Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

Filmfesztivál Moszkvában flz „élő fflííVÉSZeF Szentélye

Július 10-én nyílt meg és 23-ig tart a nyolcadik moszkvai nemzetközi filmfesztivál. A világ egyik legtekintélyesebb filmművészeti seregszemléjén mintegy 85 ország vesz részt.

A nyolcadik nemzetközi filmfesztivál rendezőit az a törekvés vezérli — jelentette ki a fesztivált megelőző sajtókonferencián Filipp Jermas, a Goszkino elnöke —, hogy Európa, Ázsia, Afrika és Amerika országaiból a realista filmművészet legjelentősebb alkotásait hívják meg Moszkvába.

Az előző fesztiválokon már bebizonyosodott, hogy e törekvések egybeesnek a haladó filmművészek szándékával, akik a nemzeti függetlenségért, a békéért, a szociális egyenlőségért vívott harcot ábrázoló filmjeikkel jelentkeznek a fesztiválra.

Ha figyelembe vesszük, hogy az első nemzetközi filmfesztiválon, 1959-ben, még csupán 45 ország képviseltette magát Moszkvában, a fejlődés nyilvánvaló.

A moszkvai fesztivál demokratikus tendenciáját bizonyítja, hogy a seregszemlén olyan országok is helyet kapnak, amelyeknek filmművészete még gyermekcipőben jár. így a hetedik fesztiválon az olyan fejlett filmgyártással rendelkező országok mellett, mint Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok, Ja- | ján, részt vett Algéria, Szíria, Tunisz, Szenegál, a Vietnami Demokratikus Köztársaság is, és többen közülük különféle dijakat is nyertek.

Nem csupán a moszkvai fesztiválon debütáló afrikai és ázsiai országok filmesei hálásak ezért a lehetőségért. A fejlett országok rendezői, színészei, producerei is elismeréssel nyugtázzák a fesztivál ilyen irányú törekvéseit, mert szélesíti látókörüket, gyarapítja ismereteiket a világ legtávolabbi országainak filmművészetéről.

»A moszkvai filmfesztivál lehetőséget ad arra, hogy megismerkedhessünk a legfiata- | labb filmművészettel rendelkező országok filmjeivel — mondotta Nalmasa Kavakits japán filmrendező. — Itt ismerkedhettem meg Tunisz, Kambodzsa. Pakisztán, Kuba fiimalko- j tásaival.«

»A moszkvai fesztiválon helyet kaphatnak azok a fiatal filmesek, akik nem juthatnak j be a kereskedelmi célokat ; szolgaló fesztiválokra« — álla- . pította meg Zdisiav Orna- I towsy lengyel újságíró.

Az üzemek nevelő hatása

Lassan befejeződnek a kötelező szakmai gyakorlatok, és a tanulók megkezdhetik nyári pihenőjüket. Eltávozásuk után több kérdésre érdemes a választ keresni. Milyen hatások érték a tanulókat az üzemi gyakorlatokon? A pozitív vagy negatív élmények hagytak nagyobb nyomot? Hogyan lehet ezeket a hatásokat a nevelésben hasznosítani? Miben jelentkezik az üzemek pozitív nevelő hatása?

A tapasztalatok és a tanulók véleményeinek feldolgozása izgalmas és szükségszerű feladat, mivel a munka és a j tanulás egysége a szocialista társadalom iskolájának alapvető vonása.

A munkára nevelés az iskolán kívül kiterjed az üzemi munkára is — főleg szakközépiskolák esetében —, a kitűzött célok csak az iskola és az üzem egységével oldhatók meg. Az iskolai hatások mellett az üzemi tapasztalatok is nagymértékben alakítják tanulóink szemléletét és erkölcsi arculatát. Miért szükséges a szoros együttműködés? Azért, mert az üzem és a munka megismerése önmagában nem elég. Feltétlenül szükséges nevelni és fejleszteni tanulóink munkakedvét, hogy ne csak ismereteket szerezzenek, hanem olyan tulajdonságok birtokába is jussanak, melyeket a holnap társadalma követel.

Hogyan függ össze a termelő- és az iskolai munka? Az üzemben végzett munka fejleszti a tanulók kötelességtudatát, mivel többségükben szorgalmas, kötelességtudó dolgozókat látnak és velük dolgoznak. Pozitív hatása abban jelentkezik, hogy a sikeresen végzett munka önbizalmat ad a jobb iskolai munkához is. Megismerik a sikerérzést, mely ellensúlyozni tudja az esetleges iskolai sikertelenségeket, és bízni lehet abban, hogy a jól végzett munka öröme hatással lesz későbbi iskolai munkájukra is. A sikerélmény ott jelentkezik elsősorban, ahol az iskolai tanár és a megbízott szakmunkás megbeszéli a tanulókról szerzett tapasztalatokat, valamint a tanulókkal is beszélget ki-ki a maga területén az iskolai, illetve az üzemi tevékenységről. Ilyen áiapos ismeretek mellett lehet a tanulókat pontos munkára, akaraterejüket növelve a munka szeretetére nevelni.

Milyen hatások sgítik elő a fizikai munka megbecsülését?

Az üzemekben a szakmai részen kívül — figyelve a munkásokat — megtanulják a kitartást és a munka tiszteletét. Közvetlen tapasztalataik alapján értékelhetik a fizikai munkát, fölismerhetik, hogy az üzemi fizikai munkához napjainkban már nem elég a fizikai erő, széles körű ismeretekre is szükség van.

Megismerik az üzemi munkafegyelmet, a jó időbeosztást. A brigádban dolgozók munkáján keresztül a gyakorlatban ismerik fel a közösségi magatartás szükségességét: egymás segítését és az egymás munkájáért érzett felelősséget. Olyan élményekhez jutnak, melyek fejlesztik önállóságukat és közösségi érzésüket. Megfigyeléseiken és saját munkájukon keresztül tapasztalhatják, hogy csalt a tervszerűen végzett munka hoz gyümölcsöt. B sikerek alapján olyan igényükké válhat a munka, mély nélkül a későbbiek folyamán nem tudnak élni.

Az üzemekben végzett munka nevelő hatása igen sokirányú és sokoldalú. E hatások tudatos felhasználása fokozhatja a nevelő munka eredményességét és nagyban segítheti a tanulók személyiségének mind teljesebb megismerését és fejlesztését. Élni kell e pozitív hatások adta lehetőségekkel.

Horváth József

»A moszkvai fesztivál legfőbb erénye, hogy mentes a kereskedői szellemtől, a rek- lámhajhászattól« — szögezte le Carlo Lidzani olasz rendező.

Mi vonzza ezen túl is a világ filmeseit a moszkvai fesztiválra?

Mindenekelőtt az a lehetőség, hogy megismerkedhetnek a haladó, szocialista filmművészet legjobb alkotásaival. Azok a filmek, amelyek az eddigi fesztiválon előkelő helyezést értek el, és a verneny- programok nagy részét adják, az alkotó embert dicsőítik.

Természetesen egy fesztivál tekintélye jelentős mértékben függ attól, silkerül-e fölkeltenie a világ legrangosabb filmművészeinek érdeklődését. Moszkva e tekintetben sem marad el Cannes-tói vagy Velencétől.

Megfordultak már a szovjet fővárosban a filmművészet vezéregyéniségei, mint például Olaszországból Frederico Fellini. Luchino Visconti. Michelangelo Antonioni, az Egyesült Államokból King Vidor. Stanley Kramer. Sidney Pollack, Franciaországból Louis Malle. Robert Hossein, Claude Au- lant-Lara. Lengyelországból Andrzej Wajda és Jerzy Ka- waferowicz.

Számtalan fogadás, ankét, találkozó, kirándulás és séta- [ hajózás járul hozzá a program : sikeréhez.

Találóan állapította meg ■ Monica Vitti, a világhírű olasz . filmcsillag: «Ügy érzem.

Moszkva mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz.«

A versenyfiLmek vetítése előtti napon, kedden este a Kreml kongresszusi palotájában megtartott hivatalos megnyitón kiderült, hogy ez a rendezvény mind a részvevő országok, mint pedig a külföldi filmes vendégek száma tekintetében megdöntött minden eddigi rekordot. A szerdai Pravda szerint a külföldi vendégek — rendezők, színészek, operatőrök. filmforgalmazók és kritikusok — száma eléri az 1200-at.

Magyarország, mely a játékfilmek versenyén Zolnay Pál Fotográfia című filmjét, a gyermekfilmek versenyében pedig a Szemes Mihály rendezte Kincskereső kisködmönt indítja, népes filmművész-delegációval képviselteti magát. A küldöttség tagjai közül máris Moszkvában tartózkodik Jan cső Miklós filmrendező, Papp Sándor, a Filmtudományi Intézet archívumának igazgatója. Szabó Éva és An- dai Györgyi filmszínésznő.

A fesztiválon részt vevő világhírű rendezők és színészek teljes listáját összeállítani reménytelen vállalkozás volna. Mindenesetre Gina Lollobrigi- da, Sophia Loren, Anna Kari- I na, Marina Vlady. Marcello j Mastroianni, Richard Burton és több tucat más filmnagyság jelenléte, illetve érkezése azt a tényt jelzi, hogy a moszkvai fesztivál a nemzetközi filmvilágban olyan eseménnyé vált, amelyet «nem lehet kihagyni«.

Évi kétszázötven — háromszáz kiállítás gazdája

Balatoni turnésorozatra indul az Állami Bábszínház

Kivételes helyzetben van az Állami Bábszínház. Az idén nyáron az ilyenkor esedékes kéthetes szünetet sem tarthatják meg, hiszen július 27-én már Avignonban, az ottani nagy hírnevű fesztiválon lépnek fel, a másik csoportjuk pedig balatoni turnésorozatra indul. Az avignoni meghívás a budapesti társulat számára nagy megtiszteltetés, h,i6zen ez az első alkalom a fesztivál életében, hogy bábdarabokat is bemutatnak.

A 31 tagú művészcsoport több mint 7,5 tonna díszlettel kel útra, hogy a távoli publikummal megismertesse Kodály Zoltán Háry Jánosának bábváltozatát. Augusztus 4-ig

összesen tíz előadást tartanak. Július 28-i műsorukon szerepel Bartók a «Csodálatos mandarin«, Sztravinszkij Petrus- kája, Beckett-jelenet szöveg nélkül című műveinek adaptációja. Július 29-i előadásukon pedig Sztravinszkij Ligeti aventure című művét is láthatják a nézők.

A színház másik csoportja augusztus 2-án balatoni turnésorozatra indul. Készülnek a prágai nemzetközi eszperantó bábfesztiválra is.

A kicsinyeknek készül a következő évadban Hárs László új műve, amelynek ideiglenes címe »Hányat ütött az óra?«, s amely a kalandot ötvözi bur- leszkelemekkeL

Írhatnám azt, hogy a Műcsarnok monumentális épület. De a budapesti Hősök terén minden monumentális. Írhatnám azt, hogy hatása szinte fölmérhetetlen. S ez így igaz...

A világnak minden részével, minden országával kapcsolatban áll a Műcsarnok, ez a mil- leniumra emelt nagy épület. Vizy Ottó igazgatóhelyettes, művészeti osztályvezető mutatja be az olvasónak, s reméli, aki eddig még nem, az ezután lesz látogatója ennek a kultúrpolitikai szempontból igazán jelentős centrumnak. És itt nemcsak erről a kiállításokat befogadó épületről van szó. Ennek «gyermekeiről« is: az Ernst Múzeumról, a Fényes Adolf Teremről, a Helikon Galériáról, s részben a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítóterméről is. Csak egy szám tevékenységük grandiozitásának érzékeltetésére: évente 250—300 kiállítást rendeznek. A fővárosban és vidéken. Emellett a külföldre kerülő és az onnan érkezett kiállítási »anyaggal« is foglalkoznak. Élő a kapcsolatuk a Művelődésügyi Minisztériummal és a Kulturális Kapcsolatok Intézetével.

— Vegyük először számba a Műcsarnok adottságait. Hány helyiség áll a kiállítók rendelkezésére?

— Háromszor három teremsorunk van. s egy kamaratermünk. Gyakorlatilag négy kiállítást tudunk egyszerre fogadni. Ha a termek száma a jelenleginek kétszerese lenne, az is kevésnek bizonyulna. így azután az arányokat úgy kell megállapítanunk, hogy a magyar művészet ne legyen hátrányban a külhonival szemben. Mértéket kell tartanunk a fővárosi és a vidéken élő művészek bemutatkozásának arányában is.

— Hallhatnánk valamit a legjelentősebb kiállításokról?

— Az intézményt megbízták a kétévenként sorra kerülő Nemzetközi Kisplasztikái Bi- ennálé rendezésével. 1971-ben volt az első — azon huszonöt állam művészei képviseltették magukat —, az idén már harmincöt ország művészeinek kisplasztikái lesznek megtekinthetők szeptember huszonkettedikétől november tizenegyedikéig. Átfogó képet kaphatunk itt erről a műfajról. Jelentőségükben felbecsülhetetlenek azok a kiállításaink, melyek egy-egy művész eddigi életművét szinte maradéktalanul bemutatják. Elég csak az elmúlt évekből Vasarely munkáira. Chagall vásznaira, vagy éppen Renato Guttusora, Fritz Wotrubára utalni. A magyarok közül olyan meghívott alkotókra gondolok itt, mint Ék Sándor, Czóbel Béla, Frank Frigyes, idősebb Szabó István.

j A műveikből rendezett kiállítások alkotják az éves program gerincét. Itt mutatkozik be új alkotásaival a »középgeneráció« is. A fiatalok többségének kamaratermünkben bizBojan Bem: Zuhanyozó alatt

tosítunk helyet. Ez a televízió- adások helyszíne is. A Tv Galériája nyolcszor jelentkezik innen. Az Ernst Múzeumban NDK-beli ipari formakiállitást láthattunk az év elején. Várunk Irakból, Belgiumból, Hollandiából, Kubából anyagot. Két fotósbemutatkozást is rendeztünk: Tokaji Andrásét és

Alapfy Attiláét. A Fiatalok Stúdiójának gyűjteményes kiállítását minden évben megtartjuk. A Fényes Adolf Teremben zömmel magyar művészek alkotásai szerepelnek. A kiállítási bizottság minden műfajnak helyet biztosít. Itt jelölik ki a Derkovits-díjasokat is. Az államtól három évig támogatód kapnak a díjjal jutalmazott, a harmincöt éven aluli alkotók. Az ez időszak alatt elkészült műveket szak- ] mai bemutatókon, tekintik meg ; a szakemberek.

— Szeretnénk hallani a vidéken rendezett programokról is.

— Ezeken a helyi szervek- I kel működünk együtt. Így van J ez a Szegedi Nyári Tárlaton, a ] Vásárhelyi Őszi Tárlaton, és a

Keszthelyi Kisgrafikai Bienná- lén is. A vidéki városok kitűnő gazdái kiállításainknak. Megemlíthetem a Miskolci Grafikai Biennálét, a pécsi kisplasztikái, az egri akvarell-, a salgótarjáni zománc-, a I szombathelyi textilművészet! kiállítást. Jó a visszhangjuk, nagy a látogatottságuk. Értő közönség él városainkban.

— Beszéljünk az államközi kapcsolatokról is. Az idén melyik volt az az «exportált-« kiállítás, mely a legtöbb országot megjárta?

— A világ minden táját -beK. Akinsin

Határozott döntés

Ötvenöt perces várakozás után beléphettem igazgatóm irodájába.

— Mi a probléma? — kérdezte.

— Van a műhelyben egy

esztergályos .. . Bizonyos

Pankraskin. Nos, halvány gőzöm sincs, mit csináljak vele? Bocsássam el? Neveljem át? Vagy adjak neki prémiumot? Szóval ezt szeretném megbeszélni ...

Ahelyett, hogy hozzáláttunk volna e nagy probléma megoldásához, főnököm értetlenül nézett rám:

— Miféle Pankraskinról neszéi? Nem ismerek semmiféle Pankraskint. Nekem Pankraskin nélkül is van elég tennivalóm. Intézze el maga!

Szemmel látható elégedetlenséggel hagytam el az irodát, sőt a nyomaték kedvéért még az ajtót is becsaptam magam után.

Másnap, kerek egy óra 56 percet ücsörögtem igazgatóm ajtaja előtt.

— No, mi van már megint? — kérdezte kelletlenül.

— Hát kéremszépen ... A műhelyben ott lóg egy trtmsz- parens. Régóta ott lóg. Legalább öt éve. Belepte a por, nem látszik mi van ráírva. Hogy mit csináljak vele? . ■ ■ Fogaliham sincs. Vetessem le? Mosassam le? Vagy hadd csüngjön ott továbbra is? Mit tanácsol?

Az igazgató hallgatott. Hosz- szan hallgatott, mintha megfelelő tanácson törné a fejét, míg végül így szólt:

— Ha a maga lózungja történelmi értékű, akkor restau- ráltassa, adja el a múzeumnak, ahol maga társadalmi munkában mutogathatja ...

Ezeket hallván, igazgatóm attól tartott, hogy megpukkadok a kacagástól, így hát hirtelen hangot változtatott:

— Menjen a dolgára! Kevés az időm.

Cigarettámat tüntetőén a hamutartó mellett nyomtam el, s kijöttem. Persze, rövid időn belül újra föl kellett keresnem .. . Azt akartam vele megbeszélni: mivel erősítsük meg az ajtokiuncseL, szeggel

vagy facsavarral, illetve BF- ragasstóval.

A dolog roppant sürgős volt, mégis három óra 17 percet kellett várnom az igazgatóra. aki ahelyett, hogy határozott döntést hozott volna, termeléskiesésről és más marhaságokról ordítozott.

Ekkor ajánlották a többiek, hogy ne menjek többé hozzá, hisz úgyis semmirekellőnek tart. Persze én ezt nem hittem el, és bátran benyitottam hozzá. Amint meglátott, csikorgatni kezdte a fogát, A meglepetéstől hirtelen elfelejtettem, milyen problémával is keresem, és gépiesen a következőket mondtam:

— Mit gondol, dolgozhatok én továbbra is művezetőként vagy nem? Adjam be a felmondásomat? Avagy maradjak nyugdíjazásomig a helye men?

— Adja be a felmondását, de azonnal! — ordította.

Elképedve távoztam az irodából. Nahát! Azelőtt, kis mismás problémákban képtelen volt dönteni, most bezzeg! ... Mégse jártam be hozzá hiába.

Fordította. Baráté Rozália

járta« a Petőfi-vándorki állítás. De sok országban bemutatkoztak műveikkel a ma élő alkotók. Többször rendeztek külföldön úgynevezett »magyar hetet« is. Az idén például Algéria. Anglia, Ausztria, Belgium. Brazília. Bulgária, Chile, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia. Etiópia. Finnország, Franciaország. India ad helyet magyar kiállítási anyagnak. S ezzel még nem zárul le a sor. Természetesen kapunk is ezektől az országoktól cserebe műalkotásokat bemutatásra. A mi szempontunkból nagy jelentőségű volt a szocialista országok Bulgáriában — az idén először — megrendezett festészeti bien- náléja. ötven művel vettünk részt ezen, nagy nemzetközi sikert aratva.

— Évente hányán tekintik meg a Műcsarnok, illetve az intézmény által rendezett tárlatokat, kiállításokat?

— Több mint egymillió ember. Ezt nagyon jelentős do- i lógnak tartom. S ennek a j szómnak a fényében vessünk egy pillantást azokra a -névtelenekre«. akik ezeket rende- ] zik. Valamennyien műértők, művészettörténészek. A szaik- I mában szállóige az. hogy 1 »olyan kiállítás még nem volt,

, amelyik nem nyílt meg«. Mit | jelent ez? Hogy gyakran rö- I vid idő áll rendelkezésünkre egy-egy kiállítás előtt. Márpedig az anyag elrendezése nagyban befolyásolja a sikert.

Olyan intézménnyel ismerkedtünk meg tehát, mely az j élő alkotók számára biztosít helyet. Ottjártunkkor a kortárs jugoszláv festők gyűjteményes anyagát. Stettner Béla grafikáit és Fett Jolán textil- tervező gyűjteményes kiállítását tekinthették meg a látogatók.

Pillantsunk be mi is a belgrádi Modern Múzeumból a Műcsarnokba érkezett, három termet betöltő kiállításra. Az anyag jól é-zékeltet' az 50-es évek utáni összetett, olvkor forrongó kulturális életet. Ahoav Mindrag B. Protity, a belgrádi Modern Múzeum iga’- gatója írta: »A megújulás e fordulópontján a művészi életben több. eltérő történeti ős alkotói tapasztalatokkal rendelkező nemzedék találkozott.« A figuratív expression izmus követői mellett az intim realizmus. az »aikciófestészet«, a mikroszkopikus ábrázolás, a posztszüTealizmus, a ta«s'"- mus kén viselői szerep«'ne’;

I képeikkel ezen a kiállításon. : Ott vannak az -új irányzat- követői is. akik a művészetet az ipari társadatem folyamataiba igyekeznek harmonikusan beilleszteni. A fe'sorolás- ból is kitűnik, hogy déli szomszédaink festői — hasonlóan a mieinkhez — korunk legégetőbb gondjainak keresnek legmegfelelőbb kifejezési formákat' I-eskó László