Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

htw Stravlnszklj portarc MI, I Fenémért Bétái portréja 0963) * —i—«----­{1 973) ' Ía-**Jí, Borbás Tibor Műcsarnokban rendezett kiállításának A művész munka közben. Petőfi Sándor (1973» A Hg érkeztek meg az üdü­lőibe, elborult az ég. Ki sem pakoltak a bő­röndjükből, csak bámulták buskomoran a levelük visz- szájáit mutogató fákat. A vi­har két és fél óráig tartott, majd este újraiteezdte. Annyi víz leesett, hogy az már bent- rcü nézve is sok volt. Fanya­logva ettek, majd felmentek a szobájukba. — Ma fel sem vettük a gu- mniciipőt — mondta csügged­ten Kovács L — Nagyon kell az eső — vigasztalta Kovács IL ELváühatatian barátok vol­tak, és miután győzelemre vittek üzemük ping-pong csapatát, minden, nyár elején egyhetes jutadombeutalót kaptak a Balaton mellé. Az a bizonyos első nagy győzelem öt évvel ezelőtt volt. Azóta így június elején együtt ver­ték a labdát, s együtt lesték a szomszédos üdülő kertjét, ahol eddig minden évben akadt valami remek kis csaj, akävel elszórakozhattak. Fő­leg cseh lányok, mivel a test- vérüzemből ide jöttek nya­ralni a szalagon dolgozó lá- nyok Brúnóból vagy honnan, s a magyar gyár dolgozói pe­dig az ő nyaralójukba, Tren- csényteplicre. Hanem most még a lányokban sem per ménykedhettek. Másnap azért kásüOTBt a nap, bár a Balaton fölött tej­fehér pára úszott, amiből még a délelőtt folyamán to- tya'kos kis felhők lettek. Ä Balaton zöld vizét ekkor már jól láthatták, viszont az ég megint szürke lett. — Medárd van — jegyért» meg Kovács L, miközben gu­micipőjét szárogatta egy ronggyal. — Egyszerűen nem lebet kimenni az wrtwn^ mert vizes minden: — Még nincs Med8rt£*lBBi Hoben sem hiszek benne — vigasztalta elsősorban magát Kovács £L A4fcanyafflw ómért egy lg. órácskát pingpongoztak, két eső között, azzal sem törődve, bogy • vörös salak tocsogóé­ra ázott s pingpong-asztal körfii, ment a műanyag tető alá bonért« vühan. — Odanézz, a köd smafü! — lelkesedett Kovács I. Ko­vács IL elleniben nem felelt, hanem tátott szájjal a szom­széd üdülő felé bámult lát­ta már Kovács I. is, hogy mi­nőségi változásról van sző. Akkorát nyéLt hogy jó ideig fant maradt az ádámcsutká­ja. Amikor végre megszólalt, másra nem is télt: — Egy cseh bige! A látvány megrázta őket, « lelkűk fenekéig hatóit. Ko­vács II. tért élőszór magához, ami érthető, mivel ő fedezte fel a lányt. Megmarkolta az ütőjét. — Hátha hajts**® ping­pongozni — mondta. — Hátha — eredt a nyo­mába Kovács EL S utána teér — fin teljesen kész vagyok. — Én is. De nem vindikál­hatsz jogokat. — Én szembe látom. — Én pedig hátulról. Hely­zetem mégsem nevezhető hát. rányosniak. — Perverz kutya vagy. — S nyomatékül egy leütéssel pró­bálkozott Kovács II. A labda egészen a két üdülőt elválasz­tó kerítésig szállt, tót átgu- rutt a kis drótajtó alatt. — Nem megyek érte — na. kacsoita meg magát Kovács L A lány, aki eddig élénk fi­gyelemmel hallgatta szavai­kat, most ismét felnevetett és a tócsákat és nedves fficsomó- kat ügyesen kikerülve ug­rándozott a labdáért. — Látod, neki kefl érte­— Aztán szépen kifigyel'»« a szövegünk — n^tedanfco- dott Kovács II és átadta Ko­vács I-nék az ütőt Ám aom éppen lelkesedett bogy ép­pen most __sietve i gyekezett: — Kije magának < Itóbár? — Vőlegényem. — Kettő (kitelne myügölődött Kovács II és ügy tett, mintha semmi köze nem lemre az egész ping-pong ügy­höz. A vőlegény, es a TMubőe, eközben lekörfekede&t a lép­csőn, nagyokat szívott «éles mellébe a acdkWs levegőből, csak úgy ugrándoztak meSén. váAám és karján az izranköte- gefc. Igazán elképesztő voltí Csontos Gábor Holubár Sassnte HeíaenűS. enegjv­&f®oMKKJ» — Azzal aMsató «nődd» ex úrtás dé lépett-és ifflMnyes nyelv­tudását csMogtafcv». «wwScér­M ásnap reggeato«» -vtemert megjöttek a csehek. Két Skoda Is áftt az ut­cán. amikor a boltba indulr- tate Mackó-sajtot venni. A s«jé nem hi^aJ» viszont jő fcondtedtó. Két esdi Vtoctf — ttla? meg Kovács IL — Kész még több •£ ahogy én őket wmarem —, bólogatott « másik Kovács. Megvették, majd megették a sajtot, elhámulítafc a Balaton felé, ahol most is volt bőven tejfebér köd, viszont egy­szerre csak elkezdett emel­kedőd. és változatosság okáért egyből ei is tűnt. Valéred nű- leg megsemmisült: te még. — Wagy nemzetköz! gesztekül». — Öööö, eee, — kezdte Ko­vács L a nemzetközi magyar nyelv nemes szókincséit be­vetve, majd egyéb magán­hangzók után vízszintesen előre tartotta az ütőjét és jól tagoltan befejezte a monda­tat: — Píng-pont? Ohúm — bólintott egé- manffisa « lány és mosolygott. Ettől a mosolytól előre elvesztették három meccsüket együttese» és kü- lön-külön. Kovács EL meg­előzte Kovács I-et, ami azt jelenti, hogy előbb lépett a* * asztal felvégén lévő tócsába. Természetesen « tócsa nélkate h végen állt a lány. A játék meglehetőse»-vfifc tozatos volt. A kis lab-r 1 da hol a háló alá szo­rult, hol a lány mögötti po­csolyákba loccsant bel«. Kői vács L hasznossá tette magát, beállt a lány mögé labdasne- dőnek és még örült ja, mert csodálhatta a lábát. A lány nagyokat nevetett: •amitől Kovács IL kétezer is aneUéütött a labdának, de le­het, hogy volt azért benne né­mi szándékosság is. Az. ágra-, bugráló két férfi aztán még Inkább nevetésre ingerelte a lányt és egy necces szerva »tán elnézést kérve széttárta, a két karját Ettől a fehér pu­lóver alatt megrezaentefc kei írvény keblei. A Kovácsok et­től egyetemlegesem cauklanc kezdtek. Nagysokára Ko­vács L mégis meg tudott stó­láim. Felhangon azt pette oda Kovács I-netes htó­pács n. — I-egaWhfe oietaSrőf fis' torn, sőt most meg szemből vigyorgott győztesen. Ko­vács L — Egyem « lelkedet, te fcis^— Ezt természete­sen a . Hrtjrr felé fordulva :lrhMr, mondtaj'ágy «után’Mába reegéfte «ajdhtl; majdnem be- A*Iány hsfvá­Sfcny vetett­mena nri, nyes- Sefedtt, Ko _ , _ ___------­-------------.afcfc^efiBsKauóc* H-t E +wéta — Nehogy fc, «öbbtoben SEl-na vertei de inariiteá^tijinoEöj, (‘':a--Ä^;a^po®t|^i^;tntesb:-ügy te ért magva- g %wäanad kerge ___*éa-f agj§fs vaäafmirie i teá fitosa nem volt. Ko- vacs "J- amfisSkniállát sayúj- liiljlilinllll pl itiHlla»H JTToj tenni kThtim Boftsbárnek. az értás pocfii« méhi derűvel és , fejét, ^ «BiegDiimCTawiat merre , » ™ _' _ . «nent. - tP&m mfity hangon r ttayújtva sen ímeewSltoaott. «át! hűgetetfcíívaiúbOT -Kovács I- ta nem csata a két Ko- .szőlőkaró, bokáig vAcs, honám a,Atertevlefiam-^Dppaa»»«f jEPldlte^iteargal­' Psnfci Csak fiatod* "pttösegett meg mehéaúa* Jábdobo -nateitaaott.íiAun&or a fctótott * »finwnflahdát hantiJatá, »adott. :és<^rhafipjiT^Htoa>ázta. Ho­— Jön bozódott. férfi '-tűn£ feA -a* jähen, megáat a jén, abogy a lány o* dSbhC így rrtajdnembogy magaseöb- natHtoVrt, rtttnjMmaeiMWi jfrfiKr CSAPDA ’’gt - - - - -O" V ^ .fi« .- k.A » Jx WIEC10HMÍAM 'mm «ott abbéa a késő esti órák­ban. A. ná — bronzhajú, negyven év körüli* enyhén vnolett tereimé* — idegesen fordult hátra? követik-e? Megnyugodva látta, hogy kö­vetik. A szikár, magas férfi, homlokába, húzott kalappal, gumitalpú cipőben; hangtala­nul lépkedett a nyomában. A nő most megállt egy háztar­tási bolt kirakata előtt, én hosszan, elmerültem gyönyör­ködött a petrc&eumos üve­gekben. A férfi közvetlenül a háta mögé került. Hátit si­koly. A nő izgalmában leve­gő után kapkodott. A szikár ’ alak egyetlen szó nélkül el­haladt mellette és gyorsan bé- i or dilit a sarkon, ükkor a nő, kopogó tűsarkú cipőben, utá­na futott, majd a férfi mellé érve, lassított és közömbös, ráérős léptekkel sétált az ol­dalán. Így mentek egyetlen hang nélkül: egyik utcából ki, a másikba be. Jó félóra múlva a nő haragtól szikrázó tekintettel, erélyes hangon megszólalt: — Ne gondolja, hogy gyen­ge ellenféllel van dolga! Fi­gyelmeztetem, hogy nem ije­dek meg ilyen alakoktól, mint maga! Ha nem viselkedek tisztességesen, szólok a leg­közelebbi rendőrnek, s az majd megtanítja m&resre! Meglát egy csinos, magányos nőt, és mindjárt szemtelenke- dik. Azt hiszi, ha belenézek a két nyomban a karjaiba szédü­lök? Nagyon téved, bará- tocskám! Bennem emberére talált. Figyelmeztetem, hogy elvégeztem egy alapfokú cselgáncstanfolyamot! A férfi tiszteletiéi tmtOmm talapját: — Elnézést tőéreIt drága thölgyem. Most fejeztem be a gyárban a délutáni műszakot. Jólesik egy kis gyaloglás a friss levegőn hazafelé. Eszem ágában sincs, hogy tolakodóna viselkedjem. Soha nem ven- nék bátorságot ahhoz, hogy az utcán megszólítsak, egy is­meretlen hölgyet. A nő mérgesen megragadta. a férfi gallérját: — A leghatározottabban ki­kérem magamnak! Milyen jogcímen sérteget engem? Olyan csúnya, szánalomra méltó nő vagyok, akivel nem lehet néha elbeszélgetni? El­képzelhetetlen, hogy valaki elráenjem velem egy moziba, színházba, hangversenyre? Olyan kiállhatatlan, undok nő vagyok én? A férfi nagy, kockás zseb­kendőjével megtörölte a. hom­lokát. — EUenkezőteg. Maga rend­kívül csinos. S máris megsze­rettem azt a búgó, simogató hangját. A nő gúnyosan mosolygott: — Azt hiszi, ezekkel az ócska bókokkal megszédít? Velem nem lehet csak úgy egyszerűen megismerkeén£ az te «..lány»-— jó tesatógyáMBŰ — Maps tod magyamSís—1 «Hbbenteib. «neeáiégsádőbettaafe Kovácsok- i —- Én tofinfc - Mit'fiiWÉUMC. maguk nőm tudnak. ■ Eleteted «ét­temen, találékony, xtemse^fef hol kfefflL . fcu&ijón egy -csokor' «rózsát. Mellette, egyetlen sorr -úioddbattalegy- rajongóion. Később egy less honbont^ádességet & kú&lhet.- Egy jó hónap műn aztán megvárhat a.-kopa előtt, és ­blevonhatja, hagy maga küld­te az apró ajándékokat. jókedvemben -talál, meghalom csak ban. va — ATTfomfma&'í Hova siet? '“Teljesen tette az önbizalmát? szonylag jó megjelenésű fi. Ha tetszik magának, egy nő, ne legyen zavarban,;,. Ha valóban úgy érzi, hogy ’ ne­héz lenne most elszakadni tő­lem, azt a kávét, amit egy* iSszá *•«■§< hónap múlva ittunk volna , böhajhíött. jobtokarjáraí, ültet- meg, most is megihaljuk itt, ! a sarki, cukrászdában- Vüá— ' gos? — Világos — bőtmtotta en-\ gedelmesen a férfi. — Magába karolok, látom, hogy reszket az öröm­től, alig^aU g lábán —mond­ta a nő nagyon határozottan..,f ■ A cukrászda előtt megáttták. Félig lehúzott redőny fogad­ta őket. — Záróra vart? — mormól-t. tu halkan a- férfi.----Ha -meg­t etszik engedni, akkor talán ma)d -máskor ,, .-iRovácm:*ui*tewAes W..«söpör néma fi^jbóiirtíásasaL’ íieíyiaselt. #

Next

/
Oldalképek
Tartalom