Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-06 / 156. szám

Van akinek két szakmája lesz Q O YA II szakmunkástanulók év köztien »kétlakiak«, Az egyék napot az iskolában, a másikát a vállalatoknál töl­tik. Nyáron csak dolgozni jár­nak. Egy részük hajnalban kel, hogy hatkor a munka­helyen lehessen, s csak dél­után kettőkor szabadul. A töb­biek kettőtől este kilencig dol­goznak. — Legtöbbször ez a váltott műszak okoz gondot, hiszen egyik csoport addigra kipihe­nd magát, mikorra a másik ha­zaér. Haza, ide a kollégiumba — kezdte a beszélgetést Ver­mes Vilmos, az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézet kol­légiumának igazgatója. — Váltott műszakban a há­roméves képzésben részesülő fiúk dolgoznak. Akik érettségi után jöttek az iskolába, köny- nyebb beosztás szerint járnak munkába, húszén nyolctól négyig tort a munkaidejük. Nem csoda, hogy zavarják egymást a pihenésben. a szó­rakozásiban.. Nem tudtuk, s az az igazság, mem is akartuk megoldani, hogy külön szobá­ban lakjanak az érettségizett és a nyolc általánost végzett tanulók. Nem, mert különben jó hatással vannak egymásra ezek a szöbaközössiégek. Az említett különbség azonban nagy gondot okoz — mondta az igazgató. Soriban érkeznek a fiúk a munkából. Tíz-tizenöt fiúval, a kollégium igazgatójával és az iskolaigazgató helyettesé­vel a folyosón beszélgetünk. Családi«« a hangulat. Jól is­merik egymást a fiúk. s lá­tom. velük él az igazgató, a helyettes is. — Hová mész? — kiált az egyik fiú után. Nem számon­kérőén, csak szeretné, ha ő is leülne közénk. Vasalni megy, mondja, s erre kitör a nevetés. Nem ér­tem. de megmagyarázzák, A vasalótszobában van a hűtő- szekrény. a hűtőszekrényben a maradék reggeli vagy va­csora. Ha jó étel kerül a hűtő­be. az is vasal, akinek nincs rá szüksége. Néhány apró epizód még. s utána komoly beszélgetés fo­lyik arról, ki hogyan válasz­tott szakmát. — Géplakatos leszek. Két évig szinte azt sem tudtam, I hogy mit jelent valójában gép­lakatosnak lenni. A tanmű­helyben hónapokig csak vasai reszeltünk. Két év kellett hoz­zá, hogy sejtsem, mi lesz majd 1 a feladatom, ha végzek — mondja Landencsics Zoltán, aki a kollégium diákbizottsá­gának a titkára. — Ö a szószóló — teszi hoz­zá az igazgató. — Pesten is fel­szólalt a kollégiumi konferen­cián. — Édesapám villanyszerelő. Van egy kis műhelye otthon. ! Sokszor vállalt munkát terme­lőszövetkezetekben is. Nyáron I gyakran jártam vele. Mindig : körülnéztem a - műhelyekben. Az tetszett meg. amit a gépla­katosok csináltak. így válasz­tottam ezt a szakmát én is. Pedig mondta édesapám, jó lenne nekem valamilyen elekt­ronikai szakma, mert akkor menne az üzlet, hiszen ketten lennénk — meséli Szelechman Zoltán. Két szakmája lesz Béké­si Ödönnek, ha végez. Érett- : ségi után jött a szakmunkás- ; képzőbe. .— Kaposváron érettségiz­tem, a cukoripari szakközépis­kolában. Mar a nyári gyakor­latokon elment a kedvem at­tól, hogy cukoripari szakmun- 1 kás legyek. Egyszerű segéd­munkát végeztettek velünk, s úgy láttuk, ha végzünk, akkor i sem remélhetünk jobbat. Ott- ' hon kellett a pénz. A válasz­tásom egy másik szakmára esett. Szerettem volna erős­áramú berendezésnél szerelő lenni, s ott maradni a cukor­gyár műhelyében. Akkor tud­tam volna hasznosítani a négy év alatt szerzett technológia: ismereteimet is. A gyárnak azonban nem kellettem. Most elektronikai műszerész leszek. Kapok ösztöndíjat, a kollégi­um meg alig kerül valamibe — hetven forint. — Nem-ő az egyedüli, aki szakközépiskolából jött hoz­zánk — szól közbe Bíró Bálint igazgatóhelyettes. Héjas Zoltán vas- és fém- szerkezet -szerelő lesz. Kutas­ról jött tanulni Kaposvárra. Tv-közvetítések a VIT-ről A X. világiíjúsági találkozó­ról bőséges közvetítést ad a Magyar Televízió. Átlag na­ponta két alkalommal kapcsol­ják majd a Német Demokrati­kus Köztársaság fővárosát, ahonnan beszámolót kapunk az előző nap legfontosabb ese­ményeiről, illetve az aznapi rendezvényekről. Július 28-án egyenes adásban láthatjuk a megnyitó ünnepséget — szí­nesben is. Esténként pedig ta­núi lehetünk a legizgalma­sabb kulturális eseményeknek, illetve sportversenyeknek. A nagyszabású közvetítési tervnek mintegy bevezetője lesz a magyar delegáció gála­estjének közvetítése július 20-án este. Ezen a magyar kül­döttségben helyet foglaló éne­kesek, táncosok, előadóművé­szek — köztük a Pécsi Balett együttese, a KISZ Központi Művészegyüttese, a Rajkó-ze­nekar, a Lokomotiv GT beat- együttese, a legutóbbi Ki mit tud« jó néhány helyezettje — adnak ízelítőt tudásukból. j — Autószerelő szerettem j volna lenni, de nem vettek , föl. Csak 2.5 volt a nyolcadi- I kos bizonyítványom. — Gyakran kell atirányíta- j n.i másik szakmára a jelent­kezőket. A B tagozaton, emelt szintű osztályokban, nem áll- j nák meg a helyüket az ala- j csony tanulmányi eredmény- j nyel. Zoli is csak 2,2-t tudott [ elérni az A tagozatú osztály- I j ban is. Nehéz, felelősséggé! i járó munka az átirányítás. Legtöbbször belátják, hogy j jobb lesz az áltálunk ajánlott szakma. Nem lehet mindenki autószerelő, autókarasszéria- i lakatos, gépjármű-műszerész. — Százki lene ven kollégiuma hely van és ötszáz a jelentke­ző. Egy rendelet szerint clső­| sorban a kevésbé keresett szakmákra jelentkezőknek kell kollégiumot biztosítanunk. így azután, ha a család anyagi | helyzete nem engedi, hogy al­bérletet fizessen a gyerek, le­mondanak a "zsúfoltabb« szakmáról — mondja Vermes Vilmos. | Többen emelt szintű képzést kapnak. Szinte min'dannvian érettségiz™ akarnak a szak- mukásképző után. Harmadik­ban kezdhetnek. Amikor a tanulásról beszélünk, megélén­külnek. Még altinak is kedve lenne hozzá, aki most nem tar­tozik a legjobbak közé. Mesélnek ©gv történetet, egymás szavába vágnak. Végül Bíró Bálint magyarázza el. | hogy mi történt. — Egy most végzett tanulót fölvettek dolgozni az egyik | vállalathoz. Megegyeztek, hogy 1 munka mellett tanulhat az esti , ] középiskolában. Ez pénteken történt, hétfőn, pedig kérte a munkakönyvét, hogy nem dol­gozik ott tovább. A brigád ugyanis a következőképpen fo­gadta: itt nincs tanulás, nincs i sport, itt dolgozni kell. Egysze­rűen arról volt szó, hogy a ve- | zetők elfelejtették közölni a | döntést a brigáddal. A messt ' végzőiknél gyakori volt: ha J hármassal végzett a gverek, kapott kiilenc-ötvenas órabért, ha négyessel vagv jobbal, ak­kor csak nyolc forintot, mert úgyis tanulni lőg. és addig ke­vesebb hasznát veszik. n vakációra terelődik a | szó. Július 20-a után ők is él- , I vezik a szünetet. Alig tudtom j ; följegyezni ki hová megy a nyáron. Addig azonban még munka lesz. Bár fárasztó a korai kelés, szinte ugyan­úgy dolgoznak a gyárban, i | üzemiben, mint a végzett szak- ] munkások. Láttam azt Is. fel­ragyog az arcuk, ha arról a munkadarabról beuzélnek. mely az ő kezükből kerül ki, s amelyik esetleg nemsoká, ra megjelenik majd a kereskede­lemiben. Az iskola segít, a kollégium is. A vállalatokról sem lehet 1 csak rosszat mondani. A fiata- I lók azonban még több figyel- ; j met érdemelnének. Hosszú Éva | V. Peszkov—B. Sztrelnyikov Amerika útjain 6. Először a fizetéséből fedez­te a külön zeneórákat, majd hangszert vásárolt magának, ebből a pénzből vette a külön­böző repülő szaklapokat és re- pülőmodelleket is. Pedig a le­endő űrhajós szülei mindeze­ket az eszközöket megvehettek volna a számára. Ok azonban úgy gondolták, hogy értéke­sebb lesz a gyermeknek, ha a saját pénzéből vásárolja mind­ezeket. Még a legtehetősebb, a leg­nagyobb bőségben élő ameri­kai is rászorítja fiát vagy lá­nyát, hogy fiatal korában győ­ződjön meg a kenyérkereset nehézségeiről. Egy pennsylva­niai kisvárosban nagyon bájos kislány töltötte meg bezinnel kocsinkat. Beszélgetni kezd­tünk. Kiderült, hogy egy ma­gas rangú banktisztviselő gyer­meke. A papa ráadásul még öt motel tulajdonosa. A kis­lány naponta négy órát dolgo­zik, hogy ebből a fizetéséből részben fedezze egyetemi ta­nulmányait. Fösvény lenne a kislány apja? Nem. Az évi 3000 dollár tanittatási költsé­get az apa a mellényzsebéből is kifizethetné, ö azonban csak a felét adja lányának, hadd keresse meg a másik fe­lét ő maga! Az amerikai főis­kolákon nagyon kevés mun­kás- vagy farmergyerek tanul. Általában a gazdag emberek és a középosztály gyermekei járnak egyetemre. És a szülők majdnem minden esetben el tudják érni, hogy gyermekük hozzájáruljon taníttatás! költ­ségeihez, ami pedig igen ma­gas. A washingtoni George­town; Egyetemen például évi 2500 dollár. Ehhez jön mgg a diákszálló költsége, a tanköny­vek ára, valamint a különböző laboratóriumok és felszerelé­sek használati díja. Bizony, a diák arca' verítékével szerzi meg a tanulási lehetőséget. Vagy itt van például a nya­ralás, az utazás. — Az bizony nem rossz — mondja az apa ilyenkor —, no és a pénz? Gondoltál erre? — Egy hónapot szeretnék kocsimosóként dolgozni, azt mondják, ott most szükség van emberre. — Miért oda? Gyere az én irodámba! Én sem fizetek ke­vesebbet. — Rendben. Ez a párbeszéd természete­sen képzelt, de jellemző. A legtöbb amerikai diák azzal tölti a nyári vakációt, hogy penziókban, strandokon, kávé- házakban, nemzeti parkokban vállal munkát. Egyik kollé­gánkat néhány évvel ezelőtt egv országúti motelben Észak- Dakota állam kormányzójának a lánya szolgálta ki. Senki sem csodálkozik azon, ha hasonló szerepkörben látja egy képvi­selő vagy egy szenátor lányát. Igen, Amerikában így taní­tanak úszni. Másként nem le­het. Az Amerikának nevezett tengerben meredek hullámok vannak. S ehhez még hozzájön az is, hogy a melletted úszó úgy kupán találhat, hogy bele­szédülsz. MIBE KERÜL EGY VAKBÉLMUTET A vakbélgyulladás általában a »-legjobbkor« szokott jönni. Amerikába kellett volna re­pülnöm. Washingtonból azon­ban telefont kaptam barátom­tól, hogy utazásomat egy hét­»A tizennyolcadik század végere egész Nyugat-Európá- ban kiirtottak a középkort. De tovább folytatódott az Ibériai- félszigeten, melyet három ol­dalról tenger vesz körül, a ne­gyediken hegység« — így kez­di könyvét, pontos hely és helyzetimeghatározáss.al Lion Feuchtwanger, Goyáról. Alcí­me: A megismerés gy öt re lm es útja. A nemrég elkészült NDK —szovjet—bolgár kooproduk- ciós, monumentális film fel­tétlenül ráirányítja a figyel­met a szerzőre is, akinek re­gényét bizonyára sokan kere­sik mostanában. »Én nagyon szeretem a »kis mestert«, ahogy nevezni szok­tuk. Rendkívül müveit, tudós filológus és alapos történész, és mindenkinek tud valamit ad­ni* — írta róla Thomas Mann 1954-ben hetvenedik születés­napjára. Egy bizonyos, Feucht- wan.ger elsősorban nagy átélő­képességű író. aki annyira tisz­teli a történelmet, hogy olyan­nak írja le, amilyennek valaki a dokumentumok alapján leg­jobb tehetsége szerint repro­dukálni képes. Vagyis olyan­nak, amilyen az lehetett, múlt- imádó nosztalgiák, vagy a mindennapi aktualizálások szűrői nélkül. És mégis, na­gyon mai módon, olyan szem- léletiigénnyel, ahogy egy vilá­gos látású író 1950-ben meg­elevenítette a nagy spanyol festőt, Goyát és koráit. Tessék csak felnyitná egy Goya-albumot, máris a kérdé­seik özöne támad az emberre; hogy férnek el egy életműben, az elegáns és lenyűgöző port­rék. idilli zsanérok, udvari ar­cok, és a negyvenfokos láz ál­lapotából támadó Caprichók. A választ az, író következteti, ku­tatja nagyon logikusan, s már az alcímben is tömören jelzi: a megismerés- gyötrelme» útja ez. Az udvari festő rózsapár- nás kényelmétől, a kitaszított pártosságig. Itt már azonban találkoz­nunk kell a filmmel is, ezzel a nagy hatású koprodukcióval, amely pontosan. hűségesen ragaszkodik nemcsak a regény logikájához, szemléletéhez, ha­nem hangulatához is. Miként Feuchtwanger is pontosan rajzolja le a hely­színt, úgy örökíti meg a ka­mera, reprodukálja Konrad Wolf, a 18. századi bigott, de álszent, hatalmasnak látszó, valójában roskatag, tennséges- n-ek tűnő, de nevetségesen in­fantilis, erényest játszó, iga­zaiból bujálkiodni vágyó vilá­got. Ezek csak a felszíni el­lentmondások, az alapvető a forradalmak tüaesíto, lázasító árnyékában, kí-zárhatatlan ha­tásai alatt vonagló spanyol feudalizmus ellentmondásai, a jezsuitizmus végletes erején fenntartott hatalmi rendszer, a felvilágosodás korában, Rou­sseau és Voltaire fényét té­pázni akaró inkvizíció. A film színvilága: hatalmas színeüen- tétei korrektül jelzik ezeket a végleteket, s a kitűnő színészt. A Caprichók egyik témája. Donatasz Banioniszt válasz­tották u címszerepre. Goya küzdelmének ábrázo­lása hatásos, tiszta realizmus. öntudatos, biztos kezű fes­tőt állítanak elénk, aki első­sorban — s lehet, hogy ez a nagyság titka? — a szemének hisz, s nem annak, amit sza­vakkal akarnak elhitetni vele. A látvány így árulkodó. A film hűsége«, látványt* ok- nvomozással igáját el berniün­ket ebben a megismerésiben, a gyötrelemben is. felemelő mó­don. És természetesen nemcsak a pompás életrajzi regényre irányítja figyelmünket, hanem a festő képein-e — nagyszerű színezéssel idézi föl ezeket a film, (Csupán a víziók világá­ban marad a lehetőségek alatt.) 1964-ben jelenít meg Lon­donban az egyik legjobb Goya­al.bum. Ha a filmre emlékezünk, a megismerés gyüuel m es útja azonnal kitánulkozik. Érdemes megkeresni a párhuzamokat, az udvari élet torz, megdöb­bentően őszinte ábrázolású hü- lve-nagyjait, miiként térnek vissza a Caprichók torz soro­zatában, ebben á beteges, de lényeglátó álomvilúgban, em­berölő, véres szenvedélyektől hajtottan, a roskadozó rend valóságos betegségében. S aki a kórképről pontos, művészi vallomást tett: Francisco Goya volt. Tröszt Tibor egyszer az olvasótáborról OLVASÓINK már többször is találtak lapunkban az olva­sótáborral foglalkozó írást. Mire ezek a sorok megjelen­nek. a tábor már bezárta ka­puit. de ez az országosan is egyedülálló kezdeményezés megérdemli, hogy még egy­szer foglalkozzunk vele. Ha- j sonló jellegű táborokat már­szervezett az írószövetség, de ' a Balatoníenyves alsói külön­bözik ezektől. A fő cél azonos: a fiatalok olvasóvá nevelése. E sokrétű munka egyik fon­tos részfeladata a könyvtáris­meret és könyvtárhasználat. Nem volnánk igazságosak, ha hibául rónánk fel a pedagógu- hogy az iskolában részletesen tel halasszam el, mert vakbél- gyulladása van. A repülőjegy kicserélése nem körülményes dolog, de vajon ml a helyzet ott Washingtonban egy vak- bélműtéttel? Négy nap múlva mór a be- ásóknak, teg telefonált. A következő #nem foglalkoznak beszélgetés zajlott le közöt- (»ezzel a területtel. Nemcsak tünk: iazért, mert nem tartozik a — Már otthon vagy? — Itt gyorsan gyógyítanak. — De mégis? — A részleteket majd itt. Amint megérkeztünk Wa­shingtonba, első kérdéseink ( barátunk egészségi állapotára, vonatkoztak. ( — Minden rendben. De nézd i csak ezeket a papírokat... A papírok arról szóltak,1 hogy Mr. Sztrelnyikov átfúró-1 dott vakbelét eltávolították. Egyikünk életében először lá­tott effajta papírosokat. Rend-1 kívül érdekes volt számára. tananyaghoz, hanem azért is, mert ez elsősorban a könyv­tár és a szakemberek, a könyvtárosok feladata. Ez a felismerés vezette Leinbergev Ágotát, a megyei gyermek­könyvtár könyvtárosát, ami­kor Gondos Piroska tanítónő­vel együtt megszervezték ezt a tábort. Az ó baráti es mun- J katársi kapcsolatuk volt az | alap, amely talán már egy- j magában is biztosította volna a sikert. De sokat jelentett a Somogy megyei úttörőelnök- j ség s a Megyei Könyvtár anyagi és erkölcsi támogatása, í melyek az első pillanattól kezdve mellettük álltak. Eny­-Vérvizsgálat — 25 dollár. r , * nyit az előzményekről. Vizeletvizsgálat — 22 dollár. Különféle vizsgálatok — 35 dollár. A sebész honoráriuma — 200 j| dollár. Kórházi kezelési költségek^ naponta — 200 dollár. Televíziohasználat — napi 3j dollár.« fFolyixUjuk..) Milyen volt a tabor mun- t kaja? Pontosan megtervezeti f és szervezett. A táborvezelő- ségnek összetett feladatot kel­lett megoldania: bevezetni a gyerekeket a könyvtár tudo­mányába. megszerettetni ezt velük, összekapcsolni a könyv­tárhasználatot a jövő évi út­törő-expedíció előkészítésével, s végül, de nem utolsósorban, nem volt szabad megfeledkez­niük arról sem, hogy nyár van, a gyerekeknek játékra, pihenésre van szükségük. A táborélet játékos és ro­mantikus formaságain kívül minden nap hozott valami ér­dekességet. Ide látogatott Őr­si Ferenc író, Margittay Ági Vhay Ildikóval és Varga Ri­tával, és dr. Csaták Mihály, aki a Kincskereső című folyó­iratról beszélt. Naponta más­más raj állította össze a tá­borrádió műsorát, s zászlófel­vonáskor kiosztották a »Mos- soly érdemrendet«, az »Arany olvasójegyet« és az »Arany­söprű« díjat. (Nevük árulkodik funkciójukról is.) Egésznapos kirándulást szerveztek Keszt­helyre, volt esti szalonnasü­tés, nyitó és záró tábortűz, na és természetesen dal, játék, sportmérkőzés, fürdés. A MÓDSZERTANI előadá­sok alkalmazkodtak a gyere­kek életkori sajátosságaihoz, jól előkészítették a könyvtár­ismereti vetélkedőt. A tábor­ról, táboréletről készült g.ver- mekrajzok, fogalmazások, csa­takiáltások és versek még a legádázzabb kételkedőt is meggyőznék a sikerről. Ezeket helyhiány miatt nem sorolom, de talán elég egy kislány vé­leménye is: »Ilyen jó táborban még nem voltam. Jó lenne még egy hétig itt lenni.« Reméljük, a következő évek­ben még sok pajtás mondhat­ja el ugyanezt, s a pedagógu­sok és könyvtárosok összefo­gásával egyre több gyerek is­merkedik meg az általános műveltséghez szervesen kap­csolódó könyvtár használatá­val. P. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom