Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Takács Tibor: UTAZÁS Ide is eljutottál, fent Vergilius sírja. A dombsor körbehajlik ez a táj Mergellina. Ide is eljutottál s ülsz szemközt a Vezúvval, a holnapi napokkal, s hátad mögött a múlttal. Milyen régóta jöttél, milyen nagyon akartad. Kenyered, s vized sincs már kisebesedett talpad. Milyen messziről jöttél suhanc-álmok korából, s amiben sosem hittél: itt van előtted Nápoly. Itt van előtted Nápoly, a Vezúv kettős kúpja, s te úgy indulsz, mint otthon, ha kimentéi a kútra, s anyád utánad nézett — Ó, nézz utánam, Nápoly! Vissza jutok-e egyszer még útjaim porából? Búza Judit: STACCATO Halványkék s rőtvörös. Ég és szerelem. Válladhoz simul arcom, felhőnek feszül tenyerem. A világmindenség peremén ölelsz, s egy moccanásnyira tarul a végtelen. Maradj tünde fény. Várj pillanat. Enyém vagy már örökké, föld felett s tudat alatt. Nyíljon rám tiszta szemed, öleljen így két karod. Kékszürke Íriszeden pattan ezernyi csillaggá a hold. Deák Gusztáv Rent fiint istán Kultúréhségem több hetes kielégítő táplálék hiányában olyan mértéket öltött, hogy — egyébként halhatatlan — telkemet ehhalál fenyegette. A műsorfüzetből megálla- pit ott am, hogy a moziban éjszakai előadásban bemutatják a Kémek királya című af- gá ii—perui—burgenlandi kooprodukciós filmet. — Ez kell nekem! — mondottam elégedetten, és fél liter méregerős kávét ittam meg, hogy a késői órákra is biztosítsam a szórakozásomhoz múlhatatlanul szükséges éberséget... A sötét vászon mélyén de- rengölidércfény jelent meg. Halkan, lábujjhegyen közel- gett. Valahol ajtó nyikorgott: krrrrcs ... Majd váratlanul állati sikoly. Koponyámban jéggé fagyott a velő. 1 kazamatában súlyos lép- osontak, majd megjelent j egész vásznat betöltő két j ■ö! j \z egyik sántított. Valahol " tán kutyája ugatott; a ci- I haladt. A sikátor sarkán ! í leselkedett a vak, kezében a botja. És a vak botján ott -rgállott a szarvasvipera m érge . ■ ■ Körmeimet régen leráp- ‘im már, most a csontot szo- ugattam. De győzött az igazit, mert a kémkirályt végül is megették a vöröshangyák. Kiosontunk a moziból. A holt és a gyér lámpák fekete, imbolygó árnyakat vetettek a házfalakra. Halk borzongással hajtottam föl Ica- bátgalléromat. Nem adom olcsón az életemet! S mindenre fölkészülve megragadtam a zsebemben pisztolyöngyújtómat. Egy kapu alól kinyúlt a Kéz. A Kézben fehér rúd, majd holt sápadt arc közel- gett a rúd felé és a végén a száiába vette. Fúvócső! Életem egy hajszálon fügött. A Rém fölrikkantott: — Tűz!... De már nem volt ideje lőni. Biztos kézzel kirántottam a pisztoly öngyújtómat: csattanás, tűz villant... és egy perc múlva izzadni kezdett a fúvócső vége. — Ezt nem köszönöd meg, vége a játszmának — hörögtem diadalittasan. Tényleg nem köszönte meg. N yolcéves fickó: ez azt jelenti, hogy az ember lógó cipőfűzővel szaladgál, nem akar mosakodni, lökhajtásos-pilóta, futbail- sztár, cowboy vagy Robinson szeretne lenni. Azt jelenti, hogy az ember elhasznált vonatjegyeket, üvegeket, csavarokat és drótdarabokat gyűjt, vagy esetleg golyót, töltényhüvelyt, ceruzacsutkát. De amit a leggeslegjobban kíván, az a ló. Még akkor is. ha az ember őr egy autóparkoló helyen vagy újságárus, és nem tudja megvenni azokat a filléres füzeteket, amelyeknek az újságosbódén mindig csak az első oldalát olvashatja el. Futball-labdája csak egy cigarettásdoboz vagy egy papírgombóc, íján, amellyel lő- döz, húr helyett madzag van, és szupermanruháról, tőrről vagy igazi -bőrlabdáról álmodozik. szerez, egy kis borzasai. Az sokkal ragaszkodóbb, mindenhová követi az embert, és ha Kisgaras a parkolóhelyen őrzi az autókat, egy kicsit játszhat is vele. Világos: egy ilyen ku- tyus az igazi. — Te, anyu — mondja az édesanyjának —, nem kell nekem semmiféle fajkutya, csak egy egészen apró. — Ugyan eredj már! — feleli az édesanya. — Az mindenfelé elikószál, aztán megharap valakit, és kész az ösz- szezördülés a rendőrséggel, mert lehet, hogy veszett volt. Van elég bajom így is. semmi szükségem még egy korcs kutyára is. Hilda Perera egyedül if-afl maradnia. Es ha szerezne egy gyíkot? De abban meg mi a jó? Egy darabig elszórakozik vele, megbámulhatja, amiint ide-oda cikázik vagy hirtelen levegő után kapkod. Csakhogy a gyíkok mérgesek és harapnak. Hát a béka? Á, nem, az jóformán semmi. Csak megijednek tőle, és kész a veszekedés. Egyáltalán semmi értelme sincs, hogy örüljön valaminek, mert úgysem lesz semmi az egészből, és csak bosszankodik miatta. Végigmegy a Galian-o utcán, egész a San Rafael utcáig. A sarkon egy férfi áll, és egy icipici teknősbékát akar eladni. ami egy üvegben mászik körbe-körbe. Tíz oentavóba kerül. — Mit eszik a teknősbéka? — érdeklődik Kisgaras. De az a ló. amiről Kisgaras álmodik, valóban létezik. Keresetéből mindennap félretesz egypár centavót, mielőtt hazaadná a pénzt, és egy este így szól anyjához: — Anyu, veszek magamnak egy lovat. Anyu fáradt, és agyondolgozott. Leteszi a vasalót, és fölnéz. — Lovait? Megbolondultál, fiam? — Barnát, és szőrén fogom megülni. — Na de, kisfiam, miket beszélsz ,itt össze-vissza? Tudod egyáltalán, hogy mennyibe kerül egy ilyen ló? Csak hogy megvedd, ötven pesóra van szükséged. Gondold meg, ötven pesóra! Az majdnem annyi, arpennyit apád egy hónap alatt keres. Akkor aztán a lovat esszük? És hova teszed? Csak nem mihozzánk a szobába? És mit adsz neki enni? Talán lisztet? Nem, nem, fiacskám, ne is ábrándozz róla! — Igazad van, anyu. A ló nem fér be a szobába, és a lisztet sem eszi meg. Inkább mégse veszek lovat És Kisgaras elhatározza, hogy kutyát vesz magának. De jó nagyot nyírott fülűt, hosszú lábút Ilyen kutyát lát néha a gazdagok kertjében. Egy ilyen kutya majdnem ugyanaz, mintha ló lenne. — Anyu! — mondja Nem veszek lovat, kutyát veszek, de egy nagy barna bundást. — Menj csak el a mészároshoz, és kérdezd meg, hogy mit eszik egy kutya! isgaras elmegy a mészároshoz. — Te, Venancio, tulajdonképpen mit eszik egy nagy kutya? A mészáros a fejét vakar- gatja. — Hát .— mondja végül — vannak kuncsaftjaim a Country Clubból, azok három font húst vesznek mindennap. De a legjavát ám, és két liter tejet... Kisgaras elcsodálkozik. Három font húst mindennap!? ök otthon egész héten nem esznek annyit. Így hát fajkutya nem jöhet számításba. Sokkal jobb lesz, ha egy egészen közönséges kóbor kutyát Kisgaras * 1 Kisgaras figyelmesen végignézi az édesanyját. Igen, egész nap el van foglalva a mosással, vasalással, stoppo1 ássál, főzéssel. És Kisgaras megszólal: — Igazad van, anyuci, nem kell kutya. Néhány napig töprengve jön-megy A mindenségit, csak kell olyan állatnak lennie, amelyik se húst nem eszik, se dolgot nem ad — gondolja. — De persze fel kell vennie a karjára, hogy játszani tudjon vele. és vele kell menjen mindenhová. Egy macska fut át előtte az úton. Sovány és borzas, és a farka égnek áll, mint egy antenna ... Kisgaras boldogan viszi magával a nyávogó macskát, és azonnal érdeklődni kezd, hogy mit eszik. Tiszta szerencse: elég neki egy tányérka tej, mert még meglehetősen kicsi. A saját tejrészéből fog neki adni. És még a parkolóhelyre is magával viheti. A macska dorombolva dörgölőzik a lábához. és ráadásul kék szeme van. A macska az igazi! Nevetséges, ' hogy mindjárt nem erre gondolt. — Nézd csak, anyu, mim van! — Remélhetőleg kandúr. Mit csinálok a kölykökkel, ha nőstény? Anyu nem tudja megállapítani, hogy kandúr-e. Hazajön édesapa. Fölemeli a macskát és megnézi. Kisgaras feszülten figyeli. — Hagyd futni, Kisgaras, nőstény. Minden szíre-szóra lekölykezik, aztán bukdácsolhatunk a kismacskákon. Kisgaras fontolóra veszi a dolgot. Nem, ő nem fog a kismacskákon bukdácsolni, a szoba anélkül is kicsi. Nem kell a macska. Ezt is föladta. Már három napja áll a parkolóhelyen, és megpróbál csak az autókra gondolni, amelyeket őriznie kell. A lóval nem ment a dolog, a kutyával és a macskával szintén nem. Mégis csak — Egy morzsányi húst vagy kenyeret, miegymást. Kisgaras odébb megy és gondolkozik. A teknősbéka nem dorombol és nem nyávog. De dülledt szeme van. és pikkelyes nyaka, és ha behúzza a fejét, és elbújik a páncéljába, olyan, mint a kő. A kicsinyein nem bukdácsol az ember, annyi húst sem eszik, mint a k-utya; nem olyan drága, mint a ló, és sokkal szebb, mint a gyík vagy a béka, az egyszer biztos. Hát, ide azzal a teknősbékával ! Alig keresi meg a parkolóhelyen a tíz centavót, elmegy az árushoz a Galiano utca és a San Rafael utca sarkára, megveszi a teknősbékát, és beledugja egy zacskóba, amire két szellőzőnyílást fúrt. Egész nap áll a tűző napon, őrzi az autókat, és néha meghallgatja, hogyan motoszkál a zacskó. Végre van valamije, ami csak az övé. Egy apró, sötétzöld teknősbéka, kidülledt szemmel, karmos lábacskával. Este megmutatja az édesanyjának. És ha az édesanyja a teknősbékát is ellenzi? Kisgaras végigsimítja az állatka kis fehér hasát. A tek- nőstfé ka mindent megeszik, egy morzsányi húst vagy kenyeret, a kicsinyein nem bukdácsol az ember, nem ugat, nem kap veszettséget, és a rendőrséggel sem okoz összezördülést. K sgaras odaáll az édesanyja elé, előhúzza háta mögül az összegyűrt zacskót, fölemeli a fejét, és egy kis aggodalommal a hangjában kérdezi: — Anyu, és egy teknősbékát? — Űristen, kisfiam, mit beszélsz? ! — Hogv tarthatok-e teknősbékát? Az édesanya ránéz. Hirtelen elneveti magát, s arcáról gyengédség sugárzik. — Hát persze, kisfiam. Tegnap találtam véletlenül egy üres üveget, és arra gondoltam, hogy abban éppen egy tekinősbékát tarthatnánk. Hozd csak ide, kisfiam! Teliér Gyula fordítása Korsó és váza. Verseghy Ferencnek, a Népművészet Ifjú Mestere cím legfiatalabb kaposvári tulajdonosának munkaiból. I NYELVMŰVELÉS A beszéddallam A beszéd több részjelenség együttese, egymásba fonodó részműveletek együttes működésének eredménye. .Vlrden- előtt tagolt hangadás, amelynek njrtelvi tartalma van, s ennek megfelelően nyelvi szabályok irányítása alatt áll. Két ember beszélgetéséből — ha nem értjük is, mit mondanak egymásnak — rögtön szüneteket és hangjelenségeket különíthetünk el. E kettő folyamatos és összefüggő váltakozása, maga a beszéd az illető nyelv ismeretében további részekre bontható. Az egymással szóba elegyedők, Vitatkozók, tárgyalók, egyszóval beszélők jobbára nagyobb gondolati egységeket mondanak el, s ezeket általában rö- videbb-hosszabb szünetekkel választják el egymástól. Az így kialakult közlésegységek is kisebb, szabályos rendben következő csoportokra bonthatók: a mondatokra. A mondatok szavakból állnak, a szavak pedig hangokból épülnek föl. Maguk az egyes hangok is fölszatodalha- tók, hiszen például az alma szó, amelyik az a, az l, az m és az a hangok sorából tevődik össze, tovább elemezhető a hangtulajdonságok szerint is. Amikor az a elemet mondjuk ki, nem képezünk akadályt a szájüregben a kiáramló levegő útjában, ajkunkat kerekítjük: az l képzésekor nyelvünket a szájpadláshoz emeljük, majd visszaengedjük; az m ejtésekor összezárjuk az ajkakat, egyidejűleg utat nyitunk a kiáramló levegőnek az orrüreg felé, és így tovább, vagyis több hang- tulajdonságot hozunk létre, s ezek összességükben teszik ki a fölhasznált beszédhangot. Beszédünknek mégis a hang a legkisebb nyelvi eleme, mert a hangnál kisebb egységek már nem hordoznak jelentést, mint a szavak, és nem is tudják módosítani a szó jelentését, mint a beszédhangok. A szeretet ejthető hosszan megnyújtott e-vel, erősen pergetett r-rel, vagy éppen laza r-rel, rövid e hangokkal, nem tökéletesen záró í-ve! stb; a szó mégis ugyanazt fogja jelenteni. De ha megváltoztatjuk első e-jét. s helyette ü-t mondunk, tehát a hangfolyamat szüretet lesz, a jelentés máris megváltozott. A fölhasznált beszédhangok tehát azok, amelyeken a jelentés megfordul. De vajon ugyanazt jelenti-e a »Megetted az almát.« és a »Megetted az almát?« mondat? Bizonyos értelemben igen, hiszen mindkét mondatban ugyanarról a dologról van szó, nem is lehet másképp, mert a mondatokat alkotó beszédhangok készlete. elrendeződése ugyanaz. Másfelől mégsem teljesen azonosak. Az első közömbös, szemrehányó vagy éppen dicsérő kijelentés, a másik pe- dik egy válaszra váró kérdés. A különbség lényege, hogy a megegyező tartalmú mondatok a két beszélő viszonyában máshogy helyezkednek el. A különbségtétel módja pedig — a beszédhangoktól függetlenül mozgó tényezőnek — a hanglejtésnek az alkalmazása. A hanglejtés — úgy is monhatjuk: a beszéd dallama — voltaképpen a hang magasságának szabályos változása a beszéd folyamán. Vannak nyelvek, amelyekben még jelentésmegkülönböztető szerepe is van (így például a kínaiban). A magyarban azonban független a szótól, mert ugyanabban a szóban akár emelkedhet, akár ereszkedhet, és maradhat változatI lanul is. Viszont a szó is független a hanglejtéstől, mert jelentése nem módosul a beszéd egymástól eltérő dallamíved alatt sem. Miért? Ugyanaz a beszélő ejtheti ugyanazt a szót mélyebb vagy magasabb hangon, anélkül, hogy a szó jelentése jottányit Is változna. A »magas« és a »mély« pusztán a gégefőben keletkezett ún. alaphangnak a jellemzője, nem pedig a beszédben elemként felhasznált hangnak meghatározó tulajdonsága. Ezek a tulajdonságok már a gégefő és az ajkak közötti szakaszban formálódnak a többitől eltérő beszédhanggá. E teszi íehetővé, hogy az alaphangnak a módosítását a nyelv külön eszközként — más célokra használja íeL Láttuk már, hogy a hanglejtés elsősorban bizonyos mondatfajták megkülönböztetésére szolgál. Pontosan megkülönbözteti egymástól a kérdő mondatokat egyéb mondatfajtáktól. A felszólító mondatokat a kijelentő mondatoktól a nyomatékosabb elemek hangsúlyának növelésével tesszük a beszédpar.t- ner számára megkülönböztet- hetővé. Az óhajtó mondatök esetében is fölhasználunk jellegzetes dallamvonulatokat. A kettőnél több szótagból álló, nem kérdöszavas kérdő mondatra az a dallamfonma jellemző, amely az utolsó szótag előtti szótagig emelkedik, majd hirtelen lecsúszik, körülbelül a mondat első szótagjának dallamszintjére vagy mélyebbre. Ha a kérdő mondat két szótagú (például: Téged?), a dallam csúcsa az utolsó szó tagon van, s ha egy szótagú (Én?), ez a csúcsképzés a szó egyetlen magánhangzóján belül következik be. A kijelentő mondat hanglejtése ereszkedő jellegű. Abban az esetben, ha a mondat több tagmondatból tevődik össze, s mindegyik tagmondat kijelentő tartalmú, akkor az egyes tagmondatok szintén ereszkedő hanglejté- sűek. Többnyire szünettel párosulva egy sajátos dallamív a nagyobb közlésegységek lezárulását is jelezheti. Ebből az is következik, hogy a beszéd egyes szerkezeti egységeit (mint maga a közlésegység vagy az összetett mondatok részmondatai) összefogja, s elkülöníti más beszédegységektől. Ugyancsak a hanglejtés adta lehetőségekkel élünk, ha nincs más módunk egyes mondatrészek elhatárolására. »A látogató emberek között mozog.« jelentheti egyfelől azt, hogy a látogató, aki valahol megjelenik, szükségképpen emberek között fordul meg. de azt is. hogy valaki, egy közelebbről meg nem nevezett személy, valahol látogatóban lévő emberek között éppen mozgásban van. Az első esetben a látogató alany, az utóbbiban jelző. Ha alanyké használjuk a kérdéses szc akkor a következő elemet, ez emberek-et a dallam ma?" - sabb pontjáról indítjuk * • vább. Jelzőnek minősül v szont. ha a hanglejtés egybefüggő. változatlan, s az ejti ; folyamatossága töretlen. A hanglejtés nemcsak a be szá'getők egymás kö-ti visz nyában helyezheti el a köz' r mény tartalmát. Éppen azér mivel ilyen viszonylat meg határozásához íölhasz■'álhat alkalmas arra, hogy a besz ’ lőnek saját tárgyához va viszonyát is érzékeltesse, nyomaték me’lett a hanglejtés adja a legtöbb lehetősége' a beszél "nek ahhoz, hogv érzelmeit kifejezze. A csodálkozásnak, a kétségbeesésnek, az örömnek, a fenyegető harag nak, a gúnynak stb. mi" ' megvan a maga sajátos hanglejtésváltozata. Az ebben a szerepben funkcioná’ó hang lejtést hang hordozás nak is hívjuk. Igaz. bár' kifejezheti az em'iblt ér?" meket je’enté'ekben. szavalt kai is. Ha a hanglejt ;st vá lasztja, akkor mégis inkább csak sejtet, talán tapintatosabban nyilatkozik meg. A hanglejtés típusainak számát növeli, hogy tájnye’ ■ vi, sőt életkorok szerinti változásai is vannak. Szende Tamae
