Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

A közös szovjet—amerikai űrrepülés előkészítői Nagygyűléssel zárult a finn-magyar barátsági hét Együtt a békében is Irta: G. Borovik, az APN főm unkatársa A szovjet—amerikai közös űrrepülést előkészítő bizottság tagjai a Szojuz és az Apollo típusú űrhajókat majdan ösz- szekötő úgynevezett »dokkoló adaptert« tanulmányozzák a texasi Houstonban. (Telefoto—AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról.) inkább elmélyítő magas szin­tű látogatásokat a jövőben is folytatni kívánjuk. A két or­szág különböző minisztériu­mai, intézményei és hivatalos i szervei egyre inkább közvet- ’ len kapcsolatba kerülnek egy­mással. — Fontos területnek tekint­jük a finn—magyar kapcsola­tok fejlesztésében — jelentet­te ki Kalevi Sorsa — az or­szágaink közötti kereskedel­met. Közös törekvésünk ke­reskedelmi forgalmunk sokol­dalúbbá tétele. Minden okunk meg van bízni abban, hogy az idei év jelentős lesz az orszá­gaink közötti gazdasági kap­csolatok szempontjából. Finn­ország az idén együttműködési szerződést kötött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­val. Ez a szerződés, úgy hisz- szük, megkönnyíti és elősegíti majd a Finnország és Ma­gyarország közötti gazdasági kapcsolatokat is. — A kulturális élet az a te­rület, amelyen a kölcsönhatá­sok a legismertebb formában jelentkeznek. Ennek a kapcso­latnak a gyökerei visszanyúl­Bombázások, harcok Phnom Penh közelében Lón Nol csapatai kutyaszorítóban Weyand küldetése, Thleu üzelmei ló megmentése Az amerikai F 4-es és F 111-es harci repülőgépek csütörtö­kön is nagyszabású bombázásokat hajtottak végre a kam­bodzsai hazafiak állásai ellen Phnom Penh közelében, a 3. számú főközlekedési út mentén. A hazaiak annyira szoron­gatják a kormánycsapatokat, hogy a Lón Nol rezsimnek he­likopterekkel kellett erősítést küldeni a harcok színhelyére, a fővárostól 19 kilométerre délre. Frederick Weyand tábornok, a Csendes-óceán térségében ál­lomásozó amerikai fegyveres erők főparancsnoka, aki Schleisinger hadügyminiszter megbízásából »ténymegállapí­tó« úton tartózkodik Dél-Viet- namban, csütörtökön a Köz­ponti-fennsíkon és Da Nang- ban tett látogatást. A saigoni amerikai nagykö­vetség közlése szerint Weyand a saigoni rezsimnek a fenti térségekben lévő katonai pa­rancsnokaival tanácskozott. Az amerikai tábornok ma, pénteken Kambodzsába uta­zik. • • * A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériumának szó­vivője nyilatkozatban bélye­gezte meg Weyand tábornok küldetése kapcsán a Thieu-re- zsim és az Egyesült Államok manőverezését. A nyilatkozat rámutat, hogy Thieu a párizsi megállapodás és a június 13-i közös közlemény szabotálásá- val egyidejűleg rendszere ka­tonai potenciáljának megerő­sítését is szorgalmazza. Fokoz­za a háborút Dél-Vietnam egész területén, és a Lón Nol- klikknek az összeomlástól va­Szándékosan elodázzák az érdemi vitát Roscsin felszólalása Genf ben érdekében nyitva hagyja egy kambodzsai intervenció lehetőségét. Ezek az üzelmek ismételten tanúsítják, hogy az Egyesült Államok a saigoni kormányza­tot a párizsi megállapodások durva megsértésére bátorítja, és Saigonnak nyújtott támo­gatásával súlyosan veszélyez­teti az indokínai béke helyre- állítását — hangsúlyozza a nyilatkozat. PÁRIZS Nguyen Duy Quang, a sai­goni kormányzat új párizsi nagykövete csütörtökön átadta megbízólevelét Pompidou francia köztársásági elnöknek. (Párizs és Saigon diplomáciai kapcsolatait 1965. júniusában a saigoni fél szakította meg azzal az ürüggyel, hogy »Franciaország a kommunistá­kat támogatja«.) A