Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

Késő bánat Emlékszem, én nem jutot­tam szóhoz, mert az a gimna­zista Ismerősöm, aki akkor szállt le a vonatról a fon,vádi vasútállomáson. elárasztott gödöllői élményeivel. Kirán­dulásokról. sportversenyekről, egyetemistákkal kötött barát­ságokról, tanulásról mesélt. Alig akart kifogyni a szóból, s ráadásul azt akarta, hogy én is egy pillanat alalt legyek ré­szese annak a néhány napnak, amelyet ő töltött á Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. ■Ez 1971 nyarán történt. Ak­kor szervezett először felvételi vizsgát előkészítő tan folyamot az egyetem somogyi diákklub­ja. Jó kezdeményezésnek bi­zonyult. hiszen sokan bekerül­tek az egyetemre az akkori tanfolyam részvevői közül. Azok sem jártak rosszul, akik év közben meggondolták ma­gukat, s más felsőoktatást in­tézményt Választoltak. Az ak­kori gimnazista kislány most szeptemberben mar a második évet kezdi a gyógyszerészeti I egyetemen. A somogyi tapasztalatok | náral tartották az előadásokat a diákoknak, Két héten ke­resztül mindennap hat órát matematikából, kémiából, fízi- ; kából, biológiából, A tanfolya- mot írásbeli fölméréssel zár­ták. Így összegezték a halast, az eredményt, I Akik ott voltak, örültek a le- hetőségnek, hisz/en sokat ta­nultak, megismerkedtek az egyetemvárossal, látták a bo­tanikus kertet, a, számítógép- központot, ismerkedtek kül­földi fiatalokkal, hiszen a nyá­ron idegenforgalmi központ volt az egyetem. A tanfolyam megszervezésé­vel az egyetem nem kötelezi magát a következő évi felvéte­liknél semmire. Az a középis­kolás. aki elment Gödöllőre, szintén nem kötötte magát még az egyetemhez — bár­hová jelentkezhet. Jobb szer­vezésre lenne szükség ezután az egyetemi diákklub részéről, s nagyobb' érdeklődés kellene a somogyi középiskolákban. Sok agrárszakemberre várnak mtg a megye termelőüzemei, ezért éltheletlen. hogy a tava­szi szervezés idején némely középiskolában az iskola veze­tői szóba sem álltak a lehető­séget ajánló diákklubos fiata­lokkal. A három év alatt pél­dául ai baresl járásból egyetlen középiskolás sem vett részt a tanfolyamon. Lehetetlen, hogy nem lett volna hasznos, lehe- j tetten, hogy nem jelentkeztek volna, ha tudnak a lehetőség­ről. A jövő évi tanfolyamon — ! így volt ez az idén is — részt í vehet minden tanuló, aki ag- l rár jellegű felsőoktatási intéZ- I menybe szeretne ‘majd jeient- ! kezni, Nem haszontalan két j hét. A korábbi előkészítők j hallgatóinak S3 százaléka je­lenleg a Gödöllői Agrártudo- j mányi Egyetem deákja. Hosszá Éva Kisberényből messzire iálni Minden harmadik ember tanul Egy kis statisztika a szovjet iskolarendszerről __ - __r _________ A szovjet iskolákba ölven- ; górnak egyenlő joga Van a a lapján tavaly a Bacs-Kiskun t.a?Ul^ .1Ar',és1H S/-Hkkw- j műveltségre; mindenki szaba­zepiskolak diákjainak a szúrna dón választhatja meg az ok- megytből Gödöllőn tanuló dia- kileitcmUlió. Minden harmadik tatás nyelvét; az ifjúság ok­kok is megszervezték az élőké- i szovjet dmber tanul. Ezeket az tatása és kommunista nevelé­Szítőt megyéjük középiskolá­sainak. Az idén nyáron pedig közösen tartotta a tanfolyamot a két diákklub. Soinogyból adatokat Mihail Prokofjer, a se egységet képez, és mind- ,Szovjetunió művelődésügyi kettő az élettel, a kommunista minisztere közölte Moszkva- , építés gyakorlatával áll kap- ban tartott sajtóértekezletén. |csolatban; az oktatás tudomá­suk kiiktató ember élt Itt... hatvanan mehettek tolna, de Ü!ess/.)k.:n elfogadott A Legfelső Tanács júliusi új köz­. { nyos jellegű,, és állandóan tö­kéletesedik a tudomány és a oktatásügyi törvény hangsú- 1 ,eL'hhika legújabb eredményei j lyozza és megszilárdítja az ál- i alapján, továbbá, hogy az is- talános képzést nyújtó szovjet | kola humanista és magas er- ! iskolarendszer demokratlzmu-1 fceiesiségü műveltséget nyújt. Segítenek a diákok is Harminchét iskolában árusítanak reggelit csak huszonnégyen vették igénybe a lehetőséget. A két­hetes tanulás költségeit a me­gyei tanács fizette, s hozzájá- sának elvét. Ez az elv azt Já­rult az egyetem is, hiszen ta- i lenti, hogy minden állampol- I A Szovjetunióban élő kúlföl- _______________________________________________________ 1 di állampolgároknak és ál­lampolgárság nélküli szemé­lyeknek a szovjet állampolgá­rokkal egyenlő joguk van ar­ra, hogy iskolai oktatásban ré­szesüljenek a Szovjetunióban. S ikeresen halad az áttérés a mindenkire kiterjedő középfo­kú oktatásra. Áz ifjúság tö­rekvését. hogy a nyolc osztály elvégzése után tovább tanul­jon (a továbbtanulók ma már 85 százalékot tesznek ki), az iskolák anyagi, technikai bázi­sának továbbfejlesztése tá­masztja alá. Az új tanév kez­detére például egymilliónál több tanuló számára létesül új hely új iskolaépületekben. A pedagógusok csaknem három­milliós seregét az egyetemek, főiskolák és tanítóképzők száz­ezer végzett hallgatója gyara- pítjá. A Szovjetunióban ezer lakosra 11 pedagógus jut, míg Angliában csak 6 Olaszor­szágban 5; egy pedagógusra pedig átlag 19 tanuló (Angliá­ban 30, az Egyesült Államok­ban 80). Somogybán 17 város és köz­ség 37 iskolájába szállít reg­gelenként tejet a Kaposvári Tejipari Vállalat. A megyei tanács kereskedelmi osztályán elkészült összesítés szerint — sokéves próbálkozás után — az idei tanév kezefetén sikerült jelentősen emelni ezt a szol­gáltatást. Szönyi Ferenc, a ke­reskedelmi osztály csoportve­zetője arról tájékoztatott, hogy a művelődésügyi osztállyal közösen látogatták meg az is­kolákat. s keresték, hogy mi­lyen módon lehetne megolda ni az árusítást. Több helyen a kereskedelem vállalta az ezzel járó munkát, tizenhárom tan­intézetben viszont maguk a diákok szervezték meg. Ebben az esetben természetesen a diákoké — több helyen a KISZ-szervezeté — marad az árrés. A Nagyatádi Általános Isko­lába nuponta már 900—1000 kétdeci.s pohár kakaót, illetve tejet szállítanak. Itt fogy a legtöbb tej és tejtermék reg­gelire. Kaposváron tizennyolc iskolába szállít reggelente n tejipar. Csupán a közgazdasági szakközépiskolában es a Tán­csics Gimnáziumban nem si­került még megoldani az áru­sítást. A kél intézmény veze­tői a legutóbbi tárgyaláson azt # ígérték, hogy módot keresnek az árusításra. Siófokön negv, Marcaliban kettő, Fonyódon pedig egy iskolában oldották meg a tej árusításúi. Ezenkívül Balatonszárszón. Kőröshegyen, Zamárdiban. Földváron, Adan­dón, Balatonlellén, Szőcsény- pusztán tették lehetővé még a reggelizést, tízóraizást. Azt szeretnék elérni a kö­vetkező hetekben, hogy a kör- I zeti iskolák egv részét is be­kapcsolják ebbe a szolgálta- i tásba. A kis települések isko- latej-ellátását — szállítási ne- i hézségek miatt — egyelőre i nem tudja biztosftuhi a Tej- [ ipari Vóllalut. Másutt viszont — a poharankénti 16 filléres árrésért — szívesen vennék, j ha az ifjúsági szervezetek j { megszerveznék az árusítást. I «-Erdő öleli körül a mi fa­lunkat« —» ezt mondja egyik rt portalanyunk K ísberény ről. Dombot borító »szőnyeg«: er­dő sötétje húzódik meg a há­zak mögött az egyik Oldalon. A. kertek majdnem a domb lá­béig nyütnak. A másik soron meg egyenesen dombra sza­ladnak mér a gazdasági ud­varok is. őszi csönd motoz a gyümölcslak közt. Hullani ké­szül a kékből feketébe váltó szilva, tartja még magát a körte, az alma ágbakapasz- kodva, Kisberény csakugyan «át­ölelt« falu. S nemcsak a böl- csőperemkent körbefogó dom­boktól, a természet közelségé­től. Az ott élők faluszereteté- től is. utcáit más lárma, mint néha a kutyák vakkantása, nem veri fel. Valami rous- seau-í békében, azonosulással élnek itt az emberek a termé­szettel. — Nagyon szerelek itt, fiam. Pedig csak néhány éve jöt­tem ide a lányomhoz a gár­donyi szőlőhegyről. Ott éltem le az életemet, már persze az első háború kivételével. Mert akkor elvittek engem, neki hét határnak. Nem engedtek haza az esztendők, megfogtak ma­guknak. Nyolcvannégy éves vagyok, de ebből a nyolcvan- négyből csak azt a négy-öt évet nem kívá­nom vissza, Pedig volt az életemben elég sok kőnelléz nap. Tizenkét éves lehettem, amikor már a hajnal első üzenete kői« tött: a marok­szedőnek tal­pon kellett lennie addig­ra. Ügy ismer­tem már ak­korka korom­ban az Eszter- házy birtokot, hogy talán a herceg sem jobban. Igen: mert én a munkában ta­pasztaltam ki minden rögét. Nahát. ettem én annyi / vö­röshagymát meg kenyeret együtt, hogy meg is untam így párosban ezeket. Mert rétes jóval ke­vesebbszer jutott. Qörhöny, | egy kis pénzünk. De a taka- j prósza inkább. Amikor a há- rék kezelője átváltotta hadi- borúból hazaengedtek, itthon | kölcsönre. Elúszott az egész. ■ semmink se maradt. Az uk-1 Mindig újra kellett kezdeni j kori takarékbah — nem így j akkoriban. Elég volt egv kis , hívták ám, mint most! — volt; jég vagy más föntről jövő Idő, \ Nyolcvannégy éves vagyok. Csokonai-emlékbizottság alakult Komárom megyében is Hajdú-Blhar és Somogy me­gye után Komárom megyében is megyei szervező bizottság alakult Csokonai Vitéz Mihály születése 200. évfordulójának méltó megun,népiesére. Csoko­nai gondolatai ugyani» min­dig vissza-vKszpttérték Duna * almáslra, szerelméhez, a híres Lilla-dalok ihletőjéhez. Vajda Júliához, s így kapcsolatai is több szállai fűzik Komárom megyéhez. Az ünnepséget Du- naalmáson rendezik meg. Ott van Vajda Júlia sírja, s a fa­luban áll a költő szobra is Mindkettőt kegyeletiéi gon­dozzák az úttörők. ( 49. 0 Már néhány nap óta fö téma jtaz új német offenzíva volt. ?Nem kellett hadvezérnek len­gni, hogy bárki következtetni Í tudjon a jelekből: a hatalmas tömegű katona és hadászati #anyag felvonulása és összpon­tosítása csak egy új támadás ^előkészítését szolgálja. f Az időpontot találgatva jl frappáns csattanónak vélték jegyesek az évforduló idejét, émíg mások előbbre vagy ké- ?sőbbre várták a támadás kez­detét. A hosszú, Világos esté­den. vacsora közben és után élénken vitatkozó csoportok ^alakultak. míg alacsonyabb tparancsnokságok tisztjei es az ^alakulatoknál a csapattisztek *a tiszti étkezőhelyeken tár­ggyal ták ugyanezt. 0 Az évforduló előestéje volt. t ____ 0 Kozák valóban élvezte a ^csodálatos estét. Minden pur­cikáját elöntötte az a kellemes fáradtság, amit a késő éjszaka és csak a szabad levegő vált­hat ki. Most nem erezte feje fölött a sátor fojtó levegőjét. Szeme csodálkozva bámult be­le a mélyfekete, csillagos sem­mibe. Elgondolkodott. A hosszú némaság Után alig hallható bugyborékoló hangot halt, amely, ahogy a, tűzfal közeledik, úgy erősödve, hir­telen orkánszerű bómbölésben tör ki. Rémülten látja maga előtt az áthatolhatatlan és ki- kerülhetéllen 'tömeget, ahogy száguldanak egymás leié. Hir­telen mozdulattal igyekszik megfordulni, hoffy elkerülje az. összeütközést, de egy lai- hatatlah erő Viszi, hajtja esze­veszett sebességgel előre. A zaj már kibfrhatatlanné válik. Fortyog, sistereg körü­lötte minden. Ösztönösen tart­ja karjait és lábait maga elé. hogy az ütés erejét felfogja. Szerbe mar nem bírja a ragyo­gást. Hirtelen hatalmas villanást látott. Eszét vesztetten ordí­tott egyet rémületében. Ügy érezte, kiszakad a gégéje. Ha­talmas detonáció ... és ... A bomba alig ötven méterre vágott melléjük. A robbanásra nem ugrottak föl. Fekve maradlak. — Megjöttek az Ivánék! — morogta bosszúsan Tolnai, a karját tapogatva. Mikor fel­ébredt, sebesült karjával egy hirtelen mozdulatot tett és éles nyilallást érzett. — Mint minden este! — vá­laszolt Kozák. — Miért, te azt gondoltad, ma szünnapot tar­tanak. mert vasárnap van? — kérdezte égy kissé Idegesen. A kidobott sztálingyertyák mindent élesen kirajzoltak fé­nyeikkel. Még egy ember ár­nyéka is hosszan elnyúlva raj­zolódott a világos, íűves ta­lajon. Tolnai a karját fájlalta. Nem szólt egy szol sem. csak szi­szeged. .Sebesült kiírjál alapo­san odaverte a földhöz. Ko­zák észrevette. Anélkül, hogy fejét elfordította volna, a fű szálát rágva, fölfelé bumulVa megjegyezte: — üregem I Mint ahogy a vajas kenyér is általában po­fára esik, és nem az üres fe­lére, így van ez a fájó test­résszel is. Mindig ott üti meg magát az ember. En is min­dig » tyúkszememet verem oda •— kajánkodOtt jóindula-? túan. Üjabb fütyülés, sistergés. és£ egy második bomba vágott le,* de most távolabb. Meg semj mozdultak. Az erdőben, a tú-^ borból viszont élénk kiáltások,* lótás-futás zaja hallatszott. f — Juhos biztosan a föld aláz bújt. Nem okult a múltkorié esetből, Hogy az milyen gyá-f va alak! — szólalt meg végre? — Ügy sem? :S Tolnál pevetve. kerülheti el a sorsát. Amit elkerülhet, azt viszont egy kis gödör ' Is megteszi... ? hirtelen meglepődve nézettj körül. — Te Kálmán! Mi van af légvédelemmel? Sehol egy lö-? vés! 0 — Tényleg. Máskor ilyen tó-? madás úgy néz ki, tnint egy Szent István napi tűzijáték a? Citadellánál — csodálkozott el? a fiú. ; Pár percen belül megkap-* ták a választ. ^ Az égbolton hosszú, szaggá-^ tott vonalak jelentek meg, hol<> itt, hol ott. ? — Éjjeli vadászok! Már ér-? lem! — kiáltott tel Tolnai. ? — Aha! Biztos tüzszüneti* parancsot kaptak az ütegek\ — dünnyögte még mindig fűszálat rágva Kozák. — Va-* lószínü. hogy az éjjeli vada-* szók miatt nem lőttek. A fiúk jól sejtették, Való-? bah éjjeli Vadászgépek tartóz-? kódlak a légtérben. tFolytatjuk.) ? már maradt is a termésből va­lami. meg nem is. Három és tél éve temettem el'a harma­dik feleségemet, azóta élek a lányomnál. Nagyon megtaka­rítanak. szeretek Itt. A/ első feleségem, szegény, negyven­hét éves Volt. hogy lékftszálta a halál. A második asszony nem szeletéit, elkergettem. Mondjuk, hogy később kútba veszett. A harmadik felesé­gem újra csak jó társam volt. Megsirattam. Ülünk az árokparton, és be­szélgetünk Csapó Lajos bácsi­ra/. Pulykák lépdelnék el mel­lettünk, pávához illő büszke­séggel. «Pulyi Puly!« Értenek Csapó bácsi szavából. Egy másik udvaron is jól­esik az üldögélés. a klspadun. — Sok kuk tató ember Alt •itt, aki szerette az erdőt. Gom­bát. virágot szedni ma Is eljár­nák sokan. De rdpsic egy sem volt itt soha! . Katalin Imre szögezi le eze­ket. miközben ujjal kozott a nagyapjáról rá maradt, száz­évesnél öregebb iratokat for­gatja. Kossulh-bartkó is akad itt. Felesége, Julis néni hatvan­öt éves, kerek tízzel fiatalabb az uránál. — Telik a nap. így öregecs­kén, amolyan iottóri dolgok­kal. Tesz-vesz az ember. Vál­tozik a falu, szinte észre sem vesszük. Sokan elhagyták már. Bent a faluban nincs küves- utunk, eldugott helyen elünk, hát elmennek. Elsőül nekem is nehéz volt megszokni itt. Nikiéről kerültem ide az uramhoz. Egy másik legényt vitt háztúznézőbe, úgy Ismer­kedtünk meg. Akkoriban még össze-összejártunk esténként, fiatalasszonyok! Azt mondja, egyszer az egyik idősebb né­ni: «Meglátjátok. egvszer majd a piros, a kék meg a zöld cipő is divatba jön. meg a nyírett haj,« Rityegtünk. lö­työgtünk ezen. Hát igaza lett. Elműlt a régi világ. Rokka, kendertiloló, gereben nincs már a házaknál, Könnyebb a mai fiatalasszony dolga. Ildikó, az unokája, ott ül a- tornyos iskola tantermében. Szeme a tanító nénin. A szom­szédai apró cigányg> erekek. Nézik az iskolatévé műsorát. Fürdőszoba van a képernyőn, a zuhanyból ömiák a víz. Azt mondja az egyik barna bőrű kisgyerek. — Nézd. folyik a víz a tele­fonkagylóból ! Miije meghő, talán már 6 Is ilyen «telefonkagyló« alatt fürdik majd. Az első lépésekét megtették ill, Klsberényben ehhez. Ezek az apró gyerekek már látták operaelőadást az Ex'kel Színházban. Kiss Inna, a tanítónőjük felvitte őket Pestre, a szülői munkaközös­ség tagjainak patrodálósával. Az iskolai műsoros estek be­vételéből magnót vettek. Pécs­re is utaztak. Itt élnek, de messzire látnak. Leskó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom