Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-11 / 160. szám
Legjobb „bőrben” értékesíteni a takarmányt Gondozott út vezet a rinya- újlaki Haladás Teijnelőszövet- kezet majorjához. 1 Egymástól megfelelő távolságban, tisztán áll az új tehéndstálló és a sertéstelep. Éppen a szokásos délelőtti ellenőrzését végzi Papp János főállattenyésztő. — Hatvannégy anyakocánk van — mondta. — Hármas csoportrendszerben tartjuk és évente kétszer elletjük őket. Ellesi átlagunk 11 körül van. — Nagyon szép állatok. Milyen fajták? — Magyar fehér svéd lapály - lyal keresztezve. Kimondottan jó haszomfajta. Nálunk jól beváltak. — Nagyon szépek a malacok, a süldőcskék is. Hogyan nevelik őket? — A korszerű állattenyésztési' elvek szerint járunk ed. A malacok 50—55 napot vannak együtt az anyával, utána ugyanennyi ideig az utónevelőben. Onnan kerülnek a hizlaldába, hogy hat és fél, héthónapos korban. 95—100 kilós súlyban értékesítsük. Most is 591 hízónk van. — Milyen az elhullása százalék? — Az elléstöl a hízók elszállításáig 2,2 százalék körül van. A sertéstelepről néhány perc alatt átérünk a tehénistálló- hoz, ahol 88 tehén van most. Az istálló 110 férőhelyes, betelepítése folyamatos. — Ügy haUottuik, hogy a modern, korszerű istállót önállóan építették. Mennyibe került egy férőhely? Erre a kérdésre Nárai Lajos, a szövetkezet elnöke válaszol. — Valóban saját tervezésben és saját kivitelezésben épült, így 20 ezer forintba került egy férőhely megépítése az általános 30—32 eaer forint helyett. — Az állattenyésztésiből mennyi áribevételük volt a múlt esztendőben? A tsz elnöke a szekrényből! egy füzetet vesz elő, fellapoz- i za. — 1972-ben 4,5 millió forint volt. Terveink szerint 6,5—7 millió forintra szeretnénk és kívánjuk emelni. — A fejlesztéshez van elegendő takarmányuk? — A lépcsőzetes fejlesztéshez van. Pillanatnyilag több is, mint amennyit etetni tudunk. Márpedig abrakot eladni nem gazdaságos. Legjobb azt »-bőrben- értékesíteni — fejezte be tájékoztatását Nárai Lajos. Ahol így gondolkodnak, terveznek és dolgoznak a vezetők és a tagok, ott szép eredmények születnek a közösség javára és megelégedésére. K. J. Bentonitos résfalat építenek Érdekes árvízvédelmi munka kezdődött kedden a Tisza Takta-közá szakaszán. Az úgynevezett szenterdöi részen — ahol az 1970-es nagy árvíz idején veszélyes buzgár keletkezett — megerősítik a gát vízáteresztő altalaját az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói. Hazánkban még nem alkalmazott eljárással a folyó ártéri oldalán, közvetlen a töltés talpánál, négy és fél méter mélységű rést vágnak a talajba, s est bentonitos vízzáró anyaggal töltik ki. Az így keletkező szigetelő- íal a legerősebb víznyomásnak is biztonságosan ellenáll és megvédi a gátat az átszivárgóitól, A 3 kilométeres vízzáró bentonitos résfal építését a terv szerint az év végére befe- j jede. Hú ig'a lám hten 1 észics Somodban Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné a galambot. Azt hiszem, hogy akinek módja és lehetősége volt rá, az tartott vagy tart, ha nem is sokat, de egy-két párat 'biztosan. A galamb azonban nemcsak szemet gyönyörködtető díszmadár, hanem a megfelelő fajták — szakszerű tartás mellett — jelentős jövedelmet is biztosítanak a tenyésztőnek. Elsősorban a húsgalambtenyésztés az az ágazat, amely egyre inkább előtérbe kerül. Hogyan látja ezt Csapó Zoltán, aki hosszú évekig a szakcsoport elnöke volt és számos szakcikket írt a galambokról? — Magyarországon megyénkben alakult először ilyen szakcsoport. Huszonketten voltunk alapító tagok, jelenleg száznégyen vagyunk. Már az indulásnál adódott egy olyan probléma, amelynek következtében még mindig messze vagyunk a kitűzött céltól. Nálunk nagyon erős az úgynevezett »habfoyszemlélet«. A tenyésztők szívesebben foglalkoznak díszgalambokkal, és a madarakat elsősorban szépségükért tartják. Ez a szemlélet a húsgalambtenyésztésre gátló tényezőként hat, hiszen a küllemre való törekvés lehetetlenné teszi a fajták közötti keresztezéseket, a fajtahabri- dek előállítását, ami pedig a hústermelés alapja. Az árutermelés csak ellentétes fajták párosításával lehet eredményes. Ennek ékes bizonyítékát Hódmezővásárhely szolgáltatja, ahol az éves értékesítés 20 vagon vágógalamb, míg nálunk Somogybán körülbelül egynegyed vagon. — Melyik fajtákat tartja legalkalmasabbnak a hústermelésre? — A jelenlegi követelményeknek a King és a Texán felel meg legjobban. Ezek nagy előnye, hogy — különösen a Texánt — autosex változatban tenyésztik, így már a napos fi oltók neme is megállapítható. A King eléggé ismert fajta, a Texán pedig most kezd elterjedni. Nyugodtan állíthatom, hogy ez korunk egyik szupergalambja. A mi viszonyaink között is évi 14—18 fiókát nevel föl, ami egyedülálló teljesítményt. El keli mondani azonban, hogy ezt sem lehet csak fajtatisztán tenyészteni, mert 3—4 évi beltenyésztés után termelési hanyatlás következik be. Ezért időnként ajánlatos hasonló fajtákkal keresztezni. — ön szerint miért nem terjedt el nagyobb mértékben megyénkben a húsgalambtenyésztés? — Mint már említettem, ennek egyik oka a »hobby- szemlélet", a másik pedig az, hogy a laikusok nem látják, mennyire jövedelmező ez az ágazat. Egy pár galamb után az évi bevétel 7—800 forint körül van, egy ötvenpáros állomány ellátása pedig naponta másfél óránál több időt nem vesz igénybe. A háziasszonyoknak a háztartási munkák elvégzése mellett sem jelent megterhelést, a tartásra pedig a zárt padlásterek kitűnően megfelelnek. — Mennyi pénzt kap a tenyésztő a vágógalamb kilójáért? 1 — A szakcsoport megalakulásakor a galamb kilónkénti ára harmincöt forint volt, jelenleg hetven forint, de szó van róla, hogy a közeljövőben nyolcvan forintra emelik. Értékesítési gondok nincsenek, hiszen a nyugati piac felvevő- képessége jóval nagyobb, mint amennyi árut elő tudunk állítani. A tenyésztői kedvre rossz hatással volt az is, hogy a szakcsoport megalakulásakor az árut nem tudtuk elhelyezni. A megyében a feldolgozó üzem nem volt hajlandó ilyen kis mennyiséggel foglalkozni, így a galambot kénytelenek voltunk 130 kilométerre, Enyingre szállítani. Ez jelentős költségteher volt, így kevesebb pénzt kaptak a tenyésztők. — Mi az oka, hogy a falvakban kevésbé foglalkoznak a galambbal, pedig ott nagyobbak a lehetőségek? — Városban nagyobb a tenyésztési hagyomány. A sporttenyészetek itt alakultak ki, itt rendezték a kiállításokat. A falvaikban elsősorban a konyha számára tartanak néhány parlagi galambot. Az ott élők nem tudják elképzelni, hogy ez az ágazat is lehet jövedelmező, é6 sajnos nagyon kevesen vállalkoznak arra, hogy ezt bebizonyítsák. A húsgalambtenyésztés akkor virágzik fel igazán, ha a baromfitenyésztéshez hasonlóan itt is előtérbe kerülnek a fajtahibridek, és a tenyésztők nemcsak a szépségéért tartják majd a galambot, hanem belátják, hogy elsődleges feladatuk az árutermelés. A galamb így is sok örömet nyújt, és a jobban termelő agyedek kiválasztása, különböző vonalak kombinálása, á hibridek előállítása szórakozásnak is kitűnő. Dán Tibor Előre csomagolt, félkonyhakész áru Otven vagon mélyhűtött hal évente i Országosan is nagy jelentőségű létesítményt adnak át a közeljövőben Fonyódon: itt épült meg a Balatoni Halgazdaság űj hűtőháza. A kilencmillió forint beruházással készült létesítményiben most a próbaüzemelés folyik. Ennek befejezése után kerül sor a végleges átadásra. Az építmény 18—20 vagon befogadóképességű. A halfogás általában nem egyenletes. Vannak időszakok, amikor nagy, máskor pedig egészen kis »zsákmánnyal"' térnek vissza a kikötőbe a halászok. Ezért a lakosság ellátását a hagyományos módon nem lehet egyenletessé tenni. Ez csak az egyik tény, amely indokolta a hütőház megépítését. A másik az, hogy egyre nő a lakosság igénye a korszerűen előkészített élelmiszerek A mélyhűtött hal csomagolás iránt A hűtőházból kikerülő hal, ^konyhakész, tisztított, goznatk fel A haifajtáka,t más- melyihutott áru. | ma_s módon csomagolják. A A hálászat évente általában | pontynál például külön cso- nyolc hónapig tart. Az ez idő- I magba kerül a fej, a farok, az szak alatt kifogott halak meg- j ikra, ami halászlé-alapanyag, tisztítva, mélyhűtve egész éven í és külön csomagolják a halsze- át forgalomba hozhatok. Je- j letet. A mínusz 40 fokra mély- len leg keszeget, fogast, pon- j hűtött hal először »fóliaburok- tyoit és növényevő halaikm ooí-1 ba- kerül, majd 20 kilós doboután a tárolóba kerüL zokiba. A gazdaságnak az a terve, hogy a mélyhűtött baromfihoz hasonlóan félkilós, kilós és kétkilós csomagolásban is forgalomba hoz halat. Ha a hűtőház teljes kapacitással üzemel majd, évente mintegy 50 vagon félkonyhakesz : halat állí tanak élű Zsákmány T ailán tíz éve is lehet, amikor egy filmhíradóban vegyes érzelmeket keltő képsort láttam. Vadászatra vitt el a kamera. Sokáig nem mutatkoztak emberek, csak menekülő apróvadat láttam. Kétségbeesetten száguldoztak egy meghatározott irányiba, amerre hajtották őket. Ez volt a végzetük. Pedig .puskavégre se kapták őket. Egy nagy, kifeszi.tett hálónak futottak, s a kör bezárult. Százszámra láttam vergődni a félénk szemű nyulakat, s nem tudtam örülni a zsákmánynak. Kiszolgáltatottnak láttam őket. Hiábavaló erőfeszítésük is megragadó volt: úgy szerettek volna kibújná a háló résein. Ez a képsor némlett föl bennem, mert találkoztam egy »hálóban» vergődő emberrel. Nem is őrá, hanem a pénzére vetették ki a hálót, és úgy tűnik: már nincs menekvés. Az asszony, akitől Nagyatádról kaptam a levelet, kilencven éves. Kusza, remegő soraiból is megéreztem, hogy elhagyatott, hogy iszonyúan vergődik. Így szóit a levél: »-Nagyon kérem, jöjjön ki hozzám. Lassan elhagy az erőm, én nem akarok magamnak kárt tenni. Tessék megtisztelni engem, és személyesen meghallgatni, hogy elmondhassam a bánatomat. Tisztelettel: özvegy Békési Elemérné, Nagyatád, Tállián u. 4.« Természetesen meglátogattam. Alig vonszolta a lábát, nehezen vette a levegőt, de szellemileg frissnek látszott. Hat éve már. hogy eltartásra szorul, és most van a negyedik helyen. Mindenki zsákmányt, »főnyereményt» látott benne. Már nem tud kihez fordulni, csaknem elfogyott a pénze. »Nekem sohase volt dolgom szélhámosokkal, én hittem mindenkinek» — ezzel fogadott, és könnyes lett a szeme. Rendbe rakta kis cok- mókját, hellyel kínált, letette a kendőt a fejéről, s ezekből az apró mozdulatokból is bizalom áradtA történet rendkívül egyszerű. Talán — más nevekkel — ismerős is Önöknek, özvegy Békési Elemérné nagyatádi házát 1967-ben kisajátították. Le kellett bontani. A tanács 179 329 forintban állapította meg a ház értékét, a bíróság azonban ezt az összeget 251 335 forintra emelte. Békési Elememének akkor már volt vagy nyolcvanezer forintja a bankban, hiszen amerikai nővérétől rendszeresen kapott hatvan— nyolcvan dollárt havonta. A kisajátítás összegét is hozzátette a bankbetéthez, azután Budapestre költözött. Négy hónapig volt csak a rökonoknáiL Nem tudták elviselni, hogy pénze Nagyatádon van és nem Pesten, hogy a (bemutatóra szóló betétkönyvet nem ők »kezelhetik-». Visszatért, és rögtön akadt vállalkozó. Ha összes pénzét Csöbör Kálmánnak adta volna, akkor az neki adja a házát cserébe, és kiköltözik. Az özvegy- asszonynak azonban nem volt szüksége rá. »Öröklakást», eltartást kért csüpán, s Csöbör ezért »mindössze» 120 000 forintot csalt ki az asszonytól. Nála lakott, de alig találkozott vele. Csöbör vidéken dolgozott, s özvegy Szalai Imrénének fizetett havi kétszáz forintot — Békési néni pénzéből —, hogy vásároljon be eltartottjának. Az asszony egyedül volt, nem takarítottak körülötte. Ügy érezte magát, mintha börtönben, inter- nálótáborban lett volna. Mindennap várta az újságot, s aki hozta, a postást, Gyócsi Istvánt. Vele tudott csak szót váltani, ő kötötte össze a külvilággal. Neki panaszkodott, hogy milyen egyedül van, őt kérte meg, hogy hozzon be fát a tűzre, vagy egy vödör vizet. Gyócsi István »megértő» volt. Az asszony kérte, ő meg ráállt, hogy magához vegye. Gyócsiék - nak úgyis háromszobás lakásuk van, öreg is van a háznál, azzal majd »ellesz» a Békési néni. ¥ E s figyeljék csak milyen »szépen», céltudatosan alakul a történet. Gyócsiék magukhoz vették a magára hagyott öregasszonyt, s mert mindent tudtak róla, betétkönyve sem volt titok, akcióhoz láttak. Gyócsinak az volt az első dolga, hogy megkereste Csöbört, az előző »eltartót». Hogyne kereste volna, hiszen tudtav hogy Békési néni száz- húszezer forintot hagyott nála. Bírósággal, más »következményekkel» is megijeszthette a férfit, mert az rögtön átadott neki 55 000 forintot Békési néni pénzébóL Az új »birtokos» már elégedett lehetett volna egy darabig. De azért még negyvenezret kivett a bankból is, Békési mama pénzéből. A ruházkodáson, az apró-cseprő kiadásokon túl — jóllehet 1972 decemberében költözött hozzá az asszony — ebből már 1973 januárjában autót vásároltak. Békési néni ette a kenyerüket cserébe. »Nem, dehogyis haragudott, hiszen olyan ajándékozó természetű...» Gyócsiné, amikor beszéltem véle, minden rosszat elmondott a néniről. Hogy nem volt neki jó az ő bútora, a sajátját kellett beállítani; hogy magasnak tartotta a mosdótálat: hogy reggel fél deci rummal kérte a teát, és tizenegy órakor kávézott; hogy mindig gyötörte őket: sétáltassák, mert elgémberednek a tagjai odabent; megtették, de a szomszédok kinevették ókéit ezért; hogy elment panaszkodni a postára egy ismerőséihez; hogy »kibírhatatlan» természete volt. De hát már nincs náluk, hat hónap után elköltözött. Pedig de sok mindent megígért Gyócsiéknak. Végrendelkezett, és minden vagyonát rajuk hagyta. Közben meghalt a nővére az Egyesült Államokban. A bank értesítette Békési nénit, hogy a California állam Riverside megyéjében elhunyt Nagy Sándorné hagyatéka rá száll. Gyócsi azonnal »nyüzsögni» kezdett, intézte az ügyet nagy ambícióval. Most odavan, oda az örökség, az amerikaival együtt. Békési néni nem bírta tovább az embertelen bánásmódot, otthagyta őket. özvegy Szálaimé fogadta be. És Gyócsiék hallani sem akarnak arról, hogy a sok pénzből legalább valamit visszaadjanak. »Nem tudjuk egybe visz- szafizetni, hogy gondolják? Nem számítottunk mi erre. Föl- ajánlottunkfl) 500 forintot havonta a Szalainénak> tartsa el azért» — mondta Gyócsiné fölindulva, s egy kicsit megrettenve is. »Én pedig annyiért nem tartom» — vagta oda Szálamé, amikor vele beszéltem. Nos hát itt tartunk. Kérem, ne nehezteljenek azért, hogy ilyen részletesen leírtam a történetet. De azt hiszem, ezek a mozzanatok helyettem is bizonyítják egy elhagyott öregasz- szorry kálváriáját, s egy letűnt kor szenemének, szemléletének meg ma is élő maradványát. Megnéztem az asszony betétkönyvét. már csak negyvenezer forintja van. De erre még bizonyára »ráharap» valaki. S egy ruhának való anyaga, amelyet reszkető kézzel, könnyes szemmel mutatott nekem: »Látja, ezt kaptam Gyócsitól a 95 000 forintomért A módszer nem új, a *,zsákmányigézet» még nem veszett ki az emberekből. Tudok egy láfbodd esetről, ahol a »vállalkozó szellemű eltartó» költözött az elhagyatott öregember házába, remélve, várva a zsákmányt. És ót. a »zsákmányhajtórt» azóta kétszer ütötte meg a guta; aligha éli túl az elhagyott öregembert, a háztulajdonost. És tüdők fiúkról és lányokról, testvérekről és unokákról, akik hajibakap- nak a »koncon», akik várható vagy már elért örökségek láttán szinte kivetkőznek emberi mivoltukból, önmagukat is megalázzák a »könnyen szerzett» pénzért, vágyómért. Elgandoikozfcat ez a kiirthatatlanmak látszó- tovább éSS magatartás. Mintha sokan nem vennék észre, hogy változott a világ; hogy a becsülettel, tisztességgel munkálkodó embernek nem lehetnek gondjai; hogy önmagunkra, két kezünk mankójára támaszkodva szépen megélhetünk, s örömtelibb is a magunk által szerzett értekék birtoklásának tudata.