francia kormány, amely a nemzetközi Vietnam-konfe- rencia záróokmányában alá­írásával ismerte el a két dél- vietnami kormány létezését, a DIFK-kel mindeddig nem vet­te föl a diplomáciai kapcsola­tokat. [ nak az elmúlt évszázadba, és az indítékot ehhez nyelvro­konságunk adta. Különös nyo­matékkai szeretném hangsú­lyozni azt a szerepet, amelyet az országaink közötti szoros kapcsolatok és sokrétű érint­kezési formák megteremtésé­ben. fenntartásában és fejlesz­tésében a Finn—Magyar Tár­saság, valamint az egyes test­vérvárosok töltenek be. — Finnország és Magyaror­szág bebizonyította, hogyan képes két, különböző társadal­mi rendszerű ország — mind­két ország megelégedésére — jó és szoros kapcsolatokat te­remteni. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, a politikai de­legáció vezetője is felszólalt a nagygyűlésen, és — egyebek között — a finn—magyar vi­szonyról szólva elmondta: kapcsolataink jók, megalapo­zottak, a barátság és bizalom szilárd talajára épültek. — Állami vezetőink, társa­dalmi személyiségeink szoros és rendszeres látogatásai biz­tosítják a megfelelő kontak­tust, az állandó előrehaladást. Tudományos és kulturális kapcsolataink mélyek és pél­damutatónak mondhatók. Sze­retettel és megbecsüléssel fi­gyeljük egymás eredményeit, örülünk egymás sikereinek. Az egyetlen terültet, amellyel ma még nem lehetünk mara­déktalanul elégedettek: a gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatok. Ezen a területen is sikerült ugyan már előrelépni, és mi a gazdasági együttmű­ködési vegyes bizottság aktivi­zálódásától további haladást várunk. — Mostani utunkon — mondta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra — a lehető legjobb benyo­másokat szereztük; és aho­gyan már korábban is volt, is­mét megnövekedett hazánk­ban a száma azoknak, akik személyes élményeik alapján szorgalmazzák az eddigieknél is jobb, még intenzívebb együttműködés kiépítését. Fölidézte Bencsik István, hogy az idén harmad ízben rendeztük meg a finn—ma­gyar barátsági hetet. Ma már magától értetődő dolog a né­pes delegációk cseréje, mint ahogy azt is életünket szebb! tevő fejlődésnek tekintjük, ■hogy ma már hat finn és hat magyar testvérváros között ál­landó, intenzív kapcsolat van. — Korábbi elgondolásunk­ban nem csalatkoztunk. Már az első barátsági hét sikeres volt, s megnyitotta az utat az újabb találkozások, a szoro­sabb együttműködés előtt. Küldöttségünk 300 tagja ma ! pénteken érkezik haza. E 'lőször 1955-ben jártam Vietnamban. Akkor az egyik legerősebb be­nyomásom az volt, hogy e csodálatosan hősies nép szá­mára a háború megszokott dologgá vált. Feljegyzéseket készítettem jegyzetfüzetem­ben arról, hogyan válik a a háború sem tette zordabbá, részévé: hogyan lesz a bam- buszeövekek közé kifeszített ejtőernyőselyemből háztető, a francia gránát hüvelyéből pohár, a rohamsisakból edény egy vietnami kisfiú ágya alatt... És még valami meglepő: az évekig tartó háború, a nélkü­lözés sem tudta befolyásolni ennek a különös népnek a jellemét. A vietnamiakról azt mondják, mosolyra és költé­szetre születtek. Jellemüket a háború sem tette zordabbá. A néptelenné vált Haip- hongtoan, ahonnan akkor ép­pen hogy kivonultak a fran­cia gyarmatosítók, szemtanú­ja voltam, amint egy poros és kifakult zubbonyt viselő viet­nami katona, fején zöld galy- lyakkal álcázott sisakban, egy épp megnyílt könyvesboltban megvásárolta Eluard francia nyelvű verses kötetét. Ki gondolhatta akkor, hogy a vietnamiaknak rövidesen ismét és még súlyosabb, ke­gyetlenebb háborúban kell megvédelmezniök független­ségüket? Tíz évvel később, 1966 feb­ruárjában ott voltam New Yorkban a Wall Streeten, és láttam, hogyan verik szét tőzsdei tisztviselők, kék és krémszínű egyenruhát viselő legények azoknak a fiatalok­nak a tüntetését, akik az amerikai agresszió beszünte­tését követelték Vietnamban. És újabb négy év után sokezres tüntetést láttam a Wall Streeten, amely ezúttal tarkállott a krémszínű és kék egyenruháktól: már a New York-i tőzsdesek is rá­untak a háborúra, és ők is részt vettek a tiltakozásban. A Vietnam elleni háborút az amerikaiak hamarosan a leghosszabb, legsúlyosabb és legértelmetlenebb háború­nak nevezték, amelyet az Egyesült Államok valaha is vívott történelme során. E háború tartamának nagy részében belülről figyeltem meg Ameri­kát. És bár meg sem lehet próbálni, hogy összehasonlít­suk a vietnami és az ameri­kai nép szenvedéseit ebben a háborúban — bár egyetlen gránát sem robbant amerikai földön, egyetlen amerikai gyermek sem pusztult el re­A leszerelési bizottság csü­törtöki ülésén felszólalt Alek- szej Roscsin, a Szovjetunió fő­delegátusa. Megállapította, hogy a vegyi fegyverek átfogó tilalma egyre sürgetőbbé vá­lik, a bizottságban viszont nem halad kielégítően az ezzel kap­csolatos munka. A Szovjetunió és a szocia­lista országok már tavaly már­ciusban előterjesztettek egy konvenciótervezetet a vegyi fegyverek kifejlesztésének elő­állításának és felhalmozásá­nak betiltásáról. Remélték, hogy ezzel megfelelő alapot hoztak létre a további eszme­cserékhez — mondotta Ros­csin. — Tizenöt hónap múltán azonban még mindig nem tör­tént előrehaladás, mert bizo­nyos nyugati országok szándé­kosan kitérnek a konkrét kér­dések megvitatása elől, ők ma­guk pedig nem nyújtottak be érdemleges javaslatokat. Roscsin rámutatott, hogy a leszerelési bizottságban helyei foglaló államok többsége — egyebek között az el nem kö­telezett országok is — egyet­értenek a szocialista országok tervezetének alapelveivel. El­fogadhatónak tartják az ellen­őrzés nemzeti és nemzetközi formáinak a szocialista ok­mányban javasolt együttes al­kalmazását is. — Ilyen körülmények között a továbbra is helyszíni ellen­őrzéshez ragaszkodó nyugati kormányok részéről nyilván­valóan hiányzik a politikai akarat a vegyi fegyverek tilal­máról szóló egyezmény meg­kötésére — hangoztatta Ros­csin. KÖZEL-KELET A Boeing-katasztrófa Párizs mellett Három magyar utas is volt a gépen A hivatalos jelentés szerint 122 halálos áldozata van a szerdán Párizs környékén be­következett légi szerencsétlen­ségnek. Valamennyi utas meg­halt; a személyzet tagjai közül öten vesztették életüket. A halálos áldozatok között van Roth Albert, a Komplex kül­kereskedelmi vállalat 42 éves üzletkötője. Hegedűs Béla, a Vegyigép Vállalat 40 éves gé­pészmérnöke és dr. Tarnay Ti­hamér. a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki kará­nak 42 éves adjunktusa is. A katasztrófát csak a sze­mélyzet 12 tagja élte túl. A gép mindössze 90 másod -percnyi légi útra volt a pá- I rizsi repülőtértől. amikor j egyik hajtóműve leállt. A pi-1 lóta — akit súlyos állapotban szállítottak kórházba — a fel- tételezések szerint egy szántó­földön akart kényszerleszállást végrehajtani, ez azonban nem sikerült. A gép Párizs egyik külvá­rosának szélső épületeitől alig néhány Száz méterre zuhant le. El Zajjat belgrádi megbeszélései A jugoszláv fővárosban El Zajjal igyid'.omi és Minies ju- gosz.'.'. / kT. ":•;>• miniszter tár­gy ak'.c .l.&í folytattak. A két külügyminiszter megvitatta a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit, azzal kapcsolat­ban, hogy harrtaro»sün folyta­tódik az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának közel-keleti vitája. Áttekintették az egyiptomi— jugoszláv kétoldalú kapcsola­tokat is, és külön figyelmet szenteltek az el nem kötele­zett országok szeptemberben Algírban tartandó csúcsérte­kezletének előkészítésére. El Zajjat tegnap Becsbe utazott. A brazíliai Varig légitársaság Boeing—707-es gépének roncsai, utóbbi jelentések szerint — 129-en meghaltak. 134 személy közül — a leg- (Telefoto—AP—MTI—KS) pülőbomfoától, egyetlen ame­rikai várost, egyetlen gátat sem romboltak szét vietna­miak! Amerika erdeinek és földjeinek egyetlen darabká­ját sem égették fel napalm­mal, az igazságtalan háború mégis megbosszulta magát, és sok amerikai lélekben vég­zett pusztítást. Sokan elfordultak Ameri­kától, még a barátok közül is. Sokakban megingott a hit a polgári demokrácia hivata­losan reklámozott eszményei­ben. Tavaly decemberben újra Hanoiban jártam. Láttam a karácsonyi bombázások kö­vetkezményeit. A város sok részére nem ismertem rá. Pontosabban szólva meg sem találtam: teljesen elpusztul­tak. Haiphonsban még bor­zalmasabb volt a pusztulás. Az a könyvesbolt, ahol 1955- ben a fakó zubbonyt viselő katona az Eluard-kötetet vá­sárolta, nem létezett. De nem léteztek körülötte a háztöm­bök sem. A vietnamiak mégis jó (kedvű, nyílt szívű, nyugodt, tevékeny embereknek mutat­koztak. Megmaradtak a mo­soly és a költészet népének. A decemberi bombázások legszörnyűbb napjai és éjsza­kái idején a Hanoiban meg­jelenő újság olvasói számára pályázatot hirdetett a harc­ban és a munkában tanúsított hősiességről szóló elbeszélés­re és iköltöményre. Ez a hihetetlenül súlyos és hosszú háború rendkívül megnehezítette a vietnamiak életét, de nem ábrándította ki őket eszményeikből, sőt, meg­erősítette hitüket az ideálok­ban, a szocialista országokhoz és elsősorban a Szovjetunió­hoz fűződő viszonyukban. Vannak szkeptikusok, akik azt állítják, hogy a történe­lem csak arra tanít, hogy néni tanít semmire. — Ez nem igaz. A i z utóbbi évek és hóna­pok sodró eseményei is tanúsítják: a történe­lemnek vannak tanulságai. És elismeréssel adózunk azoknak a nyugati politiku­soknak, akiknek van bátorsá­guk ahhoz, hogy levonják a helyes következtetéseket a történelmi eseményekből. Befejeződött a súlyos és szörnyűséges háború Viet­namban. Hála a vietnami nép hősies harcának, a szocialista országoktól kapott segítség­nek : győzelmesen fejeződött be. Leonyid Brezsnyev és Nixon elnök legutóbbi tár­gyalásaik alkalmával hang­súlyozták és megerősítették: minden külső beavatkozás nélkül, szigorúan be kell tar­tani a Vietnammal kapcsola­tos párizsi egyezményt. Ez elősegíti majd. hogy Indokína valamennyi népe előtt meg­nyíljék a békés élet lehetősé­ge. »A béke napjaiban ugyan­úgy együtt leszünk veletek, mint a háború napjaiban voltunk — mondotta Brezs­nyev a vietnami béke helyre- állítása után, Vietnam hős né­péhez 'intézve szavait. — Vi­etnam támogatása internacio­nalista kötelességünk. Ez va­lamennyi szocialista ország közös ügye.« A szovjet emberek emlé­keznek ezekre a szavakra, amikor most a VDK párt- és kormányküldöttségét üdvöz- lik országukban. IZRAEL Sxtröjk Mshcfod k i 3« ö t ii J & fe e n Ashdod izraeli kikötőben csütörtökön sztrájkot kezdett több száz, Szovjet-Grúziából érkezett zsidó származású be­vándorló. A sztrájkolok elfog­lalták a városi tan.les hivata­lát és más középületeket, hogy ily módon tiltakozzanak 70 társuk önkényes elbocsátása ellen. A munkanélkülivé vált sze- zonmun.nások közül tízen éh­ségsztrájkot kezdtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom