Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
Képek a csokonyavisontai termelőszövetkezeti gépjavító társulásról A csokonyavisontai termelőszövetkezeti gépjavító társulásnak nemcsak megyénkben vannak megrendelői. Az ország távolabbi részein működő gyárak, üzemek ugyancsak szívesen keresik föl a társulást, és bőven adnak megrendeléseket. Ott- jadtunkkor az egyik műhelyben éppen hatalmas, henger alakú szerkezetet készítettek: az OTSZ terményszárító hőellátó berendezése lesz ez (első kép), s a makói gépgyár sürgős rendelését teljesítik vele. A szántó az ősszel már üzemel. A múlt évben tíz hasonló típusú olajkazánt készítettek itt. Az udvaron hatalmas fémvázat hegesztenek. A súlya hét tonna, s miután elkészül, a harmincöt tonnás olvasztókemence ikerajtajának a kerete lesz. A megrendelő a KÖFÉM. A homlokváz értéke több mint félmillió forint. Egy ilyen szerkezetnek a szállítása sem könnyű, három darabban juttatják el rendeltetési helyére. A Marcali Építőipari Ktsz részére is végez bérmunkát a társulás. Tizennyolc görgőt készítenek egy lemezszállításhoz használatos görgősorba (második kép). ,a lehetőségeinket sem ismerjük** Gondok és igények egy munkásszálláson SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó Szokola berek, új telep. A | Somogy megyei Tanácsi Magas. és Mélyépítő Vállalat ka- , posvári munkásszállása. Rán- j cos arcú portás olvas kis szo- j bájában, szemüvege az orra | hegyén fel-alá mozog. Fejbiccentéssel mutatja, hogy a fo- ! lyosó végén megtalálom, akiket keresek. Széles karlendí- I tésekkei fürdőnadrágos férfi rohan be az egyik szobába. I vállán törülköző, vizes haja a szemébe lóg. — Hja. kérem, nyáron még elviselhető a hideg víz, csak amikor a zuhany alá áll az ember, akkor kellemetlen. Negyvenötén lakunk itt, s ha nem siet az ember, akkor csak | hat óra után kerül rá a sor j — didergi, azután ráveti ma- gát az ágyra. — Mióta él a munkásszálláson? — Négy éve. Szentai vagyok, hetenként hazautazom, nincs olyan messze. ' Nőtlen vagyok, kihez tartoznék? No meg harmincegy éves. — Szereti ezt az életet? — Megszoktam. Azelőtt az j országot jártam, majdnem i mindenhol megfordultam. Gépkocsivezető vagyok. A j Székesfehérvári Földmunkát Gépesítő Vállalatnál dolgoztam, de untam az éjszakai munkát. Fárasztó volt. Néha gyötrelmes. Négy éve lakom ebben a szobában. — A fizetés? — így is megvan a pénzem, és egy műszakban dolgozom. — Mivei töW a szabad idejét? — Reggel hattői fél ötig dolgozunk. Utána, ha kedvem tartja, kimegyek a városba. Ha nincs, nézem a televíziót. Könyvtárunk is van. — Négy év alatt mit látott a városból? — A mozit nem szeretem, színházban még nem voltam Láttam a múzeumot, vagy két éve, nagyjából ismerem a vá4 ros utcáit. Jói érzem magam. Százhuszonöt forintot fizetek a szállóért, ami nem nagy ösz- szeg, de lehetnének jobb körülmények is. A két mosdó és két zuhanyozó közül egy-egy használható. Pedig itt a telepen sok villany- és vízvezeték-szerelő dolgozik. — Szereti a munkáját? — Hogyne! Azon keresztül valahogy hozzám nőtt ez a város is. Ha nem így lenne, már itt sem volnék ... de a négy év, az négy év. Bogdán István megállapodott volna? Szereti a várost, a munkáját, a környezetét, lakótársait, és szabad idejében televíziót néz. Derűs ember. A fiatalabbak — mert ők vannak a munkásszálláson többségben — másra vágynak. Egyikük így mondta: «Nem vagyunk megalkuvók«. Bogdán István «megalkuvó« volna? Vagy az igényei lennének mások, mint a huszonéveseké? — A szülőfalumhoz Nagy- I atád közelebb esik, mégsem j oda mentem. A termelőszövetkezetnél tanultam a kőművesszakmát. Olyan fiatalok dolgoztaik velem, mint amilyen én vagyok. Tizenkilenc évesek. "Mégis eljöttem, és nem bántam meg. Nem volt KISZ- élet, a kultúrotthon, aho] az egyetlen lehetőség lett volna a művelődésre, romos, senki j nem törődött vele. Pedig mi vállaltuk volna, hogy rendbe hozzuk. Később alig volt munka. Talán ez volt a leg- j nyomosabb érv. Tudom, jóval kevesebbet keresek, mintha otthon dolgoznék. Itt jó ] könyvtár van és barátokra találtam. Néha öten-hatan meg- j beszéljük munka után, hogy moziba megyünk. Vagy együtt szórakozni. Különben a vállalat nem sokat törődik velünk, és azt hiszem, a fiatalokkal { senki sem foglalkozik. Igaz. [ még azt sem tudom, ki a KISZ-titkár, de ha ők nem keresnek bennünket, akkor a lehetőségeinket sem ismerjük. — Hová jár legszívesebben? — kérdeztem Horváth Istvántól. — Erre nem lehet válaszol ni. Ha így megy tovább, elkedvetlenedik az ember, zár- i kozott lesz. és ez a munkabírására is kihat- Változtatni kellene. Négyágyas a szoba. Az ajtó mellett szekrény, az ablak előtt asztal. A sarokban vaskályha, körülötte szürioe a füsttől a fal. A szoba egyik lakója, Ónodi György, 1969 óta dolgozik a vállalatnál. Vasbetonszerelő. — Az első évben részt vettem egy vállalatvezetőséfti ülésen. Tervekről, munkáról, teljesítésről, feladatokról volt szó. Szerettem volna, ha akkor megkérdezik tőlünk, hogy mit akarunk, mit szeretnénk. Azóta sem történt meg. Nyugodtan állítom, hogy a szálló lakóinak kilencvenöt százaléka fiatal munkás. A KISZ- szervezetről szinte senki sem tud. Igaz, ha valakinek vannak igényei, akkor egymaga is tudja tartani az általa megszabott szintet. Mégis, egészen más lenne itt a hangulat, az egymás közötti kapcsolat, a légkör, ha a vállalat vezetősége előadásokat, esetleg vetítéseket szervezne a szálláson. Két színházbérletről tudok. Ha egy előadást meg akarunk nézni, inkább jegyet veszünk. Pedig nem hiszem, hogy csak két bérletes lenne. Azt mondják, ha elkészül a szálló másik fele, alapjában megváltozik minden. Májusban kellett volna átadni. Augusztus van, de még a fele sincs kész. — Mit szeretnének? — Ha észrevennének bennünket, hiszen ugyanannál a vállalatnál dolgozunk valamennyien. Ha megkeresnének, és ugyanígy föltennék a kérdést: vajon mit szeretnének? Jugoszláviába indulóknak Tapasztalatok, tanácsok a közlekedésről 25. Tolnai megadta magát sorinak, és nagyot sóhajtva le- •küdt a napraforgóhellyal örbeköpködött járdára, hogy fölfelé pislogott, pont a uska csövébe nézett. A fejé- el intett. — Vidd a fenébe azt a mor- ilyt! Nem látod, hogy nincs álam fegyver? — Sto? b— volt a közömbös érdés. — A puskát tedd félre — Somogyi Néplap dobta oda az ukránnak, ismét a fejével intve. — Ggye puski? — riadt fel a fiú, miközben abbahagyta a magozást és két kézre markolta a puskát. Tolnai a maga elé fektetett kezével mutatta, mintha puskával lőne. Mutató ujjúval, mintha a puskát sütné el, utánozta a lövést. — Nekem — mutatott magára — puska nincs, nyet, nyet! — jutott eszébe, ahogy hallotta már az oroszoktól. — Nyet puska! — Á! Nyetu vimtovka — vi- gyorodott el az ukrán, és újból megnyugodva táplálkozott tovább. Most már nem sokat A közelmúltban megdöbbentő híreket közöltek a lapok a Jugoszláviáiban balesetet szenvedett magyar autos turistákról. Sokan szívdobogva indulnak a határsorompótól; félve- Lzgulva a veszélytől, a karamboloktól. Ezért úgy gondolom, nem árt: közreadná egy kéthetes turistaút tapasztalatait. Mindenekelőtt határozottan állítom: arányaiban nem nagyobb a baleset veszélye déli szomszédainknál sem, mint nálunk! Legföljebb a figyelmetlenség, a szabálytalanság ára súlyosabb, mant amit megszoktunk ... Kezdjük az indulással: a jól előkészített jármű adta nyugalommal, no és tele tankkal átlépve a határt, feltűnnek az első jelzőtáblák. A különbség annyi, hogy a veszélyt jelzők alapszíne fehér helyett sárga. A félve emlegetett kanyarokat előre jelzik, feltüntetve a megengedett maximális sebességet. Ezt még 5—10 kilométerrel sem tanácsos túllépni, akár a gyakran látható záróvonalat. A legkisebb városban (Csákó vécén, Varazsdinban) is jelzőlámpás irányítást találunk, igaz elhelyezésük pl. Zágrábban egv kissé szokatlan. Nincs az út felett függő lám törődött a fiúval. Megnyomott egy gombot az ajtófélfán, és dobálta be közömbösen a magokat Kisvártatva megjelent egy magas, bikaszarv bajuszos ukrán. Megállt az ajtóban, és vagy két percig beszélgetett az őrrel, aki beszélgetés közben is magozott tovább, nyugodtan. mint aki nem is a feljebbvalójával áll szemben. Tolnai nagy meglepetésére a nagybajuszos egyszerűen hátat fordított és otthagyta őt. Az őr intett, hogy mehet tovább. Bizonytalanul tápászkodott föl, és tétován intve kérdezte: — Mehétek? — Da, da! — legyintett a fiú. Mikor elindult, az ukrán utánaszóit: — He. magyarsxki! Benyúlt a zsebébe és egy marék napraforgómagot adott át. — Na, davaj! — szólt mosolyogva, és visszament a lépcsőn. — Na, ezektől akár a nica- raguai föcserkész is lehetnék — gondolta Tolnai mosolyogva, miközben rágta a ma^ot. Qsak szemenként tudta rágni. pasor. csak kétoldalt a járda ! Nem egy magyar motorost szélén. Az útiránytáblák I láttunk, aki élt — pontosa b- ugyanitt fedezhetők fel. i ban visszaélt — a jugoszláv A rendőrök segítőkészek jóindulatúak es nem «kérges seívűek« egy tévelygő külföldi láttán. Csak a parkolásra ügyeljünk. Rijekában például a tilosból elszállított kocsit 300 dinárért lehet visszaváltani! A tengerpartot Zágráb felől megközelítők Karlovác után — amelyet akár a személyenként tíz dinárért hasznaiható autópályán is elérhetnek Zágrábból — föltétien tartsanak alapos pihenőt, szuperbenzint tankoljanak, mert ezután jön a neheze. Innen több mint száz kilométert hegyi utakon, 1000 —1500 méter tengerszínt feletti magasságban, sziklafal és meredély övezte kanyarokban 'kell megtenni. Itt különösen elővigyázatosan. figyelmesen, szabályosan közlekedjünk, és használjuk ki pihenésre a pompás környezetben kialakított parkolóhelyeket. Fokozott óvatossággal folytassuk utunkat a tengerparton, ahol seámunkra még szokatlanabb a sziklaormokon kanyargó utak viszonylag gvors forgalma, a védőkorlátok, a kőomlás elleni dróthálók hiánya. szabályokkal, melyek szerint nem kőtelező a bukósisak viselése, és karján lóbál,ta a fej- vedöt. Nem akarjuk elrontani ö’'imüiket, csak az útmenti lakra, kövekre helyezett friss koszorúkra emlékeztetjük őket. Lehetne még folytatni az iranyjelzés gyakori elhagyásával, a «meredek« előzésekkel, jó és rossz tapasztalatokkal. . Végezetül annyit, hogy a két j hét alatt nem törvényszerű a i jugoszláv turisitaúton sem a , baleset, és az első öklét rázó j handabandázó autóssal vissza- [ felé jövet Le tényén találkoz- I tünk. Novak Ferenc l Dombói János főmérnök, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. I — Sajnos az valóban nem munkásszállás, öt évvel ezelőtt a korábban létrehozott poligonüzem mellett irodaháznak építettük. A Szántó Imre utcában volt a munkásszálló. de az ipari tanulók miatt másik helyet kellett keresni. A Szokola bereki telepen 1971- ben rendeztük be az épületet erre a célra. A szociális épület valószínűleg szeptemberben készül csak el. Ez része annak a hatvanöt. milliós* beruházásnak. amelyből raktárak, tárolóhelyiségek, műhelyek emelkednek majd. Azt is el kell ismerni, hogy a szállóban közművelődésre vajmi kevés a lehetőség. Egyszerűen azért, mert nem munkásszállónak épült. A tervek szerint 1975 után kerül sor modern és minden igényt ' kielégítő szálló kialakítására a város központjában. Röhrig Gábor ran észlelhető a növények gyors pusztulása, melyet a talajban levő kártevők okoznak' Mint minden, az imént az i védekezést már most, a te- ukran lancfűző napraforgó- idejen meg keli kezdemagozását is tiszteletteljes cső- aI'’' ^ ma.:us: cserebogát pa- dalattal figyelte. Most csodá-Jjorjai- valam,i'nt * szamoca- lata még nagyobb volt. A ké. J vincellérek lárvái ellen a ta- .sőbbiek során is, valahány- Jlaj^ötlenites a leghataso- szor megpróbálta hasonlókép-védekezés. _ pen pergetni a maghéjat, So- i ^ *nar meglevő állomány hasem sikerült, bár sokszor a tsárközeiben, vagv a telepit, s- nyelve hegye majd kirepede- ire klÍelolt Parcellán 100 negy- zett. A mag összehasogatta, a^üneteremcánt 13 14 dkg úgy. hogy meleg ételt alig tu- ,|Huragiáiua L 7-t kell kiszórni, dott enni, a cigarettafüst meg 5“ azonnal a talajba munkál - csípte \ni. Az ismét kigyomosodc »g , borhoz é«, v,gy tízszer megállították es ha-? romszor fektették le. Végre Növényvédelmi tájékoztató A bogyóstermésűek időszerű munkáiról Szamócaültetvényekben gyak-— A ribiszkebokrokon szüret befordult az utcába, amelyik a sportpályához vezetett. Több mint két és fél óráig tartott az egyébként háromnegyed órás út. Több jelszót rágtak a fülébe, es már valóban nem értette a dolgot. A legbosszantóbb az volt. hogy mikor végre hazaért, megkerülve a bérházat, a sporttelep hátsó részén, a bokrokkal sűrűn beültetett drótkerítés.' mellett haladva a kapu felé a saját alakulatának egyik őre is rákiáltott. — Állj! Ki vagy! — Tolnai honvéd! (Folytatjuk.) a Tenorén (Legjobb hallóba a gyamok két- leveles állapotában, van; 100 négyzetméterre 6 dikg szert kelL kijuttatná 7 liter vízben). Augusztus végén, a termőrügyek kialakulásának idején, a szamócáid vek jó telelése érdekében ismét gondosan kell védekezni a kiis és nagy szamócasodró új hemyónemzedéike ellen, valamint a különböző levélfoltos,ságok fertőzése miatt. A kombinált hatású perÍ mietlébe Orthocédot, Orto- Phalitant (0,2 százalék) és Dit- rifon 50 WP-t (0,2 százalék), vagy Lebaycid 40 WP-t (0,15 százalék) tegyünk (100 liter víz 20. illetve 15 dkg vegyszer. 10° négyzetméterre 6—7 litert kell kijuttatni). után gyakran szaporodnak el tömegesen a kártevők és kórokozók. A károsodott vesszőket metsszük kn. és azonnal égessük el. A kaliforniai pajastetű és az üvegszárnyú ribiszkelepke rajzása jelenleg is tart. A lisztharmat és a levél foltosságok kórokozói újabb növényi részeket fertőznek. A korai lomjbhullóis és a vesszőpusztu- lás megelőzése végett okvetlenül permetezni kell. A védekezésre 0,2 százalék töménységű Zinebet, 0,2 százalék töménységű Sumiithion 50 EC-t és 0.3 százalék töménységű Foszfotiont együttesen juttassunk ki. A peinmetléhez Thio- vitot 0,3 százalékban akkor tegyünk, ha a bokrokon több lisztha.rmatas hajtásvég látható. (100 négyzetméterre 7 litef permetlevet jutassunk kd.) A málnán a vessző- és levél- foltosság szaporodott el. A fertőzött, letermett vesszők és az erősen károsodott hajtások eltávolításán kívül a permetezés is javasolt. A rézoxiklomid 50 WP, vagy Vitiigram 0,3 százalékos cádsitához a vessző szúnyog ellen 0,1 százalékban Bd—58-at is adjunk, úgy, hogy a permet- lé a lomlbfefületet, a vesszőket, a hajtásokat — főleg azok alsó részét — is' befedje.
