Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
Parasztságunk az irodalomban A falu, az ott élő emberek felé visz az utam. Les- kő LásAó Irodalom — munkásábrázolás nélkül? című. augusztus 12-én megjelent írása adott indítékot. Szenvedélyesen szólt ebben a kifogásoló-sürgető töprengésben arról az egyik sarkalatos problémáról, amiről illenék többet mondani. »»Alig van fiatal írónk, aki »otthon van« — a munkások vagy a parasztok világában« — hangzik a megállapítások közül egy. s mivel a téma a munkás- ábrázolásnak az irodalomban való tükröződésére szorítkozott, érthető, hogy a szerző nesh térhetett ki a "parasztok világának« bővebb részletezésére. A mai parasztábrázolásról szólva az az érzése az embernek, mintha olyan illető felől érdeklődnének tőle. ami nem létezik. ’•»Ügy tűnik, hallottam valamit, amiről azt hi- hetném, hogy létezik. Csakhogy nem találkoztam még vele, vagy ha mégis, már nagyon régen lehetett...« Valahogy így állunk. A régi pedig nem a mai. Nemcsak a réges régi, de a régi sem az! Volt idealizált, elgiccsesí- tett. göregáboros parasztábrázolás. volt sematikus, csasz- tuskában megénekelt paraszt, s mellette igazi, őszinte, gondokat és bajokat is föltáró parasztábrázolás a magyar irodalomban. Hogy ezek a szerzők -lentről-« vitték magukkal s ápolták-őrizték a tapasztalatokon alapuló muníciót, vagy -lentről" tértek vissza időről időre az irodalmi élésükhöz nélkülözhetetlen, friss elemózsiáért, életből vett témáért — ez az eredmény szempontjából mellékes. Ha egy-egy falusi könyvtárban arról érdeklődünk, milyen könyveket kölcsönöz szívesen az idősebb korosztály, elég gyakran hallhatjuk Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Veres Péter, Sásdi Sándor, Darvas József nevét. Többszörösen fémjelzett nevek ezek a szépirodalomból. Jókai romantikáját most figyelmen kívül hagyva, ezeknél az íróknál a falusi -'»ásó, de főként a parasztember »»beleérezte« magát az olvasmányba, a hősök sorsát hozzáillesztette a sajátjához, elgondolkozva mérlegelt, és leszűrte magának az eszmei mondanivalót. Innen a ragaszkodás az említett írókhoz. T éved, aki azt mondja, hogy a parasztember életében ma semmi olyan nem történik, ami irodalmi alapanyagul szolgálhatna; hogy több és színvonalasabb regényhez, elbeszéléshez itt nem terem téma. Ha az író nem all meg a felszínnél, például a tsz-elnök és a titkárnő intim viszonyánál, a brigádvezető és a zsákvarró asszony ágybanhempergésénél, hanem betekint a parasztemberek önmagától soha ki nem tárulkozó belső világába, csodálatos kép bontakozik ki előtte a bennük végbemenő változásról. Vajon mai szépirodalmunk tükrözi-e, eléggé visszaadja-e a paraszti életformában s az egyénekben jelen levő változást? Ha azt mondjuk, igen, mindjárt bajban vagyunk, mihelyt bizonyítékokkal kell alátámasztani kijelentésünket. Ha pedig nem tükröződik ez a változás úgy, ahogyan kellene, akkor általában torz az egész mai életábrázolás, mert valami lényeges nagyon hiányzik belőle. Mindenben nehéz teljeset adni. Igaz. Mégis jó volna í módszeres törekvést tapasztalni a szocializmust építő társadalom egyre egységesebbé Népművelők kitüntetése Svenda István, a megyei művelődésügyi osztály vezetője köszöntötte tegnap azokat a kitüntetett népművelőket, akik munkájukkal kiemelkedően hozzájárultak a megye lakossága arculatának alakulásához, formálásához. A Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban megrendezett ünnepségen megjelent Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Kocsis László megyei tanácselnök- helyettes. Ünnepi köszöntőjében Svenda István hangsúlyozta, hogy megyénkben felgyorsult a gazdasági élet fejlődése, ez nagy feladatot ró a közművelőd es szerepe, jelentősége tovább növekszik. Szólt arról is. hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a jövő évben, hasonlóan a közoktatás helyzetének felülvizsgálatához, áttekinti a köz- művelődés helyzetét is. Bíró Gyula külön köszön- | tötte Merő Bélát és Tari Jánost. A kitüntetettek nevében Csupor László, a kaposvári ■ Zeneiskola tanára mondott köszönetét az elismerésért. Meleg hangulatú baráti beszélgetéssel ért véget az ün- I népség. váló osztályának irodalmi tükrözésére. Eléggé a felszínem "simogatjuk« parasztságunk igazi életét, ha beérjük azzal a formaváltozással, amely az életszínvonal emelkedésében megnyilvánul: a hűtőszekrényes konyhákkal, a mosógépes és centrifugás fürdőszobákkal, a televíziókészülékes és modern bútorokkal berendezett lakószobákkal. A parasztember teremtett maga körül ilyen megváltozott környezetet, de eközben megvívta — vagy napjainkban is vívja — a maga belső csatáját. Vívódik a számára ellentmondásos okokkal és okozatokkal. Furcsa világ az övék. Az emberek boldogságot és tragédiát hordoznak magukban, és szinte naponta birkóznak a visszahúzó erőkkel, a szokások. a hagyományok, a »»mit szól hozzá a falu?« szemlélettel. Mi látszik ebből a vívódásból? Az arcukon semmi, a munkájukon semmi, csak éppen belül folyik az adok- kapok csata. Az öreg, aki valaha gyónt és áldozott, magát istentől valónak tudta, lassanként elmaradozik a templomból, mert máshol és másban látja értelmét a szabad Idő eltöltésének. Az unokája, aki hittanra sem járt, nemhogy a -»szentségeket magához vette volna", más program híján elmegy a templomba és beül a szuette padba vasárnap délelőttönként, s csak azért, mert többek között ez is »»menő" dolognak számít... V illanások ezek onnan, ahol az élet vize folyik, amire azt mondjuk: paraszti élet. Megannyi sors. Azok között, akik ezt az életet élik s megtöltik tartalommal, különböző korosztályok találhatók: a Szabó Pál vagy Sásdi Sándor megrajzolta figurák is itt vannak még. Az ő lépésváltásuk a legnehezebb. Fiaik dolga már könnyebb, de ők a «-köztesek", mint az a bab a két sor kukorica között, amelyik a hozzá legközelebbi- re kapaszkodik fel, azt keresi támaszuk Az unokák ezek a támaszok, ám az ő világuk néha nagyon messzire esik, s olykor borzalmasan nehéz bennük megkapaszkodni. És ezek együtt vannak a parasztcsaládon belül, s élik a változás korát. Irodalmunknak kihagyni vagy csak hézagosán műveim ennek az izgalmas folyamatnak a művészi ábrázolását — vétek. Bemutatjuk Csikós Nagy Mártont Nagy éltnStiy volt taiái- lálkoznom Csikós Nagy Márton somogysárdi szobrásszal. Nemcsak munkái nyűgöztek le. hanem embersége is. amely bőséggel táplálja eredeti és kivételesen. gazdag tartalmú mű- vészkediásét. Nemcsak Magyarországon vizsgálják az elméleti szakemberek a »«naiv művészet" gyökerét. továbbélésének rugóit és jellemzőit, fejlődését és torzulását. Világjelenség a »»naiv művészet« fölfedezése. Csikós Nagy Márton munkáiról elmondhatjuk mindazt, amit a »-naiv művészetről" illik tudni. Hogy olyasmiről szólnak ezek az alkotások, mélyek őszinte hangú »-reflexei« életünknek, stílusukban azonban elütnek a profik munkáitól. Csikós Nagy igazi értékek A Rab. cél gazdagítja Somogyot, de túl a megyehatáron is ismerik már munkáit. A paraszti életet á brá- zoló szobrai Csoóri Sándor költőnek is megtetszettek és otthonában nyilván nagy becsben tartja a kapott alkotást. Csikós Nagy Márton az alföldi Abátsza- lókon született, Karcagon a nÉteőgaadaságí Az alkotó a kenyérszelő szobrán dolgozik. technikumban végzett 1984- ben. A nősülés i hozta Somogy- : sárdra. De ak- ' kor még csak »■valamit kellett csinálnom« — | mondja. Kéz-, detlegesen fes- tegetett, szőlő- gyökere két ke- I resett, hogy hátha meglát . bennük valamit. Az ötvösség is próbál- j kozásra kény- j szerítette. Az- | Hentesz Ferenc 1 A hősi emlékmű részlete. után rátalált igazi anyagára, a fára. Nem tanulta senkitől a faragást, a szoborkészítést. a tórplasztika megformálásának csínját-bánját. Mintha a mozdulatok már régóta vártak volna a kezében, hogy kiszabadulhassanak. Há"om éve farag. Rövid idő alatt elérte, hogy keze engedelmeskedik fantáziáiéinak. képzeletének, művészi meglátásának. A somogysándi épülő művelődési ház előtt, a téren, ahol nem régen avatták föl a hősi emlékoszlopot. beszélgettünk munkairól. Az oszlopon 1848, 1919 és 1945 eseményeit megjelenítő alkotásai. Rusztikus parasztok állnak a -viharban«. Kis méretű domborművek ezek. de nagy erő sugárzik belőlük. Az épülő otthon felé fordulva mondta: — A szobroknak ott kell állni az emberek között. Ha elkészül a művelődési ház. egy olvasó parasztot csinálok a falunak, az épület elé. Az udvaron mutatja be néhány itthon maradt munkáját, a többiek utaznak erre-arra az országban. A Kenyérszelö félig kész. Jellegzetesen Csikós Nagy Márton-munka. Tenyeres-talpas asszony — olyan falusi ember, amilyet közvetlenül megfigyelhet falujában — szinte birkózik egy vekni kenyérrel. Ezután egy kétoldalas faben dolgozókra is. Miután elismerését fejezte ki a legjobb népművelőknek, elmondta, hogy további nagy feladatok végrehajtása vár rájuk a következő időszakiban is. Kiemelte az ifjúság nevelésének, a művészeti együttesek előbb- relépésének fontosságát. A népművelők kitüntetésével egyidőben adták át Merő Bélának, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatójának és Tari Jánosnak, a megyei művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjének a nyugállományba vonulásuk alkalmával adományozott kitüntetést. Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese Merő Bélának huszonöt éves iskolaigazgatói működése elismeréséül a Munkaérdemrend arany fokozatát nyújtotta át. Több mint tíz éves osztályvezetőhelyettesi és eddigi munkásságáért Tari Jánosnak szinten a Mumkaérdemrend arany fokozatát adta át. A népművelők közül tizennyolcán a Szocialista Kultúráért elismerésiben részesültek, miniszteri dicséretet tizenhatan kaptak. Bíró Gyula, a megyei párt- bizottság titkára köszöntötte ezután a kitüntetetteket, az élismerésben részesült népművelőket. — Munkájuk szép, eredményes, felelősségteljes, a párt politikájának szolgálatában áll — mondotta. Hangsúlyozta, hogy ennek a munkának a Ez év februárjában váratlanul meghalt Kimer Sándor hácsi lakos, az öreglaki Állami Gazdaság villanyszerelője. Negyvenöt éves volt, és tíz kiskorú gyermek apja. Azóta — alig egy hónapja — megszületett a tizenegyedik gyermek is a családban. Nemrég épült, bevakolatlan ház áll Hács főutcáján. Széles, három ablakos épület, látszik, hogy nagy családnak szánta az építője. De nem tudta befejezni. Egyik szobáját nem is lakják még, bár nagy szükség volna rá. A tágas előszobában apró gyerekek játszanak. Anyjuk most érkezik. Fekete kendŐ6, nehezen mozgó, megtört asz- szomy. Az egyik kislány kezébe receptet nyom: — Menj a busszal Tátiba, váltsd ki a mamának! Tizenegy gyermek. A legidősebb a tizennyolcadik évébe lépett. Fonyódon gimnazista. Tanítóképzőbe szeretett volna menni, de apja halála miatt legföljebb levelezőként szerezhet majd diplomát. — Még a héten bemegyek Győrökbe, azt mondják, az ottani nevelőotthoniba vesznek föl képesítés nélküli nevelőket. Jóelőre szólok az igazgatónak, vegye előjegyzésbe Hajnalkát — mondja az anya. Ha ina!ka a tanév végén Tizenegy gyermek apa nélkül azonnal munkába állt. Az egyik lellei SZOT-üdülő konyháján dolgozik, havi ezemégy- százért. Most azonban éppen csehszlovákiai utazásra készül osztálytársaival, az elmúlt években gyümölcsszedéssel keresett pénzből. Gyöngyi húga kereskedő-tanuló a helyi boltban,. Jó érzi magát, szereti a szakmáját Péter most végezte az általánost. Ö a család szakácsa. Mindene a sütés-főzés. Levágja a csibét, elkészíti a nyu- lat, tésztákat süt. Szakács szeretett volna lenni. Apja azonban a saját szakmáját szánta neki. Megfogadta a tanácsát, és máris dolgozik a tsz-ben. A konyhai művészkedés megmarad hasznos hobby- nak. A kisebbek is szorgalmasak, és mindegyiküknek megvan a beosztása a ház körül. Természetes számukra az erejüknek megfelelő mindennapi munka. De azért mégiscsak gyerekek, életkoruk legyűrhetett«! csíntalanságaival. Meg is kérdezem: — Ki a legrosszab közüle- tek? A lányok szinte kórusban mondják: — A Sanyii A nyolcéves szőke fiú anyjához bújik, védelmet keres. A simogató kéz alól ártatlanul néz leánytestvéreire. — ö a legügyesebb — védi az anyja. — Az első fölkelő a családiban. Megy a boltba, ügyesen bevásárol, ha nem vagyok itthon, ellátja az állatokat. Jövőre hárman járnak be Tótiba. iskolába. Hárman alsósok lesznek. Egy óvodába megy. A legkisebb pedig, a kis Tamáska anyja mellett marad, míg el nem éri ezt a kort. Nemrég jött az értesítés az özvegyi nyugdíjról: 9(H) forint lesz. A gyerekek után egyébként 502 forint árvajáradékot kapnak havonta, ha iskolába járnak, tizennyolc éves korukig. Ez összesen 6400 forint. Könnyű kiszámítani, mennyi jut egy főre. A gyerekek nőnek. Bútor kell, ruha, tüzelő. A ház OTP-kölcaönre épült, havi törlesztése 300 forint. Most kérvényezték, hogy legalább a kamatot engednék el | valami méltányossági címen, j Az állam segíteni próbáit. A i gyámügyi szervek felajánlót- I ták néhány gyerek állami gondozásba vételét. A fiatal özvegy azonban nem képes megbarátkozni a gondolattal, bár tudja, hogy a gyermekek továbbra is nála maradnának. Megpróbál saját erejére támaszkodni. — A gazdaságban szerették az uramat. Volt főnökei meg- meglátogatnak, adtak segélyt, s meghagyták az illetményföldet. Szegény uram nem volt tsz-tag vagy alkalmazott, de ha ! kellett, gyakran segített akár- j milyen ünnepen vagy éjszaka j is, ha valami elromlott a ma- j jorban. Egyedül volt ilyen j szakember a faluban. A tsz maga közül valónak tudja. Hi- ! szén itt született, az apja cse- j lédember volt. Szép tőlük, [ hogy illetményföldet adtak, és milyen jó helyen! Gyönyörű a kukorica benne. Azt mondják. tíz évig használhatjuk. A gépi munkáért nem is kell fizetni. A tanácstól ezer forint segélyt kaptunk. Majd megleszünk valahogy. Csak a házat tudnánk befejezni, hogy minden helyiséget lakhatnánk. Arra már a saját erőnkből soha nem futja. Paál László faragást mutat be. Az egyik oldal jelenetének a címe: Rab. Börtön,rácsra felfeszült férfit látunk az egyik oldalon, a másik felén a rab feleségének és csöpp gyerekének látogatását ábrázolja. Benn. a szobában, családja körében boldog, de egyébként magára maradt. Hogy a faragásnak élhessen, otthagyta munkahelyét. Lenézték azért, mert farag. Most Zsuzsa asz- szony óvónői fizetéséből élnek hárman. Néhányan ugyan felismerték, hogy tehetség rejlik benne, s egy részük szinte kirabolta munkáiból, A néhány forintos vásárlás pedig kevés ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhasson. — Mennyit keli még küzdeni? •— kérdezte. Csikós Nagy Márton igazi fölfedezése tehát még várat magára. Talán majd a kaposvári, jövő év tavaszára tervezett TIT-székházbeli kiáillítás meLiéákütja azokat, akik segíthetnek neki. Hogy megvalósíthassa álmait, melyek igazak, szépek, és rákunk szálnak. Horányi Barna Somogyi Néplap )
