Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

Kaposvárral ismerkedtek kalinyini vendégeink MAI KOMMENTÁRUNK (Folytatás az 1. oldatról.) •lmoradott nekik a Kutasa Ál­lami Gazdaság igazgatója. Niaigy érdeklődést váltott; ká a találkozó somogyi részt ve­vőiből, amikor a kalinyini kül­döttség vezetője arról tájékoz­tatta őket, hogy a Kalinyin te­rület ipara időarányosan túl­teljesítette a jeladatait, a me­zőgazdaság pedig a szárazság ellenére eleget tett a köbeAes- sógeiiniek, egy mutató kivételé- vel. Egy ilyen. beszélgetésen a legtermészetesebb, hogy a két megye távlati együttműködése is szóba került. Ny. Ny. Koios- nyiilkov jelezte, hogy itt-tantóz- kodásuk idején szeretnék meg­beszélni a két megye 1974. és 1975. évi kapcsolatainak a programját is. Megható pillanat volt, ami­kor a kalinyini küldöttség ve­zetője átadott egy gyönyörű vázáit és egy magnietofaniszala- got Bogó Lászlónak. A szala­gon Lenin hangját rögzítették, s rajta volt a szalagon a Kun Bélával folytatott beszélgetése is. A kaliiinyiimá vendégek ezután a Szabadság parkba menitek. Ny. Ny. Koílosnyiikov és Bogó László .megkoszorúzta a sízov- jet hősök emlékművét. Délután a küldöttség Somo­gyi Józsefnek, a kaposvári vá­mosi pánbtizöttsiág első titkárá­nak kíséretében ellátogatott a Pamutfunó-ápari Váütailait Ka­posvári Gyárába. Az üzemi pártbizottság . tanácstermében igazán szenvedelyes szakmai beszélgetés kezdődött, hiszen az öttagú kalinyiini küldöttség tagjai között van German Alekszejevics Kulikov, a Káli - nyámá Pamuttextil Kombijiiát igazgatója is. Róna Imre igazgató nagy szeretettel üdvözölte a fcali- nyáni vendégleket a megye első szocialista üzemében. Mind mondta: mindig örülitek, ha szovjet vendégek látogatnak hozzájuk, a testvérváros és -megye küldötteit azonban kü­lönös szeretettel fogadják. Több mint tiz éve, hogy kap­csolatban állnak a Lenin-rend- del kitüntetett kalinyini pa­muttextil-kombináttal, s éppen ezért nagy öröm számukra, hogy a küldöttség tagja a kombinát új igazgatója, G. A. Kulikov is. Ezek a személyes találkozások még jobban el­mélyítik az örök és megbont­hatatlan magyar—szovjet ba­rátságot. Ny. Ny. Kolosnyikov, a kaii- nyini pártmunkésküldöttség vezetője elmondta, hogy elő­ször járnak Somogybán, erről a gyáriról azonban nagyon so­kat hallottak már, éppen ezért nagyon jó, hogy most a sajat szemükkel is meggyőződhetnek minderről. Nagyon nehéz visszaadni azt a hangulatot, ami a gyárban töltött minden percre jellemző volt. Tájékoztató tájékoztatót követett A beszélgetésen több szocia­lista brigádvezető részt vett, s nagy érdeklődéssel hallgatták G. A. Kulikov rögtönzött be­számolóját a kalinyini textil- kombinát fejlődéséről. A ka­pás várni gyámban jelenleg 81 712 orsó üzemel, a kalinyini gyár­ban 170 ezer. A két kaliinjtoi szövőüaemben évente 142 mil­lió méter myensszövetet gyár­tanak. Az export állandóan nő, most már az Egyesült Álla­mokba, sőt Franciaországiba is szállítanak. Szánté fölvillanyozódon minden részvevő, amikor a kaiinyiiind testvórüziem igazga­tója elmondta, hogy szeretnék, ha a jövőben verseny indulna a Írét üzem legjobb brigádját és legjobb szafcrnunkátsai kö­zött. Sok javaslót hangzott el, Szépen csiszolt vázát és egy megyei pártbizottságon. s végül abban egyezték meg, hogy mind a két gyár kidol­gozza a verseny szabályait, s egyezteti, és jövőre kezdődik meg a nemes vetélkedés. A kalinyini vendégek meg­nézték az üzemet. Megható je­lenet színhelye volt az oinsózó- üzam; a vendégek alig győzték a beírást a szocialista brigá­dok naplóiba, egyre másra megállították őket a fonónők. Az üzemlátogatás végén az igazgató szobájában összegez­ték a vendégek a tapasztalato­kat. G. A. Kulikov elmondta, hogy meglepte őket a termelés magas kultúrája. A fonal mi­nőségén le lehetett mérni mi­lyen jó a technológia a gyár­tás minden lépcsőfokán. Kaiiimydná vendógéink ma magnetofonszalagot adtak át a délelőtt a megyeszékhellyel ismerkednek, délután pedig Barcsra látogatnak. g Gyermekes családok megsegítése Szerényen »csaJc« hímek szánták ugyan az információt a Kaposvári Városi Tanács Költségvetési Üzeménél. E- szerint azoknak a dolgozóik­nak, akiknek a gyermekei szeptemberben iskolába lép­nek, összesen húszezer-száz forint segélyt nyújtanak tan­szervásárlásra, az indulás egyéb kiadásaihoz. Az üzem gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői föl­ismerték, hogy mikor és ho­gyan kell segíteni még az egy- kétgyermekes családokat is. Általános iskolásoknak, kö­zépiskolásoknak, főiskolások­nak egyetemistáknak egyfor­mán kijár a támogatásból: ötvenhat egygyermekes csa­ládnak, 21 kétgyermekesnek, 2 háromgyermekesnek, hat négygyermekes családnak jut a húszezer forintból. Hat csa­ládról megkülönböztetetten kell szólni. A költségvetési üzemben ugyanis gondoltak arra, hogy az egyedülállók gyerekei is kapjanak a húsz­ezer forintból, meg azok is, akiket az üzem rokkantsági nyugdíjasai tartanak el, isko­láztatnak. Nem kellenek nagy szavak az ilyen tettek mellé. De nem árt, ha közzétesszük az ilyen és hasonló példákat. Sok módja van annak, hogy a társadalom célkitűzéseit a kis közöségekben is megvaló­sítsuk. Az említett esetet nemcsak azért kommentál­juk, mert »anyagi« is áll mögötte. Azért is érdemes szólni róla, mert a forint mel­lett ott van a figyelmesség is. És ez talán az anyagiaknál is jobban esik a dolgozóknak. Nem kérdeztem, de ezek után arra is gondolni merek: a gyermekes családok segítői év közben is érdeklődnek a ta­nulók munkájáról, így is erő­sítve a kapcsolatot a szülők­kel — dolgozóikkal — és a jövő szakmunkásaival, diplo­másaival. H. B. ■srnMüMimMm Ii8aák~.: Alig győztek a vendégek a szocialista brigádvezetők ostromát a textilmfivékben. Közös gondok, jobb eredmények Kötésén Munkahelyi ismeret tulajdonosi tudat Három kis termeíoszövetke - zet, gondokkal, eredmények­kel, tervekkel. A három, tsz január eisejen egyesült. A gondok nagyobbak, de már közösek — és nagyobbak az eredmények is. Nagy tsz — sok probléma. Legalábbis az induláskor. De együtt minden könnyebb. Könnyebb a véde­kezés a bajok ellen, és ha jó szervező készségű vezetők irá­nyítják a gazdaságot, köny- nyebb eredményeket elérni. A példát a kötéséi Egyesült Bé­ke Termelőszövetkezet szol - gáltaitta. A csepelyi, a kötcsei és a teleki tsz fél éve egye­sült. Most 3576 hektáron gaz­dálkodnak. — Az egyesülés a vártnál jobban sikerült — mondja Szabó Lajos tsz-elnök. — Őszintén bevallom, en féltem tőle, de végiül is nagyon jó összhangot teremtettünk. A terméseredményekkel elége­dettek vagyunk. Gabonából hatvan vagon többlettermé­sünk van, ami másfél millió forinttal nagyobb 'bevételt je­lent a tervezettnél. Fő ter­ményeink a gabona és a ku­korica. Van hetvenöt hold sző­lőnk is, ennék szüretelését ha­marosan megkezdjük. Körül­belül negyvenmázsás holdan­ként! átlagtermésre számí­itumk élő. Itt gyengébbek az eredmények. Ameimywel vi­szont kevesebb a bevételünk ebből, annyival többet hoz a szőlő. Üj beruházásokat nem kezd a szövetkezet. Ez az indulás éve, így nem tanácsos még mindenbe »■belevágni«. Terve­zik, hogy a későbbiekben egy szarv asmarha telepet építenek majd, 30 millió forintért, A gabonaszárítö már épül, hat­millió forintba fog kerülni. — Sajnos, ez gondot okoz. Sirokkó 30/4-es takanmaryszá- ritót vásárolunk. A szüksé­ges gépeket viszont nem tud­juk sehonnan beszerezni, pe­dig az idén a szárítónak üze­melnie kell. Még akkor is, ha úgy lapátoljuk bele a kukori­cát. Ha mórt, az aratásikor lett volna szárítónk, legalább öt­ven kilóval több termest ta­karítunk be holdanként. Egyébként két vasvazas épü­letünk már készjen volt. Elhhez adaptáltattuk a tervet. A szá- I rí tó teljesítménye 6 tonna óránként, és a szárított ter­mény tárolására két, összesen kétezer négyzetméteres rak­tárhelyiség áll rendelkezésre. A későbbiekben vízrendezést is szeretnénk végrehajtani. egyimíliió forintos költséggel. 3—400 hold retet kívánunk Az állattenyésztés is túltel­jesítette féléves tervet. A hí­zok súlygyarapodasa kielégítő, és a tejtermelés is növekedett A jelenlegi kétszázhuszas te­hénlétszámot a gazdaság 350- re kívánja fejlesztem. A ta­karmányról időben gondos­kodnak. Ebben a hónapban befejeződik a szántás és meg­kezdődik a silókészités. A szövetkezetnek jól jöve­delmező melléküzemága van. Hetvenöt nő talál itt munkát. Cérnát csomóznak, motongol- nak. A natgycsepelyi üzemben a tsz gépjárműve szállítja ki a három község asszonyait. Ez a melléküzem nemcsak jöve­delmező. hanem megoldja a női munkaerő foglalkoztatásá­nak problémáját is. A szövetkezet a háztájiról sem feledkezett meg. Külön bizottság gondoskodik a tagok egyéni érdekeiről. A takar­mány biztosításán krvül szőlő- oltvánnyal is ellátja az igény­lőket. Aki szőlőt telepit, há­rom ev ig berimentesen hasz­nálhatja a kapott földterüle­tet. — A három tsz eddig köze­pesen gazdálkodott. Most, hogy egyesültünk, az eredmé­nyek jelentősen javultak. A jövő enne is igyekszünk jóJ felkészülni. A nekdotának tűnő törté­net: a nyugdíjba vonu­ló portás meghatódot- tam átvette az ajándékokat, ke­zet fogott a rögtönzött ünnep­ség részvevőivel, és miielőitt el­búcsúzott voüna, zavartan meg­kérdezte, hogy kérhetne-e még vártámat. Szerette volna meg­nézni az üzemet, a műhe­lyeket. Még sohasem látta be­lülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a ka­puját. S hányán, vannak, még olya­nok, akik évenken árt, könyve­lik az üzembe érkező anyago­kat, die nem látták a gyártást, számolják a teljesítményieket és a bérekeit, de nem voltak azok között, akiknek a neveit és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás ke­veset tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, mennyi­ért tudják eladni, s unit mon­danak róla a vevők. A szom­széd műhelyről olykor-olykor még osak tudnak valamit, de aiz iroda életéről jóformáin semmit Igaz, személy szjenint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek. Am a társadalom valójában szegényebb mariad, ha a kö­zösség tagjai szőkébb környe­zetükbe zárkózva élnek, dol­goznak egymás mellett. Az ál­lampolgár nem tudhatja saját­jának az országot, ha nem érzi magáénak a sokkal szűkebb toönyezeitét, aeit a vállalatot, szövetkezetei, községet, ame­lyikben él és dolgozik. Az or­szág szieretete, a hazafisáig csak az üzemi és lakóhelyi mikrovi­lág ismeretéire, saaretetére épülhet H Csakhogy a tulajdonosi tu­dat nem automatikusan fejlő­dik ká aiz emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklő­désit (kell kelteni bennük, hogy szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Is­merjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyagel­látási gondjait.. Mindezek ha­tását megtalálják ugyan a ma­guk szükebb világában is, ment érzik a gépük mellett, ér­zik a káresetükön. De meny­nyire más, ha mindennek aiz összefüggéseit, okait is tudják! a aiz ember aszit tapasz­talja, hogy egy döntés megszületése előtt az ő véleményét is mérlegelték, ak­kor máris féülig-medidág saját­jának érzi az ügyet, mert sze­mély saeránst valami köze volt a végleges álláspont kialakí­tásához. Aki közreműködőnek tekintheti önmagát, az a hatá­rozat értő magyarázója, a kö­zös feladat népszerűsítője lesz. S eközben önmiagia is megvál­tozik, mert a nagyobb közössé­giét énimltő problémákhoz fűző­dő személyes kapcsolata kiala­kítja a feltételes reflexét arra, hogy a saját munkája mellett az egész üzem tevékenységét vizsgálja, vállalat', társadalmi ménetekben, gondolkodjon. Így alakul ki a szocialista demok­rácia termelésben és (közélet­ben. egyaránt aktív munkása. Persze, kettőn áll a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor könnyen mégis­A mezőgazdasági vízhasználat új rendje tunk. Saőlőoltvanyt i6 aki-1 alagcsovezm. Megjelent az Országos Víz­ügyi Hivatal elnökének utasí­tása, amelyben a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terrel, továbbá a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak elnökével egyetértésben szabályozta a mezőgazdasági vízhasználat rendjét. Eszerint tervet kell kidolgozni, amely­nek alapján szükség esetén — hogyha a vízmennyiség termé­szeti, vagy egyéb elháríthatat­lan okokból csökkent — kor­látozzák az öntözéshez, , és a haltenyésztéshez szükséges víz­felhasználását. A terveket az alapul vett vízhozam 20, 40, 60 százalékos csökkenésének meg­felelő bontásban kell elkészí­teni. A vízügyi igazgatóságon­ként megalakult vízkorlátozó bizottság vizsgálja felül és hagyja jóvá ezeket a terveket, s intézi a végrehajtást is. A vízkorlátozásnak is több | fokozata van, elsőfokú korlá - j tozást rendelnek el. hogy ha a j Bú T. vízhozam 20 százalékkal, ma-l sodfokút, amikor 40, s harmad­fokút, ha 60 százalékkal csök­ken. Az intézkedés meghatá­rozta azt a sorrendet is, amely szerint érvényesíteni kell a korlátozást. így legelőször a halastavak és a rizstelepek víz­pótlását csökkentik szükség szerinti mértékben, de legföl­jebb ötven százalékkal. A leg­végső esetre marad az esőzte- tő öntözéshez szükséges víz­adag mérséklése. Hangsúlyoz­za azonban az intézkedés, hogy a korlátozás során sem szabad csökkenteni az intenzív hasz­nosítású gyepek, valamint a nyári telepítési füvesek es éve­lő pillangósok öntözését. Az új rendelkezés a kihirde­téssel hatályba lépett, de a jelenlegi helyzetben — a víz­ügyi szakemberek véleménye szerint — folyóink, tavaink, s a víztározók, csatornarendsze­rek elegendő mennyiségű víz­zel rendelkeznek, tehát az idén mar nem valószínű, hogy sor kerülne korlátozásra. merhetik, megérthetik egymás problémáit. Csupán akikor van baj, ha az ipari, vagy mező­gazdaságii dolgozóban ébrede­zik az érdeklődés, de a ki­mondott vagy jelzett kérdé­semé nem kap választ, vagy ha (kap, azt nem érti. Jól ismert üzemi tájikép: egy-egy válHartarti munkaérte­kezleten sokain szundikálnak. Nemcsak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az ólimosítóain zsongó szürke sza­vaktól js, amelyekkel edhadar- ják a formális beszámolóikat. A valójában érdekes, az em­bereknek személy szar tot is húsbavágó pénzügyi és műsza­ki problémák gyakran olyan szaikizsiargonbain hangzanak el — tómén/tóten adattal megspé­kelve —, mintha nem is ma­gyarul beszélne az előadó. Nem a legszerencsésebb módszer az sem, ha a dolgo­zók. tájékoztatása kizárólag 2— 300 személyes gyűlésekre kor­látozódik. A nagy nyilvános­ság előtt sokan nem szólalnak meg, s mám is mindenki jut­hat szóhoz. Ezért nemrégiben egy vasipari üzem és egy tsz ' főkönyvelője új módszerrel kí­sérletezett. Mindketten sorra járták az üzemegységeket, ahol tömören lismantettéfc a vállalat helyzetért, s azután ele­mezni kezdték a meglátogatott üzemegységek munkájának pénzügyi jellemzőit, a selejt, a ibér, az áfljlásádó, a rezsi költ­ségeit. Ebből olyan parázs vita kerekedett, hogy a főkönyve­lőik alig győzték jegyezni a sok észrevételt az önköltségesök- kanitós lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kdlilégáikinafc, akik ugyan majdnem mindennap ott jár­tak az üzemben, de a megszo­kás már eltompította kritikai érzéküket. G ondolatkorunk csatta­nójának tartogattuk az öreg portás történeté­nek végiért. Nyugdíjasként ő is magismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhely­ben, ahefl. az apró atkatnésize- ket gyártják, megkérdezte, hogy máént az új lemezekből vágják, darabolják, amikor egy másik üzem tízszer ekko- rányi huliadékdiaraibokat küld az ortvaisatóba. ö naponta lát­ta ezt a portáin; de akkor kel­lő ismeret híjáin nem segíthe­tett. Ha későn is, most ezt meg­tehette, tevékeny köze lehetett a koklakitíva munkájához, amertymek eredményét az ilyen »hétköznapi« tettek szá­zai, ezrei eflrakítják. R. J. X.

Next

/
Oldalképek
Tartalom