Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

A jÓkCdV Crdei városé Dunántúli néptáncosok VII. találkozója

»Ilyen erdő talán még a napsugaras Itáliában sincs«

— mondotta Mátyás király a mai csillebérci erdőről, s azt ígérte: »amint befejezzük a háborút, tündérlakkal építtetjük tele-.

1948 júliusában a főváros még félig romokban hevert, amikor megnyitotta kapuit a csillebérci úttörőtábor. Hogy a tervezett időpontra, július

31-re elkészüljön a tábor, az ország különböző tájairól jöttek munkásbrigádok az építők segítésére. Így érkezett a Révai ifjúmunkás brigád is a Duna—Tisza-csatorna építkezéséről. A Révai brigád most is ott lesz, a tábor 25 éves évfordulóján rendezendő díszünnepségen.

A csillebérci tábor minden évben, június elejétől augusztus végéig úttörőket fogad. Turnusonként 1200—1600 gyereket, egy nyáron összesen 8500-at. Az országban 1 millió 200 ezer úttörő van. Ez az egyetlen adat is példázza, hogy valójában milyen kevesen jutnak el Csillebércre; valamint azt is, hogy akiket meghívnak, azok joggal érzik a megtiszteltetést. A 25 évvel ezelőtti sátortábor és faépületek helyén ma 10 személyes őrsi házak, emeletes parancsnoki épület, téli szállásra is alkalmas »-kollégiumi« épület álL Az 1968-ban kezdődött rekonstrukció során csaknem 100 millió forintot költöttek a táborra.

— Mi változott, hogy alakult Csillebérc az elmúlt 25 esztendő alatt? — kérdezem Simon János táborvezetőt.

— Sok minden. Szinte évenként kell valami újat tennünk azért, hogy a tábor ne váljék csak üdülőtáborrá. Minden évben meghívtuk a szaktáborba a különböző tanulmányi versenyeken első, második, harmadik helyezést elért úttörőket. Egy idő után azonban kiderült, hogy nem mindegyikük örül a táborozásnak, mert emiatt nem mehetett el szüleivel nyaralni. Módosítottuk tehát a meghívás rendjét. Már ebben az

évben is és a jövőben is, a

szaktáborokba nem a győzteseket hívjuk, hanem fizikai dolgozóknak azokat a gyere keit. akik részt vesznek a szakköri foglalkozásokon, és akiknek nincs módjuk tovább fejleszteni az ott tanultakat. Akiknek igazi örömöt jelent a csillebérci- tábor.

— Az örömszerzésen túl, mit tart a tábor legfontosabb feladatának?

— Megőrizni a tábor jelleget. pontosabban az ebben rejlő lehetőséget, a közösségi életre való nevelés komoly feladatát. Megköveteljük a rendet, meghatározott időben van ébresztő, takarodó, kötött időtartamú programok töltik ki a napok többségét. A gyerekek mégis a »jókedv erdei városának« nevezik Csillebércet. Ki-ki a maga feladatának elvégzését fontosnak és szépnek tartja, mert hiszen »felnőtt módra« élni melyik gyereknek nem jelent élményt? Szeretném remélni, hogy mindazoknak, akik részvevői voltak — és lesznek — a csillebérci úttörő nagytábornak, segítettük és segítünk megismerni a felelősségteljes élet rendjét, örömét.

L. X.

NAPFÉNY ES ÁRNYÉK

Igaz. szombaton egesz nap borús volt az ég a Balatonon, így a nép táncosok VII. dunántúli találkozójának színhelyén is. Balatonföldváron. de napfényt varázsolt az üdülőhelyen | a táncosok hagyományos utcai menettánoa. És két órával később egv pillanatra kétségessé vált. hogy folytatódhat-e a szabadtérin a részvevő együttesek műsora, mert eleredt az eső. Azonban másképpen is árnyékfeilhők vonultak végig a színpadon . . . Ezekről beszámolómban később majd még lesz szó.

Nyolc együttes jelentkezett az 1973. évi balatonföldvári ; találkozóra: a Dunaújvárosi Vasmű táncegyüttese, a zalaegerszegi honv>ed, a karádi áfész-együttes — ez azonban í különös oknál fogva nem lépett színpadira —, az esztergomi áf ész-együttes, a kapuimnak. ^ Dráva .együttes, a bod- rogkif-ti és a balatonboglari Boglárka együttes. Őket köszöntötték a szabadtérin szép számban helyet foglaló hazai és külföldi nyaralók.

Há jósolni lehet a néptáncotok menettánc-versenye alapján, akkor sok mindent »megtudhattunk« ennek alapján -ís. Nem volt minden együttesnek menettánca,• öt

A menettáneverseny sok érdeklődőt csalt ki az utcákra.

I csoport vonult föl Balaton- földvár utcáin. Ezek közül is | két együttes -»ontotta« azt a í napfényt, amelyről máj’ beszél- ! tem. Csupa ötlet, humor, nagyJclenet a kapuváriak műsorából.

A szerelem arcai című írásunkban említettük, hogy ez az igazán szép, talán a legnagyobb emberi érzelem néha káros szenvedély- lyé válik. Témánk most a szenvedély.

A szenvedély arcai

Szenvedély? De hisz ahány embert, annyiféle szenvedélyt ismerünk! Különbséget szoktunk tenni hasznos és káros között. De figyeljük csak Ru- binsteinre, a neves szovjet pszichológusira. Így definiálja a szenvedélyt: » ... olyan erős, állandó, tartós érzelem, amely gyökeret ereszt az emberben, átfogja és hatalmaba keríti.-. Mit jelent ez? Az ész kizáródását, az indulatnál is erősebb érzelem uralkodóvá terebélye- sedését? A »hasznos« szenvedélynél az ész és az érzelem kölcsönösen erősítik egymást. Ebből következően a káros szenvedély esetében — mely nemegyszer valódi kórrá »lép elő« — a robbanás felé haladó érzelem kerül túlsúlyba a gondolkodással szemben.

Kártya, ital, szerencsejáték — mindből válhat káros szenvedély. Elég, ha csak a klasz- szikus példára. Dosztojevszkij A játékos című művének főhősére utalunk. Témánk azonban csak egyetlen válfaj, a szerelmi szenvedély, mely csaknem minden esetben egyet jelent a féltékenységgel, a szeremi partner beteges féltésével. Ezt visszagyűrni nem kis feladat, mondhatnánk:sziszifuszi méretű. De nemcsak lehetséges; szükségszerű! Különben megbomlik a személyiség egyensúlya. Az ösztön fékje a józanság. »Az értelem hangja halk, de ha az ember odafigyel, meghallja- — írta Sigmund Freud.

A társ egyedüli birtoklása, az egyidejűség nem az egyéni szerelem gyümölcse. Hiszen horéékban élő őseink — a tudomány erre a megállapításra jutott — nem ismerték a monogámiát. A magántulajdon, a gazdasági alap és ennek megtartási vágya szülte a házasságot. Engels egyik művében megfesti azt a társadalmat, melyben a nők »sohasem kénytelenek magukat más okból odaadni, mint igaz szerelemből-. Az eszme realizációjának korát éljük.

Felmerülhet ezek után a kérdés: »Vajon nem régi beidegződés egyfajta tűltengése-e az oktalan szenvedély?« Bizonyos, hogy évszázadok érzésüledékei sziláidultak meg bennünk. Magyarán: ösztöneinket néha »ősrégi« beideződések irányítják. Szavakban többnyire az »egyenjogúság harcosai« vagyunk, tettekben néha — enyhén szólva — konzervatívok.

Hány esetben kerekedik felül az észérveken a féltékenység koromsötétje? Nincs, nem lehet rá számadat. Szeizmográf nem móri ezeket a »lelki földrengéseket«. De néha tudomást szerzünk ezekről. Amikor már esetekké válnak.

Egy »klasszikus« példa. Szereplői vahxüak vagy árnyalakok? Ki tudja. Boccaccio mindenesetre a tollára tűzte. A nagy indulatű nemes. Raymond de Rousillon féltékeny lett feleségére. mert gyanú ébredt benne, hogy hites társa Guilla- me de Cabstaing lovagot részesíti kegyeiben. A felbőszült férfiú kan-délre hányta a lovagot, pecsenyéinek megsütött szívét pedig felszolgálta az asz- szonynak. Hátborzongató történet.

A

z esetek többségében viszont alaptalan gyanú táplálja a féltékenységet. Hány és hány tragédia történt — semmiért! Hány és hány ember nem tudta magában az intellektust és az emóciókat. az értelmi életet és az érzelmi hullámzást egyensúlyba hozni! Idézzünk a példákból néhányat!

Pár évvel ezelőtt történt, az újságok is beszámoltak róla. Egv fiatalember — a gépműhely szakmunkása — eljegyzett egy lányt, akire hamarosan félétikenyikedni kezdett.

Vasárnap a városi moziba mentek. Hazafelé űjabb alaptalan féltókenységi roham következett, mire a lány visszaadta a jegygyűrűt. A zabolátlan szenvedély kerekedett felül a fiatalemberben. Erős felindulásban elkövetett emberölésben mondta ki a bíróság bűnösnek, és négyévi szabadságvesztésre ítélte.

Közismert annak az asszonynak az esete is, aki meg akarta mérgieztetní v“*ély társnőjét.

Csak annak illusztrálás' idézzük, hogy mindkét nem tagjaiban van hajlam a féltékenykedésire. A túlfűtött szenvedélyű nőt az jelentette fel. akit felkért a mérgezett ital továbbítására.

B

űnüggyé nőtt a szenvedély. Általános ez? Mondjuk így: megtörténik. A féltékenység azonban nem ilyen gyorsan pusztító minden esetben. Lehet »lassan ölő« méreg is. Amikor a féltékeny fél hosszú évekig teszi pokollá a házasságot, a másik ! fél és a gyerekek életét.

Az ilyen esetekben a végállomás sokszor az idegorvosi rendelő vagy az ideggyógvin- tézet. Számos példát olvashatunk erre Hárdi István Lelki | élet, lelki bajok című könyvében.

i Diderot írta: »Csakis a szen- 1 vedélyek, a nagy szenvedélyek emelik fel a lelket-, és serken- I tik nagy dolgokra- Balzac szerint: »A szenvedély: maga az emberiség-. Ember és ember között különbségek vannak. önálló személyiségekről van szó, egyedi tulaj donsáigok- i kai.

Mégis: egy kicsit tőlünk, is függ. milyenné alakul a má- | sik. Közgondolkodásunk átola- I kuloban. A fejlettebb tudat | bizonyára nagy változásokat hoz majd ezen a téren is. a régi beidegződések a háttérbe szorulnak. S ez az esetek csökkenésében is lemérhető lesz.

I>Mkó László

szerű tánctudás jellemezte a dunaújvárosiak és a zalaegerszegiek kinti produkcióját. A dunaújvárosi táncosok hatalmas bábfejei — tök, hagyma — kedvre derítették a műsort váró üdülőket. Talán még érdekesebb volt a zalaegerszegiek »légiós« menettánca;egy

i vert had groteszk táncát láttuk.

| Talán máris föltűnt az olvasónak is, hogy nem említettem * I

] eddi-g a felsoroláson kívül so- [

! mogyi együttest, s különösképpen hiányozhat — és 1 hiányzott is a részvevők közül ! 1 — a megye »legerősebb« nép- ’ táncegyüttese, a Somogy. Az az együttes, melynek lengyelországi vendégszerepléséről nemrégen adtunk hírt. Nem j hivatalosan annyit megtudtunk, hogy az együttest hat táncos otthagyta egy hete, hazaérkezésük után. Nélkülük — nincs együttes, mely eddigi | híréhez méltó produkcióra képes lenne. És a balatonföldvári j Siotour-klubban rendszeresen szereplő siófoki Balaton együttes hol maradt? Tavaly sem lépett föl a dunántúli néptán- cosok találkozóján. Sűrűsödő árnyékok, s nemcsak a bala- ton föld van szabadtéri fölött, ' hanem néptáncmozgalmunk- ban is! A felhők eloszlatására j

— és keletkezésüknek okaira

— később föltétlenül vissza kell térnünk.

A szabadtérin alapjában a közönség egy jó műsort látha- 1 tott, két kiemelkedő együttes- i sei: a dunaújvárosiak és a za- ! f laegerszegiek produkciója j méltán aratott kiemelkedő si- ; kert a közepes mezőnyben.

| Nem volt színvonalon aluli egy együttes sem, de a részvevők zöme közepes teljesítményre volt csak képes, amire nyilván fölfigyeltek elsősorban a szakemberek és a zsűri is. Dicséretet érdemelnek azonban az együttesek, azért, hogy a tizenöt percben is volt olyan mondanivalójuk, ami feledtette a nagy együttesektől megszokott műsorok hiányát. Sokszínűek voltak a táncok. Külön örültünk a zalaiak sokoldalú műsorának, melyben az együttes kiváló képességei mellett j számot adtak a táncosok egyé- j ni tudásukról is szólótáncukban. Ugyancsak jól használták ki a szabadtér lehetőségeit az esztergomiak.

A kapuvári és a Dráva együttes érdemelte ki még, hogy külön is megemlítsük

őket.

A zsűrié a szó. illetve lássuk, hogy7 döntöttek.

A menettáneverseny7 első díját Kapuvárnak adták, Dunaújváros vitte el a másodikat es Zalaegerszeg a harmadikat. A találkozó nagydíját méltán kapta meg a dunaújvárosi együttes, az első díjat a zalaegerszegieknek ítélték. Esztergomnak a másodikat, es noha dijat nem kaptak, megosztott harmadikak lettek a kapuváriak és a Dráva együttes.

A hagyományos Aranysar- kantyű-díj első fokozatát Tu- róozi Tamás dunaújvárosi táncos vitte el. a másodikat Vigh Sándor zalaegerszegi táncos, Mosóczi István a harmadik lett.

Megrendezték a néptáncosok hagyományos szépségversenyét is. 1973 szépe Matyejka Zsuzsa dunaújvárosi ' táncos lett.

Horányi Barna

Hogy ífslik a munka?

Életemben először az első j gimnáziumi év után kóstoltam bele a »valódi« munkába, mint a posta legifjabb távirat- i kézbesítője. Emlékszem, vala- | mennyi rokon és ismerős azt j kérdezte: hogy ízlik a munka. i Most én kerestem Kaposvár j üzemeiben olyan gyerekeket, akik ezen a nyáron igazi, hasznos munkát végeznek.

Fekete Kati nemrég fejezte be az általános iskolát, jeles bizonyítvánnyal. Tanárai szerint jó a nyelvérzéke, ezért a : Táncsics gimnáziumban tanul ; majd tovább angol-orosz tago- ! zaton. Most a nyári szünetben másfél hónapot — édesanyja j munkahelyén — a fővárosi

I Finommechanikai Vállalat 3. számú gyáregységében dolgozik.

— Üdítő italokat árulunk a \ dolgozóknak. Nyolcórás munka, ötforintos órabérrel. Nem

: tűi fárasztó, mégis sokkal nehezebb, mint a tanulás. Ittlétem második napján gondoltam először arra, hogy az én »könnyű« munkámban is mennyire el lehet fáradni. A í felnőttek pedig nálunk sokkal nehezebb munkát végeznek. Most értem csak meg. szüleim j mennyit dolgoznak azért, hogy i én tovább tanulhassak. Ha si- ! kerül, tanárnő szeretnék len- ' ni.

— Szerinted egy tanárnő munkája könnyebb, mint például édesanyádé, aki a vállai latnál mint betanított müsze- í rész dolgozik?

— Ügy gondolom, annál könnyebb egy munka, minél jobban szereti valaki, amit csinál.

Lendvai József szintén tizennégy éves. Ö is most dolgozik először.

— Mi. fiúk culágerek va- j gyünk. Most éppen egy ház

alapozását végzik a mesterek, : mi meg hordjuk nekik a tég- . lát. Édesapám kőműves a vál- | lalatnál. Most ő a főnököm is. Szeretek a friss levegőn dol- j gozni, különösen édesapám i mellett.

A bizonyítvány? Csak közepes voltam. Az ősszel szakmunkásképző iskolába ■ megyek. Lakatosnak tanulok. A tanulás szerintem is sokkal könnyebb, még ha a legzordabb fizikatanárt is beleszámolom. Mindenképpen szeretnék leérettségizni, mert mint szüleim mondták, egy jó lakatosnak nemcsak a saját szakmáját kell ismernie...

A nyári keresetemből a Balatonra szeretnék utazni, és venni egy szép sporttáskát.

Antal Ágnes tizenhét éves. Több helyen dolgozott már a nyári szünidőkben, most a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában találom. Az ősszel harmadik osztályos lesz az egészségügyi szakközépiskolában.

— A gyártásközi ellenőröknél dolgoztam eddig. Az űj lengyel gépsorról lekerülő fonalat mértem egy speciális mérlegen,. Most már irodában

i vagyok. Végeztem tehát fizi- I kai munkát negyvenfokos me- I legben, zajban, szálló gyapot- I felhőben, és szellemi munkát hűvös irodában. Mégse mondhatom. hogy volt már könnyű és nehéz munkám is. Akkor a karom és a lábam fájdult meg estére, most a fejem. Mégis szerintem a nyári munka a j leghasznosabb időtöltés. Az ember sokat tapasztal, embe- I reket ismer meg, és megtanul- ] ja értékelni a munkát. Látja, hogy.an boldogul egyedül. Persze, akinek van módja, tanuljon, de ne azért, hogy — a sokak által könnyebbnek gondolt — szellemi munkát végezhessen. hanem azért, hogy lehetőségei gyarapodjanak, hogy mindig azt a munkát csinálhassa, amelyikhez kedve van.

Volt már egy elképzelésem, miszerint az iskola elvégzése után védőnő leszek. Ez persze nem biztos, de úgy érzem, ezt a hivatást tudnám szeretni, márpedig az egészségügyi pályán minden ettől függ.

Családunk építkezik, ezért a tanszerek megvásárlásánál szükség lesz a keresetemre. Ügy érzem, sokkal értékesebb lesz számomra az az iskolaköpeny, amelynek az áráért én dolgoztam.

B. F.

Somogyi Néplap