Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

A helyi politika hasznos fórumai AZOKBAN az ü zeniekben. melyekben az üzem nagysága, szétszórtsága miatt nincs meg annak a lehetősége, hogy a vezetőség — különösen az el­ső számú vezető — rendszere­sen találkozzon a dolgozókkal, időtől kezdve ipari es mező- gazdasági üzemeinkben sorra alakultak szerkesztő bizottsá­gok, és ma már több mint 50 üzemi újság, híradó jelenik meg megyénkben. Ezek közül néhány nyomdai eljárással ké­az üzemi sajtó kapocs lehet a j szül, elsősorban természetesen a nagy példányszámiban meg­jelenők. Ezek tartalmasabbak, megjelenésük kulturáltabb, és eredményesebben tudják szol­gálni politikai céljainkat. Ilyen jellegű üzemi újság kiadására azonban csak azok az üzemek vállalkozhatnak, amelyek vál­lalni tudják a szerkesztés szervezési feladatait és a ki- ! adás anyagi költségeit. A ki­sebb üzemekben, illetve ter- ' melőszö vet kezetek ben akkor cselekszenek helyesen, ha to­vábbra is megmaradnak a je- | lenleg eredményesen alkal- ' mázott, sokszorosított eljárás- i sál készített formáknál. A KÖZELMÚLTBAN ta­pasztalatcserével egybekötött ankétot szerveztünk a szer- ! kesztők részére. Először a mar- j cali termelőszövetkzetben a | tsz-ek híradóinak a szerkesz- j tői, majd Siófokon, a Kőolaj- | vezeték Vállalatnál a nyomdai eljárással készülő üzemi lap­jaink szerkesztői találkoztak. ! Mindkét helyen a Központi | Bizottság munkatársai tartot- j tak vitaindító előadást. Az : előbbiekben Farkas István, az utóbbiaknak pedig Kőszegi vezetők és a dolgozók között. Nagyon fontos feladatot tölt­het <be, ha nem közlönyként jelenik meg, hanem a politikai életnek, az üzemi demokráciá­nak a fóruma. A tájékoztatás­nak (üzemi, gazdasági-terme­lési eredmények ismertetésé­nek) jól hasznosítható eszkö­ze. Sikeres szervezés esetén az információcserének fontos le­hetősége. Az üzemi sajtó ■ jelentőségét történelmi hagyományai is bizonyítják. Az üzemi újságok minden időben eredményesen segítették a kommunista párt politikai munkáját, tudatfor­máló, felvilágosító tevékeny­ségét. Sajnos, Somogybán az üzemi sajtónak nincsenek ha­gyományai. Ez érthető, a me­gye gazdasági szerkezetéből ered, miután megyénkben nem voltaik nagyüzemek. A felsza­badulás után is csak akkor következett be változás, ami­kor létrejöttek az ipari, me­zőgazdasági nagyüzemek. Ez­után is hosszú idő telt el a szárnybontogatással. Több üzemiben próbálkoztak üzemi újság készítésével és megje­lentetésével. A szerkesztéssel Frigves. Mindkét tanácskozá­sa™ feladatokkal azonban az son arról beszeltek a részve- uzernek es mtezmenvek több­sége nem tudott megbirkózni, és néhányszori megjelenés után a legtöbb szerkesztő bi­zottság beszüntette működé­sét. A hetvenes években követ­kezett be jelentős változás, amikor a X. kongresszus poli­tikai előkészítése, határozatai­nak a végrehajtása magasabb szintű és szélesebb körű tájé­koztatást igényelt. Ettől az De ha ez az értékelés utána j megjelenik a híradóban, és el­olvashatják. elgondolkodhat- j a nyáron ötödször rendezik nak rajta, jobban megértik azj meg a' visegrádi színjátszó na- üsszefüggéseket. Természete- I pákát augusztus 25—26—27-én. sen a végrehajtásért is többet j a fesztiválnak somogyi vendé- tudnak tenni. ge is lesz. a kaposvári Fonó­A pártszervezeteknek azirá- | munkás Kisszínpad. nyitása mellett a lehető leg- j — Színpadunk másodszor több segítséget is meg kell ! vesz részt a visegrádi találko­Fesztiválra készülnek A Civilizátort mutatja be a Fouómunkás Kisszínpad szerették ezeket a kiadványo­kat, igényt tartanak rá és vár­ják. Ha a vártnál később jele­nik meg, keresik, vagy a ve­zetőségtől, ' vagy a szerkesztő bizottságtól kérik számon. Az egyik híradó szerkesztő­je elmondta, hogy többen szó­vá tették: a közgyűlésen, ami­kor a termelési eredményeket ismertetik a vezetők, nem tud­ják a számokat megjegyezni. adniuk a szerkesztő bizottsá­goknak. Segíteni kell a témák kijelölésében, választásában, abban, hogy az üzemek veze­tői rendszeresen tollat fogja­nak, és így Is legyen mondani­valójuk dolgozóik számára. Segíteni kell a tudósítóhálózat létrejöttét, hogy a különböző üzemrészek dolgozóinak véle­ménye, kérdései is bent legye­nek a lapban. Az üzemi sajtó politikai fó­rum. E feladatát úgy tudja eredményesen ellátni, ha is­merteti, hogy az üzemi veze­tőség miként akarja megvaló­sítani az országos határoza­tokból adódó tennivalókat, te­hát ha a helyi döntések vita­fóruma, a hedyi kérdések szó­szólója lesz. Mindkét tanácskozáson sze­repeltek a házigazdák is. El­mondták, hogyan tervezik, szervezik, szerkesztik üzemi lapjukat. Az elmúlt időszak milyen tapasztalatait tartják általában hasznosíthatónak, nekik milyen gondjaik van­nak. TÖBB IPARI és mezőgaz­dasági üzemünkben tervezik, hogy a közeljövőben vagy a későbbiek során üzemi sajtó útján is eljuttatják politikai, gazdasági információikat a dolgozóikhoz. Mielőtt e mun­kát elkezdenék és az enge­délyt megkérnék, hasznos vol­na, ha tájékozódnának azok­ban az* üzemekben, amelyek­ben már tapasztalatokkal ren­delkeznek. így a feladatok végrehajtása egyszerűbbé és könny ebbé válna. Balajcza János Egy somogyi származású neves történész Marczali Henrik munkásságáról Az elmúlt két évben gyak­ran beszélgettem Marcaliban tanácsi vezetőkkel, tanárokkal, népművelőkkel. Minduntalan visszatértünk Marczali Henrik személyéhez, s emlékének nyomaihoz. Keveset tudnak róla, s főleg tevékenységéről hallottak ellentmondó vélemé­nyeket. Szülőfalujában az is­meretlenség és bizonytalanság veszi körül alakját. A polgári történettudomány egyik kiemelkedő magyar egyénisége — Marczali Henrik — 1856. április 3-án született Marcaliban. Iskoláit szülőfalu­jában, azután ‘ Győrött, Pápán és Pesten végezte. Már diák­korában hatalmak tudással rendelkezett. Csodagyerekként beszéltek róla. ban doktorált, földrajzi viszonyok hatása Magyarország történetére cím­mel jelent meg. Gyulai Pál támogatásával a berlini, ké­sőbb a párizsi, londoni, oxfor­di egyetemire került hallgató­nak. 0 volt -az első magyar történész, aki módszeres kép­zésben részesült. 1878-ban Budapesten, a Ta­nárképző Intézet gyakorlógim­náziumában mint helyettes ta­nár tanított. 1895-ben egyete­mi tanárrá nevezték ki. Az 1910 utáni években nagy támadások érték Marczalit. Kemény, akaratos, ellenvéle­mény'nehezen viselő egyéni­sége. »tüskés« modora is hoz­zájárult a támadáshoz. Az el­lene szervezett akciók kapcso­latban voltak a Magyarorszá­gon egyre jobban kibontakozó antiszemitizmussal. Kiemel­kedő tehetségét egyre na­gyobb ellenszenv vette körül, s végül 1919-ben félreállítot­ták az útból. Azzal vádolták, hogy a Tanácsköztársasággal szimpatizált. Végkielégítéssel került ki az egyetemről, de pénzét a háborút követő inflá­ció megsemmisítette. Sanyarú évek, nélkülözés köszöntött rá. Végül volt tanítványai 250 pengő havi kegydíjat »jártak ki« számára. 1940-ben halt meg Budapes­ten. A fasizmus magyarorszá­gi dühöngésének közepette — 1943-ban — állították fel Marczali síremlékét a rákos- keresztúri temetőiben. A tünte­tésnek számító közadakozást nítványai szervezték. Szekfű Gyula emlékbeszédében — ko­rábbi nézeteit megtagadva — szembefordult az embertelen­séggel. Marczali Henrik sírkő- avatása így vált fasizmuselle- nes demonstrációvá. Történészi munkássága szé­les körű. szinte az egész ma­gyar történelmet felöleli. Hu­szonnégy éves korában jelent meg A magyar történet kút­fői az Árpádok koráhan című munkája. A magyar középkor kútfőinek kritikája úttörő jel­legű mű 1881-ben Marczali Henrik megírta Magyarország törté­nete II. József korában című kétkötetes könyvét. Csodálat­ra méltó nagy munkabírása, s 19 éves kora- j elmélyülése az első könyvétől : Értekezése A j oly távol eső témában. Az el- j ső művéhez hasonlóan itt is idő és az újabb kutatások. Ha munkáit saját korába helyez­zük, akkor láthatjuk érdemeit és tiszteletreméltó törekvéseit. Történelembölcseletében a polgári liberális eszmék új és kellő mélységben nem is­mert gondolatokkal, a szocia­lista tanokkal keveredtek. Az autodidakta történelemtudó­sok helyébe Marczali egyetemi tanársága idején léptek elő­ször módszeres képzést kapott történészek. »Kisszerű viszo­nyaink között Marczali arány­lag nagy történetírói egyéniség volt.« A Marczali Henrik neve és tevékenysége köré sűrűsödő ködöt igyekeztem írásomban eloszlatni* A feltárt és ismer- jelentös forrásanyagot tár fel. j tételt anyagból kitűnik, hogy zón. 1969-ben József Attila- müsorunkat mutattuk be Em­berfejek között még egy are címmel. Most nagyobb fába vágtuk a fejszét. Madách egyik kevesek által ismert művével, a Civilizátorral készülünk. (A darab magyarországi bemuta­tói közül kettőről tudunk: a Nemzeti Kamara Színház 1945- ös, és az Irodalmi Színpad 1963-as előadásáról.) Madách az 1859-ben keletkezett művét a Bach-korszaik paródiájának szánta, s ezért a korszak évei­ben nem mutatták be. A da­rabbal mi a fasizmus ellen kí­vánunk szólni az eredeti szöve­géi meghagyva, de a rendezés egyértelmű utalásával. Az idei színjátszó napokra az előzetesen meghallgatott öt­venhat csoport közül tizet hív­tak meg. — Hogyan készül a csoport a visegrádi találkozóra? — Hetenként többször két- három órát próbálunk. Egy hétig Mohácson voltunk »edző­táborban«. ahol sokszor órákig dolgoztunk a tűző napon, al­kalmazkodva a visegrádi vi­szonyokhoz. Ugyanis az idén a királyi palota három helyszí­nén folvnak majd az előadá­sok. Mi a csoportvezetők elő­zetes megbeszélésén az egyik díszudvart választottuk bemu­tatónk színhelyéül. — Milyen tervei vannak a csoportnak a fesztivál utáni hónapokra ? — Az ősszel önálló esten mutatkozunk be a Civilizátor­ral és a Balogh István regénye alapján készült Száznyolcvan lépcsőfok felfelé című műso­runkkal. Szintén az őszre ter­vezzük Saint-Exupery Kis- hercegének színpadi feldolgo­zását — mondta Vértes Ele­mér, a Fonómunkás Kisszín- pad vezetője. Jelenet a Civilizátorból — »civilben« . MEGALAKULT s azt a polgári tudomány 1 ] szintjén kritikailag elemzi. [ Marczali Henrik szerkesz- | j tette a Nagy képes világtörté- j netet. s e sorozatban az új- ! j kor történetét a VII—XII. kö­rteiben ő' dolgozta fel. Mária! 1 Terézia korát külön műben ír- i i ta meg. Számtalan kisebb-na- ' I gvobb müve van még, de a j felsorolás helyett Lederer Em- ] ma történész kutatásai nyo­mán érdemes Marczali tevé­kenységének jellemzőit össze­gezni. Marczali hatalmas tudás­anyaggal rendelkezett. Mun­kái mindig saját kutatásain alapultak. A forrásanyagot szemléletének és a kor tudo­mányos szintjének korlátái között szelekcióval és éles kri­tikával alkalmazta. Marczali nem képviselője — az eddigi felfogással szemben — a pozi­tivizmusnak. hiszen Magyar- országon abban az időszak­ban a pozitivizmus törtérietfi- lozófiai módszerei még isme­retlenek voltak. A feudalizmust Marczali so­hasem dicsérte. A jobbágy- viszonyok felszámolását he­lyesnek tartotta, de forrada­lom nélkül, reformok útján kívánta az átalakulást végre­hajtani. A magyarság fölényét »vitathatatlannak« tartotta, de elítélte az erőszakos magyaro­sítást. a nemzetiségiek elnyo­mását. Tény. hogy adatait, munkáit ORSZÁGOS TANÁCSA A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében megala­kult a Művelődési Otthonok Országos Tanácsa. Feladata: a művelődési otthonok, illetve tevékenységük irányításának és fejlesztésének összehango­lása. A tanács közreműködik a művelődési otthonokat érintő állásfoglalások, irányelvek és javaslatok kidolgozásában is. Elősegíti a művelődéspolitikai célok és a szakmai követelmé­nyek egységes érvényesülését. A tanács megalakításáról, továbbá elnökének, titkárának és tagjainak három évre tör- a Somogyból tódult nagy tör- j tónő megbízásáról később in- ténész érdemes figyelmünkre, | tózkednek. A tanács működé­sével kapcsolatos ügyviteli teendőket a Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztálya látja el. II szorongás arcai Z árkózott gyerek — hall- j juk gyakran a megálla­Azt mondják gyakran: »Akii a kígyó megyiart, fél az a pítást. Olykor megalapozatla- j gyíktól is.-. A rossz tapaszta­nul is; ha például a szóban lat az alapja a gyermekkor­forgó apróság nem akarja a ban is a félelem, a szorongás produkálni ma­vendég előtt .gát. Más esetekben azonban »jo- j kialakulásának. A tapasztala­tokkal nem rendelkező csecse­mő nem retteg a felnőttben eos« az »ítélet« Ismerek olvan I viszolygást ®«ltö kígyó, pat­kány látványától. A félelem tárgya lehet konkrét — pél­felnötteket is, akik — kinőve a gyermekcipőt — zárkózottak maradnak. Nem egy esetben szenvednek ettől. Gátlásoktól szabadulni azonban nemköny- nyű. Mitől lesz zárkózott a gye­rek? Nyomasztó élményektől, indokolt vagy indokolatlan fé­lelemtől, szorongástól. Ki hin­né. hoigy már a nyolchónapos dául a forró tűzhely —, de képzelt baj is. A. T. Jersild amerikai pszichológus figyelte meg az esetet, melyről most szó lesz. »Egy nyolc év körüli kislány, aki szüleivel magá­nyosan álló kertes házban la­kott, napokon keresztül min­den este — lefekvés, villany- oltás után — fölkelt ágyából, csecsemő is »hajlamos« a szó- és kiszaladt az előszobába az s kötelességünk öt érdemeinek | megfelelő helyre állítani. Bóra Ferenc 1 rongasra? René Spitz bebizo­nyította. Olyan csecsemőket fi­gyelt meg, akiktől anyjuk né­hány percre eltávolodott, s akik fölé ezután idegenek ha­joltak. Az '►eredmény«: sírás, arcuk eltakarása. A magyará­zat egyszerű. A gyerek az ér­kezőben az anyját várja. Nő benne a várakozás. S akkor hirtelen fölismeri: idegen ha­jol az ágya fölé. Emiatt a fé­lelem, a szorongás. De mi is a félelem? Dr. Ra­uschburg Jenő Félelem, harag, agresszió című könyvében azt írja: » . .. a félelem pedig való­jában nem más. mint a ve­szélyhelyzet átélése«. S idézi a klasszikus szituációt: a tanár az asztalnál az osztélykönyvel lapozza. A tanulókban — aki nem készült — nő a félelem érzése. Annál inkább,' minél közelebb lapoz a tanár a nevé­hez. V. ROMANOV Régóta álmodoztam egy olyan regény megírásáról, amely eredetiségével és kü­lönlegességével mély hatást gyakorolna az olvasóközön­ségre, s ami olyannyira kapós lenne, mint a nagy nyerési le­hetőséget rejtő sorsjegy. Mikor aztán végre agyam­ban »összeállt« a regény váz­lata. fölkerestem a könyv­kiadó igazgatóját. — Szeretném figyelmébe ajánlani az én leendő világ­sikert arató kirakatregénye­met. — Kirakatregény? Mi a szösz lehet az, ha szabad kér­deznem ? — Ö, ez csupán olyan hoz­závetőleges meghatározás, ami valójában roppant egy­szerű: »regény, amit soha senki nem ohms végig-. — A meghatározás fölöt­tébb meresz és érdeklődés­ei a sírkő felavatásai volt ta- í sok területen meghaladták az i keltő — mondta elégedetten az igazgató. — Az ilyen re­gény szerintem okvetlenül si­kert arat. Feltéve, ha kiadják! — Már miért ne adnák ki? — kérdeztem felcsattanva. — Nem kérek horribilis honorá­riumot, csupán: térítsék meg a felhasználandó papír, plusz a gépeltetés költségeit. — Remek! — örvendezett az igazgató. — De hát, miért ennyire szerény? — Ó, hát mire való ez a sók pénzpocsékolás? Én a művembe nem szándékozom egy fikarcnyi új gondolatot se becsempészni. Regényem funkciója: állni a polcon és porosodni! Por fogó lenne. A kiadó valósággal feléledt. Valószínűleg megértette, hogy az én regényem a könyvpiac nagy szenzációja lesz. — A kirakatregény .azok­nak íródik majd, akik meg­veszik, de soha nem olvassák. Kivü l-belül tetszetős, szem­kápráztató lenne. Fenntartás nélkül el lehet helyezni a Szekrényben, polcon, bár­hol ... A borítója világos, fé­nyes és nem egyszínű^ hogy harmóniát képezzen a mellet­te levővel, no és a bútorral... — Vörös könyvjelző is len­ne benne? — érdeklődött a kiadó. — Fölösleges! Hát érdemes időt és energiát pazarolni arra a nyavalyás könyvjelzőre? — Tökéletesen értem — je­gyezte meg a kiadó. — Tehát új gondolat és könyvjelző a regényben nem lesz? Es a té­mája? — A téma, mondanom sem kell: homályos. De azért a zajló életről lenne benne né­hány szó... — Ezek szerint a cél: meg­hökkenteni, valósággal fejbe- kólintani az olvasót. Olyany- nyira, hogy érezze szegény: még nem nőtt fel az Ön mon­danivalójához, hogy aztán visszategye a polcra? Jól mondom? Igennel válaszoltam. Fordította: Baxate iUuuUia zal az indokkal, hogy kint fe­lejtette a babáját. Valójában: meg akart győződni valami­ről. Csak később derült ki, hogy a kislány egy betörésről hallott, és attól kezdve rette­netesen félt.« Tanulság: a gye­rek figyeli a felnőttet akkor is, ha a szülők úgy látják, hogy elmerülten játszik. A nem az ő fülének szánt közlendők szo­rongást okozhatnak benne. A félelem gyakran isko- kiskorban is jelentke­zik. mint erről mór szó esett. A gyerek leplezni igyekszik. Visszahúzódósát, zárkózottsá­gát többnvii’e nem az igazság­nak megfelelő indokkal ma­gyarázza. A fél eleminek fokozatai van­nak. Ki ne ismerné ezeket a kifejezéseket? »Libabőrös lett a háta ... földbe gyökerezett a lába .. . égnek állt a haja.« Az egyszerű ijedtségnél tartósabb a rémület, »mely pánikká fo­kozódhat. A szorongás nem könnyen múló jelenség. Megzavarhatja a világos gondolkodást. Az em­ber védekezik ellene. Általá­ban sikerrel fojtja el ezt az érzést. A gyerek azonban nem mindig képes erre. Vigyázmumik kiéli, hogy ne magunk legyünk a szorongás kiváltói. Ilyen — számiunkra nevetséges, a gyerek számiára azonban félelmes — fenyegeté­sekre gondolok: »Maid elvisz a zsákos ember!« Vagy: »Ba­tyut kötünk a hátadra, aztán mehetsz a világnak!« A napsugara«, harmonikus családi otthon nem táptalaja a félelemnek, a szorongás kiala­kulásának. S akinek nincs mi­től félnie, abból nem lesz gát­lásos gyerek. Nem kell majd folyton azzal törődnie: »Lát­szik-e rajtam, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi?« Leskó László Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom