Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

Esztergom ezeréves Székesfehérvár, a magyar j Géza fejedelem alapította I. varosok »nagy öregének« mii- j istván király tovább építette és gazdagította az Árpád-házi lennkrma után egy esztendő­vel, Esztergom falai között harsannak föl az ezredik szü­letésnap ünnepi hangjai. A város csöndes méltósággal és lakóinak forró lelkesedésével készülődik a nagy napokra. Esztergom az ünnepi év ra­gyogásában annak ynu tatja magát, ami valójában mindig is volt: történelmi városnak, a művészetek gazdag kincstárá­nak, amelyet merész és nagy­vonalú foglalatba zár egy kor­szerű ipari övezet. Esztergom­ban a műit és a jelen olyan szerencsés arányú ötvözetet alkot, amelyet kevés magyar város mutathat föl. Elhelyezé­sével és természeti környeze­tével kevés magyar város kel­het versenyre. Királyi székhely A délre kanyarodó Duna ki­ugró sziklafokán, a folyó ősi magyar nevén, az Ißzter »gombján« építette Géza feje­delem az első esztergomi pa­lotát, nyilvánvalóan abból a bölcs megfontolásból kiindul­va. hogy a hegyek és a Duna között felmagasló, meredek sziklatuskó eredményesebben védhető, mint a mocsaras sík­ságon álló Alha Regia. E pa­lotában született Géza fejede­lem fia, Vajk, aki fölvette a kereszténységet, s akit I. Ist­ván néven esztergámban ki­rállyá koronáztak. A táj való­ban méltó egy királyi szék­helyhez. A Duna túlpartjáról a Börzsöny erdős hegyvonulata néz farkasszemet a várossal, mely a Pilis és a Gerecse hegységek változatos, vadregé­nyes hullámaira támaszkodik. A magyarság I. István uralko­dásával, a kereszténység tér­hódításával új társadalmi rendre tért át. E történelmi váltás után Esztergom-a ma­gyar állami hatalom székhe­lye, gazdasági, politikai és műveltségi központja lett. A történelem viharai Esz­tergomot sem kímélték. Az Ár- pád-házT királyok uralkodása alatt, a tatárjárásig húzódó két és fél évszázadon át betöltötte a királyi székhely fontos hiva­tását. Mátyás király uralkodá­sa alatt már kibontakozott Esztergom szerepe a tudomá­nyok és a művészetek ápolá­sában, az államhatalom köz­pontja a humanizmus és a magyar reneszánsz fellegvára lett. Vitéz János érsek könyv­tára Mátyás híres budai könyvtárával vetekedett. Mo­hács után tizenhét évvel Szu- lejmán elfoglalta Esztergomot, a város védelmi harcaiban ha­lálos sebesülés érte a magyar líra első igazi nagy költőjét, Balassi Bálintot. A város fa­lai között született Rákóczi Fe­renc szabadságharcának leghí­resebb generálisa, Vak Boty- tyán, akinek egykori háza napjainkban a városi tanács­nak nyújt otthont A millennium évében A XIX. század első évtize­deiben az egyház nagyszabá­sú építkezéseket kezdett Esz­tergomban, fölépítve a hegy­csúcson Magyarország legna­gyobb templomát, az esztergo­mi bazilikát, az érseki palotát, majd Simor János érsek meg­alapította a Keresztény Mú­zeumot, amelynek felújítása a millennium évében fejeződött be, mintegy húszmillió for in- [ tos költséggel. Az ország má- j sodik legnagyobb művészettör­téneti gyűjteménye május óta - ismét látogatókat fogad, akik | között évenként csaknem száz­ezer külföldi szerepel. A mú­zeum páratlanul gazdag a kö­zépkori európai festészet és szobrászat felbecsülhetetlen értékű alkotásaiban, melyeket a látogatók az ünnepi évben már méltó keretek között szemlélhetnek. királyok első kőpalotáját, amelyet III. Béla legjelentő­sebb középkori műemlékünkké emelt. 1934—38 között a Mű­emlékek Országos Bizottsága feltárta és helyreállította III. Béla palotájának és a várká­polnának maradványait. A 80-as évek elején kezdődött esztergomi ásatások második szakasza során megtalálták Géza fejedelem és I. István palotájának nagy kiterjedésű maradványait, amelyek hitele­sen bizonyítják, hogy, Géza és István korában az állami élet központja, a fejedelmi és ki­rályi szálláshely az esztergomi palota volt. Húsz év alatt Esztergom az 50-es évekig megőrizte csöndes kisvárosi zárkózottságát, tartózkodó han­gulatát. Az ország és a kül­föld azonban »fölfedezte« Esz­tergomot, a város ódon szép­ségét, és múzeális kincseit, megkezdődött a'látogatók ára­dása, Esztergom rövid néhány év alatt Magyarország egyik legfelkapottabb idegenforgal­mi célpontja lett. A város tár­sadalmi szerkezetének meg­változása akkor kezdődött, amikor a dorogi szénmedence és bányaipár. a szénre épült iparágak fejlődése robbanás­szerűen kiterjesztette Eszter­gom határait. Alig húsz év alatt az ipari munkások szá­ma megkétszereződött, s bár a közigazgatás átszervezésével Tatabánya lett az egyesített Komárom—Esztergom megyék székhelye, közigazgatási és művelődési, valamint ipari központja, a váro6 fejlődése meggyorsult, egymás után te­lepedtek meg külső kerületei­ben azok az iparművek, ame­lyek Esztergom fejlődését meg­határozták. Ily módon a XX. század má­sodik felében a hajdani kirá­lyi székváros, érseki székhely és katolikus iskolaváros mo­dern középvárossá alakult, amelyben gondosan őrzik az elmúlt évszázadok építészeti hagyatékát, de a nagyarányú | lakásépítés már egy új Eszter­gom körvonalait rajzolja ki. Esztergom ma már nem kirá­lyi város, nem is megyeszék­hely, de új rangot kapott, a Duna-kanyar fővárosa lett. LJj városkép Esztergom lakói azzal ün­nepük az ezredik születésna­pot, hogy büszike történelmi emlékeiket, a múzeumok kin­cseit együtt mutatják be az új kor alkotásaival, a szocialista társadalom eredményeivel. A város lakói nemes lokálpatrio­tizmustól áthatva, páratlan ál­dozatkészséggel vállaltak és vettek részt azokban a társa­dalmi feladatokban, amelyek Eztergom ünneplő arcát kiala­kították. A várost a történel­mi századokban sokféle jelző­vel illették, nevezték szépsé­gesnek, erősnek, gazdagnak és büszkének, de voltaképpen most, a millenniumi ünnepsé­gek időszakában vált a mo­dern emberhez méltó telepü­léssé. S ez a folyamat nem ér véget az ünnepi év utolsó nap­jával. A város falai között kez­dődött I. István országlásával a magyar történelem új kor­szaka, s ezt a. csaknem ezer­éves sorsfordulót Esztergom­ban követendő hagyománynak tartják. A régit körülölelő új városkép, a reneszánsz óta nem tapasztalt szellemi fel- pezsdülés, gyökeresen megvál­tozott emberi és társadalmi viszonyok köszöntik az ezer­éves várost a második évez­red küszöbén. < Báró ti Géza Búcsú a postától NEVEKET OLVASNAK. Fi­gyelmes arcú kézbesítők hall­gatják, hátha a tévesen cím­zett levél tulajdonosa az ő körzetükben lakik. Naponta is­métlődő rendje ez minden na­gyobb postahivatalnak, így a kaposvárinak is. Ez az indu­lás előtti utolsó pillanat, az­után vállukra akasztják a le­velekkel, utalványokkal . teli nehéz táskát, s megkezdik ró­ni az utcákat. A nevek olvasása közben ar­ra is szakítanak időt, hogy szerető pillantást vessenek társukra, aki ma utoljára ül közöttük, utoljára akasztja nyakába táskáját, s járja vé­gig körzetét. A folytatás azon­ban eltér a megszokottól, de bizonyára mindenki megbo­csátja, hogy a kaposvári kéz­besítők valamivel későbben érnek körzetükbe. Ugyanis mi­előtt útjukra indulnának, rendkívüli gyűlést tart a Má­jus 1. brigád. — Nehéz szavakat találnom, hogy valamennyiünk nevében elbúcsúzzam Turbéki János­tól, megköszönjem több évti­zedes munkáját. Nehéz szív­vel válunk el tőle, hiányozni fog mindnyájunknak. Hiá­nyozni fog az a lelkiismeretes, kötelességtudó munka, amely- lyel feladatát nap mint nap ellátta. S ha most el is köszö­nünk, soha nem felejtjük el, visszavárjuk, mindenkor sze­retettel fogadjuk. Hiszen mun­kájával ő is hozzájárult, hogy elnyerhettük a zöld koszorút, az ezüst-, tavaly ^ pedig az aranyjelvényt — szól megha- tottan Andréki Ferenc bri­gádvezető. — Turbéki papa, jó pihe­nést, élvezze sokáig a megér­demelt nyugdíjat — köszön el a fiatalok nevében Izményi Mária, a posta KISZ-titkára, megköszönve azt a segítséget is, melyet a búcsúzó postás a fiataloknak nyújtott. Puskás Zoltánná a távirdá- sok Petőfi brigádja nevében | egy dísztáviratot nyújt át, s I abban is, valamint meghatott I szavaival is hosszú életet kí- I ván. György László a kézbesí­j tők nevében egy tréfás versi­kével búcsúzik. I A Teleki Blanka, a Petőfi és i a Szabadság szocialista brigád , képviselőin kívül Békefi Ist­ván hivatalvezető, Csordás János osztályvezető, Egersüegi László szb-titkár, Sárái And­rás párttitkár mind arról be­szél, hogy Turbéki János nem­csak lelkiismeretes postás volt, hanem példaképe a többiek­nek is a hivatal, a város, a közösség érdekében végzett munkájával. Több évtizeden át dolgozott önzetlenül a me­gyei labdarúgó-szövetségben is. Könnyeivel küszködve mond köszönetét a baráti szavakért, az elismerésért és a kedves ajándékokért az ünnepelt. Meghatott volt mindenki, hisz olyan kollégától köszöntek el, aki az elmúlt évtizedekben a szívükhöz nőtt. Egy kézfogás, egy baráti öle­lés, azután Turbéki János utoljára -még nyakába akaszt­ja a megkopott bőrtáskát. Ró­ja a Dimitrov, a Beloiannisz, i a Vöröstelek és a Damjanich utcát. Elköszön azoktól a ka­posváriaktól, akik a hosszú évek alatt megszokták — 20 éve ebben a körzetben kézbe­sít —, hogy Turbéki János rendszeresen becsönget hozzá­juk levéllel, pénzzel, vagy va­lamilyen más küldeménnyel. Turbéki Jánost várják ott­hon az unokái, Zsuzsa és Vera, akiknek mesél majd arról, ho­gyan lett 1927-ben Orciban postai küldönc 14 esztendős korában, s a postánál töltött több mint négy évtized alatt hány ezer és ezer levelet.'táv­iratot kézbesített, mát jelen­tett mozgópostásnak lenni a háború alatt.. MEGMUTATJA majd az ap­róságoknak a kiválódolgozó jelvényt, a Sport érdemes dol­gozója és a Szakszervezeti Munkáért kitüntetést, amelye­ket több évtizedes becsületes munkájával érdemelt ki. S bi- I zonyára gyakran föleleveníti az apróságoknak a postától bú­csúzás megható pillanatait, ve­zetőinek, társainak szeretetét, amely egész élete munkássá­gának legnagyszerűbb elisme­rését jelentette. Sz. L. Fürdés, pihenés, játék Nem sok járás dicsekedhet | rekek ugyanis nem rosszallják j — Szerintem a hajcVkáréndu­a körülményeket. Ok mással j lás lesz a legjobb — mondja a ilyen kedvező helyen levő út- ; törőtáborral, mint a kaposvári. 1963 óta mindig Balatonlellén | rendezhetik meg a nyári tábo­rozást. ■ Közvetlenül a vízpar- | ton van, a terület, a táborból | azonnal a vízbe léphetnek a gyerekek. A helyszín szeren- j esés, ám az épületekkel baj van. Nedves a fal, dohos a le- : vegő a szobáikban, mostohák a ; tisztálkodási lehetőségek is. A ! KÖJÁL azt javasolta, hogy [ bontsák le az elavúlt épületet. : Remélhetőleg már az ősszel sor ] karül rá, de addig még egy vi- 1 dám nyár így telik el. A gye­vannak elfoglalva. — Négy község —Nagyberki, Magyaratád, Bőszénfa. Gölle — úttörőcsapatának pajtásai táboroznak Lellén. Pár napot töltöttek még csak együtt, de máris összebarátkoztak. Egymás szavába vágva mesé­lik. mi történt eddig. Egyikük­ben a szavalóverseny, mási­kukban a tréfás vetélkedő ha­gyott emléket. — Megyünk majd moziba is — kezdi sorolni a következő naipok programját az egyik kislány. Óvatosan magamhoz szorí­tottam a szakszervezet által vásárolt dinnyebefőttet, egy köteg 1934-es évfolyamú Tol- ■ nai Világlapját és egy csokor rózsaszínű szegfűt (kis gyári hibával). A szolid eleganciá­val berendezett kórteremben az ablak melletti ágyon fe­küdt Kondorossy kollégánk az adminisztrációból. Bá­gyadt kézlegyintéssel üdvö­zölt, én viszont harsányan felordítottam: — Szevasz, öreg fiú! Ez igen! Mi majd megörülünk a vállalatnál, annyi a munka igy a hó végén, ö meg szépen elbújik a kórházban ... Hát szabad ezt? Haszontalan szi­muláns. Itt sütteti a hasát a nappal, az allam pénzén! Hat illik ez? Vedd tudomásul, hogy az egész osztály irigyel. Szerencsés flátás! — Ne bolondozz — nyögte kissé sápadtan —, a prof sze­rint meg kell csinálni a mű­tétet. — És ha meg kell csinál­Küldetésben ni? Na bumm! És akkor mi van? Tudod, mi lesz az egész? Katonadolog, gyerekjáték, ipi-apacs, egy-kettő-három. A professzor azt mondja: te vagy a fogó, aztán kész. Ekkor fehér bóbitás ápoló­nő lépett az ágyhoz: — Most szépen a hóna alá tesszük a hőmérőt. így ni — mondta kedvesen mosolyogva, azután elsietett. — Micsoda nő. öregem — kacsintottam Kondorossyra —, átkozottul jól megy a dol­god. Ne félj, láttam, hogy né­zett rád ez a tündér! — Hogy nézett rám? — nyögte kétségbeesetten Kon­dorossy. — Engem nem tudsz félre­vezetni. Mindig nagy szok­nyavadász voltál. Ilyen ápoló-, nő mellett boldogság az élet. Udvarolj csak. fiatal vagy! — intettem barátian. — Jut is nekem eszembe ilyesmi. Értsd meg, lehet, hogy még a héten sor kerül az operációra — suttogta el­merengve. — Becsületszavamra iri­gyellek. Mi el kell készítsük a bonyolult exportkimutatást, ő meg itt lazsál a kórházban. Az egész ügy gyerekjáték. Lánc-lánc, eszterlánc, eszter- lánci cérna... A dinnyebe­főttet meg ne edd egyszerre! Tudom, milyen mohó vagy. — És ha esetleg . valami komplikáció merül fel? — Komplikáció? Hogy oda ne rohanjak. Tudod, az or­szágban hány ilyen karcolást végeznek az orvosok? A prof álmában, behunyt szemmel csinálja az ilyesmit. Ott sem kell lennie, interurbán telefo­non megcsinálja. Ügy elvégzi, hogy közben Steinbecket ol­vas és hallgatja a Szabó csa­ládot, hogy mi történt az Icukával. Hiába, a sors ke­gyeltje vagy. Mi hóvégi haj­rázunk, ő még puha paplan, fehér ágy . .. Már egészen ki- gömbulyödött a képed. Remek színben vagy, Kondorossy — mondtam elismerően és bú­csúzóul kedélyesen hátba- vágtam. Mielőtt elhagytam volna a kórtermet, tagbaszakadt ápoló lépett Kondorossy ágyához: — A kedves beteget most áthelyezzük a műtőbe — har­sogta biztatóan. — Látod — mondtam iri­gyen —, nagy kópé vagy. mindig tudtad, hogyan kell helyezkedni...! Ezután pánikszerűen kióda- logtam az utcára, szilárdan el­határozván, hogy megmondom a vállalatnál Radóczkinak, ezentúl mást küldjenek szak- szervezeti beteglátogatásra. Például Gábor Miklóst. Ö még nálam is jobb színész! Galambos Szilveszter másik. A tabor vezetőtől. Sipos Józseftől hallottuk, hogy egy tihanyi kirándulást szavazott m.eg a tábortanács. Ebéd után egyórás pihenő van. Elvileg csendes. De má ■ a délutáni focizást, fürdé>t tervezik hangosan. — A tna- gy ara t:\dlalckal beszél gettóink. — Délelőtt Nagyberki meg Gölle is megvert bennünk?!. Vissza kell adni — mondta az ötödikes Tóth Feri. — Sokam jöttünk a faluból. Az egész sor kiürült az ut­cánkban, Azt mondta édes­anyám, legalább csönd le '■'tikon. Mondták a szoms.id;'; is. hogy üres lmz az utca — folytatta a mesálést Feri. Azután előkerültek a -km- esek«. Mert mindenki vásáré már. Az egyik bicskát húz e'" a másiknak díszes kulcs van a polcán. Harmincnyolc forint, vette egy bazárban. Mondo,: neki, hogy drága volt. s m?-o tudja majd mire haszinálr. Énre aztán nagyon elkesere­dett. Törte a fejét, miég is mit kezdhetne vele; de nem jutott semmi Okos az eszébe. A töb­bieknek sem,'mert ők is seg-"- teni akartak a kulcs ügyben Azután. leltárt csináltak, han­gosan számolták, kinek meny­nyi pénze van miéig. Kettőkor metmó'alt az ügye­letes tanár sípja. Vége a csen­des pihenőnek — je'ezte. Egy perc alatt mindenki fürdőru­háiban. áílt a sorban, Látszott, azzal telit el az egy óira, hogy a fürdésre készültek'... H. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom