Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

II szocialista épitfimnnka sikerei Jugoszláviában A háború óta. Jugoszláviá­ban végbement fejlődést a legszembetűnőbben az ipar alalkulasa mutatja. 1972- ben. a jugoszláv ipar kereiken 15-sziőrösét termelte, mint 1946-ham. A legutóbbi húsz év­ben az ipariban foglalkoztatot­tak száma 2. fűszeresére, a munkatermelékenység 2,6-sze- nasére nőtt. A régebbi iparágak korszerűsödtek, s olyan ágak is kifejlődtek, ameiyekinek semmi hagyományuk sem volt. Számottevő a jugoszláv vegy­ipar. autógyártás, wiUamosipar. hajógyártás. A nemzeti jövedelem 1947 és 1971 között 4 es félszeresével növekedett. A második világ­háború előtt Jugoszlávia, évi 2.5 százalékos növekedési üte­mérvéi. az európai országok namgtestá,járnak aljéra szorult. Az 1953—72 közti két évtized­ben évente 7 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem; ez meg­felel a többi európai szocialis­ta ország hasonló adatának, s gyorsabb a növekedés, iránt a fejlett tőkés országoké. Számottevő változások men­ték végbe a jugoszláv mező­gazdaságban. illetőleg falun is. A döntő körülmény természe­tesen itt is a földosztás volt, amelynek következtéiben gyö­keresein megválttozrtak a tártok nszonyok. Jelenleg a földterü­letnek 15 százalékán működ­nek úgynevezett társadalmi gazdaságok, a többi egyéni művelés alatt áll. A fenti 15 ® o-os aránynál többet mond azonban, hogy az 1971-ben előállított mintegy 32 milliárd dinár értékű mezőgaadasagi termékből kereken 9,5 mil­liárd érték származott a társas nagyüzemekből, ök adják a piacra kerülő termékek felet, jelezve a nagyüzem fölényét a kisüzemmel szemben. A társadalom szerkezetében végbement változás is kifejezi a szocialista pozíciók vissza­vonhatatlan erősödését. A haj­dan elmaradott agrárország- ban mindössze néhány száza­lékét tett ki az ipari munkás­ság aránya. Most már az egész lakosságnak több mint 60 szá­zaléka nem mezőgazdasági eredetű jövedelemből él: a tár­sadalmi szektorban foglalkoz­tatott négymillió ember az egész termelésnek több mint 80 százalékát adja. Az ipar részaránya a nemzeti jövede­lem létrehozásában több mint negyven százalékra nőtt, mig a mezőgazdaságé — a terme­lés jelentékeny növekedése mieilíleitt — húsz százalékra sízo- riflt vissza. A szocialista fejlődés fon­tos mutatója az is, hogy a bérből és fizetésből élő nők száma a legutóbbi húsz evben megháromszorozó - dott. Megemlítendő, hogy az el­maradott országrészeken a nö­vekedés aranya nagyobb volt az országos átlagnál. Mind­azonáltal az egyes országrészek közötti különbség mértéke nem csőikként, minthogy a fej­lettebb és gazdagabb területe­ken nagyobb anyagi eszközök I voltak a fejlesztésire. Ezen most szolidáritásd alapét lét­rehozásával, illetve úgy igye­keznek segíteni, hogy iparvál­lalatok létrehozására ösztönzik a gazdagabb vállalatokat a szegényebb vidékeken, segítve ezzel egyrészt az elmaradot­tabb vidékek gyorsabb fejlő­dését és a foglalkoztatottság bővülését, másrészt az egysé­ges jugoszláv gazdaság és piac kialakulását. A háború előtti Jugoszláviá­ban — akárcsak Magyarorszá­gon — sok volt az írástudat­lan és alacsony az iskolázott­ság színvonala. A szocialista rendszerben kiépült az orszá­gos iskolahálózat, s jól jelzi a fejlettséget, hagy a legutóbbi négy évben 712 ezren tanul­tak középiskoláikban és 57 ez­ren felsőfokú tanintézetekben. 1972-ben 194 ezer diák iratko­zott be egyetemekre és főis­koláikra. A tudományos intéz­ményekben 12 ezer tudós és tudósjelölt dolgozik. Az egye­temet végzettek és a tudomá­nyos munkások száma csak­nem húszszorosa a háború előttinek! Objektív okok miatt Fél év elteltével — lemaradás J Három termék kivételével Zavartalan a lakosság ellátása építőanyaggal A belkereskedelem építő­anyag-forrásai a korábbi eveknél kiegyensúlyozottabb, a beszerzések, a szállítások jobb ütemezése pedig egyenle­tesebb ellátást tettek lehetővé — összegezte az építőanyag­forgalom tapasztalatait a Bel­kereskedelmi Minisztérium il- gén érkeztek, lefolyócső pedig sek. s a külkereskedelmi en­gedélyek elhúzódása miatt azonban csak ezután tudnak enyhíteni a helyzeten. A so­ron kívül megrendelt külföldi burkolólap és á'tőkés piacról beszerzett mészhidrát első szállítmányai csak június vé­letékes főosztálya. A kereskedelem a lakossági építkezésekhez az idén mint­egy 800—900 millió forinttal nagyobb, több mint 11 milliár­dos árualapról gondoskodott, s ez éves szinten mintegy 8 százalékos forgalomnöveke­désihez nyújt megnyugtató fe­dezetet. Az eddigi eredmé­nyek a kellő előrelátást iga­zolják, fél év alatt hozzávető­legesen 9 százalékkal emelke­dett az építőanyag-forgalom. A legfontosabb építőanyagok közül egyebek között cement- i bői 150 000 tonnával, palából J es hullámpalából 1,3 millió | négyzetméterrel, vasbeton ge- I renidából 200 000 folyóméter­rel, parkettából 250 OOO négy­zetméterrel, ajtóból és ablak­ból 50 000-rel adtak el töb­bet, mint tavaly. Bőséges az építőanyag-kíná­lat, még most a csúcsidény­ben is jóval több áll a lakos­ság rendelkezesere. mint az elmúlt evekben, örvendetes, hogy az ellátás elsősorban azokból az anyagokból — cement, falázó- anvag, parketta, vasbeton ge­renda, sóder — javult, ame­lyek korábban főleg a szezon­ban évek óta hiányoztak. Je­lenleg is kedvező a helyzet, sőt biztatóbb még az első fél­évinél is, mert többet ígérnek abból a háromfajta termékből, amely eddig zavart akozott az ellátásban. Márciustól ugyan­is — a készletek fogytával, az akadozó utánpótlás miatt — a sokfajta építőanyag közül a mész. az azbesztcement lefo­lyócső és a padlóburkoló lap a kereslethez képest kevés. A hazai ipar fél év alatt 1600 tonna csővel, 60 000 négyzet- méter burkolólappal és 10 000 tonna égetett mész szállításá­val maradt adós, s ezek közül csak a padlóburkoló lapból keletkezett adósság törleszté­sét vállalta a második félévre. A kereskedelem annak ellené­re, hogy a külföldről behozott termékek jóval drágábbak a hazaiaknál, a hiányt importtal pótolja. A késői megrendeie­! még csak ezután jön. A har- : madiik negyedévben azonban a ! most még hiánycikknek szá- í mító három tenméklből is ja- i vul az ellátási. elenieg Jugoszláviáiban 5,1 millió lakás van, ezeknek több mint 40 százaléka a háború után épült, mind amellett nem küzdő ttok le a lakáshiányt. A gaizdasági növekedéshez hasonlóan, országosan kiépült a társadalombiztosítás. De ter­mészetszerűen ebben is meg­nyilvánulnak az országrészek közötti egyenetlenségek, pél­dául az orvoseililátottségban és a kórházi ágyak számának részarányában. Sok fertőző betegséget visszaszorítottak, a halálozási arány csökkent, fő­képp a gyermek- és csecsemő­halandóság. A férfiak átlagos életkora 65, a nőké 69 év. A háború előtt 45, illetve 46 év volt az átlagos élettartam. Mindezek az adatok a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeiről szólnak. Mindenki, aki a barát szolidaritásával figyeli Jugoszlávia népeinek munká­ját, örül az itt vázolt sikerek­nek es kívánja, hogy azok a belpolitikai és gazdasaga erő­feszítések, melyek az utóbbi időben, tórténtek, újabb sike­reik forrásai legyenek. Három profilú a me­zőgép 6. számú tapsonyi üzemegysége. Pótkocsikat újí­tanak fel, erdészeti gépeket gyártanak és technológiák sze­relését végzik vidéki munka­helyeken. Búza Sándor főmérnökkel az »év derekán« az idővel ará­nyos tervtéljesítésről beszél­gettünk. Elmondta, hogy az évi termelési érték 28 millió forint. Hat hónap elteltével azonban csak 12 millió forint értékű munkát sikerült elvé­gezni. Ennék okát kutattuk. Sorra vettük az egyes termelési ága­kat. A pótkocsi-felújítás — ez az alaptevékenység — Tap- sonyban csaknem évtizedes múltra tekint vissza. Legtöbb munkájuk a hatvanas évek második felében volt. A meg­rendelők a felújításra állami támogatást kaptak, ez azonban mérséklődött, majd megszűnt. Ugyanakkor új gépek vásárlá­sához biztosítottak dotációt így a termelőszövetkezetek ezt a format választották. Az igény csokiként, a gyáregység­be egyre kevesebb • pót kocsi - felújításra szóló megbízás ér­kezik. így faként az ipari üzemek és a szállítási vállala­tok javítási megrendeléseinek tesznek eleget. A kapacitás azonban nagyobb, mint az igénybevétel. Ez a tevékenysé­gi forma fokozatosan »sorvad«. Az üzem vezetőinek most arra az égető gondra kell megol­dást találniuk; hogyan »állít­sák át« a pótkocsi-felújításra betanított segédmunkásokat a gyártási tevékenységre. A másik alaptevékenység te­A konténerek festéséhez kettő'is elég. hát a gyártás. Ezen belül leg­jelentősebb — mint már emlí­tettük — az erdészeti pótko­csik készítése. De kikerül in­nen sok speciális Konténer, szállítóiáda is. Részt vállaltak a tröszt alkatrészgyártó prog­ramjában, s készítenek egyedi tervezésű vasszerkezeteket. A MEGÉV részére olyan pótal­katrészeket gyártanak, melyek a kereskedelmi forgalomba kerülnek. Ezzel a tevékeny­séggel tehát nincs nagy baj. Van azonban a vidéki sze­relési munkáknál. Szárítóüze­meket, takarmánykeverőket, etetéstechnológiákat szerelnek föl. Jelenleg Baranyában dol­goznak a brigádok. Szám sze­S®. J. 1 Sok kéz kell az alkatrészgyártáshoz... rint kettő, de az igények azt követelik, hogy még kettőt szervezzenek. Míg tavaly Somogybán — Böhönyén, Csurgón, Kaposvá­ron — találtak munkát, addig az idén más megyékben kell dolgozniuk. Ahogy Búza Sán­dor főmérnök mondta; súlyo­san érintette a gyáregységet az, hogy nem használhatták ki kellőképpen a tavaszi idősza­kot, mert a munkahelyekre csak későn tudtak »felvonul­ni«. Ez a tervezés és bizonyos építőmesteri munka késéséből adódott. így sújtották a körül­mények a »vétlent«. A mostoha időjárású múlt év után valamivel gyengébb eredménnyel zárt a legtöbb szövetkezet, mint korábban. Ez m eg ion tol tab bakká, óvato- sabbakká tette őket a beruhá­zások megrendelésében. Két­ségtelen, hogy ez a tény is közrejátszott a tapsonyi üzem­egység féléves mérlegének ala­kulásában. Most megfeszített munka következik, hiszen a mezőgaz­dasági üzemek azt követelik, hogy a megkezdett szárítóüze­meket az őszi kukoncatöresig szereljék föl. ’ A tapsonyi üzemben 160 ember dolgozik. Fele helybeli, felét a környező falvakból szál­lítják munkahelyükre a válla­lati kocsik. Az üzem jelentős bázisa a szakmunkásképzésnek is. Valamennyiük energiája — szakmunkásoké, segédmunká­soké, tanulóké — kell ahhoz, hogy év végére a tervezett szintet el tudják érni. Talán még nincs késő... L. L. Harmincöt ember meghalt. ötezer-nyolcszáz szenvedett különböző sérüléseket. A bal­esetek következtében kiesett munkanapok száma meghalad­ta az ötvenhat ezret Elgon­dolkoztató adatok még akkor is, ha ezek három esztendőre — 1970—71—72-re vonatkoz­nak. Új veszélyforrások Kevesebb lehetne a baleset I Törődjenek főbbet a munka- és egészségvédelemmel! NEB-vizsgálat a megye mezőgazdaságában Kilenc _______________ . b en, három állami gazdaság- i &épekkel pótoljuk. Annyi pen-i ban és felettes szerveiknél j zünk viszont nincs, hogy vaui- j vizsgálta a megyei Népi Ellen- I fnennyi. elöregedett, veszelyes- őrzési Bizottság a munka- és A népi ellenőröket elsősorban az érdekelte, hogy a mezőgaz­daság gépesítésével, az új ve­szélyforrások számának növe- alapvető építő- kedésével együtt járt-e az anyagi, pénzügyi eszközök fel- használása a munka- és egészségvédelem céljára. Ja­vult-e a biztonságos munka­végzés föltétele, hatékony-e a munkavédelmi és a felügyeleti ellenőrzés, s azok mennyire szolgálják a balesetek és a munkahelyi ártalmak megelő­zését. — Somogy mezőgazdasági üzemeiben a munka- és egészségvédelemben lassú, egyúttal ellentmondásos a fej­lődés. A mezőgazdaság mű­szaki-technikai fejlődése rész­ben csökkenti a baleseti for­rásokat, de új veszélyforrások is keletkeznek. A termelés fej­lesztésére fordított eszközök­kel nem áll arányban a mun­ka- és egészségvédelem céljai­ra fordított eszközök nagysága — állapította meg a megyei NEB jelentése. termelőszövetkezet- j hiányzó munkaerőt korszerű 1 állami gazdaságokban a szak- tekben, a vezetők a féléven- ...................................... kénti biztonsági szemlék he­lyett évenként csak egyet tar­tanak, azok többsége formális, felszínes, és az intézkedések legtöbbször elmaradnak. Rit­kán szabnak meg a hibák ki­javítására határidőt, nem jelö­lik meg a felelőst, nagyon ritkán tapasztalni, hogy bárkit is felelősségi-e vonnak a mu­lasztásokért. e gészségvédelem, valamint a se vált gépünket kiselejtez- I zühk, hogy olyan munka-, szociális ellátottság helyzetét. í egészségvédelmi, __ sxwiális fel­tételeket teremtsünk, mint pél­dául egy korszerű ipari üzem­ben — magyarázkodott egy tsz-elnök, amikór a vizsgálat tapasztalatairól beszélgettünk. Valóban, az megállapítható: termelőszövetkezeteinik nagy része nem áll olyan anyagi helyzetben, hogy tíz- vagy százezreket költhetne évente erre a célra. A magyarázko­dás azonban csak részben fo­gadható el. Népi ellenőreink j figyelme kiterjedt arra is, I hogy a felelős vezetők, vala- i mint a munka- és egészségvé­delemmel, a balesetek megelő- i -zésével megbízottak mennyire | gyakorolják irányító, ellenőrző és számon kérő tevékenységü­ket? A munkavéd elemben ; nincs számottevő javulás a mezőgazdasági üzemekben. Ez egyben azt mutatja, hogy el­hanyagolják az ellenőrzést, rendszertelenek a biztonsági szemlék, nem szüntetik meg a hibákat, elmulasztják a fele­lősségre vonást. Kölcsönkért szabályzat A megvizsgált mezőgazdasá­gi üzemeknek van munkavé­Elhanyagolt ellenőrzés — Az élet, a fejlődés arra ösztönöz bennünket, hogy a4 aelma szaibaiyssaauk. Ezek ya szervezeti bizottságokkal egyetértésben készültek, s azo­kat megkapták a termelést irányító vezetők, A termelő­szövetkezetek színién elkészí­tették a munkavédelmi sza- j bálvzatot, a MÉM követelmé­nyeinek azonban nem minden- j ben felelnek meg. A tsz-ek 1 nem határozták meg a sajátos i helyzetüknek megfelelő fel­adatokat, a szervezés, az el­lenőrzés módját, gyakoriságát, határidejét, a vezetők kötele­zettségét. Sőt, találtak olyan tsz-t, amely más üzemtől köl­csönkért munkavédelmi sza­bályzatot használt. Persze fennáll a fölöttes szervek mu­lasztása is, mert nem ellenőriz­ték a tsz-ek terveit, azok vég­rehajtását. Ezért fordulhatott elő, hogy három tsz-ben olyan gépi berendezést is találtak, ; amely engedély nélkül üze- , melt. Az állami gazdaságok min­denütt kijelölték a biztonsági j megbízottakat, megszervezték | a munkavédelmi őrháiózatot. j A termelőszövetkezetekben j van biztonságtechnikai megbí­zott, feladatának azonban ez I csak egy része. Erre kevés ide- I je jut, s jogköre is igen szűk- ! re korlátozott. A vezetők rna- i gára hagyják. Munkavédelmi őrhálózat el­vetve található a szovetkeae­Három év alatt mindössze tizenkétszer állították le a munkát balesetveszély miatt mezőgazdasági üzemeinkben. Az okokat elemezve viszont az derült ki: ez idő alatt 85 olyan baleset történt, amely elkerül­hető lett volna, ha a munkát ott is időben beszüntetik! Legnagyobb veszély: a közömbösség! Nem megfelelő a' tsz-ekbem — néhány esetben az állami gazdaságokban sem — a bal­esetek kivizsgálása, az okok feltárása, s a balesetek meg­előzésére való törekvés. Leg­több baleset az állatgondozó­kat, a fogatosokat, a munka- gépkezelőket éri, sokan sérül­nek meg rakodás vagy a szer­számok szabálytalan használa­ta következtében, a védőberen­dezés, fölszerelés hiánya és i figyelmetlenség miatt. Három j ev alatt 120 baleset történt a i munkahelyek elhanyagoltsága következtében. Az öreglaki Kertészeti Tsz- ben 1970. május 14-én azt ál­lapították meg, hogy a magtar életveszélyes, s ennek meg­szüntetéséért felelős a tsz ve­zetősége. Ugyanazt állapítot­ták meg azután 1972 júniusá­ban, majd szeptemberében is! A marcali Egyesült Vörös Haj­nal Tsz-ben szárító berende­zést, esztergagépet és szakosí­tott telepet helyeztek üzembe, a szükséges engedélyeket, jegy­zőkönyveket azonban nem tud­ták felmutatni. Furcsa aláírások A tapsonyi Rákóczi Tsz-ben az üzemi balesetek kivizsgálá­sa megfelel az előírásoknak, s azokat időben jelentik. A dol­gozókkal azonban aláíratnak egy olyan papírt, hogy nem kérnek a szövetkezettől kárté­rítést. A homoszentgyörgyi Zöld Mező Tsz méregraktára a terményraktár szomszédsá­gában van. Van jó néhány olyan termelőszövetkezet —• például a göllei Béke, a bar­csi Vörös Csillag stb. —, ahol nagy erőfeszítéseket tesznek a munka- és egészségvédelem javítására, s legalább olyan kedvezőek a tapasztalatok, mint a jobb adottságú állami gazdaságokban. A vizsgált ter­melőszövetkezetek többségé­ben azonban nagyon sokat kell tenni a munka- és egészségvé­delem javításáért. Elsősorban I a közömbösséget, a nemtörő­dömséget kell felszámolni. Szalui László Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom