április elején hajnalban nagy vihar volt._ Akkor vettem át a munkát. Látni szinte alig lehetett, és amitől féltünk, be­következett: elszakadt a villa­mos vezeték, melyen hatezer volt feszültség érkezik a part­ról. Csak hosszan tartó manő­verezés után tudtuk helyreál­lítani a hibát — mondja, mi­közben a csörlő mozgását fi­gyeli. — Néha megdöbbent a nyílt víz. Ha köd van, nem lát­ni a partot, az ember egyedül marad. A hajó dudája riasztja fel újra, azután a munka fe­ledteti a perc múlását. Lassan simul az úszósziget dokkjához a tartályhajó. Má­sodpercek múltán erős kötelek rögzítik testét az olajos fém­parthoz. Gumiszalagok továb­bítják tankjába a kavicsot. Az örökmozgó vibrátor osztályoz- . za a kitermelt anyagot, s a ho­mok visszakerül a vízbe. Fél óra múlva a kétszáz tonnától egy, métert süllyedve indul vissza a hajó a kirakóhelyhez. Egy óra alatt két és fél száz köbméter kavics kerül a fel­színre. A kétszáz tonna önsú­lyú hajó dohogva fordul el a dokktól. “Néhány méterre sik­lik el a parttól, de nem kell at­tól, tartani, hogy zátonyra fu­tunk. A víz mélysége néhol a húsz métert is eléri. A »kapi­tány« fülkéjének legrangosabb tartozéka a kormány. Átmérője csaknem két méter, így köny- nyebben lehet változtatni a ha­jó irányán. Fülöp Lajossal munkahe­lyén, a hajóvezetői fülkében beszélgettem. dúlok meg a hajóval. Naponta a tizenkét óra alatt körülbelül hússzor. Számítsa ki: négy éve dolgozom a vállalatnál... — Nem megerőltető a napi tizenkét órás szolgálat? — Egyáltalán nem. Négy év­vel ezelőtt az egyik balatoni hajón teljesítettem szolgálatot. Nagykanizsán lakom, és ritkán láttam a családot. Most pedig motorral járok be, harminc ki­lométerre van. Ha reggel hat­tól dolgozunk, utána negyven- nyolc óra szabad idő jár. Éj­i szakai szolgálat után huszon­négy. Télen nehéz. Hideg van. Közeledünk a parthoz. A másik teherhajó még a dokk­ban áll, várnunk kell. Minimá­lisra csökkentjük a sebességet, ezzel is időt nyerünk. M egpörgeti a kormányt, küllői a gyorsaságtól nem látszanak. Kilenc­ven fokkal fordul el a hatal­mas test. — Órabérben dolgozunk. Há­romezernél többet is lehet ke­resni, ha az ember nekifekszik a munkának. Persze ez nem­csak tőlünk függ — mondja, és kikönyököl a kabin ablakán. Messze repül a cigarettacsikk, és surrogva huny ki a parázs. — Ha a vasúti kocsiknál nincs fennakadás, akkor folyamatos a munka. A parthoz állok, és a szalag továbbítja a kavicsot egy betontárolóba. Ha az meg­telik, várni kell egy kicsit. — Gondolom, az éjszaka ne­hezebb. — Nem gond sötétben ha­józni. Az ember a szemét ál­landóan rajt tartja a parti lám­pán, tudja az irányt. Ha nagy a köd, akkor leállunk. A vihar kellemetlen, nehezíti a kikö­tést. Markos, kezek csavarják a kötelet a farönkhöz, és húsz perc alatt kiürül a hajó. Hu­szonnégy óra alatt hatezer ton­na kavicsot termelnek ki a gé­pek. A szalagokról svéd gyárt­mányú osztályozóba kerül a holt folyó kincse, ahol a na­gyobb darabokat összetörik. Víz választja ki a fölösleges hordalékot belőle, azután a több rétegű vibrátoron keresz­tül halad át a kavics. Hatal­mas hegy tornyosodik belőle az üzem közepén, .ahonnan ügyes szalagok továbbítják az első osztályú építőanyagot a vasúti kocsikba Rőhrig Gábor jomi bázis«. Az egyik azt az energiát jelöli, mellyel ennek a nagyközségnek a lakói ren­delkeznek, s melyet gyakran bizonyítanak is, ha településü­kért tenniük kell. Önzetlenül, de mégis saját érdekükben. A másik értelmezés valódi, meg­fogható bázist jelent, melyet most alakítanak ki Nagyba­jomban. írhatnánk azt is: te­remtenek. A művelődési ház és a pártszékház alkot majd valóságos szellemi bázist eb­ben a nagyközségben. Talán nem véletlen az sem, hogy ott állnak majd egymás mellett, ha teljesen elkészül az új épü­let. A tavasz elején, a fagyok szűntével kezdtek hozzá Nagy­bajomban az új pártszékház építéséhez. Hatszázezer forint megvolt, a többit társadalmi erőforrásokból pótolják. S már állnak a falak. Már kész a hajó karcsúságú tető »bordá­ja«, palázni kell csak. Nem lesz egyszerű munka, mert úgynevezett »műemlék pala« kerül majd oda a lécekre, s ilyen formájú és finomságú anyaggal még nem bántak a bajomi költségvetési üzem ácsai. Az összefogás emeli azt azt épületet... Az erdészet jutányos áron fát adott, a tsz fűrészüzemé­ben plusz munkát vállaltak a feldolgozáskor, és a sok fuva­rért sem kértek pénzt' a szö­vetkezet tagjai. Sokan jöttek el dolgozni ide, eddig mint­egy százhúszezer forint értékű munkát végezve. Szükség van még a további munkára is. De­cemberre — úgy tervezik — elkészül a székház. Két irodahelyiség lesz ben­ne, s egy nagyterem, melyet három részre tagolnak. Ezek­ben ülésezik majd a végrehaj­tó bizottság, s tárgyalásokra is lesz hely. Ha szükséges, egy­benyitják az elválasztó ajtókat, hogy sokan beférjenek. Szép lesz ez a »szellemi bá­zis«. A gyomot kiirtják, arcot adnak a parknak. Százötven párttag él Nagybajomban, nagy szükség van erre a száz­negyven négyzetméter alapte­rületű új székházra. A tagok száma — a tervszerű pártépí­tésnek megfelelően — egyre nő. A művelődési ház is még in­kább reflektorfénybe kerül majd. Tervezik, hogy Pálóczi Horváth Ádám nevét veszi fel, s ezzel egy időben a jeles fér­fiú szobrát is elhelyezik az épület előtt. Még nagyobb je­lentőségű lépés lesz azonban, amit az egészen közeli jövőre terveznek a nagyközség ipari létesítményeinek, tsz-ének ve­zetői. Közös fenntartásba ve­szik a művelődési házat. Ez nem lesz csupán formalitás, er­re biztosíték az, hogy már tér­SZÉNATORONY Kereskedelmi küldöttség utazott Zürichbe Kallós Ödön, a magyar ke­reskedelmi kamara elnöke egy delegáció élén vasárnap Zü­richbe utazott a svájci keres­kedelemfejlesztő központ'meg­hívására. Ott tárgyalásokat folytat majd svájci kollégá­jával a két intézmény szoro­sabb együttműködésének szer­vezeti formáiról. vánnal, a Lenin Tsz párttitká­rával beszélgettünk erről, ö mondta el, hogy ismeretter­jesztő sorozatok, tanfolyamok rendezését igénylik. E hónap­ban a tsz-tagoknak budapesti előadó tart már előadást a Szovjetunió népgazdaságának legjellemzőibbről. Mivel a gaz­daság tagja a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, vetélke­dőt is rendeznek majd »Ki tud többet a Szovjetunióról?« címmel. Bakó László, a nagyközségi pártbizottsság titkára különö­sen a szakköri és a klubmun­kában vár előrelépést. Tőle kaptuk az információkat az épülő pártszékházról. Musz- tács Gyula tanácstitkár vi­szont a kizárólag társadalmi munkával készülő Ifjúsági Parkról beszélt. A KISZ-fia- talok már sok órát töltöttek el itt — a művelődési ház és a pártszékház mögötti árnyas fák alatt — keményen dolgoz­va. Ennek eredményét láttuk. Cement virágtartókat, a leen­dő szökőkút alapját, a sima aszfaltot, melyen beatzenére táncolnak majd. Majd, ha tel­jesen készen lesz az a régóta áhított létesítmény. Nagy munka vár még rájuk. Sok köbméter földet kell még megmozgatniuk, hogy feltölt­sék a mélyebb részeket. Pezsgés — ezt érzi minden idegen, aki megfordul manap­ság Nagybajomban. A terem­tő erő nagyon is emberi cso­dákat produkál. L. L. MAI KOMMENTÁRUNK Megemlékezés a traktorosokról »Gépállomások jubileuma« — olvasom mezőgazdasági he­tilapunkban az egyik fényké­pes tudósítás elmét. A cikk így kezdődik: »Az állami gép­állomások és gépjavító háló­zat megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából nagy­szabású munkás—paraszt ta­lálkozót rendeztek ...« Az esemény Törökszentmiklóson. volt abból az alkalomból, hogy az ország első gépállo­másai Szolnok megyében ala­kultak 1948-ban. Negyedszázad ... Hogyan is volt? Segít emlékezni a tv képernyőjén éppen most mű­soron levő NDK filmsorozat (Országutak) utolsó előtti, a múlt héten közvetített negye­dik része. Sok rokonvonást fedezhettünk föl ebben az epizódban. Ugyancsak a múlt héten hallhattuk Losonczi Mi­hálynak, a barcsi Vörös Csil­lag Tsz elnökének a szavait a tv-böl: »Amikor a termelő­szövetkezetek megalakultak, a kézi munka dominált a ter­melésben. Azután jöttek a gé­pek, kezdetben gépállomási tulajdonban, majd a közös gazdaságok tulajdonában le­vő traktorok...« Érdéi Fe­renc 1959-ben ezt írta a Me­zőgazdaság és szövetkezet cí­mű könyvében: »1948-tól kezdve minden európai népi demokratikus országban meg­kezdődött az állami gépállo­mások hálózatának a kiépíté­se ... A gépállomások szerve­zésével egyidejűleg nagy arányban megkezdődött a mezőgazdaság gépesítése is, elsősorban a szántás és a ga­bonabetakarítás, javarészt a gépállomásokon keresztül•« Ezekben az országokban »mindenütt már az átszerve­zés időszakában is, de később a termelőszövetkezeti gazdál­kodás továbbfejlődése útján is alapvető szerep jutott a gép­állomásoknak ...« A hajdani gépállomások he­lyén gépjavító állomások mű­ködtek tovább, a traktorokat, kombájnokat és a munkagé­peket eladták a gazdaságok­nak — néhány állomás, mint például Somogybán a dará­nyi, a nagybajomi stb. új tulajdonba került —, s ma a MEZŐGÉP gyáregységeiként, üzemegységeiként dolgoznak. Emlékszünk még a körmös- traktorokra, az éjszakai mű­szakban dolgozó brigádokra, s arra is, hogy a dübörgő gépek nyergében nem egy lány, asz- szony is ült — ez volt a kez­deti időszak. A traktorosok, szerelők egy része ma is ugyanott dolgozik, csak más feladatot lát el. Sokan a ter- melőszövetkezetkeben, az ál­lami gazdaságokban helyez­kedtek el — hűek maradtak a traktorhoz. Együtt dolgoznak fiatalokkal, olyan korúakkal, akik talán nem is éltek még, amikor ők már házaltak es­ténként a falvakban, hogy munkát, szántanivalót szerez­zenek másnapra, vagy a kor­most csinosították a május el­sejei fölvonulásra ... Tisztelettel és megbecsülés­sel illik emlékezni rájuk. Je­len voltak szocialista mező­gazdaságunk születésénél, se­gítették fejlődését. H. F. Az ifjúságot képviseli a békekongresszuson LEGSZEBB emlékei között tartja számon a segesdi szo­lidaritási ren­dezvényt. Na­gyon látványos fáklyás felvo­nulással feje­ződött be. Tel­jesen besötéte­dett, villany sem égett a közelben, mire neki el kellett mondania a beszédét. Két fiatal állt mel­lette fáklyával, annak a fénye azonban kevés volt. A várat­lan helyzet szárnyakat adott neki, s anélkül, hogy belenézett vol­na a gépelt la­pokba, lelke­sen, szenvedé­lyesen beszélt a békéről, a szolidaritásról azoknak a fiataloknak és idő­sebbeknek, akik összegyűltek. Fülöp Magdolna, 'a ta­nítóképző harmadikos hall­gatója, a legfiatalabb somogyi küldött lesz a csütörtökön kezdődő orszá­gos békekongresszuson. A be­vezetőben elmondott élmény is jelzi, hogy nem méltatlanul esett rá a választás. Szombaton, az utolsó óra után sikerült találkoznunk. Kiürült a tanterem, s ott be­szélgettünk. Nagy megbecsü­lésnek és megtiszteltetésnek tartotta azt is, hogy részt ve­hetett a megyei békekonferen­cián, hát még azt, hogy meg­választották küldöttnek a kongresszusra. találkozhatok majd a Parla­mentben, akik e fogalmat jól ismerik. Nagy szükség van rá, hogy e tapasztalatokat átad­ják a fiataloknak. A kongresz- szusra készülve sokat gondol­kodtam azon. milyen nagy dolog a békéért harcolni, A mi hazánkban akkor tehetjük érte a legtöbbet, ha a legjobb tudásunk szerint dolgozunk. — Felszólal a kongresszu­son? — A ott? fiatalokat képviseli \ kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz három hideglevev szénaszárító tornyot épített. Az első torony már megtelt sz nával. A többi a jövő évben készül el. A fűszénát gépi erő vél juttatják a toronyba és az adagolást is gép végzi­— Igen. A megyei konfe­rencián értettem meg, hogy mennyire fontos ezért az ügyért harcolni, különösen nekünk, fiataloknak. Az idő­sebbek átélték az első meg a második világháborút, így tud­ják, mit jelent a béke. A fia­talok csak akkor érzehetik lazán a béke fontosságát, ha megismerik ezeket a személyes tapasztalatokat. Többek között — A plenáris ülésen nem. Most értesítettek azohban, hogy én a fiatalok, hazafias­ságra, internacionalizmusra való nevelésével foglalkozó szekcióülésen veszek részt. Ké­szülök rá, jól szeretném kép­viselni a somogyi fiatalokat. SZINTE al sieun lehetne so­rolni, hány béke- és barátsá­gi rendezvényen vett részt.. KISZ-tagként. A kaposvári Táncsics Gimnáziumban érett­ségizett, már középiskolás ko­rában rendszeresen ott volt a szolidaritási fáklyás felvonulá­sokon. Tanítóképzős kora óta még többet szerepel, hiszen tagja a megyei KISZ vb-nek is, nem egyszer kap fontos — A mi hallgatóink renge­teget leveleznek szovjet fia­talokkal. Amikor jön a pos­tás, alig győzzük szétválogatni a szovjet leveleket. Három év­vel ezelőtt, meg tavaly is jár­tam a Szovjetunióban. Sok ba­rátot szereztem, aki nagyon szereti a magyar embereket. Nagy élményt jelentett, ami­kor elmehettem egy pionírtá­borba, s közelről tanulmányoz­hattam, mint készítik föl a szovjet pajtásokat, milyen fe» gyelmezett állampolgárokat nevelnek belőlük. Ez természetes egy jövendő pedagógus esetében. Fülöp Magdi kiskora óta erre a pá­lyára készült, el sem tudott volna képzelni más élethiva­tást. S ez az érzés nem vál­tozott,' nagyon szeret tanítani. — Az a fő, hogy gyerekek között lehessek... NAGYON SOKAN gratulál­tak neki, amikor megtudták, hogy kongresszusi küldött lesz. A tanárai, diáktársai, ismerő­sei, barátai, rokonai. S mind­járt hozzátették: kíváncsiak a beszámolójára is, amikor ha­zajön. Legérdeklődőbb társa a nagypapája, aki harcolt a Ta­nácsköztársaság idején, tagja volt a Vági-pártnak. Töviről hegyire kikérdezi, milyen ér­tekezleten. gyűlésen volt, mi­ről tárgyaltak, mit határoztak el, s nem fukarkodik tapasz­talatainak átadásában, a ta­nácsosztásban. — Sokat mesél nekem nagy­papa arról, milyen nehéz volt az ő idejében kiállni az esz­méért, amikor kutattak utá­nuk, s el kellett rejtőzni. Ez erpt ad nekem a munkához. A tanítóképző hallgatói fel­háborodással hallgatják a chi­lei fehérterror tombolásáról érkező újabb és újabb híreket. Szombaton a KISZ-titkár fel­olvasta annak a táviratnak a szövegét, melyet a békekong­resszusnak küldenek el. Fülöp Magdi az érzéseivel is kiegé­szíti majd a szavakat. Lajos Géza 1 azart örülök, hogy olyanokkal1 megbízatást. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom